|
9. Fejezet
2008.08.09. 14:25
9.
Mikor zihálva magadhoz térsz és felhúzott combjainak döntöd hátadat, még mindig benned van és téged néz a hasadat, a csípődet és a combjaidat simogatva.
Te egyenlőre a plafont nézed, mert már nincs erőd. Hatalmas kezeivel csípőd és combjaid után felsiklik a torkodra, és onnan kényezteti tested finoman lefelé haladva. Tested csupa libabőr folyamatosan, hisz Dave nem hagyja, hogy elmúljon az érzés. Végre összeszeded maradék energiádat és felemeled a fejed. Szemeitek találkoznak.
- Nagyon jó veled, drágám. Egyre jobb! - jegyzed meg, és kacsintasz egyet a férfi felé. - De most már igazán mennünk kellene. Mindkettőnknek. Hányra jönnek a fiúk?
- Ha jól hallom, már itt vannak, és igen türelmetlenek! Marty megint hamisan rángatja a gitárját - vág nagyon fancsali képet, ahogy sérti a fülét az embertelen hang. - Igazad van, öltözzünk. Bár egy gyors zuhany nem ártana... megint - vigyorog.
- Jó, de most külön megyünk, mert elkésem, ha maradok még egy menetre - ugrasz fel, és szaladtodban megcélzod a fürdőt. Hamar végzel a tusolással, aztán a szobádban - ami lassan inkább csak tanulószoba lesz - feltúrod a szekrényt. -"Hiába no, nem vagyok a rend úrnője!" - vigyorogsz magadon, ahogy kihúzod a legalsó lenge felsődet, ami enyhén áttetsző. Megkeresed a hozzá illő majdnem talpig érő, vérvörös lenszoknyádat is. - "Ma kicsípem magam!" - állsz a tükör elé, aztán megállapítod, hogy mégis inkább hippis vagy. - "Na mindegy, nekem tetszem!" - dobsz magadnak egy puszit, és felkapod a tatyódat kifelé menet. Közben hallod, ahogy csobog a víz a fürdőben. Bekukkantasz az ajtón, és látod, ahogy szerelmed a falnak dőlve, behunyt szemmel engedi, hogy az arcába hulljon a víz. Olyan forró, hogy a helyiséget elönti a gőz, de nem érdekli. Előkapod a fényképeződ, és gyorsan le is kapod, természetesen vaku nélkül, nehogy észrevegye. Majd gondosan elteszed, és odamész a kabinhoz.
- Kicsim! - hozod vissza erre a világra - Most már indulok. Kora délután itthon vagyok - odaosonsz, és az épp csak magához térő férfi szájára lehelsz egy búcsúcsókot.
- Vigyázz édesem! Szeretlek - dorombolja - Ha nem lennék itt...
- Tudom, fent vagytok. Felmenjek?
- Ha akarsz, nyugodtan. Nem dobunk ki - vigyorog.
- Na szééép - húzod el.
- Nah, tudod, hogy a fiúk is szeretik a társaságod, bár ilyen áttetsző szerelés hatására valószínűleg fülledtebbek lesznek a számok - mér végig forrón, de te csak felnevetsz.
- Nana, ne legyél telhetetlen, édes - mosolyogsz rá, majd ahogy fejét kidugja a vízsugár alól, hogy ne vizezzen téged össze, még odahajolsz egy gyors csókra.
- Belőled sosem elég - mosolyog.
- Te hízelegsz! - kacagsz fel - Na jól van, tényleg megyek, mert ha így folytatom, megint rohanhatok.
- Jól van. Várlak vissza!
Te már nem válaszolsz, de azért még dobsz egy csókot az ajtóból, majd szeded a lábaidat, hogy minél hamarabb bevághasd magad a kocsiba és odaérj az óráidra.
Most kivételesen nem késel el, sőt útközben felhívod gyorsan Bela-t. Miután igent mond, felé kanyarodsz, és együtt mentek a suliba. Útközben persze sok mindenről beszéltek, és tényleg figyelned kell, hogy ne szóld el magad.
- Úgy tudom, holnap este megyünk valahova négyesben - szögezi neked a kijelentést, mintegy várva valamiféle magyarázatot.
- Igen, nekem is említett valamit Dave, de nem vitte túlzásba a magyarázkodást. Annyit mondott, hogy öltözzek csinosan. Mire közöltem vele, hogy a te ruháidban szoktam csinos lenni. - vigyorogsz, és erre már Bela is felderül. - "Húúú, de jóó vagyok!" - könnyebbülsz meg. - Úgyhogy órák után vásárolunk drága barátném! - kiáltod fennhangon.
- És mégis miből? - néz rád érdeklődve. - Csak nem rád szakadt a bank? Ha jól tudom, a fizud már elment - emeli fel mutatóujját fenyegetően megingatva. Persze közben röhög.
- Hát nem is abból! Hanem ebből! - és a táskádból előhúzod kedvesed hitelkártyáját.
- Attttyaúúúristen! - sikongat Bela.
- Nyugi! Nem merítjük ki! De benne vagy egy kis vásárlásban a holnap esti vacsihoz?
- Naná! Mégis mit gondoltál? - és vezetés közben a nyakadba ugrik. Erre finoman visszatessékeled az ülésébe, és röhögve próbálod visszanyerni az uralmat a kocsi fölött. A nagy beszélgetésben meg is érkeztetek az egyetemre.
Alig várjátok, hogy vége legyen az óráitoknak és végre belevethessétek magatokat New York elegáns divatüzleteinek kínálatába. Noha nem szoktatok nagyon vásárolgatni, mint olyan sokan a korosztályotokból, most mégis kibújik belőletek a nő, hisz csinosak akartok lenni szerelmeiteknek. Arra gondolsz, hogy ez a legkevesebb, amit tehetsz mindazért a jóért, ami veled történt Dave által. Ha azt szeretné, hogy csinos legyél, hát csinos leszel neki!
Izgatottan pattantok kocsiba, majd miután leparkolsz, gyalog veszitek a nyakatokba a belváros neves szalonjait. Még nem igazán jártál ilyen helyeken, hisz te homlokegyenest más stílust képviselsz, de most nem bánod. Kicsit úgy érzed magad, mint Julia Roberts a Micsoda nőből, mikor betéved a flancos üzletekbe. Nem oda valónak érzed magad, de hát ezen hamarosan túlteszed magad, amint Bela kézen ragadva máris a kiállított ruhák felé húz.
Egyik üzlet után a másikba mentek, és egyik ruhát próbálod a másik után. Kezded egyre jobban élvezni, ahogy Bela remek hangulata rád ragad. Már egyáltalán nem kínos, főleg miután az eladó "egészen véletlenül" meglátta, kinek a neve áll a hitelkártyán. Ezután tényleg filmbeillő a hangulat. Az egyik üzletben megkávéztatnak, egy másikban üdvözlő falatokkal várnak, aztán megint egy másikban pezsgővel kínálnak, amit csak Bela fogad el, tekintettel arra, hogy valahogy haza kell jutnotok. Végül sikerül megtalálnotok álmaitok ruháját, és a kiegészítőket is. Büszkén sétáltok végig az utcán kezeitekben a neves boltok papírzacskóival. Mire beültök a kocsiba totál ki vagytok merülve.
- Könyörgöm, menjünk el még hozzád, és próbáljuk fel még egyszer, mielőtt hazamegyek! - kéred barátnőd, és ő helyeslően bólint. Bedugod a kulcsot, és indítasz. A motor halkan morog, mintha sejtené, hogy kissé zúg a fejetek. Halkan hazasiklotok, és az ablak alatt leállítod az autót. Az ajtón épp csak beestek.
- Még egy kávét? - kérdezi vigyorogva Bela.
- Remek! Jöhet! - és a mondat közben meg is támadod a volt szobádat. Az ágyra kipakolsz mindent, és tágra nyílt szemekkel csodálkozol. - Én megvettem ezeket? Te jó ég! Én tényleg tetszeni akarok Dave-nek, azt hiszem... Ha ilyeneket képes vagyok felvenni! - és nevetésben törsz ki. Közben Bela is belép a szatyraival.
- Hát ez tényleg meseszép Lilith!! - közben ő is kiborítja a szatyrait. - A kávé fő! - de nem tudja levenni a szemét a ruháitokról. Hol az egyiket, hol a másikat nézi, pont úgy, ahogyan te is.
- Hát akkor talán vegyük is fel! - indítványozod, majd vetkőzni is kezdetek Bela egyetértő hümmögése után.
Miután mindketten felöltitek ruháitokat, hangosan is konstalálod, hogy a tied alá nem vehetsz fel melltartót a mély kivágás miatt. Bela körbepördül mélybordó ruhájában és kacagva nézi magát a tükörben.
- Elbűvölő vagy! - jegyzed meg - Biztosan tetszeni fogsz Tomnak - kacsintasz.
- Hát te sem panaszkodhatsz! Tökéletesen illik rád ez a fekete csoda - lép oda hozzád megigazítva a vállaidon a húzott vállrészeket, melyek egyenesen indulnak lefelé, majd egy lágy ívben találkoznak a melleid alatt egy csillogó csat alatt, melynek szélessége megegyezik a körbefutó szalagéval, mely ugyanolyan selymesen csillogó anyagból van, mint a kicsit térd fölé érő ruhád, mely játékosan és könnyen libben minden lépésednél.
- Köszi. Én is beleszerettem. És Dave tuti rá fog gerjedni a nagyrészt szabadon hagyott hátamra - vigyorogsz és ahogy megfordulva a tükörben hátulról is megnézed magad, rákacsintasz Bela-ra, aki mindentudóan fel is kuncog.
- Vedd fel a cipőt is! - indítványozza, majd kijelenti, hogy tökéletes vagy. - A hajad hogy lesz?
- Még jó, hogy a vékony rasztás változatot csináltattam meg anno - vigyorogsz próbálgatva a hajadat - Ezzel legalább lehet frizurát is kreálni. Azt hiszem a legjobb feltűzve lenne... - mélázol el a fejedet forgatva, miközben kezeiddel a helyén tartod a hajadat kihangsúlyozva hosszú nyakad.
- Épp ajánlani akartam - kezdi Bela, de a kávéfőző hangja kiszólítja a szobából, így te egyedül maradsz a tükörrel és újdonsült kinézeteddel.
"Nem is olyan rossz néha nőnek lenni!" - lepődsz meg saját gondolataidon, hiszen tetszik, amit a tükörben látsz. Miközben próbálgatod a különböző frizurákat, hatalmas csörömpölést hallasz a konyhából. Majd egy még nagyobb röhögést.
- Bela? Minden oké? - szaladsz ki kételkedve a konyhába. És annyit látsz, hogy Bela egy aprócska babaszéken ül, amit valahonnan lomtalanítás alatt szedtetek össze, és rettentően röhög. Értetlen arcodat látva, kinyögi végre.
- Nyugi, csak majdnem lefröccsentettem magam, és arrébb ugrottam, hogy ne legyen olyan a ruhám. De közben mindent levertem, ami az utamba került. Csészét, tejet és a kávét is. De a ruhám megmentettem!! - mutatja nagy büszkén.
- Anyám! Azt hiszem hazamegyek mielőtt nekiállsz még egy kávét főzni - kuncogsz, és felnyalábolod a röhögő lányt. - Gyere, öltözzünk át, mert aztán tényleg tönkretesszük a szerzeményeinket, és akkor mehetünk vissza vásárolni.
- Én azt nem bírnám ki most még egyszer!! - néz rád olyan riadt képpel Bela, hogy már nem is bírod el. Leülteted egy székre az asztalnál, és együtt kinevetitek végre magatokat. Aztán gyorsan megváltok gönceitektől, és elköszönsz.
- Rendben kislány, akkor fél hétre itt vagyunk értetek - jelented ki. - Így beszélték meg a fiúk - erősíted meg mondandód Bela kérdő tekintetére.
- Oké, akkor várunk benneteket - ezzel a mondattal és egy puszival kisétálsz az ajtón. Beülsz a kocsiba, és boldogan hajtasz hazáig.
Halál fáradtan, sajgó lábakkal dobsz egy frissítő zuhanyt, hogy valahogy kinézzél a fiúk előtt, ha már felmászol hozzájuk. De az első dolgod egy törölközővel a tested körül, hogy kislattyogsz a konyhába és magadhoz veszel valami korai vacsorát, mert érzed, hogy a gyomrod már kikészül a sok korgástól. Mezítláb, dudorászva ténykedsz, mikor egy ismerős hangot hallasz meg az ajtóból.
- Jé, szia Lilith, nem is hallottuk, hogy megjöttél - lép be a konyhába Martin.
- Szia, Mart - üdvözlöd egy puszival figyelmen kívül hagyva, hogy csak egy törölköző van rajtad, ami Mart tekintetét azonban nem kerüli el és egy pillanatnál talán tovább tartja derekadon a kezét mikor a puszi alatt hozzád ért.
- Ha tudom, hogy ilyen látvány fogad, hamarabb lejövök - kacsint.
- És miért is jöttél? - pillantasz oldalra, hogy a szemébe nézhess, miközben felvágottat pakolsz a szendvicsedbe.
- Elfogyott fenn az ásványvíz meg a sör - von vállat.
- Oké. Tudod, hol találod - kacsintasz rá - Én is felnézek, ha megkajáltam. Kimaradt az ebéd, és már szörnyen korgott a gyomrom. Azt hiszem, elnyomta volna a próbán a zenét... - nevetgélsz fesztelenül. A pult elválaszt benneteket, szóval bátran felülsz a magas bárszékre. Az apró törölköző így már tényleg nem sokat takar, annál többet a pult. És ez kezdi zavarni Martyt.
- Persze, tudom - mormogja - Viszek mindegyikből bőven. Rendben? - és mint aki pakolászik, lassan megkerüli a pultot. Te a szemed sarkából óvatosan figyeled, hisz ismered a pasit.
- Naná, hisz majdnem itthon vagy - mondod neki, és kissé elfordulsz. Innen már nem tudod szemmel tartani. Épp jókorát harapsz a szendvicsedbe, mikor valami meleg fuvallatot érzel a nyakadon. Még a hideg is kiráz, de nem igazán élvezed, mert tudod, mi ez. Vagy inkább ki!
- Marty! Kérlek, felejts el! - motyogod neki, de nem sokat használ. Tovább szuszog a nyakadba, és közben egyik keze a csípődre csúszik. Ebben a pillanatban lehuppansz a székről, és szembefordulsz vele, szorosabbra húzva magadon a törölközőt. - Nem kérlek még egyszer. Imádlak Marty, de úgy, mint egy idétlen kisfiút - próbálod finoman leépíteni. Ő erre meg akarja simítani az arcod. Te félrerántod, és ekkor... igen, hatalmas robajjal ott terem Dave.
- Martin, ugye ez nem az, aminek látszik?! - kérdezi szikrákat szóró szemekkel eléd lépve, s lepillantva látod, hogy öklei összeszorulnak a dühtől.
Martin épp mondani akar valamit, de te finoman megérinted párod karját, amin érzed a remegést. Ennyire féltékeny lenne? Ez melengeti a szívedet és lágyan elmosolyodsz.
- Nem szívem, semmi sem történt, nyugodj meg kérlek - simogatod meg a karját - Ugye, Marty? - nyomod meg egy kicsit az utolsó mondatot.
- Hát persze, csak egy morzsát akartam leszedni az arcáról. Na felviszem a vizeket - ragadja meg a hatos pakkot - Dave te hoznád a söröket? - azzal mintha mi sem történt volna, kimasíroz a konyhából otthagyva egy dühös és morcos Dave Gahant és téged.
- Mit csinált? - kérdezi feléd fordulva még mindig elég dühösen. Két tenyeredbe fogod az arcát, és nyugtatod, még ha tudod is jól, hogy nem igaz, amit mondasz. Nem akarsz köztük feszültséget. Sokak érdekében.
- Tényleg semmi. Mart egy nagy gyerek. Én meg úgy eszek, mint egy disznó. Hisz ismersz - mosolyogsz kényszeredetten - Tele volt morzsával a képem.
- Rendben. Elhiszem, és kérlek, ne haragudj. Csak annyira szeretlek! - hajtja válladra a fejét, és odabúgva folytatja - Nem bírnám elviselni, ha más érintene... úgy. Úgy csak én akarlak - kezd enyhülni a remegése, és érzed, ahogy lazulnak izmai.
- Na jó! - mondod játékosan - Menj dolgozni, mert sosem lesztek készen. És a söröket se hagyd itt, édesem. Kelleni fog. Nemsokára megyek utánad. Csak felöltözök a további hasonló helyzetek elkerülésének érdekében - nézel végig magadon vigyorogva. Dave felkapja a rekesz sört, és finom csókot nyom a szádra, majd kapsz egy puszit az orrodra is. Végre mosolyog.
Miután elment, lenyeled az utolsó falatokat, és nagy sóhajjal elmész öltözni. Mellőzöd a nagy kivágást, és a rövid szoknyát és nadrágot. Mondhatni toprongyos vagy. - "Marttal beszélnem kell!" - gondolod borúsan. Belebújsz egy papucsba, és felslattyogsz egy emeletet. Nagy levegővel lépsz be az ajtón, de szerencsére jó hangulat fogad. Mindenki örömmel üdvözöl, még Marty is. Bár kissé félszegebb, mint szokott lenni. - "Dave fenyegető fellépése megtette a hatását. De nekem is lesz még egy-két szavam hozzá. Most az egyszer húztam ki a szarból!" - morfondírozol.
Lezuttyansz a stúdióhoz tartozó kicsi teraszon, ami a szomszédos szobából nyílik, így csak félig-meddig hallod, hogy miről beszélnek a fiúk, aminek a nagy részét természetesen nem érted, hisz a zenei szakkifejezések, amikkel dobálóznak, számodra olyanok, mintha kínaiul lennének, de ez nem zavar. Csak hallgatod beszédüket nem is nagyon odafigyelve, míg néha felhangzik egy-egy gitárszólam, vagy pár pötyögés az egyik szintin, majd dalrészletek és még több beszélgetés, időnként nevetések. Párszor bekukkantasz a teraszról, ahol egy régi hatalmas piros babzsákba fészkelted be magadat egy ásványvíz és egyik tankönyved társaságában. Horgolt törtfehér pulcsidban és szakadt farmerodban kellemesen esik a késő délutáni bágyadt napsütés. Hajadat a Dave-től kapott pánttal kontyba tekered és rögzíted, majd a telefonodért nyúlsz, és írsz egy sms-t Martinnak, hogy majd beszélni szeretnél vele, ha mondjuk épp Dave énekel fel a stúdióban és őrá nem lesz szükség. Összecsukod a telefonod, majd majdnem ujjaid hegyéig érő pulcsidat feljebb rázogatva lapozol egyet és olvasni kezdesz.
Alig telik el pár perc, és hallod, hogy Dave énekel azon a mély hangján, amit annyira szeretsz. Becsukod a szemed, és élvezettel hallgatod. De csak pár pillanatig, hiszen Marty kisomfordál az erkélyre hozzád.
- Láttam az sms-t, Lilith - mondja félig lesütött szemekkel. És kicsit vörösen. Ez mosolyt csal az arcodra. Nem tudsz rá igazán haragudni.
- Mart, azt mondtam Dave-nek, amit te. Megerősítettem, hogy nem volt semmi, csak a morzsák. Szeretném, ha ehhez tartanád magad, mindenki érdekében. Nem akarom, hogy megromoljon köztetek a viszony. Szóval, ha lehet, a jövőben próbáld meg fékezni magad. Én Dave-vel vagyok, és szeretem. Nem csak dugok vele - közlöd ellentmondást nem tűrő hangon. - Rendben vagyunk Mart? - kérdezed megpaskolva a kezét.
- Persze Lilith, és bocsánat. Nem gondoltam rólad, hogy olyan lány vagy... tudod, olyan, aki mindenkivel elmegy. Csak olyan apró volt a törölköző...
- Ne fojtasd! - kéred meg - Ez volt az első és az utolsó alkalom, ugye?
- Igen, persze.
- Akkor minden rendben. Dave szeret, és nagyon féltékeny. Gondolom láttad. Nem akarom, hogy bárkinek baja essen. Köszönöm, Mart - és ezzel visszafordulsz a könyvedhez. Marty még melletted áll, mintha mondani akarna valamit. Kérdőn nézel rá, miután észreveszed.
- Akkor... akkor nem haragszol rám? - néz le rád egy elhagyott kiskutya tekintetével, amitől el kell hogy mosolyodj.
- Nem dehogy, te nagy gyerek!
- Akkor jó. És még egyszer bocsánat - dereng fel egy kis mosoly az ő arcán is.
Te csak bólintasz, majd Mart visszamegy Christianékhoz, mikor hívják. Megkönnyebbülten sóhajtasz. Reméled, hogy megértette és el is fogadta a dolgot. Hátradöntöd a fejed és hosszan kifújod a levegőt. Ezen is túl vagy. Egy kis mosollyal a szádon merülsz újra bele a könyvedbe és halkan nevetsz, mikor időnként Dave kiszalad hozzád egy-egy gyors csókra, mikor épp nincs szükségük rá.
A próba befejeztével lassan leballagtok a lakásba, és most végre együtt vacsiztok. Dave főz. Épp a spagetti tésztával bajlódik, amikor besétálsz a konyhába. Megpróbálja egyszerre beletuszkolni a fazékba a hosszú tésztát, de minduntalan ki akar esni. Nem állod meg, és el kezdesz nevetni.
- Megy, kedvesem? - kérdezed meg kacérkodva.
- Persze!! Megküzdök bármivel érted!! - mondja büszkén, és már tiszta paradicsommártás a pólója.
- Remek. Úgy látom finomat eszünk - vigyorogsz - Lehetne a tv előtt? Most te választhatsz filmet.
- Persze, de akkor valami véreset nézünk - kacsint rád. Mikor végre kész lett a vacsi bevonultok a szobába, és lekucorodtok öletekben a kajával. Sokat nevettek azon, hogy mindkettőtök arca tiszta szósz. De a film vége már nem marad meg benned... megint elalszol.
Arra ébredsz fel félig, hogy Dave a karjaiba vesz és átcipel a hálóba, majd levetkőztet és a karjaiba zár, hogy újra érezhesd férfias és megnyugtató illatát valamint testének melegét, amitől mindig biztonságban érzed magad.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés