|
2. Fejezet
2007.09.19. 18:24
 teljes méret: fc03.deviantart.com/fs51/f/2009/299/9/8/Strange_Affection_2_wp2_by_Useless_girl.jpg
2.
Ahogy meghallotta a nevét, a hang irányába fordult, s felnézve elakadt a lélegzete a lépcső tetején álló karcsú nő látványától. Tekintete gyorsan végigfutott a vékony köntösbe burkolt testen, majd a zöld és az aranyló tekintet találkozott.
- Liz… - suttogta, majd meglepetten látta, ahogy a nő arcán harag futott át amint elkezdett lefelé sietni a hosszú lépcsősoron. Dave nem tehetett róla, de kiszáradt szájjal figyelte a puha anyag alatt a nő lépteire mozduló melleit, s halkan felszisszent, mikor levonta a következtetést: nincs semmi a köntös alatt csak az a sok puha bőr.
- Mégis mi a fenét keresel itt? – állt meg pár lépésre tőle a nő visszahozva őt ábrándozásaiból. Mivel még mindig szinte érezte a másik férfi tekintetét a hátába fúródni előbb vett egy nagy levegőt.
- Ne itt, ha kérhetném, Liz! – érintette meg finoman a nő felkarját.
- Nem vagyok biztos benne, hogy beljebb akarlak-e invitálni, Dave. Azt hittem, világosan kifejeztem magam annak idején.
- Kitegyem a szűrét? – vetette közbe halkan, de határozottan Tom, akinek az első pillanattól unszimpatikus volt a sötét hajú férfi.
- Nem, egyelőre nem kell, Tom, köszönöm. Gyere Dave! – ráncolta össze a szemöldökét a nő, s balra indulva egy ajtó felé tartottak, mely egy antik bútorokkal berendezett szobába vezetett, mely leginkább egy fogadószoba és egy nappali keverékének tűnt az egyik sarokban faltól-falig könyvespolcaival, a nagy íróasztallal, két kényelmes székével, s a szoba másik felében két dívánnyal és egy kecses dohányzóasztallal.
- Kérsz valamit inni esetleg? – tette föl a rutinkérdést Liz összefont karokkal, miután intett Dave-nek, hogy üljön le az íróasztal előtt álló egyik székbe.
- Nem, köszönöm.
- Remek, én iszom – fordított hátat, s egy tálcához lépett, hogy öntsön magának viszkit. Dave észrevétlen követte minden mozdulatát. – És minek köszönhetem meglepő, de nem várt látogatásodat? – tette fel a kérdést még mindig kicsit dühösen, miközben kényelmesen leült az asztal másik oldalára keresztbe téve hosszú lábait, s ujjai közt lustán lötykölte a borostyánszín italt, melynek árnyalata éppen közelített a mostani szemszínéhez.
- Láttam a híradóban a tűzesetet… - válaszolta halkan, miközben szemei fáradhatatlanul pásztázták a nő ismerős, s mégis valahogy idegen arcát.
- És? – emelte meg egyik szemöldökét, s kortyolt az erős italból.
- A tűzről felismertem hogy te voltál az, és felmerült bennem a gyanú, hogy…
- Hogy? Folytasd csak!
- Hogy pénzért ölsz.
- Micsoda felfedezés, Dave! Igazán büszke lehetsz magadra! Eltaláltad! – jegyezte meg cinikusan, s lehúzta itala felét.
- Liz! – nézett rá szörnyülködve – Mi ütött beléd? Nem ilyen voltál! Sose lettél volna képes pénzért ölni, és most mégis ezt teszed…
- … mint az anyám és az apám, igen. Fejvadász lettem, megölöm azt a vámpírt, akit célpontként kapok. Miért olyan nagy baj ez? Hiszen csak jót teszek vele az emberi társadalomnak! – szikrázott fel a szeme – Ha már nem lehetek teljes jogú tagja, legalább ez hadd maradjon meg nekem! – sziszegte, majd az utolsó csepp viszkit is eltüntette.
- De Liz…
- Dave, megváltoztam! Már rég nem az a nő vagyok, aki évekkel ezelőtt otthagyott a tengerparton! Már nem vagyok az a fiatal csitri, aki naivan hitt a szerelemben, és egy jobb jövő képében. Fogalmad sincs, hogy miken mentem keresztül, Dave. Fogalmad sincs, hogy a Pokol milyen mély bugyrait jártam meg…
- Akkor meséld el, Liz! Beszélgessünk, mint régen!
- Nem Dave, régen nem beszélgettünk, hanem leginkább szeretkeztünk – húzta el a száját úgy, hogy nem lehetett egyértelműen eldönteni, hogy mosolygott, vagy fintorgott.
A férfi szava elakadt. Olyan intenzitással látta maga előtt a számtalan alakalomból felvillanó képeket, hogy halkan felsóhajtott, s le kellett hunynia a szemeit egy pillanatra. Ahogy úja felnézett, érezte, hogy ismét elemi erővel kívánja meg Lizt, de próbált uralkodni a vágyán. Ezt a reakciót sosem értette magában. Akárhányszor a nő közelébe került, így reagált a teste leszámítva azt a kevés időt, mikor normálisan tudott vele beszélni.
Elizabeth látta rajta, hogy vívódik. Ismerte őt. Egy pillantás elég volt rá, hogy átlássa, mi jár a fejében. Már nem látta Dave-et annak a titokzatos vámpírnak, aki annak idején teljesen elcsavarta a fejét. Most már látta a hibáit, a gyarlóságait is, a sóvárgó vágyát az ő húsa után, amit egyetlen gesztussal neki adhatna, ha akarná… Halványan elmosolyodott, miközben érezte, hogy belsejében még mindig ott fodrozódik a harag, amiért volt mersze megjelenni nála. Lassan és kimérten hátrébb dőlt a kényelmes karosszékében, s meztelen lábait kecsesen keresztezve feltette az asztal szélére még többet megmutatva sápadt bőréből. Tudta, hogy Dave számára ez a látvány most már kezd lassan elviselhetetlenné válni. A tudat, hogy nem lehet az övé Liz, lassan kitörésre fogja késztetni. És Liz pontosan ezt akarta. Látta, hogy a férfi nagyot nyel és pislog párat, hogy a felizzó zöld szemek visszanyerjék normális színüket.
- Ejnye, Dave… azt hittem, hogy az évek során megtanultad az önfegyelmet… - sóhajtott a nő hosszú mutatóujjával a pohár szélén körözve. Kezdett újra szomjas lenni.
- Élvezed, hogy kínozhatsz, igaz? – kérdezte megköszörülve a torkát.
- Ó igen. Érzem, mennyire kívánsz, és valamilyen oknál fogva keserű elégtétellel tölt el, hogy nem kaphatsz meg.
- Liz, miért vagy ilyen kegyetlen velem? Hát semmit sem számított az együtt töltött idő? Azok, amiken keresztülmentünk?
- Dave, ha csak ezért jöttél, akkor akár el is mehetsz - állt fel, s üres poharával újra a pulthoz állt, hogy egy újabb adagot töltsön magának. Érezte a levegő mozdulását, de nem moccant, csak ráérősen öntötte a borostyánszín italt.
Dave nem bírta tovább, s emberfeletti gyorsaságával már a nő mögött is termett, de nem érintette meg, csak a füléhez hajolt.
- Miért kerülsz ennyire, Liz? – közelítette meg ajkaival a kecses nyakat félresöpörve a hosszú barna tincseket – Mit vétettem ellened, hogy így büntetsz?
A nőnek be kellett hunynia a szemét egy pillanatra, ahogy megérezte Dave ismerős illatát, s forró leheletét a nyakán. Szóval ma már evett…
- Megmondtam. Neked a családod mellett a helyed.
- Valóban csak ennyi lenne az indok? Nem hiszek neked. És amúgy is, Jenny el akar válni. Nem hibáztatom. Nem bírja már ezt a tudatot magával hordozni, s nem akar állandóan attól rettegni, hogy miattam megtámadják őt, vagy a gyerekeket.
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy sajnálom – keményítette meg magát újra, s felemelte poharát.
- Nem is vártam volna mást tőled. Mindig is féltékeny voltál rá.
- Én nem! – szisszent fel a nő, de rögtön meg is bánta, hogy besétált a csapdába. A következő pillanatban a viszkis pohár üresen koppant a pulton.
- Ugyan már, Lizy… - csúsztatta óvatosan a nő köré karjait Dave alig érintve a köntös anyagán keresztül a hasát és az oldalát – Tudom, hogy az voltál… akkor még könnyedén olvastam benned…
- De ma már nem tudsz! – merevedett meg az érintésektől. Gyűlölte magát, hogy az utálat helyett jól estek neki az érintései. Áruló teste azonnal reagált a hosszú ujjak gyengéd cirógatására. Tudta, hogy Dave érzi a libabőrösségét.
- Engedj el, Dave. Hagyj békén! – mondta, de képtelen volt megmozdulni, ahogy érezte: Dave vonzereje elkezdi bekebelezni. Pedig nem akart engedni neki. Minden erejével azon volt, hogy gátat szabjon felkavarodó érzelmeinek, melyeket évekig hét pecsét alatt őrzött.
A férfi érezte, hogy vívódik magában, s ez egy halvány kis mosolyt csalt szája szegletébe. Teste mohón vágyott érinteni a nőt. Ujjai határozottabban kezdték simogatni Lizt. Egyik keze óvatosan benyúlt a köntös alá, s finoman megmarkolta az egyik formás mellett. Liz nem tudta megállni, hogy ne sóhajtson fel erre, s érezte, ahogy teste felgyullad egy másodperc alatt, ahogy Dave ajkai nyakának érzékeny bőréhez értek. Tudta, hogy a férfi habzsolja az illatát, s erőt merít belőle, mint régen. Mikor Dave nem ütközött ellenállásba, határozottabban kezdte csókolni és simogatni a karcsú testet. Másik keze elkezdett felfelé araszolni a meztelen combon, benyúlva a vékony fekete köntös alá. Ágyéka egyre inkább tüzelt, s a nadrágja kezdett zavaróan szűk lenni, ahogy a nő hátának simult.
Liz elhalóan felsóhajtott, mikor megérezte izgalmát a fenekének nyomódni, s abban a pillanatban Dave ujjai mohó csúsztak be lábai forró közébe.
- Dave… ne! – nyögte elhalón.
- Miért ne? Engedd, hogy újra szeresselek! Mint régen… - kérlelte gyengéden harapdálva az illatos nyakat.
Erre nem tudott mit válaszolni. Nagyot nyelt. Tudta, hogy nem tud ellenállni. De ha már ilyen helyzetbe keveredett, akkor kihasználja, és élvezni fogja. Saját keze megtalálta a lentebbi területeket kényeztető erős ujjakat, s csípőjét Dave tenyerének feszítette hátraejtve fejét a férfi vállára.
Dave tudta, hogy nyert. Csak azt nem, hogy nem olyan értelemben, ahogy ő gondolta... Mohón kezdte csókolni Lizt ahol érte, keze erőteljesen markolta a megkeményedett mellet, s ujjai egy pillanat alatt elmerültek a forró nedvességben a feszes combok között. Tetszett neki, hogy az évek csak még kívánatosabbá tették a nőt, akit egykor lángolón szeretett, s aki iránt most újra fellángolt a szerelme, ahogy hallgatta halk nyögdécseléseit.
Elizabeth érezte, ahogy agyát elönti a vágy. Határozottan húzta ki magából Dave ujjait, majd szembefordulva vele lenyalogatta őket, megízlelve saját magát, s ezzel kiszakítva a férfiból egy mély és vágyakozó nyögést. Ahogy az erősödő zöld íriszekbe nézett, elégedetten elmosolyodott magában, majd a tarkójánál fogva magához húzta Dave-et. Ajkaik egy mohó és vad csókban találkoztak, miközben egyik keze a férfi nadrágjához kúszott, s az anyagon keresztül párszor végigsimított rajta, mielőtt kilazította volna az övet s a cipzárt. Mielőtt azonban benyúlt volna az alsónadrág alá, saját köntösének övéhez nyúlt, s egy pillanatra megszakítva a csókot csábítóan rámosolyodott a férfira. Az anyag a földre hullt feltárva meztelenségét, s a bőre tökéletességét megtörő sebhelyeket. Látta Dave tekintetében egy pillanatra a döbbenetet, de túlságosan fel volt izgulva már ahhoz, hogy most a sebekkel foglalkozzon, ezért inkább folytatta a durva csókot, Liz pedig letolta a férfiról a nadrágot az alsóval együtt. Elégedetten vigyorgott bele a csókba, ahogy meghallotta Dave elhaló nyögését, s megérezte testének megfeszülését, amint ujjai mohón rákulcsolódtak kemény tagjára.
- Durván akarom – suttogta felnézve a férfira, aki erre egy ördögi mosollyal válaszolt, s hirtelen megfordítva az egyik kanapé háttámlájához szorította Lizt, aki mosolyogva felnyögött Dave feszülő ágyékának feszítve fenekét. Incselkedőn körözött párat csípőjével, hogy tovább ingerelje a férfit, aki erre szinte állatiasan felmordult, s keményen megragadta baljával a puha csípőt, jobbja pedig előre nyúlva Liz lábai között kezdte simogatni nedves nőiességét.
Türelmetlenül felnyögött, s újra a férfi kutakodó ujjainak feszült jelezve, hogy ne késlekedjen tovább. Dave megértette a célzást, s hátra csúsztatva kezeit széthúzta Lizt, hogy fájdalmasan feszülő tagjával könnyebben nyomulhasson a nőbe. Liz artikulálatlanul felnyögött a kemény lökéstől, melyet továbbiak követtek szinte levegővételnyi időt sem hagyva neki. Most már mindketten hangosan nyögtek. Dave kétségbeesetten markolta a nő csípőjét pár percig, majd miután lejjebb nyomta Lizt a vállainál fogva, hogy szinte rá kellett feküdnie könyökeire, melyek a kanapé hátulján pihentek, kezei rátaláltak a lökései ritmusára mozgó mellekre, és keményen megmarkolta őket egy újabb kéjtől fátyolos nyögést kiszakítva tulajdonosukból.
Elizabeth szája sarkából nem tűnt el az alig észrevehető gonosz kis mosoly, miközben hangosan élvezte a durva és gyors lökéseket, ahogy szinte fájdalmasan mélyen fogadta magába Dave még inkább megkeményedő tagját. Gondolatban még gyorsabb ritmusra ösztökélte a férfit. Mindkettejük teste kezdett izzadtságban úszni. Dave szinte megállás nélkül nyögött vagy rekedten sóhajtozott egyre inkább feszülő testtel. Lökései rövidebbek és gyorsabbak lettek. Keményen hágta az előtte kéjesen vonagló nőt, akire már évek óta fájdalmasan vágyott. Szabadon engedte az eddig markolt melleket, s jobb alkarja köré tekerte a hosszú barna tincseket, hogy finoman meghúzva őket megfeszítse Liz nyakát, másik keze pedig meg sem állt a nő csiklójáig, amit gyors mozdulatokkal dörzsölni is kezdett. Elizabeth-nek erre már muszáj volt lehunynia aranyszínben ragyogó szemeit, és kétségbeesetten kezdte markolni a kanapé háttámláját.
Dave agya teljesen elborult. Előtört belőle az állat és öntudatlanul hajolt rá a keskeny hátra. Még erősebben rántotta hátra a kecses nyakat. Látta a vadul kidudorodó ereket, melyek mágnesként vonzották a tekintetét, miközben nem lassított egy pillanatra sem. A férfiasságát körülölelő csúszós forróság elvette az eszét. Érezte, ahogy Liz közelgő orgazmusának hatására az őt körülölelő izmok megfeszülnek, s remegni kezdenek. Amint vadul rászorítottak kőkemény tagjára, arcát a nő nyakába temette, s az orgazmusa pillanatában beleharapott a puha húsba. Egész teste megfeszült. Ahogy a perzselő vér a szájába lövellt, érezte, hogy forró magja kirobban fájdalmasan lüktető tagjából… Liz nyakába nyögve habzsolta a kettős élvezetet, melynek fátylán keresztül is érezte, hogy szeretője még mindig az orgazmus szárnyain repül. A jól ismert reszkető test illata, és a dús fűszeres vér íze régi emlékeket juttattak az eszébe, amiktől öntudatlanul még inkább a kecses nyakra tapadt. Állkapcsa vadul feszült, ádámcsutkája gyorsan mozgott, ahogy a tiszta, mézédes vért itta nagy kortyokban.
Elizabeth egy pillanat alatt kijózanodott a fájdalom hatására, melynek csak egy pillanatnyi gondolkodás után jött rá a forrására. Nyakában fájdalmasan húzódtak az erek, ahogy Dave mohón kortyolta még mindig a vérét. Durván kicsúsztatta magából a férfit, majd megpróbált elszakadni tőle, de a kőkemény karok nem engedték olyan könnyen.
- Dave, azonnal eressz el!! – kiáltott rá, majd mágiájának egy erőteljes csápjával elszakította magától a férfit, s azonnal hátrébb tántorodott kezét vérző sebére szorítva – Mégis mi az istent képzelsz?! – üvöltötte az összezavarodott férfinak, aki épp akkor egyenesedett ki, és próbált kiszakadni a vér kábulatából lenyalva a száját. Uralkodnia kellett magán, hogy ne kapjon a nő után, s szívja teljesen szárazra. Érezte, ahogy az erős vér fejbe ütötte.
- Liz… Liz… kérlek! Bocsáss meg, én nem…
- Nem akartad? NEM AKARTAD?! Azonnal takarodj a házamból! Most rögtön! Csak ezért jöttél? Hogy megdugj, aztán elszívd a véremet?!
- Én nem! Tényleg nem! Kérlek, beszéljük meg! Én nem akartam, csak annyira vágytam már rád, hogy elvesztettem a fejemet! – nézett rá kétségbeeséssel a szemében.
- Nincs mit megbeszélnünk – nézett rá világító arany tekintetével olyan jéghidegen, ahogy csak tudott. Hangja szinte metszette a levegőt – Azonnal takarodj!
- Liz!
- Thomas! – kiáltotta a férfi nevét, aki valószínűleg egy ideje már a közelben lehetett, mert azonnal nyitotta az ajtót, és miután felmérte a helyzetet, kemény pillantását Dave-re vetette, aki már félig felöltözött. – Kérlek, kísérd ki a nem kívánatos vendéget, és soha többé ne engedd, hogy átlépje a házam küszöbét!
- A legnagyobb örömmel, Elizabeth! – futott át egy elégedett mosoly a sápadt arcon, és egy pillanat alatt Dave mellett teremve elkezdte kifelé taszigálni a férfit, aki hiába próbált volna ellenkezni.
- Kérlek, Liz! Bocsáss meg! Kérlek, hadd magyarázzam meg! Liz! Liz!
- Dave Gahan, SOHA többé nem akarlak látni, érted? SOHA! Örülj neki, hogy nem égetlek el az erőmmel most rögtön! De ha még egyszer ide mersz jönni, esküszöm, megteszem! Tűnj el! Örökre végeztem veled! – fordított hátat, és az ablakhoz sétált. Mezítlábas lépteinek hangját felfogta a vastag perzsaszőnyeg.
Még hallotta, ahogy Dave ellenkezik Thomasszal az előcsarnokban, de aztán döndült a nehéz tölgyfaajtó és a számtalan retesz és zár a helyére került. Egész testében reszketve állt ott, és dühösen nézett vissza Dave szemébe, majd figyelte, ahogy a férfi szomorú arckifejezéssel eltűnik az utcáról. Liz meg merte volna kockáztatni, hogy abban a pillanatban gyűlölte Dave-et, amiért ezt tette vele kérdezés nélkül. A vámpírok és a boszorkányok világában is enyhén szólva durva sértésnek számított, ha valaki erőszakkal, vagy önkényesen ivott a másik véréből.
De Liz nem csak emiatt volt dühös a férfira. Sokkal inkább a megjelenése kavarta fel. Új énje nem tudta olyan könnyen elnézni a tettét, mint évekkel ezelőtt, mikor kérdezés nélkül elfogadott szinte mindent, amit a férfi tett. A vérveszteségtől sápadtan, a hidegtől és a sokktól reszketve állt ott, balját a nyakára szorítva, mikor megérezte, hogy Tom a vállaira terítette a köntösét. Aranyló szemei hálásan találkoztak a gyengéd pillantással, ahogy felnézett rá.
- Köszönöm, Tom.
- Ugyan, ez a legkevesebb. Gyere, ülj le… ahogy nézem, elég sok vért vesztettél… Az a szemét! Ha még egyszer találkozom vele, én…
- Nem teszel semmit. Csak… nem engeded be.
- De Liz, amit tett…
- Kérlek, ne beszéljünk, csak ölelj át, jó?
- Jól van, gyere ide – húzta gyengéden az ölébe úrnőjét, aki hálásan bújt a védelmező karok közé.
Borzasztóan felkavarták az elmúlt másfél óra eseményei. Érezte, hogy nyaka a saját vérétől, combjai pedig Dave-től ragacsosak. Mocskosnak érezte magát. Mindennél jobban. Gyűlölte az érzést. Gyűlölte Dave-et. Gyűlölte, hogy újra gyengévé tette.
Következő fejezet
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés