40.

Időközben nagy változások készülődtek. Egy hatalmas, trópusi vihar közeledett Miamihoz, ahol voltunk, és ahol másnap a Depeche következő fellépése volt. Semmit sem tudtunk erről, amíg, Kessy fel nem hívta Martint közölve, hogy a kormányzó szükségállapotot rendelt el a közelgő vihar miatt és jobb lenne, ha összeszednénk némi cuccot, ami szükséges és vonuljunk le a szálloda pincéjébe. Sajnos elmenni az időjárási feltételek miatt már nem tudunk.

Dave miatt aggódtam. Nem tudtam, hogy ez mennyire tesz be a betegségének, de csöndesen és zokszó nélkül tűrte a lecuccolást. Rendesen fel volt öltözve. Vagy három pulcsi volt rajta plusz a jó vastag sál. A gyógyszereit és pár cuccát összecsomagoltam a miénkkel egy sporttáskába, amit Martin hozott le.
- Fantasztikus - jegyezte meg szarkasztikusan - Legalább nem fogunk most se unatkozni.

Dave bólintott.
- Ühüm - én csak ennyit tudtam kinyögni, ahogy bizalmatlanul méregettem a pince csupasz betonfalait. Legalább hideg nem volt, meg lehoztak pár vastag matracot, élelmet és takarót is. Kényelmetlenül éreztem magam. Nyomasztott a hely.

És nemcsak engem. Két matracon feszengtünk hárman, Dave középen. Körben a többi szállóvendég, akik egyetlen szórakozásként bennünket bámultak. Kezdtük nagyon kínosan érezni magunkat, különösen mikor éreztük a falakat megrázkódni. Itt volt a hurrikán és a fejünk felett tombolt. Davidhez bújtam.

Szorosan ölelt, én a mellkasába fúrtam a fejemet. De nem is igazán a vihar miatt, hanem hogy megpróbáljak megnyugodni az illatától és lebeszéljem magam róla, hogy a falak ránk csavarodnak. Meg se mukkantam, de úgy reszkettem az idegességtől és a feszültségtől, mint egy nyárfalevél.

Az órák lassan teltek és én azon kezdtem gondolkodni, van-e ilyen helyen wc. A szálloda alkalmazottai itt is elláttak bennünket, mindenféle frissítőkkel és kiderült, hogy van wc. Aminek többen láthatóan megörültünk. Az épület még mindig érezhetően ide-oda mozgott. Martin elaludt, mi ketten meg egymás szívverését hallgattuk.

Az elmém egyre ijesztőbb képeket vetítette elém arról, hogy ránk dől az épület, és minket agyonnyomnak a falak, vagy étlen és szomjan tengődünk napokig. A lábaim folyamatosan mozogtak a takaró alatt az idegességtől. A bezártság-érzésem kezdett elhatalmasodni fölöttem, és csak azt vettem észre, hogy egyre szorosabban és kétségbeesettebben bújok Dave-hez, illetve szorítom a pulcsiját.

- Nyugi cica, nyugi - suttogta erőlködve és köhögött egy sort. Az ajkára tettem az ujjam:

- Sssh, Dave ne szólj, kérlek, ne beszélj, árt!
Erre csak még szorosabban magához ölelt és simogatott.
Eltelt egy óra, kettő, a tomboló vihar lassan csillapodott. A szálloda biztonsági alkalmazottai elindultak felfelé kideríteni miben esett kár. Hamarosan visszatértek és jelentették, hogy a szobákba felmehetünk, de az épületet semmi szín alatt ne hagyjuk el.

Azonnal kisiettem a folyosóra és homlokomat és a kezeimet a hideg falnak támasztottam fellélegezve. Végre kezdett alább hagyni a remegésem. Egy kart éreztem a derekamra kúszni. Oldalra pillantva a szótlanul álló Dave-et láttam. Szemei kérdőn csillogtak.
- Cica, mi a baj? - kérdezte mellé lépve Martin is.
- Semmi, semmi, csak nem bírom túlzottan a zárt tereket.

- Hmm, pedig ez a pince nem is volt kicsi. Sose láttam, hogy a szobában féltél volna - jegyezte meg.

- Mert ott van ablak, és járhat a levegő. Azt hiszem, ez a macska sem szereti, ha korlátozzák a szabadságát - hunytam le a szemeimet, hosszan kifújva a levegőt.

- Gyere, menjünk fel - mondta Martin - Ágyba duglak téged meg Dave-et.
- Huh, de jól hangzik - bújtam a kérdéses személyhez. Mosolyogva átölelt és a nyakamba puszilt.
- Nyami David! De jó, hogy te is kicsit jobban érzed magad, és újra együtt vagyunk mindhárman.

- Azért ezt ne olyan hangosan - súgta Mart, majd felmentünk Dave szobájába.

Felérve a szobába mindhárman az ágyra kucorodtunk, még a történtek hatása alatt voltunk órákig. Talán a fiúk átéltek már hasonlót, nekem ez volt az első hurrikánom. Nagyon kívántam volna vagy valami nyugtatót vagy piát, de egyiket sem tehettem Dave miatt. Martinon is láttam, hogy időnként nagyokat nyel. Gondoltam megkockáztatom a dolgot.
- Dave, lemennénk Martyval a bárba, lejössz velünk?

Bólintott és feltápászkodott az ágyról. Martinnal egymásra pillantottunk, majd szép lassan lesétáltunk, bár szívem szerint rohantam volna. Dave még mindig jó vastagon volt felöltözve. Ahogy leültünk az egyik asztalhoz, intettünk a pincérnek.

Két whiskyt kértünk tisztán és egy forró teát. Lehetőleg soha nem ittunk, ha Dave is ott volt, hogy ne érezze magát rosszul, de most nem akartuk egyedül hagyni, nekünk pedig szükségünk volt némi feszültségoldóra.

Próbáltam minél feltűnésmentesebben dédelgetni a poharat, elrejtve, hogy mennyire megkönnyebbültem az ital erős ízétől.

Dave nem szólt semmit, nem is írt semmit, úgy tűnt megérti a helyzetünket, csak nézett ránk csendesen és akkor rájöttem, hogy bár nem szólt, nyilván tisztában volt vele, hogy mi a helyzet velem és Martinnal mostanában.

Ettől a néma pillantástól el is ment a kedvem az ivástól. Csak lögyböltem szomorkásan a harmadik viszkimet.

A tekintete még csak szemrehányó sem volt, mégis otthagytam végül az italomat. Martin megitta az övét és megkérdezte, most hogy lesz tovább - Jenniferre célzott.

Én lesütöttem a szememet. Bűnösnek éreztem magam.
Dave leírta a választ Martinnak: "Előbb beszélnem kell vele, ha már visszajött a hangom. Le kell ülnöm vele, és megmagyarázni pár dolgot."

- Értem. És megtudhatjuk mi is mi az, amit el akarsz mondani neki? - kérdezte Mart - Csak azért David mert bennünket is érint. Nagyon is.
Én hallgattam, és azon gondolkodtam így a turné vége felé, hogy minek ez a hajcihő, hisz nyolc héten belül vége lesz és én, hát én, ha a szívem is szakad belé, de valószínűleg mehetek amerre látok.

"Megpróbálom elmagyarázni neki, hogy miken mentünk keresztül. Téged, ha nem haragszol, kihagylak. Így talán kevésbé lesz sokkoló neki. Elbeszélgetünk a házasságunkról. Nem szándékozom felbontani vele, hacsak ő másképp nem dönt..."
- David, semmiképp se engedd, hogy elhagyjon! Gondolj a lányotokra és Jimmyre! - fakadtam ki talán kicsit hangosabban a piától, amit azért kicsit éreztem a fejemben.

Rám nézett, olyan mindentudó szemekkel, és ezt írta:

„Nem hagy el. Szeret engem. Sok minden összeköt bennünket, de kénytelen toleránsabb lenni, mint egy átlag feleség. Szinte soha nem fordult elő, hogy beleszerettem valakibe, mert jó feleség és majdnem mindent megkapok tőle. Majdnem mindent, csak benneteket kettőtöket nem. És úgy tűnik, ez utóbbi legalább annyira kell nekem, mint a levegő, amit beszívok.”

Egy kövér könnycsepp gurult le az arcomon, miután elolvastam kapkodó betűit, s felnéztem komoly arcába.
- David, még soha nem olvastam vagy hallottam ennél szebb vallomást.

Halványan elmosolyodott és megrántotta a vállát, jelezve, hogy hát ez van. Alig álltam meg, hogy akkor és ott átöleljem. Martin is nagyokat pislogott és csak nézett rá. Mi hárman egymásra voltunk ítélve. Áldás és átok egyszerre, egy érme két oldala, a világ mozgásának a törvénye: a Jin és Jang.

- Menjünk fel - tolta el magától a maradék italát. Fogadni mernék, hogy eddig a gombócot próbálta lenyelni a torkán.
- Menjünk - visszhangoztam, s mindhárman felálltunk. Én mentem fizetni.
Mikor a bár ajtajában csatlakoztam a fiúkhoz, ők épp a tekintetükkel kommunikáltak, majd elindultak velem Dave szobájába.

„Mit terveznek? Mi ez az egész? Mit akarnak?” – kérdezgettem magamtól.

Fáradtan dobáltam le magamról a ruháimat, míg csak egy bugyi, meg egy női póló maradt rajtam, és rögtön bevackoltam magamat a meleg takarók alá az ágy távolabbi felébe. Odakint még mindig hallatszott a szél hangos fütyülése, az ablakokat időnként esőcseppek verték, de szerencsére a vihar java már elhaladt.

Dave is mellém vetette magát, és egy magazint lapozgatott szétvetett lábakkal, Mart meg az ágy szélén ülve a távirányítót gyötörte, de nem volt sehol vétel a vihar miatt. Így inkább felállt és az ablakból nézte a még mindig dühöngő elemeket. Úgy tűnt a szálloda jobb, ha kertész után néz, aki új pálmasort fog nekik ültetni, mert a legtöbb az ablakból nézve derékba törtnek tűnt.

Az utóvihar hangjai valahogy álmosítónak tűntek számomra, mint ahogy a fiúk szöszmötöléseinek hangjai is. Ahogy Dave lapozott az újságban, ahogy Martin dobolt mellkasa előtt keresztezett karján, még Dave torokköszörülései is. Éreztem, hogy az oldalamon fekve lassan kezdek az álom felé sodródni.

Hosszan aludtam, mire felébredtem minden csendes volt körülöttem.

David éppen a szteroid sprayvel fújkálta a torkát csúnyán öklendezve, mikor a cucc a garatot érte, de hősiesen küzdött a gyógyszerrel, mikor az előírt mennyiségű puff megvolt kissé meggyötörten odajött hozzám és megszólalt. A hangja akár a repedt fazéké, amelyiket dunyhák alá dugtak, de hang volt.
- Mia-cica - mondta.
Örömömben a nyakába ugrottam.

- Látod, David? Látod? Mondtam, hogy minden rendben lesz! Ma csinálunk még olyan hagymás-mézes kúrát, rendben? Meglátod, pikk-pakk rendbe jön a hangod - néztem csillogó szemekkel zöld íriszeibe.

- Én is örülök neki, cica - recsegte, aztán megköszörülte a hangját és valamivel normálisabb hang jött ki rajta: - Szólj csak Martinnak! - mondta halkan.
- Megleped?
- Aha.

Elmosolyodtam, és egy puszit nyomtam a szájára, aztán átsiettem Mart szobájába. Gondoltam oda tűnt a szőkeség. És valóban. A kopogásomra ajtót nyitott, de csak egy homlokcsókkal üdvözölt, mert épp telefonált.
Türelmesen várakozva észrevettem, hogy a gitárja az ágyon hevert. Biztosan gyakorolt, mikor hívták. Odaléptem, és ujjbegyeimmel finoman végigsimítottam a legendás hangszeren.
- Jó reggelt - lépett oda hozzám, miután lerakta a telefont - Minek köszönhetem a látogatásod?
Megpördültem, és a nyakába fontam a karjaimat.
- Először is, hogy jó reggelt kívánjak - itt egy csókot nyomtam a szájára -, másodszorra, hogy visszacsalogassalak Dave szobájába. Olyan magányosak vagyunk. Gyere! - ragadtam kézen és már húztam is kifelé.
Nevetve követett, majd lépett be velem a kérdéses szobába.

- Hello édes - üdvözölte még a szokottnál is mélyebb hangon David. Martin megbűvölten állt. Nemcsak én voltam odáig Dave hangjáért, és mindjárt az álldogálást követően átölelte, boldogan magához szorította.
- Hála Istennek Dave! De jó!

- Aki egyetért velem a szobában azzal, hogy Dave Gahan mostani hangja eszméletlenül szexis, az tegye fel a kezét! - kiáltottam jókedvűen a magasba emelve mindkét kezemet, mire Martin nevetve csatlakozott, fél kezével még mindig Dave derekát fogva, de felém fordulva.

- Te vagy a mi énekesmadarunk - bújtam hozzá.
- Na szép, madárnak néztek, köszönöm szépen - mosolygott boldogan. A hangja minden egyes megszólalásával jobb lett, egészen közelítette már az eredetit.

- Mart, ha így folytatja, akkor estére már dalolni fog a madárkánk - mondtam a szöszkének, de le nem vettem volna a szemem Dave-ről. Megbűvölve bámultam őt.

- Most mit néztek, hmm?
- Ez a te sorsod barátom, az emberek megbámulnak téged - nevetett fel Mart.
- Mert szép vagy David, tudod? Vonzó és a hangod is isteni!
- Ti meg vagytok zakkanva! Ismerem ezt a nézést! Ki akar ágyba bújni velem? - kérdezte vigyorogva.

- Én! - kiáltottuk egyszerre Martinnal.
Dave rekedten felnevetett, mi meg egymásra vigyorogtunk.
- De sajnos nekem most el kell mennem elintézni pár dolgot, Andy azért hívott az előbb... - sóhajtott keservesen Mart, és vágyakozva pillantgatott Dave-re.
- Annyira muszáj? - kérdezte rekedt hangján, maga felé fordítva a szőke arcát.
- Annyira... - lehelte.
- Ebben az esetben... - itt körülbelül két perces csönd állt be a beszélgetésbe, amíg Dave finoman csókolta a szőkeséget - ... siess vissza...
Martin kábán biccentett, majd mint akit megbabonáztak, kótyagos fejjel ment ki az ajtón.

- Van neked fogalmad, mit művelsz az emberekkel?
- Martinnal kb. amit akarok - súgta a fülembe egy kis arrogáns mosollyal az arcán - És veled is Mia, igaz? - kezdte kibontani a ruhám.

- Uhmm... azt hiszem, igen... - hunytam le félig a szemem a vágytól és az érzéstől, ahogy ujjai végre hozzáértek forró bőrömhöz.
- Csak azt hiszed? - súgta rekedten szinte a számba, még mindig fogva tartva azzal a mélységes tekintetével.
- Nem... Biztos vagyok benne - nyögtem halkan, ahogy a derekamnál fogva finoman az ágyékához húzott, hogy szinte alig ért össze a testünk.

- „I need you” - énekeltem neki.
- Nekem is kellesz, nagyon! - húzott még közelebb és láttam szabályosan vissza kellett fognia magát, hogy ne essen nekem. Finoman akarta, kedvesen és szépen. Teste remegett az érintésem alatt, mint a Forma 1-es autók a boxban a startra várva. Száguldani akart. De még nem most.

Egyenként húztuk le róla a három pulcsit és a fehér pólót, hogy végre a csupasz mellkasán simíthassak végig. Éreztem, ahogy újra libabőrös lett az érintéseimtől és reszketegen felsóhajtott, egyenesen a szemembe nézve. Éreztem, hogy testemben szárnyra kap a vágy. Puhán csókoltam meg a száját több apró csókra rövidítve a korábbi hosszasat. Éreztem, ahogy a karjai szorosabban fonódnak körém, és tudtam, hogy egyszerre ennél otthonosabb és izgatóbb érzést senki másnál nem érezhetek, legfeljebb Martinnál, de ő megint más volt. Dave-ből sugárzott a meleg, ami kellemesen csiklandozta a bőrömet. Hagytam, hogy fél kézzel tovább gombolja kifele sötét ingemet, minden egyes gombbal jobb belátást biztosítva mellkasomra.

- Várj cica, várj - fogta le a kezemet, amikor megragadtam nemesebb részénél fogva - ha ezt így folytatod, én… nem állok jót magamért!
- Hisz épp azt szeretném, nem állni, lefeküdni veled, te párduc, te!
- Úgy értettem... jaj, Mia, édes, Mia, abba ne hagyd!

Ekkor már a számban volt.

Úgy ízlelgettem őt, mintha az első alkalommal csinálnám. Felfedeztem minden egyes porcikáját, teljes figyelmemet rá fordítva. Nem kapkodtam. Finoman kényeztettem csak ritkán begyorsítva egy kicsit, csak hogy utána hamarosan le is nyugodjanak mozdulataim, felvéve a gyengéd ritmust számmal. Egyszerűen nem tudtam betelni az ízével... vele... Megőrjített.

Az asztalon támaszkodott meg a háta mögött a két kezével és a fejét is hátraejtette élvezetében. Szegényke az elmúlt pár napon megvonáson volt és most alig várta már a beteljesülés pillanatát. Láttam, nem fog sokáig tartani, már az izmok is elkezdtek táncolni a hasán és heréit markoló kezemmel éreztem, ahogy azok is keményebbé válnak és megemelkedtek kissé. Nagyokat nyögött és sóhajai a legkeményebb kőszívet is meglágyították volna. Imádtam, amikor így sóhajtozik. Tudtam, hogy én teszem ezt vele, értem, nekem szólnak a sóhajai. Hirtelen egész testében megremegett, kezei alig tartották meg.

Mohón ittam magamba minden cseppjét, amit adhatott nekem, nyelvemmel még percekig simogatva őt...

- Ez jó volt - törölte meg a homlokát.

- Ennyi? "Ez jó volt"? Vigyázz, mert mindjárt megsértődöm, és le találom harapni a büszkeséged! - nyalintottam meg a szóban forgó testrészt még egyszer. Erre felsóhajtott.
- Leharapnád? - kérdezte egy félmosollyal rekedten, miközben megcirógatta az arcomat.
- De le én... finom falat.

- Hmm, cicus, azt hiszem, most te jössz - vont magához megcsiklandozva a hátam a félig kigombolt ingem alatt. Játékos, mégis izgató volt az érintése, éreztem, ahogy ettől a leheletnyi testi kontaktustól is tűz árad szét az ereimben és felforrósítja az egész testem. Vágytam az érintését, ölelését, ahogyan a heroin függő várja a dózisát. Belereszkettem a várakozásba, ahogyan nagyon lassan felém hajolt és incselkedően beleharapott az alsóajkamba, amikor már azt hittem megcsókol.

De ő mestere volt a kínzásoknak. Nagyon jól érezte, hogy reszketek utána, de elhúzta a száját és inkább a bőrömtől pár millimétere hajolt a nyakamhoz, hogy forró lehelete végigborzongassa a bőrömet. Ujjbegyeinek leheletnyi érintéseitől az ingem alatt egész testemben libabőrözni kezdtem.
- Dave... - suttogtam erőtlenül. Éreztem, hogy mellbimbóim a vágytól fájón megkeményedtek - Dave, te játszol velem...
- Mint kandúr a cicájával. Igen Mia, játszom veled. Lassan és módszeresen izgatlak fel, lépésről lépésre felépítve. Előbb csak reszketsz a vágytól, ami lassan perzselni kezd belülről és te hűvös sóhajokkal próbálnád a belső forróságot enyhíteni, amit az érintéseim okoztak, de a leheleted is olyan forró, mint a sivatagi vihar a Szaharában, érzed milyen forró, mint az enyém, édes - és hirtelen mozdulattal lehúzva rólam a tőle kapott inget a két mellem közti árokba sóhajtott.

Én már csak feküdtem az ágyon szerelme lángjaiban, mint a bűnös a gyehennán és reméltem az a tűz megtisztítja a szerelmünket, a lángok kiégetik a salakot, és ami marad, az érzelmek ragyogó gyémántja lesz.

Finoman szegezett az ágyhoz, s folytatta édes kínzásomat. A bőröm azonnal reagált, bármerre is járt forró leheletével. Testemben az izmok megfeszültek vagy elernyedtek. Minden idegszálam feszülten várta, hogy ne csak a leheletét érezzem a bőrömön. Már most izzadtságcseppek kezdtek formálódni a halántékomon és a hajam tövénél, arcom pedig kipirult, pedig konkrétan még nem is csinált semmit velem. Két kezemet a fejemmel egy vonalban leszorította és összefonta ujjait az enyémekkel. Hátrahajtottam a fejemet és halkan felnyögtem, megszorítva ujjait, mikor ruhástul lassan végighúzva ágyékát az enyémen végre hozzám ért. Bár testünk így is csak finoman érintkezett, a hátam megfeszült, s széjjelebb tártam lábaimat, így a szoknyám feljebb csúszott.

Ő pedig értékelte ezt. Ahogyan érezte a combjain az anyag érintését, most ő nyögött fel. Imádta a harisnyakötőt, megőrült tőlük. Nem is véletlenül vettem három párat múlt héten a Juicy Couture-ben. Ma a püspöklila színű, fekete csipkével szegett volt rajtam. Egyik kezével kínzóan lassan húzta felfelé a combomon a szoknyát.

Alsó ajkamat beharapva nyögtem fel az érzéstől, ahogy félig lehunyt szemmel megkerestem a pillantását. Kiszabadult balommal megcirógattam az arcát, majd ujjaim egyre közelebb araszoltak a nyakszirtjén ahhoz a kis területhez, aminek az izgatását még Martin mutatta meg. Tudtam, hogy meg fog őrülni tőle, ha elérem. Átlátta a szándékomat, és finoman lefogta a csuklómat.
- Ne, még ne! - kérte, úgyhogy inkább meztelen vállát és hátát kezdtem simogatni, mire jólesően megborzongott.

- Oh, cicám, de jó ízed van - mondta, miután végignyalt a melleimen egyenként és most gyengéden harapdálta őket, csípőjét ágyékomhoz szorította és éreztem, ahogyan nő a vágya és ki akartam szabadítani kedvencemet nadrágja szoros öleléséből. De ezt sem engedte, mozdulni sem tudtam hódítóm alatt.

- Élvezed, hogy... kínozhatsz, mi? - nyögtem fel, mikor puha ajkaival gyengéden kényeztetni kezdte kemény mellbimbóimat, s éreztem, hogy mesterien ügyes kezei valahogy megszabadítottak a szoknyámtól, így már csak a bugyi, a harisnyakötő és a combfixek maradtak rajtam.

- Őrülten szexi vagy ebben az alsóneműben, tudod? Megőrjítesz vele, ez az egyik gyengém.
- Tudom szívem, nem magamnak, neked vettem. És a te kedvedért viselem.
- Édes!
 - David! Harapj erősebben, szeress! És gyere már, gyere! Megőrülök alattad.

Halkan felnevetett, de az egy nyögésbe fulladt, mikor kezeimmel az övéhez kaptam, és villámgyorsan újra kilazítottam a nadrágját. Végre valahára megcsókolt! Szája szenvedélyesen tapadt az enyémre, nyelve mohón űzte enyémet, miközben lehúzta a bugyimat, és ujjaival lassan végigsimított nedves nőiességemen.

- Olyan jó, hogy mindig vársz rám és mindig készen vagy a szerelemre - mondta és hosszú ujjai szédítő játékba kezdtek velem. Annyi lélekjelenlétem maradt éppen, hogy megmarkoltam férfiasságát és én is szenvedélyesen izgatni kezdtem.

Artikulálatlanul nyögött fel, és kényszerítette magát, hogy kiszabadítsa tagját a markomból. Panaszosan felnyögtem, hogy mit képzel, de a szó bennem akadt, mikor hirtelen szájával a lábaim közé siklott és olyan szenvedélyesen kezdett izgatni, mint még soha, s azt hittem, hogy menten elmegyek! Egész nyelvével nyalt, izgatott, majd fogaival gyengéden harapdált, ahogy ujjaival széthúzott, csak hogy újra kezdje az egészet, s aztán nyelvével elmerüljön bennem. Itt már őrült módon nyögtem, és a nevét sikoltoztam. Újra végignyalt rajtam és puha ajkai közé vette csiklómat s egy pillanat alatt a határ szélére sodródtam, de mikor ezt ködös agyán keresztül felfogta, kegyetlenül abbahagyta az ostromomat, és csillogó szájával fölém hajolt, hogy szenvedélyes és nedves csókjával fogja be szomjazó számat.

Következő fejezet

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés