Arlyn sebei sz�pen gy�gyultak, noha tudta, hogy �r�kre megmaradnak a hegek a test�n, de m�r nem �rdekelte. M�r �gyis mindegy volt neki. Ha �r�lt lesz, akkor m�r nem sz�m�t. Az elk�vetkezend� napokban pr�b�lt min�l t�bbet lenni Sela-val. K�ts�gbeesetten szerette, mikor az �llapota m�r megengedte, hogy el tudja rakt�rozni mag�ban az egy�tt t�lt�tt �des percek eml�k�t. �gy �rezte, hogy lassan b�cs�zik a vil�gt�l, ahogy egyre er�s�dtek a hangok a fej�ben napr�l-napra, s elkezdett nem l�tez� dolgokat l�tni. De m�g viszonylag uralta az elm�j�t, m�g k�pes volt annyira visszafogni mag�t, hogy Sela ne vegye �szre, hogy kezd egyre ink�bb visszacs�szni az �r�letbe. Egyed�l szemei �rulkodtak n�ha, amik id�nk�nt halv�nyabb k�ken villantak fel a megszokottn�l.

Hi�ba rejtegette �gyesen a b�jitala hi�ny�t a n�, elj�tt azaz id�, mikor m�r nem tudta tov�bb rejtegetni Sela el�l az �r�lts�ge t�ny�t. El�rkezett az a hat�r, amit ha Arlyn �tl�p, m�r nincs vissza�t.

Sela elm�lyedve szeml�lte Arlyn b�jitalszekr�ny�nek tartalm�t. Egy �veg hi�nyzott. M�ghozz� az az oly j�l ismert, n�lk�l�zhetetlen �veg. D�bbenten �llt ott. Tudta a v�laszt, a mi�rtre, a hogyanra, de nem akarta elfogadni �s felfogni. Ez nem lehet, nem... �szre se vette, hogy kiny�lt az ajt�.

Arlyn szeme vil�gosk�ken villant, de uralkodott mag�n. Kimer�tette ez a folytonos �nkontroll, a hangokkal val� harc �s a k�telked�s abban, hogy val�di-e, amit �ppen l�t. Lassan �lt le m�g mindig tomp�n sajg� sebei miatt az egyik karossz�kbe.

- Mit keresel a dolgaim k�zt? - k�rdezte semleges hangnemben, de tudta j�l az arckifejez�s�b�l, hogy r�j�tt.

Sela nem is pr�b�lta elrejteni d�bbenet�t. - Hov� lett? - k�rdezte h�tran�zve a n�re.

- Micsoda? - csippentette orrnyerg�t mutat� �s h�velykujja k�z�. Kezdett �jra er�s�dni az �lland� fejf�j�s.

- A b�jitalod Arlyn!

- Van p�r - t�rt ki lehunyva szemeit.

- Nem, nincs! Mindig itt tartod, MINDIG! - ord�tott a v�g�re k�ts�gbeesetten a n�.

- Ne kiab�lj k�rlek, �gy is sz�thasad a fejem! - villantotta r� ijeszt� sz�nben j�tsz� szemeit inger�lten.

- Mi t�rt�nt Arlyn? Mi�rt vette el t�led? Mert � vette el, igaz?

- Ne akarj belefolyni, Sela... m�g jobban - hunyta le �jra a szemeit, s elfintorodott egy pillanatra, ahogy az egyik hang felki�ltott sajg� fej�ben.

- Ne akarjak...? - sz�vta tele leveg�vel a t�dej�t - Mi�rt akarsz mindig mindenb�l kihagyni?!

- Mert f�ltelek, az isten szerelm�re! - pattant fel elk�peszt� hanger�vel kikelve mag�b�l.

- �s ink�bb fel�ldozod �nmagad?! - ord�tott vissza t�rsa.

- Nincs v�laszt�som, Sela!!! - �v�lt�tte eg�szen kivil�gosodott szemekkel, majd mindk�t kez�vel a fej�hez kapott, ahogy egy g�rcs bel�v�gott az agy�ba.

- Nem, ezt nem hiszem el! Dave biztos felaj�nlott valamit.

Arlyn keser�en felnevetett, �s els�t�lt Sela mellett, hogy a szekr�nyb�l kivegyen egy lil�s sz�n� �vegcs�t. Legal�bb a fejf�j�s�t megpr�b�lhatja enyh�teni, b�r nem sok rem�nye volt benne, hogy seg�t rajta. M�r t�ls�gosan el�rehaladott volt az �llapota hozz�.

- Mit aj�nlott fel? Mit �t�lt el�g �rt�kesnek az elm�d�rt cser�be?

Arlyn nem akarta elmondani. Beharapta az ajkait, ahogy elfordult �s az ablakhoz s�t�lt, hogy ujjait v�gigfuttassa a keret farag�sain. - F�lek t�le. Nem merek ellenkezni. L�ttad hogy elb�nt velem... mikor meginogtam - vetette oda.

- Mit aj�nlott fel Arlyn?

- Semmit - futtatta most a selyemf�gg�ny�n v�gig az ujjait, hogy tal�n utolj�ra �rezhesse a tapint�s�t. Szemei moh�n itt�k magukba a park k�p�t, a szoba apr� r�szleteit. Ki tudja, hogy ha meg�r�l, akkor l�tni fogja-e �ket?

Sela a f�ldet kezdte b�mulni. �rezte, ahogy a bens�je kett�roppan a s�lyos tudat hat�s�ra. El�sz�r csak halkan szipogott, azt�n zokog�sa egyre ink�bb feler�s�d�tt, alig p�r pillanat alatt. Ny�sz�r�gve rogyott a f�ldre.

Arlyn szomor�an hallgatta. M�g a hangok is mintha visszah�z�dtak volna a fej�ben, ahogy meghallotta, hogy �rte s�rnak... �rte, �s tal�n az �let��rt. Arc�n egyetlen k�nnycsepp csordult le, majd nagyot s�hajtva megfordult �s kicsit bizonytalanul Sela-hoz s�t�lt, s leguggolt, hogy mag�hoz �lelje.

- Gyere... gyere ide! Haszn�ljuk ki azt a kev�s id�t... ami m�g h�tra van... - suttogta gyeng�den, de hangj�ban m�r �rz�d�tt az a bizonyos �r�lt mell�kz�nge, ami n�ha a m�ltban is hallatszott.

- Nem, �n ezt nem... csin�lom v�gig... m�g egyszer! - zokogta szaggatottan Sela - Mi�rt kell meg�r�ln�d? Mi�rt?!

- Nem �rdekes, Sela... M�r... �n m�r... elfogadtam az elker�lhetetlent... - s�gta a n� homlok�ra - K�rlek, legy�l er�s. Ez egy kegyetlen vil�g. �s �n vigy�zni akarok r�d. De ha... ha m�r    olyan     leszek... akkor k�rlek, vigy�zz majd r�m, j�?

- �s ha Dave meg�l, akkor lesz m�g egy k�vem?! IGEN?! - csattant fel a n�.

- Nem fog meg�lni... egyik�nket sem... - n�zett a szem�be - Kell�nk neki.

- Akkor meg mi�rt hagyja, hogy te... ?

- P�ld�t statu�l vel�nk - ford�totta el a fej�t, s finoman meg�rintette a l�ncot Sela nyak�ban, ami m�g a saj�t anyj�� volt, s amin Martin is megcsillant.

- Nem akarok t�led is elb�cs�zni Arlyn! - fogta meg a n� kez�t - Azt m�r nem b�rn�m elviselni. Nem megy...

- De igen, Sela. Menni fog! Musz�j! Nem �rdekel! Nem akarok azzal a tudattal �tl�pni a hat�ron... hogy - tomp�n felny�g�tt egy �jabb nyilall�st�l - ... hogy nem lehetek biztos benne, hogy kib�rod! Ki kell b�rnod! A kedvem�rt! K�rlek! M�g az is lehet, hogy nem is fogok annyira befordulni, hogy ne tudn�nk besz�lni egy id� ut�n... - b�ztatta, b�r mag�ban nagyon kev�s es�lyt adott ennek a lehet�s�gnek. De mindenek el�tt biztosra akart menni, hogy Sela nem fog h�lyes�get csin�lni.

- De, ha te nem leszel, akkor senki nem lesz. Senki... mindenki meghal... vagy...csak elveszik t�lem. Nem kellett volna id�ig fajulnia Arlyn. Hogy juthattunk id�ig? Hogy t�rt�nhetett ez meg?

- Nem tudom. Dave lassan t�ln�tt mindenen �s mindenkin... a kezeiben vagyunk. �n k�tszeresen is az �vek �ta tart� k�t�st�l. Nem tudok ellenkezni vele. �s a lehet� legnagyobb biztons�gban akarlak tudni a k�r�lm�nyekhez k�pest. Szeretlek, Sela... olyan nagyon! - suttogta a v�g�t k�nnybe l�badt szemekkel.

- De te is itt hagysz! - l�kte el mag�t�l a n�t - Mindenki, aki csak fontos nekem: te �s Martin... mind a ketten k�rhozottak vagytok! Gy�l�llek mindkett�t�ket! - ord�totta, mik�zben let�pte mag�r�l a l�ncot �s az egyik falhoz v�gta.

- Ne csin�ld, k�rlek! - kapott a fel�ll� n� csukl�ja ut�n Arlyn. Arc�n most m�r akad�lytalanul folytak le a k�nnyek - Ne hagyj �gy itt!

- Elegem van! Csak f�jdalmat tudtok okozni! Ink�bb d�g�ltem volna meg valamelyik k�ldet�sem vagy harc sor�n, ink�bb hagyt�l volna elv�rezni a szob�d padl�j�n, de legf�k�pp b�rcsak sose l�ptem volna be ide! B�rcsak lett volna b�tors�gom szemben�zni a hal�llal, akkor, �vekkel ezel�tt!

Arlyn fel�llt �s Sela el� l�pett. Arc�ra megmagyar�zhatatlan nyugalom �s gyeng�ds�g ereszkedett. Egy pillanata a nyom�st a fej�ben is eltomp�totta. - Sela... ha nem l�pt�l volna be, az �letem sokkal szeg�nyebb lett volna. A gyilkol�son k�v�l nem lett volna m�s c�lom. Egy g�p lettem volna. Egy t�k�letes katona - gyeng�den a kezei k�z� fogta a n� arc�t - De te itt volt�l, �s lassan megmutattad nekem, hogy a gy�l�leten �s a f�jdalmon k�v�l m�st is lehet �rezni. Te seg�tett�l nekem, Sela. Ez�rt szeretlek annyira. K�rlek, ne akard, hogy �gy eml�kezzek r�d, ilyen d�h�sen. K�rlek, hadd vigyek magammal boldogabb k�pet...

- De nem akarlak elengedni - eredtek meg �jra lend�letesen a gondolat hat�s�ra Sela k�nnyei.

- Nincs m�s v�laszt�som. Nem sok�ra am�gy is t�l k�s� lenne. �s Dave nem adja vissza a b�jitalomat.

Sela is kezdte bel�tni, hogy nem tud mit tenni. Nincs m�s h�tra: bele kell t�r�dnie. N�m�n b�lintott csup�n, majd megfordult �s k�nnyezve indult meg az ajt� fel�.

Arlyn ut�na sietett, �s lend�letesen maga fel� ford�totta, hogy �jabb k�nnyeivel mit sem t�r�dve ajk�t a m�sik�ra szor�tsa.

Sela tov�bbra is foly� k�nnyekkel viszonozta a kapott cs�kokat. Valami�rt �rezte, hogy nincs sok idej�k.

Arlyn v�g�l elv�lt a n� ajkait�l �s k�nnyes szemmel �gette mag�ba Sela arc�nak minden egyes r�szlet�t, ahogy szem�nek k�kje lassan egyre vil�gosabbra v�ltott. M�r a cs�kok alatt is �rezte, hogy egyre jobban f�j a feje, s kezd nehez�re esni az �sszef�gg� gondolkod�s. K�nnyeit let�r�lve fordult meg, hogy Sela ne l�ssa a f�jdalmat az arc�n.

Ekkor kiny�lt az ajt�, �s mint valami d�gszagnak engedelmesked� hi�na, bel�pett Dave. Sela tudta, hogy Arlyn�rt j�tt, de annyira �sszet�rt, hogy nekimenni sem volt ereje.

A f�rfi egy kis mosollyal az arc�n n�zte v�gig, ahogy a barna haj� n� k�nnyeit t�r�lgetve kisietett a szob�b�l. Nem volt kedve Dave el�tt teljesen �sszet�rni.

Arlyn ek�zben nem is eml�kezet r�, hogy hogyan ker�lt az ablak mell�. Tork�ban a gomb�c egyre n�tt. Ord�tani szeretett volna! Rettenetesen f�lt. �rezte, hogy gondolatai kezdenek �sszef�gg�stelenn� v�lni, le�p�lni. Egyre gyorsabban. M�r a hat�ron t�l j�rt. K�ts�gbeesetten pr�b�lta �sszekaparni megmarad� r�szeit szem�lyis�g�nek, s elz�rni agy�nak egy olyan zug�ba, amit tal�n nem �rint az �r�let, mely egyre ink�bb elbor�totta, hogy meg kellett kapaszkodnia a selyemf�gg�nyben, aminek m�r nem �rezte a puhas�g�t.

Sela nem tudta, hogy mit m�vel Arlynnal Dave. Aznap m�g visszament Martin�rt Arlyn szob�j�ba, ahonnan addigra elt�nt az �sszes holmija. Minden. Mintha nem is l�tezett volna, mintha, csak � tudna arr�l, hogy �lt, hogy m�g �l, hogy mi lett vele, hogy ki volt �... Sorra peregtek le el�tte az elm�lt hossz� �vek eml�kei. Az �rzelmei �jra a felsz�nre t�rtek �s � �jra zokogni kezdett. Tal�n jobban is, mint Martin�rt, de ezt a gondolatot r�gt�n elnyomta mag�ban. Nem szerette az egyiket jobban a m�sikn�l.

Teltek a napok. Semmi. Senkinek nem t�nt fel, hogy Arlyn elt�nt. Semmi. Sela nem csin�lt semmi h�lyes�get. Meg�g�rte Arlynnak. Meg�g�rte. A napok h�napokk� folytak �ssze. Sela d�bbenten vette tudom�sul, hogy Dave teljesen lealacsony�totta Arlynt. Ezt akkor tudta meg, mikor a f�rfi nagygy�l�st tartott. Ott �lt a nagy �s fens�ges sz�k�ben, a k�t hossz�k�s bal �s jobboldali asztaln�l �k, az emberei. �s Dave sz�k�nek a l�b�n�l Arlyn. A f�rfi �gy kezelte, mint egy kuty�t. Besz�lt hozz�, megdics�rte, parancsolt neki. Nem b�rta v�gig�lni azt a gy�l�st. Sz�gyen-szemre �llt fel �s hagyta ott a termet. Nem �rdekelte, hogy mit gondolnak r�la. T�bb� m�r nem.

A fekete haj� n� tekintete engedelmesen k�vette az ismer�snek t�n� karcs� alakot, ahogy halkan dudor�szva simogatta Dave t�rd�t, arc�t a combj�ra hajtva. Nem sokat fogott fel a k�lvil�gb�l, csup�n sz�neket �s hangokat. Mint amik a fej�ben is sz�rakoztatt�k, n�ha vicceket mes�ltek neki, vagy altat�kat d�doltak, ha nem tudott elaludni. De volt egy sokkal tiszt�bb m�ly hang is, ami mindig kellemesen megborzongatta, ha megdics�rte, vagy bec�zgette, de rettegett t�le, ha valami�rt megb�ntette, s azonnal igyekezett teljes�teni, amit k�rt t�le, nehogy ez bek�vetkezzen. Az nagyon szokott f�jni neki. Most nyugodtan �lt Dave l�b�n�l. Finom volt a vacsora �s hallgatta a fekete �s m�lyz�ld tal�ros f�rfiak �s n�k besz�lget�seit a lakoma k�zben.  �vatosan feln�zett Dave-re, �s halv�nyan elmosolyodott. Csodasz�pnek tal�lta a f�rfi arc�l�t, s a sz�j�t, ahogy besz�d k�zben mozgott.

Sela ezt nem b�rta tov�bb n�zni. Sehogy se. Nem b�rt ezzel a tudattal �lni. Most � is az asztaln�l �lt �s l�tta, ahogy Dave ad egy kicsit Arlynnak a k�k folyad�kb�l. De ez nem jelentett semmit, csup�n arra volt j�, hogy Arlyn teljes meg�r�l�s�t k�sleltesse. L�tta, ahogy a fekete haj�, egykor b�szke n�, most mint egy kiskutya moh�n veti mag�t a gazd�ja �ltal felk�n�lt folyad�kra.

M�r nem s�rt t�bbet. Az�ta nem, mi�ta esz�be jutott egy terv. Egy terv, amivel most komoly eredm�nyt �rhet el. Ma est�re tette az id�pontot. Tudta, hogy Dave-nek lesz egy komolyabb gy�l�se, ahov� nem viszi el Arlynt.

Egy �lma kapcs�n t�madt fel benne az �tlet. Egy r�gi kar�csonyi est�t �lt �jra. Ami�ta Arlyn meg�r�lt, az�ta egyre t�bbsz�r �lmodott Martinnal. Mintha a f�rfi csak utat mutatni j�tt volna hozz�. Sok�ig nem �rtette, hogy mi�rt 'zaklatja' pont most, �vekkel a hal�la ut�n.

De amikor �gy �rezte, hogy nem b�rja tov�bb, akkor j�tt r� Martin c�lj�ra. Akkor �rtette meg, hogy a f�rfi t�nyleg seg�teni akar neki. Vagy csak � is kezd meg�r�lni? Nem tudta, de �gy k�nnyebb volt elviselnie ezt az eg�szet. Az�ta csak m�g nagyobb szeretettel tudott a k�re gondolni a nyak�ban. Most m�r tudta, hogy mit kell tennie, hogy ezt mindannyian t�l�lj�k.

A vacsor�val egybek�t�tt gy�l�s ut�n Dave k�zen fogta Arlynt, �s a szob�j�ba vezette. A n� b�k�sen t�rte, hogy azt tegyen vele, amit csak akar. Valami�rt tudta, hogy a k�k folyad�k, amit id�nk�nt adott neki, fontos volt, ez�rt pr�b�lta min�l kevesebbszer mag�ra harag�tani a f�rfit. Mikor bevezette a szob�ba, el�sz�r azt hitte, hogy megint az �gyra fogja l�kni, mint m�r megannyiszor ebben a p�r h�napban, b�r nem �rtette pontosan a f�rfit. Sok mindent nem �rtett. Olyan volt az elm�je n�ha, mint egy �res lap, m�skor meg telezs�fol�dott mindenf�le b�nt� eml�kkel �s k�ppel. De Dave ma nem vitte �gyba, csak az �r�asztal�nak t�maszkodott, megoldotta az �v�t, �s �t t�rdre k�nyszer�tette. Tudta, mi a dolga, s engedelmesen tette is azt.

Azt�n egyed�l maradt. Megtiltotta neki, hogy kimenjen a szob�b�l. Am�gy se tudott volna, hisz p�lc�j�t m�r nagyon hossz� ideje nem l�tta. Az �gy l�b�n�l kuporgott a takar�t kapirg�lva k�rm�vel, mikor tekintete a s�t�t barn�ra alvadt v�rre esett, s hirtelen egy f�jdalmas k�p villant a fej�be. K�ts�gbeesetten ny�g�tt fel. Tudta, hogy ez most egy darabig el fog tartani. Sz�nes jelen�seket fog l�tni, azt�n morg� v�rfarkasokat, akik a csal�dj�t cinc�lj�k sz�t, t�red�keket a m�ltj�b�l, a gyerekkor�b�l, a gyilkol�sokr�l, az �ldozatai arc�r�l, k�peket arr�l, ahogy Dave k�nozza, ahogy mag��v� teszi, egy sz�ke f�rfi g�nd�r haja... egy elmos�dott arc� n�, aki megpr�b�l kedves lenni vele. Zih�lva fogta k�t keze k�z� a fej�t, s maga al� h�zott l�bakkal d�l�ng�lt el�re-h�tra a f�jdalomt�l. Rem�lte, hogy hamarosan lenyugodnak a hangok.

Arlyn sok�ig �lt cs�ndben, a k�nz� eml�keibe mer�lve. Tal�n �szre sem vette a z�r kattan�s�t �s a bel�p� karcs� alakot, aki let�rdelt el�. Hossz� barna haja el�rehullt a nyaka ment�n, ahogy el�rehajolt, hogy finoman Arlyn �lla al� ny�lva a n� szemeibe n�zhessen.

Az alig l�that� forrad�sokon diszkr�ten csillant meg a hold �s a gyerty�k f�nye. A n� tekintete nem tal�lkozott Sela-�val, valahova oldalra figyelt, ahol egy furcsa �rny�k kezdett alakot �lteni.

Sela egy s�hajt�s k�s�ret�ben elengedte a n� �ll�t �s p�r l�p�ssel elt�volodott t�le, majd egy �jabb var�zslata hat�s�ra egy hatalmas t�k�r jelent meg a szob�ban. A keretbe belev�sve latin sz�veg hirdette: Edevis t�kre. Sela mindig is tiszt�ban volt vele, hogy Voldemort ezt annak idej�n ellopta a Roxfortb�l, mikor a B�lcsek K�v�t akarta megszerezni. Dumbledore azt nyilatkozta, hogy a t�kr�t elz�rt�k. De ez nem volt igaz. N�luk volt. Arra is r�j�tt, hogy Dave megtal�lta a t�kr�t �s mag�val hozta ide. Tudta, hol tal�lja, mindent tudott r�la a n�, de eddig direkt nem kereste fel, mert tudta, hogy el�tte sorvadna el. De most sz�ks�ge volt r�. Nem n�zett bele, hanem ell�pett t�le, majd meg�llt Arlynnal szemben. Lassan r�emelte a p�lc�j�t. Annyira visszatetsz� volt ez a szitu�ci�...

- Arlyn... - sz�l�totta meg a n�t.

Felkapta a fej�t. Mintha tomp�n a nev�t hallotta volna. Kicsit vonakodva szakadt el az �rdekes �rny�kt�l, mely az �gy m�g�tti falon k�szott, majd a hang ir�ny�ba ford�totta fej�t.

- Ne haragudj r�m - remegett meg Sela hangja - �n... nagyon szeretlek. Ezt tudnod kell. Ugye tudod?

A n� elgondolkodva n�zett az ismer�s alakra, mikor megl�tta a nyak�ban megcsillanni azt az ismer�s nyakl�ncot. � volt az arctalan n� az eml�keib�l! - Se... Sela? - k�rdezte bizonytalanul.

- Igen, �n - mosolyodott el halv�nyan, majd f�l kez�vel levette a nyakl�nc�t, lef�zte Martint �s a l�ncot Arlynnak adta - Azt szeretn�m, ha veled lenne...most. F�leg most.

A n� �rdekl�dve ny�jtotta ki a kez�t, s ahogy a tenyer�be cs�szott a kecses �kszer, �jabb eml�kk�p villant fel f�jdalmasan a fej�ben, hogy fel kellett ny�gnie. Egy park, ahol � adta a n�nek a l�ncot, ahol f�ltette �t, ahol szerette... K�t k�v�r k�nnycsepp gurult le az arc�n, ahogy a nyakl�ncot b�multa, mintha csak �lne. K�rd�n n�zett fel a n�re, nem �rtette mit akar, de eml�kezett r�. - Sela... Sela... - suttogta - Sela... hi�nyzol... Sela...

- Nyugalom. Hamarosan... minden... minden rendben lesz. Hidd el. Tal�lkozunk majd.

- Annyira f�j... Sela... seg�ts rajtam... k�rlek... - ny�gte ki akadozva miut�n a nyak�ba akasztotta a nyakl�ncot r�g halott �desanyj�ra gondolva, s kiny�jtotta a kez�t a n� fel�, mint egy gy�moltalan kisgyerek. K�v�r k�nnycseppjei a padl�n koppantak.

A n� b�lintott csup�n, majd lehajolt hozz�, hogy most utolj�ra cs�kolja meg �t.

Arlyn k�nnyezve hagyta neki. �rezte, tudta hasogat� �r�let�n kereszt�l is, hogy valami t�rt�nni fog. Valami nagy dolog. Bizakodva n�zett ny�lt tekintet�vel a barna szemp�rba.

Sela n�m�n nyelve a k�nnyeit egyenesedett fel, majd lend�tette meg a p�lc�j�t, mire az az oly j�l ismert z�ld f�ny t�rt el� bel�le.

Arlyn elmosolyodott a sz�p smaragdz�ld sz�nt�l, s Sela szemeibe mosolygott egy pillanatra, majd tov�bbra is mosolyogva hunyta le szemeit, hogy test�be fogadhassa a z�ld izz�st.

Sela szemeit elhom�lyos�tott�k a k�nnyek, de nem t�rt ki hangosan. Kinyitotta a tenyer�t, amiben az oly j�l ismert kis k� volt. Ajkaihoz nyomta egy hossz� cs�kra.

- Szeretlek - suttogta el, majd a k�re szegezte a p�lc�j�t, �s egy var�zslattal sz�trobbantotta. P�r szil�nk felsebezte a b�r�t, de azon nyomban begy�gyultak. V�g�l a t�k�r el� l�pett �s belen�zett. Pontosan azt l�tta benne, ami�rt �vekig elker�lte ezt a t�kr�t. Oda�t a bal oldal�n Martin �llt. �vek �ta nem l�tta a f�rfit, de m�g mindig pontosan eml�kezett a k�lsej�re. Mindezt a t�k�r igazolta. A jobboldal�ra nemr�g csatlakozott az a r�gi Arlyn, akit mindig is ismert. Egy jobb �let n�zett vissza r�. Keser�en �s k�nnyesen elmosolyodott, majd a t�k�rre szegezte a p�lc�j�t.

- �dv�zlet a pokolban Sela - mormogta mag�nak, majd ism�t v�ghezvitte az Arlynn�l is alkalmazott mozdulatot �s kimondta a hal�los �tkot. L�tta, ahogy a z�ld cs�va a t�k�rnek csap�dik, ezer szil�nkra t�rve az eg�szet �s lepattan r�la, egyenesen fel�. Nem ugrott el, nem ellenkezett. Csak lehunyta a szem�t �s kicsit felemelte a karjait, hogy szabadd� tegye a mellkas�t. Egy pillanatig m�g �rezte a szob�t, a bels� f�jdalmat. Azt�n semmit.

Dave mit sem sejtve sietett a szob�ja fel�. A gy�l�sen elhangzottakon gondolkodott. El�gedett volt, mert j� fel� vett�k a t�rt�n�sek az ir�nyt. K�zelebb ker�ltek a fegyverhez, amivel v�gs� csap�st m�rhetnek a Rendre, s ezzel egy�tt a j� oldalra. Egy pillanatra megtorpant, mikor a szob�j�hoz �rt. M�smilyenek voltak a rezg�sek az ajt�n t�l, mint v�rta. Egy pillanatra harag lobbant benne, s elhat�rozta, hogy megb�nteti Arlynt, ha valamit csin�lt. Furcsa szag terjengett a szob�b�l. Benyitott.

      Els�re a hatalmas egykorvolt t�k�rnek a keret�t l�tta meg. Azt�n Sela test�t. Mellette nem sokkal a f�ld�n valamilyen k�kesz�ld szemcs�k csillantak meg a s�t�tben. Tudta, hogy Martin az, de a r�szecsk�k m�r nem derengtek. �s ahogy beljebb l�pett d�bbenten, az �gy mellett l�tta meg Arlyn test�t. �ktelen haragra gerjedt.

- Te ribanc! - �v�lt�tt fel, ahogy megfordult �s er�vel Sela holttest�be r�gott - HOGY MER�SZELTED?!?! - s�v�lt�tte �jra �s �jra beler�gva a n� �lettelen, egyre merevebb test�be, de tudta, hogy m�r felesleges.

Let�rdelt Arlyn mellett, s ujjaival elmorzsolt p�r k�szil�nkot, majd a fekete haj� n�h�z hajolt, akinek utols� mosolya m�g az ajkai sz�l�n j�tszott. Dave furcs�n �rezte mag�t, ahogy v�gigsim�tott a hideg sz�jon, s a sebhelyeken, melyeket � okozott. Hossz� ujjaival kisim�totta Arlyn arc�b�l a fekete tincseket.

H�t, megcsin�lt�k. Megsz�ktek el�le. Mind a ketten. S�t, m�g Martin is...az, aki a bar�tja volt is csak most hagyta �t el igaz�n. Az, akit � �letet meg. De, nem �r r� ezzel foglalkozni. Itt van a c�lvonalban, v�gre el�rheti azt, ami�rt annyi �ven �t k�zd�tt. Ez a legfontosabb. Beh�vatta p�r ember�t �s meghagyta nekik, hogy �gess�k el a testeket, majd a t�bbit b�zz�k a term�szetre.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s