|
3. Fejezet
2008.08.09. 14:12
3.
Reggel ugyanott ébredsz. Azzal a különbséggel, hogy a már száraz lepedő öleli tested. Illetve testetek. Dave még mindig melletted van, és alszik. És olyan édes. Még mindig ölel, és te még mindig nem hiszel a szemednek. Meg vagy győződve róla, hogy álmodsz.
„Muszáj felkeltenem” - gondolod. – „Vagy inkább mégse. Mit fog mondani? Mi lesz ebből? Anyám, egyáltalán mikor jön haza a felesége??” - ettől a gondolattól megijedsz, hiszen a hitvesi ágyban fekszel a férjjel. – „Az esti balhé ehhez képest semmi. Ha rajtakap a feleség, akkor lesz nemulass!” – elhatározod magad, és felkelted.
Kómásan néz körbe, mintha először nem is tudná, hogy hol van, és kivel. Aztán egy nyögés után halványan elmosolyodik, és megnyalja a száját. Lenyúl az ágy mellé a földre, és meghúz egy ásványvizes palackot. Neked is odakínálja, amit hálásan fogadsz el. Aztán visszahelyezi oda, ahonnan elvette. Magához von, száját a tiedre nyomva. Egy percig hagyod, hogy csókoljon, de aztán megpróbálsz szabadulni a csókból.
- Mi a baj? - kérdezi hátrasimítva a hajadat, és ujjait finoman végighúzza alvástól meleg nyakadon.
- Nem akarom, hogy valaki más is rajtakapjon ilyen helyzetben. Azt már nehezebben lehetne megoldani vagy kimagyarázni. Nem hiszem, hogy a feleséged is benne lenne egy hármasban - mosolyodsz el halványan és óvatosan, hisz nem tudod, miként fog reagálni.
- Nem érdekel, mit szól a nejem - szólt kissé dühösen, és félig elfordul - Ha akar, beszáll, ha nem akar, akkor elmegy. Nekem kellesz - és mintha ezzel le is zárta volna a beszélgetést. Újra átölel téged, és ha lehet még szorosabban ölel. Mintha nem akarna elengedni.
„Nah, persze. Már megint ez a fránya képzelődés!” - ezt persze csak gondolod, még mindig kiélvezve minden cseppjét a mézédes kalandnak. Még frissen élnek benned az éjszaka emlékei, és végig is fut a hideg rajtad a gondolattól. Dave ezt megérezve lágyan cirógatni kezdi a hátad, miközben te hason fekve fürkészed az arcát. Ő könyököl, és mintha gondolkozna valamin. Közben simogat, szorosan hozzád tapadva. Percek múlva érzed duzzadó altáját.
„Hmmm, egy kis reggeli búcsú-szex? Tetszik az ötlet” - még mindig némán, csak magadnak mondod. Lassan rád hajol, és finoman csókolni kezd. Hosszan, szenvedélyesen, de lágyan. Nagyon élvezed. Oldalra fordulsz, és már ölelitek is egymást. Lábaddal átfonod csípőjét, és így azonnal az öledben érzed ágaskodó vesszőjét, ahogy keresi a nedves utat a mélybe. Nem állsz ellent, és ellazítod magad, hogy könnyebben befogadhasd.
„Ez más mint az éjjeli durva és erőszakos szex. Ez most kedves és... ugyan ne álmodozz!! Szerelmes szeretkezés, ahhh... na persze!” - hamar elhessegeted a gondolatot magadtól. És csak élvezed a helyzetet. Éppen eddig!
- Ki ez a lotyó, Dave!?!? Nem kérdezem meg még egyszer!!! - visította egy idegesítően magas és hisztérikus hang.
Tudtad, érezted, hogy ez lesz. Akkor kellett volna kimásznod az ágyból, mikor még volt rá esély, hogy Jen nem kap rajta titeket. Lemondóan sóhajtasz, és Dave forró mellkasába fúrod a fejedet egy pillanatra. Egyetlen porcikád sem kívánja a következő jelenetet. Hagyod, hogy kicsússzon belőled, te pedig felülsz, nem nézve Jenre.
- LILITH???!!! - hallod a megrökönyödött hangot.
- Igen, én - hajtod le a fejedet lelkiismeret-furdalással, hiszen nagy valószínűséggel ugyanabban az ágyban fekve most épp egy házasságot dúlsz szét.
- Te kis felkapaszkodott...!!! Azt hittem, hogy bízhatok benned! - ad hangot döbbenetének. Valóban. Az utóbbi hetekben egész jól kijöttek Jennel, segítettek egymásnak ha kellett, és ő a hormonjainak na meg a férje ellenállhatatlan vonzerejének köszönhetően mindent elront, mint általában minden jót az életében.
- Tudom. És sajnálom, hogy megbántottalak - mondod szinte csak magad elé motyogva, hiszen ez nem sokat ér ebben a pillanatban. - Hidd el, egyáltalán nem terveztem, hogy ez lesz. Csak megtörtént.
- Igen, mint az összes többi lotyóval, igaz Dave? De most már betelt a pohár! Nem visellek el tovább, te aljas disznó! Miért mindig a farkaddal gondolkodsz? Annyira megerőltető lenne tisztességesnek lenni? - ezt már szinte sikította Jen.
- Igen. Veled igen, Jen. Olyannal nem tudok tisztességes lenni, aki nem az velem szemben. Tudod, miről beszélek - suttogta mély és fenyegető hangon Dave. Szemeit Jenre villantotta, amitől a nő összezavarodott. Elvörösödött, és nem jutott szóhoz. Egy utolsó szemvillantás után sarkon fordult, és kiviharzott a szobából.
Dave-et hirtelen elöntötte a nyugalom. Ő már döntött. Ahogy egymás mellett ültetek az ágyban, hirtelen eldőlt. Mint aki minden kínjától megszabadult. Hanyatt feküdt, kinyújtózott, majd összegömbölyödött. Most ő bújt a te karjaid ölelésébe védelmet és nyugalmat keresve. Döntött. És mosolygott. Te még ülsz, és egyszerűen nem tudsz túllendülni azon, ami történt. Jack és Jen... Akaratlanul is simogatod Dave-et. - Mintha... nem, ezt nem szabad érezned, bolond vagy. Nem szeretheted! - mondogatod magadnak.
- Rajtad a sor, drága Lilith, te mit szeretnél? Én már döntöttem. Jennek mennie kell. Ez már nagyon régen húzódik, de túl kényelmes voltam ahhoz, hogy lépjek.
Pár percig még rágódsz, emészted a hallottakat. Még mindig nem hiszed el ezt az egészet. Levegőre lenne szükséged, de a fenekeden maradsz, tovább simogatva az öledbe hajtott ismerős fejet. Odakint hallod a reggeli New York ismerős zajait, de a lakás többi részében síron túli csönd uralkodik. Szinte érzed a feszültséget. Nem tudod, hogy Jack például itthon van-e még. Jent mindketten hallottátok, ahogy elviharzott. Latolgatod az esélyeidet. Vajon meddig működne a kapcsolatotok? Erre kíváncsi is vagy, úgyhogy lenézel Dave-re finoman simogatva a haját.
- Először hadd kérdezzek én: csak párszor meg akarsz fektetni, majd kiadni az utamat, mikor megunsz, vagy találsz valaki mást? - hangod nyugodt, őszintén kérdezel a férfi válaszára várva.
- Ennyire megzavart az éjszakai viselkedésem? - kérdezi egy kis mosollyal a szája sarkában. Nem válaszolsz, csak vállat vonsz. - Lilith, hát nem vetted észre, hogy már mióta másra sem tudok gondolni csak arra, hogy a karjaim közt tarthassalak, és az enyém legyél? Nem vetted észre a féltékeny pillantásokat, amikkel néztelek mikor Jackkel voltál, ha kézen fogva mentetek valahova, mikor ránevettél? - néz fel rád felnyúlva egyik kezével, és finoman megcirógatva az arcodat.
Elképeszt, hogy miként tudja váltogatni az énjeit. Sehol sincs az éjszakai vad ragadozó, most csak az őszinte és sebezhető Dave Gahan fekszik a karjaid között, és te meg sem bírsz mukkanni. Sosem hitted volna, hogy ez lesz ebből, hogy így érez, hogy igazak lehetnek a szavai. Megdöbbenésed eltart pár pillanatig. Az új infók hallatán, megint össze kell szedned gondolataidat. Egyszerűen nem hiszed el, és próbálsz visszagondolni ezekre a bizonyos féltékeny pillantásokra, meg hasonló helyzetekre. De az agyad még nem forog.
- Kell egy kávé - nyögöd akaratlanul. - Ez annyira hihetetlen. Képtelen vagyok elhinni, hogy amiket mondasz, azokat te mondod, és hogy igazak is. - Ezt megerősítendő ismét felnyúl, de most nem simogat meg, hanem egyenesen lehúzza a fejed, és gyengéden megcsókol. A szemedbe nézve mondja:
- Jen sok mocsok dolgot művelt velem, mégis kitartottam mellette. Nem láttam értelmét elmenni. Most úgy érzem, végre találtam valakit, akiért érdemes feladni az eddigi helyzetet. Érted érdemes! - annyira fellelkesül saját szavain, hogy hirtelen felugrik az öledből, és anyaszült meztelenül kirohan az erkélyre. Meghökkenve nézed, hogy pucéran körbetáncolja az erkélyt, és közben hangosan, szinte ordítva énekli az I feel you-t (csak ezt a sort), csak neked. Nevetve nyúlsz el az ágyon, és nézed, ahogy bohóckodik. Miután kiszáguldozta magát, berohan, és vidáman kijelenti, hogy máris készíti a kávét, ha arra vágysz. Még mindig meztelenül elindul kifelé a hálóból. Ám az ajtóban megáll... majd hirtelen megtekeri neked a csípőjét, és huncutul hátramosolyog.
Miután végre abba tudod hagyni a kacagást, te is elnyúlsz az ágyon egy hatalmasat nyújtózva. Ma még nem próbáltad a járást, nem tudod, hogy sikerülni fog-e. De hagyod is a gondolatot elenyészi, ahogy az erkélyajtó felé fordítod fejedet, és átfordulsz a hasadra magad alá gyűrve a vörös selyemtakarót. Most legalább nem akarsz lecsúszni róla, mint az éjszaka folyamán párszor. Hatalmasat sóhajtasz, és mosolyogsz magadnak. Még mindig előtted van az iménti kép, és nem tudod elhinni, hogy ez tényleg megtörténik veled, hogy tényleg ennyire odavan érted! Eszedbe jutnak a számos együtt töltött délutánok és esték, mikor együtt játszottatok Rosie-val, sétáltattátok a kutyát míg a kislány a játszótéren tombolt, néztétek a meccset sörözgetve vagy csak a vállára hajtva fejedet néztetek valami buta filmet. És te észre se vetted, hogy mi húzódik ezek mögött? Nagyon vak lehettél, s ezért kicsit szapulod is magad, de már nem is számít igazán. Most egy új élet kezdődik számodra, bár nehéz lesz kilépni az előzőből. Eszedbe jut megint Jack, immár az ex-barátod, s ezen újra elkomorulsz. Ha Dave valóban veled akar lenni, akkor nehéz lesz kikerülni, hogy néha találkozzatok. Hogy fogsz a szemébe nézni, mikor kiderül, hogy az apjával maradsz? Talán hagynod kéne az egészet és lelépni, amíg nem esel túlságosan bele Dave-be?
De ezt a gondolatot persze hamar elhessegeted magadtól. Hiszen most, hogy az álmok valóra váltak, nem törheted össze mindet! Nyújtózol még egyet, majd felülsz az ágyon, és kicsúszol a szélére. Megpróbálkozol a felállással. „Ez megy... remek!” - gondolod. „Akkor most jöhet a menet!” - elkezdesz magadban nevetni ezen a kijelentésen. Kilesel az erkélyre, hogy vajon hányan látták Dave magánszámát. „Micsoda Youtube-os videó lesz ebből!!” - ezen már hangosan felnevetsz. A huzat az orrodig csalja a finom és friss kávéillatot. Mosolyogva tekered magad köré a selyemlepedőt, és elindulsz a konyha irányába, ahol Dave nagyon foglalatoskodik valamivel. Még a kávén kívül is. Valamit kapargat, és ráz, és serceg...
- Úristen, te palacsintát sütsz? Korán reggel? Nekem? - kérdezed hitetlenkedve. És furán vigyorogva.
- Nem neked, ugyan már, hogy jut ilyen az eszedbe! A postásnak csinálom! Hát persze, hogy neked, te butus! A kávét a pulton találod, kitöltve és ízesítve, ahogyan szereted. Már ezt is megfigyeltem, és meg is jegyeztem - és kacsint is egyet, látva elképedt arcodat.
- Remek! - kortyolgatod a kávét a palacsintára várva, közben nyújtott lábaddal Dave feszes fenekét simogatod. Lábujjaiddal addig csiklandozod, míg majdnem elejti a palacsintasütőt. Le is teszi, mert pont végzett. És hevesen megfordul. Kaján vigyorodat látva ő is lepillant ágyékára, ahol korábbi heves mozdulatától még nem nyugodott le a kis katona.
- TE! - mordul rád odalépve, és játékosan két keze közé fogja arcodat, s egy csókot nyom a szádra. Persze azonnal viszonzod - Egyébként meg minek veszel fel valamit is magadra? Tök felesleges - jegyzi meg visszafordulva a tűzhely felé.
- Mert most jól esik, hogy nem én vagyok a legalulöltözöttebb ember a lakásban - vonsz vállat - És egyébként is imádom nézni, ahogy a feszes segged mozog járás közben - teszed hozzá mire csak egy kaján vigyort kapsz egy seggrázással megtoldva. Érzed, hogy összefut a nyál a szádban, de nem csak a palacsintaillattól.
- Na jó, ide azt a palacsintát, mert különben téged fallak fel! - nyalod meg a szád szélét ragadozó farkast játszva, majd átveszed a feléd nyújtott reggelit, és jól telenyomod csokisziruppal.
- Jézus, nehogy nekem csokimérgezést kapj! - néz rád nagy szemekkel.
- Ezt pont egy csoki-függő mondja? - nyalod le az ujjadat, amit nagy érdeklődéssel kísér figyelemmel, majd leül melléd, és ő is szed a tányérjára.
- Isteni! - hümmögöd tele szájjal, és úgy falsz, mintha egy hete nem ettél volna - Egyedül vagyunk? - kérdezed két falat között.
- Igen. Jack hajnalban lelépett, hallottam - fordul vissza tányérja felé elkomolyodva.
- Nem is aludtál éjszaka? - kérdezed meglepetten - Pedig azt hittem eléggé elfáradtál - vigyorogsz sandán, fel sem nézve tányérodból. Valami semleges választ vártál, vagy talán nem is vártál semmit. Ehelyett:
- Nem, valóban nem aludtam. Téged néztelek egész éjjel. Annyira édesen aludtál, és olyan gyönyörű voltál, hogy nem bírtam abbahagyni. Mire feleszméltem, reggel lett. És közben Jack lelépett. Kinéztem az erkélyen. Táskával ment. Egy ideig biztos nem jön haza, de ne aggódj, volt már ilyen párszor. Persze nem mindig csajok miatt - teszi hozzá gyorsan látva elsötétülő tekinteted. Falatozol tovább csendben, mikor Dave lassan feléd nyúl. Nem igazán érted, de ő mosolyogva csak egy hatalmas csokipacát töröl le a képedről. Ezen mindketten elkezdtek hahotázni. Azért amit mondott, kicsit megdobta az önbizalmad. „Én gyönyörű... és édes... hmm.. cuki ez a pasi!” - gondolod egy vigyort elnyomva. Figyelmesen fürkészi arcod, és nem érti.
- Min mosolyogsz, édesem? - kérdezi érdeklődve.
- Hogy milyen szerencsésnek mondhatom magam - szúrsz fel a villádra egy újabb falatot az isteni palacsintából.
- Merthogy? - néz rád értetlenül, talán azon gondolkodva, hogy inkább letörtnek kellene lenned bizonyos szinten. Hát valahol az is vagy, de ezt jól eldugod, hogy semmi se árnyékolhassa be párként első együtt töltött reggeleteket.
- Merthogy ilyen pasas mellett ébredhettem, és a saját két kezével készített reggelit falatozhatom épp - mondod ki a finomított verziót, hisz annyi minden más lenne még, amit elmondanál neki, de tudod, hogy még korai lenne.
- Jah, hát így már érthető - vigyorog rád, bevágva egyiket az önelégült kis vigyoraiból, amiket mindig is imádtál rajta már taknyos Mode rajongóként is.
- Nah, azért ne szállj el magadtól! - legyinted meg finoman a karját, mire eltúlzott fájdalmas arcot vág. A következő falatodat visszateszed a tányérra és sóhajtasz. Arcodon ismét komolyság látszik.
- Dave, mi most tényleg egy pár vagyunk? - kérdezed halkan.
Dave egy kissé elgondolkodik. És ez megrémiszt téged, mert ha nem azonnal válaszol, akkor már baj lehet. Kezded elég kínosan érezni magad. Talán nem kellett volna feltenned ezt a kérdést. - Oké, lehet korai volt a kérdés, csak... tudod, amiket mondtál, miután Jen elviharzott. Kissé elbíztam magam, úgy látom. Vedd úgy, mintha nem kérdeztem volna semmit! - teszed hozzá kissé keserű hangsúllyal.
- Egyáltalán nem erről van szó, kedvesem! - válaszol olyan hamar, ahogy csak le bírja nyelni a szájában dagadó falatot. - Csak elképzeltem magunkat többféle helyzetben. - kéjes vigyorral kíséri a mondatot. - Oké, nyugi, nem szexről van szó. Csak Rosie, meg a turnék... Bírni fogod? - tényleg érdekli, úgy látod. Úgy teszel, mint aki gondolkozik, pedig eszed ágában sem volt semmit átgondolni. A te fejedben már évek óta ez a kép él.
Egy kis mosollyal a szád szélén visszafordulsz a reggelid felé, és újra falatozni kezdesz mintha nem is kérdezett volna semmit az előbb.
- Lilith? - kérdezi furán nézve rád.
- Igen, drágám? - pillantasz rá.
- Válaszolnál?
- Mire?
- Hát a kérdésemre. Jól vagy? - kérdezi aggódva.
- Hogyne lennék? A kérdés, amit kérdeztél, pedig nem is kérdés a számomra - vonsz vállat, mire megkönnyebbülten felsóhajt - David drágám, tudod, hogy nagyon jól kijövök Rosie-val, nem? - nézel rá letéve a villádat, s felé fordulsz a székeden, amitől a vörös szatén kicsit megfeszül, és megtekeredik rajtad. Megvárod, míg ezt tudatosítja magában Dave agya, és végre bólint a kérdésedre. - A turnékra meg megyünk veled, feltéve, ha nem Jennél lesz a hercegkisasszony, illetve ha egyáltalán látni akarsz... - húzod finoman a fejét.
Elvigyorodik - Miért van még mindig rajtad ez a lepedő? - kérdezi kíváncsian, huncut mosollyal a szemében. És már ki is veszi kezedből a villát. Felállít a székről, és lassan kihámoz a lepledből. A kissé hűvös levegő megteszi a hatását, és mellbimbóid megkeményedve meredeznek. Dave lassan végigmér, majd magához húz, hogy saját testmelegével forrósítson fel. Mit sem törődve a terített asztallal, lesöpri a tányérokat, amik csörömpölve hullanak a földre, darabokra törve. Agyad teljesen elborul, és már nem látsz, nem hallasz semmit a külvilág zajaiból. Tested lüktet, és kezeddel férfiasságát keresed, ami egy cseppet sem lankadt a reggeli alatt. Még mindig az égnek mered, és kacéran keresi a beutat.
Újdonsült párod feneked alá nyúl, és könnyedén felemel az asztalra, hogy aztán hanyatt fektessen a sima és hűvös felületen. Nem ellenkezel. Széttárod lábaid, és félájultan érzed nyelvét öledben. Egyik kezeddel az asztal széle után kapkodsz fogódzót keresve, míg a másikkal vadul túrod szeretőd haját, miközben halkan felsikkantasz időről-időre, ahogy nyelvével és ujjaival készíti elő az utat.
- David! Dave... oh istenem, Dave! - nyögdécseled megfeszítve testedet, és érzed, hogy egyre könnyebben mozgatja benned ujjait. Mintha csak erre várt volna, már fel is egyenesedik megragadva combjaidat, s azoknál fogva közelebb húz az asztal széléhez. Végignézed, ahogy párszor végighúz magán - felnyögsz az izgató látványtól -, majd egy hosszú nyögéssel figyeled, ahogy lassan egész valója eltűnik benned. Kicsit feszít, ahogy beléd hatol a tegnapi vad szeretkezések utóhatásaként, de lassú mozdulataival segít rajtad, és hamarosan megszokod, hogy újra benned van.
- Istenem, de csodásan szűk vagy! - nyögi a plafonra, ahogy csípőjével körözve tágítja izmaidat, ezzel nem mellékesen egy hatalmas kéjes nyögést kiszakítva belőled.
Nyögésed csak tüzeli. Érzed, ahogy egyre csak nő benned, és egyre jobban feszít. De élvezed. Nagyon figyel rád, és nem engedi, hogy fájjon. Egyfolytában az arcod fürkészi. Minden rezdülésedre azonnal reagál. Csak mosolyt akar látni, semmi mást. - Annyira jó vagy - liheged magad elé, és két kezeddel vállai után kapsz. Ő készségesen föléd hajol, és testével betemet. Lágyan ringatóztok ketten együtt. Majd hirtelen felegyenesedik.
- Édesem, nincs kedved lezuhanyozni? - kérdezi incselkedve. Kissé értetlenkedsz, de engedelmesen hagyod magad mozdítani. Nem hagyja, hogy lábra állj. Leemel az asztalról, és a karjaiba vesz, úgy indul veled a fürdő felé. Közben az utat sem nézve hevesen csókolni kezdi érzékeny ajkaid, keresi nyelved, és finomam meg is harapja. Közben kezével hol a melled, hol a combod markolássza finoman, ellensúlyozva a tegnapi este emlékét. Teljesen belefeledkezel csókjaiba, így kicsit megugrasz, mikor a kellemes hőfokú víz alá lép veled hátadat a hideg csempének nyomva. Karjaidat a nyakába fonod, és immár vizes haját túrod néha belemarkolva puha bőrébe, mely alatt ugrálnak feszes hátizmai, ahogy mozdulnak karjai. Most kicsúszik belőled, letesz téged a földre. Méltatlankodásodnak egy hangos "NAAA!"-val adsz hangot, de ő csak vigyorog rajtad, és egy jókora adag tusfürdőt nyom a kezébe.
- Mit tervezel? - kérdezed gyanakodva.
- Hogy megfürdetem az égből leszállt istennőmet - bolondozik, de kezei már el is indulnak testeden finoman behabozva minden porcikádat, különös tekintettel lábad közére, lemosva a tegnapi nap emlékeit. Időközben te is ugyanezt a műveletet hajtod végre rajta, addig csigázva egymást, ameddig csak lehetséges. Lepillantva látod, hogy kicsi Dave figyelemért ágaskodik, s ezt meg is adod neki, ahogy leguggolsz megkapaszkodva Dave combjaiban, és a fejedre hulló vízzel mit sem törődve gyengéden végigpuszilod, majd nyalogatni kezded őt. Felpillantva rá látod, hogy téged néz. Most nem erőszakolja a szádba magát, mint az éjjel, hagyja, hogy kedved szerint játssz vele. Szívesen veszed, hogy most nem erőszakoskodik, és élvezettel kényezteted játékos nyelveddel. Felpillantasz, és látod, hogy mennyire jólesik neki a dolog. Két kezével a sima csempét markolássza, hogy kapaszkodót találjon, mert lassan nem bírja tovább. „Hmm, pedig még el sem kezdtem igazán” - mosolyogsz magadban. Finoman játszol a makkjával, közben kezeddel a heréi alatt simogatod, néha bele-bele markolva a kicsikékbe. Ezekben a pillanatokban mindig halkan felnyög, ezzel buzdítva, hogy folytasd. Lassan eltűnik a szádban a szerszáma, és gyengéden megharapdálod az érzékeny részeket, majd egyre gyorsabban mozgatod a fejed. Szinte reszket az izgalomtól, és erei kidagadnak, teste libabőrös lesz, és megfeszül. Nem bírja már sokáig. Lassan lenyúl érted, és óvatosan felemel a karjaidnál fogva. Szádat keresi, és lassan megízleli nyelved.
A víz enyhén csordogál testeteken, és eggyé olvadtok a gőzben. A falhoz szorít, de mégsem durván. Egyik lábadat felemeli a csípőjére, és így féloldalasan hatol beléd, lassan mozog, nehogy túl hamar elmenjen. Még érezni akar téged, a tested, a nedves öled, a melleid, a vizes hajad, ahogy arcodra tapad. Simogat, és csókolgat, miközben érzed, ahogy egyre feszül a kitörni készülő áradat benned. Egyre többször nyögöd a nevét, miközben élvezed, hogy benned mozog mámorítóan gyengéd ritmusával, melynek sebessége a véget érezve lassan gyorsulni kezd. Mozdulatai elnyújtottakká válnak, ahogy egyik kezével a térded alatt fogja felemelt lábadat, jobbjával pedig az alkarjára támaszkodik a fejed mellett. Te ott markolod, ahol csak tudod, és az ajkai után kapsz, hogy egymás szájába zihálhassatok. Tested tökéletesen követi ritmusát, és úgy fordítod csípődet, hogy tagjának töve minden egyes húzással ingerelje csiklódat is. Érzed, hogy újra kiráz a hideg, és pár pillanat múlva mindkettőtök teste megmerevedik, ahogy utolsó lökésével sikerül mélyebbre hatolnia benned, forró folyamát éhes testedbe juttatva, mely az újabb orgazmustól ráng újra és újra a mellkasához feszítve felsőtestedet.
- Nagyon jó veled, Lilith - nyögi teljesen rád támaszkodva. S még egyszer végignyalja a nyakad, amitől teljesen kiráz a hideg. Minden erőd elhagy, és lassan lecsúszol a fal mentén. Közben Dave maradék erejét összeszedve átmászik a hatalmas sarokkádhoz, és elkezdi vízzel felereszteni. Rak bele rengeteg illatos habfürdőt, és gyertyákat gyújt. Kellemes és romantikus hangulatot teremt, majd felnyalábol téged, és átrak a kádba.
- Egy levezető fürdőzés a pezsgőfürdőben, kisasszony? - és rád kacsint. Tőled csak egy hatalmas és boldog mosolyra futja, majd hanyatt veted magad a hatalmas kádban, és élvezed, ahogy a forró víz mossa testedről a kéjnedveket és izzadtságot. Dave kislisszolt a fürdőből. Nem érted, hová tűnt, de nincs erőd ezen agyalni. Aztán vissza is tér... egy üveg jóféle borral és két pohárral a kezében.
- Méltó levezetést és kényeztetést érdemelsz, szívem! - majd melléd telepszik a kádba, és tölt mindkettőtöknek. Lassan elnyúlik, és átölel. Egy pillanatra sem akar elengedni többé. Érzed.
Ez kellemesen melengeti a szíved az izgalmak után, és érzed, hogy talán nem kellene olyan makacsul visszatartanod az érzéseidet. Lassan megnyitod szíved csapját, hogy a melegség elönthesse ugyanúgy, mint az illatos és forró víz a kádat, amiben együtt iszogattok. Csendesen élvezitek egymás társaságát, most jól esik csendben lenni, s hagyni ülepedni a történteket. Legszívesebben aludnál egy jót a karjai közt, de még csak most indult a nap és sok mindent kell elintézned. Legelőször majd össze kell pakolnod a cuccaidat, amik Jack szobájában maradtak, majd amint visszatérsz az albérletetekbe ugyanezt elintézni Jack holmijaival, bár nem vagy biztos benne, hogy igényt fog-e még egyáltalán tartani rájuk. Ahogy rajta agyalsz, újra elszomorodsz kicsit. Nem szereted, ha fájdalmat okozol az embereknek, ez mindig érzékenyen érintett. De pillanatnyilag nem tehetsz semmit, időt kell adnod.
A kellemes hallgatásba burkolózva, és elmerülve saját gondolataidban, azt veszed észre, hogy Dave szólongat. - Hol jársz kedvesem? Nem is hallottad, amit mondtam? Vagy direkt nem reagálsz?
- Bocsáss meg! Mit is mondtál? Tényleg nem hallottam, kissé kikapcsoltam - felelsz mosolyogva. Szinte ragyogsz, és ezt ő is észreveszi.
- Annyit mondtam, hogy... szeretlek! Lehet, hogy nem kellett volna? - kissé feszültnek látszik ebben a pillanatban, de bátorító és őszinte mosolyod ellazítja. - Nos? Rosszat mondtam?
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés