36.

Dave kedélyállapota nem sokat javult, és mikor meghallotta a hírt tekintete nem sok jót ígért a hírhozóknak, úgyhogy olyan gyorsan tűntek el a szobából, amilyen gyorsan csak lehetett.

- Kész csoda, hogy ennyivel megúsztuk - sóhajtott fel Arlyn becsukva maga mögött Sela ajtaját, s kicsit kimerülten dobta le véres bőrkesztyűit az ajtó mellé a földre.

- Igen - értett egyet Sela, miközben leült az ágyára.

- Zokon vennéd, ha egy zuhany keretében lemosnám magamról annak a korcsnak a vérét? - lépett oda hozzá, s lenézve az ülő nőre hüvelykujjával végigsimított az alsóajkán és az álla vonalán.

- Nem. És te, ha csatlakoznék? - mosolyodott el, majd beharapta az alsóajkát.

Arlyn csak ördögien elmosolyodott, és hátrébb lépett, ahogy Sela szemébe nézve gombolni kezdte saját ruháját mindig kicsit hátrébb lépve a fürdő felé.

Sela fölállt, majd a baldachinos ágy oszlopának dőlve figyelte a jelenetet.

- Olyan rég volt... - suttogta Arlyn lassan ledobva a földre méregzöld díszfűzőjét, majd elkezdte kibontani fekete farmerját is. Már majdnem elérte a fürdő ajtaját.

Sela készségesen és szótlanul követte.

Mire Arlyn mosolyogva belépett a fürdő ajtaján, már csak fekete fehérneműje volt rajta. Kézen fogta Sela-t és megsimogatta az arcát miután átölelte. Aztán csókolni kezdte.

A másik kezei szüntelen falták Arlyn testét és hamar megszabadították a nem kívánatos daraboktól is.

A nő élvezettel hagyta, hogy Sela lenyalogassa a félig már odaszáradt vércseppeket meleg bőréről, miközben sorra szabadította meg őt is a feleslegessé vált ruháktól. - Gyere! - súgta a fülébe, és behúzta a zuhany alá, amit mindjárt meg is nyitott.

Sela a hideg csempének szorította társát és ördögien elmosolyodott, majd a szájával kezdte kényeztetni a bőrét.

Arlyn elhalón felsóhajtott szorosan átölelve a patakzó vízsugár alatt az előtte álló meztelen testet. Érezte, hogy bőre libabőrössé vált az érintéseitől, s mellei keménnyé váltak a vágytól, ami forrósággal töltötte el a lábai között.

Sela nem válogatott 'kínzásai' eszközében, bevetette a fogait, a nyelvét, a kezeit. Mindent.

Arlyn hamarosan kétségbeesetten próbálta kitámasztani magát a csempén vizes kezeivel, s kéjes nyögései visszhangot vertek a párától sűrű levegőjű fürdőben. Finoman megfogta Sela nyakát, aki épp a mellei közt húzta végig ügyes nyelvét, s finoman felhúzta magához, miközben elnyomott egy újabb nyögést az érzéstől, ahogy ujjai fürgén mozogtak a csiklóján. - Folytassuk... folytassuk bent! - kiáltotta rekedten - Nem... bírok már sokáig állni...

Sela felkuncogott, de ahelyett, hogy elengedte volna a könyörgő Arlynt, ujjait eltűntette benne.

- Ne! - kiáltott fel megfeszülő testtel, s hátradobta vizes haját ahogy hátrafeszült a nyaka. Szinte kétségbeesetten nyögött fel, s kapott Sela keze után, hogy kihúzza magából.

De a nő nem engedett. Kegyetlen akart lenni.

- Sela... ah... Ne! - zihált fel újra, de hiába próbálta leállítani a nőt. Mióta vérfarkassá vált, erősebb is lett.

Sela nem felelt, csak Arlyn nyakába morgott, majd bele is harapott. Nem tűrt ellenkezést. Ujjaival intenzívebb tempót vett fel.

Arlyn feladta az ellenkezést. Egy pillanatra megállt az ütő benne, mikor az állatias morgás után beleharapott a nyakába, de bízott benne, hogy Sela vigyáz rá, és nem akarja őt is vérfarkassá tenni. Mondjuk nem volt biztos benne, hogy őrá nézve veszélyes lenne-e még a vérfarkaskór, gondolva a teste reakciójára a hosszú évekkel ezelőtti harapást nézve.

Sela minden fantáziáját és tudását belevitte az ostromába, miközben a másik szabad keze Arlyn testén hagyott erőteljes és vörös csíkokat.

A nő folyamatosan borzongott a veszélyes játék gondolatától és a karmolásoktól, melyek most épp a dereka tövénél jártak. Csípőjét még inkább belefeszítette Sela tenyerébe, hogy ujjai még mélyebbre csúszhassanak. Kéjesen felnyögött, ahogy egy pillanatra megtalálták a G-pontját.

Sela már jól ismerte a másik testét, így hamar megtalálta az előbb érintett pontot és azt kezdte ingerelni.

- Sela!! - nyögte teljes önkívületben mozgatva csípőjét, s míg egyik kezével megkapaszkodott a zuhanyrózsában a fejük fölött, addig a másik a sötétbarna vizes tincsekbe túrt a nő tarkójánál, aki a nyakáról a kapaszkodástól épp megemelkedő jobb mellére csapott le. Az érzéstől teljesen megőrült.

- Na milyen Arlyn? Mit tud egy vérfarkas? - kérdezte egy mosollyal az arcán.

- Eszméletlen... jó! - nyögte torokhangon - Folytasd! Folytasd! Mindjárt... ah... mindjárt! - nyögdécselte egyre emelkedő hangerővel.

Sela visszahajolt a nőhöz, majd végignyalt a torkán, miközben ujjai mozgása nem szűnt meg.

És Arlynnak ez már sok volt. Úgy érezte, hogy ágyéka felrobban, ahogy az orgazmus megránduló testébe csapott, szinte erőszakosan és hirtelen. Erősen kapaszkodott a feje fölött. Hangos kéjes sikolya ott visszhangzott a helyiségben, s érezte, hogy még több nedvesség éri Sela ujjait.

A nő lassan kihúzta az ujjait Arlynból. - Nos?

Egyszerűen képtelen volt megszólalni. Lehunyt szemmel, s hátraejtett fejjel élvezte még mindig meg-megránuló testtel az orgazmus utórezgéseit. Teljesen kikészült az intenzitásától. Nem tudta, hogy ennyire hiányzott már neki a szex Sela-val.

Óvatosan a fogai közé csippentette Arlyn nyakának érzékeny bőrét - Mit szeretnél most? - súgta a fülébe, miután elengedte a bőrt.

- Most én jövök! - nézett rá hirtelen, majd kezének egy intésével elzárta a vizet, s határozottan a háló felé kezdett lépkedni Sela-val - Megpróbálok legalább ennyi gyönyört adni neked - suttogta Sela fenekét markolva.

- Hmmm... izgalmasan hangzik - nevetett fel, miközben Arlyn lenyomta őt az ágyra.

- Szétnyallak - jegyezte meg rekedten - Megteszed te is? - nyalta meg Sela száját, miközben melléfeküdt.

- Meg - fújtatta a kérdezett.

- Helyes. Gyere, mássz fölém! - simított végig Sela derekán.

- Mit tervezel? - kérdezte, miközben teljesítette a kérést.

- Tetszeni fog! - ragadta meg a combjainál fogva Sela-t, aki eddig a csípőjén ült, és húzni kezdte az arca felé - Gyere följebb! Térdelj az arcom fölé!

- Hmmmm... ez tetszik - mosolyodott el, majd elfoglalt helyzetében karjaival az ágytámlának támaszkodott.

- Készülj cica... - suttogta sejtelmesen, majd miközben kezeivel Sela meztelen combját és fenekét kezdte simogatni, addig szája lassan, apró csókokkal kezdte kényeztetni bal combjának érzékeny belsőfelét forrón rálehelve a bőrére.

Sela halkan felnyögött, majd várta a folytatást.

Néhány vízcsepp időnként Arlyn arcára hullt az őt figyelő Sela testéről, vagy a hajából, de nem foglalkozott velük. Csókjai lassan felértek várakozó céljukhoz. Megőrjítette az ismerős édes illat, de az elején szánt szándékkal vissza akarta fogni magát. Nyelve először alig érintette Sela vágytól duzzadt csiklóját, majd egyre inkább belejött, párszor rányögve az érzékeny testrészre forró leheletével.

- Gyerünk már... - türelmetlenkedett áldozata.

- Szeretnéd az ujjaimat? - pillantott fel rá, majd gyorsan lenyalt egy remegő vízcseppet Sela combjáról, miközben a szemeibe nézett, s jobb kezével finoman cirógatta a nedves nőiességet.

- A nyelved vagy az ujjaid... nekem édes mindegy, csak csináld már!

Arlyn felnevetett, majd kényszerítette Sela-t, hogy csúsztassa még széjjelebb a lábait, hogy kényelmesebben férhessen hozzá. Ujjaival széthúzta az érzékeny felületet, majd nyelvével végignyalt egészen Sela csiklójáig. Érezte, hogy már mennyire nedves, hogy mennyire vágyik rá. De ő is kegyetlen akart lenni, ezért középsőujjával egészen lassan hatolt be, apró köröket leírva vele, miközben nyelve, fogai és ajkai vadul támadták legérzékenyebb pontját.

Sela hangosan felnyögött és zihált, miközben szorítása erősödött az ágytámla szélén.

Arlyn kíváncsian sandított fel, mikor ujját durván a nőbe lökte.

Sela teste megmerevedett és felnyögött, ami mordulásba fulladt. Nem nézett az alatta fekvőre, mert tudta, hogy kezd más lenni a szeme. Nem akarta megijeszteni Arlynt.

Arlyn ahogy lassan kihúzta ujját, végigcirógatva Sela hasát felnyúlt az egyik melléhez, hogy azt simogathassa. Az újabb "lökésnél" már két ujjával merült el a nedves forróságban, miközben szabad kezével finoman karmolászta Sela combjait, ágyékát és hasát, s finoman harapdálta és nyalogatta sajgó pontját.

Arlyn fejét is kezdte elködösíteni a vágy. Sela illata, íze, forrósága, hangja, az egész lénye olyan hatással volt rá, hogy akár megélhette volna a második orgazmusát is, de most csak a fölötte térdelőre figyelt. A harmadik ujját is belécsúsztatta, miközben nyelve fáradhatatlanul dolgozott.

Sela már nem is nyögött, hanem folyamatosan morgott. Most nem tudott a farkasára koncentrálni, Arlyn túlságosan elvette az eszét.

A rajta dolgozó hallotta a hangot, de nem érdekelte, csak gyönyört akart adni Sela-nak. Ujjai egyre gyorsabban mozogtak, s lehunyt szemmel kényeztette fáradhatatlan szájával a legérzékenyebb területeket.

A felette lévő kezdte elveszíteni az önkontrolját. Érezte, hogy egyre távolodik a valóságtól.

- Gyerünk... gyerünk! - motyogta Arlyn halkan, ő is elveszítve kapcsolatát a külvilággal. Úgy érezte, az összes vízcsepp elpárolgott a testükről, olyan fülledtnek érezte a szobát. Aztán egy leheletnyit lassítva mozdulatain rátalált Sela G-pontjára, hogy visszaadja a kölcsönt.

Ezzel kiváltott belőle egy eltorzult felkiáltást, majd hamarosan egy mély nyögést, ahogy Arlyn elérte a célját.

A fekete hajú nő elégedetten hallgatta és érezte a reakciókat, s gyengéden simogatta tovább a reszkető testet, ahol érte, fejét pedig visszaejtette a párnára. - Voltam olyan jó, mint régen, vagy ássam el magam? - nyalta meg a szája szélét, majd lassan egyenként lenyalogatta három ujját.

Sela visszanyerte az öntudatát, de beletelt pár másodpercbe mire felfogta a kérdést - Nem. Jobb vagy - mondta rekedten.

- Tényleg? Vagy ezt csak a farkasod mondatja veled, mert másképp éled meg az orgazmust? - simogatta ujjbegyeivel a nő lapos hasát.

- Ne bántsd a házi kedvencemet - mosolyodott el.

- Nem bántásból mondtam, drága, csak kíváncsi vagyok... Tudod, még mindig... fura nekem a helyzet, hogy te... - sóhajtott.

- Én vagyok a fekete bundájú kis kedvenced. Mi ezzel a probléma? - feküdt mellé.

- Tudod, hogy... nehéz elfogadnom, hogy olyanná váltál, akiket    azóta     üldözök és mészárolok le - simogatta meg Sela arcélét - Még most is harcolok önmagammal.

- Tudom.

- De addig is, míg lezárul bennem ez a harc... te tartozol nekem valamivel... - mosolyodott el.

- Most teljesítsem?

- Igen! "Enyhén" szólva készen állok - ragadta meg Sela egyik kezét és a lábai közé húzta.

- Érzem - fújtatta társa nyakába, majd lassan lejjebb is csúszott.

- Istenem, mióta várok már erre! - suttogta Sela-t figyelve, s még jobban széttárta a lábait.

- Mióta? - kérdezte, miközben közelebb húzódott hozzá.

- Nagyon... nagyon régóta! Kezdj neki! - nyögte megfeszítve felsőtestét, s jobbjával megcirógatva saját mellét.

- Kérlek. Tudod, a farkasomnak hosszabb nyelve van... - mosolyodott el.

- Valóban? Akkor bizonyítsd be, kicsi ordasom! - túrt Sela hajába.

Sela nem felelt, csak közelebb húzódott Arlynhoz, majd munkához is látott.

A fekete hajú nő hamarosan vadul gyűrte a lepedőt és nyögött fel hátrafeszített háttal. - Gyerünk! Durvábban akarom!

Sela a felszólítás hatására fogaival kapott a kényeztetett területhez.

- Oh igen! Még! - nyögte magán kívül, saját melleivel játszva.

Kínzója nem kegyelmezett neki, az ujjait is bevetette.

Arlyn ismét nagyon közel járt. Egyre többször kiáltozta Sela nevét, majd a hasát ért egy erősebb harapás után felnézett rá, s megkérdezte: - Kíváncsi lennék rá, hogy te most a prédát, a felzabálni való táplálékot is látod-e bennem?

- Miért, akarod, hogy úgy nézzek rád? - villantotta meg egy pillanatra a sárgás szemszínét.

Arlyn kellemes ijedtséggel kapott levegő után - Nem akarom, hogy úgy nézz rám, már néztek vérfarkasok úgy rám. Én csak kíváncsi vagyok, de hisz tudod.... - szorította csiklójára erősebben Sela ujjait.

Sela mélyebbre nyomult benne - Nem, nem tekintelek a prédámnak.

- Ez azért valahol megkönnyebbülés... - nyögött fel újra - ... de az a tudat is izgalmas lenne, hogy uralkodnod kell magadon, miközben ilyen közel és ilyen helyzetben fekszem alattad.

- Ha elveszed az eszem, akkor kell. Mint pár perccel ezelőtt - gyorsított ujjai mozgásán és visszahajolt, hogy a nyelvével is dolgozhasson.

- Ezt észben... tartom... - súgta nyögésbe fúlóan, majd pár másodperc múlva érezte, hogy pillanatokon belül át fogja élni második orgazmusát, mely legalább olyan erővel feszítette ívbe testét, mint az előző. Érezte ágyéka vad pulzálását, s hangosan kiáltotta Sela nevét.

Sela elégedetten elmosolyodott, majd ismét Arlyn mellé feküdt és csak figyelte a nőt.

Arlyn halkan mászott ki az ágyból, s miközben egyetlen talárt húzott magára, mosolyogva figyelte a hason alvó Sela-t. Hűvös volt az éjszaka, ahogy hangtalanul kilépett a szobából, érezte bőrén a libabőröket. Egy pillanatra megállt a folyosón és lehunyta a szemeit. Dave-re koncentrált. A különleges kötelékkel, ami kettejük között élt még mindig, megérezte, hogy ébren van. A szobája felé vette az irányt, nem akart elhamarkodottan cselekedni. Halkan bekopogott.

- Gyere be - szólt ki a férfi hangja, amin hallatszott, hogy számított, sőt egyenesen várt Arlyn látogatására.

- Remélem, nem zavarok - lépett be egyenes tartással, s halkan becsukta az ajtót.

- Nem. Mit akarsz?

- Engedélyt kérni, hogy megölhessem Lupint - mosolyodott el halványan, s szemei egy pillanatra halványkéken villantak fel - Végeztél vele?

- Igen. Játssz vele kedvedre.

- Köszönöm - vigyorodott el még inkább - Óhajtasz még valamit?

- Nem, nincs szükségem másra - rázta meg fejét.

Arlyn biccentett, majd mezítlábasan elhagyta a férfi szobáját egy hamiskás mosolyt küldve felé, aztán a pincék felé vette az irányt, ahol Remust hagyták vérző sebeivel, megcsonkított kezekkel. Szinte hangtalanul lépett be, bár nem ez volt a célja. Egyszerűen halk járású volt. A férfi a földön kuporgott magzati pózban, sérült kezeit markolva, amik vörösek voltak a vérétől.

A férfi felnézett rá. Látszott a szemén, hogy sokkos állapotban van.

Arlyn gonoszul elmosolyodott - Ejnye, ejnye, Remus. Nem hittem volna, hogy egyszer ilyen állapotban, ilyen mélyre süllyedve foglak látni... - suttogta csupasz lábujjával kicsit arrébb rúgva az egyik levágott ujjat.

A férfi halkan szűkölve és morogva nézett a nőre. Állati tudata félig eluralkodott rajta. Talán, ha szabadjára tudná engedni… De ezt csak az életösztöne mondatta vele. Már nem akart élni.

Arlyn élvezte, hogy így láthatja a férfit. Mérhetetlenül. - Nem is tudod, hogy milyen hatalmas elégtétel lesz megölnöm téged. Tudtad, Remus, hogy már csak percek vannak hátra nyomorult kis életedből? - guggolt le mellé oldalra biccentve a fejét - Gyűlölöm a mocskos fajtádat! - futott át egy undorodó grimasz az arcán, majd hirtelen köpte le a férfit - Minden egyes döglött korcs után úgy érzem, hogy a halott szüleim büszkén néznek rám a túlvilágról. De téged tudod miért lesz külön élvezet megölni? Hm? - emelte meg az állát pálcája hegyével.

A férfi csak nézett rá kiürült tekintettel.

- Sejtelmed sem volt róla, hogy mit érezhettem, mikor vérfarkast csináltál Sela-ból, igaz? Oh, honnan is tudhattad volna? Gyenge rohadt kis görcs vagy. Meg sem érdemled az életet! Tudtad, hogy Sela nem egy egyszerű nő? Csodálatos! És te a csodálatos képébe rondítottál azzal, hogy a szeretőmet olyanná tetted, mint amilyen te magad vagy! Gondolj bele! - ereszkedett négykézlábra és közel hajolt az arcához, hogy onnan acsarkodhasson a képébe - Szerinted mit éreztem, mikor a nőt, akit évek óta szeretek olyanná tetted, mint a szüleim gyilkosát? Egy rohadt vérfarkassá?? Mit gondolsz, meddig szenvedtem, hogy elfogadjam így is?! - sziszegte - miközben pálcája egyetlen intésére csuklóig levágta a férfi egyik kezét, nem törődve vele, hogy meleg vére ráfröccsen az arcára.

Remus felordított. A fájdalom magához térítette és lassan felfogta Arlyn szavait. - Az a szuka… -  mondta erőtlenül, de hangjába fokozatosan tért vissza az élet - Az a szuka, megölte a szerelmemet! Megérdemelte a sorsát!

- Ne merészeld így hívni! Ha nem öli meg azt a szerencsétlent, akkor ő halt volna meg! Evidens, hogy a saját életét választotta. Dave-vel nem lehet ellenkezni!

- Valóban? És mi vitte rá azt a lelketlen szörnyet, hogy Martinnal is végezzen, akit elvileg szeretett?! Én meghaltam volna Nymphadora-ért!

- Martin kérte meg rá, hogy Sela tovább élhessen. De te el se tudod képzelni, hogy köztünk is alakulhat ki szerelem, nem igaz? Szerinted a halálfalók csak elcsökevényesedett beteg elmék lehetnek, nem igaz? - vetette oda gúnyosan, és lábujjait élvezettel mártotta meg a férfi friss vérében, ami kis tócsában kezdte körbevenni Arlynt is, s fekete talárja mohón szívta magába azt.

- Azok vagytok! Csak a gyűlöletre vagytok képesek! - köpött ki Arlyn lábai elé - Ha tehetném élvezettel ölnélek meg téged is, de csakis Sela után! Nyilván élveznéd a műsort - mosolyodott el.

- Milyen műsort? Hogy megölöd Sela-t? Te bolondabb vagy még nálam is! - mártotta meg ujjait a véres köpésben, és megnyalta őket.

A férfi undorodva elfintorodott, majd Arlyn keze után kapott.

A nő nem húzta el azt, csak felnevetett - Mit akarsz Remus? Csak nem megharapni?

- Úgyse hatna rád nincs telihold - válaszolta a másik - Inkább ölj meg.

- Amúgy se hatna rám... Egyszer már megharaptak. Akkor őrültem meg félig. Valószínűleg a Nagyúr vérének köszönhetően, ami az ereimben folydogál... - sóhajtott, majd a férfi arcbőréhez szorítva pálcájának hegyét végighúzván azt rajta kibuggyant a vörös vér a friss seben - Tudom, hogy meg akarsz halni - nevetett finoman.

- Akkor mire vársz még?!

- Hova sietsz Remus? Kik várnak odaát, hogy ennyire mehetnéked van? - mázolta el a vért a férfi arcán.

A férfi nem felelt, csak gyilkos tekintettel meredt Arlynra.

- Mi lenne, ha elvégeznék rajtad egy olyan varázslatot, ami megakadályozná, hogy a lelked átlépjen a túlvilágba? - csillant fel a szeme - Hogy örökre bűnhődj és szenvedj?

- Nem láthatnád a szenvedésem. Ez miért okozna neked örömet?

- A tudat okozna örömet, hogy ebben az árnyékvilágban szenvedsz... És honnan veszed, hogy Voldemort lányaként nem látnám a lelkedet? - nyalta le saját szájról a férfi vérét.

- Nincs hozzá elég hatalmad.

- Honnan veszed, Remus? Nem is ismersz - kuncogott fel - Tudod, nekem vannak segítőim itt a fejemben. Kedves kis hangok, megmutatnak olyat is, amit más nem láthat... Még a taknyos Potter-kölyköt is láthatnám a nevetséges láthatatlanná tévő köpenye alatt, ha itt lenne... De... nincs itt... csak mi ketten. Igazán meghitt, nem gondolod, Remus? - rajzolt rúnákat a férfi vérével sebes vállára.

A férfi felmordult és hátrébb húzódott Arlyntól. Kezdte homályosan látni a világot. Ha a nő nem, is, de a vérveszteség biztosan végez majd vele.

- Ajaj, látom, már nem sokáig húzod, Remus... - sóhajtott fel, majd felállt, meztelen talpait teljesen befedte a férfi vére, ami rohamosan hűlt. Tekintete elmélázott a férfi szeméből kibuggyanó magányos könnycseppen. Valahogy megváltozott a hangulata. Őrültsége visszább húzódott, ahogy a megcsonkított testű férfit nézte. Elméje harcolt saját magával, majd szinte gyengéden suttogta: - Nem foglak ide láncolni.

- Köszönöm - suttogta a férfi halkan - Csak ölj meg, kérlek.

Arlyn sóhajtott egyet mélyen letüdőzve a Remus vérétől nehéz levegőt. Hirtelen fáradtnak érezte magát. Szomorúnak. Annyi életet oltott már ki... Lassan a férfira emelte a pálcáját, és a szemébe nézett: - Jól van. Felkészültél?

- Már elég rég - mosolyodott el féloldalasan és szomorúan, ahogy mélyen Arlyn szemeibe nézett.

- Rendben... - sóhajtott újra - Remus... - habozott egy pillanatig, majd szinte hangtalanul hozzátette: - Sajnálom... Adava Kedavra!

A férfi mintha az utolsó pillanatban szívből jövően Arlynra mosolygott volna, de ez - ha megtörtént is - nem tartott tovább egy pillanatnál. A zöld átok hangtalanul oltotta ki Remus életét, és lelketlen teste a saját vérébe hanyatlott.

Arlyn összeszorította a száját. Nem értette magát. Nem fog sírni. Mi van vele? Hisz gyűlölte a férfit. Gyűlöl minden egyes vérfarkast, kivéve Selat. Nem sajnálta meg! Nem! De... miért? - meredt az élettelen testre, majd hangtalanul hátat fordított és kilépett a folyosóra véres lábnyomokat hagyva maga után.

Arlyn gondolataiba merülve, Remus vérétől maszatosan lépett be a szobába, és ült le az ágyra az ablak felé fordulva. Sela még mindig aludt mögötte. Arlyn nézte a befelé bámuló félholdat, miközben laza szorításában ott lógott véres pálcája, melyről még csöpögött némi vér.

Sela felébredt az erős vérszagra, ami körülvette. Barna szeme sárgán világított bele a sötétbe, ahogy körülnézett.

Arlyn még mindig mozdulatlanul, mélyeket lélegzett és üveges tekintettel bámult kifelé.

Sela visszafogta a farkasát, bár a számára oly intenzív vérszag igencsak csábítóan hatott - Mi történt? - kérdezte halkan.

- Megöltem Remust - suttogta mozdulatlanul.

- Oh - nyögte szinte hangtalanul a nő - És ezért kerültél ilyen állapotba?

- Igen... De... nem értem... Az elején még élveztem... Aztán... Nem értem...

- Mi történt? - kérdezte felülve.

- Sela... megváltoztam - futották el a könnyek a szemeit - Megsajnáltam őt... ÉN! Egy vérfarkast!

- Miattam? - kérdezte csendesen - Mert engem sem öltél meg?

- Nem tudom - bámulta még mindig a Holdat - Egyszerűen... valami átkattant bennem, ahogy néztem őt a saját vérében fekve, ahogy megláttam a könnyeit...

- Sírt?

- Igen - biccentett először megmozdulva mióta leült - De csak pár könnycseppet láttam. Nem kötöztem ehhez a világhoz a lelkét a fenyegetéseim ellenére sem... és ez... ettől sírt. Megkönnyebbülten. Nagyon meg akart halni, hogy a túlvilágon találkozhasson a szeretteivel.

Sela lenézett a matracra - Sajnáltam őt és sajnálom a múltja miatt. De jót tettél vele Arlyn - nézett társára - Hidd el, ezt várta már évek óta.

- Igen, láttam a szemében - hunyta le mélykék tekintetét, s ezzel útjára engedett még két könnycseppet. Pálcája halkan koppant a padlón - Istenem... annyi embert öltem meg! Már rég meg se tudom számolni! Szörnyeteg vagyok, Sela! Gyilkos!

Sela nem tudott erre mit mondani. Igen, azok voltak. Mind a ketten. Csendben Arlyn mellé húzódott és vigasztalón átölelte - Egyszer régen Martin azt mondta nekem, hogy ezzel a tudattal együtt kell élnem. Igaza volt.

- Martin bölcs volt - simított végig óvatosan a nő nyakában lógó kövön, ami most kedves fénnyel derengett - Sajnálom, hogy már nincs köztünk.

- Én is - sóhajtott fel.

- Bocsáss meg nekem mindenért, amit elkövettem ellened, vagy mondtam - nézett rá szomorúan.

- Már rég megtettem Arlyn, és én se mondtam neked szép dolgokat.

- Ne engedd, hogy elkallódjak, Sela. Szeretlek, ugye tudod? - fogta meg gyengéden az arcát.

- Nem engedem. Hogy is engedhetném? Hisz te vagy számomra a legfontosabb - mosolyodott el halványan.

Arlyn röviden megcsókolta, majd szorosan átölelte - Nekem is, és nem érdekel, hogy megfertőzött, nem érdekel, semmi, amit a fejemhez vágsz, nem érdekel Dave...

Sela csak társa nyakába temette az arcát.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés