31.

A madarak r�zend�tettek, ahogy a nap lassan felfel� kezdett araszolni a l�t�hat�ron. A friss hajnali leveg� k�rbej�rt Roxmorts h�zai k�z�tt, majd �tj�t a Szellemsz�ll�s fel� vette, ahol besz�k�tt a f�lig bedeszk�zott ablakon, ahol k�t fekv� alak haj�ba kapott bele. Egy f�rfi�be �s egy n��be. A f�rfi ekkor moccant meg. Egy ideje m�r visszav�ltozott, de eddig nem volt ereje semmit sem tenni. Tudata azonban gyorsan t�rt mag�hoz, ahogy esz�be jutott, hogy mi t�rt�nhetett az �jszaka. Rem�nykedett benne, hogy az eg�szet csak �lmodta k�nyszersz�m�zet�s�ben, de ahogy oldalra ford�totta maszatos arc�t, megl�tta a f�ld�n fekv� n�t.

- Sela! - ki�ltotta az �v�lt�sekt�l rekedten. Megpr�b�lt meztelen test�vel fel�llni, de egyel�re a fels�test�t sem tudta felemelni. N�h�ny pr�b�lkoz�s ut�n azonban megfesz�tette minden erej�t, �s odam�szott a n�h�z, akinek m�r csak sziv�rgott a seb�b�l a v�r, s a sz�lei gy�gyulni is kezdtek. - URAMATY�M! SELA! - ki�ltotta k�ts�gbeesetten.

Valami hangos �s f�ls�rt� zaj t�rte �t tudatlans�g�nak f�tyl�t. Nem akart ebb�l az �llapotb�l kiszakadni, Itt minden olyan csendes. De nem volt m�s v�laszt�sa. Az az ideges�t� hang egyre �lesebb �s hangosabb lett. Lassan kinyitotta a szemeit �s artikul�tlanul felny�g�tt.

- Sela! Mi a francot k�pzelt�l?! Mit csin�lt�l?! Mit csin�ltam???!!!! - k�rdezte a f�rfi r�m�lten tartva a n�t a karjaiban.

A n� nem felelt, csak felemelte bal karj�t �s elm�l�zva n�zegette a seb�t, ujjaival finoman v�gigfutva a sz�lein.

- Tiszt�ban vagy vele, hogy mit m�velt�l? Hogy mik lesznek a hat�sok?! - k�rdezte Remus egyre idegesebben �s zavartabban.

- Mi�rt �rdekel? - k�rdezett vissza - F�lsz, hogy egy �ltalad teremtett sz�rnyeteg elszabadul a Rendben? Vagy a Vil�gban?

- Nem mell�kesen igen! �s t�ged is f�ltelek! Meg�r�lt�l? Mi�rt akartad, hogy megharapjalak? Mi�rt akart�l te is...?

Sela felnevetett - Ne agg�dj, tudom magam kontroll�lni. El tudom magam z�rni m�sok el�l. Ez m�r a v�remben van, hogy �gy fogalmazzak.

- Mit m�velt�l velem? Mi�rt nem tudtam ellen�llni a harap�snak? - k�rdezte a sebet figyelve, ami kezdett l�that�an gy�gyulni, de tudta, hogy csak egy bizonyos fokig fogja a teste begy�gy�tani, ut�na l�tszani fog egy cs�nya �s vastag heg.

- Sok titkom van, amir�l nem tudsz Remus. Ir�ny�tani tudom az �llatokat. Sosem k�rdezted, hogy mi t�rt�nt azzal a s�rk�nnyal.

A f�rfi d�bbenten n�zett r�, majd l�tszott m�rhetetlen�l f�radt tekintet�ben, hogy meg�rtette a dolgot. - Felviszlek a gyeng�lked�re. A harap�s nyoma meg fog maradni, mint ahogy a S�t�t Jegyed is, noha egy r�szen cs�nya heg fogja �tszelni. Miut�n Madam Pomfrey ell�tott, �s rendbe j�tt�l, szeretn�m, ha elhagyn�d a Roxfortot.

Sela fel�llt �s elt�volodott a f�rfit�l - Ezent�l vad�szni fogsz r�m? Hm? A szeret� hal�lfal�dra? �rdekes p�ros�t�s... megint csak. �n a helyedben f�ln�k magamt�l Remus.

- Nem, nem fogok vad�szni r�d. Amint kil�psz Roxfort kapuj�n, sz�momra megsz�nsz l�tezni. Fogalmad sincs r�la, hogy mibe tenyerelt�l bele ezzel a h�z�soddal - mondta nyugodtan, de elford�totta a fej�t, hogy a n� ne l�thassa a szemeiben, ahogy az �rzelmei a t�rt�ntek k�r�l kavarognak. Sela semmit sem tudott r�la �s az elveir�l, az �g�reteir�l �s esk�ir�l, amiket annak idej�n megfogadott. Sosem akarta senkinek �tadni ezt a borzalmas �tkot, amivel egy�tt kell �lnie �lete v�g�ig. �jra koszosnak �rzete a v�r�t, mint oly sokszor az �vek sor�n. M�rhetetlen�l koszosnak. Megtiszt�thatatlannak �s rag�lyosnak.

- Kegy vagy kegyetlens�g? - felkuncogott - Dave biztos meg fog lep�dni... - mormogta, de ekkor elhallgatott. Ki tudta mondani a nev�t. Dave levette r�la a k�t�st. �s nem csak azt, ezt tudta. Most a k�t hat�r k�zt ing�zik. Senki. Nem l�tezik egyik oldalnak sem. A Rend kidobja, mert hal�lfal� a hal�lfal�k kidobj�k, mert �rul�. �s lassan �r�lt is.

A f�rfi felkapta a fej�t, �s lassan a n� fel� fordult - Sz�val �gy h�vj�k...

Sela tekintette els�t�t�lt - Nem Remus, elm�ltak azok az id�k, mikor kit�laltam volna neked. Egy n�vvel nem m�sz semmire. �n nem l�tezem sz�modra. Sajn�lod?

- Sajn�lom - biccentett.

- Mi�rt?

- Mert volt valaki, aki hossz� id� ut�n t�bb volt valamennyivel, mint a k�r�l�ttem �l�k. Legal�bbis sz�momra - vonta meg a v�ll�t - H�lyes�g volt, nem igaz?

- Nem. De... azt hiszem, hogy b�lcs d�nt�s, hogy el�z�l magadt�l, miel�tt valami bajod esne. �s miel�tt m�g jobban k�t�dn�k hozz�d.

- Azt hiszed, hogy m�g tudn�k szerelmes lenni? - h�zta egy kicsit szarkasztikus mosolyra a sz�j�t - Nem, Nymphadora hal�la �ta nem. �gy, mint �t soha.

- Meg is �rtem �s nem is erre c�loztam. �s nem is csod�lkozom, hogy engem nem...

f�leg, azok ut�n... Tudod, akkor este nyugodt �jszak�nk volt. Ketten ment�nk - kezdett bele egy t�rt�netbe a n�. Valami�rt fell�ngolt benne a d�h �s min�l nagyobb f�jdalmat akart okozni a f�rfinak - Nem t�nt olyan neh�z �gynek a dolog. Csak bemegy�nk, megtessz�k, amit kell �s kij�v�nk. Csendben. A t�rsam valami taknyos volt. �n mentem el�l, egyenesen fel az emeletre. Az �tjainkba �ll� akad�lyokat gond n�lk�l h�r�tottuk el. Bel�ptem a szob�ba. Sz�p szoba volt. Nagy, �zl�ses... de az a r�zsasz�n haj. Nah, az borzalmas volt - elmerengve hallgatott el egy pillanatra.

Remus sz�ja elny�lt a d�bbenett�l, ahogy a padl�t b�multa a l�bai el�tt. �klei �ntudatlanul z�r�dtak �ssze olyan er�vel, hogy saj�t tenyer�be v�jtak k�rmei.

- Nem volt neh�z megtenni. El�g sokszor csin�ltam m�r el�tte is .De az�rt az megd�bbentett, hogy egy Rendtagot ilyen egyszer� meg�lni. Az meg egyenesen szarkasztikus, hogy az anyja �lt meg majdnem engem. Miut�n eltal�lt az �tok �s a t�rsam elv�gezte a munka t�bbi r�sz�t engem visszavittek a kast�lyba. Voldemort �rj�ng�tt. A t�rsam az�ta m�r nem is �l – jegyezte meg k�nnyeden - Martin virrasztott mellettem. Mikor meg kellett �ln�m, azt hittem, hogy ott halok meg. Ink�bb meghaltam volna. Sosem felejtem el. K�ny�r�gtem neki, hogy �lj�n meg. Nem tette meg, m�g csak el� sem h�zta a p�lc�j�t. V�gig a szemembe n�zett. Sosem, n�znek a szemembe. De � megtette. �s �n meg�ltem. Ut�na �ngyilkos akartam lenni, fel is v�gtam az ereimet. Majdnem siker�lt... de megmentettek. Ut�na kiadt�k, hogy �p�ljek be ide �s j�tt�l te. H�t nem vicces? A szerelmed gyilkos�t tetted a szeret�dd� - n�zett a szem�be.

Remus reszketett minden porcik�j�ban a d�ht�l �s a f�jdalomt�l, ami gyorsan terjedt a belsej�ben. Szemei �gtek a visszafojtott k�nnyekt�l. - Te... TE! - pr�selte ki a fogai k�z�tt. Er�nek erej�vel kellett visszafognia mag�t, hogy ne kezdje el most r�gt�n fojtogatni a n�t - Takarodj! TAKARODJ! - �v�lt�tte a v�g�t elk�peszt� hanger�vel. Tal�n m�g soha �let�ben nem szakadt ki ilyen er�vel hang a tork�b�l.

- Foh�szkodj, hogy ne tal�lkozzunk az �letben t�bbet Remus. Mert a n�d ut�n k�ldelek, de nem ak�rhogyan. Ak�r egyed�l, ak�r a t�bbiekkel a h�tam m�g�tt, de �n hal�lfal� vagyok, voltam �s maradok. Egy dologhoz �rtek: a gyilkol�shoz. T�bbet l�ttam, mint te azt k�pzeled. Nem esne nehezemre megszabad�tanom mocskos kis f�lv�r �letedet a vil�gt�l - majd megfordult �s megindult kifel�, de az ajt�b�l m�g visszafordult, ahogy a f�rfire n�zett - M�g most sem fogsz vad�szni r�m? - k�rdezte egy mosollyal a sz�j�n.

- Isten irgalmazzon neked, Sela... - s�gta a szoba cs�ndj�be �gy, mintha csak egy �tkot olvasott volna r�.

- Rettegek - h�z�dott egy g�nyos vigyorra a sz�ja, de �nmaga is �rezte saj�t nyomor�s�g�nak a s�ly�t - Most menj �s h�reszteld el, hogy bejutott egy hal�lfal� a Rendbe... az �gyadba... az �letedbe. A legk�zelebbi viszont l�t�sra, bar�tom - hajolt meg kecsesen, majd elt�nt a f�rfi l�t�ter�b�l.

A f�rfi �kl�vel a padl�ba v�gott. Azt�n m�g egyszer �s m�g egyszer, mik�zben �g� szemeib�l n�ma k�nnyek folytak. Nem adott ki semmilyen hangot. Csak a puffan�sok hallatszottak a poros deszk�n. Nem �rdekelte, hogy �klei kisebesednek �s v�rezni kezdenek. Nem ak�rhogy �rult�k el. Nem... Ez �rezte, hogy meg�lt benne valamit. Valami fontosat. Sela sikeresen t�nkretette. Nem mintha az �lete eddig egy habos torta lett volna, de most t�l messzire mentek. Sela meg�lte Remus szerelm�t, bel�pett a Rendbe, befek�dt az �gy�ba, kihaszn�lta a k�pess�g�t, hogy megharapja �t, r�ad�sul most m�g a k�p�be is d�rg�lte az eg�szet, �s kinevette...

A n� visszaosont a Roxfortba. Nem ak�rhogy fog elmenni. A t�bbiek m�g semmit sem tudnak. Bel�pett a f�rfi szob�j�ba �s lekapcsolta a l�nc�t. Martint lef�zte az ez�stl�ncr�l �s csak a l�ncot hagyta ott a f�rfi �gy�n, mintegy eml�keztet��l. Azut�n gyorsan �s csendben �sszeszedte a dolgait, majd ugyanazzal a var�zslattal t�nt el a Roxfortb�l, mint amivel Dave-nek ment jelent�seket tenni.

Remus nem tudta, hogy mennyi id� ut�n szedte �ssze mag�t annyira, hogy felmenjen a kast�lyba. Rossz ruh�ja al� rejtett teste t�bb helyen megs�r�lt, ahogy a haragt�l hajtva t�rt-z�zott a rozoga Szellemsz�ll�son. Porosan, sebesen, d�h�sen �s m�rhetetlen�l f�radtan l�pett be a szob�j�ba.

A f�rfi hideg tekintettel fedezte fel a l�ncot, ami a p�rn�j�n pihent. Feltehet�leg nem v�letlen�l. Egy pillanatra ledermedt, majd �rte ny�lt. A l�nc h�v�s �rint�se kellemesen hatott sajg� b�r�nek, de az eml�kekt�l csak m�g komorabb lett. A nyak�ba vette a v�kony hossz� l�ncot. Igen, eml�kezni fog... mindenre!

Azzal a f�rd� fel� vette az �tj�t, �s levetk�zve be�llt a zuhany al�, kezeit a csemp�re t�masztva, s felszisszenve a f�jdalomt�l, ami sebeit cs�pte a v�zzel kar�ltve. Egy id� ut�n azonban nem csak a v�z folyt le az arc�n. Reggel �ta most eredtek meg el�sz�r a k�nnyei, hogy p�r pillanat m�lva m�r a zokog�s r�zza a v�llait.

Sela kil�pett a szob�b�l, ahov� var�zslata jutatta �s bel�pett a r�gi szob�j�ba. Vett egy forr� zuhanyt, mik�zben azon j�rt az agya, hogy milyen lesz, mikor �jra fogja l�tni a f�rfit. Biztos mindent megtesz majd, hogy meg�lje.... �gy m�g sz�rakoztat�bb lesz v�gezni vele. Persze, a n� tudta, hogy Remus nem gyenge ellenf�l. Viszont az � ellenfele. Csak az �v�. �s er�viszonyb�l n�zve m�lt� is hozz�. Meg akarja keresni Dave-et. Mindenk�pp. Elmes�l neki mindent, hacsak m�r nem tud mindenr�l. V�ltozott. M�ghozz� nagyon gyorsan. Az a kegyetlen, aljas, hidegv�r� n� t�rt issza, akit Martin elvett t�le, aki miatt gyenge �s sebezhet� lett... �s akit m�g mindig szeret. � az utols�, akihez ilyen �rz�sek f�zik, �s ez j�l is van �gy. Miut�n kil�pett a zuhany al�l, bek�t�tte a karj�t �s fel�lt�zve Dave keres�s�re indult.

A f�rfi tiszt�ban volt vele, hogy meg�rkezett. Egy h�zi man�val k�ld�tt �zenetet, hogy a kertben v�rja a n�t egy "kis" besz�lget�sre, de miel�tt t�l messzire juthatott volna, befordulva a sarkon Arlyn alakj�t pillantotta meg. A n� az egyik ablakn�l �llt �s homlokr�ncolva kifel� n�zett a kertbe. Az egyik fa t�rzs�hez mozdulatlanul t�maszkod� f�rfire b�mult, aki id�nk�nt nem t�r�dve a t�vols�ggal feln�zve a szemeibe n�zett. Arlyn nem �rtette Dave-et. Val�j�ban sosem �rtette...

- Szervusz - l�pett m�g� a n�.

Arlyn �sszerezzent �s meglep�dve p�rd�lt meg - Sela?! H�t te...

- H�t �n. �pp Dave-hez tartok. Ut�na elmes�lek mindent, s�t... t�bbet is...

- Mi t�rt�nt? - r�ncolta �ssze a szem�ld�k�t �s v�gigm�rte a n�t. Olyan... m�s volt...

Sela eg�szen k�zel hajolt a n�h�z - Te meg�rzed a v�rfarkasok k�zels�g�t Arlyn? - s�gta szinte a sz�j�ba k�rd�s�t.

- Mir�l besz�lsz? - k�rdezte zavartan, de hagyta, hogy a n� egyik keze �tfogja a derek�t, saj�t jobbja pedig Sela f�le m�g� f�s�lt egy k�sza barna hajtincset.

- Mit tenn�l, ha ilyen k�zel lenn�l egyik�kh�z?

- Szerinted? - s�t�t�lt el a tekintete.

- Meg akarsz �lni? - k�rdezett vissza.

- MI?! Na nem! Ezt NEM veszem be! - kerekedett el a szeme.

Sela csak felh�zta a ruh�ja ujj�t �s egy p�lcamozdulattal elt�ntette a k�t�st - A dr�ga Remus eml�ke... - mosolyodott el.

Arlyn viszolyogva n�zett a kiss� roncsol�dott S�t�t Jegyre - Nem... az nem lehet! - ingatta a fej�t Arlyn hitetlen�l suttogva.

- De igen Arlyn... fajt�rsak lett�nk - kuncogott fel.

- Nem! Nem! Nem! - ingatta tov�bbra is a fej�t, �s az ablakp�rk�nyig h�tr�lt figyelve, ahogy t�rsa k�veti �t.

- �s most mit teszel? Megk�nzol �s meg�lsz?

- Sela, mi�rt csin�ltad? Bossz�b�l? - k�rdezte k�ts�gbeesett t�nussal, �s kezdte mag�t �let�ben el�sz�r �gy �rezni, hogy nem akarja Sela esetleges �rint�seit.

- Ak�r. Lehet, hogy �n is kezdek meg�r�lni? Ameddig te itt elvolt�l Gahannel, addig �n szenvedtem! - villant egy pillanatra a tiszta gy�l�let a szem�ben - De ennek m�t�l v�ge. Egy c�l vez�rel: annyi hal�lt �s k�nt hozni a vil�gra, amennyi csak lehets�ges. Remusszal az �len.

- �gy besz�lsz, mint r�gen... - jegyezte meg halkan Arlyn.

- �rvendj Arlyn. Nem ezt akartad hallani?

- De... de nem    �gy    !

- H�t, akkor hogy Arlyn? Nocsak, eddig tartott a nagy szerelmed? Nem tudn�l egy v�rfarkast szeretni? Nah�t...

- Sela...

- Igen? - karolta �t a derek�t a bal karj�val �s k�zel r�ntotta mag�hoz.

- Neh... ne csin�ld... - ny�gte akadozva, mik�zben pr�b�lta lek�zdeni elm�je azonnal iparancs�t, hogy ford�tsa ellene p�lc�j�t.

- Mit? - szor�totta a falnak - Csak nem undorodsz t�lem?

- Sela...ne k�nozz! K�rlek! - ny�sz�r�gte.

- Sz�val igen? - k�rdezte majd v�gignyalt Arlyn nyak�n.

A n� pr�b�lt arr�bb hajolni el�le, kezeit a v�llaira t�ve, hogy finoman t�volabb nyomja mag�t�l.

Sela azonban nem hagyta mag�t. Egy m�ly mordul�ssal kapott a n� nyak�hoz �s beleharapott.

- Eressz el! Ne �rj hozz�m! ENGEDJ EL!!! - ki�ltotta szinte sikoltva �s minden porcik�j�ban reszketve.

Sela elengedte. Szemei felvillantak a napf�nyben - Hasonl�tasz Voldemortra. � is azt gy�l�lte, ami volt.

- �n nem vagyok v�rfarkas! �s NEM hasonl�tok R�! NEM!

Sela csak f�loldalasan elmosolyodott, majd megfordult, hogy tov�bbmenjen.

Arlyn reszketve n�zett ut�na. T�nyleg v�rfarkass� v�lt volna? T�nyleg megharapta Lupin? Mi�rt akar ennyire f�jdalmat okozni neki? Mi�rt haszn�lja ki a legf�j�bb pontjait, amikre azt hitte, hogy sosem fog sz�lni senkinek r�luk, pl�n nem ford�tja �ket ellene?

Sela n�m�n l�pett ki a kertbe. Dave h�ttal �lt neki, de a n� tudta, hogy Dave �rz�kelte a jelenl�t�t.

- Mivel zaklattad fel a kedves kis bar�tn�det? - lapozott egyet egy �js�gban, majd unottan a megjelen� asztalra dobta egy hanyag mozdulattal.

- Nocsak, nem tudod? - k�rdezett vissza n�mi g�nnyal a hangj�ban. Dave mindig is irrit�lta �s fogja is. Ugyanakkor csod�lta az erej�t. �s f�rfik�nt sem volt elhanyagolhat� jelens�g.

- M�ssal voltam elfoglalva - jelentette ki semlegesen, de hideg mell�kz�ng�vel, �s a n� fel� pillantva intett, mire maga mell� egy sz�ket var�zsolt - Mes�lj.

- Mir�l? A rendben t�lt�tt unalmas napjaimr�l, vagy az utols� est�mr�l, mikor is porig al�ztam Remust? Nem mes�ltem el semmit Dave. De ezt �gy is tudod, nem igaz? Tiszt�zzuk: az er�d leny�g�z, mint f�rfi s�v�rgok ut�nad, de sosem leszek sem a szolg�d, sem a seg�t�d. Vil�gos?

- Akkor mi akarsz lenni? Mondd csak Sela, mit szeretn�l? - m�rte v�gig �t Dave figyelmesen.

- Csak azt, amihez �rtek. Nem fogok olyan szintre les�llyedni, mint Arlyn, de tal�n k�thet�nk valami egyess�get. �n megteszem, amit k�rsz, �s amit j�nak l�tok, ha cser�be kell�en b�nsz velem.

- Mit �rtesz "kell�en" alatt? - simogatta meg saj�t �ll�t elgondolkodva.

- Nem tekintesz a szolg�dnak, a kuty�dnak, vagy a rabszolg�dnak. Tiszteletet akarok, �s nem len�z�st. Tudod, hogy nem f�lek t�led. Ugyan�gy nem sz�m�t semmi az �letemben. Csak a hangulatom v�ltozott. Ugyanakkor, m�g mindig hasznos vagyok a sz�modra, nem igaz? - mosolyodott el.

- Megl�tjuk, hogy mennyire fog menni neked, hogy "dikt�ld" a felt�teleket... - h�zta egy kis f�lmosolyra a sz�j�t.

- Megl�tjuk - fordult meg - Jahm �s m�g valami. Teliholdkor ker�lj�tek a szob�m.

- Megharapott? - k�rdezte �jra a n�re emelve z�ldes-sz�rke tekintet�t, de nem l�tsz�dott meglepetts�g az arc�n.

- Noszogat�sra ugyan, de meg. Azt kellett volna l�tnod, amikor elmes�ltem neki, hogy �n vagyok a szuk�ja gyilkosa.

Dave mosolya sz�lesebbre v�ltott - Nocsak... m�g egy ellens�get szerezt�l?

- Nem is ak�rmilyet. �t magamnak akarom. A t�bbieket kedvedre gyilkolhatod, de �t nem.

- Rendben - biccentett - A ti�d. Nincs k�l�n�sebb tervem vele. Vele nincs... - m�l�zott el �sszeillesztve hossz� ujjainak hegy�t.

- Ki lenne az, akivel van?

- Hm - mosolygott lehengerl�n - Az�rt, mert kipr�b�ljuk ezt az... "egyezs�get", m�g nem kell felt�tlen tudnod a terveimr�l... De arra megk�rn�lek, hogy ne k�nozd t�lzottan a bar�tn�det... - biccentett a kast�ly fel�, ahonnan Arlyn szob�j�b�l megint durran�sok �s morajl�sok hallatszottak.

- Pedig sokkal j�n nekem...

- � igaz�n? P�ld�ul? - h�z�dott egy kis mosolyra a sz�ja, ahogy v�gigsim�tott saj�t mellkas�n.

- Nem hinn�m, hogy r�d tartozik - mordult fel.

Dave felnevetett. - Rendben. Azt hiszem, hogy tal�n meg k�ne n�zned, hogy mit m�vel a bar�tn�d... - mosolygott, ahogy egy �jabb durran�s hallatszott az emeletr�l.

- A te szeret�d, mi�rt nem n�zed meg te? Esetleg t�bb is jutna neked ann�l, minthogy a v�lladon zokogja ki mag�t.

- �s ezt irigyeln�d? - nevetett fel �jra.

- Kit�l? T�led vagy t�le?

- Amelyik opci� jobban tetszik...

Sela csak elvigyorodott, majd megfordult �s els�t�lt.

Ahogy Sela k�zeledett Arlyn szob�ja fel�, �gy lett egyre hangosabb a puszt�t�s zaja. A k�v�ncsis�ga becsalta �s benyitott.

A n� k�nnyt�l �s f�jdalomt�l eltorzult arccal k�ldte az �tkait, vagy �pp saj�t kez�leg rombolta a nem is olyan r�g helyre�ll�tott szob�t imm�r m�sodszor Sela miatt.

- Nem is tudtam, hogy ennyi benned az elfojtott agresszi�... - sz�lalt meg a n�.

Arlyn zaklatottan p�rd�lt meg, hossz� haja �szva k�vette a leveg�ben a mozdulatot. P�lc�j�t reszketve szegezte Sela-ra.

- Mit akarsz?! Hagyj b�k�n!

- Dave k�ld�tt fel, hogy megn�zzelek j�l vagy-e. Nem tudom, hogy a szeret�j�r�l vagy a kuty�j�r�l tegyek-e neki jelent�st...

- Hogy mer�szeled?! - ki�ltott r� ha lehet, m�g remeg�bb kezekkel.

- Mit?

- �gy besz�lni velem! �gy be�ll�tani hozz�m, mintha egy utols� kutya lenn�k!

- Nem, Arlyn. Azok ut�n, hogy k�pes volt�l eldobni magadt�l Dave miatt �s el�t�lni engem... ez a legkevesebb.

- Mert te mit csin�lt�l? El�sz�r Martin majd a mocskos v�rfarkas miatt dobt�l el engem! Most meg r�ad�sul te is azz� v�lt�l! - b�k�tt fel� p�lc�j�val.

- A "mocskos v�rfarkas" sz�ba se j�tt. J� volt neki is, nekem is. Ennyi.  Martint meg ne mer�szeld a sz�dra venni. Messze elmaradsz t�le - s�t�t�ltek el a szemei.

- Oh perszeee! �n nem vagyok se olyan j� az �gyban, se olyan okos vagy �gyes! �N csak egy f�l�r�lt �gyas vagyok, aki pr�b�lja meg�rizni az �pelm�j�s�g�t, ami teljesen Dave-t�l f�gg. Persze ezt te hol �rthetn�d? Sosem �rezted �gy, hogy sz�treped a fejed a hangokt�l, sosem �rezted, ahogy sz� szerint egyre t�volabb sodr�dsz az �rtelemt�l, mert nincs, ami visszatartan� az �r�letet! Fogalmad sincs r�la, hogy ez milyen kibaszottul ijeszt�! Hogy ett�l hogy rettegek!

- Te sem vagy az �n helyemben Arlyn! Nem tudod, milyen �gy kelni, hogy nem tudod, egy�ltal�n meg�red-e a napnyugt�t, a saj�t k�reiden bel�l. Mikor v�rod, hogy b�rmikor r�d t�rhetik az ajt�t. Vagy mikor f�j minden egyes l�legzetv�tel. Amikor ellened fordul az, akit szerett�l.

- Ugyan kit szerett�l te saj�t magadon �s Martinon k�v�l? - folytak le a friss k�nnyek az arc�n �s leeresztette p�lc�t tart� kez�t.

- Egyszer r�gen m�g t�ged.

- R�gen? Csak r�gen? - k�rdezte csendesen - �n nem csak r�gen - fordult f�lig el egy hull�mos tincset a f�le m�g� t�rve.

- Ebben biztos vagyok – grimaszolt.

- Mi�rt besz�lsz �gy velem? �s mi�rt kellett megfert�ztetned magad?

- Mert f�jdalmat akartam okozni.

- Gratul�lok. Nem is tudod, hogy mennyire siker�lt - folytak le �jabb k�nnycseppek maszatos arc�n.

Sela csak f�loldalasan elmosolyodott, majd kil�pett a szob�b�l.

Arlyn hangosan zokogva esett �ssze az �gy mellett k�ts�gbeesetten kapaszkodva a takar�ba.

Hangosan �tkozta mag�t, Dave-et, Sela-t, Voldemortot, a vil�got, mindent felv�ltva. �gy �rezte, mintha kit�pt�k volna a sz�v�t. Hogy �rhetne ezek ut�n Sela-hoz? Hogy olyann� v�lt, az�rt hogy f�jdalmat okozzon neki, mint amik sz�tszaggatt�k a csal�dj�t �s majdnem �t is! Hogy l�phetne ezen t�l?

Harry zsebre tett k�zzel �llt a roxforti t� partj�n a t�k�rsima vizet b�mulva. �rezte, hogy egyre t�bb s�t�ts�g marcangolja a lelk�t �s a sz�v�t. Most hogy mondhatni "funkci�j�t vesztette" azzal, hogy Voldemortot m�s �lte meg, nem tudta igaz�n, hogy mihez kezdjen mag�val. Ugyan egy nagy nyom�st�l szabadult meg a S�t�t Nagy�r hal�l�val, de ugyanakkor �ress�get �rzett. N�ha �gy �rezte, hogy megfullad a gondolatt�l, hogy akkor mi�rt kellett az ut�bbi �veket v�gigszenvednie a harcra k�sz�lve, mi�rt kellett ennyi embernek meghalnia az�rt, hogy majd � szemben�zhessen Voldemorttal, aki most halott. Halott egy �j hatalom keze �ltal, akinek a legy�z�s�re neki p�ld�ul m�r semmi es�lye. Voldemortot a j�slat �ltal m�g megzabol�zhatta volna, de az �j hatalmat...

F�radtan s�hajtott, ahogy tekintete �jra els�t�t�lt. Annyi �ldozat... mind hi�ba... �s � mit tegyen most? Bel�pett a Rendbe, ahova k�t bar�tja is k�vette, aminek egyr�szt �r�lt, m�sr�szt a legsz�vesebben elk�ldte volna �ket. F�lt�keny volt r�juk. Igen. M�r j� ideje egy�tt voltak, m�g � kirekesztettnek �rezte mag�t. Se egy t�rs, se Ginny...

�sszeszor�totta a sz�j�t, ahogy esz�be jutott Ron v�r�s haj� h�ga, aki "el�rulva" �t m�sba szeretett bele, noha annak idej�n, mikor Voldemort m�g �lt �s fenyegette �ket, � maga k�rte meg a l�nyt, hogy szak�tsanak, mert nem akarta vesz�lybe sodorni. De most... Pedig m�g mindig szerette, de ezt pr�b�lta elnyomni.

Bor�s hangulat�nak az sem tett j�t, hogy ma Ron �s Hermione megosztotta vele, hogy a barna haj� l�ny kisbab�t v�r. A h�r sokkolta. Erre nem volt felk�sz�lve! Hogy a k�t gyerekkori bar�tja csal�dd� v�ljon? Ron m�r el is jegyezte Hermion�t �s m�g a kicsi sz�let�se el�tt akartak �sszeh�zasodni... Ilyen fiatalon! Alig m�ltak h�sz �vesek! De... ha belegondolt, az � sz�lei is h�zasok voltak ilyenkor �s 21 �vesen m�r jav�ban sz�l�k voltak... De akkor is! Nem tudta elk�pzelni, hogy Ron �s Hermione id�ig jutottak! Hasztalannak �rezte mag�t, elveszettnek. Mit tehetne �? Van m�g �rtelme az �let�nek? Se sz�l�k, se szerelem, se a megszokott bar�ti h�rmas, se keresztapa, se Dumbledore...

Az egyed�li szem�ly, aki m�g esz�be jutott, az Remus volt. De a f�rfi az ut�bbi id�ben �rny�ka volt �nmag�nak. Valahogy elt�nt bel�le az oly jellemz� szel�ds�g, ami Tonks hal�la �ta am�gy is egyre kev�sb� nyilv�nult meg, de most szinte fagyoss� v�lt a f�rfi. Persze hozz� mindig volt egy-k�t j� szava, de am�gy... Tal�n annak a n�nek az �rul�sa miatt? Az a Sela tehetne mindenr�l? Remust ennyire megr�zta volna, hogy ilyen m�lyre jutottak a Rend k�reibe az �rul�k? Mert bizony ez a t�ny alapjaiban rend�tette meg a szervezetet. F�l� volt, ha Remus nem veszi �jra a kez�be az ir�ny�t�st, a F�nix Rendje �sszeomolhat. Harry ezt pedig nem akarta. Pr�b�lt finoman hatni a v�rfarkasra, aki naphosszat bossz�szomjas tekintettel �lt a szob�j�ban vagy a parkban, elhanyagolva feladatait. Harry azonban n�mi eredm�nyt m�r el�rt n�la. M�r megsz�lalt. Rem�nykedett benne, hogy hamarosan ki tudja mozd�tani ebb�l az �llapotb�l.

Tal�n ez a feladat tartotta m�g �t �letben.

A bokrok k�z�l Ron l�pett ki - Harry?

A fiatal f�rfi r�pillantott - Ron.

- Szervusz - �llt mell� v�r�s t�rsa. Ny�l�nk, a h�szas �vei elej�n j�r� sr�c volt - Valami gond van. Veled.

- Honnan veszed? - fordult vissza a t� fel�.

- T�l r�g�ta ismerlek. Aggaszt Remus? Vagy valami m�s is gond?

- Remus, ja - biccentett. Nem akarta let�rni Ron lelkesed�s�t, ami�rt apa lesz. Nem akarta elmondani, hogy mennyire irigyli �ket.

Bar�tja fels�hajtott. Tudta, hogy valamit nem mond el neki Harry. - Most mi lesz Harry? Mi lesz, ha a Rend �sszeomlik? Mi ez az �j hatalom? Nem akarom, hogy Hermione olyan vil�gba sz�lje meg a kicsit, ami rosszabb, mint Voldemort alatt volt.

Harry �sszeszor�totta a sz�j�t - Nem tudom, hogy mi lesz. Azon dolgozom, hogy a Rend egyben maradjon. Valami t�rt�nt Remusszal. M�r nem saj�t maga. Nem hittem volna, hogy egyszer ezt fogom mondani, de �r�ln�k, ha Voldemort �lne. Legal�bbis k�nnyebb lenne abb�l a szempontb�l, hogy tudn�nk, kivel kell szembesz�llnunk.

- �s hogy �lhetn�nk meg. De ezt m�r elint�zt�k helyett�nk. Harry, besz�lgett�nk Hermione-val err�l �s �gy gondoljuk, hogy ha Remus nem szedi gyorsan �ssze mag�t, akkor tal�n esetleg neked k�ne a kezedbe venni itt a dolgokat.

- Hogy legyek �n a Rend feje?

- Igen.

- Nem hinn�m, hogy ez j� �tlet. Egy lelkiekben gyenge vezet�t az emberek �l�re �ll�tani?

- Remus nem az?

- � nem gyenge, csak... nem tudom, hogy mi t�rt�nt vele. Sokkal kem�nyebb lett. Szinte �rz�ketlen.

- De nem csin�l semmit! Valamit tenn�nk kell, hisz egy hal�lfal� jutott be k�z�nk! Hogy lehets�ges ez? Hogy az istenbe t�rt�nhetett?! - t�rt ki Ron �kl�vel a leveg�be csapva - Ha belegondolok, hogy tal�lkoztunk vele, hogy besz�lt�nk vele, hogy seg�tett�nk neki, hogy csak egy karny�jt�snyira volt t�l�nk...

- Igen. Roppant bosszant� - v�laszolta szinte nyugodtan - De ha ilyenekre k�pesek az �j hatalom seg�ts�g�vel, akkor kiben b�zhatunk egy�ltal�n? Mi a garancia r�, hogy nem vagyunk tele k�mekkel?

- Ha t�megesen lenn�nek itt az el�g felt�n� lenne. Hisz l�thatod: ez a n�mber is lebukott.

- Le - biccentett - Ma megpr�b�lok besz�lni Remusszal. �lek a gyan�perrel, hogy nem volt olyan egyszer� a helyzet, mint ahogy t�nik.

- Mire gyanakszol?

- Mi�rt r�zta volna meg ennyire �t az �rul�s, ha nem �rintette volna szem�lyesen valamilyen szinten?

- Mire gondolsz? – r�ncolta a szem�ld�k�t - Egy hal�lfal� csak f�jdalmat tud okozni.

- Ez igaz. De mi van, ha Remus r�j�tt valamire �s ez�rt viselkedik �gy? Erre k�ne r�j�nn�m.

- Ahogy ismerlek, addig �gysem nyugszol, m�g nem siker�l - mosolyodott el bar�tja.

- Na igen - viszonozta halv�nyan a mosolyt - �s Hermione? Hogy van?

- Remek�l! - mosolyodott el sz�vb�l Ron - De azt nem �rti meg, hogy �vni akarom �t. Szem�lyes s�rt�snek veszi, vagy �n nem tudom, de haragszik r�m amiatt, ami�rt t�vol akarom tartani a harcokt�l.

- �sszer� d�nt�s. Ne is engedd, hogy akt�vkodjon. Legal�bbis pr�b�ld meg visszatartani. A h�tt�rben is dolgozhat.

- Pr�b�lt�l m�r valamit meg�rtetni vele?

- H�t... - mosolyodott el - Nem olyan m�don, mint te...

Ron csak elmosolyodott, de nem mondott semmit - Azt hiszem meg is n�zem, hogy mi van vele.

Harry csak biccentett - �n meg Remus ut�n n�zek.

- Rendben. Mes�lj majd, hogy mire jutott�l vele.

Harry b�lintott, majd megindult a kast�ly fel�.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s