III.

                          „ Time can never mend

                             The careless whispers of a good friend

                             To the heart and mind

                             Ignorance is kind

                             There's no comfort in the truth

                              Pain is all you find.”

                                                       ( G. M.)

Csak nézte és nézte teljességgel megfeledkezve magáról és elmerülve a látványban. Aztán magára eszmélt és magában elszégyellte magát, biztos volt benne, hogy Shelagh nem akarná, hogy ő így lássa. Odalépett az ágyhoz, előbb betakarta egy pléddel, majd óvatosan felemelve a fejét az ágyra helyezte, hadd aludjon nyugodtan. Közelebbről látszottak a megpróbáltatás nyomai, vörös hólyagok itt-ott tejfehér bőrén, hozzáhajolva érezte az égett haj szagát, ahol a tarkójánál megpörkölődött és jó érzés volt tudnia, hogy végül is ő mentette meg. Térden állva eligazgatta a takarót és nem tudta megállni, hogy egy könnyű csókot ne nyomjon a kézfejére. Kiment a szobából és a nappaliban az ablaknál állt meg. Érezte, hogy éhes. Érezte, hogy fáradt. És érezte az őrült vágyat a testében, amivel megkívánta a nőt, akit - magának is alig merte bevallani - bálványozott, akit közel érzett magához. Megrázta magát és megdörzsölte a homlokát. Gondolta jobb, ha lezuhanyozik ő is. Összeborzongott a hideg víztől. Melegvíz nem volt. Az is csoda, hogy egyáltalán hideg víz folyt a csapból, úgy tűnik ezen a környéken legalább ezek a csövek éppen maradtak. Óvatosan dörgölte le a fájó, itt-ott égett sebekkel borított bőrét és kinyitva a fürdőszobaszekrényt keresgélni kezdett valami után, amivel bekenhetné. Panthenolt talált és egyik lábát a kád szélén nyugtatva sziszegett az éles fájdalomtól, amikor ujjaival óvatosan a sebbe dolgozta az anyagot. Ott állva anyaszült meztelenül azon gondolkodott mit vehetne fel. Az öltönye meglehetősen reménytelen állapotban volt és mindene mocskos. Kupacba gyűjtötte és egy fehér fürdőköpenyt vett fel. Maga elé bambulva tett-vett a nappaliban, amikor egy nedves, szimatoló orrot érzett a lábszárán fel, s le szánkázni. Angus kutya reménykedő és epedező pillantásokat küldözgetett felé.

- Jól, van nagyfiú, keresünk neked valami ehetőt, vized vajon van-e? - Volt. - Most akkor megkeressük a tápod, jó? Dave a kezébe vette a kutya etetőtálját és megkocogtatta. Angus farkát csóválva, előtte, mögötte ugrálva, a lába közé akadva vezette egy szekrényhez a konyhában, ami előtt megállt és felugatott rá.

- Aha, okos kutya vagy te. Itt van a kajád, mi?

Kinyitotta a szekrényt és kinyitotta a konzervet is. Éppen öntötte a tálba, el-elhúzva a fejét megakadályozandó, hogy a lelkes eb folyton végignyalja a fülét és az arcát, mikor Shelagh kivánszorgott a konyhába és lerogyott a székre. Kezébe támasztotta az arcát és elmosolyodott, tetszett neki a házias Dave Gahan. Angus is odáig volt érte, ami nehezen érthető volt a kutya természetét ismerve, de örült neki. Talán ők ketten is barátok lehetnek. Közel érezte magához a férfit, de valami egészen különleges módon. Nem úgy ahogyan egy férfi és egy nő vonzódik egymáshoz, hanem inkább lelkiségében,  gondolkodásában, tetteiben. David ránézett és üdvözölte. Megmosta a kezeit és leült mellé, elmesélte mit végzett és mi van odakünn. A nő helytelenítően megcsóválta a fejét, remélte, hogy nem ez fog történni, de a katasztrófák forgatókönyve sosem tért el, mindig minden ugyanaz, a pusztulás után a keselyűk tömege. Egyet értett Deannel, aki javasolta maradjanak itt és együtt. Tekintetét ráemelte a sötéthajú férfira, aki hanyag tartásban, szétvetett lábakkal ült és a mellkasán szétnyílt a fürdőköpeny látni engedve az odatetovált főnixet, szeme sötétzölden villogott, ahogyan arról mesélt milyen  állapotok uralkodnak most New York Cityben. Kezeivel gesztikulált és fejét oldalra hajtotta. Shelagh hallgatta, hallgatta, elmerülve, nem is abban, amit mondott, hanem hangjának zeneiségében, amíg észre nem vette a beállt csendet.

- Folytasd csak - kérte Dave-t.

- Én kérdeztem valamit.

- Ne haragudj, a hangod! Elmerültem benne. Mondták már milyen puhán körülöleli az embereket, egészen transzba ringatott.

Az énekes egy félszeg mosolyt küldött felé - Hát, köszönöm, még ha nem is igaz.

- Dehogynem az! Mit szeretnél tudni?

- Te akarod-e, hogy maradjak? Nem zavarlak-e?  Fizikailag már látom jobban vagy.

- Igen, maradj. Maradj velem, kérlek - nézett Dave-re és fázósan összehúzta magán  a bordó selyemköntöst, amit viselt. - Éhes vagyok David, ennünk kellene.

- Meghiszem azt. Némi nehézség azért lesz, vannak tea mécseseid, hogy legalább kis vizet tudjunk melegíteni? Nincsen gáz.

- Ja persze. Vannak. A konyhában a konyhaszekrény legalsó fiókjában egy nagy csomag és sok sok gyertya is. Nagyon szeretem a gyertyákat, gyakran gyújtok itthon.

Angus álmosan pislogott rájuk, ahogyan a konyhában pakolásztak csendesen egymás mellett, furcsa, különös összhangban. A kutya ásított egy óriásit hosszan kiöltve a nyelvét és karikába rendezte a tagjait a kosarában. Ők csendesen kanalazták a tésztalevest, időnként egymásra pillantva és méregetve a másikat. De nem szóltak egymáshoz. David nem merte elmondani, nem is akarta, hogy mi jár a fejében. Shelagh pedig el volt merülve a saját világában, szemei a tányérján, de látni a belső világokat látta magában, melyekről oly gyakran írt.

A délután lassan telt. Dave a ház belső udvarára vitte csak le a kutyát, ahol mégis volt egy kis gyep és néhány pad, semmi kedve nem volt kimenni ebből a biztos kis világból. Határozottan félt mit találna ott. Amíg nem áll vissza az áramszolgáltatás és nem kapnak megnyugtató híreket, addig semmi esetre sem. Deant nem tudták elérni. Vagy túl elfoglalt volt és nem tudott a hívásra válaszolni, vagy kikapcsolta, vagy lemerült. Úgy érezte  a többmilliós metropolis kellős közepén, hogy egy idegen világba csöppent, melynek mindössze három lakója volt, a lény, aki befészkelte magát az agyába és a szívébe, az ő hű csatlósa Angus és ő maga. Amíg a kutya részletes szagmintát gyűjtött a zsebkendőnyi gyep minden négyzetcentiméteréről addig Dave ott állt álmodozva. Tudta, hogy javíthatatlan romantikus és van elég baja e nélkül is, de szilárdan hitt a szerelem első látásra mítoszban és most úgy tűnik megtörtént vele újra. Semmi mást nem akart, csak a törékeny, hótestű, magának való, magányos nőt a karjaiban tartani. Kattogott az agya, az esélyeit latolgatta. Egyben biztos volt, hogy megpróbálkozik a meghódításával, de azt hogy ezt hogyan fogja kivitelezni még homályos volt. Teljesen egyértelmű, hogy egy ilyen intelligens, önálló nő, a szokásos technikákon azonnal átlátna. És bár szenvedélyesen vágyott Shelagh ölelésére, maga sem értette miért, azt a zsigereiben érezte, hogy szó nincsen itt egyéjszakás kalandról, puszta testi vágyról. Valami ősi, a hímnemmel, mint olyannal kapcsolatos mély érzés lepte meg. Saját részlegességét, esetlegességét érezve önnön kiegészítését kereste nőnemű társában, s egy pillanatra a tegnapi elátkozott éjszakán mintha meg is pillantotta volna. S, ha már rátalált nem akarta, hogy ellibbenjen a tünékeny érzés. Dean, a barátja mindig azzal heccelte, hogy a szerelembe szerelmes, ezt az érzést hajtja, amit meg is öl annak beteljesülésével. Dean fekete-fehéren látta az életet. Enyém-másé, akarom - nem akarom, szeretem-gyűlölöm. David pedig látta a spectrum összes színeit és azok minden árnyalatát. Minden harmóniájukat és összes diszharmóniájukat is.  Akarta Shelaghot, férfi lényének összes atomjával  akarta. De vajon mit szólna hozzá ő? Ő is akarná? Ebben nagyon kételkedett. Mély sebet érzett a nő lelkében. Talán még be sem gyógyult. Dean okozta-e vagy más azt nem tudta. De az elzárkózását minden érzéki dolog iránt érezte. Újra megkötötte Angust és lassan lépkedett a végtelen lépcsősoron. Fájdalmat érzett a testében, mert újra beléhasított a vágy.

- Megőrjít, Shelagh megőrjít - motyogta. Lassan ráébredt milyen is rajongónak lenni. És a francba is: ez fájt!!!

Felért végre és belépett a homályban derengő lakásba. Ábrándjainak tárgya éppen a gyertyákat gyújtogatta meg egyenként és az asztalhoz invitálta. Összeütött valami betyáros, ad hoc vacsorát. Betyáros volt, mert cudarul ízlett a két éhes embernek bármi is volt az, csak találgatni tudták miféle gyíkkonzervet vacsoráztak.

Lassan leszállt az éj és a város mely soha nem alszik, most mégis megpihent.

Az ablakban álló Dave-nek a nagy sötét semmire volt remek kilátása, a sötétség olyan vastag és sűrű volt, mint egy fal, amelyen nem lehet áthatolni. Megborzongott és azt is értette már mit jelenthetett a régieknek a tűz fénye és melege az éjszakában. Mindent. Mindent jelentett számukra, az utolsó vékony szálat a valósággal egy szürreális, érthetetlen és félelmetes világban, mint most nekik. Magány és elhagyatottság-érzés nehezedett a szívére. Szeretetre, ölelésre, gyengédségre vágyott. Shelaghtól szerette volna megkapni ezeket, de nem mert odaülni a nő mellé. Úgy érezte, nem lehet soha az övé. Művelt volt és éles eszű, mit is láthatna egy ilyen seholról felkapaszkodott, zaklatott életű trubadúrban mint ő? Óvatosan rápislantott, félve, hogy a barna szépség észreveszi. Amikor Shelagh felnézett a könyvből, amit maga elé hajolva tartott, hogy a gyertya pisla fénye megvilágítsa, elkapta a tekintetét és úgy tett, mintha mély értelmet fedezett volna fel a sötétségben és az kötné le minden figyelmét. A másik újra olvasni próbált a szobában uralkodó homály ellenére és ő megint nézhette. Nem tudott betelni a látásával. Igazi élvezet volt a puszta látványa is, ahogyan ott ült. Sápadt homloka szinte világított a lassan rájuk ereszkedő éjszakában.. Mogyorószínű szemei égő szikrák voltak a sötétben. Lassan, még mindig olvasva felemelte a kezeit és haját laza kontyba fogta össze a tarkóján, mert a szemébe hulló tincsek zavarták az olvasásban. Nyaka karcsú és fehér volt, mint egy hattyúé. A szerelmes férfinak egy dal szövege járt a fejében egyre:

„Szeress nagyon, hogyan, tudod Te jól azt

 Mint Nap Havat mit magába olvaszt.”

Dave-be ismét akkorát döfött a vágy, hogy kissé meggörnyedt és halkan felnyögött. Az a nyak! Hány égő csókot tudna elhelyezni rajta! Még a szoba másik felében is érezte a nő könnyű parfümjének izgató illatát, mely még inkább felébresztette az érzékeit. Kusza gondolatok száguldoztak összezavarodott fejében. Érezte, hogy ma éjjel valami őrültséget fog tenni és minden erejével azon volt, hogy megakadályozza magát, hogy ezt el is kövesse. Idegei pattanásig feszültek és halkan motyogott maga elé. Elviselhetetlennek tűnt a másik hiánya a karjaiból, különösen mert oly közel volt hozzá. Csak három méter vagy kettő. Nem, igazából még annyi sem. Már mellette állt és alig állta meg, hogy ostromolni ne kezdje a mélyen könyvébe temetkezett kedvest, de összerezzent hirtelen kijózanodva az agyára boruló mámorból és gyorsan arrébb lépett. Shelagh lustán ásított egyet, halkan és hosszan, keze illendően a szája előtt, szemei könnyesek állkapcsának megfeszülésétől. Álmosság vett rajta erőt. Felállt, odaállt David mellé az ablakhoz és könnyedén a vállára téve a kezét, hogy a férfi észrevegye így szólt: - David, ma velem aludhatnál!

Dave térdei megrogytak és megreszketett a teste a meglepetéstől, szavakat keresett, válaszolni akart, de nyelve meg volt kötve, nem tudott hirtelen reagálni a szituációra. Shelagh folytatta: - Tudom mennyire kényelmetlen a kanapén aludni, az ágyam pedig óriási. Ha megígéred, hogy jó fiú leszel, szorítok neked egy kis helyet magam mellett. Dave nagyokat nyelt és a rátörő érzésektől képtelen volt akár egy hangot is kiadni.

- Vagy nem szeretnéd, külön aludnál inkább? - érdeklődött semleges hangon társa.

Ez a mondat megkongatta a vészharangot az agyában. - Dehogynem akarok, nagyon is - mondta ki végül hirtelen, kissé talán túl hangosan és hevesen. Zavarában sarkon is fordult és kimenekült az erkélyre, ahol remegő ujjakkal meggyújtott egy cigarettát és nagyot szippantott belőle mélyen tüdejére szívva majd orrán kiengedve a füstöt.

- Teljesen megőrjített, megőrülök érte - mormolta maga elé. Mentőkötélként a nála jóval realistább és szkeptikusabb szemléletű Dean szavai jutottak az eszébe: „Ugyan már barátom, a szerelemnek is csak épp azok a törvényei, mint az ivásnak: bárhol, bármikor, bárhogyan.” Azt már nem tette hozzá, hogy meg ne botránkoztassa Dave-t, tudván milyen hősszerelmes típus, hogy bárkivel. De Deannek nem voltak scrupulusai ezzel kapcsolatban. Szeretett, akkor és azt akit kényelmes volt. Munkája túlságosan lefoglalta a nagy érzelmekhez. Egy igaz szerelme volt, a traumatológia. Senki úgy össze nem fércelte az idegeket egy leszakadt kézben, mint ő. Bámulatos eredményei voltak, nemzetközi hírű idegsebészként konferenciáról konferenciára hívták és ő igyekezett is mindig eleget tenni a meghívásoknak, de az operálást soha nem helyezte háttérbe emiatt. Szenvedélyesen szeretett műteni és olyan technikai bravúrokat tudott véghezvinni, mint senki más.

Nem tudta mi tegyen most. Mégsem állhat imádottja elé esdeklően kérve, hogy szeresse őt, ahogyan ő szereti. Ez éppen nem így működik. Isten is hiába kérte az Embertől: szeress! Mi lett belőle! Nem volt már tejfeles szájú kölyök, több kalandja volt, mintsem hogy megszámolni tudta volna. Ezért ismerte már a hódítás fő szabályát. A nők szeretik azokat a férfiakat, akik szerelmet rabolnak tőlük, elnézik azt is, hogyha a szerelmet lopják tőlük, de megvetik a szerelem koldusait. Tehát az első utat kell követnie. De hát nem törhet csak úgy rá! Félelmetes, hogy itt áll ennyi évesen, meglett férfiként mégis az történik vele, mint kiskamaszként, mikor az első csókért reszketett. Gondolataiból az erkélyre kilépő Shelagh zavarta meg.

- Dave, leviszem még a kutyát, te lefeküdhetsz addig, ha akarsz.

- Dehogy, lekísérlek, valakinek világítania is kell, sötét a lépcsőház mint egy bánya legmélyebb tárnája. Elemlámpa?

- A hallban, a cipős szekrény felső fiókjában.

Óvatosan ereszkedtek le a sötét mélységbe, akár a kalandorok valamelyik Verne könyvben. Angus is bizonytalan volt, lassan mozdult, húzatta magát a sötétben, félt, mint a gazdája és mint ahogy David is. Végül leértek és Angus iparkodott elvégezni természetes szükségleteit és most felfelé tették meg a hosszú visszautat. El is fáradtak, lihegtek és a pokolba kívánták az egész helyzetet. A kutya rögtön besurrant a kosarába olyan tekintettel a pofáján: Már pedig engem innen többet ki nem mozdítotok az én jó meleg és biztonságos vackomról. A gazdi mosolyogva simogatta meg és jó éjt kívánt neki.

- David, remekül mutatsz ebben a fürdőköpenyben, de nem várhatom el tőled, hogy állandóan a piszkos cuccod vedd vissza, ha kimozdulsz. Nézd, ezeket neked találtam. Két tiszta fehér pólót, egy halványkék kockás flanelinget és egy unisex farmert tett elé. Ezek a barátnőméi, aki kicsit lezserebben öltözik és körülbelül egyforma magasak és alakúak vagytok.

- Köszönöm. Már baromira fáztam ebben a szerkóban -  sóhajtotta Dave, majd kivonult a fürdőszobába a szerzeményekkel. A farmert kicsit furának érezte, de azért rendben volt. Mire újra belépett remegő szívvel a hálószobába már csak egy homályos alakot látott az ágyban, aki bíztatóan veregette maga mellett az üres helyet. Lassan mellécsusszant, kínosan ügyelve rá, hogy a testük ne érjen össze, mert tartott tőle, hogy elveszíti az önkontrollját és szenvedélyesen Shelaghnak esik. De nem tudta elkerülni az érintkezést, bokájuk és térdük összeért. Megfordult az ágy széle felé és ekkor meg a nő finom leheletét érezte a nyakszirtjén, mely megborzongatta bensőjét és érezte a takarón át a karja vonalát a hátában. Vágya kézzelfoghatóbb volt, mint valaha, ahogyan nemesebb szerve a farmer anyagának feszült. Ide-oda forgolódott és dobálta magát.

- Nem tudsz aludni? - kérdezte a mellette fekvő álmosan.

- Úgy tűnik nem - válaszolta bizonytalan hangon azon gondolkodva, hogy a nő vajon sejt-e valamit a vívódásából. - Kimegyek, elszívok egy cigit, jó?

- Menj csak nyugodtan.

Sokáig állt kinn, nem is szívott a meggyújtott cigarettából, ami lassan elhamvadt az ujjai között. Deannek nincsen igaza, gondolta a hidegben reszketve, nem olyan vagyok mint mondta, mert a szerelemre vágyás az nem szerelem. Az amitől most félt, a szerelemtől való félelem már igen. Menthetetlenül beleszeretett az írónőbe és ezt jobb, ha beismeri magának. Óvatosan, a bútorokat kinyújtott kezeivel kitapogatva visszaoldalazott az ágyba a fal mellett. A redőny nem volt lehúzva és az ablakon besütött az újhold gyenge fénye haloványan megfestve a szuszogó, lehunyt szemű nő arcát. Nem tehetett mást, muszáj volt néznie őt. Tekintetét újra és újra magához vonzotta. Különös érzés futott át rajta, hirtelen kimondhatatlanul boldognak érezte magát. A szívverése összekuszálódott és elfogta a szédülés, pedig vízszintesben volt, mellette feküdt. Biztos lévén benne, hogy a nő már alszik hozzáhajolt és lágyan megcsókolta a homlokát: - Jó éjszakát hercegnőm - lehelte alig hallhatóan - Most hogy alszol elmondhatom neked, elmondhatom mit érzek irántad. Látod, csak  fekszem itt  melletted ébren és számban csókod íze helyett csak a cigi keserű ízét érzem. És nem tudok elaludni, képtelen vagyok. Látod, kerestem egy tökéletes párnát, és tudom már hol található az én tökéletes párnám. Itt van a tied mellett! Hacsak egyszer is azt mondanád nekem, „Aludj a karomban” már tudnám nem véletlenül történtek ezek a dolgok velünk.

Takaró gyűrődésének halk, susogó hangja hallatszott, ahogyan Shelagh megmozdult és a sötétben megemelte a fejét.

- David!

A megszólított ijedten ült fel az ágyban. - Úristen, te nem alszol? Ne haragudj! Kérlek, ne haragudj rám! Én nem akartam...nem így akartam...De nagy barom vagyok!

Felugrott és kiviharzott a szobából. Ő is felült és a sötétben utána nézett. Váratlanul érte az iménti monológ de szíven ütötte. Fogalma sem volt, hogy ilyen érzelmeket ébresztett a férfiban. Megsajnálta őt, de mit tehetne? Dave nem tudja, hogy ő képtelen a szerelemre. Nem tud már többé szeretni. Benne már minden egész eltörött, minden csak darabokban van meg. Csak az általa írt könyvek szereplői révén él, csak általuk beszél. Belseje zárt és áthatolhatatlan, még ennek a jóképű, érző szívű, kedves bolondnak is az. Szája mosolyra húzódott, kétségtelen, hogy jól esett neki a vallomás. Meg kell néznie, mit csinál. Szegény! Olyan rajongás volt azokban a szép szemeiben. De mindhiába, az ő próbálkozása is csak olyan hasztalan volt, mint az egész élet. Nemigen látta meg az életben annak értelmét. Valahol, ahogyan haladt életének útján ez elveszett. Felállt és Dave után indult.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés