2. Fejezet

�s ez a f�rfi tudta, hogy mire gondolok, hogy mi minden rejt�zik a fejemben. " Whe the body speaks all else is hallow". Az eny�m hangosan besz�lt, a testem. El�tte t�rdeltem, �s az �rzelmek hirtelen megrohan�s�t�l k�nnyezni kezdtem. Nem t�rtem meg a csendet, de nem akartam, hogy s�ni l�sson. A f�j� lelkem s�rt �rte, oh olyan hangosan! Lehajtottam a fejem az �l�be, a hajam eltakarta a k�nnyeket. M�ly cs�nd hullott r�nk. Nem tudtam, hogy mi j�rhat a fej�ben, csak tal�lgathattam.

- Ne s�rj, ne s�rj, nem akarok k�nnyeket a szemeidben! Sz�ks�gem van a gyeng�ds�gedre, sz�ks�gem van az �rint�sedre! – simogatta a hajamat. K�nnyes szemmel feln�ztem r�, �s szerelmet l�ttam a tekintet�ben. Szerelmet, de azt az egyetemes szerelmet, ami emberr� tesz minket, ami lehet�v� teszi, hogy k�ny�r�letesek lehess�nk, hogy t�r�dhess�nk a m�sik emberi l�nnyel. �S szomor�s�got is l�ttam, ami�rt nem adhat t�bbet, nem adhatja meg, amire v�gyom. Nem adhatott t�bbet ann�l, mint amije volt.

- Sajn�lom… �n nem akarok… tudom… - s�hajtottam reszket� hangon, azt�n lehajtottam a fejemet, mikor a k�nnyeim �jra folyni kezdtek.

- H�, baby, nem szerethetsz engem, nem is ismersz, csak most tal�lkoztunk. Amit szeretsz, az csak egy idealiz�lt k�p r�lam. �n nem vagyok olyan. Higgy nekem, �n olyan vagyok, mint b�rki m�s.

- Nem, nem vagy olyan. Te nem vagy ak�rki. Te, te…Nem hiszem, hogy l�tezik az a sz�, amivel ki tudn�m fejezni, nem k�nny� David. K�rlek, ne k�rdezd, hogy mi�rt. Ez igaz szerelem, tudom.

- Nos, erre mit mondhatn�k? Sosem tudtam j�l b�nni az �rzelmekkel.

- Nem kell b�nnod vel�k, csak engedd, hogy cs�ndben szeresselek. Nem v�rok el t�led semmit. Tudom, hogy nem adhatsz sokat nekem. �n csak… �n csak… boldogg� tenn�l, ha csak engedn�d, hogy a k�zeledben legyek. De csak egy kis id�re. Tudom, hogy hamarosan el kell mennem. De addig is csak szeretn�m �rezni a jelenl�tedet. Ez nagy k�r�s lenne? – megint felemeltem a fejemet, hogy l�thassam a gy�ny�r� �s komoly z�ld szemeit.

- Nem, nem az. „Stay. You can leave tomorrow. Please, stay"

Megaj�nd�koztam egy �des mosollyal, �s az arcomat simogat� kez�be hajtottam fejemet.

- Olyan j� veled – s�gtam – Milyen szerencs�s vagyok, hogy tal�lkozhattam veled. �s olyan �des vagy, Dave. Rem�nykedtem benne, hogy az leszel, �s az vagy. Boldogg� tett�l!

- �r�l�k, hogy ezt hallom t�led. Ismered a v�laszomat, mely hasonl� a tiedhez – v�laszolta, �s felh�zott, hogy az �l�be �lhessek.

�tkaroltam a v�ll�t �s adtam neki egy cs�kot egy nagy mosoly ut�n.

- �s mit tervezel most? Mit csin�ljunk? �s ami a legfontosabb: mennyi id�t adsz nekem?

- A terveim? Mit sz�ln�l egy Depeche Mode koncerthez, amit v�gig�nekeln�nk? Mennyi id�t adok neked? Semennyit. Most r�gt�n megcs�kollak!

�s megtette. Egyszer, majd nem csak egyszer, kett�n�l t�bbsz�r. �gy cs�kol�ztunk, mint a tin�dzserek iskola ut�n. R�m n�zett – Mennyi id�re van sz�ks�ged?

- A v�gtelens�gig, mindet akarom!

- Na, most komolyan! Az megfelelne, ha egy�tt maradn�nk addig, am�g Magyarorsz�gon vagyunk? Az m�g h�rom nap, baby.

- Igen, Dave – v�laszoltam. �s nem tudtam elhinni, hogy ilyen szerencs�s vagyok. Nem csak a szeretkez�sek miatt, hanem a kiruccan�s miatt is, amit vele t�lthetek.

- Biztos vagy benne? �s eml�kezz r�, hogy val�sz�n�leg nem fogok megfelelni a f�listenr�l kialak�tott elv�r�saidnak. Csak ember vagyok, aki arra sz�letett, hogy hib�zzon.

- Tudom, hogy nem vagy t�k�letes. Senki sem az. De szeretn�m ezt a p�r napot veled t�lteni, ha te is akarod. Boldog lenn�k – mosolyogtam �s �jra �t�leltem. A mozdulatt�l h�traesett a p�rn�kra, �gyhogy fel�lr�l mosolyogtam r�.

- Te l�ny, olyan furcsa vagy. M�g mindig nem �rtelek, de kit izgat? Ha a t�rsas�gomat szeretn�d, akkor t�gy �gy! Mes�lj valamit magadr�l, hadd ismerjelek meg!

- Pontosan mit szeretn�l tudni? Nekem nincs olyan �rdekes �letem, mint neked – mosolyogtam r�, �s belet�rtam a haj�ba.

- Semmit �s mindent. Nem akarok feltenni k�rd�seket, minden k�rd�s, amit k�rdezek am�gy is butas�g. Csak szeretn�m hallani a hangodat, hallgatni t�ged, ez minden, amit szeretn�k.

- Rendben, ha ez a sz�ved v�gya a sz�let�snapodon, akkor teljes�tem neked – v�laszoltam, �s egy gyors cs�kot nyomtam a sz�j�ra, azt�n leg�rd�ltem a mellkas�r�l, �s mell� fek�dtem. Besz�lni kezdtem: - Mes�lek a gyerekkoromr�l neked. Amikor teljes m�rt�ben �lvezheted az �letet.

- Eml�kszel, hogy milyen volt gyereknek lenni? – k�rdezte komoly arccal – Eml�kszem olyan dolgokra, amiket el�sz�r csin�ltam. Az els� alkalomra, mikor leugrottam a medence ugr�deszk�j�r�l, az �lmos vas�rnap d�lut�nokra, amiket arra sz�ntam, hogy megtanuljak �gy biciklizni, hogy nem fogom a korm�nyt, vagy a napokra a tengern�l, amikor az ap�m a karjaiban tartott, ahogy a hull�mok incselkedve fel-le ringattak. Eml�kszel ezekre?

- Igen, eml�kszem. A nagyap�m�k farmj�ra az �sszes �llattal, �s a gy�m�lcs�skertre, ami illatos �s gy�ny�r�en sz�nes volt tavasszal, mikor vir�gzott minden. �s a nagy di�f�ra, amin eg�sz d�lut�nokat el tudtam t�lteni tizedszerre olvasva a kedvenc k�nyveimet. �s az �sszes kuty�ra, akik a mieink voltak ezek alatt a hossz� �vek alatt, azokra, akikkel feln�ttem. Igen, olyan kedves volt. Ennek ellen�re �gy �rzem most, hogy ez egy keser�des �r�m keveredve a szomor�s�ggal, a nosztalgia miatt, amit �rz�nk, mivel azok voltak az id�k, mikor nem voltak felel�ss�gek, �s minden a felfedez�sekr�l sz�lt.

- Ami olyan �tkozottul j� ennek a megtapasztal�s�ban az az �seredeti, a legels� �rz�se, amit ezen az els� �lm�nyen t�l nem tapasztalhatsz meg soha t�bb�. �gy �rtem vannak dolgok, amiket csak el�sz�r �s utolj�ra teszel. Ezeknek az „els�knek” a megtapasztal�sa furcsa volt, elker�lt�k az agyamat �s egyenesen a sz�vembe k�lt�ztek. Ez a pillanatnak val� �l�s alapja. Mikor gyerek voltam, minden term�szetes volt. Most nagyon er�sen kell pr�b�lkoznom ahhoz, hogy a pillanatnak �lhessek nem t�r�dve a m�lttal vagy a j�v�vel. Neh�z ezt az �llapotot el�rni, mikor egy�ltal�n nem gondolkodsz, de mindent felfokozott �rz�kekkel �szlelsz k�v�l �s bel�l is.

- Igaz. De a gyermek m�g mindig �l bennem �s benned is. Biztosan �rzed te is. Te vagy a leg�rz�kibb l�ny, akivel a sors �sszehozott. Igen, annyira �t tudod teljesen �lni az �rz�seidet, �s �sszhangban is tudsz �lni vel�k.

- Oh, te ez a fajta vagy, mindig dics�rsz. Igaz, �n a nem gondolkod� fajta vagyok, legt�bbsz�r el�bb cselekszem, minthogy gondolkodn�k, val�sz�n�leg ez nem a legjobb vagy a legb�lcsebb. A dics�retetek hajt engem, motiv�l, hogy m�g t�bbet tegyek magam�rt, �rted �s m�sok�rt. Inspir�ltok. Az igazi dics�ret sz�momra az elismer�setek. Ez�rt besz�ltem az els� alkalmakr�l. Ez az els� alkalom, hogy valaki olyannal tal�lkozom, mint te. Nincs m�g egy olyan, mint te. �lelni t�ged olyan, mintha mag�t az �jdons�got �leln�m – mondta �s a karjaiba vett. A mellkas�ra hajtottam fejemet, �s hallgattam a sz�vver�s�t, a leg�desebb hangot. Biztos voltam benne, hogy az univerzum k�zep�n vagyok, �s ez a hang az �let hangja volt.

Megint a s�r�s sz�l�n �lltam. Senki sem mondott ilyen dolgokat nekem, csak Dave.

- Ha m�r az els� alkalmakn�l tartunk, akkor el kell mondanom, hogy ez az els� alkalom az �letemben, hogy valaki �gy besz�lt r�lam, ahogyan te. A szavaid… - suttogtam halkan – �n t�nyleg… nem tudom elmondani pontosan, hogy milyen fontosak sz�momra. Tudod, hogy meg�rintetted a lelkemet vel�k? – k�rdeztem, mik�zben az ujjaim lassan �s finoman csupasz b�r�t simogatt�k. Meg voltam b�v�lve. A lelkem egy kicsi, de er�s l�ngk�nt �gett. � adta nekem ezt a melegs�get. � �s senki m�s.

- K�sz�n�m, ez minden, amit hallani akartam – v�laszolta, �s gyeng�den megcs�kolt. Csak fek�dt�nk ott, szeret�k egym�snak, �lelve a m�sikat.

A szemei m�g mindig szomor�ak voltak �s f�radt volt. Az az id� volt, mikor elkezdett f�jni. Most m�r a kora is megl�tszott rajta. Az �rzelmi energi�i megcsappantak, hi�nyzott az elme elevens�ge �s szelleme, ami az �let vitalit�s�hoz �s �r�m�hez k�t�tte. �rzelmi f�radts�gban szenvedett, a l�lek egyfajta teljes kimer�l�s�ben. De �n szerettem a szomor� Dave-emet is. Ez csak egy volt a sok-sok arca k�z�l. A szemei olyanok voltak, mintha csak vissza akart�k volna nyerni az �let �rtelm�t.

- David, dr�g�m, most m�r pihenn�nk k�ne, nem gondolod?

- Igen, olyan �tkozottul f�radt vagyok. El tudn�k viselni egy j� alv�st.

- Rendben. Akkor aludj, dr�g�m. Vigy�zni fogok az �lmaidra – feleltem �s mosolyogtam, mialatt a homlok�t simogattam, majd ujjaim az arc�ra cs�sztak – Csak aludj, �s �lmodj sz�peket… - suttogtam, �s egy cs�kot adtam saj�t ujjamra, mely gyeng�den meg�rintette a sz�j�t.

De az �lom nem j�tt k�nnyen a szem�re. Azt�n v�gre elaludt. Aludt, m�g �n figyeltem. �bren maradtam, csak hogy ki�lvezhessem a l�tv�ny�t. Az id� lassan telt, azt�n egy nagyot s�hajtott, �s besz�lni pr�b�lt, de nem �rtettem, hogy mit.

Mocorogni kezdett, de m�g nem volt teljesen �ber, csak h�nykol�dott ide-oda, azt�n kinyitotta a szemeit. A tekintete furcsa volt, nyilv�nval�an megijedt att�l, hogy hol van, p�r m�sodperc m�lva r�j�tt.

- �lmodtam – mondta.

- Tudom, figyeltelek. R�m�lom volt? Olyan nyugtalan volt�l.

- Nem, �ppens�ggel nem az volt, el�g kellemes volt, szeretkeztem veled.

R�viden felnevettem.

- Szeretkezt�l velem. �s kellemes volt… Mit mondhatn�k? Megtiszteltet�s az �lmaidban lenni.

- El k�ne menn�nk a v�rosba v�s�rolgatni. Seg�ts tal�lnom egy aj�nd�kot Rosie-nak!

- Oh, persze. Seg�tek! Szeretek az utc�kon j�rni �s az embereket figyelni. Egy�bk�nt hogy van �, a kisl�nyod? Nem t�l sok mindent hallhatunk r�la.

Fel�ltem, �s keresni kezdtem a ruh�imat.

- Az �n kicsimre gondolsz? Oh, milyen �des! � apa kicsi l�nya, a kicsi csillagom, Stella.

- Oh igen, tudom, hogy nagyon szereted �t. Annyira b�mulatos, ahogy besz�lni tudsz r�la. A kicsi f�nyes csillagod – mosolyogtam sz�vb�l j�v�en – Tal�n egy nap nekem is lesz egy csillagom. Rem�lem.

- Igen, a legjobb dolog, ami csak t�rt�nhetett velem, hogy apa lettem. Hat�rtalanul szeretem a gyerekeimet. Mind a h�rmat. �gy szeretem Jimmyt, ahogy a mostohaap�mat szerettem, �s � is szeret. Csod�s gyerekek, mind a h�rom. �s most meg tudn�d mondani, hogy hol tal�lok t�nd�reket?

- Bocs�nat?

- T�nd�reket, Rosie t�nd�reket akar a vil�g minden r�sz�r�l, gy�jti �ket.

�s megkezdt�k keres�s�nket Budapest utc�in a t�nd�rek ut�n.

Dave l�that�lag kedvelte Budapestet. Lelkesedett �rte, hogy t�bbet l�sson bel�le, ez�rt �gy gondoltam, megmutatok neki p�r j� kis helyet, mint p�ld�ul a sz�k utc�kat a kast�ly-negyedben a Budai hegyekben, �s hasonl� dolgokat. Azt szerettem volna, hogy �lvezze a gy�ny�r� orsz�gomban val� tart�zkod�s�t. Fent j�rtunk a kis utc�kban, mikor �szrevettem egy kis boltot �s h�vogat� kirakat�t.

- Gyere Dave, n�zz�nk k�r�l odabent! – invit�ltam, ahogy megmarkoltam a kez�t, �s m�ris a bolt fel� vett�k az ir�nyt.

Egy kicsi cseng� az ajt� f�l�tt jelezte j�tt�nket, �s egy aranyos id�s h�lgy mosolygott r�nk.

- Seg�thetek? - k�rdezte az �n nyelvemen egy mosollyal az arc�n.

Dave k�rd�n n�zett r�m.

- Azt k�rdezte, hogy seg�thet-e nek�nk – ford�tottam - K�sz�nj�k, egyel�re csak n�zel�d�nk – mosolyogtam vissza. – Azt mondtam neki, hogy el�sz�r csak k�rben�z�nk – fordultam fel�, �s a polcok k�z� h�ztam.

Folytattuk a n�zel�d�st. Antik hat�s�, furcsa �s szokatlan dolgokat k�n�ltak a polcok, de m�gsem mondtam volna antik boltnak.

- N�zd, milyen helyes fadoboz van ott – mutatott Dave egy polcra.

- Oh igen, sz�p farag�s, csod�s darab.

- Megmutatn�, k�rem? – k�rtem az id�s h�lgyet.

Biccentett, �s el�m helyezte a pultra a dobozt.

Leford�tottam Dave-nek, amit mondott: a doboz t�rt�net�t: - Ez a kis doboz egy id�s h�lgy tulajdona volt, aki egy elszeg�nyedett nemesi csal�db�l sz�rmazott. Ez egy csal�di kincs volt, �r�ks�g, ami p�r �ve ebben a boltban k�t�tt ki a h�lgy hal�la ut�n. Ahogy az id�s elad� mondta, a h�lgy a bar�tn�je volt, �s a doboz nagyon kedves volt a tulajdonos sz�v�nek. A fontos pap�rjait tartalmazta – Dave fel� sand�tottam, �s elmagyar�ztam, hogy szerelmeslevelekre gondolt.

- Oh, szerelmeslevelek? Azok? M�g mindig benne vannak a dobozban?

- Igen, �gy hiszem – v�laszoltam – Meg akarod n�zni �ket?

- Csak miut�n megvettem. Mondd meg neki, hogy elviszem.

- H�lgyem, az �r itt mellettem megvenn�.
- Nem is �rdekli menyibe ker�l?
- Nem, ne agg�djon, nagyvonal� ember.
- Rendben. M�g valamit?

- T�nd�reik nem lenn�nek? A kisl�ny�nak kell.
- Oh, a kisl�ny�nak, hogyne. Vannak t�nd�reink, szint�n a h�lgy hagyat�ka. K�v�nj�k megn�zni?

- Felt�tlen�l. Dave, �gy t�nik, tal�ltam n�h�ny t�nd�rt Rosie-nak.

- Tal�lt�l? N�zz�k meg �ket!

Az id�s n� h�trament a boltban a h�ts� polcokhoz p�r percre. Ez alatt a kis id� alatt az ujjaim k�vett�k a doboz oldal�n l�v� farag�sokat. Azt hiszem, Dave r�m n�zett.

- Itt is vannak – mondta a n�, miut�n vissza�rt egy pap�rdobozzal, �s megmutatta az �ruj�t.

- Oh, ezek csod�latosak! – mondtam Dave-nek.

- Milyen r�szletes munka! Szerintem nagyon r�giek lehetnek. Sz�p, kicsi t�nd�rek a kicsi t�nd�remnek. Szeretni fogja �ket!

- Megveszed �ket?

- Persze. Micsoda b�mulatos bolt ez – komment�lta nekem Dave.

�jra a szem�be mosolyogtam, �s megk�rdeztem, hogy mindegyik t�nd�rt elvissz�k-e.

- Igen persze, mind a h�rmat! – mondta boldog kifejez�ssel az arc�n.

- Mindet vissz�k – mondta a n�nek, �s kifizett�k a 3 t�nd�rt �s a dobozt.

M�g egyszer elmosolyodott, azt�n b�cs�t intett nek�nk. Kil�pt�nk.

- El�gedett vagy? – k�rdeztem, mik�zben Dave elvette t�lem a dobozt tartalmaz� nylon-szatyrot is.

- Igen, az vagyok, persze. Most mit szeretn�l?

- �n? Te mit akarsz?!

- S�ta?

- Nekem ok�. David, szereted Viktor Vasarely munk�it? Ismerek egy m�zeumot a ki�ll�tott k�peivel. Meg szeretn�d n�zni �ket?

- A neve nem igaz�n ismer�s sz�momra, de lehets�ges, hogy l�ttam m�r egy vagy k�t k�p�t. Nem tudom – vont v�llat �s r�m mosolygott – N�zz�k meg azt a ki�ll�t�st!

- Rendben! Menj�nk! – mosolyogtam vissza �s megfogtam szabad kez�t, hogy a helyes ir�nyba h�zhassam.

Csak egy kicsit kellett s�t�lnunk. K�v�ncsi voltam r�, hogy f�l fogja-e valaki ismerni, mert eddig senki sem tette. V�g�l is nem fekete �lt�nyt viselt Aviator napszem�veggel. Csak egy k�k farmer �s egy feh�r Led Zeppelin p�l� volt rajta, semmi m�s. �gy n�zett ki, mint b�rki m�s.

Mik�zben az �ti c�lunk fel� s�t�ltunk, megk�rdeztem:

- Mi�ta gy�jti Rosie a t�nd�reket? Most �pp mennyinek a tulajdonosa?

- Az els� n�h�ny darabot szeretett feles�gemt�l kapta, mikor d�sz�tette Rosie sz�let�se el�tt a szob�j�t. Azt�n mindegyik bar�tunknak nagyon tetszett, ez�rt m�r k�r�lbel�l 300-at kapott, mire 3 �ves lett. Azt�n onnant�l � maga k�rt m�g t�nd�reket. Nagyon szereti �ket. Id�r�l-id�re �trendezi a kollekci�j�t. K�t hatalmas szekr�ny van tele vel�k. �s ha tudok, akkor mindig �jabbakat hozok neki. Mindent megtenn�k �rte! Mint p�ld�ul zebr�t szerezni Afrik�b�l, ha k�rn�! Olyan h�l�s �rt�k. Olyan �des, a nyakamba ugrik, �s �ssze-vissza puszil.

Dave most m�r sug�rz�an mosolygott, ahogy a l�nya az esz�be jutott.

Hallottam r�la, hogy a sz�l�k viselkedhetnek �gy. Egy kicsit furcsa volt sz�momra, hogy a sz�vem �sszeugrott a szavait�l. T�nyleg rajong a kis csillag��rt.

M�g nincs gyerekem, de ahogy hossz� perceken �t besz�lt a kisl�ny�r�l, egy kicsit k�nnyesek lettek a szemeim. Nem tudtam, mi�rt bukkantak fel ezek az �rz�sek a sz�vemben.

- Ez olyan kedves – mondtam gyorsan – Tal�n eml�kezni fogsz r�m emiatt a h�rom miatt m�g egy kicsit, miut�n visszat�rt�l New Yorkba.

- Megb�ntottalak, baby? Mi a baj?

- Semmi, semmi – v�laszoltam neki, �s tudtam, hogy b�lcsebb lenne nem megosztani vele a gondolataimat.

- Amiatt van, ahogy besz�ltem Rosie-r�l.

- Igen, pr�b�ltam elrejteni az igazi �rz�seimet, olyan megind�t�, hogy ennyire szereted.

- Oh, igen, persze, az apja vagyok. �s mire � megsz�letett, m�r tudtam milyen �rt�kes dolog lehet az apas�g. M�r nem voltam t�bb� olyan vad. A gyerekek miatt feln�ttk�nt kezdesz viselkedni, nem sz�m�t, hogy nem �rzed a korodat. Addig am�g k�r�lbel�l t�z �vesek nem lesznek, addig te �s a partnered, a sz�leik az eg�sz vil�got jelentik sz�mukra.

Egy kis k�nnycsepp futott v�gig az arcomon a szavait�l. A sz�vem annyira f�jt, hogy zokogni tudtam volna! De m�g tartottam magam.

- Tudod, Dave… - kezdtem cs�ndesen – Mikor a hotelban besz�lgett�nk Rosie-r�l… hazudtam neked – nem tudtam r�n�zni, a saj�t cip�m orr�t figyeltem, ahogy egy sz�k k�zben s�t�ltunk.

- T�nyleg? Miben?

- Azt mondtam… azt mondtam, hogy tal�n egyszer nekem is lesz egy csillagom. Rem�lem…

- Igaz, �s?

- �n… �n nekem csak a rem�ny maradt. Nem lehet gyerekem… ahogy az orvosok mondt�k – b�ktem ki csendesen. A k�nnyeim �jra folyni kezdtek. – Ez�rt… ez�rt szeretek hallani a gyerekekr�l, ugyanakkor nagyon f�j is. Megsebez.

- Szeg�nyk�m! De tal�n valahogy m�giscsak van rem�ny. Az ut�bbi eredm�nyek az orvostudom�nyban mindenk�pp �g�retesek.

- Igen, tal�n. Bocs, nem akartam elmondani, csak hirtelen kit�rt. Sajn�lom m�g egyszer.

- Nem kell. Meg tudom �rteni, hogy milyen teher lehet ez egy n�nek vagy egy p�rnak! Vannak bar�taim, akik pr�b�lt�k �s pr�b�lt�k, de m�g a lombikb�bi-program se seg�tett nekik.

- K�sz�n�m az egy�tt�rz�st, amit tan�s�tott�l.

- Gyere baby, hadd �leljelek meg. J� vagyok az �lel�sek osztogat�s�ban.

Egy kicsit nevettem, �s hagytam, hogy k�r�m fonja karjait, miut�n letette a szatyr�t.

- Egy kicsit vicces, hogy m�g csak egy napja ismerj�k egym�st, de m�r k�tszer is l�thatt�l s�rni – mondtam, mik�zben a fejem a mellkas�n fek�dt.

- Ja, egy �rz�keny n� vagy. Ez nem probl�ma, de nem szeretek k�nnyeket l�tni egy gy�ny�r� n� arc�n – n�zett le r�m egy vigasztal� kis mosollyal, �s let�r�lte a k�nnyeimet az ujj�val.

- Bocsi, mindig h�lyes�geket csin�lok – v�laszoltam, ahogy sz�gyenl�sen kibontakoztam a karjaib�l – Besz�lj�nk valami boldogabb t�m�r�l!

- Ok�, mondd csak! Mit szeretn�l csin�lni, miut�n megn�zt�k a ki�ll�t�st? – k�rdezte.

- Mit sz�ln�l egy eb�dhez valami puccos �tteremben?

- Nagyon j�l hangzik. M�ris �hes vagyok. �gy t�nik. Mindig �hes vagyok, nem igaz�n tudom, hogy mi�rt. Mindig k�szen �llok a kaj�l�sra.

- Akkor te ilyen kis moh� vagy.

- Minden �rtelemben, baby – s egy gyors �s gyeng�d harap�st adott a nyakamra.

Felnevettem, �s kicsit elh�z�dtam t�le.

- Erre most nincs id�nk – mondtam mosollyal az arcomon.

- Erre mindig van id� – v�laszolta �s felvette a szatyrot a f�ldr�l.

�jra mosolyogtam. – Sosem fogunk oda�rni arra a ki�ll�t�sra… Gyer�nk! K�v�ncsi leszek a v�lem�nyedre, miut�n megn�zt�k!

P�r l�p�s ut�n v�gre meg�rkezt�nk.

- Itt vagyunk – jelentettem be neki, mik�zben bel�pt�nk az �p�letbe. Ez a m�zeum el�g kicsi, de tele van Vasarely munk�ival. – Dave, szereted a nonfigurat�v m�v�szetet? Mert a legt�bb munk�ja ebbe a kateg�ri�ba tartozik.

- �ppens�ggel szeretem. P�ld�ul csak r� kell n�zned a h�tamra. Tudom, hogy az a kelta tetov�l�s nem igaz�n nonfigurat�v, de �n kedvelem. N�zz�k meg azt a ki�ll�t�st. L�ttam m�r p�rat az �letem sor�n – v�laszolta �s bel�pett a m�zeumba.

Elmosolyodtam, �s megvettem a jegyeinket. Az els� kis szob�val kezdt�k.

�s lassan haladtunk. El�g sok id�t t�lt�tt minden k�p el�tt. Egy sz�t sem sz�lt. �n sokkal gyorsabb voltam a k�pek szemrev�telez�s�ben, ezr�t le�ltem �s Dave-et figyeltem. �gy t�nt el�g er�sen koncentr�lt, mintha valamit festett volna a fej�ben. Az arca fesz�lt volt a figyelemt�l. Nem tudtam meg�llni, hogy ne b�muljam �t.

- Hol akarsz enni? – k�rdeztem Davidet.

- Ak�rhol, ahol kaphatok n�mi tengeri halat �s has�bburgony�t, megk�v�ntam.

- Nos, n�zz�k csak! Tal�n az Irish Cat-ben, de nem, ott nincs friss hal. Sz�val, ink�bb a P�v�t mondan�m a Four Season’s Hotelben, ahol �ppen laksz.

- Ok�, menj�nk haza, azt�n eb�d ut�n…

- Pihen�nk egy kicsit, tal�n?

- Igen, valami olyasmi… - n�zett r�m m�lyen azokkal a gy�ny�r� z�ld szemeivel.

- Oh… rendben, benne vagyok…

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s