|
3. fejezet
2008.08.01. 12:15
3.
A lány felváltva nyöszörgött és sikoltozott, ahogy továbbra is Martin előtt térdelt. Már most tudta, hogy szoknyát nem vehet fel, akármilyen meleg is lesz a buliban, tudta, hogy térdei lilák és sebesek lesznek, de nem érdekelte. Megérték a körülmények, amik okozták! Olyannyira megérte, hogy érezte, amint második orgazmusa is rohamosan kezd közeledni pulzáló és ringó testében. Egy meglepett artikulálatlan nyögéssel vette ezt tudomásul, és hagyta, hogy Martin újra egyre magasabbra repítse. Ezúttal Martin is vele együtt élvezett, hosszan, görcsösen megmerevedve, hangosan üvöltve.
Anita arca kéjesen megrándult az érzéstől, ahogy Martin forró magja belé lövellt, majd amit a teste már nem tudott befogadni, az végigfolyt a combján. Martin ezt elégedetten vette tudomásul, majd kicsúszott a nőből és elterült mellette a padlón, szaporán süllyedő és emelkedő mellkassal. Társa csupán arra volt képes, hogy maga alá húzva remegő karjait elhasaljon szinte a padlóra zuhanva. Ő is vadul nyelte a levegőt arcát Martin felé fordítva.
- Nos? - fordult Anita felé és remegő ujjaival finoman cirógatta gerincének vonalát - Élvezted?
- Az nem kifejezés... - mondta rekedten sóhajtva - Egy isten vagy, Martin...
- És akkor még nem is szeretkeztél velem - nevetett fel.
- Ezt csak kiadós szexnek tartod, igaz? - mosolygott rá fáradtan.
- Ezt mocskos és isteni szexnek tartom és nagyon jó veled, és nagyon-nagyon kedvellek, nem csak ezért. De a szeretkezéshez több kell.
- Igen, tudom - sóhajtott és lehunyta a szemét egy pillanatra, majd elmélyedt az elégedetten csillogó zöld szempárban.
- Mi az? - kérdezte Mart, látva a szürke tekintetet.
- Semmi - vont vállat.
- Deeee.... - súgta kedvesen, miközben megcirógatta a kipirult arcot.
- Semmi, csak... valószínűleg ebben nekem sosem lesz részem - mosolygott rá szomorkásan - De ez így van jól! - emelte meg egyik kezét, hogy ne is mondjon semmit a férfi.
- De... és... ha én akarom?
- Ugyan miért akarnád? - ült fel felhúzva a lábait és az ablak felé fordult, háttal Martinnak.
- Miért ne akarhatnám? - ült fel ő is - Vagy, te nem akarod?
- Egyszerűen nem hiszem, hogy működne, hogy ez nekem menne - vonta meg a vállait és összefonta a karját a térdein.
- Mert?
- Martin, mi két külön világ vagyunk hatalmas szakadékkal kettőnk között, aminek nem is látom a másik oldalát - hajtotta le a fejét egy pillanatra, majd kibámult az ablakon túl lengedező fákra.
- Te hol állsz?
- A szakadék peremén, mint mindig - birizgált egy kis sebet az alkarján.
- És nem lehet arról szó, hogy átgyere az én oldalamra, te kis hegymászó? - ölelte át és mosolygott a nyakába.
Anita a karjai közül nézett fel rá. Komolyan figyelte a férfit egy hosszú percig. Ez most tényleg vele történik? Dobja el a zárkózottságát és a túlzott óvatosságát és vágjon bele? Erre várt volna életében? Ez lenne a nagy kiugrás?
- Ha van elég erős köteled, hogy elbírja a mázsámat... - mosolygott rá végül halványan.
- Drága, tökéletes vagy! - nevetett fel, majd átkarolta és magára rántva a nőt tovább nevetett.
Ő csak nézett le rá finoman mosolyogva és ujjaival gyengéden végigszántott a göndör tincseken.
- Jó, persze... - forgatta meg a szemeit - De most már tényleg ideje lenne utánanéznem odalent a dolgoknak - simogatta meg hüvelykujjával Mart arcát.
- Muszáj? - nézett rá kiskutyaszemekkel a férfi.
- Muszáj! Nem lustulhatunk egész nap!
- De, de, de...
- Martiiin! - szólt rá, és felállt, de szinte azonnal érezte, ahogy Mart karjai a dereka köré fonódnak és arcát a hasába nyomja.
- Mit csinálsz? Engedj el!
- Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeem!
- Ugye tudod, hogy most olyan vagy, mint egy durcás kisfiú, aki nem kapja meg a csokiját?
- Nem is igaz.
- Akkor bizonyítsd be és engedj el! - túrt megint a csalogató fürtökbe.
- Gonosz vagy, ugye tudod? - vágott egy fintort a férfi.
- Igen, tudom. És neked tetszik - dugta ki a nyelve hegyét mosolyogva - Nah, gyere, zuhanyozzunk együtt. Ott még molesztálhatsz kicsit, de aztán tényleg munka! Megegyeztünk? - kacsintott.
- Meg! - vágta rá és már fel is állt, ahogy a gondolat hatására ugyanezt tette.
Anita pár óra múlva, már a kertben ült és várta az első vendégeket. Sikerült a kerti világítást is megoldaniuk, a kaják melegek és frissek lesznek mikor a vendégek elé kerülnek, minden a legnagyobb rendben volt és mindenki nagyon barátságos volt vele, sokat nevetett.
Ezen saját maga csodálkozott a leginkább. Szokatlan volt számára, hogy emberszámba vették, hogy Martin vonzódott hozzá és még látni akarta a kiadós szexszel töltött órák után is. Mélyvörös ingét megigazítva figyelte, ahogy a többi hasonló egyenruhában tevékenykedő kollégái beengedik az első vendégeket, akiket mindjárt köszöntött is a kinyalt házigazda. Na nem flancolt annyira, mint azon az estén mikor először találkoztak. Martin sokkal lazább volt ennél. Anita nem tagadhatta, hogy szívesen legelteti a szemét rajta.
A férfi most egy fekete farmernadrágban volt, aminek anyagával éles, de hívogató kontrasztot alkotott az a fekete selyem ing a felsőtestén. Ehhez hozzájárultak a szőke tincsei és fehér mosolya, valamint az élénken csillogó zöld szempár.
Anita elmosolyodott a tudattól, hogy az övé lehet ez a szexis angyal. Most is legszívesebben lassan lehámozta volna róla egyenként a ruhadarabokat, de most a munkájára kellett koncentrálnia. Továbbra is mosolyogva kínálta az italokat, és ezúttal nem kellett erőlködnie, hogy őszintének tűnjön.
A vendégek közt hamarosan feltűnt egy szintén fekete ruhás, ruganyos léptű alak, akiről úgy tűnt, mintha csak az árnyékból lépett volna ki és gusztálná az itt lévőket.
Anita épp arrafelé rótta köreit, ahol Dave is állt.
- Mr. Gahan, adhatok valamit? Egy kis pezsgőt netán? - lépett oda mellé érdeklődve.
- Igen, köszönöm - vette el a poharat a nőtől - Maga... olyan ismerős nekem.
- Igen, New Jerseyben találkoztunk. Én nem tudtam megmondani a pezsgő márkáját - mosolyodott el.
- Igen, emlékszem! - mosolyodott el - És... hogy-hogy itt?
A lány érezte, hogy egy picit elpirul - Nos, mindenféle rendezvényen vállalok munkát, Mr. Gore pedig elég bőkezű.
- Igen... el tudom képzelni - mosolyodott el mindentudóan, a pohár felett, majd kortyolt egyet a drága pezsgőből.
Anita csak jobban elpirult - Elnézést, tovább kell mennem - hajtotta meg egy kicsit a fejét, majd gyorsan odébb sasszézott.
Dave elnézett a nő után, majd szőke barátjához lépett.
- Martin. Kíváncsiskodhatok egy kicsit?
- Attól függ, hogy mi a kíváncsiságod tárgya - fordult felé és intett, hogy menjenek egy csendesebb sarokba.
Azért hoztad ide a pincércsajt, hogy tovább dugd?
- David! - mordult rá, miközben az iszogató vendégeket figyelte, majd intett Kesslernek is.
- Igen?
- Muszáj ilyen közönségesnek lenned?
- Vagy csak túl őszintének?
Martin sóhajtott, majd megforgatta a szemeit.
- Sosem változol, mi? - kortyolt a viszkijéből.
- Áh, nem is szeretnétek, ha megváltoznék - nevetett fel - Szóval?
- Miért érdekel? - pillantott rá.
- Nem épp... hozzád való. Persze, ha akarsz tőle valamit és nem a beteges játékaid része…
- Honnan tudod, hogy ki való és ki nem hozzám? És most épp melyik játékaimra gondolsz? - lögybölte az itala maradékát mielőtt felhajtotta volna.
- Elég sok mindenhez volt szerencsém melletted. Csak érdekel, hogy újabb szexpartnered van-e és veled lesznek-e tele az újságok, vagy nem.
- Ugyan miért lenne velem tele az újság? Mikor láttál utoljára valakivel is az újságban rajtatok kívül?
- Őőőőőő... - gondolkodott el a férfi - Mit tudsz a csajról?
- Hogy nagyon magával ragadó egyéniség és állati jó abban, amit csinál - kacsintott rá egy kis mosollyal a szája szélén.
- Szóval keményen keféled. Szegény csaj, hogy fogja érezni magát, mikor pár nap múlva ráunsz? - kérdezte egy mosollyal az arcán.
- Nincsenek hatalmas elvárásaink egymással szemben, hagyjuk, hogy alakuljon a dolog. De jól érzem magam vele - vont vállat.
- Isteni - mosolyodott el Dave.
Anita ebben a pillanatban lépett oda hozzájuk, mivel látta, hogy Martin pohara kiürült. Egy kis mosollyal a szája szegletében szó nélkül kínálta tálcájáról a viszkit és vette el az üres poharat, miközben megengedett magának egy rövid pillantást a csupa fekete Dave felé is. Levonhatta, hogy másodszorra is helyes pasasnak tartja.
Dave úgy mérte végig, mint a következő zsákmányát.
Anita utálta magát, hogy megint elpirult, ezért inkább szó nélkül tovább állt egy hölgynek szervírozva a Martinijét.
- Eszedbe ne jusson! - címezte Dave-nek továbbra is a lányt követve tekintetével.
- Mi kivetnivalód lenne benne?
- Nem szívesen engedném át. Megdolgoztam a bizalmáért.
- Vajon mennyi munkámba kerülne elcsalnom az orrod elől? - nézett rá Dave társára.
- Na nem, nem fogok fogadni veled, vagy válaszolni ere a kérdésedre. Nem húzol megint csőbe!
Dave sötéten elmosolyodott - Nincs szükségem trükkökre, Martin. Ismersz már.
- Néha az az érzésem, hogy néha túl jól is... - sóhajtott - Azt akartad, hogy kimondjam, ő a barátnőm jelenleg? Tessék, kimondtam. És szeretném, ha ez így is maradna.
- És ő tud erről?
- Nem volt ellenvetése, mikor megkérdeztem - vont vállat, de kerülte társa tekintetét.
- Megkérdezted?
- Mondhatni - vont vállat.
- Vagyis nem kérdezted meg.
- Nem tisztáztuk teljesen, de abban megegyeztünk, hogy szeretnénk, ha tovább alakulna a dolog, de nem is értem, hogy most miért magyarázkodom neked megint - rázta meg a fejét egy újabbat kortyolva.
- Én sem értem.
- Na jó, inkább üdvözlöm Kessleréket. Velem tartasz, vagy szövögeted még a sötét kis terveidet itt a sarokban? - nézett rá.
Felnevetett - Sosem csinálok ilyesmit - felelte, majd Marttal tartott.
- Na persze - ciccentett, majd belevetették magukat az embertömegbe, hogy elérjék barátaikat.
Anita az est végére hulla fáradtan lépett be a vendégszobájába és támolygott a fürdő felé, ledobálva a ruháit. Arra gondolt, hogy hatalmasat alszik. Hagyta, hogy a langyos víz végigfolyjon testén, miközben sampont nyomott a tenyerébe és elkezdte mosni a haját. Az ízléséhez mérve kicsit túl meleg volt Santa Barbarán, de meg lehetett szokni. Most mégis jól esett neki a hűsítő zuhany. Csak a víz folyására tudott koncentrálni, ahogy a testét érte és tisztára mosta a bőrét.
- Hmmm... csurom vizesen még kívánatosabb vagy... - hallotta hirtelen és érezte, ahogy két kar kúszik a derekára, egy puha száj meg a nyakára.
- Martin? Mit csinálsz te itt? - nézett hátra a fiatal nő a zöld szemekbe, amikben látott valamiféle játékos csillogást is.
- Szerinted? - vigyorgott le rá.
- Nem tudom, meséld el - mosolyodott el.
- Hát csatlakozom hozzád - lépett be ruhástul a zuhany alá. Immár egy kopott fehér pólót és egy boxert viselt csak.
- Ehm... ruhában? - kérdezett vissza Anita.
- Részletkérdés - fordította meg és ölelte magához - Segítenél leszedni? - kérdezte miután finoman a szájához érintette a sajátját.
- Győzködj még, hogy segítsek - súgta a lány.
- Hogy miért kell nálad mindenért megküzdeni.... - sóhajtotta, majd visszahajolt egy újabb csókért, miközben kezeivel lassan simogatta szét a habot Anita hátán, oldalán és combjain.
- Ne mondd, hogy nem élvezed - súgta a szájába.
- Általában valóban élvezem - siklott egyik keze Anita mellére.
- Általában? - kérdezett vissza, miközben lassan lehúzta a boxeralsót a férfiről.
- Általában - vigyorodott el, s végigcsókolta a lány nyakát, míg jobbja a lábai közé siklott, hogy finoman simogatni kezdje a vizes és forró nőiességet.
- Anitából kiszakadt egy reszketeg sóhaj, miközben az átázott ruhadarab egy kisebb loccsanással a földön a vízben landolt. Megragadta Mart pólóját és magához rántotta, miközben az ő háta a hideg csempének ütközött - Akarlak! Most! - jelentette ki.
- Tudom - vigyorodott el a férfi és lerángatta magáról a vizes pólót nem nézve, hogy hova hajítja - És most úgy duglak meg, ahogy legelőször ott New Jerseyben - jelentette ki a falnak szorítva áldozatát, s megemelve őt, hogy a dereka köré kulcsolhassa a lábait.
- Csak rajta - fonta szorosan Martin köré a combjait.
A férfi csak elmosolyodott, majd párszor végighúzott magán mielőtt egy hirtelen mozdulattal Anitába hatolt - Uhhh Istenem! Még milyen szűk vagy! - nyögte az illatos nyakba.
- Mééééég? - kérdezett vissza ritmust vesztve a lány.
- Nem... tágultál még ki rendesen... - nyögte a következő lökésnél - De.. imádom! Szinte fáj, ahogy szorítasz - lihegte egyre mélyebbre csúszva.
- És... te... ezt élvezed?
- Talán nem kéne? - harapdálta a fülcimpáját.
- Én...neheeeem...... mondtam... ilyet - nyögte a másik - Gyerünk, Martin! Még! - parancsolt rá a férfira.
- Ahogy akarod te kis domina! - vigyorodott el, majd vadul megcsókolta, hogy a lány feje a vizes csempén koppant, miközben csípője vad vágtába kezdett.
- Igeeen! - zihálta Anita, majd hamarosan az üvöltése töltötte be a helység légterét.
Martin kíméletlenül ráharapott a lány vállára, mikor pár perc múlva megadta magát az elsöprő érzésnek és remegő teste megkönnyebbült. Zihálva szorította még mindig a csempéhez édes terhét.
- Látod, látod - nyitotta ki a szemét Anita, amit az orgazmusa pillanatában zárt össze - hogy milyen nehéz vagyok? Mindjárt összeesel.
- Beszélsz itt badarságokat! - csókolta meg - Imádom, hogy van mit fogni rajtad és nem az a deszka-lány vagy - dobta meg egy kicsit a karjaiban játékosan bele is markolva a fenekébe és elindult vele a hálóba miután elzárták a vizet - Most pedig lenne egy kérdésem.
- Nekem is: jó lesik cipelni? - nevetett fel.
- Most hogy kérded, igen, nagyon! Látod? - cipelte körbe a szobában mielőtt letette volna az ágyra.
- Te egy beteg ember vagy - jelentette ki, minden egyes szót hangsúlyozva, de a mosolya nem tűnt el - Mit akartál kérdezni?
- Hogy itt aludhatok-e veled - mosolygott le rá figyelmen kívül hagyva az előbbi mondatát. "Pedig ha tudná..." - gondolta, de el is hessegette a dolgot. - Ígérem, nem fogok horkolni! - emelte meg balját.
- Esküdj! - nevetett fel.
- Esküszöm! - kuncogott, majd a nyakába csókolt - Nos? Van ellenvetésed? Takarodjak vissza a szobámba?
- Nem, nem, itt maradsz! - jelentette ki, majd elhallgatott és elveszett a férfi zöld tekintetében. Finoman az arcára emelte az egyik kezét és megsimogatta. Martin finoman elmosolyodott és belecsókolt a tenyerébe, majd lehajolt hozzá és szájon is csókolta mielőtt a karjaiba zárta volna.
Anita érezte, hogy a szívét elönti a melegség: kezdte megkedvelni a férfit. Remélte, hogy csak kedveli... Martin elégedetten és fáradtan ölelte magához beszívva kellemes illatát, s a szépívű hátat simogatva. Anita a sötétben még fürkészte a zöld szemeket, melyek nyugodtan csillogtak. Annak ellenére, hogy nem ismerte túlzottan a férfit, meglepte, hogy milyen hamar meg tudta őt puhítani egy-egy mosolyával vagy simogatásával. Sokkal tüskésebb szokott lenni, de most jól esett neki sodortatni magát az eseményekkel egy kicsit elengedve magát. Elmosolyodott, mikor Martin megfordítva őt a mellkasára hajtotta a fejét. Automatikusan simogatni kezdte a göndör tincseket egy darabig még figyelve őt, majd lehunyta a szemeit és hamarosan átlépett ő is az álmok világába.
Másnap kora reggel Anita arra ébredt, hogy valami nehéz nyomja a hasát. Lepillantva elmosolyodva vette tudomásul, hogy Martin feje az. Még mindig nem engedte el őt! Ez melengette a szívét. Ezer éve nem ébredt a macskáján kívül senkivel egy ágyban. Nagyot nyújtózott, majd finoman beletúrt megint a szőke, kócosan álló tincsekbe.
Martin hamarosan fel is ébredt a kellemes ingerre és felnézett a szürke szemekbe. Még csak most kezdődött el a hátralévő két nap.
Miután Anita túlélte Martin reggeli éhgyomorra történő támadását, rendbe hozva magát lement a földszintre körbenézni és segíteni a társainak nagyjából eltakarítani a romokat.
Dave Gahan egy neki fenntartott vendégszobában aludt teljesen meztelenül. Halkan hortyogott. A könnyű takaró rég lecsúszott róla, így izmos feneke és a hátán sötétlő tetoválása a plafonra meredt.
Anita minél halkabban szedegette össze házban szanaszét árválkodó poharakat a tálcájára benézve az üres szobákba is. Épp az egyik ilyennek hitt szobába nyitott be csendesen, mikor a látványtól fölbe gyökerezett a lába és talán még a száját is eltátotta. Dave nem moccant meg. Anita már épp fordult volna ki lehajtott fejjel, mikor mégis csak megtorpant és nem bírta megállni, hogy ne nézzen vissza a tökéletes testre, melyeken csodás kontrasztot alkottak a sötét tetoválások. Egy percig tanakodott magában, majd elmondta magát mindenféle rossz nőnek, mikor mégis halkan elindulta a férfi felé. "Ha felébredne, akkor…azt mondom, hogy az asztalán lévő poharakért jöttem" - győzködte magát.
Aztán óvatosan tett pár lépést a férfi felé csak hogy megcsodálhassa nagyszerű meztelenségében. Érezte, hogy női énje elgyengül a látványtól. Tudta, hogy most már ideje lenne eltűnnie, de nem bírt megmozdulni.
Átkozta magát mikor még közelebb merészkedett. Annyira hívogató volt a barna és meleg bőr a hátán, annyira meg akarta érinteni a kelta tetoválást, hogy saját magán is meglepődött. Mondjuk azt be kellett vallania önmagának, hogy mindig is vonzódott a tetoválásokhoz. Ujjbegyei alig érintve simítottak végig egy kacskaringós vonalon, miközben a puha melegségtől ráharapott saját alsóajkára.
Vagy egy percig folytatta ezt a tevékenységét teljesen belemerülve, mikor egy hangosabb szusszanás miatt visszakapta a kezét, és inkább elkezdte összeszedni az árválkodó poharakat. Épp az utolsóért nyúlt, mikor megint Dave-re pillantva véletlen lesodorta azt a szőnyegre, s ugyan nem tört el, de elég hangosan találkozott a felülettel.
Egy ijedt horkantás hallatszott Anita mögül és egy álmos, mély hang, ami elég agresszívan csenget - Ki van itt?!
- Öhmm... csak Anita, az egyik pincér. Bocsánat, nem akartam felébreszteni... én csak össze akartam szedni a poharakat - hadarta gyorsan és érezte, hogy már rákvörös a feje.
- Mi...mi? - kérdezte kicsit értetlenül, miközben szembefordult ültében a lánnyal és kómásan az ágyékára húzta a földről a pokrócot - Ezt mindenképpen hajnalban kell csinálnod?
- Bocsánat még egyszer Mr. Gahan - kerülte a férfi alakját tekintetével - De már délelőtt tíz körül jár az idő.
- Hmmmm.... - nyögte a férfi - Martin mikor feküdt le? Fent van már?
- Azt hiszem olyan fél négy körül fekhetett le - hajolt le a pohárért és gyorsan fel is egyenesedett körbepásztázva a szobát további darabokért - És igen, már fenn van.
- Remek - ásította - Akkor én is feltámadok - mondta, majd levágva a pokrócot magáról a fürdő felé vette az irányt.
Anita a szívéhez kapott volna, ha a teli tálca nem lett volna útban, így azonban újra elvörösödve csak egy "igen"-re futotta majd amilyen gyorsan csak tudta, elhagyta a szobát vadul kalapáló szívvel. Kicsit megütközött Dave-en, hogy ilyen természetességgel meztelenkedik idegen nők előtt! Majd megpróbálta kiverni a fejéből a bőre érintését, illatát és látványát és a munkájára koncentrálni.
Szervírozniuk kell az ebédet is, noha tudták, hogy a későn kelőknek is melegen kell tartani az adagokat. Sok dolga volt. Időközben megtudta, hogy ez amolyan évfordulós buli volt a banda életében, ugyanis valami nagysikerű koncert épp húsz éve volt. "Csak tudnám mit jelent az a 101..." - morfondírozott, majd legyintett és kiment a raktárba még salátáért.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés