|
10. Fejezet
2008.08.09. 14:28
10.
Másnap reggel egyedül ébredsz a gyűrött lepedőn. Ahogy megtapogatod Dave helyét érzed, hogy már ki is hűlt. Ettől méltatlanul felmordulsz és rájössz, hogy nagyon nem szeretsz így felébredni. Elszabadult tincseidet félresöpörve nézel körül, de sehol senki!
- Mi az isten? - támolyogsz ki a fürdőbe, majd egy alapos fogmosás után magadra húzol egy szál térdig érő kinyúlt és agyonmosott sötétzöld pólót. Kislattyogsz a konyhába, hogy összeszűkült szemeidet a magadhoz vett koffein kellőképpen kitágítsa, hogy láss is valamit az elkövetkezendő órákban. De Dave sehol! Elkezdesz gondolkodni, hogy beszéltetek-e róla, hogy elmegy valahova, de nem nagyon dereng semmi. Aztán az üzenőfalon talált cetlitől megvilágosodsz.
- Hát persze! Tommal találkozik, hogy vásároljanak! – ütsz a homlokodra, majd fel is jajdulsz, s inkább kortyolsz egy nagyot a kávédból.
Kezdesz felébredni, hála a méregerős löttynek. Úgy döntesz, hogy egy kicsit pakolászol a szobában, ami a rendelkezésedre lett bocsátva. Felkapod a melegítődet, és nekiállsz a dobozoknak. Szépen lassan minden a helyére kerül. Amikor végzel, még mindig csak dél van. Összedobsz magadnak egy gyors ebédfélét, és be is majszolod. Bár kissé kedvetlenül. - "Dave jobban főz" - állapítod meg magadban, és fintorogsz hozzá. Elkezded magad unni egy kicsit. Valamit csinálnod kellene, de nincs ötleted. Mégis úgy döntesz, hogy megvárod a fiúkat.
Nem is telik bele sok idő, és nyílik az ajtó. Dave lép be széles mosollyal az arcán.
- Nahát hercegnőm, felébredtél? Ugye nem keltettelek fel reggel? Nagyon vigyáztam - mondja finoman, és közben üdvözlő csókkal köszönt.
- Nem, nem keltettél fel, Bár jobban örültem volna - durcizol viccesen - Tom? Hazavitted?
- Igen, persze. Még készülődnie kell estére - vigyorog sejtelmesen.
- Fél hétre megyünk értük, ugye? - kérdezed.
- Igen, de egy igazi meglepetéssel állítunk be. Béreltem egy limót a nagy alkalomra - mondja büszkén, és neked elkerekedik a szemed.
- Te aztán megadod a módját!
- Hát ha már megtehetem, akkor igyekszem figyelni a részletekre is - mosolyog átfogva a derekadat - És te mit csináltál egész nap?
- Leginkább pakolásztam! Nézd meg! - húzod be a kezénél fogva a szobába, amit immár saját kis birodalmadnak könyvelhetsz el - Már majdnem minden kész!
- Ejha! Ez... ez... olyan te! - neveti el magát édesen, mire nem tudod megállni, hogy ne adj egy cuppanós puszit arra a kisfiúsan vigyorú arcára.
- Reméltem, hogy tetszik. Mert ha olyan, mint én, akkor szereted, nem? - tudakolod amolyan "meghalsz, ha nem igennel válaszolsz" tekintettel.
- Hát persze. Mindenképp - tetteti az ijedtséget.
- Helyes - sétálsz fel ujjaiddal a mellkasán - És tudod mit csináltam még?
- Na mit?
- Rájöttem, hogy nem tudok főzni hozzád képest! - biggyeszted le a szádat - Ugye megtanítasz?
- Naná! Csak nem ma, mert még sok dolgunk van - simít végig a fenekeden.
- Persze, persze - bólogatsz egyetértően - És tudod, hogy mééég mit csináltam egész nap?
- Ha elmondod, megtudom - mosolyog le rád, ahogy újra átölel erős karjaival.
- Duzzogtam, amiért nem veled ébredtem és egész nap nem láttalak!
- Hááát, kiengesztelhetlek valahogyan? - kérdezi a plafont fürkészve.
- Hmmm... lenne egy-két ötletem... - és sétálgató ujjaid megállnak a sliccénél. - Ebben a szobában még úgysem csináltuk.
- Akkor majd most... - és derekadnál fogva ledönt az ágyra, ami csak egy személyes ugyan, de ez a legkevesebb most. Hevesen kihámoz a lyukas melegítődből, te pedig lerángatod szakadt farmerját, és belemerültök a játékba. Érzed, hogy megint gyors menet lesz, mert kimaradt a reggeli ébresztő, és már izgatnod sem kell. Egyszerűen a látványodtól felágaskodik a kis katonája. Persze neked sem kell több. Megmarkolod a férfiasságát, és egyszerűen magadba húzod. Erre a hirtelen támadt ötletedre elégedetten felnyög, és hatalmasat lök rajtad. Annyira kívánt már, hogy belemarkol hajadba, és hevesen mozogni kezd. Átkulcsolod lábaiddal, kezeiddel pedig mellkasát markolod. Hamar vége lesz. Mindketten nagyon vágytatok már a másikra. Egész sokáig fekszetek még a keskeny ágyban, és csak hallgatjátok a másik lélegzését.
- Te, hány óra van?! - néz rád riadtan Dave.
- Öööö... most nincs rajtam óra, szívem - neveted el magad - Várj, megnézem a telefonom. - Lemászol az ágyról, és kikotrod melegítőd zsebéből a telefont. - Jesszus!! Már öt óra van! Sipirc a zuhany alá, és öltözni! El fogunk késni a nagy eseményről!! - esel kétségbe.
- Nem fogunk! Rohanok – ezzel ki is ugrál a szobából a fürdő felé. Te pedig nekiállsz előkészíteni a friss, új ruháidat.
Dave még nem látta rajtad a ruhakölteményt és már előre mosolyogsz, hogy milyen hatást fog kiváltani belőle, ha meglát benne. De gondolatodat megakasztja, hogy nyílik a fürdő ajtaja és egy félmeztelen Dave Gahan jön ki hátában gőzfelhővel, ahogy a kis törölközőt tartja fél kézzel isteni derekán. Játékosan felmordulsz, mintha csak rá akarnád vetni magad, mire kapsz egy vigyort és egy finom suhintást a fenekedre, hogy menj már. Elvigyorodsz, majd egy hirtelen mozdulattal lerántod róla a törölközőt és kacagva befutsz a fürdőbe még elkapva a képet, ahogy csóválja a fejét. Gyorsan becsukod az ajtót és most te kezded alaposan sikálni a testedet amilyen gyorsan csak tudod. Miután a hajaddal is végeztél és nagyjából meg is szárítottad rasztás tincseidet, egy gyors fogmosás után ki is libbensz anyaszült meztelenül a fürdőből, csak hogy szembe találd magad egy talpig feketébe öltözött David Gahannel. Nagyot nyelsz megtorpanva, ahogy végigméred fekete bőrcipőjét, nadrágját, ingét, nyakkendőjét és zakóját. Mindig is a gyengéd volt, ha a fekete öltönyei egyikét viselte.
- Azannya! - nyelsz egy nagyot.
- Hát te sem vagy semmi, édesem! - mér végig mohón - Így jössz? - vigyorog rád, mire te kancsalítasz egyet, és kidugod a nyelved.
- Na persze, szeretnéd, mi? De nem. Felveszek valami ócska göncöt... - és elsétálsz mellette úgy, hogy meztelen feneked a kezéhez érjen. Visszanézel az ajtóból, és Dave még mindig ugyanott áll, fejét hátraszegve, kezei ökölbe szorítva. Mosolyogsz, és becsukod magad mögött az ajtót, hogy ne láthasson készülődés közben.
Hamar felöltözöl, és a hajad is sikerül olyan kontyba tűzni, mint amit elterveztetek Bela-val. Egészen nőies lettél. A tükör előtt állva gondolkodsz. - "Mi hiányzik még?" - Aztán megvan. - "Valami ékszer!" - és ezzel a gondolattal együtt suhan be szerelmed, egy fekete bársonydobozkával.
- Tudtam, hogy jól választok - vidul fel a látványra - Illeni fog a ruhádhoz, kedvesem - és kinyitja dobozt. Benne egy finom, gyémánt nyakékkel. Aprócska, és nőies. Ragyog, akár a nap. Még a lélegzeted is eláll, mikor mögéd áll, és a nyakadba teszi.
- Dave....!! - nyögöd - Ez csodálatos.
- Nem, szívem. Tőled lesz csodálatos. Gyönyörű vagy - majd maga felé fordít - Ez a ruha... egyszerűen lélegzetelállító vagy.
- Köszönöm - sütöd le szemeidet, és egy finom csókot kapsz ajándékba szépségedért. Ebben a pillanatban dudaszót hallotok.
- Megjött a kocsi! - jegyzi meg Dave lelkendezve, mint egy kisgyerek.
Ezen felkuncogsz magadban arra gondolva, hogy milyen édes, majd egy utolsó igazítás elegáns, de természetes hatású sminkeden és már kapod is fel a kis fekete táskádat azon mosolyogva, hogy milyen meglepetések várnak még rátok az est folyamán.
Lassan lekocogtok a limóhoz és próbálod nem túlságosan feltűnően tátani a szádat. Még sosem ültél ilyenben! Elképesztő már kívülről is annak ellenére, hogy fehér, amit te annyira nem szeretsz, de most nem is ez a lényeg. Beülve lehuppansz a kényelmes fehér bőrülésre és csak tátod a szádat.
A sofőr kellemes tempóban vezet. Észre sem veszed, és máris Bela lakásánál vagytok. Ismét dudaszót hallasz, de ez már nem nektek szól. Mosolyogsz, és közelebb húzódsz Dave-hez. Ő finoman átfogja vállad, megcsókol, majd illedelmesen kiszáll a kocsiból, mikor meglátja Bela-t a kapuban.
- Kisasszony! - hajol meg, és kezet csókol Bela-nak. Majd besegíti a kitárt ajtón, a leesett állú lányt.
- Uram! - vigyorog Tomra, és erőteljesen kezet ráznak. Majd beszállnak mindketten. Bela nem tér magához az ámulattól. A sofőr lassan elindul a kiszemelt cél felé, és közben Dave a mini hűtőből pezsgőt húz elő.
- Nos? Egy kis lélekmelegítőt? - vigyorog, főleg Tomra. Aztán elővesz négy poharat, és félig tölti mindet. - A gyönyörű párjainkra, és a mai csodálatos, és páratlan estére! - emeli poharát, és koccintotok. Egyszerűen nem akarod elhinni, mibe csöppentél ilyen hirtelen. Tegnap még senki nem voltál, ma meg... limóban üldögélsz, kisestélyiben, pezsgőt szopogatva életed párja oldalán. A fiúk kissé távolabb ülnek, így ti is tudtok duruzsolni egy kicsit. Bela találgatja, hogy miért és hova mentek. Te persze adod az ártatlant. És nem is tudod, mi vár még rád. Néhány vicces sztorival később megérkeztek az est színhelyére. Egy hatalmas, fénylő kapuban álltok meg, ahol kinyitják neked a kocsiajtót, és kisegítenek. Úgy érzed magad, mint egy hercegnő.
Ez az érzés továbbra is megmarad, ahogy herceged finoman derekadra teszi a kezét és miután a füledbe súgja megint, hogy milyen gyönyörű vagy, egy csókot lehel a halántékodra, s elindultok Bela-ék után, hamarosan odaérve a bejáratnál álló férfihoz, aki az asztalfoglalásokat intézi.
Amint meglátja Dave-et, azonnal int, hogy kövessék őt az elegáns étterem belsejébe egy exkluzív, a hírességeknek fenntartott kevésbé nyilvános terembe. Rajtatok kívül alig vannak benn, és ez jól esik valahogy. Nem is nagyon figyeled a többi asztal vendégeit, csupán leülsz miután David alád segítette a széket és körbejáratod tekintetedet az ízléses dekorációkon és a hangulatos fényeken. Tetszik a hely, amit meg is osztasz a többiekkel. Bela helyeslően bólogat, a fiúk meg csak mosolyognak.
- Örülök, hogy tetszik nektek. Nem csak méregdrága, de minőségi is a hely. Tökéletes - néz Tomra, aki csak biccent.
- Ez mi volt? - néz Bela felváltva a fiúkra.
- Micsoda mi volt?
- Ez a nézés - húzza össze gyanakodva szépen ívelt szemöldökét, de a fiúkat megmenti a pincér érkezése és az étlap böngészése.
Miután mindenki megrendeli a maga ételét és az elkészülésükre vártok, kellemes beszélgetésbe elegyedtek kitárgyalva a változásokat az életetekben.
Egyetértetek abban, hogy mind a négyőtöknek gyökeresen megváltozott az élete. De persze ti lányok mindenkit letorkolltok ebben a témában. Nemsokára el is készül az ételetek, amit a saját különbejáratú pincéretek szolgál fel. Illetve, ha jobban megnézed legalább négyen vannak. - "Mint a pingvinek" - gondolod, és ezen mosolyognod kell. Bela érti mire utalsz szemeddel, és egyetértően bólint. Új nektek ez az egész.
Szépen, komótosan esztek, ahogy egy ilyen puccos helyen illik. Dave néha jót mosolyog kissé esetlen mozdulataidon, de persze csak a szeméből látod. Miután elpusztítottátok a főételt, a desszertes lapot nézegetitek. Akkora a választék, és már eddig is olyan sokat ettél, hogy nem nagyon bírsz választani. Azért mindannyian rendeltek valamit.
- Elnézést fiúk, de megigazítjuk a sminkünket a desszert előtt - állsz fel az asztaltól. Bela komoly képpel követi tetteid, a fiúk pedig úriemberhez illően felállnak, míg el nem távolodtok az asztaltól
- Jaj, Dave, én annyira izgulok! - ragadja meg az alkalmat Tom.
- Én nem kevésbé - próbálja nevetve nyugtatni barátját Dave - De minden rendben lesz! Ezt megígérhetem neked. Biztos vagy a dolgodban?
- Természetesen! - és Tom melle dagad a büszkeségtől - Olyan gyönyörű az én Belam! És annyira szeretem! Ezt akarom! Őt akarom.
- Akkor minden rendben lesz! - mondja vidáman - "És remélem velem is" - töröl le hirtelen egy izzadtság cseppet a homlokáról. - "Remélem!"
- Dave, minden oké? Te hogy érzed magad? Nem sejt semmit?
- Nem, ne aggódj. Eltereltem a témát mindig - vigyorog. És mire befejezte már vissza is tértek az asztalhoz. Gyorsan felpattannak, és hellyel kínálnak benneteket. Lassan jönnek a desszertek is. Mire a közepén tartotok, kezdesz kissé csalódott lenni.
"Nem volt a pezsgőben gyűrű, sem a főételben, bár ez amúgy is hülyeség lett volna. Na de a tortában sem volt. Lesz egyáltalán lánykérés?" - forgatod az agyadat, de nem ad választ. Próbálsz Dave-re sandítani, de ő meg úgy tesz, mintha nem is venné észre. Csak mosolyog. Mire mindenki végez, teljesen kétségbeesel, persze nem mutatod. Kicsit ejtőztök, majd hirtelen kicsit felerősödik a zene, és megismered a párod hangját. Nagyot nézel, mert ezt a dalt sem hallottad még. Ahogy Bela kicsit odafigyel, rögtön meg is kérdezi:
- Dave, te négyőnknek írtál dalt erre az estére? Mégis miért...? Úgy értem hogyan...? Vagyis... - teljesen belezavarodik, de Dave kedvesen megfogja a kezét, és mosolyog.
- Mert megérdemlitek, mert megérdemeljük. Ez a mi esténk - azzal a két férfi feláll, és begombolják az öltönyüket, ahogy azt illik. Nem értetek semmit. Majd a számban az a rész következik, ami az igaz szerelemről szól. Ekkor mindketten elétek lépnek, és letérdelnek.
Semmit sem értesz, és teljesen összezavarodsz! "Mi a fene?! MI A FENE?!" - kiáltozza egy hang a fejedben, és arra gondolsz, hogy nem erről volt szó! Arról volt szó, hogy Bela-t kérik meg!
- Lilith, szerelmem... - ragadja meg a figyelmedet Dave, ahogy megfogja kezedet - Tudom, hogy a mi kapcsolatunk nem indult egyszerűen, és hogy gyorsan történtek a dolgok. Alig vagyunk együtt egy hete és te már nálam laksz, és jobban szeretlek, mint eddig nőt bármikor. Talán hirtelennek tűnik az ötlet, de én egy ideje már másra sem tudok gondolni, mint hogy te legyél életem párja, és leendő gyermekeim anyja. Épp ezért szeretném megkérdezni tőled szerelmem és a jövőnkbe vetett hitem tiszta jeleként, hogy hozzám jönnél-e feleségül?
Csak tátogni tudsz az előtted térdelő férfira nézve. Szabad kezed próbálja a helyén tartani zakatoló szívedet. Úgy érzed, menten elájulsz.
- David... én... én... - nyögdécseled pihegve, mire látod, hogy megjelenik az aggodalom a szemében, hogy esetleg elutasítod. Pedig dehogy van szándékodban! Hiszen kölyökkorod óta erről álmodoztál!! Nem hiszed el, hogy ez valóban megtörténhet veled, hogy ez nem csak egy gyönyörűséges tündérmese, amiből bármikor felébredhetsz! De Dave valóban ott térdel előtted még mindig a válaszodat várva, miközben hallod fél füllel, hogy Bela kiáltva ugrik Tom nyakába.
Dave most már kezd egyre idegesebb lenni, érzed, hogy kezedet fogó tenyere izzad az idegességtől, és rájössz, hogy talán kicsit túl sokáig gondolkodtál.
- Lilith, jól vagy? - szólít meg óvatosan.
- Igen.
- Mi igen? - néz rád összezavarodva.
- Hát persze, hogy hozzád megyek! - mosolyodsz el könnyekkel a szemedben, miközben figyeled Dave megkönnyebbült sóhaját, és hagyod, hogy felhúzza a kezedre az ezüst gyűrűt, melynek ízléses nagyságú köve halványzöldben dereng, hogy passzoljon a szemed színéhez.
- Már azt hittem, hogy nemet fogsz mondani, hogy elrontok mindent - vallja be lesütve szemeit, de te megfogod az arcát, majd lehajolsz hozzá.
- Meg se fordult a fejemben, csak kicsit elgondolkodtam rajta és meg voltam döbbenve, és még most se térek magamhoz és ÚRISTEN, most a mennyasszonyod lettem??? - kezdesz visszatérni önmagadhoz.
- Hát... nagyon úgy tűnik! - vigyorodik el kisfiúsan, mire te se szó, se beszéd a nyakába veted magad - alig bír megtartani kettőtöket - és forrón megcsókolod.
Nem habozik egy pillanatig sem, azonnal viszonozza majdnem teljesen meztelen hátadat simogatva, majd felsegít és visszaültet a székbe közelebb húzva az övét. El se engeditek egymás kezét, és vigyorogtok, mint a vadalma. Ahogy végignézel magatokon, rájössz, hogy talán még sosem ragyogtatok ennyire, mióta együtt vagytok.
- Hé, gratulálunk! - hallod Bela hangját, ahogy felétek fordul sugárzó mosollyal az arcán.
- Igen, ahogy látom, mindannyiunknak jól sült el az este - jegyzi meg Tom Dave-re kacsintva.
- Jobb már nem is lehetne - vigyorodsz el - És én is gratulálok nektek! - állsz fel és összeölelkeztek Bela-val, majd Tomot is megszuttyongatod.
- Meg én is - jegyzi meg Dave követve példádat - Mit szólnátok hozzá, ha ezt megünnepelnénk és elmennénk táncolni? - tudakolja.
- Remek ötlet! - egyezik bele Bela rögtön, mire egy fájdalmas fintor fut át Tom arcán, mivel nem nagyon szeret táncolni, de hát ez egy különleges este és mindannyian rábólintotok.
Miután rendeztétek a számlát és megköszöntétek a finom vacsorát, újra a limuzinban találjátok magatokat és miután Dave megadja az úti célt a sofőrnek, ami egy szintén puccos hely élő zenével, el is indultok.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés