|
14. Fejezet
2008.08.09. 14:35
14.
Nem tudod, hány óra, amikor kinyílik a szemed. Még sötét van, nem sokat alhattál. Valami matatásra ébredtél, erre még emlékszel. Nem érzed Dave-et magad mellett, és ez kissé nyugtalanít. - "Biztos a mosdóban van" - nyugtázod, és meg akarsz fordulni. De valami nem ereszt. Nem érted, és nem is látsz semmit. Aztán egyszer egy kis világosságot pillantasz meg az ablak alól derengeni. Az ablak szemben van az ággyal, és alatta van egy nagy fotel. Hunyorítasz, mert kevés a fény, és még nem tértél magadhoz. Annyit már érzel, hogy a két csuklódat szorítja valami. Nem nagyon, de ahhoz eléggé, hogy megrémisszen. A fény lassan felemelkedik, és egy alakot látsz mögötte. Még mindig nem tudsz megmoccanni, de kissé feljebb csúszol az ágyon. Egyszer csak éles körvonalakat kap az alak, és Dave meztelen testét pillantod meg egy gyertyával a kezében, ahogy közeledik.
- Most visszakapod, Lilith - hallod a mély torokhangot. És tudod, elvesztél. Megkapod a büntetésed az esti tetteidért. Ekkor veszed észre, hogy a kezeid ugyanott raboskodnak, ahol este Dave kezei rángatták a rácsot szabadulásért. Hanyatt fekszel az ágyon, anyaszült meztelenül. Nagyot nyelsz, és várod, mit tesz veled a férfi.
Lábaidat összezárva várod, hogy mit tervez veled, s egy nagyot nyelsz, de egyáltalán nem félsz tőle, hisz tudod, hogy szeret, és sosem bántana.
- Mit tervezel, nagyfiú? - állítod meg kinyújtott lábadat a mellkasára téve, mikor már épp hajolna föléd.
- Nem nagyfiú, hanem Mester. Ezentúl így szólíthatsz csak... - néz rád az egyik olyan sötét tekintetével, amitől máris bizseregni kezd az ágyékod.
- És ha nem? - kérdezed feszegetve a húrt.
- Ha rossz kislány leszel, akkor meg kell, hogy büntesselek... - ragadja meg erőteljesen, de nem durván a lábadat és lassan felfelé kezdi húzni a mellkasán, míg nem elér a szájáig, és érdeklődve figyeled, ahogy apró puszikat kezd lábujjaidra adni.
- Ez nem büntetés, hanem csikizés - kuncogod megpróbálva elhúzni a lábadat, mert tényleg csikiz.
- Várd ki a végét... - néz rád azzal a felsőbbrendű nézésével! Majd folytatja amit elkezdett az ágyon térdelve, két kezével a lábadat fogva, s meglepődve figyeled, ahogy lassan érzéki szájába veszi nagylábujjad, s nyalogatni kezdi. Meglepetten felnyögsz, mert sokkal jobb az érzés, mint gondoltad. Hátraejted egy pillanatra a fejed, s megnyalod szádat, ahogy élvezed a finom ingereket.
Dave letette a gyertyát az asztalkára, ami kellemes félhomályt biztosít az ágy területére. Csak elmosódott körvonalakat látsz, és ennyi is elég ahhoz, hogy tudd, már fel van izgulva a látványtól. Lassan kiveszi lábujjad a szájából, de búcsúzóul egyet még nyal rajta. Lerakja az ágyra úgy, hogy terpeszben legyenek a lábaid. Lassan felhúzódik az ágyra, öled közelébe, és hosszú vékony ujjaival elkezd cirógatni a bokádtól a belső combodig. Az ingerekre össze szeretnéd zárni a lábaid, de megakadályoz benne.
- Ha nem viselkedsz jól, a lábaidat is kikötözöm - hallod rekedt hangját valahonnan a közeledből. Tovább simogat, és egyre jobban izgat a játék. Ujjai valahol a combod tövében szaladgálnak, és érzed, ahogy elönt a forróság a gondolatra. A gondolatra, hogy mit tesz most veled a férfiállat, a vadság és szenvedély megtestesítője. Hiába nézel, nem látod az arcát, így inkább behunyod szemeid, és visszavonulsz a sötétségbe. Combjaid lazán széttárod, és érzed, hogy közelebb kúszik hozzád. Közelebb az öledhez, a gyönyörök forrásához. Hallod, ahogy szuszog, és morog felváltva a látványtól, ahogy a gyertya fénye megcsillan rajtad. Megcsillan nedves testrészeiden, a kéjnedveiden. Most a nyelve következik. Két karjával átöleli combjaid, és már bizseregsz is, ahogy hegyes nyelve felfelé siklik a szabad úton. Nagy és kicsi köröket leírva, egyre közeledik csiklódhoz. Olykor felemeli nyelvét bőrödről, majd újra visszaengedi. Ilyenkor mindig rándulsz egyet az érzett forróságtól.
Csak annyit érzel, hogy egyik keze eltűnik egyik lábadról. Megpróbálod kissé összébb zárni őket, de a halk morgást hallva, inkább széjjelebb terpeszted. Ekkor két vagy három ujja beléd lökődik, gyengéden, de határozottan, majd el is tűnik. Hangosan felnyögsz, majd egy lélegzetvételnyi szünet, és megismétlődik. És újra eltűnik. Próbálod tekinteteddel kétségbeesetten keresni, de nem találod szerelmed. Már átérzed, mit is okoztál játékoddal neki.
Aztán újra eltűnnek ujjai, és pár pillanat múlva rájössz, hogy bizony három ujja játszott benned, melyek most az ajkadon simítanak végig, majd Dave hangját hallod:
- Ez az kislány, nyisd ki szépen és szopogasd le!
Természetesen együttműködsz vele, jó kislány akarsz lenni, hátha hamarabb megjutalmaz, bár izgatja a fantáziádat, hogy milyen lehet, mikor megbüntet. De most nincs hozzá türelmed. Saját magad ízlelve lelkesen szopogatod hosszú ujjait, mire halkan felnyög, majd egy perc múlva kihúzza őket éhes ajkaid közül, és megfogja egyik kiszabadított kezed kemény tagjára vezetve. Tudod mi a dolgod, nem is kell mondania, azonnal elindul rajta kezed, amit egy újabb halk nyögéssel díjaz.
Aztán meglepetésedre megkéri, hogy csússz kicsit följebb, s a válladhoz térdel, hogy hajadba markolva egyértelműsítse a dolgodat. Egy kicsit meghúzza, mielőtt ajkaid hozzáérhetnének és hallod, ahogy mély hangján azt dörmögi:
- De nagyon izgatóan csináld!
- Igen, Mester... - súgod alárendelve magadat akaratának, és oldalra fordítva fejedet máris a szádba veszed büszkeségét.
- Jól van, ezt már szeretem, jó kislány - simogatja meg a hajadat, majd finoman mozogni is kezd a csípőjével.
Kellemesen eljátszogatsz vesszőjével, bevetve nyelved minden játékosságát. Körzöl, és fel-le mozgatod fejed. Dave még mindig hajad markolja, hogy kicsit rásegítsen mozgásodra. Egyre határozottabban navigál, és látod, hogy egyre jobb neki. De aztán egy nagyobb nyögéssel, hirtelen megválik tőled.
- Rendben, kislány. Egész jó voltál - dörmögi füledbe, és utána bele is nyal, mintegy megerősítve a dolgot.
- Köszönöm, Mester - jössz bele a játékba egyre jobban - És most mit kívánsz?
- Téged! Mi mást - azzal visszakötözi a korábban kiszabadított kezedet, hogy kénye-kedve szerint tehessen veled bármit. Érzed, ahogy reszketnek vállaid a fejed fölött, és enyhén kiszállt a vér a tenyereidből. Ezen nem is csodálkozol, hiszen minden vér az öledbe áramlott, és ezt érzed is duzzadó csiklódban, melyet most Dave vett ajkai közé. Lábaidat ismét szenvedéllyel szétterpeszti, és közéjük térdel. Hatalmas vesszőjének hegyét mártogatja a nedves forróságba. Ám minduntalan azonnal meg is szabadít tőle. Tudja, hogy ez annyira felizgat téged, hogy az már szinte fáj. Ahogy ő szenvedett este, úgy szenvedsz most te is. Szeme sötéten ragyog, ahogy elkapod tekintetét egyetlen pillanatra. Majd egy kéjes vigyor kíséretében tövig beléd vágja farkát. Tested összerándul, hátad megfeszülve hátrahajlik. Ebben a pillanatba megemelkedett csípőd alá dugja a kezét, és még erősebben ráránt magára. Ez így folytatja, de lassan. Minden rántás előtt várakozik. Idegtépően. Aztán egy újabb hirtelen mozdulat, és már a kínok kínját állod ki. Látja elgyötört arcod, és hallja sikolyaidat. Ez egyre jobban ingerli. Már ő is hangosan zihál, és hörög, mint egy veszett fenevad.
Hirtelen gyorsulni kezd az ütem, bár a zene, amit újra betett, igencsak lágy ritmusú. Egyre jobban szorítja feneked és csípőd, szinte már fáj. Olyan hevesen mozog benned, ahogy csak bír, és te már saját karod harapod, hiszen tehetetlen vagy. Két lábaddal átkulcsolod a derekát, ezzel kényszerítve, hogy kicsit maradjon benned, és engedjen levegőhöz jutni. De ez csak olaj a tűzre, és a büntetésre. Erős markaiba vesz bokáidat, és a levegőben széttárja őket. Így már mozdulni sem tudsz, és kénytelen vagy átadni teljes tested a vad rángásnak. Az utolsó hatalmas lökésnél megforgatja benned férfiasságát, és olyan hatalmasat élvezel, hogy egy pillanatra levegőt sem kapsz. De ő sem marad le tőled. Ismét alhasadban érzed, mekkorát lövellt beléd forró magjából.
Mozdulatai lelassulnak, ahogy még halkan nyögdécselsz, s érzed, hogy elengedi a lábaidat, majd kicsúszik belőled. Lehunyt szemmel önkénytelenül elmosolyodsz, mikor újabb folyama szivárog ki testedből. Kiszabadult jobboddal lábaid közé is nyúlsz és aprókat szuszogva, s bemozdítva csípődet szétsimogatod magadon a forró nedveket. Dave ezt sötéten kuncogva nézi, ahogy melléd heveredik, de nem reagálsz rá, csak élvezed az érzést.
- Nagyon mocskos kislány vagy, ugye tudod? - dorombolja a füledbe, mire te elmosolyodsz.
- Igen, Mester...
- Látom nagyon megtetszett ez az elnevezés - kuncog tovább végigsimítva oldaladon.
- Az előbb jöttem rá, hogy valójában mennyire izgató - suttogod a korábbi sikolyaidtól rekedten, mire Dave csak újra félig a hasára fordul, ahogy átkarolja derekadat. Már érzed, hogy kényelmesen elhelyezkedik rákészülve az alvásra, de te úja megszólalsz:
- Öhm... esetleg nem oldoznád el a másik kezemet?
- Ugyan miért tenném? - gonoszkodik kicsit.
- Azért, mert már az egész zsibbad, és így nem simogathatlak mindkét kezemmel, te bosszú sötét angyala - nevetgélsz, mire elvigyorodik és áthajol fölötted, hogy megszabadítson, így közelről csodálhatod a félhomályban sötét tetoválásainak körvonalát. Nem is állod meg, hogy pár puha csókot nyomj mellkasára, majd mosolyogva nézel a szemeibe miután kiszabadított s te azonnal köré fontad karjaidat.
- Nem semmi este volt - mosolyogsz.
- Hát igen... csodás voltál, szívem. Azt hittem alattad halok meg... - puszilja meg az arcodat.
- Én meg hogy te alattad! - kuncogsz, majd hagyod, hogy forrón megcsókoljon.
- Gyönyörű és élvezetes éjszaka volt... díjazom az ötleteidet, életem... - nyugtázza még egyszer egyre halkuló hangon. Aztán már csak egyenletes szuszogását hallod. Most kivételesen te alszol el később. Még enyhén bizsereg tested az iménti hatalmas élvezéstől, és csuklód is sajog kicsit. De mindennek ellenére mosolyogva hajtod fejed Dave mellkasára, és mielőtt becsuknád a szemed, odapillantasz a világító órára. Hajnali fél öt van.
"Remek!" - gondolod, és kuncogsz még egy keveset, aztán téged is elnyom az álom.
Reggel ismét arra kelsz, hogy háborog a gyomrod, és ettől elég morcos is vagy, hiszen még félig álmodsz. Dave még alszik, ugyanabban a pózban, amiben éjjel elszenderedett melletted. Nem akarod felébreszteni, de érzed, hogy rohanni kéne, mert baj lesz. Gyorsan legördülsz róla, és lehuppansz az ágyról, majdnem a fenekeden landolva. Éppen csak megkapaszkodsz az ágy szélében, és ezzel le is rántod szerelmedről a takarót. Hangosan nyög egyet, majd kinyitja a szemét, és már csak annyit lát, hogy rohansz a mosdóba anyaszült meztelenül, de azért magad után rángatod a róla lehúzott takarót. Az ajtót bevágod magad mögött, épp, mint tegnap. Bosszús vagy. Nagyon bosszús.
- Miért pont én? Miért nem lehet minden normális? Ezt nem hiszem el!! - ordibálod félig kifelé félig magadnak. És közben mindent odacsapsz hol a földhöz, hol a mosdókagylóhoz, ami a kezed ügyébe kerül. Dave felül az ágyban, és hallgatózik. Amikor hallja kiabálásod, elszégyelli magát, de ugyanakkor nevetgél is.
- Most már biztos! - nyugtázza jóleső sóhajjal, és visszahanyatlik az ágyra.
Ha már a fürdőben vagy, belenézve elgyötört és sápadt arcodba úgy döntesz, mindjárt le is zuhanyozol, de előtte alaposan kimosod a szádat legalább öt percig sikálva fogaidat. Aztán egy pillanatra habzó szájjal, fogkefével a szemedben megállsz és elcsodálkozva, de egy kis mosollyal simítasz végig szabad kezeddel hasadon, még mindig nem merve elhinni, azt, amit egyre erőteljesebben gyanítotok.
Kimosva a szádat letottyansz meztelen a kád szélére és gondolataidba merülsz. Hosszú percek múltán Dave aggódó hangjára térsz magadhoz.
- Édesem, minden rendben? - hallod a halk kopogást.
- Igen, persze - kiáltasz ki. Aztán újra elgondolkodsz "Igen, lehetséges, hogy terhes vagyok, hiszen ahogy most visszagondolok, a tablettáimat New Yorkban felejtettem és amúgy is annyit szeretkezünk, mint a nyulak, ő meg sosem húz gumit..." - mosolyodsz el, majd felállva megengeded a vizet. "És persze nincsenek véletlenek" - vigyorogsz egyre szélesebben, és kezeddel megkavarod a vizet az egyre telő kádban. Jó habosra csinálod, hiszen megérdemled a kényeztetést. - "Hosszú volt az éjjel, és ezek a reggeli rosszullétek...! Mit meg nem teszek érted, te ördögfióka!" - nézel szeretettel az ajtó felé, ahonnan halk kopogás érkezik. Odamész, és kikulcsolod a zárat.
- Kérlek, ne zárd magadra máskor! - mondja kicsit fáradtan - Nem jövök be, ha nem akarod, de bármi történhet - vág aggodalmas arcot a mondandójához, de utána rögtön el is ereszt egy vigyort. - Nem zavar, ha megmosom a fogam? Remélem, nem tévedünk! - válik izgatottá.
- Mosd csak - bólintasz - És nem hiszem, hogy tévedünk. Még mindig émelygek. Remélem, nem így fog menni hónapokon keresztül - nézel rá riadtan.
- Nyugalom, életem. El fog múlni. Én már csak tudom - és kacsint egyet, miközben te már be is fészkelted magad a kádba, és élvezed, ahogy ringat a víz. Dave lassan melléd huppan, és becsúszik a hátad mögé, így már az ölében fekszel. Felveszi a mosdószivacsot, és lágyan elkezdi dörzsölni a tested.
- Imádom, ha kényeztetsz - mondod lehunyt szemekkel, és teljesen elengeded magad. Miután végzett átdörzsöléseddel, két kezével megfogja hasadat, és ott is tartja.
- Vigyázni fogok rátok, és mindent megteszek értetek - suttogja a levegőbe szinte csak magának, de tudod, hogy neked szól. Nem felelsz semmit, csak szeretve átfogod kezeit, és megszorítod. Hosszú percekig ültök így, kezeitekkel a hasadon.
Szerelmes napokat töltötök Montanában, sokat túrázva és gyengéden szeretkezve. Mire elérkezik az indulás napja, kicsit szomorkásan hagyod el a szobátokat fullra teli fényképeződdel a válladon. A többi csomagot Dave megbízásából már levitték a taxihoz. Hamarosan a reptéren találjátok magatokat, s szomorkás arcodat látva a füledbe súgja, hogy ha szeretnéd, még visszajöhettek ide. Mondjuk nászútra...
Ezen felvidulsz és ellazulva beszélgettek a jövőtöket tervezgetve, ahogy a repülő felemelkedik és elindultok New York felé.
Estefelé értek haza, s kicsit fáradtan pakoltok ki. Miután beindítod a mosást, míg Dave összedob valami vacsorát, bemész a kis birodalmadba összekészíteni a másnapra szükséges könyveket, beleolvasva azokba a jegyzetekbe, amikre szükséged lesz, majd feltöltöd a képeket a laptopodra és mosolyogva nézegeted őket, míg párod meg nem jelenik az ajtóban, hogy jöhetsz enni. Kikapcsolva a gépet követed és jóízűen falatozol az egyszerű tojásrántottából és a friss salátából, amit összedobott neked.
- Mikor csinálod a tesztet? - kérdi meg mikor már az edényeket pakolja a mosogatógépbe.
- Holnap elég húzós napom lesz, de ha lesz időm, beugrom egy patikába.
- Remek - mosolyog egy csókot nyomva a homlokodra - Én is elég elfoglalt leszek, jönnek a fiúk - jegyzi meg, majd kimegy a teraszra, hogy ne zavarjon szivarkája füstje.
Másnap tényleg össze-vissza rohangálsz és egy perc nyugtod sincs, ami eléggé kifáraszt és még egy meglepetés felmérő is beficcen, aminek nem nagyon örülsz, de legjobb tudásod szerint írod meg. Aztán irány a patika, és már repülsz is haza. Noha úgy tudod, hogy akkor a legbiztosabb az eredmény, ha reggel csinálod a tesztet, nem bírsz várni, és nem szólva a fent ténykedő Dave-nek bevonulsz a fürdőbe, s idegesen topogva a lábaddal várod az eredményt...
- Negatív?! - kérded hangosan a kis lapkára nézve, szemed őszinte meglepettséget tükröz, és még egyszer leellenőrzöd a használati utasítást, hogy mindent jól csináltál-e. Nincs hiba a rendszerben, szóval nem érted a dolgot. "Talán én is azt csinálom, mint amiről olvastam, hogy egyes nők annyira szeretnének babát, hogy a testük úgy tesz, mintha terhes lenne, közben meg nem?" - kérded magadtól csalódottan. Nem értesz semmit. Ezt hogy mondjad el Davidnek? Le lesz törve! Mindenek előtt úgy határozol, hogy másnap reggel megismétled a tesztet - hisz biztos, ami biztos vettél még egyet - s azt fogod mondani Dave-nek, hogy még nem csináltad meg. Ha az is negatív lesz, akkor felkeresed a nőgyógyászodat. Erre rá is bólintasz, majd eltűnteted a tesztet és próbálsz ebbe a kis reménysugárba kapaszkodni, hisz már akaratlanul beleélted magad, hogy babátok lesz.
Erre a kisebb sokkra úgy döntesz, hogy most nem mész fel a fiúkhoz. Egyszerűen nem tudnád elviselni a hülye poénjaikat. A nap hátralévő részében tanulgatsz. Vagy legalábbis próbálsz, de leginkább csak ülsz a könyv fölött a nagy teraszon, és máshol jár az agyad. Még mindig az első oldalt olvasod... de már vagy negyedjére. Közben hallgatod a stúdióból kiszűrődő zenefoszlányokat.
Sötétedésre Dave beesik az ajtón, és nagyon fáradt. Körbejártja a lakást, mert nem tudja elképzelni, hol vagy. Persze a teraszra néz ki utoljára. Te még mindig az első oldalon jársz, és észre sem veszed, amikor kilép hozzád. Nyom egy cuppanós puszit az arcodra, és erre térsz magadhoz. Magadra erőltetsz egy széles mosolyt, és elnézést kérsz tőle, amiért nem vetted észre.
- Belemerültem a tanulnivalóba - vigyorgod - Látom, elfáradtál.
- Igen. Sokat dolgoztunk, és szerencsére haladtunk is. De ha kint ültél, gondolom hallottad - mosolyog, és izgatottan fészkelődik melletted.
- Dave, mit izegsz-mozogsz - neveted el magad - Valamit nagyon akarsz! Igaz?
- Igen-igen!! Mi a helyzet?? Már úgy értem a teszttel? Vettél? Csináltál? - egyre jobban hadar, és gesztikulál.
- Jaj, drágám, ne haragudj, de mire odaértem a gyógyszertárba, bezárt. Holnap elintézem. Lazább napom lesz, mint ma volt. Megígérem - mondod nyomatékosan, amikor meglátod elszontyolodott arcát.
- Rendben! Gyere, főzzünk valamit! Van kedved ellesni pár titkot? - azzal már kézen is fog, és taszigál a konyha felé. Valami flancos kaja receptjét akarja beleerőltetni az agyadba, de semmit nem jegyzel meg belőle. Persze bőszen bólogatsz, és mosolyogsz, de máshol jársz gondolatban. A vacsit a tévé előtt eszitek meg, majd fáradtságra panaszkodsz, és elvonulsz a hálóba. Így legalább magadban lehetsz, és tovább járathatod az agyad. Amit persze nem kéne, és ezzel te is tisztában vagy. Beállítod a telefonodon az ébresztőt reggel fél hétre, de csak rezgőre, tudván, hogy arra nem kel fel Dave. Majd megpróbálsz végre elaludni. Azt sem veszed már észre, amikor szerelmed melléd fekszik.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés