|
Condemnation
Capri & U-girl 2007.10.16. 16:05
Drága rajzoskezű Orchidettünknek ajnálva! :)
Megjegyzés by Capri: Orchidettnek sok-sok szeretettel, azért a munkáért amit a rajzainkba fektetett meg egyébként is :D Remélem tetszeni fog neki és élvezi majd olvasni :D
Megjegyzés by Useless-girl: Én is szeretném nagyon-nagyon megköszönni a csodálatosan gyönyörű rajzokat, melyeket úgy hiszem, kellőképp meg fogunk becsülni. :D Sok-sok szeretettel ajánlanám én is ezt az irományt drága egyetlen és utánozhatatlan Orchidettünknek!
Jogok: DM és Orchidett a DEVO-fan ;) , meg mi
Korhatár: meglepő? 18-as
A szobában félhomály uralkodott, melyet a szétszórtan égő gyertyák eredményeztek. Meleg volt odabent. A fűtés ezer fokon ment, de a fekete kanapén a díszpárnák között szétterpesztett lábakkal ülő mellényes férfit ez egyáltalán nem izgatta. Karjai kinyújtva pihentek a háttámlán, fejét hátrahajtva pihentette. Még mindig hallotta a tömeget az arénából. A koncert képei színes villanásokban mutatkoztak meg előtte.
A szagokat furcsának érezte és meglepően intenzívnek. A koncertre nem nagyon emlékezett, csak a pörgésre. A Condemnation-t megint teljes átéléssel énekelte. Jók voltak ezek a koncertek. Jó indok, hogy hatalmasat tomboljon, észrevétlenül borítsa el az őrültség az agyát, amikor átadja magát a szörnyetegeinek, akik mindig a sarokban lapultak rá lesve, hogy mikor szaggathatják szét őt. Már a társai is ellene voltak, ezt tudta, hiába próbálták Martinék mindezt eltitkolni előle és az ártatlan aggódás mögé rejteni.
De pillanatnyilag ez nem tudta meghatni. A lényeg az volt, hogy megpróbálja jól érezni magát ebben az őrült felfordulásban. Még mindig érezte a szer hatását, ami koncert közben szívódott fel a nyakán viselt pántból. Türelmesen várakozott a szokásos kopogásra, ami pár perc múlva meg is történt. Hozták az esti "áldozatát".
Dave elmosolyodott. Torz ragadozónak érezte magát, akihez bedobják az élő prédát és végignézik, ahogy megöli és felfalja, miközben a vére vörösre festi a testét... Kezdett megint elrugaszkodni a valóságtól. Nem fogta fel, hogy kinyílik az ajtó.
Egy karcsú alak lépett be rajta. Kicsit bizonytalanul csukta be az ajtót. Magas sarkúja bizonytalanul kopogott a padlón, majd a vastag fehér szőnyeg elnyelte a hangját. Rövid barna haját idegesen megigazítva nézett a hátrahajtott fejű énekesre, aki hirtelen felnézett, hogy szemrevételezze a ma esti felhozatalt.
A fiatal lány összerezzent. Most valahogy ijesztőnek tűnt neki a férfi. Szíve szerint menekült volna, a lábai azonban mégsem engedelmeskedtek. Lehajtotta a fejét és a fehér, puha és vastag szőnyeget kezdte nézni. Érezte, ahogy az előtte ülő férfi felméri.
Dave arcáról nem lehetett leolvasni, hogy tetszik-e neki, amit lát. Kitágult pupillákkal nézett a nőre lassan indulva a sötét magas sarkútól a fekete vékony harisnyába bújtatott lábakon keresztül a formás csípőig, majd a kellően kihangsúlyozott melleken keresztül a fehér kecses nyakig, s végül a bájos arcig. Megemelte egyik szemöldökét. - Nézz rám! - mondta kicsit rekedten, s slukkolt egyet cigijéből. Egy bizonytalan nagy barna szempárral találkozott. Megnyalta a szája szélét az ártatlanságtól, ami sugárzott róla.
A nő némán engedelmeskedett neki. Szeméből nem lehetett kiolvasni semmit. Egyszerűen semmit. Dave kérdőn tanulmányozta a barna szempárt. Általában azok a lányok, akiket beküldenek hozzá, meg vannak veszve érte, le sem kell tepernie őket, befekszenek azok maguktól. Viszont lehet, hogy ezért a lányért meg kell dolgoznia. Ez tetszett neki. Felállt és odasétált hozzá, majd egyik kezét a nő arcára tette, aki összerándult az érintéstől.
- Félsz tőlem? - kérdezte a férfi.
A nő nyelt egyet. Hirtelen nem tudta, hogy mit is keres itt. Itt áll mellette imádott ikonja, és ő annyira kukának érzi magát!
- Nem... azt hiszem - hangján enyhe akcentus érződött.
Dave még egyszer alaposan felmérte - Külföldi vagy?
- Igen - válaszolta röviden, kicsit megilletődve. Tekintete pár gyertyára esett a kanapé mögött, miközben Dave lassan körül járta, mint egy prédáját kóstolgató ragadozó. Meztelen karját kirázta a hideg, ahogy finoman végigsimított rajta.
- Honnan jöttél? - mordult fel valahonnan a háta mögül a férfi.
- Európából. Magyarországról.
- Hmmm...- nyugtázta a férfi. Úgy gondolta, hogy eleget csevegtek. Kezei finoman kúsztak hátulról a nő csípőjére.
A nő lélegzete elakadt, s megfeszült a teste a hirtelen érintéstől. Lehunyta a szemeit az érzéstől. Érezte, hogy a teste pattanásig feszül az izgalom és a félelem sajátos keverékétől, amit Dave keltett benne.
A férfi kezei cirógatni kezdték a nő hasát egyre följebb húzva a sötétkék vékony felsőt. - Ezért jöttél, nem?
A kérdezett nyelt egyet. Végül is igen, ezért, de nem tudta biztosan, hogy nem-e fogja megbánni. - Miért, ha el akarnék menni, elengednél? - kérdezte halkan.
- Miért, el akarsz menni? - hajolt a nyakához és érzékien végignyalta, miközben kezei gombolni kezdték a felsőt.
- Ez nem volt válasz a kérdésemre - keményedett meg kicsit a hangja.
- Ellenkeznél, ha nem engednélek? - harapott a fülcimpájába, miközben egyik keze a nő oldalán pihent, a másik benyúlt a kilazított felsőbe, hogy megmarkolja egyik mellét.
Tompán felnyögött az érzéstől.
- Miért, nem engednél?
- Nem. Ha egyszer beléptél ide... - hagyta nyitva a mondatot, és mélyen belélegezte a nő kellemes illatát, majd elkezdte lehúzni róla a felsőt.
- És, mivel akadályozhatnál meg benne? - mosolyodott el, ahogy kezdett beindulni a fantáziája.
- Találgass! - simult hozzá hátulról, hogy megérezhesse azt a bizonyos nyomást a fenekénél.
Lehunyta a szemeit az érzéstől - Mondjuk...az ajtó elé vetnéd magad? Bezárnál a hálóba? Vagy esetleg... az ágyhoz kötöznél?
- Mivel itt nincs háló vagy ágy, csak a kanapét tudom felajánlani - lépett el mellőle, majd le is ült a szóban forgó bútordarabra, és egy kis fölényes mosollyal nézett a nőre - Vetkőzz nekem!
- Nocsak... Mr. Gahannek extravagáns kérései szoktak lenni? - mosolyodott el féloldalasan.
- Megesik - vonta meg a vállát - Na mi lesz?
- Azt hiszed, hogy csak azért, mert te vagy Dave Gahan, csak úgy ugrom is minden szavadra?
- Ha nem tetszik, el is mehetsz. Akkor nem tudom, hogy miért jöttél ide egyáltalán.
- Hogy kielégíts - válaszolta egyszerűen a nő.
- Ilyen céltudatos vagy? Ez tetszik! Gyere ide!
Közvetlen Dave előtt állt meg és onnan mosolygott le rá féloldalasan.
A férfi megragadta a nő egyik csuklóját és magára húzta, hogy a rövid szoknya egészen felcsúszott a formás combokon. Egy forró pillantással díjazta ezt.
A fiatal nő csak nézte Dave sötétzöld, szinte fekete szemeit. Érezte, ahogy finoman egyre feljebb tolja combján a kezét, felgyűrve ezzel a szoknyáját.
A férfi egy kis fölényes mosollyal csúsztatta egyre följebb mindkét kezét a selymes bőrön, mígnem elérte a bugyija szélét, s megragadta azt. - Ez nem kell ide, én úgy hiszem...
A nő szemében még mindig némi... talán félelemmel?... nézett rá. Nem tudta hova tenni a helyzetet. Dave egyből a közepébe csapott, mintha.... mintha neki más sem lenne a dolga, csak a kielégítése. Nem tudta, hogy mit akar vele tenni a férfi. Ahogy belenézett a sötét szemekbe, nem tudott semmi biztosat kiolvasni... semmi normális. Teljesen elborult volt a tekintete. - Most is be vagy lőve? - kérdezte halkan.
- Talán zavar? - rántotta meg a bugyi szélét egy féloldalas kis mosollyal. Tudta, hogy pupillái árulkodóan ki vannak tágulva a herointól.
- Nem vagy eszednél - szisszentet fel a tudattól, hogy Dave szinte csatakos a drogtól.
- Sosem voltam - fordult át vele hirtelen a kanapén, és pár mozdulattal profin lerángatta róla a felesleges csipkés ruhadarabot.
A nő érezte, hogy a pulzusa és a légzésszáma az egekbe ugrik. A szíve zakatolt. Érezte a nyaki vénájában minden egyes dobbanását, ahogy egy áldozat módjára nézett a gyilkosa szemébe.
- Minek ez a sok-sok felesleges réteg rajtad, hm? - tűrte újra feljebb a rövid szoknyát, s végigsimított a combfixekbe bújtatott lábakon, majd feljebb tűrte a nő ingét is a hasáról, s a dekoltázsától kezdve mohón gombolni kezdte, de mikor remegő ujjai képtelenek voltak kigombolni az apró fekete gombokat, rántott egyet az anyagon, s azok szanaszét repültek a szobában. Elsötétülő tekintettel pásztázta végig a feltáruló sápadt bőrt.
Érezte továbbra is a tartózkodást, és ez még inkább felcsigázta ködös elméjét. A tudat, hogy tart tőle, hogy érezhetően féli őt... Úgy izgatta ez, mint egy szagot fogott ragadozót. Megnyalta kicserepesedett ajkait, majd előre hajolva durván kapott a nő szája után.
Felnyögött a fájdalomtól. Szabadulni akart.
- Nyugi, nyugi! - lihegte a szájára, miközben egyik kezével a nő lábai közé kapott, és elmosolyodott rajta, hogy milyen nedvesnek találta - Ahogy érzem, még így sem vetsz meg.
- Élvezed, hogy a frászt hozod rám, de közben mégis felizgatsz? - súgta Dave szájába.
- Pontosan... ne mondd, hogy nem élvezed! - mordult rá egy újabb kis mosollyal, miközben végigsimított párszor a forró nőiességen, majd középső ujját orvul elmerítette benne.
Áldozata felnyögött, ahogy hátraejtve a fejét megfeszítette a nyakát.
Dave szája újra egy sebző csókban találkozott a másikéval, majd pár centire elszakadva tőle kérdezte meg: - Mi a neved?
- Nem mindegy? Úgyis csak erre az éjszakára kéne.
- Igaz - futott át egy ördögi mosoly a száján, majd durva csókjaival elindult lefelé a nő testén. Megszabadította végül a melltartójától is és mohón bukott a keménnyé vált mellekre, miközben rendszertelenül izgatta az alatta fekvőt. Érezte, hogy egyre szűkebbé kezdett válni a nadrágja.
Az alatta fekvő egyre hangosabban nyögött, ahogy egyre inkább felengedett Dave mozdulataitól és lassan átadta magát a kéjérzetnek. Ujjai eltűntek a hosszú barna tincsekben.
Imádta a látványt, ahogy körszakálla nyomán kipirosodott az érzékeny fehér bőr, s kóválygó fejjel egyre lejjebb kezdte adni csókjait, miközben kihúzta ujját a nőből, s széjjelebb tárta harisnyás combjait. Érezte, hogy a szer egy újabb hulláma ismét hatni kezd az agyában.
Érezte a férfi mozdulatain, hogy nem tiszta Dave feje. De a kezdetben ijesztő tudat kezdett izgatóan hatni rá.
- Gyerünk... mutass valamit!
Dave csak felmordult, és kicsit keményebben szorította meg a meztelen csípőt, miközben nyelve végignyalt a nő lábai között, megízlelve őt, s mohón kapott a duzzadó csikló után.
Újabb hangos nyögés töltötte meg a szoba csendjét, majd ahogy Dave fokozta nyelve munkáját összefüggéstelen sikolysorozatok váltották egymást.
A férfi elszállt agyában a sikoltások sajátos dallamot képeztek. Aztán hirtelen abbahagyta, miután kioldotta nadrágját, s újra a kipirult arcú nő fölé hajolt, szinte ráfeküdve. - És velem mi lesz? Akarod már? Vágjam beléd? Vagy szeretnél egy nyalókát a szádba? Hm? - kérdezte rekedten s talán egy kicsit félelmetesen.
- Te mit szeretnél? Szeretnéd, ha megdolgoználak? - nézett rá a nő.
- Nem esne rosszul, tudod... a hajtás. Gyere, gyere! Szeress a száddal, baby! - ült fel.
A nő szó nélkül térdelt fel, majd hasalt el Dave lőtt, hogy könnyebben hozzáférhessen. Először csupán az ujjait kulcsolta köré, hogy párat húzzon rajta. Aztán gyűrűt alkotva mutató-és hüvelykujjával folytatta a kényeztetést, immár a nyelvét is bevetve.
Dave hátraejtett fejjel nyögött, s durván belemarkolt a rövidebb hajba, hogy gyorsabb mozdulatokra ösztökélje. Néha fájdalmasan mélyre erőszakolta magát, de nem érdekelte pillanatnyilag. Túlságosan felszabadultnak érezte magát a jól ismert szárnyakon repülve.
Áldozatából lett kínzója készségesen és kegyetlenül kínozta.
Aztán Dave egy erélyes rántással szakította el magától, és mohón húzta magára. Tövig.
Újabb sikítás törte meg a szoba viszonylagos csendjét. De ez másmilyen volt. Éles. És fájdalommal teli.
- Na mi az? Talán valami nem tetszik? - nyalt végig a torkán, s erősen rászorított a nő csípőjére, miközben felzihált.
- Ez.. fáj!! - nyögte szaggatottan a másik.
- Az élet... kegyetlen - nyögött fel, de hagyta, hogy a nő határozza meg a következő mozdulatot.
Jóval lágyabb mozdulatokat követelt ki magának. Élvezni akart és nem szenvedni!
Dave-nek már mindegy volt. Igazából talán nem is akarta ilyen erősen markolni a nőt, de nem volt tudatában teljesen testi erejének kellemes kábulatában, de érezte a sürgető vágyat is altestében. - Gyorsabban! - nyögte a puha mellkasra, majd beleharapott a kiálló kulcscsontba.
A nekifeszülő csípő a felszólításra gyorsabban kezdet ütődni Dave testének, megszaporítva ezzel a tulajdonos nyögéseinek számát, ahogy beiktatott pár mélyreható csípőkörzést és mozgósította az izmait is, hogy megfűszerezze a dolgot.
Dave egyre hangosabban nyögött, s érezte, hogy kóvályog a feje. Nem volt teljesen a nővel. Éne egyik része magasabban járt, miközben hatalmas intenzitással kezdte megélni a férfiasságát, a testét ért ingereket.
A rajta lovagló testén erőteljes remegés futott végig, majd egy mélyreható mozdulat után gerince megmerevedett, miközben ő maga hangosan felnyögött egy utolsót.
Dave még egyszer durván magára húzta, majd artikulálatlanul felordított, ahogy szinte a nőbe robbant.
Névtelen áldozata ernyedten rogyott volna össze, ha nem támasztja ki magát karjával Dave mellkasán. Zihálva nézett a férfire. Az énekes azonban még mindig messze járt. Meztelen, tetovált mellkasán izzadtság folyt le a fülledt szobában, karjai ernyedten pihentek a nő síkossá vált csípőjén, míg hosszabb tincsei végigfolytak a kanapé háttámláján, ahogy hátrahajtott fejjel zihált.
- Nos... remélem megfeleltem - jelentette ki a nő, miközben elkezdett lemászni róla.
- Meg, igen... meg - nyögte az érzéstől, ahogy tagja kicsúszott a nőből, majd lassan, ködös tekintettel felnézett rá.
Egy kis ideig még ült a kanapén majd felállt, hogy a ruhái után nyúljon.
Dave nem szólt semmit, csak fogott egy szál cigit, és hanyagul rágyújtott.
Az ismeretlen nő, akit több mint valószínű, hogy most látott és érzett életében először és utoljára, teljesen felöltözött, majd az ajtóhoz lépett. Mielőtt azonban kilépett volna, visszanézett.
- Sok sikert a turnéhoz. És... állj le a szerekkel Dave. Tönkretesznek - hangjában megcsillant az őszinte féltés.
A férfi csak ráemelte ködös tekintetét, s mintha szomorúság csillant volna a tekintetében.
- Nem tudsz semmit... semmit... - zárta le a beszélgetést, majd elfordulva egy újabbat slukkolt.
- Lehet. De tudom, hogy mi lesz a vége Dave - nézett vissza az ajtóra.
- Honnan tudhatnád? – súgta utána. Nem, a nőnek fogalma sem volt azokról a dolgokról, amik őt emésztették. Ezt senki sem értheti rajta kívül…
By: Capricornus and Useless-girl
2007.10.11.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés