Martin jókedvűen, mosolyogva készülődött. Épp sminkelte magát, és elkezdte énekelni a Surrender-t Peter zongorakíséretével, miközben Anton kamerázta őket. Aztán kimentek, és hagyták, hogy átszellemüljön a koncertre. Neki kell kezdenie az Intro gitározásával. Melegíteni kezdte az ujjait.

Dave már a többiekkel volt, mikor Martin csatlakozott hozzájuk. Össznépi pacsit tartottak, már csak megszokásból is, egyébként meg iszonyat mennyiségű munka volt ebbe a koncertállomásba is belegyilkolva. Végül kiléptek a színpadra.

Martin elgondolkodva, feszült koncentrálással az arcán pengette a bevezetőt, majd állt a helyére, miután megkapta a kellő tapsot és kiabálásokat. Dave elhangzott szavain gondolkodott, ami az energiáról szólt.

Dave szinte kirobbant a színpadra. Ahogy várta a közönség fel is hördült a látványától. Bele is kezdett a Dead of Night-ba. Érezte, hogy ez egy jó koncertjük lesz. Martin ügyködései kifejezetten jót tettek neki.

A szőke férfi lopva figyelte, néha nem tudott elnyomni egy kis mosolyt. Ő is tudta, hogy menni fog nekik. Nem is akárhogy! Ahogy haladt a koncert... megdöbbenve tapasztalta, hogy sikerült neki! Sikerült meglovagolnia a közönség energiáját!

Dave nem bírta megállni, hogy az It's no good alatt célba ne vegye azt a bizonyos hangfalat. De amúgy is "végigszemétkedték" Martinnal a koncertet.

Martin nagyot nyelt, miután "megkergette" Dave-et, s ugyanott találta magát, ahol korábban... Alig tudta megállni, hogy ne érjen megint hozzá. Éppen időben kapott észbe, és húzta vissza a kezét.

Lassan lement ez a koncert is. A közönség alig akarta őket elengedni, de Dave elbúcsúzott tőlük is mindenki elhagyta a színpadot. A gyors gratulációk fogadása után az öltözőjébe ment, hogy felfrissítse magát.

Dave késett egy kicsit, mert összeakadt pár rajongóval, hiába a szigorú 'őrizet', ahogy már csak gondolni szokott a biztonsági hadakra, amik a védelmüket szolgálták. Egy fél órás késéssel keveredett az asztalhoz.

Martin már oldott hangulatban volt, s épp egy cigit szívva beszélgetett Christianékkal. Csak egy pillantással nyugtázta Dave megérkezését, aki épp Kessler mellé ült le.

Dave már hallgathatta is Anton dicshimnuszát az estéről, és jövőbeni terveit. 10 perc múlva inkább meghívta valami drága piára, csakhogy elhallgatassa. Még azt is felajánlotta, hogy ő szervírozza, csak fogja be a száját! Anton persze belement a dologba, így Dave hamarosan pincérré avanzsálva lépett vissza az asztalhoz és a biztonság kedvéért Antonnal szemben ült le, így kerülve Martin mellé.

Martin csak elvigyorodott.

- Mi az, Dave? Nem bírtad már a csacsogását? - súgta a férfinak féloldalasan, hogy a Peterrel beszélgetésbe merülő Anton ne hallja meg.

- Pontosan, de ezt ő is tudja. Szerintem kifejezetten erre utazik - vigyorodott el.

- Mármint hogy leitasd? - kacsintott - Rosszabb, mint egy nő néha...

- De tetszett neki a koncert és ez a fontos. Ha ő elégedett, akkor mindenki más már dicshimnuszokat zeng rólunk! - nevetett fel - És? Neked tetszett a koncert? - nézett Martinra.

- Igen. Új élménnyel gazdagodtam, hála neked - nézett rá mosolyogva.

- Bevált az energiás monológom?

- Be, bevált - biccentett - Sikerült magamba engednem.

- És, élvezted?

- Nagyon. Teljesen új tapasztalat volt. Egyszerre töltött fel, emelt olyan magaslatokba, ahol még nem jártam, és rántott le magával, ahogy maga alá darált! Eszméletlen! Te mióta csinálod így? Hogy bírod? Csodálatos!

- Nem is tudom... de örülök, hogy tetszett.

- Engem tönkretenne ennyi energia minden koncerten. Bocs Dave, de ez olyan, mint a drog...

- Pontosan olyan - értett vele egyet, majd ivott az italából. Erről a hasonlatról nem akart többet beszélni.

- Hogy tervezed az estét? - váltott témát Martin.

- Nem tervezek semmi extrát. Sztem éjfél-hajnali egy körül le is lépek. Elfáradtam - pillantott a férfira, de a szeme csillogása nem fáradtságról árulkodott.

- Rendben, majd veled tartok. Én se akarok holnap zombiként közlekedni - nézett vissza rá egy hamiskás mosollyal.

Dave csak bólintott majd újra a társaság felé fordult.

Martin az est további részében nem célozgatott többet, nyugodtan és jókedvűen beszélgetett és ivott a többiekkel, megünnepelve a koncert sikerét.

Dave végül fél egy körül indult el a szobája felé. Módszeresen elköszönt mindenkitől, majd felállt és eltűnt a folyosók felé vezető ajtón túl.

Martin elgondolkodva nézett utána. Megfordult a fejében, hogy nem megy utána, hadd várja csak őt. Végül úgy döntött, hogy még marad egy darabig. Jól érezte magát. Dave még várhat.

Miután Dave rájött, hogy Martin várakoztatja, úgy döntött, hogy nem csinál ügyet belőle. Majd meglátja, hogy fog reagálni a szöszke, ha bejön és ő nem rajongja körül.

Végül Martin is elbúcsúzott, és oldott hangulatban indult a szobája felé. Ráérősen lezuhanyozott, és csak egy szürke pólót és egy fekete melegítőnadrágot vett magára, ahogy mezítláb kilépett a folyosóra. Hajában még mindig csillogtak a vízcseppek. Kopogott.

- Nyitva - szólt ki Dave.

- Szia. Zavarok?

- Jaa, csak te vagy? Hát, elférsz - felelte Dave, aki a hátán feküdt az ágyon. Nem úgy tűnt, mint aki önkívületben úszna, amiért Martin végre hajlandó volt bejönni hozzá. Pedig magában örült, hogy végre láthatja szőke társát, de elhatározta, hogy 'megleckézteti', amiért megváratta.

Martin számított erre a viselkedésre, így csak elmosolyodott. Ismerte már Dave-et elég jól. Tudta, hogy örül, hogy itt van. Ő is csendesen örült. Kicsit már fáradt volt, de ez kellemes fáradtság volt. Az ablakhoz lépett, és kinyitotta.

- Zavar, ha rágyújtok? - pillantott az elnyúlt énekesre.

- Szerinted? - nézett rá elmosolyodva.

Martin visszamosolygott, de nem mondott semmit, csak kiszolgálta magát az asztalon talált cigisdobozból. Dave szivarkáihoz nem nyúlt, tudta, hogy azok szentek, meg ő amúgy se szerette őket. Rágyújtott és az ablakhoz állva az éjszakai Párizst kezdte nézni.

Dave pár perc után hasra fordult és felállt, hogy Mart mögé lépjen, majd ő is csendben figyelje a várost és az Eiffel-tornyot, amire tökéletes rálátásuk nyílt.

- Már meg sem tudom számolni, hogy hányszor voltunk itt - jegyezte meg a vizes hajú szőkeség.

- Én sem - értett egyet Dave, majd Mart vizes szőke tincsibe túrt.

A férfit kellemesen kirázta a hideg. Vékony pólóján keresztül kirajzolódtak a megkeményedett mellbimbói, de ez nem zavarta. Egy újabbat slukkolt a cigiből.

- Nincs valami innivalód?

- Nem ittál még eleget?

- Ki vagyok száradva, Dave. Mint minden koncert után.

- Olyan vagy, mint a Szahara - lépett el Dave az ablaktól és a mini bárhoz sétált - De olyan heves, titokzatos és veszélyes is vagy? - sandított rá, majd újra a bárpult felé fordult.

- Te hogy látod? - gyönyörködött a nyugodtan tevékenykedő férfi mozdulataiban. Már ő is lezserül volt felöltözve. Szerette, ha ilyen. Ilyenkor nem az a férfi volt, akit a világ elvár, hanem az az egyszerű ember, aki. Olyan sebezhetőnek tűnt...

- Nos, titokzatosnak titokzatos vagy - kezdte Dave, miközben viszkit öntött két pohárba - És heves is tudsz lenni, ha akarsz. De, hogy veszélyes lennél? - lépett vissza Marthoz és odanyújtotta neki az italt.

- Miért akarod, hogy olyan legyek? - vette át a poharat kifújva a füstöt.

- Veszélyes? Kipróbálnám, igen...- mosolyodott el, majd belekortyolt a bronzszínű italba és újra kinézett az ablakon.

- És hogy gondoltad ezt a veszélyes dolgot? Mit tartanál annak? - nézte a férfi profilját, s rácsodálkozott az arca harmóniájára.

- Fogalmam sincs... kísérletezz - villantott rá egy olvatag mosolyt.

- Hadd gondolkodjak kicsit... - mosolygott vissza, s újra az ablak felé fordult, s kortyolt az erős italból.

- Megosztanád velem a gondolatiad? - hajolt kicsit közelebb hozzá.

- Miért érdekel ennyire, hogy mi jár a fejemben? - mosolyodott el, de nem nézett rá.

- Mert olyan fura gondolataid vannak.

- Neked is szoktak, nem? - pillantott rá röviden, majd meglögybölte a viszkit a poharában.

- Igen, de neked többször - hajolt olyan közel hozzá, hogy összeért a bőrük és a fülébe súgta - Gyerünk Martie. Mesélj nekem.

Martin szélesebbre húzta a mosolyát, majd ténylegesen elgondolkodott. - Szeretnéd, hogy veszélyes legyek, de te se tudod, hogy miként? Mennyire bírod a fájdalmat, Dave? - kérdezte halkan, mosolya maradékával az arcán, ahogy az éjszakai Párizst figyelte.

- Nagyon. Sőt... - sötétült el a tekintette - Miért?

- És a vért? Szeretsz bemocskolódni vele?

- Szeretem a színét. Olyan mélypiros...

- És az ízét? - lassan felé fordította az arcát - David, fürödtél már a saját véredben? - kérdezte szinte félelmetesen nyugodtan, s szemében furcsa szikra pattant.

- Ki akarsz végezni Mart?

- Nem kivégezni, csak kóstolgatni kicsit... A kivégzéshez jóval többet kéne innom - vonta meg a vállát nemtörődöm stílusban.

- Jól van - dőlt a hátával a kinyitott ablakszárny üvegének Dave, és nézte újra a nyugodt várost.

- Ez felhatalmazás akart lenni? - pillantott rá kérdőn.

- Kiraktalak?

- Még nem... - fújt ki egy újabb füstfelhőt.

- Akkor? - nézett rá kicsit elborult tekintettel a férfi.

Martin lassan elnyomta a leégett cigit, majd megitta maradék viszkijét, és Dave üres poharával együtt lerakta a közeli asztalra. Aztán minden figyelmeztetés nélkül a tarkójánál fogva a falnak szorította, és vadul megcsókolta, egész testével hozzásimulva, s keményen megragadta a vékony nadrágon keresztül.

Dave-nek ideje sem volt felnyögni, csak vadul csókolta az előtte állót.

De Martin ellentmondást nem tűrve elszakította magát a férfitől és a szemébe nézett.

- Feküdj le az ágyra. Mindjárt hozom a kis játékszeremet. Van pengéd a fürdőben, ugye?

- Pengém? - döbbent le kicsit Dave, de folytatta - Van. De ugye nem körülmetélni akarsz?

Martin felnevetett, majd újra ránézett - Talán ellenedre lenne?

- A körülmetélés? Eszednél vagy?

- Félsz, David? - csillant fel a szeme.

- Nem voltál túl bizalomgerjesztő.

- Akkor jó. Légy jó kisfiú és feküdj le. A ruháidra nem lesz szükséged. Mindjárt visszajövök - azzal elengedte Dave-et és a fürdő felé indult.

- Rendben - bólintott Dave és áthúzta a fején a pólóját.

Martin elmosolyodott, majd pár percig matatott a fürdőben, aztán megszerezte, amiért jött. Ujjai közt tartva a becsomagolt pengét nézett saját tükörképére, és elmosolyodott. Veszélyes Martin Gore-t akart Dave? Hát megkapja. Martin hagyta, hogy ez az éne előkússzon belőle. Minden férfiban ott volt az állat, ezt tudta jól...

Lassan lépett ki a fürdőből a félhomályos hálóba. A kislámpák fénye épp elég világosságot adtak ahhoz, hogy lássa, mit fog csinálni Dave-vel.... Egy percre megállt a fürdő ajtajában, és kedvtelve végignézett Dave meztelen testén. Rendben, jó kisfiú. Odalépett az ágyhoz, és látványosan végigmustrálta.

- Készülj fel Dave... négy napig nem nagyon fogsz tudni emberek közé menni...

- Jó ég... – mosolyodott el a férfi, a szemei a pengére estek.

- Utána, drága Dave, úgy meg foglak dugni, hogy másnap nem fogsz tudni lábra állni. Könyörögni fogsz, hogy hagyjam abba... - csomagolta ki lassú mozdulatokkal a vadonatúj pengét.

- Pfff... azt megnézném.

- Majd meglátod, David... majd meglátod... - azzal fél kézzel lekapta a pólóját. Most már csak egyetlen melegítőnadrág takarta Martin testét, de azzal most nem foglalkozott. Lassan Dave fölé mászott, és ráült a csípőjére. - Készen állsz?

- Azt hiszem... - nyelt egyet az alatta fekvő.

Martin elmosolyodott, majd Dave bőréhez közelítette a pengét, melyen megcsillant a fény.

A férfi várta, hogy mikor vág a bőrébe az éles fémdarab.

Martin elmosolyodott, de megvárta, míg Dave izmai összeugranak a várakozástól, aztán kiegyenesedett ültében, elhúzva a kezét, s lemászott a férfiről.

Dave kérdőn nézett fel rá.

Mart gonoszul rámosolygott. - Hangos leszel. Kapcsolok zenét. Nem akarom, hogy ránk törjék az ajtót - vonta meg a vállát még mindig a kezében a pengével, majd odalépett a hi-fi toronyhoz, és keresett valami CD-t Dave tartójából, majd bekapcsolta a zenét, feltekerve a hangerőt.

      - Elnyomod a kínzásaim zaját. Cseles - mosolyodott el a férfi, majd türelmetlenül várta, hogy Martin visszatérjen.

- Valami olyasmi - biccentett elmosolyodva, s lassan az ajtóhoz sétált, hogy ráfordítsa a kulcsot - Nah, így már tényleg csak az enyém vagy. Szeretnéd, ha kikötöznélek?

- Szerintem az úgy az igazi, de mit tökölsz már ennyit?!

- Mindennek megvan a célja. Még jó, hogy szereted a sálakat... melyiket áldozzuk fel kínzatásod oltárán? - nézegette Dave táskáját.

- Ha nem vágod el őket, akkor nekem édes mindegy, csak csináld már!

- Nocsak, Mr. Gahan türelmetlen? - nézett rá.

- Nem is kicsit!

Mart csak elmosolyodott, majd óvatosan az ajkai közé fogta a pengét, hogy lehajolva kihúzhasson egy erősnek tűnő sálat, aztán odalépve az ágyhoz lerakta a pengét, s megragadta Dave karjait, hogy a feje fölé kényszerítse őket.

Dave nem tanúsított ellenállást. A művelet közben mélyen Mart szemébe nézett.

Martin szorosan kötözte ki, oda se figyelve túlzottan, volt már gyakorlata benne. Visszanézett Dave szemeibe, majd lassan elmosolyodott.

Dave kicsit fészkelődött alatta.

Martin szertartásosan elhelyezkedett újra, s felemelte a pengét, de még mindig nem vágott vele. Helyette lehajolt Dave-hez, és finoman megcsókolta.

Dave vadul harapott a férfi ajkaiba.

Martin felnyögött a hevességétől, s mohón viszonozta a harapást.

- Csináld már! - nyögte a szájába. Érezni akarta azt az éles fájdalmat, mikor a penge megsérti a bőrét.

Martin nem válaszolt, csak tovább csókolta, miközben figyelmeztetés nélkül belemerítette a pengét Dave bőrébe, melyben olyan könnyen siklott, mint a vajban.

Dave felnyögött az érzéstől. A penge nem vágta meg túl mélyen, de tudta, hogy vérzik a seb.

Martin a szemébe nézett, majd keresett egy újabb helyet a mellkasán, a főnixtetoválás alatt. Megrándult az arca, ahogy ujjai közt a penge ezúttal mélyebben vágott Dave-be.

A férfi újra felnyögött, most már mélyebb hangon. Érezte, ahogy a vére lassan folydogálni kezd.

Martin lehajolt, s érzékien lenyalta a vörös folyadékot. Rányögött a sebre az ismerős íztől.

Dave rászorított az őt fogva tartó sálra.

- Nah? Bírod még? - nézett fel pirosló szájjal Martin, s nem túl gyengéden egy újabb sebet ejtett rajta.

- Ah...igen! - feszültek meg ismét a karjai.

- Akkor jó... - azzal újra előre hajolt, hogy durván megcsókolja a férfit, miközben a mellbimbójához közel vágott.

Dave ismételten felnyögött, miközben vadul harapta Mart ajkait, megízlelve a saját vére ízét.

Társára izgatón hatott, ahogy Dave teste összerándult minden vágásnál. Tudta, hogy amint lejjebb fog haladni az érzékenyebb és védtelenebb hasra, már nem fogja tudni visszafogni a hangját. Egyelőre csak a zene töltötte be a szobát.

És valóban. Ahogy Martin egyre lejjebb és lejjebb haladt a testén, Dave úgy lett egyre hangosabb. Hamarosan számtalan kis vékony, vörös csík jelezte Martin bejárt útját.

A szőke férfi szabad kezének ujjaival helyenként szórakozottan elkente a vért, de volt, ahol hagyta lefolyni a lepedőre. Érezte maga alatt, hogy mindezek ellenére Dave-nek mégis milyen erőteljes merevedése volt. Véres kezét párszor ingerlőn végighúzta rajta, miközben egy újabb, ezúttal egy hosszabb sebet vágott az alhasán.

Dave felszisszent. Remélte, hogy a nemesebbik testrészét és tájékát nem karja összevagdosni a rajtaülő.

De Martnak nem voltak ilyen tervei, de persze ezt nem kötötte Dave orrára. Lejjebb helyezkedett a férfin, egy újabb hosszú, bár csak felületi sebet húzva a pengével egészen közel állva meg meredező férfiasságától, majd a földre hajította a feleslegessé vált fémdarabot. Elég volt a sebekből. Lassan végignyalta a hosszú csíkot, majd mohón áttért az alatta fekvő tagjára.

Dave újra felnyögött, de most a vágytól. Érezte, amint a csípője már most bemozdul.

              Martin mohón fogadta újra a szájába őt, s kezdett el rajta dolgozni.

Dave hamarosan folyamatosan nyögött. Tudta, hogy egyre közelebb járt a határhoz.

De Martin nem hagyta átlépni. Hirtelen szakadt el tőle, fogait végighúzva rajta.

- Ne! - nyögött fel Dave - Folytasd! - utasította Martot ellenkezést nem tűrve.

- Nem, Davie... most én jövök! Úgy fogsz terpeszteni nekem, mint a legolcsóbb ribanc! - jelentette ki Martin felülve, majd durván felhúzta és átfordította Dave-et.

Dave felnyögött, mikor a sál erősebben vájt a csuklójába. Egyszerre utálta és imádta, hogy Martin ekkora hatással van rá.

- Vinnyogni fogsz, Dave - nyögte izgatottan a fülébe, majd durván beleharapott a nyakába, miközben lerángatta magáról a már igencsak dudorodó melegítőt, s végighúzott párszor teljes pompájában meredező tagján.

Dave feljebb húzta magát, hogy enyhítsen a csuklójába vájt anyag szorításán.

Martin hagyta neki, mással volt elfoglalva. Fél kézzel megragadta a Dave csípőjét, ahogy mögé térdelt, s miután benedvesítette magát, félig durván belé vágta magát.

- Anyám! Azt hiszem, hogy most vagy igazán hatalmas! - nyögött fel Dave, ahogy megérezte Martint magában.

- Te hízelegsz, David! Azt hiszed, ezzel megmenekülhetsz? - nevetett fel szárazon, majd még beljebb nyomult, mígnem tövig csúszott belé.

Dave háta megfeszült az érzéstől.

- Mit akarsz csinálni velem, azon kívül, hogy elmondásod szerint istenesen megdugsz?

- Miért, mit szeretnél, mit csináljak veled, hah?

      - Nem tudom, azt hittem, hogy van rá ötleted. Ha túléllek... egyáltalán.

- Ha... túlélsz... ez a helyes megfogalmazás - vigyorodott el gonoszan, miközben majdnem teljesen kihúzta magát Dave-ből, csak hogy utána durván teljese hosszában újra belényomuljon.

Dave fájdalommal vegyített kéjes nyögése hangzott fel az egyre fülledtebb szoba viszonylagos csendjében.

Martin mosolya szélesebbé vált, s csípője egyre gyorsuló tempóban lendült előre.

- Majd... improvizálok... jó? - nyögte mély hangon.

- Jó - szakadt ki Dave-ből a válasza.

Mart csak felmordult, majd fokozta lökései erejét, miközben előre nyúlva belekarmolt az egyik sebbe.

Dave most már felüvöltött.

Mart úgy nyögött és fújtatott, mint egy felbőszült vadállat. Csípője őrült ritmusban járt, ahogy érezte, hogy egyre távolabb sodródik a valóságtól. A szenvedély és az alkohol vadul dolgozott a testében. Ágyéka fájdalmasan várta a robbanást. Nem nagyon figyelte, hogy milyen erősséggel ostromolja Dave-et. Érezte, hogy a felszakított sebekből friss vér csöpög a lepedőre. Keze síkos lett tőle, ami megkönnyítette keze munkáját, ahogy keményen megragadta Dave férfiasságát.

Dave már teljesen elvesztette a fejét, úgy érezte, hogy ott hal meg Martinnal a testében. Mikor megérezte, hogy a férfi milyen keményen ragadja meg... már majdnem attól elment.

- Akarod? Válaszolj! Akarod, hogy kiverjem? - harapott durván az énekes lapockájába, s fogta a fogai közé a tetovált bőr egy darabját.

- De még mennyire! Bár, szerintem már lassan magamtól is elmennék...

Mart mosolyogva ráharapott még egy kicsit a bőrére, s vadul mozgatni kezdte kezét, míg nem érezte, hogy Dave teste összerándul és fülét meg nem ütötte egy hatalmas rekedt ordítás, ahogy a lepedőre élvezett. És ez már neki is sok volt. Izzadtságtól síkos testük még párszor összecsapódott, aztán a szőke zenész is felordított és Dave-be eresztette magját.

Dave nem bírta el Martin ránehezedő súlyát, az ágyra hanyatlott. Érezte, hogy az ágyékánál a bőre a saját nedveitől lett ragacsos.

Martin vadul zihált Dave hátára és nyakába, méretes tagjával még mindig az alatta fekvőben időzve.

- Nah... elég volt? Megérte rám várni?

- Meg, meg... - zihált a párnába Dave. Többet nem volt képes kinyögni. Átsuhant az agyán, hogy mi lesz, ha holnap tényleg nem lesz képes felkelni az ágyból?

Mintha Martin csak beleolvasott volna a fejébe, a füléhez hajolva válaszolt, miközben kicsúszott belőle: - Nem... valóban nem fogsz tudni felkelni...

      Dave csak belemosolygott a párnába.

- Lehetséges, hogy igazad van... majd szállítsatok át.

- Nyugi, lesz három napod a regenerálódásra. A negyedik napon már a saját lábadon is elsétálhatsz... - állt fel, és nézett végig áldozatán. Eloldozta, majd kiment a fürdőbe.

Dave csak feküdt ott továbbra is magatehetetlenül. Nem hitte volna, hogy a szőke zenész így elbánik vele. De nem bánta.  Tud még neki meglepetéseket okozni... Elmosolyodott a gondolatra.

De azért... legközelebb kétszer is meggondolja, hogy megkérje-e a vadulásra.

By: Capricornus & Useless-girl

2007.10.23.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés