6. Fejezet

Csak �ltem az irod�ban az �r�asztalomn�l �s n�ztem a rohan� felh�ket az �gen. Nem tudtam koncentr�lni. Val�j�ban megint egy darab szarnak �retem magam. Borzalmasan s�padt voltam. M�g mindig nem tudtam elhinni. A h�reket tegnapr�l. Sokkol� h�rek. F�lelmetes �s hihetetlen h�rek. Csak �ltem ott �s gy�r�gettem sz�rke koszt�m szokny�mat. Tiszt�n hallottam a p�rbesz�det tegnapr�l:

- Nos, Heged�s kisasszony, itt vannak feket�n-feh�ren az eredm�nyek. �rtes�tem �nt, hogy �n gyermeket v�r. A kisbab�ja a 12. h�tben van, eg�szs�ges, �s ha itt n�zi a k�pet, itt dobog a sz�ve.

- De hogy? Hogyan?

- El�fordul, dr�g�m, el�fordul.

- Nem, nem, �gy �rtem, �gy volt, hogy nem lehet gyermekem az �llapotom miatt.

- A saj�t szem�vel l�that egy gy�ny�r�, eg�szs�ges, �l� embri�t, egy j�v�beli embert…

- De… Oh Istenem! – nem tudtam megsz�lalni, csak �ltem ott k�nnyes szemmel n�zve a k�pet. Ez nem lehets�ges! Azt hittem, sosem lesz kisbab�m! �s most… �s most terhes voltam az � bab�j�val! Semmi k�ts�g, hogy ki lesz a baba apja. Egyszerre �reztem boldogs�got �s szomor�s�got.

Tudtam, hogy valahogy kapcsolatba kell l�pnem vele. De az biztos, hogy nem k�ldhetek neki egy priv�t �zenetet a DMMB-re. Nincs egy telefonsz�mom, nincs egy e-mail c�mem. Van egy telefonsz�mom, igen, de az az otthoni sz�ma �s mi van, ha Jen…

Tan�cstalan �s zavart voltam. Egy biztos volt, nem tudom meg�lni a kisbab�nkat. Hirtelen bel�m has�tott: a mi bab�nk, a l�tez� leger�sebb m�don vagyunk �sszek�tve. Tudtam, mennyire szereti a gyerekeket, �s tudtam, hogy szil�rdan hisz Istenben, �gyhogy ugyanazt mondan�. De mindenk�pp jobb min�l hamarabb inform�lni �t, mert ha �gy d�nt, hogy nem akarja a gyereket, akkor meg kell szak�tanom a terhess�get. De leszek hozz� el�g er�s?

Nem tudtam koncentr�lni a hossz� irodai �r�kon semmire, s mikor v�gre haza�rtem, az els� dolgom volt felh�vni �t. N�m�n im�dkoztam, hogy � vegye fel a telefont. Szerencs�m volt.

- Igen? Itt Dave Gahan.

- Szia. �n vagyok az, a fest�d Magyarorsz�gr�l – kezdtem �vatosan. A hangom tal�n kicsit remegett, de r�foghatjuk a telefonvonalra.

Cs�nd, azt�n:

- Baby, te vagy az?

- Nos, Natalia Heged�s vagyok, a l�ny, aki festett…

- Tudom, ki vagy. Istenem, persze hogy tudom. Att�l f�ltem, valami butas�got csin�lsz, �n… �n olyan… Fel akartalak h�vni, de te nem akart�l engem…

- Mi? Ez nem igaz. � Istenem, oh, Dave… - �s s�rni kezdtem.

- Ne s�rj, mi�rt nem h�vt�l kor�bban?

- Mert most nagyon fontos okom volt, hogy h�vjalak.

- Beteg vagy, valami t�rt�nt?

- David. A gyermekedet v�rom.

- Mi?

- A gyermekedet v�rom. �s tudni szeretn�m, hogy azt akarod, hogy megszak�tsam-e a terhess�get? Jogod van ilyen d�nt�st hozni, mint a…

- Istenem, nem, nem. �n nem akarom ezt. Tartsd meg!

- H�la Istennek, hogy ezt mondtad! Nem tudom, hogy lett volna el�g er�m r�, hogy meg�ljem a bennem l�v� kicsi �letet! – ny�gtem reszket� hanggal.

- Nem, ezt sosem tudn�m senkit�l se k�rni! Nem vagyok gyilkos.

- Igen tudom, David.

- De… ez hogy lehets�ges? Azt hittem, nem lehet gyereked – k�rdezte egy kicsit izgatottan.

- Tudom, de a csod�k megt�rt�nnek. �s ez egy csoda sz�momra! Tudod, mennyire v�gytam egy gyerekre. Most olyan boldog vagyok. Tudom, hogy a szitu�ci� nem k�nny�, de mindenk�pp boldog vagyok. Csak el akartam mondani, mert ezek fontos h�rek, �gy �rzem. Azt akartam, hogy tudj r�la.

- K�sz�n�m, dr�ga, �s k�rlek nyugodj meg – mondta nyugodtan.

- Nem kell semmit csin�lnod, ha nem akarod. K�t ember helyett is szeretni fogom a bab�t, �s szeretetben felnevelem �t. �gyhogy ne agg�dj!

- Nem akarsz engem? Az apj�nak? Nem akarod?

- Oh, Istenem, igen, akarom, persze, de mivel ez egy v�ratlan gyerek…

- V�ratlan, de nem nem k�v�natos. Nem nem k�v�natos sz�momra. �n… nos csak meglep�dtem meg minden, de mindezek ellen�re csod�s dolog �jra ap�v� v�lni. Egy m�sodpercig se f�lj! A p�rod tud r�la?

- …………………………………...

- Itt vagy? Elhagyott t�ged?

- Dave, �n… nekem nincs senkim, csak te. �n nem tudtam, �n…

- Rendben, Natalie. M�g nem is mondtad kor�bban a nevedet, milyen sz�p n�v. Rendben. L�thatlak?

- David, nem tom, ez az amit…

- Mikor elk�ldt�l, mikor �gy ott hagyt�l, ezt akartam elmondani neked, hogy nem kellett volna ezt tenned, �n, �n tal�lkozhattam volna veled, ha akartad volna…

- Csak tal�lkozt�l volna? M�lt id�ben? Oh… bocs, nem tudok norm�lisan gondolkodni. El�gg� �ssze vagyok zavarodva.

- Semmi baj, �des, L�tni akarlak. Tudni akarom, hogy j�l vagy-e.

- Az igazat megvallva mi�ta elment�l, nem vagyok j�l – v�laszoltam nem t�r�d�m st�lusban, de csak a szomor�s�gomat akartam elrejteni vele. N�ha elcsod�lkozom rajta, hogy milyen v�ltoz�kony �rzelmeim vannak. Az egyik hangulatb�l a m�sikba ugr�lok.

- Ezt m�g el kell rendeznem magamban is, de ne menj sehov� p�nteken, ok�? Am�gy is P�rizsba kell mennem, �gyhogy �tugrom. K�s� estefel� leszek ott.

- Rendben, David, v�rni fogok r�d. Viszl�t – mondtam egy kis mosollyal az arcomon �s letettem a kagyl�t.

Annyira boldog voltam, hogy nem volt m�rges r�m… m�g. �s nem akarja, hogy megszak�tsam a terhess�gem. Azt hiszem, meg�r�ltem volna, ha azt k�ri. M�ris jobban szeretem a saj�t �letemn�l is ezt a bab�t. Mindent�l meg fogom v�deni. Az �n �rt�kes kis kincsemet. Nagy csoda volt sz�momra, hogy Isten lemosolygott r�m, �s megadta azt, amit mindig is szerettem volna! �jra az �r�m k�nnyei folytak le az arcomon, ahogy gyeng�den simogattam a hasamat. Hihetetlen, hogy Dave Gahan a j�v�beni gyermekem apja. �lmaim f�rfija, aki nem lesz az eny�m teljesen, de �jra �s �jra l�tni fogom �t.

K�t hossz� munkanapom volt p�ntek el�tt. Majdnem meghaltam ett�l a k�t unalmas napt�l! A munkat�rsaim – k�zt�k egy n�, aki j� bar�tom volt – k�rdezt�k, hogy mi van velem, de egy sz�t se mondtam nekik az igazs�gr�l. El�sz�r err�l is besz�lnem kell Daviddel, hogy mennyit mondhatok el az ismer�seimnek. Nem akartam k�nyelmetlen helyzetbe hozni.

A p�ntek el�rkezett �s az �n sz�vem minden perccel er�sebben vert. Vettem n�mi �telt, �s valami finomat f�ztem a konyh�ban. Tal�n Dave �hes lesz az utaz�st�l. Rem�lem, �zleni fog neki a f�zt�m. Azt akartam, hogy minden t�k�letes legyen.

M�g mindig az utols� sim�t�sokat v�geztem az �telen, mikor cs�ngettek. A sz�vem hirtelen �gy elkezdett kalap�lni, hogy azt hittem, rosszul leszek. De oda�rtem az ajt�hoz a halv�nys�rga k�t�nyben, amit teljesen elfelejtettem levenni magamr�l.

�s ott volt � az ajt�ban �llva, mosolyogva, egy hatalmas pacit tartva a kezeiben.

- Hello, Dave. �r�l�k, hogy �jra l�tlak – mosolyogtam �s beinvit�ltam egy f�l�nk kis puszi ut�n, amit az arc�ra adtam.

- �n is! Tess�k, ezt az aj�nd�kot r�d b�zom, m�g a kisbab�nk j�tszani nem tud majd vele.

- Oh, ez kedves t�led, Dave. Gyere be �s �lj le – v�laszoltam mosolyogva �s bevezettem a nappaliba. A macit leraktam az egyik karossz�kbe, �n meg levettem a k�t�nyt. Dave engem figyelt.

- Mi az?

- Semmi k�l�n�s. Gyere, hadd n�zzelek k�zelebbr�l. Ne f�lj, nem harapok.

�jra mosolyogtam �s el� l�ptem.

- V�konyabb vagy �s sokkal s�padtabb – diagnosztiz�lt �s gyeng�den megsimogatta a hasamat – Hogy viseled?

- Nos, David, szeretn�l m�g egy fi�t? �lland�an h�nyingerem van. Azt mondj�k, a fi�k teszik ezt veled.

- Egy fi�? Minden j�het, csak kiskutya ne! Valami n�v, amit szeretn�l?

- Da-vid, Da-vid �s ha l�ny lesz, akkor Da-vid. Szeretlek.

- Ne besz�lj butas�gokat! Ezt nem teheted egy l�nnyal! – nevetett �s felemelte v�kony pul�verem sz�l�t. A meztelen b�r�met akarta �rinteni lapos hasamon.

- Ok�, csak vicceltem. M�g nincs sok �tletem. De a te tippjeidet is szeretn�m hallani. Elm�letileg te vagy az apa, megvan a jogod hozz�.

- Elm�letileg? Rem�lem �gy �rted, gyakorlatilag. Nem vagyok t�l j� a nevekkel kapcsolatban, Jack a nagypap�ja ut�n kapta a nev�t, Rosie, nos, Jen v�laszt�sa volt. Nem tom, furcsa lenne sz�momra, ha Davidnek h�vn�nk. De ha akarod, �s tudom, hogy mi�rt akarod, �n meg�rtem.

- Persze, gyakorlatilag �rtettem. Ut�nad nem voltam m�sik f�rfival. Nem tudtam – vontam meg a v�llam – Egy�bk�nt k�s�bb is eld�nthetj�k a baba nev�t. Van id�nk.

- Igen, az id� ennek a kis cs�pps�gnek dolgozik – mondta gyeng�den �s megcs�kolta a b�r�met, mik�zben karjait a derekam k�r� fonta. Az ujjaim a haj�val j�tszottak. Feln�zett r�m.

- Gyere a konyh�ba. K�sz�tettem vacsor�t. Tal�n �hes vagy. �s besz�ln�nk kell…

- Igen, �hes vagyok, mi a vacsora, Natalie?

Fel� ford�tottam az arcomat – Olyan j� hallani, ahogy a nevemet mondod azzal a gy�ny�r� hangoddal.

- �des, ezt fogod csin�lni v�gig? M�r most megf�leml�tve �rzem magam, meg zavarban.

Csak elmosolyodtam �s megcs�v�ltam a fejem.

- Majd megl�tod, hogy mit k�sz�tettem a konyh�ban. Rem�lem, finom lesz. Az ut�bbi id�ben nem sokat tudok enni.

Bement�nk a konyh�ba, ahol az asztalom m�r meg volt ter�tve.

- Tudom, hogy szereted a halat s�lt krumplival, de sajnos mostan�ban nem b�rom a hal szag�t, sajn�lom dr�ga, ez�rt �gy d�nt�ttem, hogy semmi k�l�nlegeset nem k�sz�tek. Csak h�slevest az anyuk�m receptje alapj�n, �s rizses h�st. Rem�lem, �zlik.

- Ne agg�dj, biztos vagyok benne, hogy j�l tudsz f�zni. �s ne f�lj t�lem. �n is csak egy norm�lis f�rfi vagyok, aki mindent megeszik, ha �hes! �gyhogy, l�gy sz�ves, adj nekem abb�l a levesb�l. �s mondd el, hogy mir�l szeretn�l besz�lgetni.

B�lintottam, �s az asztalra helyeztem a meleg levest.

- Nos, el�sz�r is lenne egy k�rd�sem. Mit fogsz mondani Jennynek? Vagy titokban akarod tartani? Senkinek sem mertem semmit mondani a helyzetr�l.

- H�t, m�r el�g sokat agyaltam rajta, �s m�g mindig nem vagyok biztos a v�laszban. Jen val�sz�n�leg kib�rn�, de nem sz�vesen tenn�m ki nem k�v�nt �s felesleges f�jdalomnak. Elfogadn�, de f�jna neki, �gyhogy azt hiszem, nem mondom el neki. Egyel�re legal�bbis nem. A nyilv�noss�g persze szigor� nem, nem. Miattad �s a kicsi miatt. A zaklat�suk n�ha el�gg� f�jdalmas tud lenni, sz� szerint. �gyhogy arra gondoltam, hogy nem adok nekik es�lyt, hogy megtudj�k, Dave Gahan gyerk�ce, ez�rt m�g mindig azt javaslom neked, hogy ne verd nagydobra. Mit gondolsz? Ebben az esetben persze ki kell tal�lnod, hogy mit fogsz a k�rnyezetedben �l�knek mondani. De az �n gyerekem lesz, az �n nevemet fogja viselni, �s gondoskodni fogok r�la, s mindent meg fogok adni neki, amit a t�bbi gyerekem is megkap.

- Tudom, hogy a nyilv�noss�g nem k�rd�s. A bar�taimra gondoltam, de azt hiszem jobb, ha nem mondom el nekik sem. Meg tudom tartani. De ha „titokban” akarod tartani, akkor mit gondolsz mit fognak sz�lni itt Magyarorsz�gon az emberek egy olyan vezet�kn�vhez, mint a „Gahan”?

- Nem tehetek r�la, ez a nevem, �s minden gyerekem neve is, �s k�r�lbel�l 45000 m�sik ember neve is az Egyes�lt Kir�lys�gban, akik mind �r sz�rmaz�s�ak. Fogadjunk, hogy itt Magyarorsz�gon is tal�ln�k embert ezzel a vezet�kn�vvel. Rem�lem, nem b�nod. Teljesen az apj�nak �rezn�m magam, ha az �n nevemet viseln�.

- Persze, David, boldog �s b�szke vagyok r�, hogy te vagy a gyermek�nk apja, a neved, a teljes nevedet kapja, ha lehets�ges.

- L�tod, a gyerekek az �r�kk�val�s�got adj�k neked, az �r�k �letet. Tal�n te meghalsz, de tov�bb �lsz a gyerekeidben �s az � gyerekeikben, m�g a vil�g �ssze nem d�l. M�r el akartam mondani. El�sz�r nem voltam biztos benne, de ahogy m�lt az id�, elkezdtem r�j�nni, hogy az a kis id�, amit egy�tt t�lt�tt�nk, sokkal t�bbet jelentett sz�momra, mint egy kis kiruccan�s, �s el�gg� szomor� voltam, mikor elutas�tott�l a megjelen�semkor.

- Igen, sajn�lom, hogy elszomor�tottalak. �s teljes boldogs�g, hogy ezt hallhatom a sz�db�l – meredtem a levesembe. Nem ettem t�l sokat, de nem �rdekelt. A legfontosabb dolog az volt, hogy a gyermekem apja itt lehetett velem p�r �r�ra. – De �gy �reztem, hogy ez �gy nem helyes, hogy hasztalan volt, amit tett�nk. Teljesen elgyeng�ltem az �rzelmeimb�l. N�ha �gy v�dekezem.

- De l�tod? Nem kell v�dekezned ellenem – mosolygott �s befejezte a levest – Most hadd mondjam el, hogy ez volt az �sszes leves k�z�l a legjobb, amit valaha ettem!

- K�sz�n�m, dr�g�m. Gyerekkoromban any�m el�g sokszor k�sz�tette ezt. Szerettem. De az �v� sokkal jobb volt. Sajn�lom, hogy nem k�stolhatod meg az �v�t…

- Mi�rt? Hol van az any�d?

- M�r r�g�ta halott. El�t�tte egy aut� �s egy l�legeztet� g�pen v�gezte… Furcsa, nem? Martinnak igaza volt, Istennek t�nyleg fura a humor�rz�ke… Emiatt ez a dalotok, a Blasphemous Rumours k�l�nleges helyen van a sz�vemben.

- Sajn�lom, �des. Nem akartalak megb�ntani.

- Semmi probl�ma, r�g t�rt�nt. Csak sajn�latot �s szomor�s�got �rzek, ha r� gondolok. Nagyon szerettem �t. � volt a leger�sebb t�maszom – mondtam csendesen, s elvettem Dave leveses t�ny�rj�t, hogy hozzam a rizses h�st. El�g sokat vett, �n meg mosolyogtam.

- Alapj�ban v�ve ez egy anya feladata. H�ny �ves volt�l, amikor elment?

- Majdnem 17.

- �s most? Megk�rdezhetem?

- Persze. K�t h�nap m�lva 28 leszek.

- M�g mindig el�g fiatal – mosolygott – Nem zavar, hogy sokkal id�sebb vagyok?

- Isten ments, dehogy! – mosolyogtam – �gy szeretlek, ahogy vagy. �s am�gy is, mindig is jobban szerettem az id�sebb f�rfiakat. Ahogy belegondolok, azt hiszem, mindig id�sebb partnereim voltak. Azt hiszem, biztons�got kerestem a karjaikban, �s azt szerettem volna, ha egy kicsit mutatj�k az utat, tal�n az ap�m miatt.

- � is meghalt?

- Nem, m�g �l valahol, de �vek �ta nem l�ttam. El�g kicsi voltam, mikor elhagyta any�mat �s engem, �gyhogy sosem volt igazi ap�m.

- Sz�val nem volt k�nny� gyerekkorod – v�laszolta, miut�n lenyelte a falatot �s egy�tt�rz�ssel a szemeiben r�m n�zett. – Nincsenek id�sebb rokonaid? Nagysz�l�k? Hogy siker�lt �tv�szelned ilyen fiatalon?

- Nincs igaz�b�l senkim. Ez�rt mondtam neked k�t napja, hogy senkim sincs, csak te vagy. Tudod, kem�nyen dolgoztam, �s mellette v�geztem el az iskol�t. H�rom �v m�lva siker�lt annyi p�nzt �sszeszednem, hogy egyetemre mehettem. K�pezni akartam magam egy jobb munk��rt. Azt�n siker�lt. Ez a h�z az any�m� volt, kicsit fel�j�tottam �s m�g mindig itt �lek.

- Nagyon er�s n� vagy. Rengeteget szenvedt�l. Most m�r jobban �rtem, hogy milyen neh�z lehetett neked, mikor azt mondt�k, hogy nem lehet gyereked se. �gyhogy a mi gyermek�nk nagy csoda lesz az �letedben, nem igaz?

- Igen, ez igaz, nem tudom elmondani, mennyire boldog vagyok most. Boldogg� tett�l!

- �r�l�k, �s �r�l�k annak is, hogy te leszel a legkisebb gyerekemnek az anyja – gyeng�den megfogta a kezemet, ami az asztalon pihent. K�nnyes szemmel mosolyogtam r�. Nem tudja igaz�n meg�rteni, hogy mennyire fontos nekem ez a baba, csak �n tudom.

- Milyen a rizs? – k�rdeztem ink�bb.

- Nagyon finom. Nagyon j�l f�z�l!

- K�szi.

- De nem ett�l valami sokat. Pedig kellene.

- Tudom, de nem vagyok �hes. Az ut�bbi id�ben nem tudok valami sokat enni.

L�ttam rajta, hogy ez nem tetszik neki, de m�gsem mondott egy sz�t sem.

De rendesen megijedt, mikor felugrottam az asztalt�l �s a WC-re siettem kidobni a nagy �res semmit, ami bennem volt. M�g mindig �klendeztem, mikor let�rdelt mell�m, �s kif�s�lte a hajamat az arcomb�l, s fogta a homlokomat, hogy enyh�tse a f�jdalmat.

- Baby, baby – s�gta gyeng�den.

Tal�n �t perc m�lva let�r�ltem a k�nnyeket a szememr�l, amik a h�ny�s k�zbeni er�lk�d�s miatt voltak ott. Sz�gyelltem magam, m�g mindig rosszul voltam..

- Igen, amiatt van. L�tod… most m�r l�thatod, hogy… nem hazudtam.

- Mi�rt mondod ezt? Sosem gondoltam erre.

- Semmi… cs… - de nem tudtam befejezni a mondatomat, mert egy �jabb �klendez�s j�tt. Ut�ltam a gondolatot, hogy �gy l�t. Pr�b�ltam eltolni a kez�t. – Elb�rok… ezzel. Percek m�lva jobban leszek - t�r�ltem meg a sz�mat egy darab WC-pap�rral.

- Tal�n orvoshoz k�ne menned, vannak j� m�dszerek ennek a kezel�s�re.

- Nem – r�ztam meg a fejem, ahogy megmostam a sz�mat �s ittam egy poh�r vizet – Semmik�pp, ezt, ezt csin�lom mindig, minden nap, azt hiszem �n… �n f�lek.

- Velem j�ssz, hallod? Velem j�ssz…

- Hov�? Hov� akarsz vinni? – n�ztem r� k�rd�n a t�kr�n kereszt�l, miut�n kik�ptem a vizet �s visszatettem a hely�re a fogkef�met.

Nem mondott semmit, csak csendesen �t�lelt.

- Tudnod k�ne, hogy hov� – suttogta a f�lembe – Tudnod kell, egy biztons�gos mennyorsz�gba, nem hagylak egyed�l �lni, teljesen egyed�l ebben a vil�gban. Gondold csak meg, csak fontold meg egy percre, k�rlek, a gyermek�nk�rt �s a biztons�god�rt. Nem akarlak k�nyszer�teni, nem akarok sokat k�rni t�led, csak l�gy a k�zelemben.

„Ez nem lehet igaz! T�nyleg oda invit�l… Oh Istenem, annyira j� lenne. De befoly�solhatom ennyire az �let�t? �s mit csin�ljak ott? T�nyleg el kellene hagynom az otthonomat, a haz�mat, a m�ltamat, hogy a k�zel�ben legyek? Mindent fel k�ne itt adnom? �s mi lesz, ha nemet mondok? �ljek itt egyed�l? �s? M�r hozz�szoktam a m�ltban. De… nem akarok egyed�l lenni t�bb�, ha egy apr� kis rem�nysug�r is van r�, m�g a gyermek�nk megsz�letik” – gondoltam, mik�zben szorosan markoltam a ruh�j�t a h�t�n, s fejemet a mellkas�ba f�rtam. P�r perc m�lva feln�ztem nyugodtan csillog� szemeibe.

- Nos rendben, veled megy�nk…

- J�l van – mondta nyugodtan a v�llaimn�l fogva – Mindannyiunknak jobb lesz. Natalie, nem igaz�n tudom kifejezni az �rz�seimet, �n is zavarban vagyok, de ha velem j�ssz, akkor t�bb es�ly�nk lesz egy�tt lenni, �s jobban megismerni a m�sikat, s meglesz az es�lyem r�, hogy gondoskodjak r�lad. Ezt teszik az ap�k, nem igaz?

- Nekem sosem volt, de azt hiszem igazad van – suttogtam cs�ndesen – Meg akarom k�sz�nni neked.

- Mi�rt?

- Minden baj�rt, amibe a baba �s miattam keveredt�l �s fogsz keveredni. Semmif�lek�pp nem akarlak zavarni, �s majd megpr�b�lok l�thatatlan maradni New Yorkban, ahogy itt is mindig tettem.

- Nos, n�zd, azt hiszem, f�lre �rtett�l valamit. Nem foglak elrejteni. L�tezel, nem foglak eldugni. Nem sz�gyenkezem miattad, hogy elrejtselek. Az�rt tettem az aj�nlatot, mert fontos vagy sz�momra. Ti ketten velem j�tt�k – �s az egyik kez�vel megsimogatta a hasamat-, �s b�relni fogok nektek egy lak�st a k�zelemben. Nem olyan k�zel, hogy k�nyelmetlen�l �rezhesd magad, de sz�momra el�g k�zel, hogy b�rmikor l�thassalak, ha akarlak �s seg�tsek neked, ha lehets�ges. M�ris motoszk�l valami a fejemben vil�gosan �s l�giesen: festhetsz ott, ha akarsz.
Visszatartottam a k�nnyeimet, csak �lltam a karj�ban �s �reztem a m�sik meleg kez�t a hasamon, �s hirtelen m�rhetetlen�l boldognak �reztem magam. Annyira �r�ltem, hogy a gyermekem apja olyan f�rfi, mint �, hogy adhatok neki egy aj�nd�kot, egy r�szt magamb�l!

�s az �tlete a fejemben sz�guldozott �s tetszett. Mindig is szerettem rajzolni �s festeni. Tal�n meg k�ne pr�b�lnom ott. Tudtam, hogy a szemeim boldogan csillogtak.

- Neked csak j� �tleteid vannak vel�nk �s a j�v�nkkel kapcsolatban? Mert ez a fest�s is tetszik. Gondolkodtam rajta, hogy mit csin�lhatn�k ott, de ez a lehet�s�g j�l hangzik. Nem leszek h�l�tlan, �g�rem.

- H�l�tlan! Megint! K�rlek, �rts meg. Nem vagyok a felettesed csak az�rt, mert Dave Gahan vagyok. Az a f�rfi vagyok, akit szeretsz, rendben, �s �n vagyok a gyerek�nk apja. Az�rt teszem ezt, mert megtehetem. Nem kell h�l�snak lenned. Csak boldognak akarlak l�tni, rendben? Csak boldognak! Nekem k�ne h�l�snak lennem, mert olyat adsz nekem, amit egy ideje m�r elvesztettem. Elevens�get. �l�nek �rezni magam, k�pesnek �rezni magam arra, hogy gondoskodjak, hogy szeressek.

- A gondoskod�s j�l �ll neked, David – mosolyodtam el v�gre – Rendben, lenyugodtam. Meg�rtelek, csak a term�szetemb�l fakad�an viselkedem �gy, vagy a m�ltam miatt, nem igaz�n tudom. De most m�r sokkal jobban �rzem magam, hogy b�zhatok a j�v�ben, �s a bab�t �s magamat is nagyobb biztons�gban tudhatom. De most, menj�nk ki a f�rd�b�l, nem kell itt �lldog�lnunk. Most m�r j�l leszek. Am�g nem pr�b�lok valamit enni. A kaja egyszer�en nem marad meg bennem.

- Amint meg�rkezt�k NY-ba, el kell menn�nk az orvoshoz, nem akarom, hogy rosszul legy�l. Jobb, ha most �sszepakolod a cuccaidat, �n majd int�zem a rep�l�jegyedet �s a v�zumodat az �llamokba. A rep�l� holnap este 20:30-kor indul. Addig elint�zheted itt a dolgaidat, bejelenteni az elutaz�sodat a c�gn�l meg ilyeneket, b�cs�t mondani a bar�toknak.

- Ok�, Dave, te vagy a f�n�k!

- Hah, v�gre �n lehetek az…

�s le�ltem a nappaliban, hogy telefon�ljak. El�sz�r a f�n�k�met h�vtam. Nem volt t�l boldog �s megpr�b�lt meg�ll�tani a h�rom h�napos felmond�si id�vel. Megpr�b�ltam elmagyar�zni a szitu�ci�t, de nem volt t�l kedves. Tal�n k�s�bb elmondom Dave-nek, �s valamit kezdhet�nk ezzel. Kint volt a konyh�ban �s a vacsor�t pakolta el. Felh�vtam a bar�taimat �s elb�cs�ztam t�l�k. Meglep�dtek, de �n is. Ez egy nagy l�p�s volt az �letemben. �gy d�nt�ttem, hogy a cuccaimat m�snap reggel fogom �sszepakolni. M�r t�l f�radtnak �reztem magamat hozz�.

- Dave, dr�ga, a cuccaimat majd holnap pakolom �ssze, most nem vagyok t�l j�l. Megint a hasam. Sz�d�l�k. Le akarok fek�dni.

- Natalie, elviszlek az orvoshoz, legink�bb egy n�gy�gy�szhoz most azonnal!

- Nem, nem, nem. Rendben vagyok. Nos, tudom, hogy nem, de az ut�bbi hetekben v�gig �gy �reztem magam, sz�val semmi �j. Csak el�g k�nyelmetlen�l �rzem magam, ennyi az eg�sz.

- Ez norm�lis? Tudod Joe-n�l �s Jenn�l nem voltak ilyen probl�m�k. Sokkal nyugodtabb lenn�k, ha elj�nn�l velem egy orvoshoz. Nem akarom, hogy b�rmif�lek�pp is b�nt�d�sa essen a bab�nknak.

- Dave, k�rlek, ne agg�dj t�l sokat. Minden rendben lesz. Ha holnap reggelig nem leszek jobban, akkor elmegyek a dokimhoz, j�?

- Rendben. De m�g mindig agg�dom.

- Azt hiszem, �n m�s vagyok, mint Joe �s Jen, aki nem viseli olyan k�nnyen a terhess�get. Ennyi az eg�sz.

- Ja, val�sz�n�leg az vagy. De akkor is. Miel�tt bejelentkezn�nk a rep�l�re, meg kell vizsg�lnia egy specialist�nak, nem �lhetsz 12 �r�t egy rep�l�n �gy!

- J�l van, j�l van! Meg�rtettem! – tettem fel a kezeimet, azt�n lassan fel�lltam, lehajoltam a telefonom�rt �s r� n�ztem – Akkor, �gy hiszem, itt szeretn�l maradni az �jszaka h�tralev� r�sz�ben.

- Ha engeded, akkor igen.

- Oh, persze, hogy engedlek. �r�lten k�v�nlak!

- Uh, babe, ne mondj nekem ilyeneket. Nincs es�lyem r�…

- Gyer�nk Dave, csak egy kis �lelkez�s, fekv�s a karjaidban, hogy k�zel �rezzelek magamhoz.

- Ok�, ebb�l tal�n nem lesz probl�ma – mosolygott.

- Nem fogok harapni, ne agg�dj – kuncogtam.

- Tudom, hogy nem, b�r azt k�v�nom, b�rcsak azt tenn�d.

- Oh, igen, eml�kszem. Szeretted – mosolyogtam, ahogy karjaimmal �t�leltem a nyak�t a h�l�ban �llva.

- Igen, ez igaz…

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s