| Novellák : Wrong Decision - Rossz döntés (I./II.) |
Wrong Decision - Rossz döntés (I./II.)
Capricornus & Useless-girl 2007.10.23. 12:52
Egy újabb sötét titok a múltból?
Megjegyzés by Capri (hogy mindig én vagyok az első XD): I feel you vetette fel az ötletet fórumon, őt kell megölni!!!!! XD Mindkettőnknek tetszett az ötlet, ez lett belőle. Állítólag Dave kislánya túl szőke... csak milyen kár, hogy Martin barna. XD
Megjegyzés by Useless-girl: De kiskorában lehetett szőke, csak bebarnult! ;) Nos kellemes olvasást!
Jogok: DM group, Jennifer Skilas-Gahan
Korhatár: még mindig 18-as…
Wrong Decision
A szobájában ült a tükör előtt és csak meredten nézte a tükörképét. A legutóbb lement koncerten gondolkodott. Aztán hirtelen belévágott, hogy régóta akart mondani valamit Dave-nek, de mindig kiment a fejéből a The Singles turné és a hirtelen közbejött dolgok miatt. Elintézi most, biztos a szobájában van és renoválja magát. Elmosolyodott a gondolatra. Úgy, ahogy volt a koncerten viselt szerelésében indult el Dave szobája felé, hogy végre túl legyen azon a mondandón és megelőzze az újabb elfelejtés lehetőségét. Halk kopogás után lépett be a szobába.
De a szobában várakozásai ellenére nem Dave-et, hanem a feleségét, Jent találta, ahogy épp az egyik asztalnál ült keresztbetett harisnyás lábaival, miközben elmélyülten írt valamit. Biztosan egy újabb forgatókönyvet nézett át munka gyanánt, gondolta Martin.
- Áh, szia Martin - pillantott fel egy másodpercre Jen - Dave-et keresed?
- Szia. Igen. Nem tudod, hogy hol lehet? - nézett szét kérdőn a férfi a szobában.
- Valahova elrohant, hogy találkozzon Keslerrel. Valami fontos dolgot kell megbeszélniük. Pár perce ment csak el, pont elkerülted.
- Francba - csapott lazán a levegőbe. Mozdulatától megcsillant rajta az ezüstszínű pólója - Mindegy, mesélj, mi van veled - ült le a nővel szemben egy székre.
- Áh, nem sok minden - mosolygott rá a nő hátradobva válla mögé barna haját, miközben felnézett a szőke férfire, még mindig az ujjai közt tartva ezüst színű tollát - Visszatértem a munkához. Most, hogy Dave már jobban van, magára merem hagyni kicsit. Egyre több időre, ahogy erősödik az akarata.
- Nem semmi, hogy végigcsináltad vele. Mi alig bírtunk ezzel a szenvedélyével.
- Nem hibáztatlak titeket, nektek is megvolt a saját bajotok. Andynek az idegösszeomlás, neked meg a pia - firkálgatta az egyik üres lapot maga előtt öntudatlanul. - Nem volt könnyű, sőt sokszor nagyon csúnya volt, de valahogy csak átvészeltük - mosolygott újra a férfira.
- De most már minden rendben van - nyújtózott egyet a férfi.
- Igen, úgy tűnik. És ti hogy vagytok? Rég láttam a lányaidat. Ava hogy van? Most már három éves, nem igaz?
- Remekül - mosolyodott el 200 wattal Mart - Jól megvan a nővérével, minket sem nyúz annyira. Igazi angyal.
- Valamikor összehozhatnánk egy családi találkozót, nem? - tette le a tollát, majd felállva hátat fordított a férfinek és a kávéfőzőhöz lépett - Kávét? - pillantott hátra a válla fölött.
- Rám férne, kösz - lépett a nő mellé - Egyébként igen, jó lenne. Nah, látod ezt is Dave-vel kellene megbeszélni! Aki természetesen nincsen sehol. Jellemző…
- Mostanában sokszor nincs ott, mikor kellene... - válaszolta halkan Jen, miközben töltött maguknak, s Mart felé nyújtotta az egyik bögrét.
- Ezt hogy érted? - vette el egy hálás pillantás kíséretében a bögrét.
- Szerinted miért jöttem meglátogatni? Sokszor érzem magam magányosnak az utóbbi időben. Mióta elkezdődött a turné... - sóhajtott - De... nem akarok panaszkodni. A sztárfeleségeknek már csak ez a sorsa...
- Néha úgy érzem, hogy nem volt tisztességes ebbe titeket belerángatni.
Jen nem tudta mi ütött belé, de Martin szavai valahogy átszakítottak benne egy gátat, melyet régóta próbált visszatartani látszólag erős éne mögé bújva. Érezte, hogy végigfutnak az arcán az első könnyek, s ettől vennie kellett egy reszketeg levegőt.
A férfi lerakta a bögréjét az asztalra, majd finoman magához vonta a nőt - Na... ne sírj... - suttogta, miközben vigasztalón cirógatta Jen hátát.
De a nő sírása ettől csak erőre kapott. Annyira hiányzott már neki, hogy valaki egy kis megértést mutasson felé! Dave előtt erősnek kellett lennie, mert tudta, hogy férje belőle merített erőt ahhoz, hogy tiszta maradjon, és rendbe hozza az életét, az életüket. De most nem bírta tovább! Nem bírt tovább erős maradni, most neki volt szüksége támogatásra. Arcát Martin mellkasába fúrva zokogott.
Mart csendben hallgatta a nő szívszaggató sírását. Tudta, hogy Jen elérte a tűréshatárát és ezt Dave nem veszi észre. Túlságosan a DM-re koncentrál, hogy megpróbálja helyrehozni mindazt, amit elcseszett az együttesen belül. Így Jen magára maradt. Megvárta, míg csillapodik a nő zokogása, majd finoman eltolta magától és homlokon csókolta.
Jen reszkető ujjai hálásan csúsztak Martin arcára. Végre valaki... valaki, aki hosszú idő után törődött vele! Nem akart kiborulni előtte, de most már mindegy volt. Könnyes barna szemeivel nézett fel Martinra, miközben ujjbegyeivel megsimogatta a sima arcot. - Köszönöm - suttogta rekedten, s mélyen a férfi szemeibe nézett.
Jen nem értette, hogy hirtelen mi tört rá, de ahogy egyre inkább belemélyedt Martin nyugodtan csillogó megértő zöld szemeibe, őrült gondolatok kezdtek sorjázni a fejében. Orrát kellemesen eltöltötte a férfi illata, s fel sem fogta, hogy mikor kezdett a szépívű ajkak felé hajolni. Egy pillanat múlva már lehunyt szemmel nyomta saját száját a zenészéhez.
Mart egy kicsit meglepődött ugyan, de nem ellenkezett. Valahol a tudata mélyén mindig is kívánta a nőt, de tiszteletben tartotta Dave házasságát és a sajátját. Most viszont változott a helyzet. Az, hogy nem ő kezdte, elég sok mindent megváltoztatott benne. Egyre mohóbban viszonozta a nő csókjait, azonban még mindig pislákolt benne a halvány tudat - Ezt... nem kéne... - mondta csókjaik közben, de valahogy érezte, hogy ez már egyiküket sem érdekli.
- Ne gondolkozz! Szükségem van rád! - sóhajtotta átkarolva a férfi nyakát, s a vágytól egyre sötétülő tekintettel nézett fel rá.
- Megtisztelő... - kuncogott fel a férfi, majd könnyedén fel is rakta Jent az asztalra - És... miben lehet a szolgálatára Mrs. Gahan?
- Nos... van valamije, Mr. Gore, amire azt hiszem, szükségem lenne... - csúsztatta le a kezét Martin nadrágjához, hogy az anyagon keresztül megsimogassa.
- Dave nem elégít ki teljesen? - feszült Jen testének.
- Az utóbbi időben nem igazán... - kapott újra a férfi ajkai után, miközben kezei bekúsztak az ezüstösen csillogó felső alá Mart hasánál.
- Te szegény... nah, gyere, segítek rajtad - mosolyodott el két csók között, miközben kezei egyre feljebb tűrték a nő felsőjét.
Jen készségesen segített a férfinak megszabadulni a felsőjétől, így már csak melltartója fedte felsőtestét. Ujjai mohón rángatták feljebb a fellépőruhát, majd a férfi öve felé kaptak.
Mart hamar leszedte Jen felsőtestéről a zavaró anyagot, majd ajkaival a nő melleinek esett, miközben kezei a derekát cirógatták.
Jennifer elhalón nyögött fel. Olyan régóta várt már hasonló kényeztetésekre! Na nem mintha Dave-vel nem szeretkeztek volna, mikor megérkezett, de az gyors volt. Dave akarta úgy, mert sietnie kellett. Úgy érezte magát, mint egy használati tárgy. Férje lelkiekben nem volt ott vele teljesen, és ez elkeserítette, de nem szólt. Most viszont Martin csak rá figyel, most ő akarja gyorsan és durván... Épp ezért kíméletlenül kapott a férfi nemesebbik testrésze után, amint a nadrágja a földön végezte.
- Ah... finoman - fújtatta a nő mellkasába, miközben az egész teste beleborzongott a nő mozdulatába.
Jen elmosolyodott, de mozdulatai kicsit engedtek a kérésnek, de még így is mohón izgatta Martin egyre inkább duzzadó tagját. - Mi az? Mr. Gore nem szereti a hevességet? - kérdezte hamiskásan elmosolyodva.
- Azt igen. De nem a durvaságot. Becsüld meg, amit épp a kezeid közt fogsz, mert ha letéped, akkor nem lesz mivel kielégítenem téged - nevetett fel nyögésbe fúlón a férfi.
Jen felkuncogott, majd érzékien kezdte mozgatni kezét a szóban forgó testrészen. - Nos... ebben az esetben óvatos leszek és kényeztetem kicsit... - mosolygott rá, majd lecsúszva az asztalról már Martin előtt is térdelt, hogy a szájába véve még nagyobbra duzzassza a méretes tagot.
Mart ujjai már el is tűntek a nő tincseiben, miközben kezdett egyre hangosabban nyögni.
Jen minden tudását bevetette. Ajkai, nyelve és fogai megállíthatatlanul kényeztették Martint. Egyre többször nyögött fel ő is a vágytól. Érezte lábai közt a nem kevés nedvességet, ahogy teste egyre inkább készen állt rá, hogy magába fogadva a kezében tartott férfiasságot, megszabaduljon a feszültségtől.
- Ah.. .Dave egy hülye, ha nem...nem törődik veled... - nyögte a férfi. Egyre inkább kezdte elveszíteni az öntudatát.
- Sokszor az! - zihálta Jen is, ahogy végigcsókolta Martin meredező tagját, s közben saját szoknyája alá nyúlva lerángatta magáról átnedvesedett fehérneműjét. - Gyere! Már őrülten várlak! - egyenesedett fel, majd visszaült az asztalra, széttárva lábait, amitől a szoknya felgyűrődött, láttatni engedve a fekete combfixeket, s nedvesen csillogó nőiességét.
- Ezt nem kell kétszer mondanod - lépett közelebb hozzá Mart, majd egy csípőmozdulattal már a nőben is volt és megkezdte támadását ellene.
Magában elcsodálkozott azon, hogy ha Jen ennyitől már olyan szinten beindult, hogy ilyen könnyen képes mozogni benne, akkor vajon mióta kellett Dave törődését nélkülöznie? Sajnálta a nőt, és nem akarta kihasználni, de nem is érezte úgy, hogy kihasználja. Agyában fel sem sejlett a neje képe, tudta, hogy kivel van, és csak Jenre gondolt, nem Sue-t szólongatta, hanem Jennifer nevét nyögte reszketegen, miközben kezei a combját és a fenekét markolták, mélyreható mozdulatai közben.
A nő szinte önkívületben nyögött, még több nedvességgel vonva be Martin tagját. Úgy érezte, hogy testében forr a vére, az ágyéka, tüzel az arca, és fájdalmasan feszülnek a mellei az érintések után. Maga sem hitte volna, hogy egyszer ilyen szinten fogja kívánni Martint, hogy ezt fogja csinálni vele, hogy Dave-et elfeledve fogja a szőkeség nevét nyögni újra és újra, ahogy egyre többet fogadott magába méretes tagjából, mely testétől volt síkos. Saját alsóajkába harapva próbálta visszafogni hangos kiáltásait. Az élvezet újra és újra erősebben csapott át a testén, ahogy először csak a kezeire támaszkodott hátra dőlve, majd nem bírta tovább, és elnyúlt Martin előtt az asztalon. Barna haja puhán terült szét a fán, mellei Martin lökéseinek ritmusára mozdultak, hosszú lábai a csípője köré kulcsolódtak.
Mart a nő mellkasára bukott, hogy ajkai bejárhassák az érzékeny bőr felületét, miközben csípőjének mozdulatai lágyabbak, de intenzívebbek lettek.
Jen önkívületben nyögött hátrahajtott fejjel, miközben hosszú körmei a kócos szőke tincsekbe túrtak, s mohón karmolászták az érzékeny tarkót, miközben testét kellemesen kirázta a hideg, ahogy megérezte Martin ajkait a mellbimbóján.
Fogait bevetve harapdálta is a kemény melleket, majd felszegte a fejét és fel is egyenesedett, hogy újra gyorsulhassanak a mozdulatai. Érezte, hogy a teste már őrülten vágyik a kielégülés után.
Jen érezte, hogy Martin egyre vadabb lökései nagyon hamar a határra sodorják! Szinte nyöszörögve nyögött már a kielégülés után. Érezte, ahogy belső izmain végigfutott az első remegés. Agya lassan kezdett egyre inkább kiürülni, csak hangos és kéjes nyögései maradtak ziháló ajkai közül, majd minden figyelmeztetés nélkül összehúzódtak izmai és vadul pulzálni kezdtek a kirobbanó orgazmus pillanatában, szorosan rászorítva Martin forró tagjára. Jen hátát öntudatlanul feszítette ívbe, s mozdította be csípőjét, így engedve Martint még beljebb.
A kirobbanó kéjérzet pillanatában Mart hangosan felordított összeszorított szemekkel, miközben vadul szorította a nő csípőjét kezeivel.
Jen tudata szélén érezte, hogy Martin mikor élvezett belé, s ettől újra fel kellett nyögnie, megkapaszkodva a csípőjét fogó karokban.
Mart még mozdult párat remegő végtagokkal kitámasztva magát az asztalon.
Jen lélegzete lassan kezdett megnyugodni, a Martin derekát kulcsoló lábai elernyedtek. Lassan felült, és a férfi vállába kapaszkodott, csak hogy utána közelebb húzhassa az arcát és a száját egy újabb csókra.
Mart mosolyogva hagyta, majd csókolta vissza. Végül kicsúszott a nőből, miközben végigsimított a hátán és újra megcsókolta.
Jen egy kis hitetlenkedő mosollyal pillantott fel rá, majd mosolyogva beharapta saját alsóajkát, ahogy elpirult.
- Na, mi az? - simított végig egy ujjával az álla vonalán somolyogva a férfi.
- Nem hittem volna, hogy ilyen jó lehet veled... - suttogta továbbra is mosolyogva, és játékosan s finoman ráharapott a férfi ujjára.
- Nem hitted volna? Micsoda feltételezés ez?! - "háborodott fel" Mart.
- Buta... nagyon buta... - nézett rá kislányosan, majd újra mélyrehatón megcsókolta, miután egy "köszönöm"-öt suttogott.
Mart elkezdett öltözködni és épp mondani akarta, hogy Dave-nek egy szót se, mikor hallották, hogy nyílik az ajtó. Nem volt idejük bármit is tenni.
Jen megdermedt a mozdulat közben. Már rajta volta fehérneműje s a melltartója, mikor rémülten látta Dave-et belépni a szobába. Nagyot nyelve szorította mellkasához piros fölsőjét. "Most mi a fene lesz?"
Mart arcán csak enyhe döbbenet látszott. Nem volt értelme megijedni vagy mentegetőzni, úgysem tudnak tenni semmit. Várta, hogy a férfi belépjen és felnézzen.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés