|
Capri - Múlt
Capricornus 2007.11.16. 00:29
Egy kis visszatekintés Sela gyerekkorára - 'Deeper Into Darkness' kiegészítés
Múlt
Megjegyzés: A DM – HP novellához kapcsolódó anyag.
Jogok: Én.
Ajánlás: Bárkinek, aki elolvassa.
Korhatár: Jelenleg nincs.
Esett az eső, mikor kinyílt egy lovas kocsi ajtaja és valaki szinte kiesett belőle, térddel a sáros és vizes földre érkezve. Mögötte egy magas és vékony női alak jelent meg, ahogy durván megfogta a talárját a nyakánál és felrángatta. Ahogy fény esett a kisebb alak arcára, lett csak látható, hogy egy kislány. Hosszú barna hajának tincsei vizesen tapadtak az arcára és a nyakára. Talárja teljesen átnedvesedett. Nem lehetett több öt évesnél. Rettenetesen félt, ahogy a nő erősen rá fogott a kezére és húzni kezdte. A nehéz és hatalmas kovácsoltvas kapu nem sokára fémes zajjal vágódott be mögöttük. Az eső kitartóan áztatta őket, ahogy keresztülvágtak a kietlen udvarrészen. A lány sírni kezdett.
- Elhallgass! – rivallt rá a nő és jobban megszorította a fogvatartott kezet. Hangjának hideg keménységétől a lány ijedten szipogott, ahogy próbálta a zokogását és a félelmét magában tartani. A nő megrántotta a karját, hogy siessen már. Elérték a masszív fakapukat. Két szörnypofa volt rászerelve. Mindkettő egy – egy vaskarikát tartott a szájában és kőből faragott gonosz szemüket a belépni készülőre szegezték. A kislány nem bírta visszafogni ijedt szisszenését. Az idegen nő megfogta az egyik karikát és kétszer az ajtónak verte, mire az kitárult.
Egy hatalmas előtérbe kerültek. Az emeletre egy széles lépcső vezetett, amin ősrégi, színfakult és megkopott vörös szőnyeg fedett. A kislány ijedt zihálása szinte visszhangot vert a hatalmas térben, ami hidegen fogta közre a lényét. Még egy órája sem volt, mikor ez a nő az otthona ajtaján lépett be. Odalépett hozzá és megragadta a kezét, majd elkezdte kifelé ráncigálni. Ő küzdött. Minden erejével küzdött, de a nő túl erős volt hozzá képest. Az anyját hívta, ordított utána, de ő csak meredten ült a kandalló előtt és kemény vonásokkal bámult a tűzbe. Pedig ő könyörgött neki, de mintha az anyja nem hallaná. Nem értette, miért ilyen. Végül a nő kirángatta az esőbe. Kinyitotta a lovas kocsi ajtaját és őt a földre lökte. A nő is beült és intett a kocsisnak, hogy indulhatnak. A lány megpróbálta minél kisebbre összehúzni magát a kocsi alján, miközben némán zokogott. Érezte, ahogy a kocsi egy enyhe zökkenéssel elindul, ahogy a ványadt szürke kanca minden maradék erejével, ami csak átfagyott izmaiból telt, nekifeszült a hámnak és húzni kezdte a kocsit, hogy őt minél messzebbre vigye az otthonától, ki tudja hová. Gondolataiból egy újabb rántás szakította ki, ahogy hordozója erővel balra kezdte húzni. Egy kisebb folyosón mentek végig, majd megálltak egy nagy, kétszárnyas ajtó előtt. A nő itt is kétszer kopogott, majd résnyire kinyitotta a jobb szárnyat és belépett rajta, maga után rángatva a lányt is.
Egy hatalmas iroda képe fogadta őt. A falakat szigorú tekintetű, mozgóképű festmények borították. A szobában csak a baloldalon lévő kandalló tüze adott fényt. A lányt beljebb vonszolták. Egy nagy íróasztal előtt álltak meg, ami mögött egy női alak ült.
- Ő az – szólalt meg a lány mellett álló nő. Társa nem állt fel, csak rájuk nézett. Hosszú, fekete haja szoros kontyba volt fogva. A bőre fakó volt, a tekintete szúrós és mélyre hatoló. Szinte felnyársalta az embert.
- Mi a neved? – hallatszott a hangja. A kislány ijedten húzta össze magát a kegyetlen hangra, mintha a tulajdonos sose érzett volna szeretetet, és ő maga is képtelen lenne rá.
- Kérdeztelek!
- S… Sela – nyögte alig hallhatóan, de barna szemeivel a fekete tekintetbe nézett. A nő elmosolyodott, de nem volt benne kedvesség.
- Sela… tudod, miért vagy itt?
- Ne… nem.
- Azért vagy itt – hajolt egy kicsit előre a nő. Kicsivel több fény esett az arcára – mert az anyád nem szeret téged. Elhagyott. Nem kellesz neki.
Sela szemeibe újabb könnyek szöktek a kegyetlen szavakra. Összevont szemöldökkel és összeszorított szemekkel kiáltott fel.
- Nem! Anya szeret engem! Eljön, és magával visz!
- Nem, Sela – jelentette ki gonosz nyugodtsággal a nő – Sosem fog visszajönni. Fattyú vagy. Tudod, mit jelent az, hogy ’fattyú’?
Megrázta a fejét.
- Azt, hogy korcs vagy. Apád elhagyta anyádat, mikor megtudta, hogy terhes. Anyád sosem akart téged. Te csak egy sajnálatos baleset vagy. Nem lenne szabad élned.
Sela arcán némán folytak le a könnyek. A nő folytatta:
- Ez egy árvaház. Vagyis az olyan korcsok gyűjtőhelye, mint amilyen te is vagy. Én vagyok az igazgatónője az épületnek. Fel tudod fogni, hogy ez mit jelent?
Sela nem reagált bár sejtette, hogy mit akart a nő mondani. Pokollá fogja tenni az életét.
Az igazgatónő továbbra is kegyetlenül mosolygott, majd intett egyet, hogy elvihetik a gyereket. Sela ismét érezte a csuklója körüli szorítást, ahogy vonszolni kezdték. Visszamentek a bejárati ajtóhoz. Olyan közel volt… ha ki tudná szabadítani a kezét… Nem tudta, hogy mind az ajtót, mind a kaput mágia védi. A nő felvonszolta a lépcsőn, majd elhúzta egy szobáig. Ott kinyitotta az ajtót.
- Aztán csendben légy! – sziszegte, és belökte a helységbe. Sela hallotta a zár kattanását. Körülnézett. A teremben lányok aludtak kempingágyakon. Több korosztály is össze volt zárva, a kicsiktől kezdve, mint ő, az egész nagyokig, akik évek óta élhettek már itt. Mindegyik lány sápadt volt és vékony. Hideg volt és suttogást hallott. Azt hitte, hogy pár lány felébredt az érkezésére, és most azt vitatják, hogy ki lehet ő. Tekintetével kereste a beszélgető feleket, de csak alvókat látott. Aztán rájött, hogy a visszhangos suttogást nem a lányoktól jött, hanem attól a pár ködszerű alaktól, akik a teremben kóvályogtak. Félt, de nem mutatta. Egy üres ágyhoz lépett és elkezdte elrendezni. Pár pillanat múlva azonban megmerevedett. Mintha a nevét hallotta volna.
- Selaaaaa…
A visszhangos, mély hang hosszan elhúzta ezt a szót. A lány érezte, hogy hideg fuvallat éri a tarkóját. Elfojtott egy sikolyt, majd gyorsan a takaró alá bújt. A vékony anyagon keresztül kivette a fölémagasodó alakját. Tudta, hogy nem ember. És, ahogy a takaró lassan kezdett lecsúszni róla, azt is hamarosan megtanulta, hogy a kísértetek is épp olyan gonoszak, mint az a két nő, akiket megismert.
Velőtrázó sikoly.
Capricornus
2007-11-15, Budapest
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés