3.

Dave-re ránehezedett a lelkiismeret, amikor másnap elköszönt Martintól olyan bűntudatosan, mint a kutya, amelyik ellopta a vacsorát. Már a nyelve hegyén volt, hogy bevall neki mindent, elmondja mi történt, de aztán gyáván megfutamodott. Hazament New Yorkba, a stúdiójában ült és napszám ott emésztette magát. Senki sem tudta mi baja van. A feleségét kerülte és amikor már nem bírta tovább, saját kezébe vette a dolgokat és lehunyt szemei Viva édes arcát látták maguk előtt.

Nem találta a helyét sehol sem. Bármibe kezdett, félbehagyta. Csak pár dolog tudta elvonni a figyelmét a történtekről, például a lánya, Rosie, akivel mindig szívesen foglalkozott. De a bűntudat ott munkált a lelkében, és minden egyes alkalommal, mikor látta, hogy Martin hívja, görcsbe rándult a gyomra és lehunyva szemeit vette fel a kagylót attól rettegve, hogy most fogja bejelenteni, hogy tud mindenről és jobb, ha nem kerül a szeme elé... De minden egyes alkalommal más volt az ok.

Kínlódott. És félt, hogy örökre megutálta őt a lány. Nem értette saját magát. Félt attól is, hogy esetleg elmondja valakinek és kipattan a hír. Nem vonzotta túlzottan a börtön képe, emlékezett még a rácsok látványára drogos korszakából. Idegesen kapkodta be az anti-depresszáns gyógyszereit. Ismerte magát, a depresszió szélét súrolta az állapota, de sikerült uralnia. Viszont a gondolatait nem. A legváratlanabb pillanatokban villantak be neki képek az együtt töltött éjszakáról. A sötéten villanó kislányos szemek... a puha aranybarnára sült hibátlan bőr... a lágy virágillat, amit a kócos rövid tincsek is árasztottak... a szűk forróság...

Nem bírta tovább, a telefonja után nyúlt, ahogy újra a stúdiójába zárkózva ült, s tárcsázta a lány számát. Gombóccal a torkában, hátrahajtott fejjel imádkozott, hogy vegye fel. Kicsöngött. Megőrült, tudta magáról jól és hitetlenkedve rázta a fejét, hogy megint mekkora bajba keverte magát.... Még mindig csöngött. Hosszasan. Aztán megjelent a 'Nem válaszol' felirat a kijelzőn. Gondolta órán lehet a lány, hisz kora délelőtt volt. Majd később még próbálkozik.

Dave minden nap felhívta és egyszer véletlenül fel is vette, nyilván nem nézte meg ki hívja, de amint beleszólt, bontotta a hívást. Dave szenvedett, mint a kutya. A kislány elcsábította, ő pedig elveszett ember. Mindig is az érzékei irányították, nem bírt magával. A feleségének azt mondta, dolguk van a lemezfelvétellel és Kaliforniába repült, bérelt egy autót és kettőkor már az iskola előtt várta, hogy kismadara kijöjjön.

Mozdulatlanul figyelte az épületből kijövő diákokat fekete napszemüvege mögé bújva a félig lehúzott ablakon kinézve. Érezte, hogy remeg a térde. Több mint egy hete nem látta a lányt és érezte, hogy minden porcikája utána reszket. De tudatosan visszafojtotta ezt az érzést és összeszorított szájjal figyelte a csengő hangjára kiözönlő diáksereget. A többség már elment, s azt hitte, hogy elszalasztotta kiszemeltjét, mikor tekintete megakadt egy fél oldalra fésült barnás-szőke frizurán s a hozzá tartozó csinos arcon.

Viva gyanútlanul dobta hátára a tesicuccát, majd megigazította válltáskáját. Tincsei a tarkójánál kicsit vizesek voltak még, mert a torna utáni zuhanyzás óta még nem száradtak meg.

Kiszállt az autóból és nekitámaszkodott. Tudta, hogy a lány észre fogja venni. El sem téveszthette. A lány pontban átellenben állt és....egyedül volt, álldogált. - "Úristen, mi van ha az apjára vár?" - futott át az agyán.

Viva elővette a telefonját, valakit hívott. Az övé is csengeni kezdett, keresték.

Dave arcára egy kis mosoly kúszott, mikor a kijelzőn meglátta Viva nevét. A lányt figyelve vette fel.

- Igen? Mondd csak…

- Mit csinálsz itt? - hallotta türelmetlen hangját.

- Hát téged vártalak.

- Azt mindjárt gondoltam. Félek veled találkozni, de muszáj. Fontosabb, mint hinnéd. Menj egy sarkot, és a kávézónál várj meg, beszállok melléd, akkor is, ha a pokolba viszel.

Viva szenvedélyes hangja, vadsága forrósággal öntötte el. Ágyéka lüktetni kezdett és tagja kőkeménnyé vált. Újra maga alatt akarta érezni gyönyörű testét, újra birtokolni akarta őt…

Engedelmesen csukta össze telefonját és ült vissza a kocsiba, majd beindítva a motort lassan elhajtott az őt figyelő lányra pillantva. Viva idegesen pillantott körbe. Még jó, hogy mostanában az apjának nincs ideje értük jönni. Megigazítva szoknyáját és megdobva hátán a tornacuccát fordult a kávézó irányába, hogy sietős lépteivel minél hamarabb odaérjen a rá várakozó fekete kocsihoz. Még egyszer körbepillantva fogta meg az anyósülés felőli kilincset és gyorsan beszállt. Nem mert Dave-re nézni nagy hirtelenjében. Táskáját és az eddig a hátán cipelt tornazsákját az ölébe húzta.

- Miért hívogatsz állandóan? - suttogta a szélvédőn mereven kifele bámulva, ahogy ő törte meg először a csendet.

- Hogy miért? Mert megőrülök érted, azért - válaszolta csendesen Dave.

- Persze, én meg elhiggyem. Miért lennék más mint a többiek?

- Viva, nincsenek többiek, úgy élek, mint egy kibaszott remete. Mégis mit gondoltál? Megdugtalak, mert nem volt jobb dolgom? Tényleg azt hiszed rólam? Ennyire érzéketlen baromnak tartasz? Akkor miért akartál engem?

- Nem tudom! - kapta rá a tekintetét, majd el is fordult a járdán siető embereket nézve.

- Biztos?

- Hagyj békén Dave. Jó volt, élveztem, de... hagyjuk. Ez nem vezet sehova. Nem ezért akartam beszélni veled.

- Hanem? - nézett rá kérdőn és komolyan - Előbb ezt beszéljük meg Viva! Miért rángatsz? Miért játszol velem? Élvezed te csitri, ha fájdalmat okozol? Mi a büdös francért én kellettem neked és nem valami 17 éves tacskó? Gyerünk, válaszolj Viva, most azonnal, vagy egyszerűen hazaviszlek és bevallom apádnak, ami egy hete majd megöl. Beleőrülök a lelkiismeret-furdalásba, mégis akarlak, ahogyan már nagyon régen semmit sem! Érted te ezt? – emelte fel most már a hangját ültében kihúzva magát és fenyegetően magasodva Viva felé.

- Ezt a Davidet szeretem - lehelte Viva - David, nem jött meg. Érted? Nem védekeztünk.

Dave leforrázva meredt a lányra és érezte, ahogy azon nyomban lesápad és kiveri a víz egyszerre. Ujjai annyira szorították a kormányt és az ülése szélét, hogy belefehéredtek. Tekintete rohamosan elsötétült és nyelt egy nagyot.

- Mi? - nyögte - Az istenit! - kiáltott kétségbeesett dühvel a hangjában, de ez nem Vivának, hanem a helyzetnek és a saját hülyeségének szólt. - Kurva élet! Hogy lehettem ilyen... Jézusom! - nyögte összefüggéstelenül, ahogy ezer meg ezer gondolat futott át ijesztően a fején. Visszadőlve az ülésre meredt maga elé egy percig miközben letörölte homlokáról az izzadtságot.

- Megoldjuk David, ne aggódj - a férfi úgy tűnik tényleg asszonnyá tette a kislányt, kezdett felnőttesen gondolkodni. Az ijedt és dermedt férfihez bújt és hozzásimult. - David, egyet nem fogok tenni, ha tényleg a gyerekedet várom.

- Uram Isten, sejtem mi az. - nyögte Dave - Uram isten Viva, istenem segíts!

- Vennünk kell tesztet, nekem nem adnak, venned kell, lehet, hogy orvoshoz kell vinned. És ne haragudj, hogy ilyen voltam, megijesztett, hogy beléd szerettem.

- Uram Jézus - lépett a fékre Dave, a kocsi hirtelen megállt az út közepém - Viva, tudod te mit beszélsz?!

- Nem tehetek ellene! Talán mindig is bennem lappangott. David, én mindig felnéztem rád, sokra tartottalak. De nem láttalak másfél évig és most kicsapott az egész bennem. Talán ezért adtam oda magam neked, talán ezért választottalak téged. Tudom, csak egy buta kis csitri vagyok, aki semmit sem tud a világról. Legalábbis ezt feltételezheted rólam. Tapasztalatlan vagyok, igen. De ennyi idősen sokan azok. David, segítened kell, egyedül nem tudok mihez kezdeni! - nézett rá kevésbé magabiztosan. Mögöttük dudaszó hangzott. Dave engedélyezett magának egy pillantást a lány sápadt arcára, de még nem tudott megszólalni. Hogy húzza az időt, újra rálépett a gázra. Óvatosan. Tekintetével keresett egy parkolót és leállította a motort. Csak ekkor fordult újra Viva felé.

- Viva, kismadaram, mit szeretnél?

- David, téged - sírta el magát a lány. - Ha teherbe ejtettél, ha nem, téged. És ne mondd, tudom mivel jár mindez, ahogyan te is tudod. De a szerelem erősebb a halálnál is, én szeretlek, és ne mondd, hogy te is, mert tudom hogy nem. Akarsz engem, igen. De nem szerettél belém, ahogyan az én hülye fejem beléd. Nagyszerű ember vagy és szeretlek. És ezért kellene, hogy soha többé ne találkozzunk, soha. Nem akarlak bajba sodorni. Dave ezért nem hívtalak, majd belehaltam - zokogott fel.

- Hé, kislány, édes! Ne sírj! - ölelte át, de Viva eltolta.

- Látod ez az! Pont erről beszélek! Kislánynak tartasz! Sosem lehetek az, akit megérdemelnél. Csak a bajt hozom rád!

- Ez nem igaz!

- Kinek hazudsz, David? - nézett rá könnyes szemmel.

- Te kinek hazudsz? Az nem megoldás Viva, hogy megpróbálsz ellökni és bemagyarázni magadnak dolgokat.

- Miért? Talán nem Martin fiatal hamvas kis lányának tartasz, akit megkaptál?

- Butaságokat beszélsz. Fel vagy kavarodva - ölelte át újra és nem engedte, hogy kitornázza magát a kezei közül. Viva egy perc múlva feladta és Dave nyakába zokogott.

- David én félek! - zokogta - Mi van... mi van, ha tényleg terhes vagyok? Istenem, úgy félek!

- Nem tudom cica, de akkor szólnunk kell a szüleidnek!

- Megőrültél? Azt tudod, hogy apu meg fog ölni?!

- Tisztában vagyok vele. Alávaló gazság, amit műveltem. Tönkreteszem a barátságunkat…

-...Dave, hagyj, engedj el, hagyj te szemét, engedj....

- Várj míg befejezem Viva - szorította hevesen magához David -...tönkreteszem a barátságunkat...a szerelmedért.

- Mi?! Ne szédíts Dave, nem hiszek neked!

- Csak nem mersz! - ragadta meg a vállainál fogva erősen, hogy rá figyeljen - Figyelj ide! Oka volt a történteknek. Hiszem, hogy nem véletlen alakultak így a dolgok!

- Persze, be voltál rúgva és én is ittam. Ha nem ittál volna, elhajtottál volna, nem igaz? Ugye Dave? Ne hazudj magadnak! Mondd csak ki!

- Viva...

- Ne keress kifogást!

- Jól van, igen! Elküldtelek volna! Most boldog vagy? - grimaszolt a férfi.

- Köszönöm, David, csak ezt akartam hallani! - tépte ki magát az erős szorításból és azzal a lendülettel ki is nyitotta a kocsiajtót menekülőre fogva a dolgot. Nem tudott tisztán gondolkodni.

Don't loose your head

Another damage has been done

I know that I wasn't the wrong

I should have told you

What can I say

Has probably been said

- De nem azért hajtottalak volna el, ha...Viva, kicsim...igen kicsi lány vagy és… és nagyon szeretlek - hallgatott el Dave és elengedte Vivát. És Viva nem szállt ki csak rámeredt Dave-re. - Te...te...tényleg....

- Viva, első lecke Dave Gahantől: nem szoktam hazudni. Rengeteg hibám van, de nem szoktam hazudni. Menj, ha akarsz és ölj meg és maradj, ha akarsz...én nem fogom megmondani mit tegyél.

A lány elgondolkodva nézett rá, de nem mozdult.

 - De... de Dave, ez... ez képtelenség! Ez az egész! Ez a... ez a "kapcsolat"! Neked feleséged és gyerekeid vannak! És.. és ha ez az egész kiderül! Dave, le is csukhatnak! - emelte meg kétségbeesetten a hangját.

- És azt hiszed, hogy ezzel nem voltam már akkor tisztában, mikor először láttalak meg meztelenül azon az átkozott tengerparton? - simogatta meg a sápadt és könnyes arcot gyengéden. Viva lehunyta a szemeit.

- Szóval ezért viselkedtél már akkor is olyan furcsán... - nem is igazán kérdés, inkább kijelentés volt a lány mondata.

- Igen.

- És Jen? - nézett rá Dave-re.

- Jen? Te viccelsz? Ennyit még neked is tudnod kell rólam. Nem akarok róla beszélni, de kérdezd meg apádat, ha érdekel. Most mit csináljak veled kicsike?

- Aszem, tudom mit szeretnél - mondta rekedten Viva - és én is. Akarlak újra Dave, akarom, hogy szeress. Úgy szeress, ahogyan azon a varázsos éjjelen.

- Kicsim, én...nekem...nagyon sokat jelent, hogy…az összes férfi közül, nekem adtad magad oda először.

Viva csak elmosolyodott és lehajtotta fejét egy pillanatra.

- Érdekes.... lett volna alkalmam nem egy... de valami mindig visszatartott. Sosem léptem át a bűvös határt. De te... Dave, még mindig hihetetlen számomra, hogy... hogy pont te... - fogta meg az eres kezet és végigfuttatta ujjait Dave kézfején - Te sem gondoltad volna, nem igaz?

- Igen, számomra is váratlan volt, de nem bánom. Örülök, hogy így alakult. Ez az ajándék, amit adtál nekem... nagyon különleges és értékes. Örülök, hogy nekem adtad - húzta közelebb szabad kezével az arcát.

- Senki jobbnak nem adhattam volna. Dave, te...te...mi is vagy te nekem...?

- Magam sem tudom. Csak annyit tudok, hogy úgy tűnik közös sorsunk összeboronált bennünket. Nem tudom mit csináljunk, nem tudom mi legyen, éppoly tanácstalan vagyok mint te.

- Bonnie és Clyde, meg kellene szöknünk Dave, ketten, csak mi ketten mindennel szemben.

- Félek, nem vagyunk elég erősek ehhez.

- Talán igazad van. Talán csak a lázadó ifjonti vérem mondatja ezt velem - mosolyodott el - Látod, kellett ez neked? Egy kis komolytalan csitri?

- Igen kellett. Melletted élőnek érzem magam újra. Felpezsdítesz, kicsi lány - nevetett fel röviden - Szeretem, hogy ilyen bohókás vagy.

- Hát... anyám természete - vonta meg a vállát.

Dave csak elmosolyodott, s közelebb húzta magához a tarkójára csúsztatva kezét.

- Tudod, hogy őrjítő vagy? - duruzsolta halkan s választ nem várva megcsókolta a lányt, aki mindjárt bele is reszketett a csókba. Olyan rég várt rá! Minden nap erről fantáziált és most újra itt volt vele Dave. Egyik kezével Dave térdén támaszkodott meg ahogy táskáit lecsúsztatva a lábaihoz felé fordult és odaadóan viszonozta a csókot.

Viva belefeledkezett Dave ölelésébe, és hagyta tegyen csak azt vele amit akar. Dave örült, hogy az autó ablakai sötétítettek, arrébb állt egy félreeső helyre és vetkőztetni kezdte Vivát.

Már most remegett minden porcikája a vágyakozástól, s érezte, hogy nadrágja vészesen kezd szűkössé válni. Belenyögött a csókba, mikor érezte, hogy az egyik finom kéz végigsimít rajta egy pillanatra, majd bátortalanul arrébb rebben, mint egy bizonytalan pillangó. Elmélyítette a csókukat és finoman még közelebb húzta magához. Nem is tudta, hogy ennyire hiányzott neki a lágy virágillat, amit Viva árasztott. Úgy érezte magát tőle, mintha egy vadvirágos mezőn lenne vele. Egyedül, a világ figyelő szemei nélkül.

Lassan, de határozottan húzta le a vékony nyári top egyik vállpántját, hogy kiszabadítsa az egyik formás mellett, melynek szépségétől torokhangon felnyögött, s szabad keze feljebb tűrte a miniszoknyát a hosszú combokon.

Viva nem ellenkezett, hagyta Dave-et, meg akarta neki adni, amire vágott. Dave felemelte kicsit a lányt és megfordította, feje így a két első ülés között volt, karjai a fejtámlába kapaszkodtak. Egy pillanat és már benne is volt hangosan élvezve Viva minden porcikáját. Fiatal szeretőjéből hangos nyögések szakadtak fel, ahogy Dave egyre mélyebbre hatolt minden egyes lökéssel tágítva őt. Teste libabőrödzött Dave markolászó kezeitől, s egy mosollyal vette tudomásul, hogy igencsak tetszenek neki lemeztelenített mellei, mert a mohó és erős kezek most is azokat kényeztették, amitől újra fel kellett nyögnie. Aztán észbe kapott:

- Dave... Dave... mielőtt... ah... mielőtt elélveznél... ne... Istenem! Ne belém... biztos, ami biztos - nyögte érzéki kínban.

- Jól van szívem, értelek, vigyáznunk kell. Különösen azok után, amit mondtál.

Viva nem is mondott többet, mert az előző alkalomtól teljesen különbözött ez a másik. Fényes nappal volt és ők színjózanok. Még jobban akarták egymást, mint eddig. Vivának nagyon jól esett mindaz, amit David mondott. Valahol szerette őt, valahol fontos volt neki. Tudta hogy ez a szerelem nem az a szerelem. Hogy több benne az érzéki vágy, mint a ragaszkodás, de azt is tudta, hogy akárhová alakulhat. Átadta magát az élvezeteknek és teljes lényével élvezte a szeretkezést új szerelmével. Mert, hogy ő beleesett a férfiba, az nem is volt kétséges. Ebben meg persze sok volt az újdonság varázsa, mert vele ismerte meg a testi szerelmet.

Karjai remegtek a percek óta tartó kapaszkodástól. Nem volt a legkényelmesebb az autó épp ezért addig ügyeskedett, míg Dave hagyta magát visszatolni a vezetőülésre.

- Hadd üljek rád, elgémberedtem - suttogta.

- Jól van... gyere, légy a lovasom, kicsi lány! - simított végig a hosszú combokon, majd kikerülve a felgyűrt szoknyát a derekán tekintetével követte a kerek mellek mozgását, ahogy ügyesen átmászott a sebváltón és éppen hogy csak elfértek őrjítően hosszú combjai, ahogy fölé térdelt.

Megragadta saját magát és segített Vivának a puha és forró testbe vezetni magát.

- Istenem, hogy lehetsz ennyire izgatóan szűk?! - kiáltott fel hátravetve a fejét az ülés támlájának.

- Dave, szívem, te meg… hogy lehet neked, ekkora?...Dave! Nagyon jó veled, tudod? Dave, Ó istenem, Dave, én...én már, jaj…Dave!

- Gyere, gyere angyalkám! Bonts szárnyakat! - ragadta meg kicsit erősebben a vékony derekat és gyorsabb mozdulatokra ösztökélte az eszméletlen izgatóan nyögő és sóhajtozó lányt, aki egyik kezével a kocsi plafonján támasztotta ki magát. Ajkai rögtön rátapadtak a megemelkedett mell kemény bimbójára, miközben egyik keze a duzzadt csiklóra siklott. Gyönyört akart adni neki.

Viva halkan felsikkantott mikor megérezte magán a fürge ujjakat és a gyengéd harapdálást, és tudta, hogy már nem sokáig bírja. Még mindig újszerű volt az érzés, hogy magába fogadhat egy férfit, de kétségkívül élvezte. Arca kipirult, pár tincse összetapadt a homlokán és a tarkóján, szája kiszáradt a zihálástól, s egyre csak Dave nevét nyöszörögte, míg nem teste mint amibe áramot vezettek, megvonaglott és meghajolt kicsit hátra az elsöprő orgazmus pillanatában.

Dave szó szerint tátott szájjal csodálta szenvedélyes lovasát, elfeledkezve saját sürgető vágyáról. Sokáig nézte, percekig. Amíg a lány el nem mosolyodott édesen az ámuló arcát látva és rá nem jött, hogy szerelme kissé lemaradt. Tett is róla rögtön. Csak úgy mint Dave, ő is a lehető legtöbb gyönyört szerette volna nyújtani. Mocorogni kezdett Dave-en és ritmusosan körözni csípőjével.

Dave becsukta a száját mikor észbe kapva felnyögött, és hálásan fogadta az őt segítő körzéseket. Oh, olyan szorosan fogta közre őt, hogy majd' beleőrült az érzésbe! Halántékán újabb izzadtságcseppek folytak le és megborzongott, mikor Viva kezei gyengéden cirógatni kezdték kibontott inge alatt sima mellkasát. Dave tekintete a lány kipirult és angyali arcán nyugodott, s önkéntlenül megnyalta saját kiszáradt száját, mikor Viva beharapva alsóajkát erőteljesebben kezdett körözni és mozogni rajta. Most már úgy fújtatott, mint egy túlhevült gázkazán és saját csípője is újra meg újra bemozdult.

Viva figyelte arcának minden rezdülését. elvarázsolt érzés volt, hogy ő csinálja ezt Dave-vel, ő az aki ilyen örömöket ad neki. Próbált minél többet tanulni a jelzéseiből. Azt látta, hogy David élvezi, de azt nem tudta milyen közel jár ahhoz, hogy elélvezzen. Nagyon közel járt.

- Viva... Viva... mindjárt... Most szállj le! - préselte ki magából Dave, s elengedte a lány csípőjét, hogy kicsúszhasson belőle. Félig önkívületi állapotban kulcsolta kezével Viva finom ujjait lüktető tagja köré és szabad kezével a nyakánál fogva közelebb húzta magához hangosan nyögve szeretője kezének szapora mozdulataitól, melyeket ő irányított, míg hátra nem vetette a fejét egy pillanatra, majd felkiáltva és hangosan nyögve nézte végig, ahogy a két csodás halom közé élvez. A látvány még magasabbra repítette egy újabb nyögést kicsalva belőle.

- Jaj, édesem, kicsikém - ölelte magához Vivát, miután kihúzott a kesztyűtartóból egy doboz kleenexet és végigtörölgette előbb a lányt, aztán magát mindenhol. Így is érezték egymást magukon. De ez egy jóleső érzést, a másikhoz való tartozás érzését adta nekik.

Viva alsóajkát újra beharapva hamiskásan mosolygott le Dave-re ahogy kiegyenesedve ült az ölében lustán cirógatva Dave megkönnyebbült tagját, majd az alhasát.

- Istenem, de csodálatos vagy... - lehelte még mindig elvarázsolódva a lényétől, az illatától, az érintéseitől és a tekintetétől.

- Észrevetted, hogy folyton dicsérsz? - hajolt le hozzá karjaival Dave vállain megtámaszkodva, ahogy ujjai beletúrtak a nedves hajba. Érezte, hogy Dave forró kezei magához ölelik - Édes, haza kell mennem - simogatta meg Dave haját - Anya már valószínűleg aggódik, fel is hívom, hogy taliztam egy barátommal, ne aggódjon.

- Barátoddal, mi? - mosolygott rá megmarkolva a kerek hátsót, mire Viva felnevetett és megsimogatta az arcát.

- Azzal hát! - s pár percig szavukat sem lehetett hallani gyengéd csókjaiktól. Majd Viva elvált Dave puha szájától és elkezdte visszatornázni magára félig lerángatott ruháit. Ajkáról nem tűnt el az angyali mosoly.

- Anya, szia, egy barátomnál vagyok, nem baj? Nem? Jó akkor. Nem is vagy otthon? Apa? Aha, nem keresett. Jó. Maradhatok még? És meddig? Vacsira legyek otthon? Nyolckor, jó, én is téged, puszi.

Dave mosolyogva hallgatta a beszélgetést felhúzva a cipzárját és befűzve az övét. Furcsa érzés volt. Nagyon rég nem hallott hasonló beszélgetést. Valahol sajnálta, hogy már kinőtt ebből a korból, de másrészt örült is neki. Furcsa volt, ahogy tudatosult benne, hogy Vivát még fogják otthon, még nem szabad. Ezen egy percre megütközött, bár tudta, hogy logikus.

- Mennyire vagy elfoglalt? - fordult felé a lány miután feltornázta magára a tangáját és lesimította a szoknyáját.

-A tied vagyok drága. Mit akarsz tenni, hova akarsz menni? Kezdetnek javasolnék egy gyógyszertárat, veszünk egy tesztet, aztán meglátjuk. Felviszlek a hegyekbe, ha akarod, veszünk kaját és piknikezhetünk. Csak mi ketten, akarod Viva?

- Akarlak.

Dave felnevetett.

- Nem ezt kérdeztem - simította meg hüvelykujjával a lány alsóajkát.

- De én ezt akarom tenni - vonta meg a vállát - Te kérdezted - mosolyodott el.

- Kicsi játékos cicám... - sóhajtott Dave, majd egy csók után beindította a motort.

Viva az oldaltáskájáért nyúlt, majd előhalászott egy ásványvizes palackot, s jól meghúzta a tartalmát, majd Dave felé nyújtotta, aki hálásan elfogadta. Meleg volt a kocsiban - főleg szeretkezés után.

A lány egy perc múlva már elgondolkodva nézett kifele az ablakon térdeit felhúzva a műszerfalnak támasztva, hogy hosszú combjai kényelmesen elférjenek.

Azért pillanatnyi rózsaszín felhőjén átütött a rideg valóság. Félt, hogy mit fog mutatni a terhességi teszt. Nem tudta, hogy mit érezzen. Aggódott. Ha tényleg terhes, akkor színt kell vallaniuk, s nem tudják elkerülni a botrányt. Ha nem... ha nem, akkor mi lesz? Szeretők lesznek? Fenntartják a morálisan abnormális "kapcsolatukat”?

Fogalma sem volt mi járhat a férfi fejében. Jó volt vele lenni. Minden percet élvez, amit vele tölt. Vajon meddig marad itt? Meglepte, hogy csak úgy iderepült érte. Hirtelen ragyogó lehetőség jutott az eszébe, ha nem terhes, ha nem az, mégis megpályázhatja a New Jersey-i Művészeti egyetem zongora ösztöndíját. egy köpésre van New Yorktól és apja biztosan támogatná, hogy folytassa zenei tanulmányait.

Két hét és itt a záróvizsgája. Csodás. És egyedül lehet vagy barátokkal albérletben, és szabad lesz mint a madár. Már ha anyja elengedi. Ez volt itt a bökkenő. Tudta sürgősen beszélnie kell az apjával. És csöppet sem érezte rossznak azt, hogy az apja segítségével fogja azt biztosítani, hogy nem veszti el Dave-et.

Ha már ilyen családba született, legalább kihasználja a lehetőségeit. Úgy érezte, ennyivel tartoznak neki ha már "belerángatták" ebbe a sztárvilágba és megsebezték őt és a testvéreit a válással. Igen, ezek jó okok lesznek az anyjának, ha akadékoskodna. De egyelőre egy problémára fókuszálta figyelmét. A terhességi tesztre. Dave lassan megállt az autóval a patika előtt és megköszörülte a torkát.

- Akkor most bemegyek és hozok egyet, jó? Remélem, nem kerül fel a netre, mint apád cd vásárlása, különben lesz mit magyaráznom Jennifernek, nevette el magát, de Viva érezte a komoly élt a hangjában. Egy perc múlva ott volt egy egész doboznyi cuccal. Meglobogtatott a lány orra előtt egy dobozt. - Cicám, vettem óvszert, nézd!

Viva ágyékába egy kis nyilat szúrt ez a mondat, s kellemesen kirázta a hideg. Majdnem vágyakozva felsóhajtott, de visszafojtotta, inkább csak ránézett Dave-re - bár tudta, hogy a tekintete elárulja érzéseit -, és biccentett. "Te jó ég! Még akkor is szeretkezni akar velem, ha a gyerekét várom!" - gondolta. Persze nem tapasztalatlanságból, tudta jól, hogy a terhes nők is élvezhetik a szexet, de Dave miatt. Hát tényleg ennyire kívánná őt? De miért?

A kérdés megválaszolását elhalasztotta. Inkább elvette a volán mögé beülő férfi kezéből a tesztet tartalmazó zacskót és kibontva tanulmányozni kezdte az útmutatót míg Dave újra elindította az autót.

- Elviszlek a szállodába, ott nyugodtan megcsinálhatod. Meg... amúgy is szeretnék a közeledben lenni, mikor kiderül az eredmény - pillantott rá komolyan, de szája szegletében kis mosoly bujkált.

- Rendben. Köszönöm, Dave - biccentett, majd a füle mögé fésült pár előrehulló tépett tincset.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés