Mauka & Useless-girl:

The Children Of The Night

 (Az �jszaka gyermekei)

(t�red�kek – ujjgyakorlatok)

Started: 2007-12-27

�rezted, ahogy v�gigsim�tasz a h�t�n, a forr�, nedves fel�letet, a b�rsonyos b�r alatt a kem�nyen ugr�l� izmokat, �rezed az isteni illat�t, v�gyakozva hozz�simulsz.

V�gignyalod a bonyolult mint�zatot az elej�t�l a v�g�ig, am�g �rtelmet nem l�tsz benne, mint egy megfejtett neh�z r�buszban. Azt�n k�rbe is rajzolod az ujjaiddal, �s k�pzeletben tov�bbrajzolod le eg�szen a derek�ig. Cir�gatod ott az �rz�keny b�r�t, azt�n gyeng�den megmassz�rozod, hogy far, comb �s g�tizmai kiengedjenek �s ellazuljanak.

Azt�n megfordul �s azzal az �rd�gi kis mosoly�val megk�r, hogy massz�rozd �t v�gig el�lr�l is. Megtenn�d, ugye? Nem hagyn�d �t sz�ks�gben?

Azt�n v�gigsim�t a testeden, te meg megborzongsz �s minden porcik�d reszketni kezd, ahogy els�t�t�l� szemekkel r�n�zel. �s k�zli veled, mert abba nem hagyn� a simogat�st egy milliszekundumra se, k�r�ket �rva le: - Your body is endless…

Te pedig leveg� ut�n kapsz, ahogy k�zelebb von mag�hoz �s tov�bbra is azzal a pimasz kis mosoly�val tartja fogva tekintetedet. Nem tudod elhinni, hogy veled t�rt�nik ez az eg�sz, ahogy egyre k�zelebbr�l �s k�zelebbr�l l�tod csod�s sz�j�t �s hirtelen n�ni l�tsz� szemfogait, megb�v�l �s fogva tart a tekintet�vel, mire r�j�ssz mi t�rt�nik m�r k�s�, elveszt�l, oda halhatatlan lelked, az �jszaka fi�nak szeret�j�v� lett�l els� cs�kja ut�n mely felsebezte ajkad.

Beleny�gsz a v�resre sikeredett cs�kba �s a nyaka k�r� fonod a karjaidat a teljes al�rendelts�g jelek�nt. Annyira term�szetesnek �s hely�nval�nak �rzed azt ami �, amit k�pvisel, hogy sz� n�lk�l olvadsz bele �hes l�ny�be.

�s � is egy�rtelm�nek, a s�t�t er�k �ltal megszenteltnek �rzi a n�szotokat, hogy sz�t sem sz�lva a baldachinos �gyra l�k �s rajtad terem.

V�gigsimogatja a testedet, mik�zben mindketten lenyalj�tok a v�redet. Te is �s � is a saj�t sz�tokr�l. Z�lden izzani l�tsz� tekintet�vel t�ged figyel, a reakci�idat, �s te megt�maszkodva kezeiden h�trafesz�ted a nyakad, hogy hozz�f�rhessen, mert l�tod szem�ben az �hs�get.

Elmosolyodik egy pillanatra, �s fellihegve v�gigsim�t nyakadon hossz�-hossz� ujjaival, �s gyeng�den oldalra ford�tja a fejed. Egy pillanat m�lva m�r �rzed is lehelet�t a nyakad b�r�n, majd a nyelv�t, ahogy v�gignyalja l�ktet� eredet.

Var�zsos k�bulatot �s gy�ny�rt tapasztalsz, m�shoz nem foghat�t. Odaadod magad neki, �rzed: uralkodik rajtad. Prec�zen, finoman, majdhogynem gyeng�den veszi a v�red, majd amikor eleget ivott hosszan kutatja tekintet�vel a tiedet, pr�da legy�l-e avagy t�rsa.

Gyeng�den v�gigsim�tasz az arc�n. Nem f�lsz t�le, �rzed, erre v�rt�l eg�sz �letedben. �s nem �rdekel, hogy mi lesz veled ezen az �r�lt �jszak�n, nem zavar ha elveszi az �leted �s nem zavar az sem, ha elenged. A l�nyeg, hogy vele lehetsz. H�velykujjad v�gigfuttatod v�res als�ajk�n, �s hangtalanul k�red, hogy cs�koljon meg.

Megteszi, hosszan, nagyon hosszan, elandal�t, majd hirtelen felegyenesedve h�velykujja k�rm�vel felhas�tja mellkas�n a b�rt a l�ngol� f�nix alatt, �s arcod odah�zza. �s te pillanatnyi megfontol�s n�lk�l nyalod �s kortyolod v�r�t, m�gnem azt nem s�gja: - El�g lesz �des.

Most m�r �rzed, ahogy v�gigperzseli minden eredet t�zes v�re, mely olyan izzaszt�, mint a sz�npadon l�tott mozdulatai. Sz�tlanul n�zel fel r� t�rdeltedb�l �s hagyod, hogy kezei k�z� vegye arcodat. Elmer�l nagy szemeid v�ltoz� tekintet�ben. �riszeid �gy v�ltogatj�k sz�n�ket, mint a sz�nes �vegv�z�k, ha r�juk esik a napf�ny.

V�rja a metamorf�zist, v�rja, hogy teljesen az �v� lehess. �gy �rzed, mintha egy er�s marok egyetlen mozdulattal r�ntan� ki a lelkedet testedb�l �s elt�nne vele fekete karmos keze visszhangz� gonosz nevet�ssel. A cs�kj�ra t�rsz magadhoz. - J�, hogy itt vagy. Mag�nyos voltam nagyon - s�gja neked.

- R�d v�rtam eg�sz �letemben - vil�gosodsz meg, de nem hallatszik meglepetts�g a hangodon. Olyan, mintha haza�rt�l volna. Mindent term�szetesnek �s mag�t�l �rtet�d�nek �rzel megint. Olyan �sszeszokotts�ggal fekszel a karjaiban, mint ahogy a leveg�t veszed.

N�zed a karjaiban fekve arc�t, olyan gy�ny�r�, mint valami �si, pog�ny kir�ly szobra egy szents�gtelen kast�ly romjai alatt. Szemei k�t �g� napk�nt vil�g�tj�k meg az �si igazs�got: A szerelem er�sebb a b�szkes�gn�l. Nem sajn�lod egy minutumig sem, hogy a dolgok �gy t�rt�ntek, holott semmi sem volt el�re meghat�rozva, meg�rva, �nmagad elhat�roz�s�b�l tetted, amit tett�l.

�s � mindezt tudja, kiolvassa arany sz�nben felvillan� szemeidb�l, ahogy h�trahajtva fejedet s�hajtva hunyod le �ket v�gigsim�tva ujjbegyeiddel meztelen mellkas�t, csak hogy �rezd ujjaid alatt h�s�t, melyet a te v�red melenget. Te magad f�zni kezdesz, eg�sz tested libab�r�zni kezd, ahogy b�r�d furcs�n kem�nyebbnek �s t�m�rebbnek hat, ahogy h�l le a h�v�s �jszak�ban, mely besz�kik az ablakon el�rasztva a szob�t, meglibbentve a vaskos f�gg�ny�ket az �gy oszlopain.

De � gondodat fogja viselni, ebben biztos vagy. Azon t�n�dsz, hogyan lehet egy ilyen gy�ny�r� fia az �jszak�nak mag�nyos. Hiszen ahogy te is, biztosan m�sok is v�llalkoztak volna. Vagy m�gsem. K�nny� neked, gondolod, te id�ig csak erre a f�rfi�ra v�rt�l, neki �rizted meg magad, soha m�st erre m�lt�nak nem �rezt�l. Hozz�d hajol �s leh�zza r�lad az aranybrok�t takar�t: - Erre nem lesz t�bb� sz�ks�ged. Meg kell szoknod l�t�nket, hamarosan nem fogsz m�r f�zni. Minden kezdet neh�z. Hallgat�zz bele az �jszak�ba, mit hallasz Annabell?

Nem lep�dsz meg rajta, hogy tudja a neved, b�r egyszer sem eml�tetted neki. V�kony ruh�idon v�gigsim�t a l�gy szell�, melynek szinte hallod sustorg�s�t. Egy pillanatra lassan r�n�zel a feletted t�maszkod�ra, azt�n elford�tod �jra �p nyakadat, hogy arcod az ablak fel� fordulhasson, melyen bes�t a telihold f�nye. �rzed, ahogy lassan ki�lesednek az �rz�kszerveid. Hallod, ahogy az egyik nyitott ablakon kereszt�l eljut hozz�d az �jszaka h�v� hangja. Hallod a denev�rek r�pt�t, a rovarok sz�rny�nak zizzen�s�t, a f�k s�hajait, a farkasok csahol�sait �s von�t�sait a k�zeli hegyekben, a feny�k �gainak recseg�s�t.... mindent.

- Hallom �ket... - s�god lassan �s halkan lehunyt szemmel. Nyugalmad megrend�thetetlennek t�nik, mintha csak egy k�nyelmes burokban lenn�l tudv�n, hogy semmi sem �rthat m�r neked.

- Igen, �k a mi bar�taink, az �riz�ink. Mi m�st hallasz m�g? - k�rdezi �s tekintet�t beletemeti a ti�dbe, par�zsl� szeme felmeleg�t val�ban. Az �rz�s olyan, mintha kicsi t�zeket gy�jtana v�gig rajtad, melyek sz�tterjednek �s �sszefutnak, am�g imm�r halott v�red fel nem t�zesedik hev�t�l. Nehezen tudn�l elszakadni tekintet�t�l, mely fogva tart, szemeibe n�zve v�laszolsz:

- Hallom… sz�vdobog�sokat hallok, gyeng�ket, kis�llatok�t �s pulz�l�an er�seket, emberek�t. �hes vagyok....

- Mennyire vagy �hes? Forr m�r a v�red? Marcangol a k�n, hogy csillap�tsd? �szint�n v�laszolj - k�ri tekintet�t az eny�mbe f�rva.

- Nem... m�g nem - vallod be k�nl�dva.

- Akkor m�g nem ehetsz, m�g v�rnunk kell. Nagyon fontos, hogy a kell� pillanatban igy�l, hogy val�ban oltsa szomjadat.

- Ez... mindig �gy van? - fesz�lsz meg teste alatt, ahogy h�tad �vbe akar hajolni, de kem�ny teste az �gyhoz szegez.

- Nem, csak az els�n�l ilyen fontos, hogy k�s�bb �lvezhesd a t�bbit. Els� alkalommal meg kell v�rni, m�g a v�r, amit kapt�l t�lem, �tform�lja testedet olyan hasonlatos szervezett�, mint az eny�m.

�jabb rosszull�t t�rt r�d, zsigereid sz�rny� g�rcsben vonaglanak. Azt hiszed, ott halsz meg, ami imm�r nem lehets�ges, l�v�n sz�ved m�r megsz�nt dobogni. Dave er�sen tart ott �s a f�ledbe suttogja:

„Breathe for me

We can be together

If you breathe for me…”

Megpr�b�lsz engedelmeskedni neki, de egyre kevesebb �s kevesebb leveg�t kapsz, azt�n hirtelen olyan nagy kortyokban kezded venni, hogy szinte rosszul vagy t�le, ahogy tested kem�nyen fesz�l �s csap�dik �jra �s �jra a t�ged sziklaszil�rdan �gyhoz szegez� Mesterednek, mintha csak egy szikl�t akarn�l arr�bb gur�tani. Lepattansz r�la �jra �s �jra, �s �rzed, hogy egyidej�leg �jra �s �jra szinte elektromos kis�l�seket �rzel, ahogy tested az �v�hez �r, s bizsereg a b�r�d kett�t�k �ssze-�ssze�r� energi�it�l.

Azt�n minden elcsendesedik. Fek�dsz, nem �lsz, de l�tezel. Egyik keze felemelkedik. Azt�n f�l�tted lebeg� keze v�gigsim�t feletted. Nem �r hozz�d. V�gighalad tested k�rvonal�n �s �j �rz�keid kimondhatatlan intenzit�ssal t�rnek r�d. Annyira k�v�nod annak a k�znek az �rint�s�t, hogy nekifesz�ted nyugtalan testedet az � kez�nek. Magadhoz h�zod. Kezed �tkulcsolja a h�t�t, �s ahogyan � is �t�lel, l�legzetel�ll�t� �lvezet t�r r�d.

Miut�n mag��v� tett, melletted fekszik �s arcod a kezeibe fogva a szemedbe n�z, �s egyre suttog: - Anabell, Anabell…

- David, Mesterem... most m�r �rzem. Most m�r teljesen a tied vagyok - mondod s�hajn�l is halkabb hangon, de tudod, hogy �gyis meg�rti. - Menj�nk, �hezem.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s