|
Missing Piece - Hiányzó részlet (I/II)
Capri & U-girl 2008.07.05. 17:26
Első Alan Wilderes novellánk...
Megjegyzés by Capri: Nos, hosszú-hosszú hallgatás után újra mi! :D Egy – véleményem szerint – klassz történettel. Engem nagyon megfogott, nagyon-nagyon megszerettem az új karakterünket, akit – nem hinném, hogy lelövöm a poént XD – Alan Wilder személyében ismerhetünk meg. Ezek után már nem csak a DM ügyvédei, hanem Alané is üldözni fognak minket! XD Ezeken kívül én nagyon élveztem ezt megírni, mert más volt, hiába mégis az ismerős téma. Én még szeretnék Alannel írni! :D
Megjegyzés by Useless-girl: Igen, igen, visszaértünk, mint a nátha! :P Valóban érdekes magunkának tudni az első Alanes novellát, amit feltehetőleg több is fog követni. Tudtam én, hogy egyszer eljön az ő ideje is! ;) Szeretem a karakterében a tartózkodást és a hűvösséget megvegyítve a belső hevesebb érzelmeivel. :D Reméljük tetszeni fog!
Kategória: SLASH!
Korhatár: 18!
Missing Piece
Alan komoly arccal letette a dobverőket és levette a fejhallgatót, csak hogy utána átmenjen a stúdió másik szobájába és leüljön a keverőpulthoz. Görgős székével átgurult egy másik panelhoz és állított rajta pár dolgot, majd egy szintin kezdett feljátszani egy futamot, míg másik kezével szintén pár csúszkát húzogatott, beállítva a megfelelő hangszínt, a fejhallgatón keresztül hallgatva a hatást. Már pár hete tartottak a Violator album felvételei. A többiek ma pihentek, de ő, mint mindig, ha volt egy kis ideje, a stúdióba ment. Mindig talált elég munkát az album körül és mivel maximalista volt, akár órákon keresztül is képes volt a hangzást állítgatni. Most is már vagy három órája foglalatoskodott. Szerette ezt a munkát, noha sok energiáját kivette. De ha egyszer belendült, akkor nem tudta csak úgy otthagyni. Kortyolt egyet langyos kávéjából, majd újra a nagy keverőpulthoz gurult és megnyomott pár gombot elindítva a Sweetest Perfection című számot.
Alan letette a kiürült poharat egy újabb eltelt óra múlva, és elégedetten hallgatta azt a problémás átvezetést, amivel sokat szenvedett, míg elérte a tökéletes hangzást. Sóhajtott és újra lejátszotta a számrészletet hátradőlve a székben lehunyt szemekkel. Aztán mikor érzékeny füle meghallott egy apró zörejt, előre hajolt és kijavította a hibát. Már majdnem kész volt, mikor úgy érezte, hogy figyeli valaki. Érdeklődve oldalra pillantott, majd ijedtében összerezzent kicsit a bal vállánál figyelő Dave-től. Félig lehúzva a füléről a fejhallgatót nézett rá.
- Hé, Dave, megijesztettél!
A férfi felnevetett, zöld szemei elégedettségtől csillogtak.
- Nyugi Alan - veregette barátian vállon - Nem eszlek meg.
- Akkor jó - eresztett meg egy halvány mosolyt, majd visszafordult a pulthoz miközben megkérdezte - Hát te? Mi szél hozott erre? Azt hittem, már valami bögyös szőkével mulatod az időt valahol.
- Ti mindig csak a rosszat feltételezitek rólam - ült le szétvetetett tagokkal a kanapéra Dave - Tudtam, hogy bent vagy, mint mindig. Munkamániás. Érdekelt, hogy mivel és hogy haladtál.
Alan megfordult a görgős székkel és hátra lökte magát, hogy elérjen egy erősítőt. Kihangosította a zenét. A Halo volt az.
- Nos, ma átkevertem a Halo-t, a Personal Jesust, és félig a Sweetest Perfectiont. A Halo-t már hallhatod is - fordult a székkel Dave felé - Kíváncsi lennék a véleményedre. Ha valami nem tetszik, szólj és megpróbálom kijavítani.
Dave csendben hallgatta a zenét. - Nekem bejön. Kíváncsi leszek, hogy milyen mixek születnek belőle.
Alan csak elmosolyodott és a géphez fordulva kattintgatott párat az egérrel egy hangsávot állítgatva.
Dave lustán csillogó szemekkel figyelte Alan mozdulatait. Volt bennük valami, ami vonzotta a tekintetét. Azon kapta magát, hogy szemeivel követi társa mozdulatait, miközben agyában önkénytelenül kezdtek kirajzolódni a gondolatai. Emlékezett még arra, amit Martinnal műveltek. Amit egy férfi művelni tud vele… Először megijedt ettől, de aztán a teste, az agya, az egész lénye egyre jobban sóvárgott az érzés után, hogy újra… Néha jobban kívánta, mint a normális szexet. Beteges? Minden bizonnyal. Ahogy elnézte Alant, érezte, hogy a vágy újra feltámad a testében. De Ő Alan és nem Martin!, villant Dave eszébe. De ahelyett, hogy ez elrettentette volna, még inkább felizgatta. Vajon milyen lehet vele? Ő is olyan állatias, mint Martin vagy teljesen más szerető lenne belőle? Felcsapna-e Alan testében annyira a vágy, hogy ellenkezést nem tűrve hatolna belé vagy neki, Dave-nek kellene? És hogy akarná? Finoman, gyengéden, vagy hágja addig, amíg az élvezettől nem üvölt? Vajon kívánja őt a keverőpultnál ülő sötéthajú férfi? Képes lenne kívánni egy másik férfit? És Dave Gahant?
Alan Dave-re pillantott egy másodpercre, de vissza kellett kapnia a tekintetét rá amiatt a sötét nézés miatt, ahogyan őt fixírozta. Zavarba jött.
- Mi az? - nyögte ki.
- Hm? - eszmélt fel Dave.
- Olyan… furán néztél rám. Valami gond van? - köszörülte meg a torkát és felállt, hogy az egyik sarokban álló kishűtőhöz menjen és kivegyen egy behűtött ásványvizet - Kérsz? - tette hozzá hátranézve a válla fölött.
- Persze, kösz - állt fel Dave is és odasétált Alanhez, hogy elvehesse a felkínált üveget - Furán?
- Hát… - bontotta ki Dave palackját is és felé nyújtotta - Ja. Asszem, így szoktál nézni mikor a nőket stírölöd - jegyezte meg zavartan felnevetve.
Dave próbálta visszafogni a nevetését, de nem bírta - Szeretnél a helyükben lenni, Wilder?
Alan először rá akarta vágni, hogy nem, de aztán visszacsukta a száját és csöndben maradt. Az utóbbi időben elcsípte Martin és Dave egy-egy félreérthető mozdulatát egymás iránt, és könnyen el tudta képzelni a két laza erkölcsű barátjáról, hogy bizony néha egymással is elszórakoznak. Az elején még a gondolattól is rosszul volt, aztán ahogy figyelte őket időnként, ő is eljátszott a lehetőséggel a fejében. Nem volt büszke rá, de mindig is izgatta valahol az agya hátuljában, hogy milyen is lehet férfival szeretkezni. De akárhányszor rá gondolt, elnyomta a kíváncsiságát és megrázta a fejét. Őt nem így nevelték, ő képtelen lenne. Vagy csak el kéne jutnia egy bizonyos pontig, amikor már nem tudna nemet mondani? Vajon milyen lehet? - mélázott el magában újra és Dave-re emelte a tekintetét. Még ha engedné is valakinek, az nem lehetne akárki, csakis egy Dave kaliberű pasas, akiben megbízik, akit ismer, és nem kell tartania tőle, hogy kitudódik, hisz ő is sokat kockáztatna vele. A barátnője Hepzibah se értené meg talán sose. Szerette őt, de mindig is kísérletező típus volt, amit leginkább a zenében élt ki eddig. Újra megköszörülte a torkát és inkább elfordult meghúzva az üveget, hogy leplezze enyhe pirulását és lehűtse gondolatait.
- Mi az, Alan? Elkalandoztak a gondolataid? - súgta Dave társa válla fölött, ahogy hangtalan mögé lépett.
- Nos… ööö… igen, egy kicsit - vont vállat és szembe fordult Dave-vel hosszú ujjaival a palackját birizgálva.
- Kifejtenéd őket nekem, ha szépen kérlek? - nézett rá Dave, ismét mélyzölden csillogó szemekkel.
- Csak Hepre gondoltam… hogy vajon őrá is néznél-e így és ha igen, akkor mi történne - állta a mélyzöld tekintetet, de majdnem beleszédült.
- Ő a te barátnőd. Neked kell így ránézned.
- Igen, tudom, meg is teszem. De akkor te miért nézel így rám? - kérdezte. „Vajon arra gondol, amire én? Lehetséges?” - mélázott el.
- Miért, hogy nézek rád?
- Nem akarok hülyeséget mondani, de mint… a prédáját leső ragadozó… - mondta halkan és nem tudta megállni, hogy a tekintete ne vándoroljon le a telt ajkakig.
- Valóban így érzed? - döntötte enyhén oldalra a fejét.
- Bocs, tévedtem. Hülyeségeket beszélek - fordult el és fogta meg a bőrszék hátulját fél kézzel, hogy halkítson kicsit a Personal Jesuson.
De Dave nem tágított - És, szeretnél a prédám lenni? Ellenkeznél-e, ha megpróbálnálak elkapni? - lépett ismét a férfi mögé. Most már félreérthetetlen volt és ezt Dave is tudta. Kockáztatott, de nem bírta ki. Karjaival közrefogta Alant, ahogy ő is a bőrszéknek támaszkodott.
A másik férfi nyelni is elfelejtett a hirtelen közeledéstől, de valahol nem lepődött meg rajta. - Szóval igaz? Te és Martin? - kérdezett vissza konkrét válasz helyett.
- Te mit gondolsz?
- Ahogy én észrevettem, igaz, amit sejtek rólatok egy ideje - figyelte a saját keze mellett támaszkodó másik kézfejet. Hátán érezte Dave testének melegét, és legnagyobb megdöbbenésére ez nem hogy taszította, de vonzotta és kezdte felizgatni. Ha megkérné… vajon valóra váltaná ezt a mélyen eltemetett fantáziáját? Dave halkan felnevetett, de nem erősítette vagy cáfolta meg Alan feltevését. A másik nyakát kezdte figyelni és elképzelte vajon ízlene-e neki, ha beleharapna. Alan megfordult megint és újra elmélyedt Dave fényesen csillogó, hívogató tekintetében. Habozott. Mit tegyen? Valahol félt megtenni, amire készült, viszont nagyon is izgatta a lehetőség, és úgy tűnt Dave sem ellenezné a dolgot. Pár perces mozdulatlansága felengedett, mikor is egyik enyhén remegő kezét lassan felemelte és Dave arcához közelítette minden egyes rezdülését figyelve.
Dave úgy figyelte Alan mozdulatát, akár egy ragadozó, aki azt fontolgatja, hogy elkapja-e a felé nyújtott kezet, vagy hagyja, hogy megérintse. A másik férfi hangtalanul, aprókat lélegzett és tekintetét az ujjaira szegezte, ahogy finoman végigsimított Dave puha bőrén, majd nem tudta megállni, hogy ne csúsztassa le őket a nyakára és túrjon a tarkóján a rövid hajba, ahogy közelebb lépett egyet. Nem tudta, mi ütött belé, de az a halvány kis mosolyra húzódó száj úgy vonzotta, mint a mágnes. Felpillantott Dave szemébe, majd újra a szájára tapasztotta tekintetét, ahogy lassan egyre közelebb hajolt. Lehunyta sötéten csillogó szemeit, majd alig érve a bőréhez végighúzta alsóajkát a másikén. Dave teste enyhén megremegett, ahogy visszafogta magát. Tetszett neki ez a kényszeredett finomkodás. Hagyta, hogy Alan kicsit esetlenül felfedezze a száját, majd nem bírta tovább, finoman a másik alsóajkába harapott. Felmordult, mikor végre megízlelhette az ízét. Alan elnyomott egy sóhajt, majd hagyta, hogy Dave még közelebb húzza magához, de az utolsó lépést már ő maga tette meg, hogy testük szorosan összesimuljon. Felbátorodott, noha érezte, hogy arca lázas pírban ég, és kezdte elmélyíteni a csókot Dave nyelvét keresve. Már régóta meg akarta ízlelni és most már alig tudta visszafogni magát.
Dave nem ellenkezett, hosszú ujjai eltűntek a másik pólója alatt a deréknál. Elhagyta Alan ajkait, hogy nyelve hegyével finoman ingerelje az állkapcsa vonalát egészen a füléig. Alan elbizonytalanodott egy percre, ahogy a fülét ért forró lehelettől megborzongott. Ledöbbent saját teste heves reakcióin és valahol elszégyellte magát, hogy ennyire nyilvánvaló mit tesz vele Dave, ugyanis feszülő alteste, ami az énekeshez simult, nem hagyott kétséget izgatottságáról.
- Csak nem megrettentél, Alan? - súgta Dave a kérdezett fülébe, ahogy az asztalnak nyomta ágyékával.
A kérdezett nyelt egy nagyot és életében először nézett ilyen közelről a fullasztó tekintetbe. Nem akarta bevallani elgyengülését, ezért megrázta a fejét, de nem szólalt meg.
- Nem tudsz átverni. - mosolyodott el Dave - Tudom, hogy igen. Remegsz. Ez csak még jobban felizgat - felelte, miközben tekintete még mélyebb lett, ahogy a vágyai újabb hullámban öntötték el a testét, majd visszahajolt prédájához, hogy a torok érzékeny bőrét csíphesse a fogai közé. Alan most már nem tudta elnyomni a kikívánkozó nyögést, és újra belemarkolt Dave vállába, ami a bőrdzseki miatt nehezen ment. Ezt megoldandó, gyorsan le is tolta a vállairól, miután végigsimított a mellkasán.
Dave egyre mohóbb lett, majd hamarosan lerángatta Alanről a mellkasát fedő ruhadarabot, hogy a frissen feltáruló bőrnek eshessen, immár nem kímélve a felületet.
- Jézus, Dave! Te mindig ilyen heves vagy, vagy csak olyan régóta várod a pillanatot, mint… én? - nyögte Alan mikor társa beleharapott a kulcscsontjába. Cserébe ő is benyúlt a fehér póló alá és végigkarmolta Dave oldalát.
- Vártad? - kérdezett vissza a férfi, miközben egy pillanatra lehunyta a szemeit a másik meleg ujjainak érintésére.
- Azt hiszem - nézett a szemébe, majd megfogta Dave pólójának a szegélyét és elkezdte felfelé húzni a könnyű anyagot.
- Miért? - kérdezte kíváncsian Dave, mikor újra felbukkant a feje. A mellkasát ért levegő ostromának hatására mélyet lélegzett. Alan egy kis mosollyal az ajkán simított végig ujjbegyeivel Dave csupasz mellkasán körberajzolva hasán az izmokat. Dave Alan álla alá nyúlt és finoman a szemeibe irányította társa tekintetét - Szóval? Miért?
- Mert kíváncsi vagyok. Tudod, hogy szeretek kísérletezni, nem? - csúsztatta a kezeit Dave derekára csak, hogy érezze a teste melegét.
- Remek - eresztett meg egy széles vigyort a férfi - Akkor lássuk, hogy mi van benned - majd ott folytatta Alan harapdálását, ahol abbahagyta. A férfi felsóhajtva ejtette hátra a fejét, majd túrt Dave hajába figyelve az egyre lejjebb haladó énekest. Érezte, hogy ágyéka egyre inkább tüzel, s beharapott alsó ajakkal várta, hogy Dave végre fel is figyeljen rá. Dave kínzóan lassan járta be útját, néhol a nyelvével húzva csíkot. A csípőcsontot elérvén nem tudott ellenállni az izgatóan kirajzolódó csontnak és belemélyesztette a fogait, miközben ujjai alulról kezdték kényeztetni Alant.
Tompán felnyögött a fájdalom és az élvezet kettősétől. Nem hitte volna, hogy valaha is materializálódik a képzeletének ezen szeglete. De Dave Gahan most valóban előtte térdelt. Ezúttal előtte, nem Martin előtt… Dave kezei végül nekiláttak a nadrág eltávolításának, miközben éles fogaival finoman tovább kóstolgatta Alan bőrét. Miközben megoldotta a férfi övét és lassan megszabadította a nadrágjától, elmélyült a másik tekintetében. Tudta, hogy saját szemei immár leírhatatlan mélységeket tárnak fel. Amint a nadrág földet ért, Dave ujjai Alan farkas vonalát alig érintve haladt egyre lejjebb az ágyéka felé. Alan egyre sötétebb tekintettel figyelte, fújtatva véve a levegőt.
- Gyerünk Dave! - nyögte, amiben volt némi könyörgésre emlékeztető mellékzönge is. Egyik kezével a pult szélében kapaszkodott, a másikkal megszorította Dave vállát.
- Mennyire szeretnéd? - nyalta meg a hasát incselkedve.
- Elhiheted, hogy nem volt olyan könnyű téged erre kérni, úgyhogy képzelheted - mosolyodott el hüvelykujjával megcirógatva társa járomcsontját.
- Valóban? Mesélj nekem erről a késztetésedről, Alan - felelte, miközben az alsót is lehúzta róla. Alan megborzongott, ahogy a hűvösebb levegő szabadon érte az ágyékát és ágaskodó tagját, ami csak Dave kényeztetésére szomjazott már.
- Most épp az egyik mélyre temetett fantáziámat szándékozzuk megvalósítani.
- Folytasd - nézett fel rá Dave, majd le nem véve a szemét róla, lassan végignyalt Alan teljes hosszán, csakhogy utána a nyelve hegyével játszadozzon a vele, az őrületbe kergetve őt.
- Nincs ezen mit tovább ragozni, Dave - nyögte - Uramisten! - szisszent fel az őt ért ingerektől - Ez az…
Dave felnevetett, majd úgy döntött, hogy ideje igazán megkínoznia Alant. Mélyen a szájába fogadta őt, hogy forrón csússzon le róla és újrakezdje az egészet előröl, lassan gyorsuló tempóban. A másik férfi szemei fennakadtak az élvezettől, ahogy nyögései egyre hangosabbak és gyakoribbak lettek. Nem hitte volna, hogy ennyire jó érzés lesz, ahogy társa munkálkodik rajta. És Dave nem volt rest: bevetette mindkét kezét: egyik ismét alulról találta meg Alant, míg a másikkal szoros gyűrűt formázva szorított rá a kemény és síkos tagra, hogy erőteljeseket húzhasson rajta a nyelve és a szája munkája mellett. Azonban egy kérdés erejéig újfent elszakadt tőle - Élvezed?
- Az… az nem kifejezés! David! Dave, mindjárt elsülök, ha nem hagyod abba! - zihálta, ahogy hasizmai egyre többször húzódtak össze.
- Valóban? És, nem szeretnéd? - mosolygott rá gonoszan, miközben egyre erőteljesebbeket húzott rajta.
- Azt akarom, hogy neked jó legyen - nyögte gondolkodás nélkül.
Dave elmosolyodott, de most másmilyen volt a mosolya. Most nem az az arrogáns, egocentrikus éne mutatkozott meg, mint általában. Pár pillanatig fürkészőn nézett Alan barna szemeibe. Érezte, hogy ez az egy mondata áthatolt az éhségén és eljutott hozzá. Nem tudta, hogy Alanből csak kicsúszott ez a mondat vagy komolyan gondolta, de ettől közelebb érezte magához, mint eddig valaha. Szótlanul állt fel és csókolta meg őt, nem figyelve rá, hogy milyen érzelmeket rejt magában ez a mozdulata.
Al két keze közé fogta Dave arcát és viszonozta az egyre mélyebb csókot. Ez másmilyen volt, mint az előbbiek. Sokkal… tartalmasabb. Mintha Dave igazi érzelmeket is vitt volna bele. Ezen meglepődött. Azt hitte, hogy Dave a szokásos fellengzős, laza, de figyelmes módján fogja ezt az egészet lerendezni, de úgy tűnt a mondata, ami után inkább már nem szólalt meg, megérintette. Al nem hitte volna, hogy ez bekövetkezik, de a szíve mélyén örült a történtek ilyentén fordulatának. Pár hosszú és izgató perc után még mindig Dave arcát fogva megszakította a csókot, és kicsit hátrébb húzódott, hogy a férfi szemeibe nézzen és halkan megszólaljon. - Ugye tudod, hogy nekem ez az első ilyen…? - kérdezte suttogva.
- Igen. Ismerem a kétségeidet. De ne aggódj. Vigyázok rád - mosolyodott el halványan. Alan csak finoman mosolygott és bólintott végighúzva hosszú ujjait Dave enyhén borostás arcán és újra megcsókolta - ezúttal röviden.
- Majd mondd, hogy mit csináljak - súgta a szájába.
- Engedd szabadjára az ösztöneidet - felelte, miközben tekintetében újra fellángolt a vágy. Tudta, hogy sok rejlik Alanben, csak ki kéne szabadítani abból az erkölcsös énjéből. Alan nyelt egyet, de nem válaszolt. Nem volt olyan könnyű áthágni a hosszú évek alatt belévert tanításokat mélyen vallásos és erkölcsös szüleitől. Egy pillanatra elképzelte az anyját, hogy mit szólna, ha így látná, s ettől fel kellett nevetnie.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés