|
12. Fejezet
2008.08.09. 14:32
12.
Ahogy a kicsit durcizó párodat hagyod elmenni zuhanyozni, addig te élvezettel, kéjes hanghatásokat adva eszed a már nagyon vágyott édességet az ágy közepén heverészve lehunyt szemmel.
- Édesem, ugye tudod, hogy ha ezt még sokáig folytatod, akkor nagyon fel leszek izgulva? - dugja ki a fejét a fürdőből, hisz nyitva maradt az ajtó és mindent hallott odabenn.
- Jah, bocsika - nézel rá angyalian ártatlan szemekkel, majd mikor eltűnik a feje, egy újabb kanállal kapsz be egy minden eddiginél hangosabbat nyögve, mire hallod, hogy valami leborul a fürdőben. - Minden rendben, édes? - tudakolod fülelve.
- Abszolúte csodálatos minden - hallod a morgást odabentről.
- Akkor remek! - és újabb adag fagyival, olyan kéjesen nyögsz, ahogy csak a torkod kiadja a hangot. Majd várod a reakciót. A hatás nem is marad el. Csörömpölve hullik valami a mosdókagylóba. - Szívem, biztosan semmi baj? - érdeklődsz aggódást színlelve a hangodban. Erre már nem is válaszol, csak fújtat egy nagyot, majd kiront az ajtón, és nevetve nyugtázod, hogy mért nem ment neki semmi odabent. A kis katonája olyan peckesen áll, mintha már legalább egy hete nem látott volna téged. Dave arca viszont cseppet sem mulatságos! Olyan elszánt képpel közeledik hozzád, hogy kissé elképedsz.
- Add ide azt a fagyit!! - morogja mély torokhangján. És ezzel a lendülettel ki is kapja kezedből, majd hirtelen mozdulattal szétnyitja köntösöd, és össze-vissza ken a jéghideg krémmel. Majd félre hajítja a tálat, és mohón elkezdi nyalogatni a testedről az édességet. Annyira meghökkensz, hogy szóhoz sem jutsz. Főleg onnantól nem tudsz reagálni, amikor már a szeméremdombodon csorog a megolvadt fagyi, Dave pedig minden egyes cseppet megpróbál elkapni forró nyelvével.
- Jézusom, Dave! - sikítasz, mikor egy újabb adagnyi fagyi csurran a csiklódra, és ő mohón kezdi el kergetni nyelvével a párolgó cseppeket.
- Te akartál hergelni, drágaságom - mordul fel, majd megmarkolja ragadós melleidet.
Keményen markol és te fel is kiáltasz ettől, de nem nagyon foglalkozik vele, minden energiája a fagyi elfogyasztására megy, és egyre mohóbban jár nyelve és ajkai már nem csak nyálától nedvesek a lábaid között dolgozva. Nagyokat nyögve figyeled kitámasztva magadat könyökeidre, majd tehetetlenül hagyod, hogy mikor Dave megelégelte nyalogatásodat, feltérdelve az ágyra keményen megragadjon és csípődet megemelve magára húzzon. Felkiáltasz és összerándulsz, mikor durván beléd hatol feledve minden gyengédséget.
Úgy mozog, mintha a világ vége a sarkában lihegne, de itt csak te lihegsz rajta kívül, ahogy a párnát és a lepedőt markolászva próbálsz levegőhöz jutni. Egész tested az ő akarata szerint mozog, s újra felnyögsz, mikor egyik kezével elengedi csípődet és belemarkol melledbe, míg másik kezével átölelve derekadat továbbra is tart. Elcsodálkozol rajta, hogy milyen bravúros ez a pasas, igazi lepedőakrobata és te imádod ezt is benne.
Mélázásodat megszakítja, ahogy kicsúszik belőled és hasra vág, majd hasad alá nyúlva térdre rángat és széjjelebb tárva lábaidat már benned is van hátulról. Keményen, és gyorsan, ahogy szereted ebben a pózban.
Szinte alig bírod tartani magad, annyira hevesen rázkódtok. Már nem figyelsz semmire. Az ágy rácsos fejtámlájában próbálsz megkapaszkodni, és egy kis stabilitást találni. Valamennyire megteszi, de nem sokáig. Dave szinte letép a rácsról, maga felé fordít, és ahogy térdel, ráültet duzzadó farkára. Csípődnél fogva mozgat fel és le, és közben látod szálkás karizmait, ahogy kiduzzadnak. Az egész teste izzadtságban úszik. Fejed hátra hajtod, minden erőd elszállt ettől a durvaságtól, de nem tehetsz róla, nagyon élvezed. Egy utolsót ránt rajtad, majd megtartja derekad míg te hátradőlsz a hatalmas és állatias orgazmustól. Biztosra megy, és csavar még egyet csípőjén, ezzel betetőzve saját maga élvezetét is. Lassan elengedi derekadat, és hagyja, hogy szépen lecsússz róla. Aztán egy gyermeki mosollyal megkérdezi:
- Epret, kicsikém? - és kacsint, miközben halkan morogva a nyelvével játszadozik egy eperrel, majd lassan bekapja.
Te elképedve meredsz rá, hisz még magadhoz sem tértél az orgazmusodból, ahogy mint egy rongybaba fekszel ott levegő után kapkodva, s ő már váltott is! Hova tűnt az az állat, aki az imént még a farkára nyársalt fel téged?!
- Nem, köszi... Inkább megpróbálok kijutni a fürdőbe, ha tudok... - nézel végig magadon megpróbálva a mozgással, de ez egyelőre nem jön össze. Dave tekintetében megjelenik az aggodalom és a bűnbánat, ahogy a következő eprét félbehagyva föléd hajol.
- Fájdalmat okoztam? - kérdezi komolyan.
- Egy kicsit, de nagyon élveztem - próbálod megnyugtatni.
- Többet nem teszem, ígérem! - tartja esküre a kezét.
- Ne bolondozz, ki is herélnélek, ha nem csinálnád velem ezt többször! - mordulsz rá elmosolyodva - Néha kell egy kis fájdalom is... Imádom nézni, ahogy elveszíted a fejed és kitör belőled az a bizonyos agyontetovált vad férfiállat, ahogy épp meghágod a nőstényedet.... - dorombolod neki - Úgyhogy meg ne próbáld visszafogni magad! Most pedig segíts, kérlek - nyújtod a kezed. - Megérdemlem, hogy lemosdass - mosolyogsz rá. És a férfi, a szeretett férfi kötelességtudóan az ölébe vesz, és karjaiban veled áll a zuhany alá. Le sem tesz a földre. Egyszerűen hagyja, hogy a lágyan hulló melegvíz lemossa a fagyi maradékát testetekről. Aztán finoman leállít a lábadra, és elkezdi bedörzsölni a tested finom tusfürdővel. Te pedig viszonzod kedvességét. Tetőtől-talpig lemosdatjátok egymást. Majd ő elzárja a vizet, és újra felemel. Kiléptek a zuhanykabinból, és a szőnyegre tesz. Leakasztja a fogasról a törölközőt, és finoman végigdörzsöli a hátad, a vállad, a melleid, a hasad... itt el is időzik egy keveset. Te ezt észreveszed, és láthatatlan mosoly fut át az arcodon. Aztán folytatja a fenekeden és a lábaidon a szárogatást. Majd szintén, ahogy hozott, be is visz, és lefektet az ágyra. Mindez teljesen némán zajlott. Ez volt az egyik legbensőségesebb jelenet az eddig eltelt közös életetekből. Nagyon hálás vagy érte.
- Köszönöm, szerelmem. Most már teljesen jól érzem magam. És... mit csinálunk az este hátralévő részében? - tudakolod a maradék epret majszolgatva.
- Mit szólnál hozzá, ha énekelnék neked? - kérdi pár perc gondolkodás után.
- Nagyszerű lenne! - lelkesülsz fel hátadat felpolcolva a nagy párnákkal, ahogy felülsz felhúzva mellkasodig a takarót.
- Mit szeretnél hallani? - mászik melléd megköszörülve a torkát.
- Rád bízom, édes - vonsz vállat mosolyogva, hisz úgyis tudod, hogy remekül fog választani.
Kezdésnek elénekli a közös számotokat, amit meg is könnyezel, aztán jön az In your room, majd a Higher love és a Stay. Itt már nem tudod visszafogni könnyeidet és hozzábújva szipogsz meztelen mellkasába.
- Ne sírj kincsem - hagyja abba bársonyos hangján az éneklést és szorosan átölel - Nagyon szeretlek.
Erre persze könnycsatornáid úgy gondolják, hogy még egy adaggal eláztatják szegény párod bőrét, de ő ezt nem bánja annyira.
- Ez annyira, de annyira... nagyon szeretlek - mondod, miközben belefúrod fejed meleg mellkasába, és mélyen beszívod az ismerős és szertett illatát. Kicsit még sírdogálsz, miközben Dave simogatja hajadat. Majd csendben elalszol. Párod még nézi a tévét egy keveset, aztán kissé arrébb görget, hogy kényelmesen tudj aludni, és ő se nyomja egyik porcikádat sem. Melléd fekszik, és olyan szorosan átölel, ahogy csak egy igazán szerelmes ember öleli át élete párját. Kikapcsolja a tévét, és még egy darabig nézi a plafonon játszó éjszakai városfényeket, aztán mély álomba zuhan ő is. Leendő családjáról álmodva, veled, Rosie-val és a kis jövevénnyel, akit talán már szíved alatt hordasz.
Másnap te ébredsz először, s elmosolyodsz, ahogy a tagjait szétdobva alvó kedvesedre esik pillantásod. Egyik keze még a fejed alatt van, ahogy lazán öleli válladat. Tekinteted végigfuttatod olyan ismerős testén, és ráharapsz a szádra, ahogy meglátod reggeli merevedését, melyet alig takar a takaró. Próbálod figyelmen kívül hagyni, és elmerülni a békés arcban, melyen látszik, hogy még mélyen jár az álmok világában, de tekinteted újra és újra levándorol ágyékára és nem bírod tovább. Óvatosan lejjebb araszolsz lehúzva a takarót, és az arcát figyelve kezedbe fogod. Semmi reakció. Remek.
Óvatosan húzol rajta egyet. Még mindig semmi. Elvigyorodsz, és kicsit erősebben szorítod meg, miközben párszor végighúzol rajta. Erre már megmozdul egy picit mormogva valamit az orra alatt, de látod, hogy mindezt még álmában teszi. Lepillantva merev tagjára nem tudod megállni, hogy ne nyald végig a teljes hosszát. Úgy játszol vele, mintha csak egy nyalókát nyalogatnál, majd ahogy elkap a hév, ajkaid közé fogadod őt száddal lassan fel-le mozogva rajta. Mikor hallod, hogy halkan felsóhajt, felnézel csukott szemű párodra, és egy erőteljesebbet szívsz rajta, ahogy felfelé csúszik a szád. Vársz egy pillanatot, majd nyelveddel körüljárod érzékeny makkját, miközben jobbod alulról támadja be. Gyengéden simogatod heréit, melyekre hamar le is csúszik a nyelved egy kis kényeztetés céljából, miközben kezed folyamatosan mozog rajta. Erre már mocorogni kezd, és hangosabban felnyög. Gyorsan visszatérsz vesszőjére mélyen befogadva a szádba, mire látod, hogy szemei kinyílnak, és hamarosan találkozik is a tekinteteddel, s elmosolyodik.
- Jó reggelt, édes - mosolyogsz rá miután végignyaltál rajta.
- Ennél jobb nem is tudom, hogy lehetne-e - válaszol rekedten.
- Oh, lehet - kacsintasz rá, majd visszatérsz munkádhoz, melyet erőteljesebben folytatsz, míg nem érzed, hogy hajadba kapaszkodik, és hatalmasakat nyög. Kezeid hamar érzik, hogy heréi enyhén megemelkednek, s tagja pulzálni kezd nyelved alatt, ahogy a beteljesülés kapujában áll.
- Édes... mindjárt! - figyelmeztet.
- Tudom... gyere csak! - válaszolod, majd újra bekapod kőkemény férfiasságát vadul játszva rajta nyelveddel, míg nem hallod, hogy hatalmasat kiált nyögésbe fúlóan és megízleled forró magját, amint szádba spriccel az orgazmusa pillanatában, s te nem mulasztod el mohón lenyelni, amit csak adhat. Zihálva veszi a levegőt, miközben te gondosan lenyalogatod minden cseppjét, majd fölé hajolsz és megcsókolod, hogy megízlelhesse saját magát is, amitől halkan felnyög.
- Szia megint - néz rád, már kicsit üdébben.
- Szia neked is! Farkas éhes vagyok. Mit gondolsz? Reggelizzünk? - kérded mohón.
- Persze. Mit ennél? De figyelmeztetlek, ha megint megeszed az enyémet, harapni fogok!! Inkább rendelek neked is abból, amit én eszek.
- Az remek lesz. És kérek még tükörtojást, fagyit - és kacsintasz egyet - és sok-sok sütit. És egy kis olivabogyót is - még gondolkozol egy darabig, de hirtelen más nem jut az eszedbe. Dave megint felhúzott szemöldökkel tárcsázza a pincért. Ez már kezd neki gyanús lenni. De inkább nem gondol semmire, amibe beleélhetné magát.
- Addig nézem a mesét jó? - kérdezed, és kislányosan behemperedsz a takaró alá, hason, fejjel a tévének. Ám, ahogy megfordulsz, kissé fel is fordul a gyomrod. Felülsz, majd szó nélkül ki is rohansz a mosdóba, és bevágod az ajtót.
- Édesem??? - szól utánad aggódva - Minden oké?? - közben feláll, és odamegy az ajtóhoz. Be is akar nyitni, de belülről bezártad.
- Azt hiszem, gyomorrontás!! - üvöltöd meggyötört hangon, és még egy adagot kipakolsz a WC-be - miután már nincs benned semmi, kitámolyogsz.
- Kicsit zöld vagy... biztos, hogy minden oké? - aggodalmaskodik.
- Naná! Eltekintve, hogy épp most rókáztam 10 percen át, minden a legnagyobb rendben van. - mérgelődsz - Mindenesetre ma nem eszem össze mindent. Inkább pirítóst kérnék, egy kevéske vajjal. Ha lehet.
- Mindent lehet. Neked mindent, kicsim - és vigyorogva újrahívja a pincért.
Most már óvatosabban forgolódsz az ágyon. Kezded jobban is érezni magad, és örömmel konstalálod, hogy nincs hányingered a pirítós és a tea illatától, így el is kezded majszolgatni, míg Dave lekvárral keni meg zsömléjét és együtt nézitek a meséket. Egyik régi nagy kedvenced, a Tom és Jerry megy, amin jókat derülsz, nem véve észre, hogy Dave álmodozva téged figyel, miközben néha harap egyet a zsömléjéből.
Ha igaz az, amit sejteni vél, akkor nagyon-nagyon boldog lesz hamarosan. És nagyon szeretné, ha igaz lenne! De nem akarja beleélni magát, úgyhogy elhessegeti a képet, és inkább visszafordul a mese felé befejezve a reggelijét.
- Biztos, hogy jól vagy már? - kérdezi miközben a bakancsodat kötöd be.
- Igen persze!
- Bírni fogod a túrát a tóhoz?
- Igen, persze - ismétled elmosolyodva.
- Tuti?
- Tuti. Édes, nem vagyok porcelánból, egy kis rosszullét nem fogja keresztülhúzni a terveinket - kapod fel a hátizsákod, és a nyakadba akasztod a gépedet is. - Én kész vagyok, mehetünk - szalutálsz összevágva a bokáidat, mire végre ő s felnevet és kitessékel az ajtón.
- Rendben, menjünk - és már zárja is az ajtót mögöttetek. Az út kiadós, és néha meredek is. Még szerencse, hogy hozzá vagy szokva a nehéz terepekhez, és szeretsz is túrázni. A végcél megéri.
- Anyám, ez valami fantasztikus! Ez volt az egyik álmom! - kiáltod, amikor odaértek. Mindenhol hegyek a tó körül. Minden hegynek hófehér a teteje, és ködben úsznak. Vagy azok már felhők is lehetnek akár. Nem győzöl kattintgatni. Mindent meg akarsz örökíteni. A tó vize kristálytiszta. Látod benne a növényeket, és az úszkáló halakat. A fű még frissebb és zöldebb, mint a tegnapi helyen. És a levegő!!! Szinte harapni lehet.
- Örülök, hogy az egyik álmodat már valóra válthattam - nevet, és mögéd lépve átöleli válladat. De épp csak annyira, hogy kezedben szabadon járhasson a fényképező. - Azt hiszem, itt elleszünk egész nap. Még jó, hogy hoztunk egy piknik kosarat - nevetgél, és leterít egy hatalmas plédet a fűbe, majd lepakolja minden holmitokat. És le is telepszik. Te még rohangálsz egy darabig, és minden fűszálat megörökítesz, aztán kifulladva térsz vissza a nyugalom szigetére, egy kis nasira. Meg persze néhány szerető csókra kedvesedtől.
- Nem is tudod, mennyire örülök, hogy elhoztál ide! Annyira jóóó!!! - lelkendezel két falat között. Úgy tűnik, rosszulléted már elmúlt teljesen, mert megint jóízűen eszel. Dave furcsálkodó tekintetét követve tudatosul benned, hogy ezúttal mustáros kenyeret ribizlivel. Hümmögve figyeled a furcsaságot, majd hirtelen leereszted a kezedet a szádtól és elkerekedett szemekkel nézel Dave-re, aki egy ideje már téged figyel, hogy mikor esik le.
- Lehetséges? Szerinted azért...? - hal el a hangod.
Dave szemei vadul csillognak - Én átkozottul örülnék neki, ha igen... - mondja azonnal tudva, hogy miről van szó.
- Figyeltél, mi? - mosolyodsz el kicsit, de még mindig a torkodban dobog a szíved a lehetőségtől.
- Egy ideje feltűnt ez-az - von vállat - Már kétszer végigcsináltam - hajol oda egy puszira.
- És ha tényleg az, amire gyanakszunk, akkor... akkor mi van? - ijedsz meg egy kicsit.
- Semmi baj, kincsem, minden rendben lesz. Vagy te talán nem szeretnéd még? - kérdi elkomolyodva.
- Perpillanat nem igazán tudom, hogy mit érzek. Azt hiszem, ijedtséget - ráncolod a homlokod - De persze szeretném is, hogy igaz legyen, de közben félek is... hatalmas változás lenne az életemben, az életünkben... - gondolkodsz el.
- Ne aggódj, bármi is van, én itt vagyok veled - mosolyog rád bíztatóan.
- Jól van, köszönöm - mosolyogsz rá és egy újabb csókot váltotok, majd csak azért is betolod a mustáros-ribizlis kenyeret.
Dave fintorogva nézi étvágyadat és ízlésedet, és inkább marad a sima szalámis szendvicsénél. Egész nap a tónál maradtok, és nagyon jól érzitek magatokat. Te egyre csak fotózol, és fotózol, aztán késő délután megtelik a kártyád, és leteszed a gépet. Ezért hálás is a párod, hiszen kissé hanyagoltad őt mániád miatt. Letelepedsz mellé a plédre, és végül kitör belőled a dolog.
- Dave. Én azt hiszem, tényleg terhes vagyok. Ha hazaértünk csinálok egy tesztet. Addig még úgyis eltelik pár nap, és nagyobb bizonyossággal mutatja ki, mi is van. De gondolkoztam, és én örülnék neki - mosolyogsz ragyogva.
- Nem is tudod, milyen boldoggá tennél! - lelkendezik, és fektében odahúzódik a hasadra. Hallgatózik egy darabig, és mivel neked még elég fura a helyzet, elneveted magad.
- Még úgysem hallasz semmit! - nevetgélsz.
- Nem baj!! Csak olyan megnyugtató, és... egyáltalán!! - ragaszkodik a helyzethez. - De lassan szedelőzködjünk, mert este lesz, mire visszaérünk, és neked pihenned is kell olykor. Főleg a te állapotodban... - a szemedbe néz, és mintha soha nem láttad volna még ilyennek. Olyan boldog a tekintete, hogy azt hiszed, menten felrepül.
- Rendben, egyetlenem, pakoljunk. - Visszafelé még csak a saját táskád sem viheted, annyira kímélni akar Dave, de te ragaszkodsz ahhoz, hogy valamit segíts.
- Oké, a géped a tied. Azt hozd! - és nevet - Egyébként sem fogok beleszakadni egy női retikülbe! – Kb. egy órás séta után meg is látjátok a hotelt. Már nagyon örülsz, mert ugyan nem vallod be, de a szokásosnál is jobban elfáradtál.
- Annyira szeretnék egy jó habos, illatos fürdőt... - selypítesz kissé, és ettől egészen ellágyul az oldaladon sétáló férfi.
- Amit csak kívánsz, életem! - és kinyitja előtted a szobaajtót, majd lerakja a cuccaitokat. - Tedd csak le magad, és én azonnal csinálom a fürdődet! - azzal el is tűnik a fürdőben. Hallod, ahogy csörömpöl, és dübög, mert mindent kiejt a kezéből. Aztán elkezd énekelni...
Az első számot nem ismered fel, biztosan az ő egyik kedvence, de a Precious sorait már te is dúdolod, ahogy lassan levetkőzöl, majd az ajtófélfának támaszkodva figyeled, ahogy Dave sürög-forog a fürdőben, melyben már édeskés fürdősó illata érződik. Ahogy jobban beleszagolsz a levegőbe, tudatosodik benned, hogy levendulát érzel.
Karba tett kézzel, mosolyogva nézed, ahogy "munka" közben lekapja szürke pólóját, majd lehajol, hogy elzárja a csapot. Ahogy megfordul, meglát téged, és kiejti a kezéből a pólóját, ahogy egy kis mosollyal a szája szegletében tetőtől-talpig végigmér. Mosolyod szélesebbre húzódik.
- Tetszik, amit látsz?
- Nagyon is... - sétál párducjárásával oda hozzád, és átöleli a derekad, majd édesen megcsókol - A fürdője előállt, kisasszony... - int lovagiasan a gőzölgő kád felé, mire te elsétálsz mellette, és hátrapillantva látod, hogy olyan tekintettel nézi hátsó feledet, ahogy csak egy férfi képes nézni. Ezen felkuncogsz, majd kifinomultan kínozni kezded: lassan lehajolsz, hogy kezeddel megmérd a víz hőmérsékletét, így tökéletes rálátása nyílik kerek fenekedre. Szinte hallod, ahogy nagyot nyel. Felegyenesedsz, és lassan a vízbe ereszkedsz a szemeibe nézve.
- Akkor én most talán megyek is... - köszörüli meg a torkát - Hagylak pihenni.
- Maradhatsz, ha akarsz. Sőt csatlakozhatsz is egy feltétellel... - simítasz végig a nyakadon, majd a vízben épphogy csak eltűnő melleid között siklik le a kezed. Elmosolyodsz azon, hogy máris elindul feléd az övét oldva meg.
- Éspedig? - fal téged mohón a szemeivel.
- Nem érhetsz hozzám... - villan ravaszul a szemed.
Meghökken, és megáll egy pillanatra. Már majdnem visszafelé fűzi az övét. Elgyötört arccal gondolkozik. Aztán lassan mégis levetkőzik, és elindul a kád felé. Gyanakodva néz rád. Egyszerűen nem fér a fejébe a dolog, hiszen sosem szoktad elutasítani. Sőt.
- Valami rosszat tettem?
- Nem, szívem.
- Akkor a tegnap este? Tudtam, hogy rosszul esett a dolog. Nem akartam kárt tenni benned. Kérlek, bocsáss meg! Mondtam, megígértem, hogy nem teszek ilyet többet - néz esdeklően, hátha meghat.
- Nem arról van szó - és sejtelmesen mosolyogsz tovább. - No, bejössz végre? - és csinálsz neki egy kis helyet magad mellett a hatalmas sarokkádban.
- Jó, persze. Szeretnék. Csak nem értem a dolgot... mondd meg mit tettem.
- Semmit - hunyod le a szemed, még mindig mosolyogva, és elnyúlsz a vízben. Hallod és érzed, ahogy finoman melléd telepedik. Most egymással szemben vagytok. Mindketten félig fekszetek a nagy bödönben. Lágyan játszol a habokkal, és élvezed, ahogy a finom hullámzás kényezteti tested. Dave nehezen fékezi magát, és keze minduntalan kalandozni próbál. Te ügyesen siklasz el minden próbálkozása elől. Lábaddal néha megsimítod egy kicsit, hogy érezze, vele vagy, de viszonozni nem hagyod érintésedet. Egyre nehezebben viseli, és úgy dönt, inkább behunyja a szemét.
"Valamivel megbántottam! Tudtam, hogy nem kellett volna erőszakosnak lennem. Vagy nem is akarja a babát! Istenem, pedig én annyira igyekszem! Mindent meg akarok tenni érte. Ő életem értelme! Meg kell tudnom, mi baja!" - egyszerűen nem tudja elhessegetni sötét gondolatait. Szinte már a világ végének eljövetelét is látni véli. - Szívem....
- Ssssss... - formálod száddal, és behunyva tartod szemeidet.
Még pár percig hagyod szenvedni kedvesed előre kuncogva magadban a meglepetésedre gondolva, amit hamarosan át fogsz adni neki. Közben tudod, hogy Dave agya folyamatosan pörög azon gondolkodva, hogy mi a fenét csinálhatott rosszul. Persze célod van ezzel a "semmi-érintés" projekttel: hogy minél inkább felkorbácsold a vágyait és a kíváncsiságát.
Lassan kinyitod a szemed, felemeled a fejed és ránézel egyik legcsábítóbb pillantásoddal. Látod, hogy nagyot nyel és még inkább nem ért semmit. Szemei kérdőn figyelnek téged, ahogy mászni kezdesz a vízben felé. Már kezdene megörülni, hogy végre meggondoltad magad, és hozzád érhet, de te megrázod kicsit a fejedet.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés