33. Fejezet
Capri & U-girl 2007.09.23. 07:51
"Strange tenderness..."
33.
Arlyn sokat gondolkodott az utóbbi napokban. Még mindig élénken látta maga előtt az átalakult Sela-t, ahogy megnyalja a combját. Egyszerre irtózott az emléktől és töltötte el valami furcsa izgalommal. Volt ideje a kertben sétálva átgondolni a múltját, ami mint kiderült: teljes hazugság volt. Még mindig nem tudta elhinni, hogy Voldemort lánya. Hogy lehetséges ez? És miért pont ő? Ezért emelte volna föl a Nagyúr annak idején a belső körbe közvetlen maga mellé? Csak ezért, vagy a képességei miatt is? És emiatt nem változott ő is vérfarkassá? Az Ő vére miatt reagált a teste így a harapásra? És miért hazudtak neki? És Dave miért nem mond semmit? Most már bánta kicsit, hogy hátat fordított egykori urának... az apjának... Annyi minden lett volna, amit meg akart kérdezni, de már nem volt lehetősége rá. Talán Dave-ből képes lesz kihúzni a válaszokat, ha jókedvében találja - mélázott egy fa ágai közt, ahonnan a kastély kertjét szemlélte.
Egy ág reccsent meg a bokrok között, ahogy egy test súlya ránehezedett.
A fekete hajú nő tekintetét a földre kapta, zsebében rászorítva a pálcájára, de a sűrű növényzettől nem látta a zaj okozóját.
Egy karcsú női alak lépett ki a félhomályból - Csak nem meg akarsz átkozni? - kérdezte könnyeden.
- Sela... mit akarsz? - lazított egy leheletnyit a pálcája körüli szorításon.
- Csak elbúcsúzni - lépett a fa mellé.
- Hova mész? - nézett le a nőre az ágról, amin a feje fölött ült.
- Vissza a Roxfortba.
Arlyn meglepődött. - Minek? Tudtommal onnan elűztek. Hogy akarsz bejutni?
- Nem teszem be a lábam az épületbe. Csupán az erdőbe.
- És hogy akarod kijátszani a védővarázslatokat? Ott nem éppen a legkönnyebben áttörhetőeket rakták fel.
- Dave bejuttat - vonta meg a vállát - Sereget toborozni küldött oda.
- Aha... értem - biccentett, majd kihúzta a kezét a zsebéből, elengedve pálcáját.
- Szóval, ha nem látnál többet, ne lepődj meg, csak az a hordányi vérfarkas végzett velem, akik vadon csatangolnak a Tiltott Rengetegben.
- Képes leszel mindegyiknek belemászni a fejébe?
- Egy kis segítséggel, de igen. Elméletileg.
- Hát... akkor... vigyázz magadra... - mondta halkan és óvatosan a nő.
Sela csak biccentett, majd megindult visszafelé, hogy összeszedje a dolgait.
Arlyn pár pillanatig tanakodott magában, majd utána kiáltott: - Sela, várj! - huppant le a fáról.
A nő kérdőn nézett hátra a válla fölött.
Arlyn egy szempillantás alatt ott termett, megfordította a másik nőt, s gondolkodás nélkül a szájára nyomta sajátját, miközben megfogta egyik kezét, és a tenyerébe csúsztatott egy finom ezüstláncot. Hát megtette, megcsókolta... így is... hogy... vérfarkas!
- Anyámé volt - távolodott el egy kicsit Sela ajkaitól. Remélte, hogy sejti Sela, hogy mennyit jelent neki az ékszer, ami azon kevesek közé tartozott, amit régi családjából megőrizhetett, s akkor ötlött fel benne, hogy Sela-nak adja békejobb gyanánt, mikor meglátta, hogy Martin nem volt a nyakában, csak a nő kezében látta időnként.
Sela meglepetten nézett a nőre, majd a láncot kezdte fürkészni barna tekintetével. Egy szépen és aprólékosan megmunkált lánc volt. Tudta, hogy Arlynnak mennyire fontos lehet - Arlyn... biztos, hogy ezt nekem akarod adni? - kérdezte csendesen.
- Igen - bólintott finoman - Nem átlagos lánc. Megvéd. Szeretném... ha a kővel együtt hordanád... és... megbocsátanál nekem mindazért, amit elkövettem ellened tudatosan és tudtomon kívül... - nézett mélyen a szemeibe.
- Még így is, ami lett belőlem?
- I-igen... azt hiszem így is... - suttogta lehunyva szemeit.
Sela finoman végigsimított Arlyn arcán, ujjaival alig érintve a puha bőrt. - Köszönöm - suttogta el, majd lassan megfordult, hogy útnak indulhasson.
A fekete hajú nő az alsóajkát harapdálva nézett utána. Tudta, hogy hiányozni fog még így is, hogy harcol önmagával Sela vérfarkassága miatt. El kell fogadnia őt. Túlságosan különleges a kapcsolatuk ahhoz, hogy ne tegye...
Sela nem túl sok mindent szedett össze. A pálcáját, Martint, akit felfűzött újonnan kapott láncára és a nyakába akasztotta, és némi bájitalt, ha bármi történne. Kevertetnie kell majd olyat is, ami Remusnak van, hogy elviselhetőbbé tegye az átalakulást. Dave-re várt, hogy elvigye és bejutassa az erdőbe, illetve, hogy felerősítse az erejét a feladathoz.
- Mehetünk - bukkant fel hirtelen mellette Dave, kibontakozva az előcsarnok homályából.
A nő biccentett és csendben követte. Nem kérdezett semmit, tudta, hogy mindent időben fog megtudni.
Dave határozottan lépett ki a kastélyból, és rést ütve saját varázslatain megragadta Sela kezét, s hoppanált Roxmorts közelébe.
A nő balra nézve látta az erdő szélét. Kérdőn a férfire nézett, várta a következő lépést.
A férfi intett, hogy kövesse, majd a Roxfort kerítésének közelében megállt egy fa mellett és felnézett a száztornyú pompás kastélyra - Itt kezdődik a Rengeteg - mutatott egy kicsit balra a kerítésen belülre. Nekünk a közepén kell felbukkannunk, ami jó pár kilométerre van nyugatra - mondta higgadtan, de nem nézett a nőre, koncentrált.
Sela nem mondott semmit, csendben nyugtázta a hallottakat. Nem akarta megzavarni a férfit a koncentrálásban.
Végül pár perc után hirtelen ragadta meg erősen Sela kezét, mikor érezte, hogy megnyílt a rés, ami be is szippantotta őket.
Sela erős rántást érzett, azt hitte, hogy szétszakad a teste, de amilyen hirtelen kezdődött, olyan hirtelen is ért véget.
Dave egy kicsit zihált, ahogy földet ért a lábuk egy kisebb tó mellett. Nem volt egyszerű megtörni észrevétlenül a varázslatokat s bejutni. Sok erejét igénybe vette.
- És most? - törte meg Sela a csendet.
- Most várunk egy kicsit, hogy megerősítsem a képességedet - ült le egy nagy sziklára.
- Rendben - dőlt egy fa törzsének Sela.
Dave hosszú percekig nem szólt semmit. Meg se mozdult, csak meredt előre, s figyelte, ahogy ereje szépen lassan újratöltődik. Továbbra sem mozdult, mikor a visszatérő meleg energiát a nő felé kezdte irányítani.
Sela érezte, hogy valami meleg veszi körül a testét, de nem mozdult, ugyan olyan nyugodt tekintettel figyelte Dave-et.
A férfi lassan felállt, és az őt figyelő nőhöz lépett. Jobbját kinyújtotta, és végighúzta Sela arca előtt, ahogy egy nagyobb energialöketet küldött a testébe és szinte érezte, ahogy megtalálta agyában azt a részt, ami az állatokat befolyásolta. A meleg energiával ezt duzzasztotta és dolgozta erősebbé.
Sela összeszorította a szemét és a fogait, hogy ne üvöltsön fel. Fájt.
Dave próbálta finoman csinálni, de a mágia kényes dolog volt. Végül mikor érezte, hogy eléggé erőssé tette Sela-t, leeresztette a kezét és a nőre nézett.
Sela zihálva engedett fel. Homloka nyirkos volt az izzadtságtól, de már nem érzett fájdalmat. Dave-re nézett.
- Most már készen állsz. Hívd őket. Itt maradok az árnyékban, míg meglátom, hogy hogyan boldogulsz velük.
- Rendben - mondta a nő, majd pár lépéssel eltávolodott a fától és lehunyta a szemeit. Érezte, hogy az erejével az erdő nagy részét le tudja fogni. Ki is használta.
Dave elégedetten hallgatta az erdőből innen-onnan felharsanó farkasüvöltéseket.
Hamarosan meg is jelentek a fák között a világító szemek. Nem egy pár, hanem több tíz. Úgy világítottak a félhomályban, mint a szentjánosbogarak.
- Sorakoztasd fel őket.
Sela kiadta a parancsot, hogy lépjenek a fényre és rendezzék soraikat. Pár pillanatig nem történt semmi. Aztán az állatok sorban kiléptek a fák közül és megálltak egymás mellet. Morogtak és csattogtatták az állkapcsukat, habzó nyálukat a levegőbe fröcskölve, de engedelmeskedtek.
- Helyes... Nagyon jó - biccentett Dave - Nem lesz itt gond. Képezd ki őket. Jó egy hét múlva támadunk. A Jegyed fel fog izzani mikor jövünk.
- Rendben. És mi van, ha a kastélyban meghallják őket? Gondolom eddig is hallották a vonyításukat.
- Hallani hallhattak párat, de a többségnek a hangját levédtem. Az erdő túlságosan elvadult már ahhoz, hogy bemerészkedjenek leellenőrizni a vérfarkas populáció számát.
- Remek. Igazán kár, hogy nem mutogathatjuk magunkat. Úgy rájuk hoznám a frászt.
- Az utolsó napokban tehetsz pár állattal egy kis bemutatót, de csak villanjatok fel, semmi egyéb.
- Remek - mosolyodott el a nő.
- Most megyek. Majd jelentkezem.
Az erdőben csatangolt. Éles hallásával érzékelte a távoli madarak rikoltozását. A közelben egy kentaur sétált át az erdőn. Meglapult a bokorban és megvárta, míg a féllény elmegy. Nem kedvelte egymást a két faj és nem óhajtott sem idő előtt meghalni, sem feltűnést kelteni. Mikor a patás lény békésen csapkodó farokkal eltűnt a fák között, folytatta útját. A farkasok szépen fejlődtek és egész idáig sikerült titokban tartani a létezésüket. Még messze volt a Dave által megadott időpont, de nem bírta ki, hogy ne nézze meg az iskola környékét közelebbről. Hátha összeakad egy régi ismerőssel... Nem sokkal az első Holdtölte után rájött, hogy farkasát elő tudja hívni magából, függetlenül a Holdtól. Így napközben is állat képében mutatkozhatott. Fekete bundája szinte egybeolvadt az erdő félhomályával, csak a szemei világítottak sárgán. Az erdő szélére ért. Nagyon óvatosnak kell lennie. Halkan osont tovább, mélyeket szippantva a levegőből.
A férfi, akivel Sela össze akart futni, a tó partján állt a vizet kémlelve, miközben Hermionéval váltott pár szót a Rend ügyeiről.
A farkas megállt. Átható sárga tekintetével csak a férfit látta. nagy volt a kísértés számára, hogy megmutassa magát, hogy rávicsorogjon, hogy erős állkapcsai közé szorítsa a torkát... vagy Hermione-jét. Erővel kellett visszafognia magát.
A barna hajú göndör lány hamarosan magára hagyta a férfit jó pár iratot fogva a karjai közé, s visszasietett a kastélyba. Remus egyedül maradt, ahogy továbbra is zsebre tett kézzel hallgatta a hullámok lágy hangját. Aztán változott a széljárás... Felkapta a fejét és beleszimatolt a levegőbe. Mintha egy pillanatra... Körbenézett, és egy perc múlva egy fekete árnyat látott elsuhanni a Tiltott Rengeteg fái közt.
Sela tudta, hogy meglátta. Egy sűrű bokor mögé húzódva figyelte a férfit. Legszívesebben kilépett volna a fák közül, hogy megmutassa magát Remusnak, de nem mert ellenkezni Dave akaratával. Főleg most nem.
A férfi próbálta meggyőzni magát, hogy nem Sela-t látta. Nem is tudott volna bejönni a Roxfort területére! Az képtelenség! Megnyugtatta magát, hogy csak egy elkóborolt vérfarkasról volt szó, amik mindig is éltek az erdő szélén, de az utolsó fákat sosem tudták elhagyni a védővarázslatok miatt, amiket a diákok érdekében hoztak létre évszázadokkal ezelőtt.
A nő csak figyelte a férfit. Egész testében remegett az izgalomtól, a kíntól, hogy nem léphet elő, csak az utolsó napokon. Nem akarta elszúrni Dave tervét. Halkan felmordult.
A férfi úgy döntött, hogy nem foglalkozik a lénnyel. Bár érzékei élesek maradtak és fülelt, mégis hátat fordított az erdőnek és visszaindult a kastélyba.
Hagyta elmenni! HAGYTA ELMENNI! Majdnem felordított állatias hangján, de valahogy magába fojtotta a késztetést. Figyelte a távolodó férfi alakját, majd dühtől fűtve vágódott be az erdő mélyére, hogy pár ártatlan erdőlakón élje ki feltörő vérszomját.
Arlyn mit sem tudva Sela ügyködéseiről kimérten lépkedett nem olyan sokra rá Dave szobája felé. Mint mindig, most is vegyes érzelmeket keltett benne a tény, hogy hivatta. Sosem tudhatta, hogy épp hogyan fog vele viselkedni. Utálta, ha megalázta, de el kellett viselnie. Nem volt választása. Tényleg Dave-é volt. A kötelék, amivel még évekkel ezelőtt megfogta, még mindig élt.
Ahogy belépett a tölgyfaajtón, látta, hogy Dave a széles íróasztala mögött ült, és hátradőlve pihentette a szemeit. Arlynnak úgy tűnt, hogy elég rendesen kifáradt valamitől.
- Arlyn? - kérdezte, de nem nyitotta ki a szemeit.
- Igen. Hivattál - állt meg az asztaltól pár lépésnyire.
- Valóban - állt fel a férfi - Lassan közeledik az időpont, mikor csatlakozunk Sela-hoz és azt akarom, hogy tudd, miért kellesz nekem.
A nő kíváncsian kulcsolta össze kezeit maga előtt. - Hallgatlak.
- Kellesz nekem, ahhoz, hogy megszerezzem a Rend által oly féltve őrzött nagy erejű mágikus tárgyat. Mivel Voldemort vérszerinti lánya vagy, csak te tudod nekem megszerezni. Én bejutatlak a Roxfortba. Neked kell végigmenned egyes levédett területeken, amikkel nem bírok el. Megölnének.
- És hogy jön ide az állítólagos apám vére? Miért csak én tudok ott végigmenni? Talán ő tette fel a varázslatokat, amik mindenki másra gyilkos hatással lennének? A Rendtagok tudnak egyáltalán róla, hogy min csücsülnek? - emelte meg egyik szemöldökét.
- Nem tudom, hogy tudnak-e, de valószínűleg nem. Nem tudom, hogy Voldemort, hogy védte le azt a tárgyat, azt tudom, hogy rám nézve gyilkos. Talán csak arra az, aki fel akarja használni, talán nem. Talán a lánya számára tartogatta, talán nem. Talán téged nem öl meg, talán téged is.
- Bíztató kilátások... - sóhajtotta a mahagóni asztal szélének támaszkodva fenekével.
- Nincs más választásod. Ezért megyünk oda. Gyorsnak kell lennünk: a Roxfort még mindig nagyon erősen levédett hely. És nyüzsögnek benne a Rendtagok.
- Meg a vérfarkasok... - jegyezte meg kipillantva a napsütötte parkra egy szemvillanásnyi időre.
- Sela uralja őket.
- Sejtettem - hajtotta le a fejét - Azért fáradtál le, mert túl sok energiádat emésztetted fel ott, igaz?
- Eléggé - biccentett a férfi - Mire oda jutunk, hogy behatolnánk össze kell szednem magam, különben mind meghalunk. Hatalmas a tét Arlyn. Ha nem sikerül, mindenkit elkapnak, mivel mindenkit viszek.
- Értem - biccentett, majd egy kicsit hezitálva odalépett a férfihoz, és a szemébe nézett. Nem tudta, hogy mit mondhatna. Nem szívesen vállalt ekkora szerepet a feladatban, de nem ellenkezhetett. Ahelyett, hogy megszólalt volna, inkább megkerülte Dave-et, és kezeit a férfi vállaira helyezte, majd finoman masszírozni kezdte - Engedd meg, hogy segítsek egy kicsit... - suttogta a fülébe.
Érezhette, hogy a férfi mennyire feszült. Szinte elpattantak az izmai. Fájdalmasan de egyben jólesően nyögött fel.
- Gyere! - fogta meg a férfi bal kezét, és az ágyhoz vezette, hogy ott módszeresen pár pillanat alatt lemeztelenítse a felsőtestét - Feküdj a hasadra. Borzasztóan feszült vagy.
Arlyn ezúttal még örült is neki, hogy nadrágot viselt, mert így könnyebben vethette át a lábát Dave derekán, hogy szinte a fenekére ülve gyakorlottan gyúrni kezdje a varázsló tetovált hátát.
Arlyn kezdett kimelegedni. Ha nagy ritkán masszírozott, mindig ez volt vele. Érezte, ahogy ujjai alatt Dave hátizmai kezdenek felengedni. Halkan felsóhajtott, ahogy érezte, hogy tenyerének érintéseitől simogató meleg energia kezd a férfi bőrébe csordogálni az ujjain keresztül, mint valamiféle kellemes aromájú dús és egyszerre légnemű ital.
A férfi érezte, ahogy egyre lazább és élénkebb lesz. Ahogy Arlyn kezeire koncentrált az agya egészen más indíttatású gondolatokat kezdett produkálni, amire a teste is felélénkülve reagált.
A nő nem tudta megállni, hogy óvatosan és talán egy kicsit tartva a férfi reakciójától előre ne hajoljon és ajkaival leheletnyi csókokat ne kezdjen puhán adni a férfi kipirosodott és ellazult hátára.
Dave óvatosan megfordult és magához húzta a nőt, hogy megcsókolhassa. Teste egészen eluralkodott rajta.
Arlyn finoman végigfeküdt a férfi felsőtestén, és halkan belesóhajtott a szokatlanul gyengéd csókba, melyet lassan lehunyt szemmel viszonozott egyik kezével lustán beletúrva Dave sötét hajába.
A férfi köré fonta a karjait, ezáltal húzva Arlynt teljesen magához.
A nő érezhette, hogy a masszázs és az energia-áramoltatás nem csak ellazította Dave testét, hanem fel is tüzelte. Finoman bemozdította a csípőjét, ahogy megérezte Dave férfiasságát az ágyékának nyomódni.
A férfi elhalón felnyögött az érzéstől.
Arlyn halványan elmosolyodott, és a férfira nézett megszakítva a csókot egy pillanatra. Aztán finoman végigcsókolt a jellegzetes állon, hogy nyelvével végignyalhassa a férfi egyik kidudorodó ütőerét, s finoman szívogatni kezdhesse az érzékeny felületet, miközben csípőjét egészen finoman mozgatta, csak hogy még inkább felizgassa mindkettejüket.
Dave már ösztönösen nyúlt saját övéhez és lazította meg azt.
- Hogy tudsz egy perc alatt felizgatni? - suttogta rekedten, szinte felnyögve Arlyn, ahogy végighúzta a kezeit Dave mellkasán, s a tetoválásait csókolgatva eljutott az egyik apró ágaskodó mellbimbóig, amit érzékien szopogatni is kezdett.
- Személyes varázsom - mosolyodott el a férfi.
- Irtó jól csinálod, ezt be kell vallanom. Már most megveszek egy érintésedért - sóhajtotta, majd végignyalt Dave hasizmain egészen a köldökéig, ahol finoman harapdálni kezdte a bőrét.
- Nem, irtó jól te csinálod - túrt a nő hajába jelzésértékűen.
- Jól van, jól van... - nevetett fel halkan és lejjebb helyezkedett - Akkor most figyelj... - azzal gyengéden a kezébe fogta az ágaskodó tagot és párat érzékien húzott rajta, mielőtt forró szája finoman körülölelte volna a makkját, majd a nedves felületre is finoman rálehelt felpillantva Dave-re.
Dave artikulátlanul nyögött fel erősen Arlyn tincseibe markolva.
A nő mielőtt visszahajolt volna a várakozó testrészhez, gyorsan megszabadította Dave-et a nadrágjától és az alsójától is, hogy később arra se legyen gondja, s végül lassan teljes hosszában befogadta őt a szájába, érzéki ritmust diktálva, s a férfi hasát cirógatva.
A férfi hangosan felnyögött alatta.
Arlyn lassan nyalt végig alulról felfelé a testrészen, végig incselkedve Dave szemébe nézve.
Dave kezei elkezdték bontani a nő ruháját, miközben vágytól elködösült tekintettel nézett rá.
Arlyn engedett a néma hívásnak és a férfi fölé mászott, hogy megcsókolhassa, miközben érezte, hogy ruhája lassan enged. Aztán felült, és saját maga kezdte gombolni felsőjét, s mikor már csak a melltartó takarta felsőtestét, újra mélyen a férfi szemeibe nézett, s oda sem figyelve hajította el a hasztalan ruhadarabot. Érezte, hogy Dave kezei elindulnak felfelé a combjairól, ahol eddig pihentek, miután kilazították a nadrágját.
Mohón markolta a nőt ott, ahol érte. Arlyn lehunyt szemmel felnyögött, és hagyta, hogy Dave átforduljon vele. Dave elborult aggyal kezdte kényeztetni az alatta fekvő nyakát. Arlyn öntudatlanul túrt a férfi hajába, s a nyakszirtjét kezdte karmolászni.
Dave vadul esett neki a nőnek ott harapva ahol érte. Hangosan sóhajtozott. Már szinte lángolt a teste. Érezte, hogy lábai között teljességgel felkészülve várja a férfit.
- Gyere már! - nyögte kínban megfeszítve testét.
Dave szinte letépte róla a ruhát és erélyesen hatolt mélyen belé, majd kezdte meg ostromát a nő ellen.
Arlyn szinte fájdalmas ívbe feszítette a hátát, de epekedő testében csak a vágyat és a gyönyör előszelét érezte. Tetszett neki ez a gyengédebb Dave, bár tartott tőle, hogy nem lesz alkalma túlságosan hozzászokni. De ezt a gondolatot most félretette. Őrült sebességgel sodródott a kéjes kielégülés felé, de még nem akarta, hogy ilyen durván legyen vége. Egy óvatlan pillanatban átfordult Dave-vel, s így most a csípőjén ülve nézett le a gyöngyöző homlokú férfira. Incselkedőn mozdította be a csípőjét párszor, s megfeszítette magát, hogy megakadályozza a férfi erélyes csípőlökéseit.
Dave artikulátlanul nyögött fel és hunyta le a szemeit. A nőre bízta magát, aki nem pazarolta az időt. Az előbbinél jóval lassabb tempóban érzékien tekergett a férfi csípőjén, s vezette fel az erős kezeket a testén, hogy egyik kezének mutató- és középső ujját kezdje szopogatni csípőkörzései közben. Aztán lassan fokozni kezdte az iramot hátravetve a fejét. Dave hangos nyögései keveredtek a sajátjaival, s érezte, hogy pillanatokon belül el fog élvezni, ami robbanásszerűen meg is történt, ahogy megérezte Dave nedves ujjait a csiklóján.
A férfi mély torokhangon felnyögött és durván szorította fél kézzel Arlyn csípőjét, miközben a nőbe élvezett.
Arlyn levegő után kapkodva lassított mozdulatain, majd hátradobva hosszú haját feküdt végig Dave mellkasán, hogy egy utolsó csókot kérjen az aktus lezárásaként. Meg is kapta. Végül a férfi magához húzta, hogy belétemethesse az arcát, és talán napok óta először aludjon egy jót.
|