|
A Little Lie (I/III)
Capri & U-girl 2007.10.21. 01:40
Figyelmezetés: ütős!
Megjegyzés by Capri: Nos, hát, hmm… azt hiszem ez az első olyan novellánk, aminek az elején véresen komolyan figyelmeztetetek MINDENKIT, hogy ehhez tényleg idegzet kell… Aki már az előző noviknál is fenntartást érzett, ezt SEMMIKÉPP SE olvassa el! És komolyan mondom! Mi mossuk kezeinket: szóltunk. Valóságon alapuló fiktív történet.
Megjegyzés by Useless-girl: És Capri utolsó mondatát kiemelném. Valóban van benne megtörtént elem, de a novella csak egy pontig hű a valósághoz, onnan már fikció… És vajon hol van ez a pont? Nos… jó kérdés… A fantáziátokra bízzuk…Mindenesetre én is figyelmeztetnélek titeket, hogy gondoljátok meg az elolvasását!
Jogok: Martin Gore és mi, valamint PeCsa (és Dave Gahan a címötletért)
Korhatár: egyik legkeményebb novellánk – de tényleg.
A Little Lie
Két lány ült a padokon. A hideg, csípős levegő pírt rajzolt az arcukra, de ők már nem igazán érezték a hideget hála - a kissé már megcsappant tartalmú - Martin[i]s üvegnek, amit a vörös hajú lány kitartóan és féltőn tartott a karjai közt, miközben barátnőjéről csevegtek. A hátuk mögött tornyosult a kinti lámpáknak hála félhomályt adó, és a lányoknak már a második otthonuknak számító és hőn szeretett épület.
A barna hajú lány nevetve vette el az üveget társától, majd húzta meg a tartalmát. Szerencsére nem a száraz fajtából való volt az itóka, mert azt nem szerette túlzottan. Nem, ez édes volt. Édes, mint maga a zene, ami idevonzotta őket ezen a csillagfényes éjszakán.
Bentről már lehetett hallani a kiszűrődő és olyannyira imádott zenét. De ez az este különlegesebb volt, mint szokott.
- Na, kiscsillag, hogy érzed magad? Kellőképpen remegsz már azon dalos torkú pacsirta miatt, aki be fog röppenni ide az éjszaka folyamán? - bökte meg finoman barátnőjét a kiegyenesített hajú barna lány.
A kérdezett kellően csillogó szemekkel nézett Zsóra.
- Viccelsz? Oda és vissza vagyok! Még mindig nem akarom elhinni, sőt egyre inkább nem hiszem el.
- Jobb, mintha Fletch jött volna, nem? - kacsintott, majd csillogó szemmel újra felkuncogott.
- Martin is elég gyilkos, ha DJ-nek kiáltja ki magát! - nevetett fel Capri, majd a biztonság kedvéért azért megkapaszkodott a padban - De érte bármit.
- Bármit? - húzódott sokat sejtető vigyorra barátnője szája, majd egy újabbat kortyolt.
- Mire gondolsz? - fókuszálta be barátnője.
- Mi mindent tennél meg, hogy az ágyában köss ki? - húzta össze a szemeit.
- Én? Meg vagy te őrülve! Nem fogom kéretni magam neki. Szórakozni jöttem, nem tálcán felkínálni magam!
- Nem is kell felkínálni magunkat. A kulcsszó: szórakozás és mézesmadzag! - emelte meg az üveget, majd visszaadta a vörös hajú lánynak, hogy ihasson - Na? Mit mondasz?
- Nem is tudtam, hogy újabban ezt meg szoktuk beszélni - mosolyodott el a lány.
- Nem, valóban nem szoktuk - nevetett fel újra - Csak úgy jön. Mi meg lassan mehetnénk be. Kezd hideg lenni.
- Aham - nyúlt az üveg után.
Miután eltűntette az utolsó kortyokat, sikeresen elbotorkált a kukáig és kidobta az üres üveget, valamint túl voltak a motozáson is, immár az épületben vették az útjukat a ruhatár felé. Sűrűn pillantottak a nagyterembe, a sötétben villódzó fényekbe. Az ismerős szagok, az ismerős hangok, az ismerős környezet mosolyt csalt az arcukra.
A kígyózó sor lassan haladt. Rengetegen voltak már most is. Zsó ezt a ma esti vendég hatásának tudta be. És jól tudta, hogy még jóval többen lesznek. - A teltház garantált - jegyezte meg barátnőjének, majd a ruhatárosnak nyújtotta hosszú fekete bőrkabátját.
- Az tuti. Meg nekünk is az első sor - vigyorodott el, majd elrakta a kézhez kapott piros kis cetlit - Gyere Cica, nézzünk körül.
- Rendben - ragadta meg Capri kezét, nehogy elveszítsék egymást a tömegben - Én szavazok egy piáspultra. Te iszol valamit? - kérdezte, miközben az embereket figyelte.
- Okos kérdés volt ez? - nevetett fel a lány.
Barátnője csak rámosolygott, majd beálltak a sorba, hogy percek múlva magukénak tudhassák italaikat. Zsó kényelmesen rágyújtott egy cigarettára, majd kortyolt a söréből. - Többiek?
- nem tudom, gondolom majd jönnek. Lehet, hogy korán jöttünk be? Megtaláljuk egymást úgyis.
- Akkor talán kezdjük el az estét! - intett a fejével a nagyterem felé, ahol a félhomályos teremben már jó páran lézengtek - Mindenképp kell az az első sor!
- Miazhogy! - mosolyodott el a lány, majd el is foglalták az őket megillető helyüket. Az est első része hagyományos partival fog telni és hamarosan fel is hangzottak az ide tartozó számok.
A két leányzó egyre inkább beleélte magát a buliba. Zsó a sokadik söre után érezte, hogy már igazán oldott állapotba került. Lehunyt szemmel táncolt a jól ismert számokra.
Capri is elég jó hangulatban volt már. A feje sokat tisztult mióta beléptek a Pecsába, de egy bizonyos szintet mindig sikerült tartania. Zsóval egész jól szórakoztak, és üdvözölték a befutó társaikat.
Mindenki egyre izgatottabban várta a nagy pillanatot, mikor nem csendül fel új szám egy pillanatig. Várták, hogy átússzanak a DM számok valami másba.
Az egész terem örömujjongásban tört ki, mikor az a bizonyos "valami más" megszólalt.
A lányok erősen kapaszkodtak a korlátba, hogy megtartsák a helyüket, s hangosan adták a külvilág - de legfőképp egy bizonyos ember - tudtára, hogy hogyan éreznek.
Egy alak lépett a színpadra. Ő volt az, akit annyira vártak.
- Úúúúúúúúúúú -áááááááááá - úúúúúúúúúú - nyögte Capri felnevetve. Kis kedvence ugyanis elég viccesen nézett ki a fején azzal az orbitális fülhallgatóval.
Zsó nevetve figyelte barátnőjét, majd tekintete újra a szőke göndör hajú férfira tapadt. Igen, ugyanazt érezte, mint anno azon a júniusi pesti koncerten az 5. sorból! A férfi energiája, jelenléte betöltötte a színpadot. Annak ellenére, hogy Zsó mindig is Dave és Martin között ingázott, de a sötét hajú énekest részesítette előnyben, érezte, hogy Martin is hatással van rá. Nem zavarta, hogy mások egyáltalán nem tartják vonzó férfinak. Neki az volt azok miatt, amiket a dalszövegein, a számain és a hangján keresztül mesélt.
Fiatalabbik társának kellett jó néhány perc, mire magához tért. Az a bizonyos energia szinte fejbe vágta.
Zsó kétségbeesetten kapott Capri keze után és jól megszorongatta, ahogy a füléhez hajolva kérdezte: - Érzed te is?
- Igeeen... - nyújtotta el társa Zsóra nézve és elmosolyodva.
A két lány nem próbálta különösképpen felhívni magukra Mr. Martin L. Gore figyelmét, aki épp a pult mögött DJ-skedett. Ugyan Zsó személy szerint nem szerette túlzottan azt a fajta zenét, amit a férfi épp játszott, de az elfogyasztott alkoholmennyiség miatt igazából már mindegy volt, hogy mire táncol. Arcán egy kis mosollyal vette fel a zene ütemét.
Annak ellenére, hogy Capri sem rajongott ezért a műfajért, azért még mindig elviselhetőbb volt, mint amiket eddig hallott.
A másik lány lassan hozzászokott Martin jelenlétéhez - már amennyire hozzá lehet -, s kezdte újra kizárni a környezetét. Csak a szőkeség és Capri maradt számára. Végre lassabb tempójú mixek is jöttek, melyeknek lüktető ritmusára automatikusan jöttek a mozdulatai. Capri felé fordulva folytatta a táncot, rávigyorogva barátnőjére.
A lány visszamosolygott barátnőjére, majd közelebb lépett hozzá. Ismerte már ezt a pillantását elég jól. Felpillantott a színpadra egy pillanatra, de Martint teljesen lekötötték a tekerhető kis gombok meg más egyebek. Figyelmét újra barátnője uralta és a zene.
Zsó keze tánc közben megszokottan indult el Capri felé, s simított végig az arcán, miközben ő is közelebb táncolt. Ajkáról nem tűnt el az a kis mosoly.
Társa közelebb hajolt hozzá és szinte a szájába súgta - Csak nem meg akarod mutatni a közös tudásunk, Mr. Gore-nak? - kérdezte somolyogva.
- Hááát... ha már ilyen messzire eljött... - mosolygott vissza, miközben végigsimított a lány nyakán ujjbegyeivel - Te mit mondasz?
- Éééééén nem vagyok elleneee... - váltott határozottabbra a mosolya.
A másik lány csak elmosolyodott, majd másik kezét Capri derekára téve húzta közelebb magához, miközben mindkettejük csípője felvette a zene ritmusát.
A másik lány nem ellenkezett. Szórakoztak és ez csupán a bizalom kérdése volt. Élvezték minden este alkalmával kicsivel még jobban megfeszíteni a húrt. És a kapott reakciók is emellett szóltak.
Zsó is élvezte ezt a játékot, amit mindig meghagytak a Pecsa keretein belül. Volt már pár érdekes helyzet, amibe ezen szórakozásuk miatt keveredtek, de ez nem vette el a kedvüket. Sőt! A lány hagyta, hogy Capri hosszú körmei utat találjanak dereka bőréhez, s finoman karmolászni kezdjék. Kellemesen kirázta a hideg és mosolya szélesebbé vált, ahogy homlokát a másikénak támasztotta.
Caprit mindig is lenyűgözte, hogy mit meg nem engednek a másiknak, hogy mennyire bíznak egymásban, hogy ennyire bátrak vagy őrültek, hogy mindig kutatják az új élményeket, izgalmakat, hogy mindig magasabbra akarják rakni a lécet. Vajon mennyit engedne meg neki Zsó? Ahogy megfogalmazódott benne ez a gondolat, izgatta az elméjét. Nem telt bele sok idő, hogy ki is próbálja.
A másik lány mosolyogva, kissé ködös tekintettel nézett Capri barna szemeibe, miközben kezeit a hátán futtatta végig, majd megállapodtak a dereka tövénél, hogy úja magához húzza.
Ezt társa valamiféle bátorításnak vette és határozottabban lépett színre. Izgatta az elméjét a dolog, meg Zsó véleménye.
A lány egyik keze újra Capri nyakára kúszott, majd hüvelykujjával megsimogatta a kipirult arcot, miközben többi ujja a tarkóját cirógatta.
A vörös hajú lány megelégelte a játékot, aztán maga sem tudta, hogy, de azt vette észre, hogy az előtte álló ajkait ostromolja.
Zsó nem lepődött meg túlzottan. Már a másik szemének csillogásából sejtette, hogy ez lesz. Ajkai viszonozták a másik hívását, s először csak puhán kóstolgatták egymást. Aztán egy idő után, ahogy egyre jobban beleélték magukat, a barna hajú lány szorosabban húzta magához, s megnyitotta ajkait Caprinak.
A másik egy kicsit meglepődött a válaszreakción. Azt hitte, hogy ezzel átlépte Zsónál a határt, de úgy tűnt, hogy mégsem! Újult erővel vetette bele magát az érzésbe, amit eddig nem tapasztalt meg, ami miatt érezte, hogy néhányan a tömegből furcsán néznek rájuk vagy épp ellenkezőleg, ami miatt ez teljesen új volt a számára, új izgalmak, érzések, tapasztalatok.
Zsó hagyta magát sodortatni az eseményekkel. Nem érzett bűntudatot vagy undort. Ezt is könnyedén vette, mint az utóbbi időben sok mindent. Nyelve megkereste a másikét, s érzéki játékra kérte fel.
Capri engedelmeskedett is a ki nem mondott kérdésnek. Nem tett különbséget a férfiak és Zsó közt. Sőt, ez talán jobb is volt.
A másik fél számára izgatóan hatott a tudat, hogy egy nő ajkait ízleli. Számára sem volt túlságosan megszokott ez a tevékenység, de élvezte a játékot. A másik tudta, hogy mi kell neki, és ő is tudta ezt fordítva is. Egy pillanatra elszakította a száját a másikétól, csak hogy több apró csókot adjon a kipirosodott ajkakra, s közben megengedett magának egy oldalpillantást a színpad felé. Egy újabb ördögi mosoly jelent meg az arcán, miközben Capri nyakához hajolt, s végighúzva nyelvét a kulcscsontjától jutott el a füléig. - Drága... közönségünk van...
- Ki? - nyögte ki kérdését a lány. Kicsit még zaccos volt a feje.
- Segítek egy kicsit... - fonta karjait mosolyogva a lány nyakába, s gyengéd csókokat kezdett lehelni a puha fehér bőrre - Szőke... göndör a haja... - mondta újabb és újabb puszikat nyomva barátnője nyakára - ... híres... zenész... No, szerinted?
- Csak neeeeeeeeeem? - húzta el a végét mosolyogva.
- Csak deeeeee! - nézett a szemébe, majd egy gyengéd mozdulattal a színpad felé fordította Capri arcát, miközben orra hegyét végighúzta nyakának ívén, fél szemével Martint figyelve.
És valóban. A szőke férfi somolyogva figyelte őket, de a szemében... a szemében volt valami leírhatatlan. Egész vad volt a tekintete. Átható és vad.
Zsó úgy érezte, mintha kibújt volna belőle a kisördög. Jellegzetes mosolyával - mely általában akkor jelent meg az arcán, ha valami perverz kis dolgot forgatott a fejében - hajolt Capri füléhez, majd harapott rá a fülcimpájára, végig a férfi reakcióját figyelve.
Áldozatuk próbált nem észrevehetően nyelni egyet, miközben magában hálát adott az égnek azért az asztalért csípőmagasságban.
Aztán Zsó inkább úgy döntött, hogy látszólag nem fog a férfivel foglalkozni, újra barátnőjére fogja fordítani figyelmét. Újra felvéve a zene ritmusát nézett rá, s kúszott a keze megint a derekára. Tudta, hogy innen Martinnak fog szólni az előadás.
Társa ránézett és elmosolyodott. Imádta, hogy szavak nélkül is megértik egymást. Naná, hogy belement a játékba. Hagyta, hogy Zsó ujjai utat találjanak a derekához, amit engedett láttatni fekete fűzője. Nem gondolta, hogy ebből lesz valami, de a tudat, hogy ők, ŐK okoztak néhány 'kellemetlen' percet Martin Gore-nak...
A barna hajú lány látta Caprin, hogy nyitott a dologra, úgyhogy folytatta kis játékait. Elsötétülő tekintettel nézett a barna szempárba, majd a zene egy kicsit tempósabb váltásánál hirtelen húzta magához társát a fenekébe markolva, csak hogy utána a fűző tetejénél, a dekoltázs vonalán végighaladva kezdje harapdálni Capri bőrét lassan egyre följebb érve.
Capri megvárta, míg társa kiegyenesedik, majd végignyalt a nyakán és bele is harapott az érzékeny bőrébe. Érezte a figyelő tekintetet magán.
- Szerinted mennyire lehet kész? - kérdezte egy óvatlan pillanatban Zsó szinte Capri szájába súgva a kérdést, tovább mozgatva csípőjét a zene ritmusára.
- Szerintem eléggé - pillantott ismét a férfira a lány, aki elkapta a tekintetét. Pár pillanatig mélyen egymás szemébe néztek, majd Capri szakította meg nem törődöm stílusban a kapcsolatot és hajolt vissza Zsóhoz.
A lány újra megtalálta az ajkait és mohón kezdte űzni a másik nyelvét, aztán hagyta, hogy Capri ráharapjon telt alsóajkára, majd hátrahajtva a fejét hagyta, hogy elinduljon a nyakát felfedezni.
Belemosolygott barátnője nyakába. Belegondolt, hogy az ismerőseik közül, most hányan figyelik őket megbotránkozva, vagy hány férfi csorgatja utánuk a nyálát.
A szőke férfi tekintete újra és újra visszatért a párosra. Nem egyszer látott már ilyet, s ismerte magát annyira, hogy tudja: két nő látványa mindig is megmozgatta a fantáziáját. Nem gondolta volna, hogy pont itt Magyarországon láthat ilyet újra hosszú idő után. Megköszörülte a torkát, s kicsit talán zavartan állított pár gombon. Most vette csak észre, hogy kezdte úgy mixelni a számokat, hogy úgymond "megfelelő alapot" adjon a lányoknak arra, hogy folytassák, amit elkezdtek. Egy nagyot kortyolt söréből, mikor újra feléjük pillantva látta, hogy a vörös nő egyik erősebb harapásától a másik felszegve a fejét, lehunyt szemmel felsóhajtott. Szinte hallotta a nyögését is, noha a zene mindent elnyomott.
Azon kapta magát, hogy agyában elkezdenek sorjázni azok a képek, amik megkreálták a számára az este lehetséges kimenetelét. Végül is, miért ne... a két lány láthatóan őt akarta kínozni, ami eléggé sikerült is nekik, ha az ágyékánál feszülő nadrágjára gondolt. A hiúságának is 'jót tett' a tudat, hogy miatta produkálják magukat a lányok. Volt még olyan nőkből bőven, akik egyértelmű jeleket küldtek neki, de ez a kettő látszólag nem az ő kedvében akart járni, hanem egymáséban. Ez igazán felcsigázta. Lehet, hogy mások is eljönnének vele párosan, de ők máshogy viszonyulnak egymáshoz. Talán szeretők? Elmosolyodott a gondolatra, ugyanis minden jel erre mutatott. Igaz, hogy nem így tervezte az estéjét, de minden egyes pillantással, amit a lányokra irányított gyengülni látszott az eredeti tervének a képe.
Zsó agyát izgatta a gondolat, hogy ebből vajon mi lesz, hogy lesz-e valami, vagy sem. Mindenesetre a lehetőség folyamatosan ott zsongott a fejében. Vajon Capri meddig menne el vele, ha esetleg valahol kikötnének a szőkeséggel? Nem állna meg egy bizonyos határnál? Érdeklik ők egyáltalán Martint? Egy újabb pillantás a férfire megadta a választ. Öntudatlanul felmosolygott rá.
Ez így ment végig. Ők csendben kínozták Martint, Mart meg hálát adott az égnek, hogy nem látványos a szenvedése. De eljött az a pillanat is, mikor le kellett lépnie a színpadról. Elköszönt a közönségtől, majd gyorsan el is tűnt a színpad mögött. Azonban agyában még mindig ott zsongtak az őrjítő képek. Nem tudta meghazudtolni önmagát és a lányok túlságosan felcsigázták. Magához kéretett egy biztonságit és megbízta vele, hogy hozza elé a lányokat.
Zsó arcán egy letörölhetetlen vigyor jelent meg, mikor odalépett hozzájuk a kopasz pasas.
- Igen? - nézett rá kérdőn Capri.
- Megkérhetném, hogy kövessenek?
- Mégis hová? - kérdezte még mindig mosolyogva Zsó.
- Mr. Gore szeretné látni magukat - súgta oda diszkréten.
Zsó észrevétlen megfogta és megszorította Capri kezét, majd rápillantott, hogy most mi legyen.
- Szerinted? - hajolt oda hozzá úgy, hogy a biztonsági ne hallja.
- Gyors döntés? Menjünk! - vágta rá, gondolkodás nélkül, mosolyogva.
- Remek - biccentett barátnője és egy gyors puszi után a fülébe súgta - Ezt azért nem gondoltam volna... Nem merek belegondolni, hogy ez tényleg megtörténik - a mondat végét már útközben mondta, ahogy a széles vállú biztonságit követték még mindig egymás kezét fogva. Még sosem csinált ilyen őrültséget! Sosem ugrott csak azért mert egy pasas akart valamit. De Martin más volt. Ez az este más!
- Én sem - értett vele egyet barátnője, majd egy ajtó előtt magukra maradtak. Capri Zsóhoz fordult - Mibe vagy hajlandó belemenni?
- Te mibe vagy? - kérdezett vissza elmosolyodva, s hüvelykujjával megcirógatta Capri kézfejét.
- Nem tudom. Megjátsszuk a legmeredekebbet?
- Martin előtt? Én azt mondom, hogy ha már idáig eljutottunk, akkor... játsszuk végig a játékot. Nem?
- De. Nem vagyunk hülyék Zsó. Tudjuk, hogy mibe akar belerángatni. Szóval… belemennél?
A lány egy pillanatra elgondolkodott... Érzett egy kis félelmet talán, de a kíváncsiság sokkal erősebben élt benne már azóta, hogy elcsattant az az első csók a színpad előtt. Latolgatta a dolgokat magában, de csak pár másodpercig.
- Bele. Ez egy vissza nem térő alkalom, kiscsaj. Őrült lennék, ha kihagynám a lehetőséget, hogy MARTIN...
- Jól van - nyugtázta ezt társa, majd kopogás nélkül nyitott be a szobába.
Társa követte őt. Nem luxusszoba volt, az már biztos. Viszont most nem is ez volt a lényeg, hanem a szőke férfi, aki már várta őket.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés