|
5. Fejezet
2008.08.09. 14:18
5.
- Itt a kávéd, csajszi! Nekem meg egy jó erős méreg, ahogy kívántad - bohóckodik - Na akkor elmondod végre, mi a fene történik? Mert látom, még mindig történik - és a dobozokra mutat kérdőn nézve rád közben.
- Előbb igyunk! - emeled meg erős kávédat ő meg a viszkit, amit a konyhában tartotok vészhelyzetekre.
- Jól van - koccint veled majd mind ketten meghúzzátok a magatok folyadékát - Uhh.. - fintorog - Na most már beszélsz, vagy hozzam a harapófogót?
- Nem, arra nem lesz szükség, de azért remélem, nem fogsz kinyírni ha meg tudod mi történt.
- Nem, nem csak mondd már! - huppan le a székedre, míg te az ágyadon foglalsz helyet szétvetett lábakkal.
- Na szóval az a helyzet, hogy ma jönnek a költöztetők és én elköltözöm - vágsz bele a feketelevesbe.
- HOGY MI VAN????!!!! - kiált fel döbbenten.
- Nyugi, nyugi. Az a helyzet, hogy szétmentünk Jackkel...
- MIIIIIIII????!!!! - hallod a még hisztérikusabb kérdést - De hát miért??
- Az apja miatt... - sóhajtasz.
- Mi van? Mit csináld Dave?
- Hát az éjjel lefeküdtem vele és Jack rajtakapott... - forgatod meg a szemed egy újabbat kortyolva.
- TE JÓ ÉG!!!! - húzza le ő is a maradék piáját.
- Szerintem menj ki még egyért - ajánlod, s megvárod, míg barátnőd az egész üveggel visszaslattyog.
- Valami van még, igaz? - kérdi teletöltve poharát.
- Te atyaég!! - tör ki belőle a hisztéria - Te magasságos szent szar!
- Befejeznéd? Ha hisztérika vagy, nem folytatom! - Bela bólint, hogy megértette. - Szóval igen. Hármas - veszed fel a fonalat - Aztán Jack kiadta az utamat, elment, és én elaludtam Dave karjaiban. Reggel még mindig ott volt, pedig azt hittem egyedül kelek. Aztán indult volna egy kis reggeli kényeztetés, amikor...
- Jesszus, ugye nem? Jen? - kerekedett el Bela szeme.
- Pontosan! - húzod el a szádat visszagondolva a jelenetre - Nagy családi balhé, gondolhatod. És végül Dave elzavarta. Elzavarta, érted?! Azt mondta, hogy elég szarságot elviselt már Jentől, és nem teszi tovább.
- És akkor most...?
- Nos igen. Hallani akarsz mindent?
- Naná, még szép! - mordul rád, miközben tölt magának még egyet. Egy teli pohárral.
- Oké. Szóval Jack még az éjjel rajtakapott bennünket. Miután vele szeretkeztem, ő elaludt, és átmentem Dave-hez. Aztán vele is együtt voltam. Aztán mikor még egyszer belemerültünk volna bejött Jack. És végül hármasban végződött a dolog... - épp vennél egy levegőt a folytatáshoz, mikor Bela...- Igen, Bela. Engem választott. Elmondta, mióta van belém esve, és teljesen új oldalát mutatta. Aztán felhívta a költöztetőket, és én meg rohantam, hogy megelőzzem őket. Most pedig itt vagyok, és nézem az egyre furább képedet - mosolyodsz el.
- Még csodálkozol?! - ragadja meg újra a poharát és ledönti ezt az adagot is.
- Vigyázz, a végén berúgsz - nevetsz fel.
- Nem érdekes - legyint - De ezt nem hiszem el! És mi ez a viharos gyorsaságú összeköltözés?
- Először nekem is fura volt, de igaza van, mire várjunk? Jack felszívódott, Jent kirakta célozgatva a mocskos kis dolgaira, szóval egyedül van a lakásban, a lányát is elvitte az anyja, de véleményem szerint megpróbálja majd a bíróságon, hogy nála helyezzék el Rosie-t, hisz az anyja egyedül van Jimmyvel, tudod az előző házasságából született fiával, és állandóan dolgozik. Így is Dave vigyázott a kislányra leginkább. Ha meg turnéra megy, én itt leszek és segítek neki. Tudod, hogy szeretem azt a fruskát és jól kijövünk.
- De... Lilith, felkészültél rá, hogy "anya" légy?
Sóhajtasz egyet, és újra kortyolsz, hogy időt nyerj.
- Figyelj, nem lehet nehezebb, mint amit eddig is csináltam vele, ha ott voltam Jackkel. És...
- És? - kerekedik el megint a szeme felkészülve egy újabb sokkra.
- És Dave amúgy is szeretne majd gyereket tőlem. Legalábbis ezt kiáltotta az indulás előtti szeretkezésünk alatt - harapsz a szádra és a faladon található Depeche Mode poszterek egyikét kiszúrva kedvesed arcára mosolyogsz.
- Na jó ez már tényleg sok! - tölt még egy pohárral, és feléd emeli - Ma már úgysem megyek sehova!
- Jó, jó, de azért ne vidd túlzásba. Segítened kéne pakolni! - vigyorogsz óvatosan.
- Szóval akkor tényleg ezt akarod. Eldöntötted. Végérvényesen.
- Azt hiszem, igen - mondod határozottan, még mindig a posztert mustrálgatva, és fejben kezdesz megint egészen máshol járni. Gyorsan visszazökkensz a jelenbe, mikor Bela megbököd. - Mondd! - nézel rá kérdőn.
- Majd én összeszedem Jack cuccait. Gondolom, neked nehezebb lenne. Tényleg, és most akkor mi van Jackkel? Érzel még valamit? Vagy éreztél egyáltalán valamit?
- Érzetem. Szerettem, és talán még valamit érzek is, de nem volt rá elég idő, hogy igazi legyen az érzés. Dave mindent elsöpört az éjjel. Mint egy tornádó, ami után semmi sem marad. De már nem szeretem - elcsodálkozol magad is, de őszinte vagy - Dave-et szeretem! Minden porcikámmal! - pattansz fel, és elkezdesz ugrálni az ágyon, mint egy gyerek. Bela elkerekedett szemmel néz, és hirtelen kibuggyan belőle a röhögés. Melléd kászálódik az ágyra, és elkezd veled együtt ugrálni.
Ez emlékeztet arra, mint amikor Jack miatt ugráltál így az ágyon. Úgy tűnik, nálad a szerelem az ágyon ugrálással jár. Ezt a tevékenységeteket Bela mobiljának csörgése szakítja meg. A lány kicsit kipirulva és a viszkitől kuncogva átmegy a szobájába és hallod, hogy a barátjával kezd el beszélni azt magyarázva neki, hogy miért nincs órán, és hogy majd este átjöhet, és majd kérdezni akar tőle valamit. Mikor visszatér, egy kicsit zavartan néz rád, miközben te már az asztalod fiókjait üríted ki.
- Mi az? - nézel fel.
- Figyelj, én nagyon sajnálom, hogy elmész meg minden, de nem lenne gond, ha este megkérdezném Tomot, hogy ideköltözne-e?
- Dehogy is! - mosolyodsz el - Nyugodtan cuccolj össze vele, hisz már tervezitek egy ideje, én meg már nem fogok zavarni.
- Remek! - ugrik a nyakadba, majd komolyan rád néz még mindig átölelve téged - De nehogy nekem felszívódj! Túl jó barátnő vagy ahhoz, hogy elfelejts, hallod?
- Nem foglak elfelejteni, ígérem! Úgyis jössz majd hozzánk megnézni, hogy miként élünk.
- Hát luxusban! - vigyorodik el - Apám, Dave Gahan a pasid! Nem hittem volna, hogy valóra válik a gyerekkori álmod! Először a fia, aztán ő maga... Te aztán a szerencse lánya vagy! - nevet rád őszintén örülve boldogságodnak.
- Hát igen, a jó csillagzat... meg hasonlók. Tudod, mennyire hiszek ezekben. És most bebizonyosodni látszik, hogy nem is hiába! - merengsz el egy kissé - És örülök, hogy "kettőt egy csapásra" módon, ti is összebútorozhattok végre.
- Jujj, én is! No mondd, mit segítsek. Hol vannak Jack holmijai?
- A szekrényben az alsó polc volt az övé, a komódban meg az alsó fiók. Meg amit még szanaszét találsz a szobában, és nem rémlik, hogy az enyém lenne. Mind mehet egy dobozba. Majd eljuttatom neki valahogy... - nézel Bela-ra egy kicsit sunyin.
- Jó, ééértem! Elviszem neki, csak mondd meg, hogy hol lakik, amikor nem az apjánál dekkol - adja be a derekát barátnőd egyetlen zokszó nélkül.
- Imádom, hogy ennyire jó vagy hozzám!
- Én meg azt fogom imádni, ha kihasználhatom, hogy ki a pasid!! - és rád kacsint - Tudod, mire gondolok, UGYE!!
- Naná! - kap el a röhögőgörcs - Persze, ingyen jegyek, VIP-belépők, emléktárgyak... tudom én, mire megy ki a játék. Tudod, hogy mindened meglesz, amit csak óhajtasz - ígéred meg neki - De most már pakoljunk, mert halvány sejtésem sincs, hogy Dave, mikorra rendelte ide a szállítóit. Csak annyit láttam, hogy őrülten hadonászik, és gesztikulál a telefonba.
- Rendben. Egy utcsó ölelés mielőtt belekezdünk a nagy melóba? - és már tárja is szét kezeit kedvenc lassan ex-lakótársad.
- Jöhet!!
Egy hosszú percig csak ölelitek egymást, majd Bela fenekére csapsz játékosan - Na sipirc kislány, sok a dolgunk még ma! - adod ki a parancsot, majd tempósan folytatod a pakolást. Hamarosan végzel az íróasztaloddal, lehúzod az ágyat, összecsomagolod a könyveidet, az ékszereidet, és már csak a ruháid maradnak, miután Bela összeszedte Jack holmijait és az íróasztalod mellé rakta a dobozt.
Barátnőd a konyhában sertepertél, hogy összedobjon valami könnyű kaját nektek - az illatokból ítélve spagettit - míg te lassan odalépsz Jack dobozához, és kiveszed a tetején pihenő bekeretezett képeteket, ami még az állatkertben készült, mikor Rosie-t elvittétek. Volt szerelemed egy padon ül, a lábaid között, miközben te a háttámla tetején csücsülsz és teli szájjal vigyorogva átöleled a nyakát. Nagyot sóhajtasz, ahogy arra a csodás napra gondolsz, majd visszateszed a képet az egyik pólójára, míg egy másikat felemelsz és megszagolod lehunyva szemeidet. Mindig szeretted az illatát, s most még egyszer utoljára elraktározod a fejedben, majd lezárod a dobozt. Nem tartod meg a képet sem, neked is van belőle példányod, ami viszont nem fogja a kukában végezni, hanem megy a volt barátaitól kapott cuccok dobozába. Igen, megvan az a fura szokásod, hogy megtartod a tőlük kapott dolgokat egy nagy dobozva pakolva a fényképeikkel együtt miután szakítottatok. Néha már úgy érzed, kényszeresen gyűjtögeted a dolgokat. Épp ezért a mostani csomagolásnál mindjárt ki is selejtezel egy csomó kacatot, amiket már le is cipeltél a konténerbe.
- Gyere, kiscsaj, kész az ebéd! - hallod hirtelen a konyhából Bela hangját.
- Megyek! - kiáltasz vissza, majd mielőtt elhagynád összepakolt szobádat, kinyitod az ablakot, hogy kiszellőzzön a felvert por. Épp megdicséred Bela főztjét, mikor csengetnek. Odalépve beengeded a költöztetőket és pár instrukció után visszatérsz befejezni utolsó ebédedet a lakás lakójaként.
- Még nem láttam ennyi költöztetőt egy helyen - csodálkozott el Bela - Dave tényleg kitett magáért. Lehet, attól fél, hogy ha ketten jönnek, meggondolod magad, és kirúgod őket! - ezt már kacagva mondja.
- Igen, lehet. Szeret biztosra menni... - töprengsz el egy újabb adag spagetti tömve a szádba. Egy tészta nem igazán akar bekanyarogni a fogaid közé, és ennek eredményekén az arcodra csapódik, amitől tiszta paradicsommártás lesz a képed. Bela nem állja meg, és kiröhög. Mindketten az asztalon fekszetek kínotokban, közben pedig a szállítók szorgos hangya módjára hordják a dobozokat, és a bútoraidat kifelé a lakásból. Összenéztek, és érzitek, hogy már nem lesz semmi ugyanolyan, mint mikor beköltöztetek, és együtt laktatok.
- De azért tényleg nem tűnsz el, ugye?
- Ne marháskodj! Sőt, ha megetted, együtt megyünk át Dave-hez, és segítesz kicsit. Meg persze bemutatlak. Sőt indulásnak, lehetne akár egy esti kis grill-partyt rendezni. Áthívhatnánk Tomot is. Na? Fel is hívom Dave-t, hogy mit szólna hozzá.
- Ez most komoly?
- Naná! Egy pillanat - és már tárcsázol is. De átvonulsz a másik szobába, így mégiscsak olyan, mintha kettesben intéznéd el a dolgot, két fül között. Ezen megint elvigyorodsz. Miután végeztél, visszaslattyogsz az étkezőbe. Bela nincs egyedül. Egy pasi áll az ajtóban, látszólag rád várva.
- Igen? - kérdezed meglepetten. Azt gondoltad ugyan, hogy az egyik szállító, de nem érted, mit akar.
- Csak szólni akartam, hogy mindent bepakoltunk a furgonokba, és indulunk Mr. Gahan lakására. Ezt viszont rám bízta, hogy adjam át önnek - és egy slusszkulcsot nyom a kezedbe. - Az autó itt áll az ablak alatt. Egy Mazda kettes. Megismeri. Fekete. Viszlát, kisasszonyok! - és mosollyal az arcán elindul kifelé. Te pedig elképedve állsz a kulccsal a kezedben, Bela-ra bambulva.
Egymásra néztek, majd csak az hallatszik, ahogy Bela széke a földön csattan, ahogy felpattanva versenyt futtok az ablakhoz egymást megfogva, nehogy kibukjatok a lendülettől és rögtön az utcát pásztázzátok, ahol egy gyönyörűségesen csillogó autó áll.
- EZT NEM HISZEM EL!!! - kiáltod, s Bela egy hatalmas nyögéssel csatlakozik hozzád.
- Menjünk egy kört! - ugrál izgatottan.
- Jól van, de utána még ki kell takarítanunk a szobámat és...
- Jaj gyere már! - kapja ki a kezedből a slusszkulcsot, és már rohan is.
- Hé! HÉÉÉ!!! Azonnal add vissza! Én vezetek! - kiabálsz utána felkapva a lakáskulcsot és gyorsan bezársz majd kettesével rohansz le a lépcsőn, hogy utolérd barátnődet, aki már meg is nyomta a slusszkulcson található egyik gombot, mire a kocsi felpittyeg felvillantva lámpáit, mintha csak üdvözölne titeket.
- Még sosem volt kocsim!! - kiáltod zihálva, ahogy elkapod a slusszkulcsot, amit Bela feléd dob.
Gyorsan kinyitod az ajtót, és bepattansz a volán mögé. Bela már bent ül, amin igen meglepődsz - Hogy a fenébe vagy te ilyen gyors?? - és nevetve bedugod a kulcsot a helyére. Halkan felbúg a motor.
- ÁÁÁ!! Olyan, mintha dorombolna! - sikoltja Bela - Lépj már oda neki, bébi!!
- Jó, de hova megyünk?
- Nem tudom, de nem mindegy? Indulj, és majd meglátjuk, hová visz az út! Csak ne menj a suli közelébe, kérlek! Végre egy nap nélküle! Hát reggel ezt sem mertem volna gondolni, az fix! Miket hozol te itt össze!! - ájuldozik Bela, immár kapaszkodva egy élesebb kanyarban, mert te tövig nyomod a gázt, és nem nagyon érdekel, merre visz a beton.
- Istenem, de élvezem! Én nem is hittem... ez már sok... jó már a költözés is az volt - mondod. Közben a lámpa piros lesz, és kénytelen vagy leszállni a gázról. Kicsit szusszantok, és rendületlenül nevettek. - Akkor hová is parancsolja, nagys' asszony? - kérdezed elvigyorodva.
- Menjünk végig a part mentén, aztán átmehetünk a Manhattan hídon, a Brooklynon meg jöjjünk vissza! - mondja izgatottan, mint egy kislány.
- Ejha, nagyon be vagy sózva! Nem aprózod el! - nevetsz, miközben rákanyarodsz a Liberty utcára és már repesztetek is a híd felé.
- Nézd csak, a CD-tartóban van egy ajándék! - kiált fel izgatottan.
- Micsoda? - pillantasz oda, majd egy újabb pirosnál kikapod a kezéből a gyanúsan CD-alakú csomagot s leveszed a kártyát róla gyorsan kihajtva. - "Drágaságomnak, hogy nehogy unatkozzon vezetés közben! David" - olvasod fel hangosan és megkéred Bela-t hogy bontsa ki.
- Nem egoista kicsit a pasid? - mutatja fel a Hourglass dedikált példányát csillogó szemekkel.
Te hangosan nevetni kezdesz - De egy kicsit, tedd csak be - pillantasz Bela-ra, aki csillogó szemekkel, áhítatosan simogatja a borítót - Jól van, igen, a tied lehet! - csóválod meg a fejedet - Majd kérek tőle másikat.
- Jujj, köszi!! Olyan édi vagy! - kiáltozza átszellemülten Bela. Beteszi a CD-t, majd kopp hangerőre állítja a lejátszót.
- Te jó ég, ebben mélynyomó is van!! - lepődsz meg, mikor szinte hátba ver a basszus.
- Hát, nem semmi kis verdát kaptál a KEDVESEDtől!!
- Nem bizony! - és megszűnik a világ, gondolataidba temetkezel. Csak az utat látod magad előtt, és a szeretett férfi hangját hallgatod. Gondolatban pedig messze jársz. Csak hajtasz végig a tervezett útvonalon, és élvezed, hogy Bela is csendben van. - Ő is máshol járhat - gondolod odasandítva. Barátnőd a CD- tokot szorongatja, és kifelé bámul az enyhén sötétített ablakon. Nem tudni mit lát, de hogy nem azt, amit az ablak túloldalán van, az biztos. Talán 15-20 percet ülhettek így csendben, egymás mellett, aztán Bela elkiáltja magát:
- TEEE, nincs kedved egy hatalmas adag fagyihoz?? NA-na-na??!!
- Naná, jöhet! De ez ugye most nem bánat-fagyi, hanem kifejezetten öröm-fagyi lesz?
- Naná! - vigyorodik el, majd figyelni kezditek az épületeket, hogy hol is lehetne egy jót nyalni. Hamarosan találtok is egy helyet és leparkolsz, kiszállva gyönyörködve az új autódban. Nem tudsz betelni vele. Imádod, ahogy rád csipog ahogy beriasztod. - De ugye azt tudod, hogy nem eszünk fagyit a kocsiban? - nézel szigorúan Bela-ra miközben beálltok a sorba, ami a pulthoz kígyózik.
- Jó persze - sóhajt jókedvűen és már rendeli is a maga három gombócát, te meg a fejedet csóválod.
Miután kikérted a saját adagodat - gondosan a csokis gombócot legalulra kérve - leültök a közeli kis parkos rész szélén egy padra, úgy, hogy folyamatos rálátásotok legyen a napfényben csillogó autóra.
- Gyönyörűséges! - sóhajtasz fel egy nagyot nyalva a fagyiból.
- Az bizony - nyugtázza Bela. Majd percekig csak ültök, és szótlanul nyaljátok a fagyitokat. Bela valószínűleg azon gondolkozik, hogy Tom mit fog válaszolni az esti kérdésre. Meg hogy "Úristen, Dave Gahannél fogok este grillezni!". És még ki tudja, mi minden foglalkoztatja. Ahogy ezt végigzongorázod magadban, a saját gondolataidra terelődik a figyelmed. A tegnap éjjelt pörgeted magadban folyamatosan. És még inkább a ma reggelt, és az azóta elindult lavinát, ami ki tudja, hol áll meg. Lelki szemeiddel látod magatokat hármasban Rosie-val, ahogy sétálgattok a parkban, ahogy a koncerteken az öltözőben a karodban alszik a kislány, ha már elfáradt. Az utazásokat, és a tv előtt eltöltött nyugis estéket. És az esetleges gyerkőcöket... – „Jesszus, Lilith, megint túlgondolkoztad magad” - dorgálod magad az agyadban, arra serkentve, hogy visszatérjen a valóságba.
- Indulhatunk tovább? - kérdezed Bela-t - Menjünk és szedjük rendbe azt a disznóólat, amit hagytunk, hogy a szoba tárt karokkal várhassa Tomot! Mit szólsz?
- Indulhatunk - bólint beleegyezően barátnőd, miközben eltünteti a tölcsér maradékát is magában. Lassan feltápászkodtok, és elindultok az álomautó felé. Élvezettel nyomod meg a gombot, és nevetve várod a pittyegést. Úgy örülsz, mint egy kisgyerek a nyalókájának. Behuppantok a kocsiba, és az albérlet felé veszitek az irányt. Természetesen a CD-lejátszóból ismét Dave énekel nektek, és átszellemülten hallgatjátok.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés