|
A Little Lie (II/III)
Capri & U-girl 2007.10.21. 01:42
Figyelmezetés: ütős!
A férfi kérdőn nézett fel az ajtóra, majd halványan elmosolyodott. Tudta, hogy a két forróvérű lány nem bír egy ilyen ajánlatot visszautasítani. Felállt és eléjük lépett. Capri kezdte magát kínosan érezni a beállt és hosszúra nyúlt csendben és érezte, hogy Zsó ugyanígy érez.
- Szóval... mit szeretnél tőlünk? - nyögte ki az első kérdést a lány, ami eszébe jutott.
Martin csak elmosolyodott, majd a lány füle mögé fésült egy vörös hajtincset, aztán a másik lányt mérte végig. Észrevette, hogy még mindig fogják egymás kezét.
- Nos... azt hittem, hogy ez egyértelmű... - jegyezte meg jellegzetes hangján, amitől Zsó érezte, hogy végigfut a hátán a kellemes borzongás. Karja libabőrössé vált, ahogy a férfi alig érintve a bőrét mutatóujjával végigsimított rajta.
- Jobb szeretnénk, Mr. Gore, ha megosztaná velünk, hogy pontosan mit is vár tőlünk - nézett a férfi zölden csillogó szemeibe.
- Én tőletek? Inkább ti tőlem... - mosolyodott el, majd a kanapéhoz sétált és leült rá, lazán szétvetett lábakkal.
Zsó nem zavartatta magát, átsétálva a szobán lépett oda az egyik asztalhoz, amin jó pár féle ital állt - Szabad? - kérdezte Martinra pillantva.
- Persze - intett a férfi.
- Akkor átfogalmazom a kérdést - szólalt meg újra a barna lány - Mit várhatunk öntől, Mr. Gore? - töltött magának valami erőset. Érezte, hogy most szüksége lesz rá. Kérdőn Caprira nézett, hogy tölthet-e neki is.
Alig észrevehetőn bólintott, majd barátnője mellé lépett és egy hálás pillantással vette el tőle a poharat.
- Amit csak szeretnétek - állt fel a férfi és lépett a lányok mögé. Karjait megtámasztotta az asztalon, ezáltal fogva közre mindkét lányt - Miért, mit szeretnétek velem csinálni? - súgta kérdését.
- Nos... - hajolt közelebb hozzá a magasabbik lány, s ujjbegyeivel finoman végigsimított a férfi mellkasán. Ujjaival érezte a póló anyagán keresztül Martin testének melegét. Sosem hitte volna, hogy egyszer így érhet a férfihoz. Egy kicsit még közelebb hajolt, hogy megérezhesse a férfi parfümjének illatát. - Azt hiszem, mindhárman tudjuk, hogy nem panaszkodna...
- Ez nem válasz a kérdésemre - csúszott a keze Zsó csípőjére.
- Miért legyünk ennyire konkrétak? - súgta közel a férfi szájához - Miért nem hagyjuk inkább a véletlenre és a fantáziánkra a történéseket? Úgy vélem, ebben nagy gyakorlata van...
- Hát még nekünk... - mosolyodott el halványan Capri.
Zsó felnevetett, és visszahúzódott, hogy jobbját Capri fenekére csúsztathassa - De még mennyire - kacsintott össze vele - Nos... Mr. Gore? Hogyan tovább? - kérdezte, majd egy húzásra megitta az itala maradékát.
- Adjatok ötletet...
- Mondjuk, vagy mutassuk? - incselkedett vele Zsó, mégis hűvösen higgadt hatást keltett a férfiban, akit ez valamiért csak még jobban izgatta. Be akarta venni, meg akarta törni ezt a "falat", mely titokzatossá tette a lányt.
- Mutassátok. Itt helyben. Aztán, ha teszik, akkor a folytatást máshol is lerendezhetjük... - mosolyodott el lehengerlően.
Zsó szíve nagyot dobbant, majd megnyalta a száját, s Capri felé fordult, szinte figyelmen kívül hagyva Martint.
- No drága, mutassunk neki valamit? - kérdezte magyarul, miközben szabad kezének ujjbegyeivel gyengéden végigsimított barátnője mellkasán, végig a fűző mentén.
- Mit szeretnél bevetni? - mosolyodott el társa, barátnője szemeibe nézve.
- Kezdésnek talán a nyelvemet, esetleg? - nézett rá vadítón, miközben jobbja finoman megmarkolta Capri fenekét, tekintetét viszont a lány kulcscsontjára, s annak gödrére szegezte.
- Kreatívkodj Drága... - húzódott szélesre a mosolya.
- Meglesz, meglesz... - mosolyodott el, majd lassan a kiszemelt területhez hajolt, s gyengéden végignyalt rajta, majd finoman nyalogatni, harapni és csókolni kezdte a puha bőrt.
"Áldozata" nem bírt elfojtani egy tompa nyögést. Ujjai a barna tincsekbe túrtak, ahogy több erőkifejtésre ösztönözte Zsót.
A lány vette a jelzést, s újra megmarkolta Capri fenekét, miközben fájdalmassá váló csókjai lassan elindultak fölfele, hogy áttérjenek az érzékenyebb nyakra. Nem kímélte a fehér bőrt. Egyre mohóbban harapta, csókolta és szívogatta.
A lány nyaka hamarosan égővörös foltokat viselt magán. Martin nem sokáig bírta a látványt, átkarolta Zsó hasát, ahogy szorosan hozzásimult hátulról.
A nő felnyögött, mikor megérezte a finom nyomást a fenekénél, s önkéntelenül szorította meg kicsit erősebben Capri mellét szabad kezével, mikor megérezte Martin jobbját a lábai közé siklani, hogy a farmerja anyagán keresztül kezdje simogatni, míg másik keze Capri oldalára siklott.
Zsó lehelete forrón perzselte Capri nyakát, ahogy egyre inkább kezdte elönteni a vágy a testét. Nem bírta sokáig, hamar rátalált a szomjazó piros ajkakra, s mohóm kezdte csókolni a vörös hajú lányt.
A lány lassan kezdte elveszíteni a Zsó által diktált iram ritmusát, ahogy társa egyre mohóbbá vált, hála érte Martinnak, aki már Zsó nyakszirtjét és vállait harapta.
A barna hajú nő felnyögött a testét ért ingerektől, ezzel elszakadva Capri szájától. Érezte, hogy arca egyre pirosabb lesz a hőtől, amit érzett magában. Egyik kezével megragadta az előtte álló csípőjét, míg a másikkal a nő lábai közé kapott, miközben mélyen a szemeibe nézett. Tudta, hogy Martin látta a mozdulatot.
Társa felszisszentett a tudattól, hogy ez velük történik. Itt most nem igazán Martinon volt a hangsúly. Hanem rajtuk.
- Martin... - sóhajtott fel Zsó továbbra is Capri szemeibe nézve.
- Igen? - harapta meg gyengéden a fülcimpáját, miközben kezei a formás melleket simogatták.
- Mi lenne, ha mennénk? - kérdezte, s saját maga is hallotta, hogy mennyire fülledt a hangja a vágytól. Remélte, hogy Capri nem fog visszarettenni. Zsó már túl messzire jutott... Életében először kívánni kezdte barátnőjét. De nem akarta elriasztani. Időt akart adni maguknak az indulással.
A lány egy kicsit habozott. Ez több volt már, mint amit valaha is elképzelt. Ahogy jellemezni szokta "Olyan meredek, hogy már zuhan". Igazi titok. Olyan titok, amitől sokan elborzadnak, megvetnek, kiközösítenek. Egyszerre vonzotta a gondolat és töltötte el félelemmel az ismeretlentől. Végül, bizonytalanul ugyan, de bólintott.
Zsó halványan elmosolyodott és megcirógatta majd megpuszilta barátnője arcát. - Ne félj... vigyázok rád - suttogta a fülébe, miközben érezte, hogy Martin elengedi, s hallotta, ahogy pakolászva a telefonjáért nyúl, feltehetőleg hogy odarendelje a kocsit nekik.
- Nem vagyunk teljesen normálisak... - súgta vissza.
- Nem. De épp ezért szeretjük egymást, nem? - kacsintott rá - Nekem is furcsa a helyzet - suttogta - Még sosem csináltam ilyet, de kíváncsi vagyok. Tudni akarom, hogy mit lehet ebből kihozni...
- Meg sem lepődöm, hogy ugyanaz hajt minket. Tudom már régóta - mosolyodott el Capri.
A másik lánynak nem volt ideje válaszolni, mert Martin lépett oda hozzájuk.
- Hölgyeim, a kocsi előállt - mérte végig két "áldozatát" - Mehetünk?
- Igen - mosolygott rá Zsó. Egyre biztosabb volt benne, hogy akarja.
Capri is bólintott, majd a kezét nyújtotta Martinnak, hogy vezesse.
És ő vezette. Zsó zsebre tett kézzel ment mellettük, majd Martin megvárta elbújva a tömeg elől, míg a lányok felvették a cuccaikat a ruhatárból, s végre a sötétített ablaküvegű autóban ültek. Pár rajongó kiabált vagy integetett az autó felé, de látni nem láthatták, hogy mit csinálnak a bent tartózkodók.
Martin perzselő tekintettel fordult két áldozata felé. Tekintetében zöld tűz égett.
Zsó elgondolkodva ült az ablaknál. Martinnal közre fogták Caprit. Tekintetével észrevétlen intett barátnőjének, hogy ha már itt vannak és a vörös lány a nagy Mart-rajongó, akkor lépjen valamit a férfi irányába.
Társa elmosolyodott, majd a szöszkére sandított. Nagyon lépnie sem kellett semmit, mert a férfi türelmetlenül nyúlt az álla alá és húzta magához.
Zsó mosolyogva figyelte a párost. Martin ajkai gyengéden, de ellenállást nem tűrőn kóstolták és kényeztették Capri száját érzéki mozdulataikkal. A másik lánynak már volt egy terve, de egyelőre kivárt és kiélvezte a látványt.
Capri egyre inkább belemelegedett a dologba, ahogy érezte a másik ajkait és nyelvét mohón követelőzni. Bal keze felfedezőn kezdett elindulni a férfi mellkasától lenti irányba kalandozva.
Martin halkan belenyögött a csókba, mikor érezte, hogy hasizmai összerándulnak Capri érintéseitől. Míg egyik kezével a nő arcát fogta, a másikkal a fűző által szabadon hagyott területeken barangolt.
A lány ujjai kutakodón tűntek el a férfi nadrágja alatt. Szeretett a lényegre tapintani.
Martin most már hangosabban nyögött fel a farmerját ért támadás miatt, s úgy helyezkedett, hogy a kíváncsi kéz többet tapinthasson belőle.
Keze felfedezőn ismerte meg a terepet, ingerlőn játszott egy kicsit az érzékeny taggal, csakhogy pár húzás után kihúzza a kezét a felforrósodott területről.
Martin erre még mohóbban csókolta a nőt, s nem vette észre, hogy a másik lány csak erre várt. Szerencsére a kocsi elég tágas volt. A férfi hirtelen érezte meg, hogy két kéz simít végig laza terpeszben lévő lábain, egészen fel a combon keresztül az ágyékáig, s pillanatokon belül érezte, hogy az öve enged...
Capri kikövetelt magának egy kis szünetet, csakhogy lenézhessen barátnőjére és elmosolyodjon, de nem sok pihenőt kapott, mert Mart követelte vissza magának. Ahogy Zsó egyre közelebb került a céljához úgy tűntek el a férfi ujjai a vörös tincsekben, majd markolt bele keményen, mikor a barna hajú lány elérte célját, ezzel kiválta egy nyögést Capriból.
Zsó incselkedőn szabadította ki az egyre inkább duzzadó tagot, és felpillantva nyalt végig rajta.
Martin felnyögött az érzéstől, ahogy elszakadt eddig ostromolt áldozatától és lenézett Zsóra, újra fájdalmasan a hosszú vörös tincsekbe markolva.
A sötétbarna szemek találkoztak a zöldekkel, majd egy újabb vadító mosoly és némi simogatás után lehajtotta a fejét, és lassan kezdte nyalogatni a férfi makkját, csak hogy utána kínzóan ráfújhasson egy kis levegőt.
- „The fire still burns…” - idézte Capri halkan suttogva a mondatot, miközben lenézett Zsóra egy félmosollyal az arcán. Kezdte magával ragadni a helyzet őrültsége.
Zsó újra felpillantott. Tekintete mosolygott, miközben lassan egyre többet fogadott a szájába Martin büszkeségéből, két ujjával kört formázva s ingerelve a férfit.
Társa nyelvével kezdte kóstolgatni Martin nyakának érzékeny bőrét. Érezte, amint a kényeztetett terület libabőrös lesz és áldozatuk kéjesen vegyes fájdalommal felnyög.
A térdelő lány sem hagyott túl sok nyugtot az énekesnek, egyre szenvedélyesebben mozgatta fejét, s egy óvatlan pillanatban fogait is segítségül hívta egy kis kínzásra.
- Ha nem... hagyjátok abba... elmegyek mielőtt... odaérnénk! - nyögte hangosan a szőke zenész, erőteljesen Zsó tincseibe markolva.
- Majd újra feltüzelünk - kapta a nyögésbe fulladó választ lentről, ahogy a barna hajú nő még felnézett rá a fájdalom hatására, de keze egy pillanatra sem hagyta abba munkáját.
Mart akarata először fellázadt, hogy ellent mondanak neki, de végül hagyta, hogy a fiatal lány folytassa amit elkezdett.
- Engedd el... - súgta bele társa a fülébe, majd finoman végignyalt a füle mögött. Akaratlanul is engedelmeskedett neki, majd felé fordult, hogy újra az ajkaival indíthasson ellene támadást.
Zsó magában elmosolyodva nyugtázta az engedélyt, és szenvedélyesen, s szaporán folytatta munkáját. Érezte, hogy mennyire kemény már a férfi. Teljes pompájában kényeztette, s néha fel-felpillantott a párosra. Most már ő is felnyögött néha a tudattól, hogy mit is csinál és kivel.
Vörös barátnője egyre vadabbul adta csókjait. Martin már hangosan fújtatott és zihált, majd csípője segítő munkájának és Zsónak hála hamarosan erőteljesen nyögött a lány szájába.
A másik lány elégedetten fogadta minden cseppjét annak, amit Martin csak adhatott neki, s ráérősen takarította le a kezei közt tartott tagot, hogy aztán a végén egy gyengéd csókot leheljen a hegyére, csillogó szemekkel felpillantva a párosra.
Martin lehunyt szemmel zihált, látszólag azt sem tudta, hogy hol van. Capri félmosollyal az arcán mosolygott le Zsóra.
A lány visszamosolygott, majd kiegyenesedve térdeltében jobbját Capri tarkójára csúsztatta, hogy közelebb húzza magához egy csókra.
A lány nem ellenkezett, ugyanolyan mohón csókolta barátnőjét, mint Martint nem sokkal ezelőtt.
Zsó belemosolygott a csókba a tudattól, hogy Capri ezáltal szintén megízlelhette Martint.
Martin halkan felnyögött a látványtól, mikor képes volt újra rájuk nézni. Érezte, hogy nem lesz túl sok nyugta az éjszaka folyamán, de nem bánta. Végigsimított mindkét lány vállán, majd rendbe rakta magát, mert megérkeztek a hotelhez.
Capri még akkor sem engedte el magától Zsót, mikor Martin kinyitotta az ajtót és kiszállt.
A barna hajú lány ezen kicsit meglepődött, de viszonozta a mohó csókokat, kezei közé fogva a puha arcot. Aztán nagy nehezen elszakadt tőle pár centire. Elmosolyodott a heves kirohanás miatt.
Társa csak halványan mosolyogott és az alsóajkába harapva követte Zsót, aki Martin mellé lépett.
- Eszméletlenek vagytok - jegyezte meg Mart szaporán elindulva a liftek felé.
- Ezt kifejtenéd? - kérdezte Capri, miközben Mart átvette a kulcsait, majd a lift felé kezdte terelni őket.
- Őrülten izgató, amit csináltok egymással, ugye tudjátok? - lépett be velük a liftbe, és nem tudta megállni, hogy ne szorítsa finoman a falhoz a lányokat.
- Mármint mire gondolsz? - érkezett az újabb, immár suttogássá halkult kérdés.
- Mintha nem tudnád! - kapott Capri ajkai után, csak hogy utána egy pillanat múlva már Zsót csókolja. Aztán a lift megállt és kézen fogva, mosolyogva húzta ki a két barátnőt a folyosóra.
- Nem tudjuk, nem igaz Drága? - cirógatta meg Zsó alkarját.
- Nem, nem... meséld csak el, mire gondolsz... - követte ő is mosolyogva a férfit, majd együttes erővel tolták be a szobába, melynek ajtaja végre bezárult mögöttük.
Nem kellett sok, hogy az ajtónak szegezve találják magukat.
- Nos, mikor először megláttalak titeket este... - kezdte Martin, majd Zsó nyakába harapott - nagyon örültem annak az asztalnak...
- Ennyire... - mosolyodott el újra a barna hajú lány, miközben átkarolta barátnőjét.
- Ennyire! - szakította félbe Martin újra végigmérve kettejüket.
- És, mi izgat fel ennyire? - téved el Capri keze újfent.
- Ahogy egymáshoz értek... a tudat és a látvány, hogy nők vagytok... ez a legtöbb férfit felizgatja - simított végig a karjaikon.
- És mi ezzel pontosan tisztában vagyunk, nem igaz, Édes? - kacsintott társára Zsó.
- De az, Cicám... - mosolygott vissza a lány - Nos... csevegünk még, vagy terved is van velünk? - nézett Capri a szőkeségre.
- Nem... nem tervezek előre. Hagyom, hadd történjenek a dolgok - tévedt a keze a vörös lány fenekére.
- Hát akkor ez esetben - kezdte el a férfit az ágy felé tolni a mellkasára téve egyik kezét Zsó, míg a másikkal megragadta Capri kezét, s húzni kezdte maguk után -, talán vegyük kézbe a dolgokat... - azzal lelökte Martot az ágyra, aki ültéből nézett fel rájuk. De Zsó úgy tűnt, nem Martinnal akart most foglalkozni. Capri felé fordulva megfogta másik kezét is, és a testére vezette őket, miközben gyengéden újra a kezei közé fogta barátnője arcát, s rámosolygott.
- Mit szeretnél, mit csináljak? - mosolyodott el barátnője.
- Hanyagoljuk a szőkeséget. Szeretném, ha jó lenne neked - suttogta vissza, s megcirógatta az arcát.
- Vagyis? - kérdezett rá némi bizonytalansággal.
- Ne félj. Csak engedd el magad. Hagyd, hogy folyjanak a dolgok maguktól – simogatta meg a kipirult arcot ujjaival.
- Csak szeretem tudni, hogy mi vár rám.
- Szerinted? - húzta végig hüvelykujját a lány alsóajkán.
- Nem tudom... talán elkezdhetnéd megmutatni... - somolygott.
- Kérésed számomra... parancs... - suttogta finoman összeérintve a szájukat, majd ujjai a puha és fedetlen nyakra tévedtek, hogy azt kezdjék cirógatni.
Mart karjait kitámasztva és azokra nehezedve kezdte élvezni a kibontakozó látványt.
Zsó finoman, de egyre bátrabban ostromolta társa ajkait, miközben ujjait végigfuttatta felsőtestének minden pontján, aztán a fűző hátán. Ajkai lassan indultak el lefelé a nyak irányába, hogy gyengéden kóstolgassa a már kicsit meggyötört bőrt, majd térjen át újra a kulcscsont vonalára. Kérdőn pillantott fel a barna szemekbe, mikor ujjai rátaláltak a fekete díszfűző cipzárjára.
Mart nem bírta ki, hogy ne folyjon bele a dolgokba. Amint látta a vörös lány beleegyező pillantását, mögélépett és segített Zsónak lehúzni azt a cipzárt.
A barna nő halkan belesóhajtott Capri nyakába, miközben ujjai hátranyúlva segítettek Martinnak lehúzni a cipzárt. Egyelőre mellkasával teljesen az előtte állónak simult, így a ruhadarab nem mozdult a helyéről, ahogy állát Capri vállán nyugtatva felpillantott a férfi zöld szemeibe. - Ülj csak vissza, drága Mart. Ez még nem a te részed... - suttogta rekedten.
- Mit akarsz vele csinálni, nélkülem? - kérdezett vissza a férfi, hasonló hangtónusban. Capri halkan felkuncogott.
- Azt hiszem, feltalálom magam... egyelőre - nézett továbbra is a szemeibe, miközben ajkaival egy csókot nyomott társa meztelen vállára, és közben lassan lecsúsztatta a fűzőt róla.
- Hát ellenkezhetek veled? - mosolyodott el a férfi, miközben engedelmesen visszaült a helyére.
- Jó fiú... - búgta, majd csókjai elindultak előre fele, hogy Capri dekoltázsát érhessék, miközben párszor végigsimított ujjbegyeivel a majdnem teljesen meztelen háton és derékon.
A fiatalabb lány remegve sóhajtott fel. Most a helyzet abszurdsága hatott rá, hogy mennyire fura, hogy mennyire más. Ezt nem igazán gyakorolta annak előtte, és ugyan Zsóval sokat megengedtek egymásnak, de nem volt biztos benne, hogy ezt szabad-e nekik. Nem kockáztatnak ezzel túl sokat?
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés