|
6. Fejezet
2008.08.09. 14:19
6.
Legalább három órát elvacakoltok a hamarosan ex-szobád rendbetételével mire csípőre tett kézzel, jól leizzadva megálltok az ajtóban és elégedetten hümmögtök. Aztán az órára pillantva felsikkantasz és rohansz a zuhany alá, hogy Bela és Tom érkezése előtt még visszaérj Dave-hez, mert nem akarsz minden munkát ráhagyni a vacsorával kapcsolatban. Gyorsan felrángatod az egyik szakadt csípőfarmered egy tiszta fehér felsővel nem pazarolva időt a melltartóra se, ami táskád tartalmának tetején landol. Egy gyors puszi után már robogsz is tova még egyszer elmagyarázva Bela-nak hogyan jutnak be és biztosítva őt róla, hogy drukkolni fogsz Tommal kapcsolatban, mert barátnőd úgy tervezte, hogy nem vár a vacsora végéig a kérdéssel.
Odalent egy hatalmas vigyorral ülsz be újra a volán mögé és a sebváltó mellett heverő kis kártyát, amit Dave-től kaptál átnyúlva az ülésen a kesztyűtartóba akarod rakni, mikor megpillantasz egy újabb meglepetést benne. Kíváncsian még inkább áthajolsz és kiveszed a kis zacskót, amin egy újabb kártya lifeg. Kibontva csak annyi áll rajta Dave jellegzetes betűivel: "Szeretlek, D.". Úgy érzed, újra a padlóra olvadsz és mosolyogsz, mint aki megnyerte a főnyereményt. Talán tényleg így van. Aztán megrázva kicsit a fejed belekukkantasz az ajándékzacskóba, amiben egy tábla csoki lapul a kedvenc tejcsokis márkádból, illetve az a fekete és zöld fejpánt, amit már régóta kinéztél magadnak, hogy rasztás tincseidet kényelmesen hátrafoghasd vele. Felnevetsz örömödben és a visszapillantó tükör segítségével azonnal felapplikálod a csodás ajándékot méltó helyére. Még mindig Dave leleményességén ámuldozol mikor benyomva a Hourglass CD-t a Saw Something-ot hangosan énekelve elindulsz életed új értelme felé, akiről tudod jól, hogy már nagyon vár haza... Haza! Új értelmet kapott ez a szó. Sosem hitted volna, hogy a Jane street-i lakást egyszer az otthonodnak fogod nevezni, pedig most nagyon úgy néz ki!
Amikor megérkezel, és beriasztod az autód, Dave felbukkan az erkélyen, és elkezd kiabálni kifelé, mint egy gyerek:
- Tudtam ám! Megismertem a riasztót! Már nagyon hiányoztál, úgyhogy siess fel! - azzal berohan a szobába, és fogalmad sincs, hogy miért ilyen hebrencs. De boldog vagy, és mosolyogva indulsz fel tömött táskáddal a válladon. Az ajtó már tárva-nyitva áll. Belépsz, és nyugtázod, hogy a szállítók jó munkát végeztek. Minden dobozod megérkezett, és szép sorban lepakolták őket az egyik üres szobába. - Jó ég, mire ezt mindet kipakolom! - villan át az agyadon, de rögtön el is felejted aggodalmad, mert Dave a konyhából kiált:
- Édesem, idejönnél? Nem tudok odamenni, mert leég a kaja! - így lerakod a táskád, és bemész a konyhába. Kissé nevetséges látvány fogad, ugyanis párod még mindig nem jutott el odáig, hogy felöltözzön, de egy hatalmas, hófehér kötényt maga elé kötött, hogy óvja a forróságtól és fröccsenésektől a kisfickót. Nem állod meg, és őszintén elvigyorodsz. Mivel még csak hátulról látod, tekinteted lesiklik a fenekére. A FENÉKRE! – „Istenem, micsoda segg!” - nyalod meg a szád. Ezt mintha megérezte volna, hirtelen megpördül. Egyik kezében fakanál, a másikban meg egy fazék teteje.
- Gondoltam a mártást megfőzöm idebent - mondja, miközben felkapod tekinteted, és megpróbálsz a szemébe nézni. De meglátod a kötényke feliratát, és nem jutsz tovább. "Szeresd a szakácsot! És csókold meg végre!" - áll rajta. – „Nem kell kétszer mondani” - gondolod, és odalibbensz. Hozzásimulsz a szeretett szakácshoz, és egy forró csókot lehelsz a szájára. Mintha kicsit elképedne, aztán rájön, és elkezd nevetni.
- Rendben! Látom bejött a felirat. Délután rendeltem, mikor felhívtál Bela-ék miatt - megdöbbent arckifejezésedet látva megnyugtatva közli, hogy nem, nem ment el érte pucéron, hanem házhoz hozták, és az ajtó mögé bújva vette át a csomagot. Ezen megint elneveted magad.
- Te eszelős vagy! - kiáltod még mindig kacagva - Szóval, mit eszünk ma? Két óra múlva érkeznek Bela-ék. És köszönöm, hogy meghívathattam őket - kacsintasz egyet.
- Ugyan! A te barátaid, az én barátaim!
- Ez kedves - simogatod meg meztelen derekát és a rotyogó mártás fölé hajolva megszaglászod - Isteni!
- Köszi, még nincs kész. Egyébként meg húst fogunk enni hússal... na jó meg egy kis salátával és petrezselymes krumplival, ha megfelel - kacsint.
- Hogyne! Imádom! Ugye lesz grillezett csirkemell?
- Naná! Tudom, hogy a kedvenced - nevet megkavargatva a mártást.
- David, te nagyon figyelmes vagy velem... - szuszogod a nyakába kezedet feszes hátsójára csúsztatva. Imádod ahogy a meztelen meleg bőr a tenyeredbe csúszik.
- Hogyne lennék? - vigyorodik el - Hisz mondtam már, hogy szeretlek!
- Te...
- Igen? - néz rád a szeme sarkából, miközben te hátulról átöleled, és puhán csókolni kezded azt a csodásan tetovált még csodásabb hátát, s nem tudod megállni, hogy kezeid ne induljanak útjukra.
- Tudod... még meg sem köszöntem a kocsit... meg a CD-t... meg a csokit... meg a hajpántot.... - nyúlsz szemérmetlenül előre a kisfickót kezedbe véve.
- Nagyon szívesen. Bármit. Neked bármit. Azt hiszem, most elzárom a mártást... - sóhajt egyet, és aztán benne is ragad a levegő. Szinte ledobja a fedőt, a fakanál pedig a földön landol.
- Tudod, mennyire szexi vagy ebben a kötényben? - kérdezed izgatóan a fülébe búgva, miközben hátulról simogatod, és ölelgeted, ő pedig a konyhapultra támaszkodik, hiszen minden vér a szerszámába szaladt hirtelen. - De még jobban tetszel nélküle - s e kijelentés közben meg is oldod derekán a csomót, majd leakasztod a nyakából a fodros szélű csodát.
- Hogy neked mekkora étvágyad van - fordul feléd immár teljesen pucéron, félig lehunyt szemekkel. Már húzza is le a felsődet. - Te valamire számítottál - mosolyodik el, és mikor látja értetlen arcodat, hozzáteszi - Nincs rajtad melltartó, drágám - és kacsint egyet - Hát, bejött - és már csókolja is a szád, a nyakad, közben pedig megszabadít nadrágodtól és tangádtól is. Eltaszigál az étkezőig, majd mögéd kerül, és máris félig hasalva találod magad az asztalon. Arcod hozzányomod a hűs falaphoz, és várod azt a kemény érzést, ami azóta hiányzik, hogy délelőtt kiléptél az ajtón.
- Hiányoztam? - nyalja meg a szája szélét egyik kezével egyre boldogabb katonáját fogva, s hegyét kínzásod céljából fel-le húzogatva a csiklódtól nedves bejáratodig, míg másik kezével finoman végigsimít a derekadon található tetoválásodon.
- OH igen! - nyögöd, s érzed, hogy a vér egyre inkább a füledben dobol, ahogy megkapaszkodsz az asztal széleiben.
- Mennyire? - csúsztatja beléd makkját, de egy apró körzés után már ki is táncol belőled, mire te panaszosan felnyögsz.
- NAGYON! Úgyhogy leszel szíves végre istenesen megdugni?! - mordulsz rá türelmedet veszítve, mire hallod, hogy felnevet, és incselkedve tovább kínoz merev farkát a csiklódhoz dörzsölgetve.
- És ha nem teszem? - hallod rosszkisfiús hangját.
- Ha nem teszed, akkor kénytelen leszek átvenni az irányítást! - nyögöd kissé elkínzottan.
- Ugyan már - nevet ki. És közben folytatja az incselkedést. Éppen csak beléd csúszik, és máris visszatáncol, közben egyre csak izgatva, míg már tényleg nem bírsz magaddal. Hirtelen kiszabadulsz Dave alól, és megfordulsz, amin kicsit meglepődik, de kíváncsian néz rád. Te felegyenesedsz, majd mint aki eszét vesztette, letepered a földre.- Most már én vagyok felül - liheged. És egyetlen mozdulattal rácsusszansz merev és erektől duzzadó farkára. Ettől a határozott mozdulattól teste megfeszül, mellkasa felemelkedik, és kezei derekad után kapnak, és mélyen beléd mártja ujjait. Nem is törődsz vele, csak mozogsz le és fel, egyre gyorsabban, míg már alig kaptok levegőt. Dave hirtelen magához ránt, mellkasotok eggyé válik, és forró testetek már együtt izzad. Így meg sem tudsz mozdulni. Ő csak erre a kis pihenőre várt, majd gyorsan átveszi az irányítást, és átgördül rajtad, ismét felülkerekedve rajtad. Kezeitek összefonódnak a fejed fölött, és egy forró csókkal megpecsételve az aktust, együtt mentek el.
Ugyan még ziháltok kicsit, de mosolyogva máris egy-egy csókot váltotok.
- Azt hiszem, ezt nem fogom soha megunni - jegyzed meg egy nagyot nyújtózva, majd hagyod, hogy Dave felhúzzon és végigsimítson a derekadon átölelve közben.
- Micsodát? - játssza az értetlent és másik kezedet megfogva egy nem hallható keringő ritmusára kezd el forogni veled. Ezen megint felnevetsz a vállába kapaszkodva baloddal.
- Hát hogy magamban érezzelek - mosolyogsz rá, és egy csókot nyomsz a szájára. Itt kipördít, majd mikor újra a testéhez simulsz, folytatod: - Egész nap ez az érzés járt a fejemben... hogy mennyire imádom, ha bennem vagy és legszívesebben sosem szakadnék el tőled - nézel rá párás tekintettel, mire egy elégedett vigyort kapsz.
- Tudod, hogy nagyon izgató amiket mondasz? - puszilja meg a homlokodat - És be kell, hogy valljam, legszívesebben most azonnal újra a magamévá tennélek, hogy ne szenvedj hiányt az érzésből, de ha most nem kezdesz készülődni, illetve nem fejezem be a kaját, akkor a barátnődék a padlón szeretkezve fognak ránk találni...
Csalódottan felnyögsz - Uhh... igazad van... Mikor tartunk egy olyan napot, amikor csak te és én kipróbáljuk az összes szobában és szabad felületen? - vigyorodsz el kicsit kidugva nyelved hegyét, csillogó szemeiddel az övéit fürkészve - Holnap? - nézel rá reménykedve, mire felnevet.
- Nem kincsem, sajnos a holnap nem jó, fel kell mennem a stúdióba, jönnek a srácok. Tudod, dolgozunk az új albumon.
- Hát ez nagy kár... - sóhajtasz, majd elválsz tőle és direkt kínozva őt elhagyott bugyidhoz tekeregsz és látványosan lehajolsz érte. Hallod ahogy levegő után kap, majd egy nagyot nyel - Kíváncsi is leszek rá, hogy mit fognak szólni a változásokhoz... - hajolsz le ezúttal a nadrágodért és a felsődért.
- Hmm, hát én is. De különösebben nem érdekel. Boldog vagyok és ez a lényeg!! - kezd el kiabálni, és mintha esőtáncot járna, körbenyargalássza az ebédlőasztalt. - Na jó, visszatérek a mártásomhoz, édesem, mert tényleg kaja nélkül maradunk.
- Rendben, én meg összeszedem magam, és előkészítem a grillt. Hamarosan jönnek Bela-ék - azzal elindulsz, és összeszedegeted, ami kell. Szerencsére már mindennek tudod a helyét, hisz elég sokat grilleztetek már. Csak más felállásban. Ezekre a gondolatokra megint el kell mosolyodnod, és érzed, hogy most mennyivel boldogabb vagy. - És még nincs 24 órája! - szinte kiáltod, majd gyorsan beszaladsz az egyik szobába. Reménykedsz benne, hogy Dave nem hallotta, mert most nincs kedved szavakba önteni, mit érzel. De válasz nem érkezett ordításodra. Megkönnyebbülsz, és mire az utolsó tányért is a helyére rakod, megérkeznek a vendégek. Csengetnek.
- Megyek! - hallod Dave hangját, és el is sápadsz.
- Dave!!! - ordítod kétségbeesve, és máris rohansz az ajtó felé attól rettegve, hogy képes pucéran ajtót nyitni. - Dave, állj... meg! - mire az utolsó szót kimondod, már nyitva is az ajtó, és Bela-ék meglepetten állnak előttetek. Megnyugodva konstatálod, hogy párod végre felöltözött. És minő meglepetés, hozzád öltözött. Kopott, kissé szakadt farmer és hófehér atléta, amit annyira imádsz rajta. Bela értetlen arcára pillantva csak ennyit mondasz zavartan mosolyogva: - Én akartam kinyitni nektek az ajtót, mert azt hittem Dave még a konyhában foglalatoskodik.
- Ahhhhaaaa... - ismered fel Bela szokásos, kissé gúnyos és cinikus hangját. - A konyhában, mi? - érzed, hogy tudja, és nevetsz.
- Mi lenne, ha inkább bejönnétek? - vigyorogsz. Bela bólint, majd Dave elé lép, aki mosolyogva kezet csókol neki bemutatkozva. Látod Bela-n hogy próbálja nem nagyon mutatni, hogy mennyire beleolvadt a bugyijába ettől a gesztustól. Aztán Tommal is kezet ráznak és már terelgeti is őket a terasz felé.
Egy pillanatra kimented Bela-t s kérdő fejedet látva vigyorogva felmutatja hüvelykujját, utalva rá, hogy sikerrel járt a kérdése.
- Pár pillanat és ehetünk is - jegyzi meg David közben, s te már viszed is utána a bort és a poharakat tartalmazó tálcát.
- De előtte koccintsunk! - indítványozod, s a többiek is mindjárt megtalálják a maguk poharát, melyeket Dave tölt tele - Igyunk a nagy összeköltözések napjára! - kacsintasz Belaékra.
- A nagy összeköltözésekre!! - ordítják kórusban. És örömmel nyugtázod, hogy már megint jó ötleteid vannak. A vacsi remekül sikerült, és a mártás sem égett oda. Ahogy kanalazod a tányérokra Dave-re sandítasz, és ő veszi a lapot. Elkezd remegni a röhögéstől, amit megpróbál visszafojtani.
- Minden nagyon finom lett - dicséri meg Tom a szakácsot, és emeli rá poharát. Dave pedig mélyen meghajolva fogadja a bókokat, majd hozzáteszi:
- Nos, igen, de a kis kuktám nélkül nem sikerült volna - nyújtja felém a kezét, és szorosan átölel.
Az este folyamán kifaggatod Belát, hogy hogyan zajlott a nagy kérdés feltétele, mi volt a reakció, és minden egyéb téma jön, ami csak eszetekbe jut. Közben pedig vigyorogva figyelitek, hogy a két fiú mennyire jól kijön egymással. Félre is vonultak, közölve, hogy most férfias témákat kell megvitatniuk. Persze a nagy férfidolog közben többször nyerítenek fel, mint ti csajok.
- Nem is gondoltam volna, hogy ilyen közvetlen és aranyos pasi. Vagyis tudtam, csak nem gondoltam. Vagy nem hittem el... Vagy érted, naaa!!! - zavarodik össze Bela, és együtt nevettek már kissé mámoros állapotban a jóféle, erős bortól.
- Értem, értem! - kuncogsz úja koccintva barátnőddel. Mindketten érzitek, hogy egy kicsit már a fejetekbe szállt a bor, de nem zavar titeket. - Azért kíváncsi lennék, hogy miről beszélgetnek - vigyorogsz az erkélyen kicsit távolabb álló fiúk felé.
- Azt nem tudom, de azt igen, hogy irtó szexik - kuncogja barátnőd, és valóban, ahogy végignézel a két pasason, nyugtázod, hogy igaza van.
- De szívesen lennék annak a szivarkának a helyében - jegyzed meg újra felkuncogva, ahogy a dohányzó párodat nézed - Azok az ujjak... jaj anyám!
- Nah, nah fel ne gyulladj itt nekem! - bökdös meg Bela.
- Jól van, jól van - nevetsz te is próbálva figyelmen kívül hagyni a testedben újra életre kelő lángot. Elképedsz, hogy miként lehetséges az, hogy nem tudsz betelni vele és szinte minden percben kívánod. Ilyet még a fiával sem éreztél, pedig vele lenni sem volt egyszerű...
- Holnap azért látlak az egyetemen, ugye? - szakít ki gondolataidból barátnőd - Nem fogjátok végigszexelni a napot, ugye? - sunyít rád, mire te hangosan felnevetsz.
- Bagoly mondja verébnek! Egyébként nem hiszem, mert jönnek a fiúk dolgozni a stúdióba, nekem meg el kell mennem egy csoporttársamhoz a kamerámmal, hogy bepótoljam a mai gyakorlati óra anyagát.
- Remek! Akkor holnap, még a maradék dolgot is megbeszéljük! - kacsint rád pajkos barátnőd. - Hát tegnap reggel nem így keltem, az tutifix. - vigyorog, és nézitek tovább álmaitok hercegeit. Még egy darabig tart számotokra az este, majd miután mindenki kellő mértékben becsípett és elfáradt, Bela-ék elköszönnek. Kifelé menet pakolsz nekik egy pár darab húst, és minden mást holnapra.
- Tessék! Az elveszett energiát pótolni kell! - és sokatmondóan rákacsintasz ex-lakótársadra.
- Ohhh, milyen figyelmes valaki! - fokozza Bela. - És köszi. Köszi mindent csaj! Tudod, mennyire szeretlek! - mondja átölelve, és kissé meghatódva.
- Na de Bela, nem a világ végén lakom, és bármikor jöhetsz. Igaz, Dave?
- Természetesen. Mindketten jöhettek, amikor csak tetszik. Élveztem a társaságotokat! - és Dave ismét kezet csókol Belanak, Tommal pedig összevigyorogva kezet ráznak. - Akkor a hétvégén, Tom. - Bela-val összenéztek, és tudjátok, valamiről nagyon lemaradtatok.
- Köszönjük a szép estét. És jó éjt! - köszönnek el.
Bezárul az ajtó, és fáradtan, de boldogan rogytok le a padlóra. Dave megölel, és te belebújsz az ölébe. Percekig nem is mozdultok, annyira jólesik mindkettőtöknek ez nyugalmas és idilli állapot. Csak hallgatod, ahogy szuszog a hajadra és érzed, hogy egyre álmosabb leszel a kellemes melegtől, ami körülvesz, hallod a füled alatt egyenletesen dobogó nagyszerű szívet és félálomban rádöbbensz, hogy a tulajdonosa csak a tied! Ettől a gondolattól lehunyt szemmel elmosolyodsz felhümmögve, és szorosabbra fonod ölelésed álmaid pasiján.
- Mi az, mire gondoltál? - hallod a mély hangot a füledbe duruzsolni, amitől kellemesen kiráz a hideg.
- Hogy az enyém vagy... - mormogod vissza belefúrva fejedet a mellkasába, és pontosan tudod, hogy most mosolyogva néz le rád, ahogy az ajtó mellett ültök a földön.
- Te meg az enyém, testestül-lelkestül, igaz?
- Ühüm - szusszanod.
- Hé, hé! Ne aludj el! Rám akarod hagyni az összes pakolászási munkát a vacsora után?
- Ühhhüümm... - mosolyogsz bele a jó illatú atlétájába.
- Teee... ezt még visszakapod! - fújtat tettetett haraggal, majd csak azt érzed, hogy felemelve téged becipel a hálótokba, és óvatosan letesz az ágyra. Te lehunyt szemmel, mosolyogva hagyod, hogy lehámozza rólad nadrágodat és felkuncogsz, mikor a bugyid is a földön végzi, majd kíméletesen lerángatja rólad pólódat.
- Na most már tökéletes - jegyzi meg, és tudod, hogy most épp végigméri teljes meztelenségedet, majd ezzel a képpel kivonul halkan sóhajtozva, hogy összeszedje a cuccokat az erkélyen és a konyhában telepakolva a mosogatógépet is.
Kezdesz újra visszasüllyedni az álmok világába a megnyugtató hangok hallatán, majd mikor végez, homályosan hallod, hogy bejön, ledobálja a ruháit és mögéd simul, ahogy az oldaladon fekszel és immár kiskiflivé avanzsálsz.
- Hova mentek hétvégén Tommal? - mormogod el a kérdésed közelebb húzva magadhoz a hasadon nyugvó meleg kezet.
- Tessék? - tesz úgy, mintha már félálomban lenne, és nem hallaná a kérdést. Tudod, hogy direkt csinálja, de teszel még egy próbát.
- Tommal, tudod, mit csináltok a hétvégén? Nagyon sutyorogtatok... - és hallod, ahogy egyre halkul a saját hangod. Még érzékelsz valamit abból, amit Dave mond, de az agyadig már nem jutnak el a mondatai. „Majd holnap” - gondolod utolsó erőddel, és beleveszel az álmok tengerébe. Nem tudod, hogyan kerülsz oda, de ott vagy... az állatkertben, ahol Jack-kel voltatok az egyik utolsó randitokon. Hirtelen minden átláthatatlan lesz, mintha egy dzsungelben bolyonganál. Nem találod a kiutat. Érzed, hogy figyelnek, és kétségbeesve elkezdesz rohanni. nem is sejted merre, csak el onnan, ahol félsz. Már fáj mindened a hozzád csapódó ágaktól, és az esésektől, amikor valahonnan messziről meghallod Dave hangját.
- Lilith! Lilith, drágám! - és egyre erősödik a vágyott hang - Lilith, ébredj! - erre kinyitod a szemed, és látod, hogy szerelmed teljesen kétségbe van esve. Veled szemben ül, és a karjaidnál fogva tart. - Lilith, mi a baj?! Nagyon megrémítettél. Sikítottál, és.... Szóval? - álmosan nézel rá, és a tudattól, hogy hol is vagy valójában, mosolyogni kezdesz.
- Ne aggódj, csak rosszat álmodtam. Biztosan össze-vissza ettem mindent. Meg a bor... - nyugtatod a zaklatott férfit. Visszadőlsz az ágyra, és belebújsz a karjaiba. Most már nyugodt álmok jönnek, és az éjszaka többi része felhőtlenül telik.
Reggel arra ébredsz, hogy még mindig ugyanabban a pózban vagytok. Boldog vagy, és óvatosan megpróbálsz kihámozódni az ölelésből. De persze ez nem megy, mert ahogy egyre elhúzódnál, Dave egyre szorosabban ölel. Már annyira, hogy muszáj felnyögnöd, és erre ismét felriad.
- Jó reggelt, szerelmem - duruzsolod neki megnyugtatóan. - Hogy aludtál?
- Remekül. Melletted remekül, drágám - feleli nyújtózva.
- Oké, de ne hidd, hogy elfelejtettem! Szóval, mit is csináltok Tommal hétvégén? - sandítasz rá kíváncsian egy forró ébresztő csók után.
- Hát csajozni megyünk, mi mást?!
- MICSODA?! - kezded püfölni egy párnával, mire nevetve tiltakozik, hogy hagyd már abba, de neked eszed ágában sincs - Ezt meg ne halljam még egyszer!
- Különben mit csinálsz? - fogja le mindkét kezed kérdőn nézve rád, hisz tisztában van testi fölényével.
- Ööööö... hát az úgy volt.... - kezdesz valami kiút felé tapogatózni, de egyelőre reménytelennek látszik a dolog, de támad egy mentő ötleted, s comboddal simogatni is kezded az ő belsőcombját.
- Nah, mi ez? Le akarsz kenyerezni? - kuncog fel.
- Minden adottságomat igyekszem kihasználni - vonsz vállat, de csak egy csókot engedélyez.
- Naaaa, most meg mi nem tetszik? - nézel rá kérdőn és kicsit duzzogva.
- Minden nagyon-nagyon tetszik és tetszene a folytatás is, de órára kéne menned... - jegyzi meg.
- A pi... - harapod el a káromkodást miközben az órára nézel. Fél óra múlva kezdődik a két előadásod, aztán rohanhatsz a csoporttársadhoz.
Dave gyorsan elengedi a csuklóidat, ahogy kipattansz az ágyból majdnem magaddal rántva őt is, és villámsebességgel öltözni kezdesz feltúrva egyik dobozodat egy tiszta bugyiért és melltartóért. A tegnapi viseltes farmerod tökéletesnek bizonyul, de a borpecsétes pólódat a sarokba vágod egy bocsánatkérő pillantással hátranézve Dave-re, aki csak vigyorogva megvonja a vállát. Aztán egy piros topot át is húzol a fejeden, a tükörben megigazítod a hajad illetve elkenődött sminkedet letörlöd egy zsepivel, csak egy fújásnyi a parfümödből és már rohanhatsz is a fürdőbe pisilni és fogat mosni.
- Aztamindenit! - jegyzi meg Dave még mindig az ágyban lustulva - Te aztán gyors vagy...
- A szükség nagy úr! - mosolyogsz rá odalépve és egy szenvedélyes csókkal búcsúzol tőle kezedben már a slusszkulcsod és a gépedet tartalmazó táskádat fogva.
- Vigyázz magadra. Ha nem lennék a lakásban mikor hazaérsz, akkor fenn vagyok a fiúkkal a stúdióban. Szerintem örülnének, ha újra láthatnának.
- Rendben - indulsz meg az ajtó felé, de mielőtt eltűnhetne a fejed, még visszanézel - Szóval hova is mentek Tommal?
Dave felnevet kíváncsiságodon.
- De makacs vagy!
- Az bizony, szóval jobban jársz, ha végre elárulod, mert addig úgysem hagylak békén...
- Jól van, jól van. Vásárolni megyünk.
- Hova és mit?
- Hé, ki vagy te drágám? Az anyám? - nevet fel újra.
- Hát az éppen nem... - forgatod meg a szemeidet - Szóval hova?
- Ékszerboltba.
- Aha - nyugtázod - De most rohanooook! - kiáltasz fel megdöbbenve az idő gyors múlásától és már a liftben topogsz, hogy végre leérjen. Beülsz a kocsidba és akkor esik le, hogy mit is mondott Dave, mikor elindítod a motort. - ÉKSZERBOLTBA??? Jessssszus!!! Bela!!! - gondolod kikerekedett szemekkel - Úúúúristen csak el ne szóóljam magam!! Remélem, igazam van, és egy gyönyörű gyűrűt kap! - vigyorogsz. „Megfejtettem a nagy rejtélyt” - gondolod magadban, és már száguldasz is a suliba. Éppen csak beesel, és Bela már türelmetlenül vár.
- Hol a fenébe voltál? Megint...
- Nem, nem! - vágsz a szavába hirtelen. - Nyugi, simán elaludtam - igazgatod kissé zilált tincseid, és gyorsan felrakod az új hajpántod.
- Ez meg honnan van? - vigyorog a barátnőd.
- Egyet találhatsz! - vigyorogsz, és kacsintasz - A kesztyűtartóban találtam tegnap, miután otthagytalak az albiban. Szintén egy kis kártyával, és egy tábla csokival. Hát nem éééédes? - álmodozol, miközben betoppan a tanár, és elkezdődik az óra. Kínkeservesen végigülitek a két órát. Mikor végre távozhattok, mint akit puskából lőttek ki, rohantok a kocsihoz.
- Elkísérhetlek? - érdeklődik Bela - Azt hiszen, valamit meg kellene beszélnünk.
- Persze, pattanj be, de gyorsan, mert elkések - és már tudod, mit akar kiszedni belőled. Indítasz is, és az irányt a cél felé veszitek, amivel pótolhatod lemaradásod a suliban.
- Szóval? - néz rád kíváncsian. - Hova is mennek a jómadarak hétvégén?
"Na ebből hogy mászok ki?" - cidrizel kissé, de valahogy megoldod. - Hát igazán nem tudtam meg semmit, mert Dave hajthatatlan volt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés