32. Fejezet
Capri & U-girl 2007.09.09. 10:57
"A new structure..."
32.
Harrynek nem kis idejébe került, mire szóra bírta a zárkózott vérfarkast, aki először el akarta hajtani őt. De végül annyit ki tudott szedni belőle, hogy Sela volt Tonks gyilkosa. Ez elegendő oknak tűnt Harry számára, hogy ilyen állapotban lássa a férfit. Beszéltek a Rendről is. Remus is felvetette az ötletet, hogy talán Harry átvehetné a segítségével a vezetést, de Harry ragaszkodott hozzá, hogy a férfi vigye tovább a Rend szervezését. Remus azonban bejelentette, hogy jó párszor nem lesz a közelben, mert el kell intéznie valamit. Nem akarta a fiú orrára kötni, hogy Selat fogja keresni. Így abban egyeztek meg, hogy a férfi segíteni fog Harrynek szép lassan átvenni a helyét, de egyelőre a Rend megerősítését tartották szem előtt.
A Hold olvadt ezüsttel öntötte el a kertet és a kastélyt, koromfekete árnyékokat húzva a földre. Sela ablaka akadály nélkül engedte be az ezüstös fénynyalábokat, amik a nő torz testére estek. A plafonra üvöltött vérfagyasztó, torz hangján a fájdalomtól. A padlóban mély karmolásnyomokat hagyott, de nem segített rajta. Elviselhetetlen kínt élt át! Annyira fájt! Szemei izzottak a sötétben, arca megnyúlt és hosszúkás pofa lett belőle, fekete szőre utat talált magának a bőre alól, kezei mancsokká alakultak. És ő csak üvöltött.
Arlyn az ablakban állva hallgatta a kastélyban visszhangzó üvöltéseket. Meztelen alakja a telihold ezüstös fényében fürdött, ahogy összekulcsolt karokkal nézte a bűnös égitestet. Arcán két kósza könnycsepp folyt végig, észre sem vette, hogy szinte fájdalmasan markolta saját karjait. Nem mert jobban sírni, harcolt önmagával, mert nem engedhette meg magának azt a luxust, hogy az ágyban hason fekvő, és talán alvó, Dave gyengének lássa. Tudta, hogy nem szereti, ha az.
Újabb fájdalmas vonyítás szakította meg az éjszaka csendjét, majd az elkezdődő pusztítás zajait lehetett hallani. A csapkodások egyre sűrűbben követték egymást és egyre hangosabbak voltak, ahogy az állat egyre nehezebb bútorokat szedett szét. De aztán hirtelen maradt abba.
A fekete hajú nő minden hangosabb csattanásnál lehunyt szemmel finoman megrázkódott, majd lassan felnézett, mikor hirtelen csönd lett. Csak reménykedni tudott benne, hogy Sela-nak nem esett semmi baja.
Egy újabb hangos zaj hallatszott, ahogy a farkas kitörte az ajtaját. Beleszimatolt a levegőbe. Nem a friss hús vonzotta. Elméje tiszta volt. Sela-nak sikerült megzaboláznia a benne lakó fenevadat, hisz a farkas is csak egy vadállat, még ha emberi testben él is. Nem volt könnyű, de sikerült áttörnie azt a mentális falat, amivel az állat felruházta magát. Ügetve indult el egy szoba felé.
Arlyn visszafojtott lélegzettel állt ott továbbra is, de nem fordult meg, ahogy hallotta, hogy kicsit nyikorogva kinyílt az ajtó. Ujjai most már fájdalmasan vájtak saját bőrébe.
Egy fekete árny surrant be az ajtón. A falapon kopogtak a körmei. Csak pár lépést tett, majd halkan felmordult.
A meztelen nő a száján keresztül kapott levegő után, ahogy próbálta megzabolázni felcsapó félelmét, mely a gyerekkori élményekből táplálkozott. Érezte, hogy szíve őrült tempóban pumpálja a vért.
De az állat megfordult és Dave felé ment. Látta, hogy a férfi mélyen alszik. Pofájából kilógott hosszú nyelve, ahogy lihegve kóstolgatta a levegőt. Most megharaphatná a férfit. Igen, mindennél jobban akarja. Olyan közel van... A farkas teste megfeszült, ahogy újabb mentális csatát kezdett a nővel a fejében, de végül ő maradt alul. Sela megőrizte az uralmát az állat fölött, aki lázongott ellene.
Arlyn csak a fejét fordította oldalra, hogy a szeme sarkából meglássa a sötét szobában a fekete árnyat Dave közelében. Röviden és kapkodva vette a levegőt a látványtól. Meztelen teste libabőrödzött a félelemtől, tarkója bizsergett.
Az állat elsétált Dave-től. Ráért. Nem állt meg, amíg Arlyn meg nem érezhette a bőrén forró leheletét. Pontosan tudta, hogy mi történt itt, miközben ő a kínok kínját állta ki. A dühe kikívánkozott a testéből. Törni, zúzni, ölni akart. Újra felhangzott mély morgása, ezúttal hangosabban.
Arlyn reszketett, ahogy az állat… ahogy Sela lehelete végigcirógatta combjait. Földbe gyökerezett lábbal állt ott a hold fényében, s szíve kihagyott egy dobbanást, mikor meghallotta a fenyegető morgást. Rettegett tőle, hogy mit akarhat tőle. Nagyon lassan elkezdett megfordulni.
Az állat lassan megnyalta, megízlelte Arlyn bőrét, mint egy ínyenc, aki valami ételkülönlegességet kóstol.
A nő most már zihált a félelemtől. Pálcája az éjjeliszekrényen nyugodott, de tudta, hogy sok hasznát most úgysem tudná venni, agyán túlságosan eluralkodott a félelem. - Mit akarsz tőlem, Sela? - suttogta elvékonyodott hangon, ahogy egészen a falig hátrált előle, de a hasáig érő állat követte.
Sela csak nézett rá sárga szemeivel, amik világítottak a sötétben. Aztán hátranézett Dave-re, majd vissza Arlynra. Ha tudott volna beszélni lett volna egy-két kedves szava Arlynhoz. De most csak a szemébe tudott nézni. Talán nem is baj. Talán így többet mondhat neki, mintha szavakkal sebezné.
- Nem mondhatok neki ellent! - suttogta kétségbeesetten - Te is nagyon jól tudod!
A farkas csak fújtatott egyet, majd lemondóan nézett félre, fordult meg és lassan kisétált a szobából.
Arlyn reszketve rogyott le a fal tövében. Minden porcikája megállíthatatlanul remegett, s még mindig kapkodva vette a levegőt, de a szájára szorította a kezét, hogy elnyomja száraz zokogását. Dave megmozdult az ágyban, de nem kelt fel, csak megfordult.
Pár pillanat múlva a sötét árny a kerten vágott keresztül, hogy pár vadnyúlon élje ki gyilkolási ösztönét, hogy majd csak a hajnal első sugarai csalogassák vissza a szobájába. De addig is az ő visszhangos vonyítása törte meg a kastély éjszakájának a csendjét.
De nem csak ő nem aludt az éjjel maradék részében. Arlyn órákon keresztül kuporgott azon a helyen fázva és reszketve, ahol Sela hagyta, és csak hangtalanul sírt és gondolkodott. Aztán lassan visszamászott az ágyba Dave mellé, hátat fordítva a férfinak, mellkasáig húzva a fehér takarót, hogy zsongó és fáradt agya még órákon keresztül Sela körül járjon.
Másnap reggel Dave hangtalanul mászott ki Arlyn mellől és ment a saját szobájába. Már volt egy terve. Tudta, hogy a Rend vészesen meggyengült. Beszélnie kell Sela-val. Feltételezte, hogy a nő a képességével uralmat képes nyerni a szörnyetege fölött. Nagy segítsége lehet a roxforti vérfarkasoknál, akiket az erősen elvadult Tiltott Rengetegben tenyészt. Meg fogja támadni a kastélyt. Képes rá. Tudta, hogy most sokat kockáztat. Ez valódi erőpróba volt a számára. A Roxfort még mindig nagyon erős védelmi pont a másik oldal számára. De, ha Sela-t bejutatta, akkor egy csapatnyi halálfalót is képes. És ha egy csapatnyit képes, akkor miért ne juttathatna be százat? Vagy ezret? Miért ne irthatna ott ki mindenkit és szerezhetné meg azt a mágikus tárgyat, amire szüksége van a Rend teljes elpusztításához? Ő sem tudta, hogy micsoda a tárgy, de tudta, hogy fel fogja ismerni. Már csak meg kell szereznie. És hol máshol lenne, mint a Főnix Rendjének főhadiszállásán, a Roxfortban? Sela-t sem ok nélkül küldte oda.
Miután lezuhanyozott és gondosan felöltözött, felkereste a nő szobáját, ami leginkább bombarobbanás utáni állapotokra emlékeztetett. A néhol felsebzett bőrű meztelen nő az ágyán feküdt, mély alvásba merülve. Dave odalépett hozzá és az állánál fogva maga felé fordította a sápadt arcot - Sela! Ébredj!
A nő hirtelen riadt fel, és tépte ki az állát a szorításból egy mély, de álomittas mordulás közepette - Mit akarsz?
Dave csak ekkor láthatta meg rajta a rászáradt vérfoltokat.
A látványtól elmosolyodott - Van kedved visszamenni a Roxfortba? Feladatom lenne a számodra, ami során nem mellesleg összeismerkedhetnél újdonsült fajtársaiddal...
- Miről beszélsz? - kérdezte, miközben felült. Nem zavarta, hogy anyaszült meztelen.
Dave lazán leült az ágyra, hátát az egyik faragott tartóoszlopnak támasztva.
- A Tiltott Rengetegbe már nem mernek bejárni a Rendtagok. Elvadult. Nem véletlen. Van ott egy nagy horda vérfarkasom, akik csak a parancsra várnak, miközben sokasodnak. Te lehetnél a vezetőjük. Feltételezem a hatalmadban áll befolyásolni őket.
- Egy hordányit egyszerre? Nem tudom Dave, nem tudok mindegyikre egyenként rákapcsolódni. Csak a jó öreg farkastörvények maradnak… - mosolyodott el a szójátékon.
- Nekem édes mindegy, hogy a hierarchikus harcok során győzöd-e le őket, vagy valamilyen másik módszerrel, a lényeg, hogy urald őket mire megtámadjuk a Roxfortot. Ha nem utasítod vissza, akár segíthetek is felerősíteni némileg a képességedet a biztos siker érdekében.
- Nem utasítom vissza. És hogy csinálnád?
- A Roxfort megtámadását, vagy az erőd megerősítését? - nyújtotta ki egyik lábát, ami így Sela térdéhez ért. Sötétzöld szemei nyugodtan kalandoztak a testén.
- A megerősítést.
- Néhány ősi varázslattal. Képes vagyok átadni az erőmből - követett végig a tekintete egy hosszú karcolást Sela jobb mellétől lefelé indulva.
- Jól van. És ezért keltettél fel? Azt hittem, hogy valami fontosabb miatt... - nyúlt el az ágyon.
- Ez talán nem volt elég fontos? - mászott fölé egy pillanat alatt és karjaira támaszkodva nézett le rá.
- Neked az. Nekem csak egy feladat - vont vállat, de elmosolyodott.
- Talán nem szeretnél minél több Rendtagot megölni vagy megfertőzni? Lupinnal újra találkozni? - hajolt közelebb a nő szájához, de nem csókolta meg.
- Nálad a személyes érdekek sosem számítanak.
Dave csak hümmögött egyet szélesebbre húzva mosolyát, majd száját Sela-éhoz érintette.
A nő viszonozta a csókot, de nem sokáig - Azért sejtem, hogy nem örülnél neki, ha meglátnának néhány vérfarkast, ugye? - kérdezte suttogva.
- Nem, az nem lenne célszerű. A fák között kell tartanod őket. Lehetőleg mélyen az erdőben. Van egy terület egészen mélyen... - futtatta végig egyik kezét a nő testén - ... ami nagyon érzékeny - nyúlt a belsőcombjához és futtatta föl hosszú ujjait a fehér bőrön - a mágiára. Ott összezavarodnak a rezgések, és megtörik a védővarázslatokat a segítségemmel - ujjai finoman simítottak végig Sela-n - Ott juttatlak be... - talált rá a csiklójára - És később ott fogunk mi is bejutni.
Nő már nem egészen figyelt rá. Csukott szemekkel nyögött a plafonra, megfeszítve a nyakát.
Dave elvigyorodott, ahogy a nőt figyelte, s ujjai pár pillanatnyi izgatás után lejjebb kalandoztak, miután mutató- és középső ujját a szájába véve benedvesítette.
- És mikor már egészen bent leszünk az erdő mélyén mindannyian... - csúsztatta mélyen a nőbe hosszú ujjait - ... akkor össze kell majd hívnod a hordát... - folytatta kezét egyre intenzívebben mozgatva - ... amit akkorra már teljes mértékben uralni fogsz... - hajolt le a nő egyik ágaskodó mellbimbójához, és nagyon finoman ráharapott fogaival.
- Alig várom... - nyögte, miközben vadul gyűrte a lepedőt.
- Látom tetszik a terv... - adta egyre lejjebb a csókjait a sebes testen, végignyalva a karcolásokon, régi hegeken és liluló foltokon, hogy aztán egy hirtelen váltással nyelve vegye át a terepet Sela lábai között.
- Előre élvezem - talált rá Dave tincseire.
- Azt érzem - lehelte a nőre, majd miután még egyszer megízlelte rohamosan forrósodó nőiességét, újra fölé mászott, és egy mohó csók kíséretében kiszabadította ágaskodó tagját a nadrág szorításából, hogy párszor végighúzva magán egyetlen sima mozdulattal hatoljon mélyen Sela-ba.
Sela átkarolta Dave vállait, combjaival pedig a csípőjét fogta közre, ahogy elkezdte a támadását ellene. Hangosan élvezte a mozdulatokat.
- Aztán... a támadás alatt azt ölsz meg... a Rendtagok közül... akiket csak akarsz... - nyögte most már ő is egyre erélyesebb csípőlökésekkel.
- Milyen kegyes vagy hozzám... - incselkedett vele a nő.
- Néha lehetnek... ilyen pillanataim is... - iktatott be egy vadító csípőkörzést.
Sela egy nyögéssel díjazta a mozdulatot - Elég nagy... az étvágyad, ha Arlyn... nem volt képes... tegnap kielégíteni.
- Hogy jön most ő... ide? - nyalt végig a nő hátrafeszített torkán és gyorsabb tempóra kapcsolt.
- Sosem nézed, hogy ki koslat a szobában, amiben alszol? - nyögött fel ismét a végére.
- Ott voltál farkasként? - döfött egy erőteljesebbet, s egyik kezével nem túl gyengén markolta meg Sela mellét.
- A szimatom után megyek.
- Egyébként eléggé... lefárasztott... nem véletlen nem keltem fel rád meg a... sikoltozásodra... - harapdálta a nyakát - Csak jóval később láttam, ahogy Arlyn megint itatta az egereket miattad... - körözött még egyet.
- Az élet... kegyetlen – zihálta.
- Az! - nyögte utoljára, majd még gyorsabb tempóra kapcsolt, mindkettőjüket hihetetlen gyorsasággal repítve a kielégülésig.
Sela megfeszült testtel adta át magát az intenzív érzésnek, miközben ujjai Dave bőrébe vájtak.
- Elég jó szeretők lehetünk, ha visszajársz ránk - mondta zihálva, miközben elmosolyodott.
- Elég jók... igen - zihálta a nő fölé hajolva, lepillantva kipirosodott arcára - A ti érdemetek.
- Hogy ágyasok legyünk? Megtisztelő. Azért szeretném, ha más miatt is tisztelnél, nem csak azért mert dugható vagyok.
- Nem ez a lényeg nálam, azt hittem, hogy ismersz már ennyire - csúszott ki belőle és gördült le róla.
- Nem, azt hiszem Arlyn jobban ismer. Én nem annyira. Eltávolítottál magad mellől Dave. Meg is lett az eredménye.
- Ez igaz. Ebben a kérdésben azonban a kezdetek óta nem változtam. És honnan veszed, hogy Arlyn jobban ismer? És ha csak használom őt, a szavaidat idézve mert "dugható"?
- Nem csak azért használod őt. Valamit nem mondtok el. Se te, se ő - fordult a férfi felé és könyökölt fel, lenézve rá.
- Honnan veszed? - húzta végig mutatóujját Sela támaszkodó karján egy kis mosollyal a száján.
- Érzem és a viselkedésed is árulkodó. Egy farkasnál ez alap - somolygott.
- Mindenkinek megvannak a sötét kis titkai, nem igaz? - mosolygott tovább azzal a jellegzetes kicsit gúnyos félmosolyával.
- Végzetes, ha így nézel rám.
- Talán tetszik? - nézett rá "ál-meglepetten" majd visszatért ehhez az arckifejezéséhez.
- Talán - hagyta rá somolyogva.
Dave adott neki még egy csókot, majd felállva rendbe rakta magát, felhúzta a cipzárját, és ujjaival átfutott kicsit összekócolódott haján. - Már nem sokat kell várnod. Maximum egy hét és elviszlek az erdőbe.
- Remek - nyújtózott egyet - Amennyire tudom, felmérem, hogy mi a helyzet a Roxfort táján és tájékoztatlak.
- Helyes - biccentett, majd magára hagyta a kimerült nőt elégedetten mosolygott a jófajta reggeli tornától.
Sela odarendelt egy házi manót és meghagyta neki, hogy cserélje le a vértől foltos ágyhuzatát, amíg ő zuhanyzik. Mire kijött, a manó végzett is. Visszabújt az ágyába, majd testének kellemes bizsergésétől aludt vissza.
|