|
11. Fejezet
2008.08.09. 14:31
11.
- Még mindig nem hiszem el!!! Menyasszonyok lettünk!!! - örvendezik Bela a gyűrűjét nézegetve.
- Én se! - követed mosolyogva példáját, majd megjegyzed: - Bár azt hittem, nagyobb követ kapok - ugratod Dave-et.
- Hééé teee!!! - mordul fel, mivel látja, hogy csak viccelsz, s utánad kap, hogy halálra csikizzen.
- Hé, hé, ez nem illik a ma estéhez! - tiltakozol vadul nevetve, mire abbahagyja és halál komoly arckifejezést erőltetve magára felül az ülésen.
- Ahogy óhajtja, kisasszony. Elnézést, megfoghatom a kezét, vagy azt már zaklatásnak minősítené?
- Jaj te majom! - kacagsz, majd egy csókot nyomsz a szájára.
Időközben meg is érkeztek a Dave által elképzelt helyre, és bementek. Mindenki finoman, de nyilvánvalóan körbeugrál titeket. Itt is kaptok egy asztalt az egyik teraszon, ahol táncolni is lehet, s miután jó kedélyűen lepakoltok, újra koccintotok.
Ezek után nem marad más, mint hogy táncoljatok. Dave fel is kér, és egy kicsit nyugisabb sarokban lassan táncoltok a szép zenére.
- Ez életem eddigi legszebb és legboldogabb estéje! - nézel közelről Dave sötét szemeibe, melyek a félhomálytól feketének tűnnek.
- Nem is tudod, mennyire örülök, hogy ezt mondod. Holnap beszélek az ügyvédeimmel és megsürgetem őket.
Nem mondja ki, de tudod, hogy a válására gondol. Elmosolyodsz, majd tekinteted ördögivé válik.
- Mi az? - kérdezi gyanakodva.
- Tudod, nekem is van egy egészen aprócska meglepetésem a számodra.
- Mégpedig? - néz rád meglepetten.
- Ugye észrevetted, hogy nincs rajtam melltartó? - simulsz hozzá, hogy a kicsit hűvös szélben megkeményedett mellbimbóidat a zakón keresztül is érezhesse.
- Igen, nem kerülte el a figyelmemet - vigyorog végigsimítva a gerinced mentén, amitől libabőrös is leszel. Elégedetten veszi tudomásul, hogy azt a reakciót váltotta ki belőled, amire számított.
Te elmosolyodsz, majd a füléhez hajolsz és belesuttogod:
- És mit szólnál ahhoz, ha azt mondanám, hogy semmilyen fehérnemű nincs rajtam egész este?
- Azt mondanám, hogy éppen itt az ideje házon kívül is kipróbálni egymást... édes menyasszonyom - dörmögi mély hangján a füledbe - Egész éjjel csodáltam a gyönyörű ruhád. Hát épp itt az ideje, hogy kissé alálássak.
- Mmmm... - nyalod meg a szád szélét. Kézen fogod újdonsül vőlegényed, és elsétálsz vele a luxusmosdók irányába. Meglátva a helyiséget, nem is hinnéd, hogy klotyóban vagy. Nagyobb, mint a nappalitok, és mindenhol vörös plüss fotelok, meg kis asztalkák vannak. Hirtelen előkapod aprócska táskádból a vörös rúzsodat, és minden szégyenkezés nélkül ráfirkantod az ajtóra kívülről: "FOGLALT". Majd Dave hitetlenkedő arcát látva kaján vigyorral betaszigálod a női részlegbe. Belülről azért ráfordítod a kulcsot, amit a zárban találsz.
- Mintha nekünk készítették volna ide - mormogod, de Dave máris a szádat csókolja, elhallgattatva ezzel.
- Gyönyörű vagy... és rettentően kívánatos - lihegi füledbe, miközben felemeli szoknyádat, és a nyitott sliccére emel. A hűvös falnak dönti meztelen hátad, és két kezével tart. A mosdókagylóba kapaszkodsz. Érzed, ez most más... jegyesekként szeretkeztek. Ahogy átvillan az agyadon, hátrahajtod fejed, és elkezdesz mosolyogni. Belecsimpaszkodsz Dave nyakába, és forrón megcsókolod. Hosszan, mélyen és égő szenvedéllyel. Ő viszonozza, és feneked alá nyúlva, megfordul veled. Leül az egyik hatalmas bársonyfotelba, és az ölébe kerülsz. Most te kezdesz el mozogni szenvedélyesen. Közben egyre csak csókolod.
- Drágám, el kell mennem - nyögi a nyakadba harapva - Nem bírom tovább. Már az este felizgattál... és már... nagyon - szinte földöntúli hangon lihegi, miközben te egyre gyorsabban mozogsz, minél nagyobb élvezetet okozva magatoknak.
- Menjünk együtt... mostantól sehova sem engedlek egyedül - lihegsz beleegyezően, és hatalmasat tekersz a csípődön, mire vadállatként kezd el morogni, és belemarkol pucér fenekedbe, miközben vékony ruhádon keresztül játszik mellbimbóiddal. Egyre csak körzöl, és mozogsz le és föl. Látod az arcán, hogy rettentően közel a vég. Nem aprózod el a mozgást, és nyitva tartod a szemed. Most te akarod látni az arcát, miközben beteljesül. Ő hátraveti fejét, és szorosan behunyja szemeit. Nyakán hatalmasra duzzadnak az erek, mire az egyiken élvezettel végignyalsz. Ettől látod, tiszta libabőr lesz, és már nem bírja türtőztetni magát. Hirtelen felemeli a fejét, és szemedbe néz. Érezte, hogy figyeled. Ajkaitok összeolvadnak, és már érzed is magadban forró folyamát, ahogy mindent elönt benned.
Kicsit kipihenve magatokat, hálásan néz rád, amiért ennyire szereted. - Köszönöm! - suttogja.
- Ugyan mit? - kérdezed értetlenkedve.
- Téged. Azt, hogy szeretsz. És azt, hogy vagy nekem. Hogy a feleségem leszel. Köszönöm - és meghatódva két melled közé temeti arcát, miközben még mindig az ölében ülsz. - Azt hiszem, lassan vissza kéne mennünk. Tomék már biztosan keresnek - motyogja melleidnek.
- Nem hiszem, hogy pont ránk lenne gondjuk, de igazad van. Mennünk kéne. Már egy párszor be akartak jönni - grimaszolsz, és elkezdesz nevetni. Lassan rendbe szeditek magatokat, és kikulcsolod az ajtót. Kilesel, és mivel épp senki nem ólálkodik odakint, kiosontok. Visszatértek a teraszra, ahol Bela kérdőn pillant rád, mire te csak kacsintasz egyet. Veszi a lapot, és máris pironkodva mosolyog. Már hajnalodik lassan. Dave-nek újabb ötlete támad.
- Gyerekek, ha már úgyis együtt vagyunk így hajnaltájt, mit szólnátok, ha elmennénk egy gyönyörű helyre napfelkeltét nézni?
- Remek ötlet! - felelitek kórusban. És fizetés után, vizslató tekintetek között, kiballagtok a limuzinhoz kéz a kézben. A sofőr újabb úti célt kap, és Dave meg is sürgeti, nehogy lekéssétek a fantasztikus látványt. Amikor odaértek már önmagában csodás hely fogad, és a nap éppen kezd kibújni a felhők mögül. A fiúk, mintha összebeszéltek volna, egyszerre terítik vállaitokra zakójukat, hogy ne fázzatok. Aztán a limó motorházára telepedtek Bela-val, a fiúk pedig elétek állnak. Átöleled Dave mellkasát, míg Bela Tom vállait cirógatja.
- Ez gyönyörű - suttogod meghatottan. A többiek pedig csak egyetértően hümmögnek.
Elcsodálkozva gyönyörködsz a napfelkeltében. "Micsoda őrült, de csodálatos éjszaka!" - gondolod mélyen beszippantva párod, nem, nem is: vőlegényed illatát és egy puszit nyomsz nyakára. Ő erre szorosabban fogja nyakát ölelő kezeidet és hátrasandítva rád mosolyog. Látja rajtad, hogy fáradt vagy, ezért amint véget ér a csodálatos természeti jelenség, indítványozza, hogy most már térjetek haza. Bela-ék egyetértően hümmögnek, miközben nem eresztik egymás szerelmes tekintetét, majd miután kirakjátok őket a lakásuknál, elindultok hazafelé. A limuzinban Dave ölébe bújsz s hagyod, hogy ujjai meztelen hátadat simogassák.
Ettől a simogatástól hamar elszenderedsz, és nem veszed észre, hogy megáll az autó. Dave elköszön a sofőrtől, és téged a karjaiban visz a lakásba, a hálóba. Óvatosan lehámozza gyönyörű ruhádat, leteríti a fotelba, és betakargat. Ő is levetkőzik, majd kimegy az erkélyre, és elszív egyet a kedvenc szivarkái közül. Úgy határoz, már nem fekszik le, hiszen hamarosan úgyis indul a gépetek.
"Még szerencse, hogy már összepakoltunk" - gondolja magában, és jóleső fáradtsággal mosolyog, miközben eregeti a füstöt, hol karikát, hol képzeletbeli szívet fújva. Néhány órát eltölt még ébren. Letusol friss meleg vízzel, aztán hideggel is, hogy magához térjen. Készülődik, pakolászik. És reggelit készít neked. Majd odasomfordál, és melléd ül az ágyra. Elkezdi cirógatni a karodat, és halkan suttog a füledbe.
- Egyetlenem, kelni kell. Kész a reggeli, és lassan indulnunk kell - mosolyog rád, ahogy kinyitod a szemed, és felülsz. - Itt a reggeli - és egy tálcán az öledbe teszi a fantasztikus kaját. Friss hideg tej, puha kalács, és több finomság.
- Azta! - nézel csodálkozva - Hova is megyünk? - nézel rá tanácstalanul. Erre úgy tesz, mintha kissé megsértődne.
- Már el is felejtetted? - húzza orrát morcosan - Montana? Hétvége? Fotózás? Rémlik már valami?
- Jaj, hát perrrszeee! - csapsz a homlokodra - Bocsáss, meg szívem, de a tegnapi sokk még mindig hatással van rám! - nevetsz félhangosan, és közben elkezded majszolni a reggelit.
- Míg eszel, addig én felöltözöm, és kihordom a csomagokat az ajtóba - pattan fel.
- Rendben szívem, hamar készen vagyok - nyugtatod meg. Gyorsan bekapod a reggelid, és kisietsz a fürdőbe. Rendbe is hozod magad elég hamar, majd berohansz a szobádba, hogy felöltözz. Láttad, hogy Dave sötétkék farmert és fekete pólót vett fel, erre mosolyogva te is megkeresed a hozzá illő szerelésed.
"Megint sikerült hozzáöltöznöm" - vigyorogsz magadra a tükörben. - "Zseniális vagyok!" - és közben megcsillan az ujjadon a gyűrű, ahogy rásüt a nap. Felemeled a kezed - "Atyaég! Mégsem csak álmodtam az egészet!" - és megkönnyebbülsz, hogy tényleg igaz volt az éjjel.
- Drágám, készen vagy? Itt a taxi! - kiáltja Dave az ajtóból.
- Igeeen! - kiabálod vissza. - Megyeeek! - összekapod a nagyobbik tatyódat, beledobálsz, még néhány nélkülözhetetlen dolgot, és kiviharzol a szobádból - Itt is vagyok, édesem - vigyorogsz rá, miközben végignéz magatokon.
- Te ki hamis! Megint kilested, mit vettem fel, igaz? - majd szerelemmel telve átölel, és megcsókolja szemeidet. - Ugye tudod, mennyire szeretlek!? - néz a szemedbe végül.
- Igen, drágám. A nap minden pillanatában érezteted velem, és én érzem is - nézel rá párás szemekkel. - Menjünk, mielőtt elbőgöm magam! - ugratod. És összeszedve minden motyót, beszálltok a liftbe. A taxiban már nagyon izgatott vagy a reptér felé vezető úton. Álmaid pasijával, álmaid helyére mentek. Csak mintha kissé émelyegnél...
"Biztosan a hirtelen reggeli, és az izgalom" - gondolod megnyugtatva magad, és tovább bámulsz kifelé az ablakon.
A repülőút zökkenőmentesen zajlik, míg te vőlegényed kezét fogod, s gyönyörködsz összefont ujjaitokban. Tekinteted a gyűrűkre esik, és újra elmosolyodsz, aztán elmélázva megszólalsz:
- Drágám, beszéltél az ügyvédeiddel?
- Igen - sóhajt egy kicsit - Már beadtam a gyorsított válóperre a kérvényt. Remélem Rosie felügyeleti jogát is mi kapjuk. Ugye... ez téged nem zavar? - kérdi meg rád pillantva.
- Nem, dehogy! Hova gondolsz? Tudod, hogy imádom a hercegkisasszonyt! - mosolyogsz megsimogatva Dave mellkasát.
- Akkor jó.
- Nem kell aggódnod, minden rendben lesz - paskolod meg a kezét.
- Remélem, igazad lesz, szívem - nyom egy csókot a szádra, mire te elmosolyodsz, és a vállára hajtod a fejed beszívva imádott illatát.
Amint kiléptek a reptérről, rögtön megcsap a friss, ropogós hegyi levegő, amit semmihez sem tudsz hasonlítani. Jól teleszívod a tüdődet, majd követed párodat a taxiba, amit már le is intett. Aztán újra eltátod a szádat, mikor megérkeztek a hotelba és a nászutas lakosztályt kapjátok meg. Szerencsére nem a rózsaszín-fehér idillt megtestesítő giccsparádé volt, hanem inkább a természetes fa színeket vonultatta fel a különböző felületeken.
- Jézusom, ez gyönyörű! - szaladsz a nagy ablakokhoz ledobva táskádat. A kilátás pazar! Egy nagy tóra és a környező hegyek vadregényes oldalira esik - Hú micsoda képeket fogok én itt csinálni!
- Örülök, hogy tetszik, de azért ne maszatold ennyire össze az ablakot - szól rád nevetve David, és ahogy feleszmélsz te is kuncogni kezdesz, hisz mint egy kislány, tenyereidet az üveghez nyomtad, és csak pár centi hiányzott, hogy az orrod is hozzáérjen elragadtatásodban.
- Máris menjünk sétálni! - udvarolod körbe párodat, aki még mindig a kezében tartja a bőröndöket.
- Előbb azért talán pakoljunk le - javasolja kétségbeesett arccal. És álltó helyében ledob mindent, ami a kezében van.
- Oké! Már le is pakoltál! - nevetgélsz, és máris rángatod kifelé, felkapva még útközben a fényképeződet, hogy máris elkezdhesd a fotózást. Hamar ki is értek az erdőbe, ami a szálló háta mögött kezdődik, és szinte végeláthatatlan, kisebb tisztásokkal. Rögtön el is kezdesz kattintgatni, és persze a legtöbb kép Dave-ről születik egyelőre. Szemmel láthatóan kezdi zavarni a dolog, hogy minden mozdulatát megörökíted, és ki is kapja kezedből a masinát.
- Na, akkor most én jövök! - kiabálja kicsit előreszaladva, és most ő kapja el minden lépted és mozdulatod. Mindegy egyes porcikádat megörökíti, leginkább a fintorgó és grimaszoló arcodat. Rengeteget nevettek, míg elértek egy kis tisztáshoz, ahol elképzelhetetlenül zöld a fű, és egy aprócska patak is csörgedezik.
- Hihetetlen! A zöldnek ez az árnyalata eddig nem is létezett szerintem - ámulsz el, és látod, hogy kedvesedre is nagy hatással van a táj. Meg a tájban te. - Menjünk bele a vízbe! - ujjongsz, és már le is rúgtad a cipőidet, nadrágod szárát pedig térdig felhajtottad. - Jujj, de hííídeeeeg!! - nyújtod el a visítást.
- Gyere ki, rögtön, kérlek! - aggódik Dave - Nem akarom, hogy felfázz! Még beteg leszel itt nekem!
- Na jó, de csak a te kedvedért - ezzel kimászol a vízből, de azért kissé lefröcskölöd Dave-t, aki ettől megvadul, és elkezd feléd rohanni. A derekadnál fogva elkap, és leteper a friss fűbe, majd elkezdtek hemperegve gurulni egy kis lejtőn. Mikor megálltok, te kerülsz felülre. Előbb a mellkasára hajtod a fejed, majd a szemébe nézel, és megcsókolod. Arcod a két tenyerébe fogja, és szenvedélyesen viszonozza.
Tudod, hogy mi fog következni ebből a csókból, de nem igazán tiltakozol ellene kézzel-lábbal, sőt kényelmesen végighasalsz a mellkasán, és hagyod, hogy kezei elkezdjenek járni a testeden először csak a hátadat, a fenekedet és a combjaidat simogatva, miközben alig vesztek levegőt a szenvedélyes csókcsaták közepette.
Aztán elvigyorodva lenézel rá, miközben kellemesen megborzongsz, ahogy kezei a felsőd alá nyúlnak és felfelé kezdik tűrni, te pedig viszonzásul a reakcióit figyelve bemozdítod a csípődet ezzel ingerelve az ágyékát.
- Ugye tudod, hogy mit fogunk csinálni?
- Persze hogy tudom - válaszolsz pajkos csillogással a szemeidben és egy édes mosollyal ajkaidon - Már alig várom!
- Ebben az esetben... - azzal megragadja derekadat és egy pillanat múlva már az illatos fűben találod magad - ... azt hiszem átveszem az irányítást...
- Tedd csak, ami jól esik! - bíztatod és halkan felsóhajtasz, ahogy feltűrve pólódat és kikapcsolt melltartódat - észre se vetted, hogy ez mikor sikerült neki - a melleidet kezdi csókolgatni és finoman harapdálni, míg te a haját túrod, s kinyitva szemedet a helyes felhők vonulását nézed mindaddig, míg meg nem érzed, hogy lerángatja rólad a rövidnadrágod és félrehúzva a bugyidat száját sajgó pontodra tapasztja.
- Lassan minden helyet kimerítünk a listáról... - jegyzed meg halkan, de a mondat végét már el is sóhajtod. Érzed a hegyes, játékos nyelvet. Pont ott játszik, ahol neked a legjobb.
- Ugyan, messze még a listád vége - mondja, és hatalmasat nyög hozzá, ahogy beléd hatol. Aztán rögtön meg is válik tőled, és éppen csak a makkjával izgat, míg már-már kínná fokozza az érzést. Két kezeddel a füvet tépdesed, és egy hatalmasat csapsz csupasz fenekére. Ettől igencsak meglepődik, és elkerekedett szemekkel, hirtelen beléd vágja merev vesszőjét. Amiért te igen hálás vagy.
- Végre! - visszhangozzák a körülöttetek lévő hegyek.
- Nem zavar, ha a hangra idegyűlnek, szívem? - kérdezi pajkosan, nyögdécselve minden egyes mozdulatnál. Megingatod a fejed, és kiszáradt szádat nyalogatod. Ezt meglátva, átveszi e nemes feladatot, és erőteljesen megcsókol. El sem válik a szátok, nem ereszted, inkább megharapod alsóajkát.
- Imádlak! - nyögi a szádba - Minden...egyes... porcikádat!
- A számból vetted ki... a szót! - liheged vissza, majd hagyod, hogy kicsit erősebben megharapja a nyakadat, mire te kéjesen felkiáltasz, próbálva visszafogni hangodat, miközben mind a tíz körmöd Dave hátába váj, s te már számítasz is a durvább lökésekre, amik ennek az akciónak az eredményei. - Táncolj nekem! - nyögdécseled Dave fülébe, mire kicsit felemelkedik, hogy megtámaszthassa magát kinyújtott karjain és rád vigyorogjon.
- Ahogy óhajtod, édes... - súgja, majd csípőjével olyan táncos mozdulatokat tesz, hogy majd belehalsz az érzésbe, ahogy benned játszik. Mélyeket nyögve és kiszáradt szájjal zihálva adod tudtára, hogy mennyire jól csinálja, s nem is tudod visszafogni magad, hisz az orgazmus olyan váratlanul jön, hogy elakad a lélegzeted s belemerevedik egész tested is.
Még egy utolsót csavar csípőjén, és az ég felé emeli tekintetét, és megáll. Ebből tudod, hogy itt a vége.
- És nem látott meg senki - jegyzed meg halkan, mosolyogva.
- Vagy csak nem tudunk róla. No, mindegy, majd a bulvárlapok a tudtunkra hozzák - nevet melléd heveredve. Még egy darabig maradtok a fűben fekve, hisz annyira puha, mintha selyemmel kényeztetnétek testetek. Finomam cirógatja combodat, te pedig mellkasával teszed ugyanezt.
- Szeretlek, Dave - mondod szinte az orrod alatt, csak úgy magadnak. De az ő füle tökéletes. Mosolyog, és hatalmasat sóhajt.
- Ezt vártam hónapok óta! - teszi hozzá csukott szemekkel. Nem tudod, mióta lehettek itt. Embert ugyan még nem láttatok, de kezd lemenni a nap, és a szél is lehűlt már. Javaslatodra, miszerint térjetek vissza a szállóba, és nézzetek ott is körül, szedelőzködni kezdtek. Felöltöztök végre, és te gyanakodva nézel körbe.
- Ha megláttak, tényleg a lapokban végezzük? - kérdezed naivan.
- Drágám, szerinted rólam nem szoktak írni? Te honnan tudtad meg annak idején a dolgaimat? - nevetgél rajtad édesen.
- Ahhh, tényleg. A "szakirodalomból" - ráncolod a homlokod - Drágám, lehet, hogy híres lesz a seggem! - kacagsz fel, mikor kimondod a gondolatod. Dave elkerekedett szemekkel néz rád, mintha azt mondaná: - "Édesem, te zakkant vagy!!" - De nem mondja. Csak rettenetesen elkezd röhögni, és ettől megint le kell ülnie a fűbe. Ennek te nem állhatsz ellen, és beleülsz a nyakába. De akkor lepődsz meg csak igazán, mikor veled együtt feláll, és így mentek vissza a hotelba.
- Nem is hittem volna, hogy ilyen erős vagy! - vigyorogsz teli képpel a fejébe, mikor a hotel előtt letesz, és színpadiasan megtörli a homlokát.
- Hát megszenvedtem veled, nem volt egy könnyű út... - ugrat.
- Micsoda?! Azt mondod, dagadt vagyok? - húzod fel az orrodat - Na Mister, várhatja, hogy mikor leszek kedves magához az est folyamán... - teszed csípőre a kezeidet és elkezdesz a bejárat felé masírozni.
- Hé, hé! Nem úgy gondoltam, csak vicceltem - ragadja meg a karodat - Mondtam már, hogy tökéletes vagy, nem igaz? - néz rád egy ijedt kisfiú tekintetével, mire te felnevetsz.
- Jaj nehogy már komolyan vedd - csíped meg az arcát, majd finoman meg is paskolod - Remélem, holnap estére nem terveztél semmit, mert lesz egy kis meglepetésem a számodra.
- Micsoda? Mi? Mi? Mi? - válik izgatottá, és finoman rángatni kezdi a kezedet, hogy ugyan áruld már el.
- Nem mondom meeeeg! - nevetsz fel kidugva nyelvedet, majd a kezénél fogva elkezded a lift felé húzni, de ő nem adja fel egykönnyen és tovább nyaggat.
- Úgyse árulom el! - vigyorogsz, mikor ketten maradtok a felvonóban.
- Még... akkor sem, ha... más eszközökhöz folyamodok? - vált taktikát téged a lift egyik sarkába szorítva és teljes testével hozzád simulva.
- Na nem, ezúttal nem kenyerezel le a legerősebb fegyvereddel! - kuncogsz a vállára, miközben a nyakadat nyalogatja érzékien.
- És mi lenne az? - kérdi elveszve illatodban.
- Hát a tested! Nem evidens?
- Oh, én meg már azt hittem, hogy az eszemért szeretsz! - húzódik el döbbent arccal.
- Azért iiiis perszeee... na de a tested!!! - kontrázol rá még egyet. - Megérkeztünk, édesem, és amennyiben nem nyomjuk meg a vészmegállítót ki kell szállni - nevetgélsz.
- Rendben - durcáskodik egy kicsit - egyébként is éhes vagyok. Gondolom jó lesz a szobaszerviz, igaz?
- Naná. Kaphatok fagyit, epret, és tejszínhabot? Meg egy kis kakaót... - ráncolod a homlokod, hátha kihagytál valamit.
- Uborkát esetleg?!?!? - néz rád döbbenten, kissé megrogyva.
- Fúúúj, ne is említsd! - húzod el a szád - Nem, mást nem kérek. Vagy majd utólag kérek, ha eszembe jut - és elmész a fürdő irányába. Dave pedig leül a telefon mellé, és rendel. Aztán még mindig a homlokát vakarja az étellistára visszagondolva.
- Ezek a nőőők... - mormogja magának. Majd leheveredik a teraszon az egyik nyugágyba, és rágyújt kis szivarkájára. Élvezettel szívja, míg meg nem érkezel. Közben pedig még a szobapincér is befut. Dave kinyitja neki az ajtót, és egy autogram kíséretében borravalót nyom a kezébe. Aztán betolja a gurulós zsúrkocsit. Rajta még utcai ruha van, te meg már a puha szállodai köntösben feszítesz. Azonnal rárabolsz a kocsira... de előbb Dave szalonnáját pusztítod el, majd a fagyira térsz át.
- Hééj, az az enyém volt - néz döbbenten.
- Bocsánat, de megkívántam - nézel rá esdeklően. Tudod, hogy úgysem tud neked ellenállni. Ez a te fegyvered.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés