|
18. Fejezet
2008.08.09. 14:48
18.
Miután visszatértetek a házba, gyorsan és halkan lezuhanyoztok, persze egyszerre és egy kis fennakadással - pontosabban te akadsz fel Dave-re, mindezt fojtott kuncogással a tudtára hozva. Majd miután végre kikeveredtek a fürdőből, lábujjhegyen visszaosontok a szobádba. Ez a lopakodás eszedbe juttatja középiskolás éveidet, mikor ugyanígy osontál egy-egy fiúval, nehogy a szüleid észrevegyék. Ettől jókedvre derülsz és mosolyogva nyomsz egy puszit Dave szájára, ahogy hozzábújsz és mindketten megtaláljátok a helyeteket, hogy pár órácskát még aludjatok.
- Lilííííth! - riadsz fel anyád hangos ordítására hajnali kilenckor - Reggeli!! Gyertek le gyerekek!
- Anyááám! Az anyám! Sosem változik meg... - nyögöd hangosan, mert úgy riadsz fel, hogy rettentően megijedsz. Dave-et nem hatja meg a dolog. Úgy alszik, mint aki agyonvertek. Nincs szíved felébreszteni, ezért kiosonsz mellőle. Felrángatod magadra egyik gyerekkori hálóingedet, és lebotorkálsz a lépcsőn. - Anyaaa! Még aludtam volna! - panaszolod siránkozva. De anyád csak vigyorog, és egyből lenyom egy székbe, majd hozza is a méregerős kávédat. Édesen, sok tejjel és egy cseppnyi tejszínnel, ahogyan mindig is szeretted. - Mmmm... a mama specialitása...
- Igen, kicsikém. Hol van Dave? - kérdezi kíváncsian.
- Hmm... én már nem is vagyok neked elég anyám? - incselkedsz vele, és közben úgy teszel, mintha megsértődnél.
- Jaj, kincsem, dehogynem! Ne butáskodj! Csak érdekelt, hogy nincs-e valami baj.
- Ugyan, csak fáradt, és még alszik. Az éjjel úsztunk egyet, és nagyon kifulladt. Nem szokott hozzá. Ő futni szeret... - mélázol el a reggeli futás utáni izzadt testén átvizesedett pólóján, ahogy kidagadnak az izmai, és lüktet... - "Térj vissza a valóságba, Lilith!" - kényszeríted magad. Ebben a pillanatban hallod is, ahogy lefelé cammog.
- Jó reggelt mindenkinek - és nyújtózik egy nagyot a lépcsőn, majd lekanyarodik az étkezőbe. Kicsit kuncogsz, mert tulajdonképpen egy szál selyemboxer van rajta, és anyád szemérmesen elfordul. - Atyaég! Bocsánat, máris felmegyek, és magamra rántok valamit! - szabadkozik, és máris visszafordul kínosan takargatva magát. Te még mindig jól szórakozol.
A reggeli kis incidens után zökkenőmentesen telik a nap hátralévő része, míg el nem kell indulnotok, hogy elérjétek a gépet. Az ajtóban anyád előveszi érzelmes-érzelgős és szentimentális oldalát, és könnyek között ígérteti meg veletek, hogy minél hamarabb újra eljöttök. Sőt, Dave meginvitálja őket New York-ba is. Ha esetleg kedvük támad meglátogatni lányukat. Köszönettel elfogadják, és megígérik, hogy élni fognak vele. Hamar bepattantok a taxiba, mielőtt árvizet okozna anyukád könnycsatornája.
Miután visszaértetek New Yorkba és ki is csomagoltatok a szennyest közös erővel a mosógépbe tuszkolva, elgondolkodva készítesz magatoknak egy kis harapni valót, majd mikor belép Dave egy szakadt rövid farmerban és semmi másban, megköszörülöd a torkod. Eszedbe jut a reggeli fantáziálásod, de elhessegeted. Nem tehetsz róla, még mindig szoknod kell Őgahanségét a közeledben.
- Igen szívem? - néz rád mosolyogva és a kezedben lévő kancsó után nyúl - Mondani akartál valamit?
- Öhm... inkább kérdezni.
- Éspedig? - pillant rád miután megtöltötte gyümölcslével a poharát és kortyolt is egyet.
- Sokat gondolkodtam a hazafele úton, és érdekelne a véleményed róla.
- Mivel kapcsolatban?
- Az esküvő helyszínével kapcsolatban - nézel rá elgondolkodva.
- Miamira gondoltál? - kérdi szélesen elmosolyodva.
- Honnan tudtad?! - nézel rá meglepetten.
- Nem volt nehéz kitalálni. Egyébként meg gyönyörű helyen laknak a szüleid, és bennem is felmerült.
- És?
- Nem lenne kifogásom ellene - mosolyodik el, mire te a nyakába ugrasz és összecsókolod.
- Hé, hé, ha csak ennyi kell, hogy a nyakamban landolj, akkor nagyon jó lehetek - nevet jellegzetes nevetésén, amit szintén imádsz benne.
- Nagyon-nagyon-nagyon jó vagy - küldesz felé egy mocskos pillantást, majd elengeded, mielőtt leégne a kaja - És ha már itt tartunk, hogy állsz Jennel és a válással? Mikor derül ki, hogy Rosie hova kerül?
- Nos, a gyorsított eljárással is csak egy hét múlva lesz az első tárgyalás. A békítő. Aztán van még kettő. Rosie-ról az utolsón döntenek. De na aggódj, nagyon nagy esélyünk van rá, hogy megkapjuk a kizárólagos felügyeletet, vannak még a tarsolyomban titkos fegyverek.
- De ugye nem lesz semmi gáz Jennel? Már úgy értem, nem fog hátráltatni bennünket?
- Nem. Hidd el. Ez olyan biztos, mint hogy... most elzárom a kaja alatt a gázt... és... megkergetlek téged!!! - már kap is feléd, de sikongatva kicsúszol a kezei közül, és a pult körül rohangálsz, Dave pedig vonyítva a nyomodban. Addig folytatod, míg el nem szédülsz, és a végén elterülsz a padlón. A férfiállat pedig rád veti magát. - Már látom magam előtt a tengerparti esküvőnket… Rosie a koszorúslány... - álmodozik, és megcsókol.
- Mindig meglep, milyen romantikus vagy - leheled a szájába, és visszacsókolsz hosszan. Innen már minden megy a maga útján, és nem is kerültök messzebb a konyhától, mint eddig. Épp csak annyira csúsztok odébb, hogy egy szőnyeget magatok alá söpörjetek. végigpuszilgatja tetkóidat, és te ezt is viszonzod. Majd nem is kell már többet izgatnia. Óvatos, és finom, visszaidézve a tegnap esti tengeri szeretkezéseteket. Szinte ugyanúgy hullámoztok, csípőtök egymáson ringatózik. Máris magadban érzed szerelmét jó mélyen.
A csodás orgazmus után fél kézzel felnyúlsz a tűzhelyhez, és alágyújtasz a kajának - Most már farkaséhes vagyok - mentegeted magad. - Mindig megéhezem, ha szeretkezünk, vagy ha látlak meztelenül, vagy ha fogat mosol, vagy...
- Oké-oké - neveti el magát - Ne folytasd! Inkább elhiszem, hogy éhes vagy. De én innen fel nem állok!
- Ki mondta, hogy fel kell állnod?! No persze... mmm...
- Mármint a földről gondoltam kedvesem! Ne szemezz a kisfickóval!! Azért nekünk is kell némi energia, és pihenés... - és egy hatalmasat puszil a füledbe, amitől elkezdesz visítva nevetni, mert nagyon csiklandós volt. És hatalmasat cuppant.
Miután feltápászkodsz és meztelen a tűzhelyhez lépsz, elcsodálkozol, hogy mióta vele vagy, alig van rajtad ruha! Ezen jót kuncogsz, majd mikor megkérdezi az asztalnál ülve, hogy mi olyan vicces, beavatod.
- Hát igen... én anélkül szeretlek a legjobban - siklik végig rajtad szerelmes tekintete, ahogy elzárod a gázt és miután kiszeded a tányérra a kaját oda is sétálsz vele hozzá kuncogva.
- Olyan rossz vagy, Dave! - dorombolod neki.
- Hisz te szereted a rosszfiúkat, nem? - húz az ölébe és egy sültkrumplit tol az orrod alá, amit te szépen el is rágcsálsz miután bekönnyezve eltátogod neki, hogy forró!
- Hmmm.... tudod mit akartam még neked elmondani?
- Mit? - nyammog egy jókora kechupös krumplin.
- Hogy fogalmad sincs róla, hogy néha legszívesebben sikítoznék a boldogságtól, hogy az enyém vagy. Még mindig alig hiszem el! - simogatod meg szorgosan járó állkapcsát, mire kapsz egy olvasztóan édes tekintetet és fél kezével szorosabban öleli derekadat, miközben két melled közé nyom egy puszit.
- Ismerem az érzést... - jegyzi meg mosolyogva, majd mivel látod, hogy ő is majd éhen hal, hagyod táplálkozni.
Mivel szép lassan rátok esteledett, előkészülsz az alváshoz. És eldöntöd, hogy ezegyszer tényleg kipihened magad. Nem maradsz fent hajnalig, nem szexelsz az éjszaka közepén, és nem kelsz fel éjjel. Jó úton is haladsz, és közben összegzed, hogy miket kell tenned a héten.
- Egész héten dolgoztok? - kérdezed, hogy tudd, mire számíts.
- Igen kicsim. Sajnálom ez a hét még ilyen. Tudod, szorosak a határidők. Aztán lesz a tárgyalás, és a fotózás a borítóhoz. Meg egy promo is - veszi számba a teendőket, jó előre. - Neked hogy alakul a heted?
- Hát lássuk csak... - nézed a plafont - Hétfő és kedd délelőtt semmi, maximum az ügyeket intézem. Délután meló a fotózáson. Szerdától péntekig lesz néhány órám az egyetemen, amire be kell mennem, és Bela is hiányzik - fintorogsz egyet. Aztán a maradék időmben hallgatom a próbáitokat, vagy tanulok. Aztán jövő héten tárgyalás... - nézel rá - Na jó, tegyük el magunkat holnapra.
- Rendben édes. Ma éjjel benne vagyok a pihenésben. A miamii levegő kivette minden erőmet... - egy jó éjt csókot nyom az orrodra, és már be is bújt a nyakadba. Már nem is válaszolsz, csak szuszogsz egyenletesen.
Ám a reggeli sokáig alvásod csak nem akar összejönni. Fél hétkor csörög a telefon. Mivel Dave-t egy ágyúval sem lehetne felébreszteni, te kászálódsz ki az ágyból morogva.
- Halló! - durrantod bele álmosan.
- Halló, Lilith? - hallod a női hangot a vonal másik végén, és nem akarsz hinni a fülednek. Szemed elkerekedik, és azonnal fel is ébredsz, viszont muszáj leülnöd. Lehuppansz hát a legközelebbi fotelbe.
- Igen, én vagyok Jen. Segíthetek?
- Ööö... igen, ha kérhetem. Az az igazság, hogy ide kéne jönnöd… már úgy értem, ha tudsz, és nincs órád vagy ilyesmi. El kéne mennem pár napra a tárgyalás előtt, és Rosie...
- Ne folytasd, azonnal indulok - teszed le a kagylót, meg sem várva, hogy elköszönjön. Gyorsan összeszeded magad, és hangtalanul kiosonsz. Alig találod a kocsiajtón a kulcslyukat. Izgatottan vezetsz Jen lakásáig, majd leparkolsz. Néhány percet szusszansz még az autóban, aztán elszánod magad. Becsengetsz.
- Szia Lilith! Nagyon köszönöm, és bocsánat az ébresztőért. Röstellem, de... indul a gép, és... nem tudtam, kit hívni. Benned még mindig jobban megbízom, mint egy bébiszitterben - és közben betessékel. Kissé hűvös, de ezt természetesnek veszed, hiszen elcsábítottad a férjét. Ahogy Rosie meglát, visítva rohan feléd, és a nyakadba ugrik.
- Lilith! De jó! Most veled és apával leszek sokáig, ugye? - lelkendezik, és visszaszalad kedvenc plüssmacijáért.
- Szeret téged - jegyzi meg kissé keserűen Jen.
- Igen, Jen. Én is szeretem őt. Szeretem őket, hidd el! - térsz a téma kínosabbik részére - Egyszer úgyis beszélnünk kell róla! Erősködsz. Jobb, ha túlesünk rajta.
- Rendben. Gondolom kérsz egy kávét - és kezével a konyha felé int - Rosie, kicsim, még egy pár perc, és indultok - kiált a gyermeknek, miközben kitölti neked és magának is a friss kávét. - Én megértelek benneteket.
- Tényleg? - kérdezed hitetlenkedve.
- Igen. Hidd el, már hónapok óta figyeltem, hogyan néz rád. Csak idő kérdése volt. Rám sosem nézett ennyire szerelmesen, ilyen áhítattal. Szeretett, de nem volt szerelmes. Beléd az. Jobban szeret az életénél. Tudtam, hogy előbb-utóbb bekövetkezik, csak... - és könnyek gyűltek a szemébe - Csak... olyan váratlan volt, és... nem számítottam rá, hogy pont akkor... és pont ott...
- Kérlek! Én nem akartalak felzaklatni megint. Csak azt hittem, jobb lesz, ha beszélünk róla - mentegetőzöl.
- Jobb is. Ne okold magad. És ne félj, nem fogok akadályokat gördíteni elétek. Semmilyen téren - és Rosie-ra néz - Nem fogok...
- Azt hiszem, jobb ha megyünk, Jen - töröd meg a beállt kínos csendet - Rosie, kincsem, gyere! A maminak mennie kell. Megyünk apához - mosolyogsz a gyermekre. Elköszöntök, a csomagokat berakod a csomagtartóba. Rosie-t bekötöd a gyerekülésbe, mert persze azt is kaptál a kocsihoz. Te pedig beülsz a volán mögé.
Mikor hazaértek, Dave még durmol. Bár még nincs is nyolc óra. Akkorra van állítva a vekker, a srácok meg kilencre jönnek. De a kislány nem kegyelmez apjának, és hamar beleugrik az ágyba. Dave ijedten ül fel.
- APAAAA!!!! - sikongatja a kislány és látod, hogy Dave végre felfogja, hogy mi van máris egy 9 éves sózsákkal a nyakában.
- Rosie?! Hát te hogy kerülsz ide? - értetlenkedik átölelve imádott lányát.
- Anyunak el kellett mennie és Lilith jött értem, aminek nagyon örültem! És most itt leszek pár napig, ugye jó? Ugye? - kérdi izgatottan és ugrálni kezd az ágyon.
- Hát persze, hogy jó - mosolyog el, de a következő percben feljajdul, mikor Rosie ráveti magát és a mellkasán landol.
Te kuncogva állsz az ajtóban, majd hagyod, hogy apa és lánya együtt játsszon, ha már esélye sincs Davidnek, hogy aludjon még egy kicsit.
Még szerencse, hogy a mai és a holnapi napodon nagyjából szabad vagy, így tudod furikázni a suliba meg vissza. Mindezt kávéfőzés és reggelikészítés közben gondolod végig, majd a kirohanó Rosie kérésére töltesz neki egy pohár tejet.
- Hát apád? - érdeklődsz, mikor átveszi a poharat.
- Kizavart mert zuhanyozni akart. Azt mondta, hogy Martin bácsiék mindjárt itt vannak és dolgozniuk kell. De te fogsz velem játszani, nem? - tudakolja.
- Hát persze. Majd kitaláljuk, hogy suli és leckeírás után mit csináljunk.
- Jujj de jóó! - és kiáltozva körbeszaladgálja a nappalit.
- Rosie! A tej!! - kiáltod, de túl későn. Végiglocsolja a járólapon. Te meg nevetve slattyogsz utána, és törlöd fel, míg a kislány bűnbánó arccal nyújtja feléd a poharat. - Semmi gond, kislány! - vigyorogsz rá.
Közben csengetnek és te ajtót nyitsz, már frissen, üdén, két kávén túl. Betoppan a kissé kómás Marty, és csodálkozva veszi észre, hogy már mindenki fent van. Sőt! Gyerkőc is rohangál a házban.
- Ahh... micsoda családi idill - jegyzi meg egy fáradt mosoly kíséretében.
- Kávét, Mart? - kérdezed, és meg sem várod a választ, már öntöd is egy bögrébe.
- Bocsi, hogy csak így berontok, de egyrészt éhes vagyok... másrészt otthon hagytam a stúdió kulcsát. Reméltem, hogy fent lesz valaki. De hogyhogy Rosie itt?
- Reggel volt egy utam Jenhez - mondod könnyedén.
- Ííííííííííííííí - húzza el a száját Marty - És még egyben vagy? Gratulálok.
- Ugyan már! Teljesen normális volt... már amennyire az lehet egy ilyen helyzetben. De még Dave-nek sem mondtam, mi volt, szóval nem te fogod megtudni előbb - és vigyorogva rákoppintasz az orrára. Erre kidugja a nyelvét, és Rosie bezzeg elkezdi utánozni.
- Nah, kösz!! Egyik rosszabb, mint a másik - és nevetve csapsz szét közöttük - Mart, a kaját megtalálod! Rosie, lassan indulunk a suliba.
- Naaa, egészen anyucis vagy, Lilith!
- Kösz a bókot, fiam!!! - ugratod vissza, és erre már Dave is megjelenik.
- Hát te? - kérdi meglepetten társától. És közben búcsúcsókot kap tőled, és a lányától.
- Bocs, szívem, rohanunk, mert elkésünk a suliból! - hadarod kifelé rohanva.
- Igeeen, apaaa! Elkésünk! - kontrázik rá a leányzó, mire nevetve kitaszigálod a még grimaszoló gyereket az ajtón.
- Hát itt mindenki megőrült? - néz furcsán Martyra a párod, de te ezt már nem hallod, mert sikerült kijutni a lakásból, és már száguldotok is a suli felé.
Miután leadtad a suliban a kislányt és elintéztél pár dolgot a munkáddal kapcsolatban, úgy döntesz, hogy utadat az egyik bolt felé veszed, hogy bevásárolj, mert finom vacsorával szeretnéd meglepni kis családodat. "Hmmm... család! Igen, ez már olyan érzés lesz!" - mosolyogsz magadban. Miközben dúdolgatva próbálod magadra aggatni az összes szatyrot, hogy ne kelljen fordulnod, hirtelen megállsz a lift előtt és rádöbbensz, hogy felnőttél! Ez egy kicsit szíven üt, de hamar túlteszed magad rajta és halkan énekelve nyomod meg a megfelelő gombot.
Pár perc múlva már fent is vagy és miután halk zenét kapcsolsz, hogy ne zavard odafenn a zajongó fiúkat, elkezdesz ebédet főzni nekik - a vacsit majd délután dobod össze. Miután eldöntöd, hogy te bizony ananászos csirkemellet fogsz készíteni petrezselymes krumplival, desszertnek pedig csokipudingot, neki is látsz a nagy hadműveletnek és csak egyszer kell az illatokra lesomfordáló Dave-et kizavarnod a konyhából.
Egy-két kisebb malőr után kész is a remekműved. Elégedetten veszed le Dave szexis kis kötényét, amiről mindjárt a forró szeretkezésetek jut eszedbe, de ezt gyorsan elhessegeted és megterítesz, csak hogy utána felmássz egy emeletet.
- Sziasztok fiúk - köszöntöd őket - Kész a kaja, éhesek vagytok? - kérded bedugva a fejedet az ajtón, mire öt éhes szempár tapad rád - Ahogy látom igen... - kacagsz fel, mire Dave melléd lép és átkarol.
- Na végre, már azt hittük sosem hívsz minket!
- Jaja, azt hittük egyedül akarod megenni az egészet - nyel egy nagyot Martin is.
- Hé, Marty, ne akard kihúzni a gyufát nálam, mert akkor nem kapsz semmit! - fenyegeted meg mutatóujjaddal játékosan, mire megint kidugja kicsit a nyelvét.
- Édesem, mehetünk? - noszogat David egy éhenkórász tekintetével.
- Jól van, jól van, látom már kopog a szemetek az éhségtől - indulsz el te is - De ha valaki be mer szólni a kajámra, az halál fia!
- Dehogy szólunk, dehogy szólunk - szabadkozik Christian feltartva kezeit, miközben vigyorogva mentek le a lépcsőn.
Az ebéd csak a csámcsogásoktól volt hangos. El sem hiszed, de mindenkinek ízlett, de persze leginkább Dave dicsér. Hogy bizonyítsa, tényleg ízlett, megnyalja mind a 10 ujját. Örömmámorban úszol, és büszke is vagy magadra, hogy egyedül sikerült ilyet alkotni. A fiúk illedelmesen megköszönik az ebédet, és kezet csókolnak a szakácsnőnek. Aztán kelletlenül felsétálnak az emeletre. Megígértetik veled, hogy ha elmosogattál, viszel nekik egy friss jó forró kávét. Nevetve egyezel bele, majd kitessékeled őket az ajtón. A mosogatás hamar megy, mivel csak be kell pakolni a gépbe és elindítani. Ezen megint nevetned kell, mert eszedbe jut, hogy anno Bela-val sorsot húztatok azért, hogy kinek kell mosogatnia. Annyira utáltad!
Fél óra múlva már a kávés tálcával szállsz a liftbe. Nem vállalod a lépcsőt, mert még hasra esel vele. Bedugod a fejed, és örömmel látod, hogy mindenki háttal van az ajtónak. Erre fogod a tálcát, és halkan beosonsz, majd csak hagyod, hogy a huzat bevigye az illatot. Nevetsz, amikor egy emberként kezdenek el szimatolni a levegőben. Dave fordul meg először, de addigra Marty már fel is ugrott, és rohan feléd.
- Marty állj!!! - nézel riadtan, és kiabálsz rá - Még felborítasz, és akkor senki nem iszik kávét!!
- Jó-jó! - neveti Mart, és máris lekapja az egyik bögrét. Csészével már nem is próbálkozol náluk, hiszen tudod, hogy az nem elég. Abból minimum hármat isznak meg. Így mindig megkeresed a legnagyobb bögréket, amikor a kávéra kerül a sor. Leülsz velük együtt a kis dohányzóasztal köré, és csendben beszélgetve megisszátok a mérget. Megvitatjátok a világ dolgait, majd egyszer csak Dave szól közbe:
- Gyerekek, azt hiszem el kell rontanom a pillanat varázsát... dolgozni kéne... - fintorog egyet körbenézve. Mindenki hangosan fújol, és közben görnyednek a röhögéstől.
- Jesszus, mennyi az idő? - kérdezed riadtan.
- Fél négy - válaszol Christian készségesen.
- Anyám! Elkések! - pattansz fel, és még a tálcát is otthagyod a poharakkal. Már az ajtóban jársz, mikor Dave elkap.
- Hova rohansz? - kérdezi értetlenkedve, miközben megfogja a kezedet.
- A lányodért, te mamlasz! - azzal csókot nyomsz a szájára, és lerohansz a lépcsőn. Dave elkezd nevetni, és a homlokára csap. Aztán visszaballag a stúdióba, és kezdődik a munka.
Már hazafelé tartotok Rosie-val, de útközben megálltok a parkban. Kicsit kutyázni akar, és jár a parkba egy lány, akivel már régen összebarátkoztatok. Neki pedig van egy gyönyörű Dobermanja, aki meglehetősen szereti a gyerekeket. Szerencsére hamar elunja a gyerkőc, és mehettek haza.
- Azt tudod ugye, hogy míg te tanulsz, nekem főznöm kell? - kérdezed tőle - Majd csak utána lesz játék.
- Persze tudom - válaszolja - De ha hamarabb végzek, mint te, akkor segíthetek? Akkor mondhatnánk apának, hogy ketten főztünk - vigyorodik el.
- Remek ötlet, kisasszony kérem!- és egymás tenyerébe csaptok, miközben rámolod kifelé a kocsiból. Rosie egyből engedelmesen bevonul a saját kis birodalmába, és kipakolja a tanulnivalót. Te meg beveszed magad a konyhába. Sürögsz-forogsz, és már nagyobb a kupi, mint egy atomrobbanás idején, de ezen csak vigyorogsz. Egy kis idő elteltével megérkezik Rosie is, és feláll egy székre, hogy jól lássa, mit is csinálsz. Néha felhúzza a szemöldökét, és néha a hasát fogja a nevetéstől. De alapjában véve megpróbál segíteni. Leginkább azzal van elfoglalva, hogy eltakarítsa az utadból a milliónyi szennyes edényt, és üres zacskókat, meg ilyeneket.
A nagy nevetgélés közepette ajtócsapódást hallasz.
- Dave mondtam, hogy ne gyere le addig, míg nem szólunk! - kiáltod ki nevetve - Rosie-val még javában főzzük a vacsorát. Ha az ebéd ízlett, akkor ezzel is elégedett leszel, mert ugyanolyan szisztéma szerint készül. Csinálj minél nagyobb kupi! - és mindketten nevettek.
- Öööö... szia Lilith... Rosie...- hallasz egy ismerős hangot a hátad mögül, de ez nem Dave hangja. Bár meglepően hasonlít rá. Hirtelen megáll a kezedben a fakanál, mert már tudod, ki az. Lassan megfordulsz. Rosie már régen leugrott a székről, és visítva szalad.
- Jack, Jack, Jack!! De jó!! Ugye velünk vacsorázol??? - kérdezi sürgetően, miközben a kezénél fogva ráncigálja be bátyját a konyhába. Te meg kővé dermedten állsz a pult mellett.
"Anyám, reggel Jen, most meg Jack... Lőjetek le!" - és máris forog veled a világ a gondolatra.
Kitartóan kapaszkodsz fél kézzel a pult szélébe, nehogy megroggyanó térdeid ne bírjanak el. Még egy esemény, ami készületlenül ért. Úgy tűnik, Dave mellett sosem unatkozol. Egy nagyot nyelve nézel volt párodra szabad kezedben a csöpögő fakanállal.
A magas fiú nyakában húgával óvatosan néz rád, majd visszafordul a kislányhoz.
- Hát nem tudom, elég sok dolgom lenne, és nem akarok zavarni... - kezdi az ellenkezést.
- De Jaaaaaack! Olyan ritkán láttalaaaaak! - húzza el panaszosan a kislány.
De mielőtt a fiú újabb magyarázatba kezdene, nem tudod miért, de gyorsan a szavába vágsz: - Maradhatsz nyugodtan. Örülnék, ha velünk vacsoráznál - és még egy kis mosolyt is sikerül felé küldened. Gondolatban vállon veregeted magad.
- Biztos nem zavarok?
- Nem, egyáltalán nem - rázod meg a fejedet kicsit, majd a szemébe nézel. Majdnem olyan, mintha az apjáéba néznél. És annak ellenére, hogy Dave-et szereted, azért jól esik volt párodra nézni.
- Jack, gyere játssz velem!!! - nyúzza rögtön Rosie a kezénél fogva és mielőtt tovább beszélhetnétek, már magával is rángatja a tehetetlen, de mosolygó fiút. Mielőtt teljesen eltűnne a képből, még egy kis mosolyt küld feléd.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés