|
2. fejezet
2008.08.01. 12:12
2.
Mikor Martin belépett abba a helységbe, ahová érkezésükkor is, Dave egyből mellette termett a semmiből.
- Martin! Hol voltál? Halálra kerestünk!
- Csak azt ne mondd Dave, hogy úgy aggódtál értem és megölelsz, majd két cuppanós puszi - nevetett fel a szőke zenész.
- Te mitől vagy ilyen jókedvű? - kérdezett közbe Andy.
- Mennyit ittál Martin, és merre csavarogtál? - kontrázott Dave.
- Ki vagy te? A feleségem? - vigyorgott szélesen.
- Martin, rajtad most tényleg női parfümöt érzek? - szimatolt bele az énekes a levegőbe.
- Huh, juj lebuktam! - kerekedett el a szeme - Egyébként ez a Chanel legújabb illata. Ízlik? - 'kacérkodott' társaival, majd nem bírta tovább az értetlen arckifejezésüket, nevetni kezdett.
- Szóval minket ott hagytál szenvedni, míg te felszedtél valami csini gazdag libát és megdöngetted? - fintorgott rosszmájúan Dave. Persze hogy az irigység beszélt belőle.
- Nem, rágalom! - tiltakozott a férfi.
- Hát akkor? - kérdezte megint Andy.
- Pisiltem. Boldogok vagytok?
- És ott ragadt rád az illat, mi? - nézet rá értetlenül a vörös férfi.
- Nem Andy... ott dugta meg a csajt! - vigyorodott el Dave - És? Ki volt az? Mesélj már valamit, mert mindjárt halálra unom magam!
- És pont az én szexuális életemet kell kiveséznünk? - sóhajtotta Mart, miközben tekintete a tömeget pásztázta, így látott elsuhanni egy ismerős alakot.
Dave követte Mart tekintetét, ahogy rákacsintott Anitára, aki erre elpirult és leszegte a fejét felszívódva a tömegben.
- Nem mondod! A pincér csajt?! - kiáltott fel Dave.
- Ordíts még - nézett rá a szöszke.
- Szóval tényleg! - nevetett fel az énekes - És legalább jó volt a kis húsos combjai közt? - súgta disznómód.
- Te perverz állat - súgta vissza.
- Pont te beszélsz? - veregette vállon - Na mindegy, majd később kiszedem belőled. Szerencsére hamarosan leléphetünk.
- Végre. Kezdek éhes lenni.
- Hát aki szexszel az alkalmazottakkal vacsora helyett, az magára vessen...
Anita pár nappal később az albérletében ült és a következő zárthelyű vizsgájára próbálta megtanulni az anyagot, mikor csörgött a mobilja. Tudta, hogy csakis munka lehet, a mobilt kifejezetten ebből a célból vette meg. Felvette és beleszólt. A pár perces beszélgetés alatt beigazolódott, hogy tényleg melóról van szó és túl szép ajánlat volt, hogy igaz legyen.
A felajánlott pénz elképesztő összeg volt a számára. Körülbelül háromhavi kiadásait fedezte volna. Épp ezért gondolkodott el erősen azon hogy mit tegyen. A parti Santa Barbarán lenne egy híres pasasnál. Azt mondták a telefonban, hogy állnák az utazás költségeit is. Ez túl szép volt, hogy igaz legyen. Nem értette, hogy miért pont ő kellett oda, hisz nem volt a pincérnők gyöngye. És hogy az istenbe hívták Santa Barbaráról? Talán a pasas látta őt az egyik estélyen, amin dolgozott? Csupa kérdőjel volt, de ahogy belenézett a fémdobozba, amiben a pénzét tartotta, kénytelen volt belátnia, hogy bizony el kell vállalnia a munkát.
- Na Ash, legalább barnulok egy kicsit odalent a rohangálászásban - simogatta meg az ölébe ugró macskáját - Téged is el kell helyeznelek Silvynél arra a pár napra míg nem leszek itthon. Mert hogy ez az ügyfél nem csak egynapos partit akar, hanem mindjárt háromnaposat! Pipáltál már ilyet? Buli-maraton. Persze ez nekem csak jó a jövőt nézve - sóhajtott elmélázva, miközben automatikusan simogatta doromboló cicáját kibámulva az ablakon.
Miután eldöntötte, hogy megy, hisz muszáj mennie, visszajelzett a közvetítőnek, akivel beszélt. Ez a közvetítősdi is annyira jellemzően a gazdag rétegre vallott. Mi baja lesz az embernek, ha meghallom a hangját a telefonban? Félretette a gondolatait és a macskakajáért nyúlt, mert Ash már éhesen nyávogott és forgolódott körülötte.
Miután megetette a kis kedvencét a hálójába ment, hogy elkezdje összepakolni a ruháit. Még jó, hogy szóltak! Holnap indulnia kell.
Nem sokat aludt az éjjel, folyamatosan az utazáson járt az agya. Aztán kiment a New Jersey-i reptérre és türelmesen kivárta a gépe indulását - mást úgysem tehetett. Nem rajongott túlzottan a repülőkért, noha életében nem sokszor szállt a fellegek felett - mindenféle értelemben. Az út azonban problémamentesen, noha kicsit unalmasan telt. A napfényes Santa Barbarán a kijáratnál egy sofőr várta nevével egy táblán. Nagyot sóhajtott, majd szorosabban markolva bőröndje fülét elindult felé. Legalább fél óra volt az út a reptér és a parti színhelye között, így volt ideje kicsit megnézni magának a helyes várost. Mikor azonban kiszálltak a ház előtt, elakadt a lélegzete. Nem volt hivalkodó a mediterrán típusú épület, de látszott, hogy a pénzben itt sincs hiány.
A sofőr határozottan a kapuhoz sétált és beütött egy kódot, mire a nagykapu kitárult. Anita gyorsan be is sétált a kertbe, amíg a kocsival nem indulnak meg beparkolni. Megállt a bejárati ajtó előtt és pár pillanatnyi habozás után becsengetett. Egyből kutyaugatás hangzott fel a túloldalon. Egy jó pont. Legalább lesz kivel beszélgetni.
Pár pillanatnyi várakozás után, amit a kert nézegetésével töltött, kitárult a szépen faragott bejárati ajtó és egy szőke üstökű férfi figyelte a kertet mustráló fekete hajú lányt.
- Tetszik, amit látsz? Mert nekem igen - vigyorodott el.
- Martin? - kapta oda a fejét döbbenten.
- Teljes életnagyságban - húzódott szélesebbre a vigyora.
- Te... te aljas disznó! - lökte erőteljesen mellkason - Mi a fenét keresek én itt?! - kérdezte és megfordulva elkezdett kicsörtetni a kertből.
- Hé! Várj már! - indult utána és a karjánál fogva maga felé fordította - Most mégis hova mész?
- Haza!
- Ne, Anita! Várj már! Tényleg szükségem van rád! Jó pincérnő vagy és én segíteni szeretnék neked. Azért ajánlottam fel ezt a munkát. Tényleg lesz parti és nekem szükségem van egy ismerős arcra a felszolgálók között is, akiben megbízhatok.
- Nekem nem kell a pénzed, Martin! Elképesztő, hogy annyi nem volt a kékvérű gerincedben, hogy személyesen megkeress! És nincs szükségem a szánalmadra sem!
- Hé, figyelj rám, Anita! Én nem szánlak téged. Miért löknéd el a segítő kezet? Tudom, hogy szükséged van a pénzre, én csak segíteni szeretnék neked kicsit. Ne úgy fogd fel, mint adományt. Inkább mint egy ajándék a sorstól. Miért ne élnél a lehetőséggel, ha már az öledbe pottyant? Miért zárkóznál el tőle, hogy egyszer olyan környezetben is dolgozz, ahol nem néznek le?
- Szóval, így tekintsek rá és ne ingyen kenyérre? Csóringer Anita nem tud megállni a lábán?! - kiélvezte, hogy Martin megsemmisülten mered maga elé, majd újra megszólalt - Mindazonáltal... kell a munka. De, ha legközelebb munkát ajánlasz fel, vedd fel azt a rohadt telefont és hívj fel magad, és munka legyen, ne segélycsomag, világos?
- Világos... és sajnálom. Nem így akartam ezt az egészet. Azt hittem esetleg örülni fogsz, hogy újra látsz.
Anita kicsit megdöbbent ezen a kijelentésen. Hiányoztam volna neki?
- Miért, te örülsz nekem? - kérdezte somolyogva.
- Idehívtalak volna, ha nem? - nézett őszintén a szemébe.
- Hát... ha tényleg csak munkaerő kellett neked....
Martin nem hitte volna, de érezte, hogy enyhe pír futja el az arcát - Hát... azért a WC-ben történt dolgokra is szívesen visszaemlékeztem - mosolygott rá kisfiúsan.
Anita szélesen elmosolyodott - Igazán?
- Miért kérdőjelezed meg minden mondatomat? - húzódott szélesebbre a mosolya, és finoman végigsimított a lány felkarján.
- Miért bízzak meg az emberekben?
- Mert talán nem mindegyik akar átvágni és kihasználni? - kérdezett vissza, miközben finoman a ház felé invitálta.
- Oh, hogyne... - kontrázott rá a lány és hagyta magát a házba terelni.
Martin nagyjából körbevezette Anitát a házban és az udvaron, ami a nagy nappaliból nyílt, és ami a parti tulajdonképpeni színhelye is lesz. Végül körútjukat a konyhában fejezték be, ahol már több ember sürgölődött.
- És ez lesz a te birodalmad - jegyezte meg halkan a füléhez hajolva - Ha szeretnél az utazás után lezuhanyozni vagy átöltözni, nyugodtan használd a vendégszobát az emeleten, amit mutattam neked.
- Rendben, köszi. Van valami speciális feladatod a számomra, vagy csak segítsek ott, ahol tudok?
- Hát... - húzta ki a konyhából egy válaszfal takarásába - ellenedre lenne, ha repetát kérnék belőled? - szorította finoman magához, s suttogta el kérdését közel Anita szájához.
- Most? - kérdezett vissza.
- Ha akarod...
- És a munka?
- Hé, kislány, én vagyok a főnök, emlékszel? Akkor lehet extra pihenőd, amikor én akarom.
- És, mikor akarod... főnök? - kérdezte immár sötéten csillogó szemekkel.
- Most! - suttogta rekedten és szenvedélyesen megcsókolta magához szorítva a puha testet.
- I-itt? - kérdezte akadozva, mikor elszakadt Martintól, de már érezte is a dudort, ami az ágyékának feszült.
- Dehogy, te butus! - nevetett fel, majd kézen ragadva felsietett vele a lépcsőkön a nagy hálóba. Amint becsukódott mögöttük az ajtó, már gombolni is kezdte Anita sötétkék blúzát nem eresztve a száját egy pillanatra sem.
Anita pár óra múlva már egyedül ébredt fel. Nem szokott nappal aludni, ez is jelzi, hogy Martin alaposan lefárasztotta. Nem egyszer élvezett el általa és ez mosolyt csalt az arcára. Kezdte elhinni, hogy tényleg van benne valami, ami ezt a pasit megfogta. Lassan felöltözött és átment a vendégszobába, hogy lezuhanyozzon és átöltözzön, majd lement besegíteni a konyhai csapatnak. Szeretett főzni és most is jól esett neki szorgoskodni és finomakat alkotni. Mikor nem volt rá szükség, akkor egy gyors körutat tett a házban egyedül, így akadva rá egy eddig fel nem fedezett ajtóra. Nagyobb volt a kíváncsisága és óvatosan benyitott. Felkattintotta a lámpát és ekkor látta, hogy egy stúdióba tévedt. Ott volta keverőpult, mikrofon az üvegfal mögött, valamint a helységben volt még egy kanapé rajta egy zöld gitárral és felette a falon egy nagy angol zászló kifeszítve. A többi gitár a fal mellett sorakozott.
Óvatosan beljebb lépett a helységbe. Még sosem járt stúdióban és fel akarta fedezni minden szegletét. Legelőször a zászlóhoz ment oda és finoman megérintette. Elmosolyodott, majd lejjebb siklott a tekintete a kanapén heverő gitárra. Finoman leült mellé és az ölébe vette. Esetlenül pengetett vele párat - életében gitárt nem fogott a kezében. Ez a zöld példány nehezebb volt a sima fagitárnál és fémes hangzású. Fogalma sem volt róla, hogy milyen híres dalok születtek ennek a gitárnak a húrjain.
Szóval valóban zenész volt, nem hazudott neki. Elmosolyodott, ahogy egy halom papírra esett a tekintete egy kisebb asztalon. Odahajolva elkezdte olvasni a legfelsőt. Egy dalszöveg volt. Ráharapott az ajkára, mivel gyönyörűnek találta. A lábjegyzetben elolvasta, hogy valami Depeche Mode új albumára lesz mint hármas szám. "Depeche Mode, Depeche Mode... ismerősen hangzik" - mélázott el "Szóval ez a bandája..."
- Hát te? - hallotta az ajtóból az ismerős hangot.
- Én... én csak... na jó, kíváncsi voltam - egyenesedett fel - Most nagyon dühös vagy?
A szőke férfi szélesen elmosolyodott - Nem, dehogy. Bár ez valóban egy szentély - nézett körül, majd a lány mellé lépett és mutató ujjával végigsimított a gitár nyakán - Látom megtaláltad...
- Nem volt nehéz. Gondolom közel áll hozzád.
- Ha tudnád, hogy milyen dalokat írtam rajta... De... ahogy észrevettem, nem tudod – mosolyodott el ismét.
- Azt már tudom, hogy a Depeche Mode-ban játszol, meg homályosan rémlik, hogy 80-as és 90-es évek. Gondolom már hallottam pár számodat, de ne haragudj, sosem volt túl sok időm a zenehallgatásra.
- Semmi gond - vette el a gitárját - Amúgy is Dave az énekesünk. Én csak néha.
- Igen, te felelsz a dalszövegekért, emlékszem - mosolygott rá - De most azt hiszem, hogy jobb, ha körbenézek odalent, hogy minden rendben van-e.
- Mi baj lehetne?
- Nem tudom. Például kirámolják a konyhádat vagy egymást kezdik verni a répákkal az alkalmazottak - vont vállat komoly tekintettel.
Mart próbálta visszafojtani a nevetését, de nem bírta, majd kipukkant belőle.
- Már értem, hogy miért is szeretlek annyira! - nevette.
- Ugyan már! Hogy szerethetnél? Hisz alig pár napja láttál először - vont vállat.
- Hogy hogyan is? Imádom a tested, azt ahogyan mozogsz szex közben, ahogy elélvezel tőlem, imádom a szemed színét, a hangod, a hajad, a humorod, a kedvességed és perverz módon azt a bizonyos félelmedet is az emberektől.
- Fura bogár vagy te Martin Gore! - nevetett fel ezúttal Anita - És utálom az énem azon felét, amelyik mindig kételkedve duruzsol a fülembe, akármilyen kedveseket is mondasz - simogatta meg a férfi arcát.
- És amit érzel? - rántotta az ölébe, hogy a nyakát kezdje finoman csókolni.
- Hogy mit érzek? - mosolyodott el felsóhajtva - Egy ügyes nyelvet az érzékeny nyakamon, azt érzem.
- És még? - vetette be a fogait is.
- A szívemre vagy kíváncsi, vagy az egyre inkább beinduló testemre?
- Mindkettőre! - súgta a nyakába.
- Mit eszel te rajtam, Martin? Úgy értem, nem vagyok az a modell-alkat, amihez hozzászoktál...
- És épp ez az. Ez hívta fel rád a figyelmemet. Aztán egyre inkább megismertelek. Persze, nem ismerlek 100%-ban, de amit eddig igen az nagyon-nagyon tetszik és fel is izgat egyszerre. Vonzol, mint lepkét a láng - mosolygott a szemébe.
- Ez jól hangzik. Remélem, nem esek pofára megint - mosolygott, majd nem engedte Martint szóhoz jutni egy heves csók miatt. - Újra akarlak! - kezdte bontani a kopott farmert, miután nyugtázta az ismerős dudort.
Martin nem ellenkezett, hanem hátradőlt a kanapén és hagyta, hogy Anita kiélje magát rajta. Érezte, hogy minden egyes mozdulattól egyre keményebb és keményebb lesz és már sorjáztak is a gondolatai a fejében, hogy miket fog művelni vele a hangszigetelt stúdióban. - Mesélj az érzéseidről, a gondolataidról, mindenről, Anita! Mindent tudni akarok! Azt akarom, hogy akkor is beszélj, mikor hátulról háglak! - mondta egyre rekedtebb hangon a nő szemeibe nézve.
Anita kellemesen megborzongott, és érezte, hogy ágyéka lüktetni kezd a férfi utolsó mondatától. Megnyalta kiszáradt ajkát, majd keze bekúszott a kilazított farmer alá, hogy kiszabadítsa az ágaskodó tagot - Akkor is beszéljek, mikor mélyen a számban jár ez a figyelemre méltó testrész? - húzott rajta egy erőteljeset.
- Akkor... értelemszerűen...nem! - nyögte - De addig... és utána... - nézett rá sötéten.
- Jól van, Martin... - fogta a keze közé a méretes tagot, és miután megszabadította a felsőjétől, apró csókokat kezdett adni a mellkasára néhol durván beleharapva a finom bőrbe - Először nem akartam, hogy ott ülj velem, de a beszélgetés során valahogy megkedveltelek úgymond - kezdte, miközben gyorsabban folytatta keze munkáját - Aztán úgy voltam vele, hogy vétek lenne kihagyni az ajánlatodat, hisz... már ezer éve nem fanyalodott rám senki - csókolta meg finoman az egyik ágaskodó mellbimbó melletti bőrfelületet.
Mart tompán felnyögött - Aztán...?
- Aztán veled mentem és egyáltalán nem bántam meg - szívta az ajkai közé egy pillanatra a mellbimbót, majd lejjebb haladt a hason - Isteni volt, ahogy szinte szétfeszítettél!
Martin újra felnyögött - Imádtam, hogy eljöttél velem. Először ismét csak magamat dicsértem, de aztán rájöttem, hogy az irányítás a te kezedben van, hogy akaratos vagy és törtető és teljesen elvesztettem a fejem! - nyögte- A nyelvedet akarom!
- Még nem! - mosolyodott el erősebben rászorítva a kőkemény férfiasságra miután benyúlt a saját bugyijába, hogy egy kis nedvességgel segítsen rá kezének munkájára, ahogy immár simábban kezdett járni a keze Martinon - Szóval szereted, ha akaratos és dacos vagyok? - harapott egy erőteljesebbet a férfi alhasába.
- Nagyon. És most a nyelved!
Anita felnevetett - Nem, még nem! - kínozta majd felállt, hogy levegye a nadrágját. Mikor látta, hogy Mart mozdulna utána, egyik lábát a mellkasának nyomta, és visszalökte a kanapé háttámlájának.
Martin sötét tekintetét kérdőn és vágyakozón szegezte rá.
Anita gyorsan megszabadult az ingjétől is, immár csak fehérneműben állva Martin előtt, majd térdre ereszkedett, és végigsimítva a férfi szétterpesztett combjain kúszott közelebb hozzá. A zöld szemekbe nézve egy kaján mosollyal nyalta meg a száját, miközben két keze megragadta a meredező büszkeséget, s kínzóan lassan kezdje ingerelni.
Martin újra felnyögött, csípője immár Anita kezével együtt mozgott. Majd megőrült, hogy még nem érezheti a forró szájat maga körül.
- Szeretnéd? - érintette alsóajkát finoman a merev tag érzékeny makkjához.
- Igen! - nyögte öblös hangján, ahogy lehunyt tekintetét a plafonra emelte.
- Biztos? - nyalt végig gyorsan a teljes hosszán.
- Cseszd meg Anita, kibaszott biztos! - nyögött fel ismét és ujjai eltűntek a fekete tincsekben, miközben erőteljesen húzni kezdték őket.
A nő egy gonosz mosolyt eresztett meg, majd nagy kegyesen nyelvével körbejárt rajta, mielőtt lassan egyre mélyebbre fogadta volna a szájába, míg másik keze utat talált a nadrágba, hogy alulról is simogassa.
- Jaj, te jó ég! Ez az! Méééég!
Anita felpillantott rá elégedetten csillogó szemekkel, majd újra lehunyta őket, ahogy gyorsított szájának és kezének munkáján, melyek szinkronban mozogtak. Imádta Martin sós ízét. Nyelvét vadul mozgatta rajta, majd egészen addig csúsztatta a szájába a lüktető tagot, míg el nem érte a torkát. Leküzdötte az öklendezést, miközben tudomásul vette, hogy nem képes teljesen eltűntetni őt a szájában.
Mart keze immár a mozgásban segített Anitának, miközben szüntelenül nyögött, vagy artikulátlan szavakat mondott. A csípője is segített az érzékeinek, hogy egyre magasabbra hágjanak és érezte, hogy hamarosan átlépi a határt.
Anita is érezte, hogy közel jár már, épp ezért eltolta Martin kezeit és lassan végignyalt a nedvesen csillogó tagon - Na nem, nem, szó se lehet róla, hogy engem csak úgy itt hagyj! Kérem vissza a kölcsönt! - ült a sarkaira.
- A nyelvemet vagy a farkamat akarod? - kérdezte mosolyogva, mint a tejbetök.
- Először a nyelvedet! Aztán azt akarom, hogy addig dugj hátulról és olyan erősen, hogy egyszerre a fájdalomtól és az élvezettől sikoltsak! - jelentette ki határozottan, miközben ujjai hegyével a melltartója szélét simogatta ártatlan tekintetével fixírozva áldozatát.
Mart mosolya elsötétült és pár pillanat múlva már Anita fölött is volt, ahogy a földre teperte. Szó szerint letépte róla a melltartót és harapdálni is kezdte a telt melleket, miközben jobb kezének ujjai egyre magasabbra másztak fel a belső combjának egyikén.
A nő egy hatalmasat sóhajtott, majd felnyögött a melleit ért ingerektől - Ez az Marty, ne fogd vissza magad! - karmolta meg finoman a tarkóját.
- Gyerünk, beszélj! - mordult fel, majd vissza is tért a munkájához, aminek erejét szinte az elviselhetetlenségig fokozta.
Anita felzihált és próbált némi erőt gyűjteni a beszédhez. Megnyalva száját hunyta le a szemét és próbált a nyögései közt értelmesen beszélni. - Napokig nem tudtam ... magamban hova tenni... a WC-ben történteket...
- Vagyis? - adta lejjebb a harapásait, miközben rögtön két ujja tűnt el a lányban, aki megfeszítve a hátát széjjelebb tárta a lábait és ráharapott alsóajkára, hogy visszafogjon egy kéjes nyögést.
- Valahol... ó istenem!... korholtam magam... amiért ilyen... olcsó kis lotyó voltam... de... aztán...
- Aztán? - harapott a köldökébe, miközben gyorsított ujjai munkáján.
- Aztán... aztán... - akadt meg saját mellébe markolva - Aztán rájöttem, hogy.. imádtam az érzést... a tudatot, hogy egy olcsó ribanc legyek!
- Olcsó és nedves ribanc vagy, Anita!
- Ó igen - sóhajtott - Mennyire?
- Tocsogsz! Hallod? - gyorsított ujjainak munkáján, mire félreérthetetlen cuppogás hangzott fel.
Anita artikulálatlanul felnyögött hátrafeszítve a fejét, miközben erőteljesen meghúzta Martin tincseit - Akkor nyaljál! - kiáltotta.
- Akárcsak a macskád - felelte, majd kihúzta az ujjait és elhasalt a két húsos comb között, hogy igénybe vehesse a nyelvét, ujjaival széthúzva Anitát.
- Jézus! - kiáltott fel újra egyik kezével vadul karmolva Martint, ahol csak érte, míg a másik a feje fölött keresett valami kapaszkodót, amit egy asztallábban meg is talált, s önkénytelenül kezdett Martinnal együtt mozogni a csípője - Ez az! Abba ne hagyd!
Mart nem hagyta abba, hanem gyorsított nyelvének munkáján, csakhogy utána lassan ízlelgesse Anitát.
- Ízlik, amit nyalogatsz? - sandított le rá, s érezte, hogy még nedvesebb lesz a látványtól.
- Drága... nem nyalogatnám, ha nem...
- Uhhh... imádom ha ilyeneket mondasz! - harapta be a száját.
- Mondjam, vagy nyaljalak?
- Felváltva és az ujjaiddal kiegészítve nem lehetne? - mozdította be a csípőjét.
- De, azt is - felelte, majd újra két ujja dolgozta Anitát - Mit akarsz hallani?
- Tök mindegy, csak beszélj! - nyögte - Disznóságokat, vagy... amit akarsz!
- Mocskosan? Meséljem el, hogy mekkora ribanc vagy, mert itt terpesztesz a stúdióm padlóján és csak a farkamra vársz?
- Igen! Igen! Az vagyok! Mondd tovább! - nyögte fejével koppanva a padlón, de nem érdekelte túlzottan csak még inkább széjjelebb tárta a lábait.
- Anita; nálad nagyobb és jobb kurvával még nem találkoztam. Imádom az érzést, ahogy tövig eltűnik benned a farkam, mert akkora vagy.... ha már benyelni nem tudod - nevetett halkan.
Ezen a lány is felkuncogott, majd megsimogatta Martin arcát - Akkor talán ezt be is bizonyíthatnánk, nem igaz? Nyársalj fel, Marin a farkadra és folytasd!
- Szereted, ha mocskos a szám?
- Imádom! - mordult rá és vadul felhúzta magához egy sebző csókra.
Martin nem ellenkezett, tépte Anita ajkait, miközben figyelmeztetés nélkül nyársalta fel, ahogy a nő kérte tőle - Nos? Jó érzés? Élvezed, te szexmániás ribanc? - lökött rajta erőteljeseket.
- Nem, Marty, azt hiszem, nem érzek semmit... - húzta a fejét - Talán ha hátulról próbálnád... - mélyesztette a körmeit a férfi vállaiba.
Mart válasz helyett kicsúszott Anitából és hasra vágta, majd mire a lány feleszmélhetett volna, már benne is volt - És most?
Most már nem bírta ki, hogy ne kiáltson fel hangosan az őt feszítő tagtól - Még! Még akarom! - nyögte fél kézzel hátranyúlva és végigkarmolva Martin fenekét és combját ahol csak érte.
- Megkapod! Ez kell neked? Ez?! - kérdezte, miközben egyre hevesebbeket lökött.
- ISTENEEEM! Igen! IGEN! - sikoltotta teljes extázisban, miközben az imént még karmolászó jobbja megkereste Martin egyik kezét, és térdeltében előre vezette, hogy markolja meg a mellét.
Mart eleget is tett a kérésnek és miközben egyre durvábban hágta Anitát az előrehúzott keze sem tétlenkedett, de egy idő múlva inkább a combok közé siklott.
- Ez az! Ez az Marty! EZ AZ!!! - sikoltotta a testét ért intenzív ingerektől. Érezte, ahogy a combjain lefolyik saját nedve, ahogy a mellei a vad ritmusra mozognak, ahogy Martin vastag férfiassága megállíthatatlanul jár ki-be a testében, míg másik keze a csiklóját izgatja őrült tempóban. Haját hátracsapta, és hosszan sikoltotta élvezetét, mikor egész alhasa görcsbe rándult és elemi erővel szorított rá Martinra belső izmaival, ahogy az erőteljes orgazmus végigperzselte minden sejtjét az ájulás szélére sodorva őt.
Martint azonban nem hatotta meg Anita orgazmusa, tovább mozgott benne.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés