40.

      Vak�t� feh�rs�g vette k�r�l, f�jtak t�le a szemei, de kinyitotta �ket. El�sz�r nem l�tott semmit. Nem tudta, hogy hol van, csak lassan kezdett el kibontakozni el�tte a t�j. Nem eml�kezett r�, hogy hogyan ker�lt ide. Kicsit er�ltetnie kellett az agy�t, hogy elkezdjen gondolkodni. Neh�zkesen indult meg, de azt�n lassan kezdtek beugrani a dolgok. Ahogy elb�cs�zott Sela-t�l, az �r�let, a kiszolg�ltatott f�jdalmas h�napok, �jra Sela, a z�ld f�ny, �s most ez... Egyel�re nem tudta �sszerakni a dolgokat, ez�rt ink�bb elvette szemei el�l feltartott kez�t, hogy k�r�ln�zzen. Egy hegyoldalban �llt. D�s z�ld f� bor�totta, melyben apr� s�rga �s feh�r vir�gok �t�tt�k fel fej�ket a l�gy �s langyos szell�re lengedezve. A nap kellemesen s�t�tt a feje f�l�tt. Mad�rcsicserg�st hallott, majd mintha v�z csobogott volna valahol balra. A t�volban egy nagyobb foly� �s m�g t�bb hegy t�rult a szemei el�. A k�k �gen csak n�hol �szott egy-egy b�r�nyfelh�. Fest�i t�jk�p volt. �gy d�nt�tt, elindul a v�z fel�. Ahogy lassan �s megfontoltan haladt, kezdett ismer�ss� v�lni valahonnan a t�j. A v�z hangja er�s�d�tt.

- Egy v�zes�s - suttogta maga el�, s k�zelebb ment. Egy pillanatra mintha egy alakot l�tott volna fek�dni a magas f�ben, de nem volt biztos benne, mert az egyik kanyar eltakarta el�le.

Sela a f�ben fek�dt. Leny�g�zte a hely. M�g sosem �rzett ekkora bels� b�k�t. Nem f�jt a lelke. M�r nem. �s �rezte, hogy t�bb� m�r nem is fog soha. Hallotta a v�zcsobog�st, de a f� annyira h�vogat� volt sz�p z�ld sz�n�vel �s �des illat�val, hogy musz�j volt lefek�dnie, �s a benne n�v� egyik s�rga vir�got n�znie. Sosem ford�tott figyelmet a n�v�nyekre.

Arlyn most m�r biztos volt benne, hogy t�nyleg fekszik ott valaki. Kicsit m�g lassan forg� agy�ban felvillant, hogy tal�n megk�rdezhetn�, hogy m�gis hogy ker�lt ide �s mi ez a hely. Halkan l�pkedett k�zelebb le�rve a hegyoldalb�l. Mez�telen l�bait kellemesen csiklandozta a f�. Nem f�lt, hogy fels�rti a talp�t. Tudta, hogy nem fogja. T�rdig �r� lenge feh�r ruh�j�t j�t�kosan cib�lta alakj�n a szell�. Ahogy k�zelebb �rt, felismerte a f�ben fekv�t. Cs�ndesen meg�llt p�r l�p�snyire, �s csak n�zte a vir�got tanulm�nyoz� n�t. Gy�ny�r�nek tal�lta.

Sela meg�rezte, hogy valaki figyeli. F�lig fel�lve fordult h�tra. El�sz�r led�bbent, de azt�n arc�n lassan megjelent egy sz�les mosoly, ami lassan �r�mk�nnyekbe f�lt, csillog�v� var�zsolva a n� szemeit.

Arlyn t�rdre vetette mag�t, �s szorosan �t�lelte Sela-t. Egyszerre s�rt �s nevetett r� a haj�t, az arc�t, a v�llait, a nyak�t simogatva. - Sela... Sela! Istenem, annyira hi�nyozt�l!

- Te is nekem - temette az arc�t a n� nyak�ba - De v�ge van. �r�kre.

- Igen, igen, igen! - cs�kolta �ssze az arc�t �s a sz�j�t �r�mk�nnyekt�l �sz� m�lyk�k szemeivel. - De... hol vagyunk? Mi t�rt�nt? Meghaltunk?

- Meghaltunk - jelentette ki hat�rozottan a n� - �n v�geztem mindh�rmunkkal...de, hogy hol vagyunk... nekem nem t�nik pokolnak... - n�zett k�rbe k�rd�n Sela.

- Nekem se! Annyira... j�l �rzem magam! Annyira... felszabadult vagyok! Mint... mint 16 �vesen, mikor m�g �ltek a sz�leim �s gondtalan volt az �letem! - nevetett fel - Te! Sela! Nem hallom a hangokat! Nem �rzem a nyom�st a fejemben! - reszketett az izgatotts�gt�l megragadva a n� mindk�t kez�t, s �jabb k�nnyek hom�lyos�tott�k el tiszta m�lyk�k tekintet�t.

Sela a h�r hallat�n szorosan mag�hoz vonta a n�t �s megcs�kolta.

Arlyn boldogan viszonozta �jra �s �jra elmosolyodva. Hihetetlen volt sz�m�ra a t�ny, hogy m�r nem �r�lt, hogy annyi �v ut�n m�r nem kell harcolnia �nmag�val! - K�sz�n�m, Sela! Annyira k�sz�n�m! Ezt neked k�sz�nhetem! Annyira szeretlek! - s�rta boldogan �s szorosan �lelte mag�hoz.

Sela csak felnevetett az abszurd gondolatra, hogy a n� a meg�l�s��rt h�l�s, de nem mondta ki. T�l sz�p volt a hely az ilyen mondatokhoz.

M�lyen besz�vta az �des leveg�t, majd csak gy�ny�rk�dve n�zte a f�ben �lve a horizontot.

Arlyn tov�bbra is boldogan cs�ng�tt Sela-n, mikor feln�zett. Ismerte a helyet, majdnem teljesen olyan volt, mint annak idej�n Voldemort birtok�n a v�zes�s, ahol annyi kellemes percet t�lt�ttek el, csak ez sokkal gy�ny�r�bb volt. �s ekkor elakadt a l�legzete. Egy kisebb �sv�nyen, melyet eddig nem vett �szre, egy mosolyg�s alak k�zeledett k�k farmerj�nak zsebeibe cs�sztatott kezekkel. Feh�r p�l�ja kivillant a naps�t�sben a f�k k�z�l. Lassan hitetlenkedve elengedte Sela-t, �s r�mosolygott: - N�zz h�tra! - suttogta.

- Mi�rt? - k�rdezte, de az�rt csak megfordult. Mikor felfogta, hogy kit is l�t... nem akart hinni a szem�nek.

A napf�ny megcsillant a sz�ke hajf�rt�k�n �s az ismer�s mosoly m�g sz�lesebbre h�z�dott.

- Menj m�r! - l�kte meg finoman Arlyn felnevetve.

Ezt nem kellett Selanak k�tszer mondani. Felpattant �s meg sem �llt, m�g a f�rfi karjaiba nem vetette mag�t, szorosan �lelve. El sem akarta hinni, hogy �jra l�tja, hogy a karjai k�zt lehet, hogy �rezheti az illat�t, a teste meleg�t, az eg�sz l�ny�t... Nem b�rta ki: s�rni kezdett.

- Sela... - suttogta a n� illatos haj�ba, s szorosan fonta k�r� karjait boldogan p�rd�lve vele egyet, majd megcir�gatta az arc�t, miel�tt gyeng�den megcs�kolta. Annyi �vet v�rt r�, hogy ezt �jra megtehesse!

A n� moh�n viszonozta a cs�kjait, majd elszakadva t�le zokogva ny�gte ki a szavait.

- Martin... �n... �n annyira sajn�lom. K�rlek, bocs�ss meg, ami�rt...

- Sela... Sela... nyugodj meg, k�rlek... - mondta halkan, de mosolyogva, mik�zben puha arc�t cir�gatta - Nem kell semmit sajn�lnod. Helyesen cselekedt�l, �n k�rtelek r�. �s �gy legal�bb vigy�zni tudtam r�d az �vek sor�n.

- De, de... - h�pp�gte - Hol vagyunk? Hogy ker�lt�nk ide? Nem itt k�ne lenn�nk, mi ide nem l�phetn�nk be...ez valami j�t�k, ill�zi�?

- Nem, nem ill�zi�. Nem ker�ltetek a Pokolba - vezette vissza a n�t a t�relmesen v�rakoz�, mosolyg�s Arlynhoz, aki k�zben m�r letelepedett a f�be. Martin�k k�vett�k p�ld�j�t. Sela-t f�loldalasan az �l�be h�zva helyezkedett el, miel�tt folytatta volna - Ez itt nagyon j�l tudj�tok, hogy milyen hely, nem igaz? - mosolyodott el �jra.

- Igen, pontosan tudjuk. De mi nem l�phetn�nk be ide - ism�telte �nmag�t Sela, Arlynra n�zve.

- Igen, ezt �n sem �rtem, hiszen... mi gyilkosok voltunk...

- Igen, az lehet �s ezen semmi nem v�ltoztat - b�lintott Martin - De az az �nfel�ldoz�s, az egym�s�rt elv�llalt szenved�s, csakhogy a m�siknak ne kelljen mindazt ki�llnia, kiv�ltotta a lelketek az �r�k k�rhozatb�l. Dave m�r kev�sb� lesz ilyen szerencs�s - komorult el a tekintete - Mindazt ki�llnia, amit tan�s�tottatok…

- Te tudod, hogy mi v�r r�? - n�zett r� p�rja.

- Nagyj�b�l... - komorult el a tekintete m�g ink�bb - Az, ami Voldemortra is v�rt... - pillantott Arlynra.

A n� forrad�smentes arca megfesz�lt az apja eml�t�s�re. - Vele mi t�rt�nt? Gondolom a Pokolba ker�lt...

- Nem eg�szen Pokol... csak ezt a sz�t haszn�lom, hogy el tudj�tok k�pzelni. Ez sem a Menny...ezeket a helyeket nem lehet megnevezni. Egy biztos: az elk�rhozottak az id�k v�gezet�ig szenvednek. Elk�peszt� k�nokat �lnek �t, �gy fizetik meg az �r�t azoknak a tetteknek, amiket v�ghezvittek �s annak a f�jdalomnak, amit okoztak.

- �s... csak egy hajsz�l v�lasztott el minket att�l, hogy mi is erre a sorsra jussunk, nem igaz? - k�rdezte szomor�an, de �rezte, hogy ezen a helyen nem tud �gy szomor� lenni, mint a F�ld�n.

Sela k�zben elm�l�zva figyelte a bal alkarj�t: semmi sem l�tszott rajta, csak az �p b�re. �vek �ta el�sz�r nyugodtan n�zheti v�gig a Holdt�lt�t Martinnal az oldal�n.

- Kicsivel t�bb, de t�nyeket nem tagadhatunk le Arlyn. Nagyon sok embert meg�ltetek, nagyon sok szenved�st okoztatok. De ti is eleget kaptatok, v�llaltatok fel. Ne gondolj a m�ltra. Itt vagytok, mind a ketten, �s ez a fontos - h�zta szorosabban mag�hoz Sela-t a derek�n�l fogva - �n v�gig b�ztam benne, hogy ide ker�lt�k - tette m�g hozz� halkan - Tudtam. Sosem voltatok igaz�n oda val�k.

Arlyn kedvtelve n�zte a szerelmesen egym�sra mosolyg� p�rost. Szabadnak �rezte mag�t. M�rhetetlen�l! Hagyta, hogy ez az �rz�s el�rassza belsej�t. �gy �rezte, mintha a test�b�l kitakar�tottak volna minden mocskot, ami az �vek sor�n halmoz�dott fel benne. Ahogy fel�llva mag�ra hagyta az egym�st r�g nem l�tott p�rost arr�bb s�t�lt, vissza a hegyoldalra, ahol fel�bredt, hogy gy�ny�rk�dj�n az �rintetlen t�jban; �rezte, hogy �r�l annak, hogy v�g�l �gy alakult. Valahol sajn�lta Dave-t. Most j�tt r� arra igaz�n, amit mindig is �rzett m�lyen, hogy egy r�sze szerette a f�rfit, aki annyi f�jdalmat okozott nekik. Lelki szemei el�tt felsejlettek a k�pek arr�l a Dave-r�l, akit m�g az egy�ttes r�v�n ismert. Hossz� utat tett meg addig, hogy olyann� v�lt, amilyen, de most nem akart a rosszra eml�kezni. Lelk�ben azt a r�gi Dave k�pet rakt�rozta el, s hagyta, hogy egy k�nnycsepp v�gigguruljon az arc�n. Mag�nyosan �llva figyelte az �gen �sz� felh�ket, s eml�kezett.

Sela az �rz�seit�l eltelve cs�kolta szakadatlanul azt a r�g nem l�tott f�rfit, aki bizonyos szinten megmentette. Igen, tal�n � mentette meg a k�rhozatt�l. Ha Martin nincs, akkor ez az eg�sz tal�n meg sem t�rt�nik. V�g�l is Dave-nek is h�l�s volt, ami�rt azt a sok borzalmat megmutatta neki, megmutatta, hogy milyenn� fog v�lni, ha ezt folytatja. R��bresztette, hogy ez nem �let. Egy pillanatig sem sajn�lta mindazt, amit h�trahagyott. Sosem fogja. Elszakadva a f�rfi sz�j�t�l j�kedv�en �s el�gedetten s�hajtott fel, felk�sz�lve arra a p�rezer �ves b�k�re, ami most r� �s Arlynra v�r ezen a gy�ny�r� helyen, a szerelme oldal�n.

„Any time tomorrow a part of me will die

And a new one will be born

Any time tomorrow

I'll get sick of asking why

Sick of all the darkness I have worn

Any time tomorrow

I will try to do what's right

Making sense of all I can

Any time tomorrow

I'll pretend to see the light

I just might

Shadowman

Oh here's the sun again

Isn't it appealing to recline

Get blinded and to go into the light again

Doesn't it make you sad

To see so much love denied

See nothing but a shadowman inside

Oh, if you're coming down to rescue me

Now would be perfect…”

(K’s Choice: Shadowman)

THE END

By: Capricornus & Useless-girl

2007 augusztus�t�l – 2007.10.07.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s