|
19. Fejezet
2008.08.09. 14:50
19.
Feszülten fordulsz vissza a vokhoz, amiben egy ideje már a zöldségeket pároltad a zöldséges raguhoz, és oda se figyelve kavargatni kezded. Próbálsz mélyeket lélegezni, hogy lenyugodj egy kicsit. "Nem lesz semmi gond. Jack itt van. A húgával játszik. Csak vacsoráztok egyet. Talán még beszélgetni is fogtok tudni. De Dave nem lesz féltékeny? Hogy fog reagálni? És egyáltalán miért jött?" - gondolkozol magadban a szádat harapdálva.
Már a rizst is odatetted, mikor mögötted meghallod Jack ismerős hangját és megérzed még ismerősebb illatát.
- Lilith... én csak.... tényleg nem gond, hogy itt eszem? - áll tanácstalanul a pultnál, pár lépésnyire tőled.
- Nem, mondtam már. Legyél csak a húgoddal és az apáddal. Tényleg, most mit csinál?
Miután arca megrándul Dave említésére, félrepillantva válaszol: - Megtalálta az egyik kifestőjét és abban alkot - von vállat.
- Egyébként miért jöttél? - kérdezed meg érdeklődve, ahogy elzárod a vok alatt a tüzet.
- Csak pár cuccomért... - hajtja le a fejét.
- És? - kérded, mert tudod, hogy van itt még valami.
- És... hát hallottam, hogy Dave eljegyzett... hogy megtette azt, amit én is akartam... - itt már istenért sem néz a szemedbe.
- Figyelj Jack - sóhajtasz közelebb lépve hozzá, és finoman megérinted a karját vigasztalás céljából - Én nagyon sajnálom, hogy így alakult kettőnk között a dolog...
- Dehogy sajnálod! - néz rád hirtelen, sértett tekintettel - Hisz így valóra vált az oly régóta vágyott álmod.
- Ez igaz, nem tagadom. De egyáltalán nem állt szándékomban fájdalmat okozni neked, sajnálom! - védekezel - Meg tudsz nekem valaha bocsátani? - nézel a szemébe őszintén.
Egy percig csak fürkészi arcodat, majd bólint: - Egy feltétellel...
- Mégpedig? - nézel rá és elhatározod, hogy megteszed, bármire kér is, hogy normalizálódjon a viszony köztetek, illetve Jack és az apja között.
Zavartan figyeled, ahogy közelebb lép téged finoman a pulthoz szorítva.
- Mit csinálsz? - súgod értetlenül.
- Egy feltétellel megbocsátok nektek, mégpedig ha egyszer utoljára úgy csókolsz meg, mint ahogy őt szoktad. Ezzel végérvényesen lezárom a múltat, a félbeszakadt kapcsolatunkat, ami hatalmas űrt hagyott bennem. Lilith - öleli át finoman a derekadat -, én még sosem sírtam nő miatt, de miattad igen... - vallja be nehézkesen - nem is egyszer. Nagyon a padlóra küldtetek ti ketten, és nehéz volt újra talpra állni. Rettenetesen fájt, mikor hallottam, hogy már rögtön másnap ide is költöztél, aztán hogy a menyasszonya lettél... - fut át a fájdalom az arcán - Én ezt az egy dolgot kérem tőled. Egyetlen szenvedélyes csókot és mindezt elfelejtem. Elfelejtem a vágyakozással és fájdalommal töltött éjszakákat, ha ezt megteszed nekem. Többet nem kérek tőled, ezt megígérhetem... - néz rád fájdalmasan és kérlelőn - Megteszed? - kérdi a végén suttogva.
Nem tudod, erre mit mondhatnál, csak tátogsz, aztán felsóhajtasz. "Csupán egy csókról van szó. Egy búcsúcsók és kész..." Szó nélkül hajolsz oda hozzá és finoman csókolni kezded. Úgy, ahogy kapcsolatotok elején, majd hagyod, hogy átvegye az irányítást és gyengéden játsszon a nyelveddel, s végül úgy csókolsz vissza, mintha Dave-vel lennél. Ha ez az ára a családi békének, a legkevesebb, hogy megadod!
Legalább két percig folytatjátok ezt a tevékenységet, majd finoman, de határozottan elhúzódsz Jacktől.
- Kibékültetek? - halljátok hirtelen Rosie hangját, mire zavartan felé nézel.
- Olyasmi.
- Szuper! Nézzétek, kiszíneztem a kiscicát! - lapoz hirtelen és meg is mutatja a rózsaszín kismacskát.
- Ügyes vagy kincsem! - mosolyogsz rá.
- Én addig összepakolom, amiért jöttem - hallod fél füllel Jack hangját, aki ki is siet a konyhából.
- Rosie, szívem. Mennyit láttál abból, amit Jackkel csináltunk? - puhatolódzol óvatosan.
- Hát hogy megcsókoltad. Őt is szereted, nem csak apát?
- A helyzet nem ilyen egyszerű, bogaram, de igen, őt is szeretem, mint ahogy téged is.
- Értem - bólint mosolyogva, majd a bátyja után szalad, te meg csak reménykedhetsz, hogy nem jár el a szája az apja előtt. Így is ideges lesz, hogy itt vacsorázik volt szerelmed....
Fél óra múlva készen lett a vacsora is, és Rosie-val ketten megterítetek. Jack nem nagyon jön elő szobájából. Azt mondja pakol. És te ennek örülsz is, legalább nem keveredsz újabb kínos helyzetbe. - "Már csak az kéne, hogy Rosie elkottyantsa a búcsú dolgot!" - sóhajtasz egy mélyet, miközben az utolsó szalvétákat hajtogatod.
- Mi a baj? - kérdezi Rosie, pont úgy, mint egy felnőtt. Úgy gondolod, beszélsz vele.
- Rosie, kedvesem. Ugye tudod, hogy a papa meg én együtt lakunk?
- Igen, Lilith, hiszen a papa szeret téged - és érzi, hogy ez most komoly dolog. Feszülten figyel.
- Igen. Mi szeretjük egymást. És az nem zavar téged, hogy a papa elvesz majd feleségül?
- Nem, mert szeretlek, és jó veled lenni. Mindig játszol velem, és akkor is van időd, ha a papa nem ér rá, hogy tanuljon velem.
- Ennek nagyon örülök, kicsim. Mármint annak, hogy szeretsz. És lenne még egy dolog...
- Igen? - kérdezi érdeklődve.
- Hát, Jack. Én őt úgy szeretem, mint téged. Te a papa lánya vagy. Jack pedig a papa fia. Érted ezt?
- Persze. De akkor miért csókoltad meg? - húzza fel szemöldökét.
- Mert elbúcsúztunk. Ő most elköltözik innen, vissza a saját lakásába, és ez volt a búcsúkérése.
- Szóval akkor csak a papába vagy szerelmes?
- Igen, csak a papádba! - mondod határozottan, és ezen a határozottságon még te magad is meglepődsz - Szóval lenne egy nagyon komoly és FELNŐTT kérésem hozzád, drágám.
- Mondd csak. Neked mindent megteszek - ficánkol vidámad karjaid között.
- Nos... szeretném, ha az, amit láttál, köztünk maradna. A papa csak ideges lenne, és egyébként is szomorú, hogy Jack elköltözik. Megteszed ezt a kedvemért? - nézel rá segélykérően. Rosie két apró tenyerébe fogja az arcodat, és komolyan a szemedbe néz.
- Lilith, a papa szeret, és boldog. Ha a papa boldog, én is az vagyok. Nem akarom, hogy szomorú legyen. Ha szerinted ettől szomorú lenne, akkor... - és megmutatja, hogyan kulcsolja be a száját, és dobja el a kulcsot. Majd hangos nevetésben tör ki, te pedig szorosan öleled magadhoz a kislányt, néhány hálakönnyet elmorzsolva, amiért ennyire okos.
Ebben a pillanatban ismerős dörmögést hallasz az ajtó felől. Dave végre hazaesett.
- Gyerekeeeek! Megjötteeeem!! - kiáltozza derűsen, és belép a konyhába. Meglátva a családi idillt széles mosolyra húzódik az arca. - Drágáim!!! Életem két legfontosabb nője egy helyen! Ez mindent megér!! - azzal odalép hozzátok, és Rosie-t homlokon puszilja, téged pedig szájon csókol. Erre Rosie eltakarja a szemét.
- Jaaaj, apaaaa!!! Ne előttem csináljátok mááár!! - húzza el a mondatot nagyot kacagva.
- Bocsáss meg, hercegnőm, csak üdvözöltem Lilith-et - hajol meg lánya előtt.
- Ööö... Dave, lenne egy meglepetésem - mondod neki bizonytalanul.
- Igeeen?? - kérdezi kacsintva.
- Dave! Ez most komoly - és Jack szobája felé mutatsz, ahonnan ebben a pillanatban bújik ki a fiú.
- Szia apa! - köszönti kissé feszengve - Eljöttem pár cuccomért, és... a lányok... nos meghívtak vacsorára. De csak, ha te... ha te nem bánod - dadogja zavarában.
- Fiam!! Ugyan már! Örülök, hogy végre idedugtad az orrod - és egy hatalmas öleléssel ad nyomatékot mondandójának. - Végre!!
- Látod, Lilith, apa tényleg boldog - súgja füledbe Rosie, miközben apa és fia szorosan ölelik egymást. - És én szeretem, ha boldog - ezzel rád kacsint.
A vacsora meglehetősen jó hangulatban telik el. Mintha egy igazi család lennétek. Apa és fia sokat beszélgetnek, te pedig leginkább Rosie-val vagy elfoglalva, hogy ne zavard őket. És talán annyira még nem is tudnál mit mondani Jacknek.
Miután a legidősebb Gahan csemete búcsút mond nektek, és egy kis mesenézés, valamint a Dave által történő meseolvasás után Rosie-t is ágyba dugjátok, kimerülten pakolod el a vacsora romjait, s egy frissítő zuhany után fáradtan, de mosolyogva lépsz ki a fürdőből. Dave-et már az ágyban trónolva találod, ahogy laptopján pötyög pár e-mailt átnézve.
Gyorsan becsusszansz mellé az ágyba, mire rád pillant és egy csókot nyom a szádra.
- Mindjárt kész vagyok, édes - mondja visszafordulva a képernyőhöz.
- Csak nyugodtan - vackolod be magad a jó meleg takaró alá csupán lábaiddal érve szerelmedhez. Szemeid hamar lecsukódnak, de kinyílnak, mikor érzed, hogy Dave mocorogni kezd. Látod, hogy összecsukja laptopját és leteszi a földre, majd gyorsan befészkeled magad ölelő karjaiba. Egy homlokcsók után újra hallod bársonyos hangját:
- Elég jól sült el a vacsora, nem igaz?
- Igen, örültem neki, hogy végre itt volt Jack - itt egy pillanat csönd következik.
- Valóban? - Ugyan hallod, hogy Dave próbál fegyelmezett hangot megütni, de kihallod a mögöttes jelentést a kérdésből.
- Édesem, nem úgy értettem. Már csak téged szeretlek.
- Ezt jó tudni. De vajon ő is tudja? Nem próbálkozott? - kérdi óvatosan.
Itt sóhajtasz egy nagyot, mert nem szeretsz eltitkolni előle dolgokat - Nem, nyugodj meg. Elbúcsúztunk egymástól. Mindkettőnk számára vége. Ha úgy jobban tetszik, "átadott" neked - mosolyodsz el felpillantva rá - Most már teljesen a tied vagyok az utolsó porcikámig. Örülsz, hogy eljegyezted a két lábon járó kétbalkezességet? - vigyorogsz.
- Nem is tudod mennyire, szívem! - hengeredik hirtelen rád játékosan csillogó szemekkel, majd a nyakadba harap.
- Ne, ne! Mit fognak szólni, ha ott marad a nyoma? - tiltakozol nevetve.
- Engem az már nem nagyon érdekel - kuncog a szemeidbe nézve, miközben keze lábaid közé siklik.
- Édes... - sóhajtod - Rosie is a lakásban van...
- Csak nem ellenkezni akarsz velem? - emeli meg egyik szemöldökét - Tudod, hogy az csak jobban felizgat... - csókolja meg az álladat, a szádat, majd az orrodat, és újra rád néz, ahogy egyik ujját beléd csúsztatja.
- Én... nem... csak próbálok ésszerűen gondolkodni... Mi van, ha meghallja? - feszíted hátra kicsit a fejedet, de nem ellenkezel, mikor a takaró alatt széjjelebb tárja a lábaidat.
- Rosie már alszik. Majd én befogom a szádat, ha sikítozni támadna kedved, édes... És... amúgy meg tudsz te ésszerűen gondolkodni, ha velem vagy? - vigyorodik el öntelten.
- Na látod, ebben már kezdek kételkedni... - harapsz a szádra, mikor még egy ujja csatlakozik az előzőhöz, és érzed, hogy kezdesz egyre nedvesebb lenni.
Izgatott vagy, hiszen még sosem csináltad úgy, hogy gyerek van a lakásban. De hát egyszer ehhez is hozzá kell szokni. Hiszen tervezitek a közös porontyot. Így lassan ugyan, de feloldódsz, és teljesen átadod magad az élvezetnek. Dave pedig teljes mértékben érti a dolgát. Minden porcikád beleremeg, ahogy már három ujja csúszkál benned. Egyre jobban benedvesedsz, és a végén már érzed, ahogy a combodat áztatja nedved. Ekkor föléd görnyedve szétfeszíti térdeidet, és egy erőteljes mozdulattal tövig nyomja beléd merev férfiasságát. Érzed, ahogy szinte szétfeszülsz a hatalmas lendülettől, és már kis híján fel is sikítasz, de Dave időben tapasztja szádra kezét, ami még nedves tőled. Az egész szeretkezésetek alatt így mozog, egyik kezével a szádon, és néha látod, hogy mosolyog rajtad. Az orgazmusnál mindkettőtöknek nehéz visszafogni a sikolyt, de így talán még izgalmasabb. Miután nevetve szétváltok, jólesik egymás karjaiban feküdni gyengéden összeölelkezve.
- Tényleg izgalmas volt - jegyzed meg halkan suttogva, mintha még mindig attól félnél, hogy felébred a gyerek.
- Nekem mindig hihetsz! - jelenti ki magabiztosan.
- Vigyázz, mert szavadon foglak! - cukkolod, mire egy hatalmas puszit nyom az orrod hegyére. Szorosan átölel, és már arra gondol, hogy mi lesz, amikor már nem is csak hárman lesztek Rosie-val, hanem négyen... vagy többen.
- Nem is mondtad, mi volt Jennel reggel - suttogja.
- Nem volt semmi gond. Tényleg. Képzeld, még kávét is kaptam.
- És miért is van itt Rosie?
- Mert el kellett valahova utaznia a tárgyalás előtt. Azt mondta, tudta, hogy már régóta szeretsz, és hogy nem fog az utunkba állni. Semmilyen téren, ha érted, mire célzott ezzel... - és jelentőségteljesen ránézel fekvő párodra.
- Csak nem...? Csak...? Rosie? - ül fel hirtelen - De hogy? És miért? És akkor ez azt jelenti, hogy Rosie nálunk lesz? - kérdezi vehemensen, már szinte kiabálva. Te a szájára teszed az ujjad, és mosolyogva bólintasz.
- Ez kib*szott csodás!!! - lelkendezik felindultan suttogva - Akkor hamarosan igazi család leszünk!!!
Le se lehetne vakarni a boldog vigyort a képéről és ettől neked is mosolyognod kell, ahogy megsimogatod az arcát. A te lelked is szárnyal, ha Dave-et boldognak látod.
- Igen, azok leszünk - suttogod.
- És nem fura neked? Nem rémiszt meg? - tudakolja gyengéd tekintettel.
- Egyáltalán nem. Igaz, hogy nem hittem volna, hogy ilyen fiatalon kifogok egy ilyen remek fickót meg a csöppet sem egyszerű családját, de azt hiszem vagyok olyan talpraesett, hogy kezelni tudjam a helyzetet. De aztán ne csodálkozz, ha hozzád fordulok segítségért, ha elakadok.
- Ugyan, hiszen ezért vagyok itt - csókol a tenyeredbe.
- Azt hittem azért, hogy gyereket csinálj nekem - nevetsz fel halkan.
- De kis vicces kedvében van itt valaki!!! - bököd meg.
- De ha ez a valaki nem alszik, akkor holnap nem lesz ereje mindenre, amit eltervezett! - puszilgatja meg az arcodat, és átölel.
- Rendben, értem, aludni akarsz... - mondod játszva a sértődöttet.
- Bolond lááány!! - nyújtja el, és megcsiklandoz - Tényleg fáradt vagyok - gondolkodik el.
- Én is. Sok volt ez a mai nap - és egy jó éjt csók után összeölelkezve alszotok el.
Reggel természetesen - jó anyához illően - te vagy az első, aki felkel, és megpróbál magához térni egy jó adag kávé mellett. Mire rendbe szeded magad, keltheted is a gyereket, hiszen miután beviszed a suliba, menned kell a fotózásra. És nagyon reméled, hogy Dave nem állít be megint féltékenységi rohamot kapva. Mikor ez eszedbe jut kuncogsz is, és ideges is leszel. Fejest ugrasz a napba, és összeszeded a leányzót, párodat félig felébreszted, bár még van fél órája, de nem érdekel. El akarsz köszönni, és közlöd, hol leszel, de nem vagy biztos benne, hogy felfogta. Csak mormog.
A kislány leadásával ismételten nem volt gond, a fotózásra azonban pár perc késéssel érkezel egy reggeli dugó miatt. Persze ezért gyorsan bocsánatot kérsz, majd bele is vetitek magatokat a munkába. Valamikor a munka felénél megjelenik Robert és odahív magához.
- Gratulálok, Lilith, most már teljesen biztos, hogy velünk dolgozhatsz.
- Aztamindenit! Ez csodálatos!!! - örvendezel egy kicsit ugrálva a férfi előtt.
- Örülök, hogy örülsz és remélem, hogy a pénteked és a szombatod szabad, mert lenne egy fotózás Atlantic cityben. Sziklás tengerparton lenne a helyszín. Az új katalógushoz kellene fürdőnadrág és bikini fotókat készíteni. Meg tudod oldani?
- Persze! - vágod rá gondolkodás nélkül.
- Remek! Akkor a héten megkapod a részleteket telefonon, rendben?
- Rendben. És köszönöm, Robert!
- Igazán nincs mit, örülök, hogy veled dolgozhatok.
Vigyorogva térsz vissza a fiúk fotózásához és izgatottan tervezgeted, hogy milyen is lesz majd az első külső helyszínes fotózásod, mikor eszedbe jut, hogy ezt talán meg kellett volna beszélned Dave-vel, hisz nem tudod, hogy hogyan dolgozik, tud-e Rosie-ra vigyázni... "A francba!" - gondolod miközben kicseréled a betelt tekercs filmet és újat fűzöl a gépbe "De hát nem mondhattam nemet! Az elején nem engedhetem meg magamnak ezt a luxust! Váú, remek, most megint agyalhatok, hogy hogyan adagoljam be Dave-nek, hogy nélkülöznie kell egy teljes hétvégét. Gondolom, úgyse tud majd elszakadni a munkától, hisz megfeszített tempóban haladnak most...." - mélázol el, majd végül megrázod a fejed és visszatérsz a munkához.
A munka után egyenesen a suliba mész Rosie-ért. A kislány már az épület előtt vár, és a nyakadba ugrik, amikor kiszállsz a kocsiból. Hazafelé megemlíted Rosie-nak a hétvégi fotózást, és teljesen felcsigázod vele.
- Mi is mehetünk apával? - kérdezi lelkesen a hátsó ülésről.
- Apa dolgozik, kicsim. Legalábbis azt hiszem... - gondolkodsz el - De ha nem, akkor természetesen jöhettek. Egyezel bele, és hamarosan haza is értek. Rosie engedelmesen bevonul a szobájába, és azonnal tanulni kezd másnapra, míg te azon gondolkodsz, hogy miként is kéne beadagolni Dave-nek ezt az infót.
"Megvan... megint kap egy kellemes vacsorát, és hátha közben megenyhül kissé..." - mosolyodsz el. - "Kicsit megvesztegetjük..." - és már pakolsz is elő mindenfélét, amit otthon találsz. A végére egészen érdekes keleties kaját tudsz tálalni. Meg nem tudnád mondani, hogy mi az, és hogy egyáltalán mi van benne, de - "Az íze egyszerűen remek lett!" - lelkendezel, miközben megnyalod a fakanalat. - Rosie, drágám, hogy haladsz a tanulással? - kiabálod be a kislány szobájába.
- Készen vagyok, Lilith! Már rajzolok! - kiáltja vissza, és már hallod is, hogy trappol kifelé.
- Gyere, lerángatjuk a papát, mert kész a vacsora - nyújtod a kezed, és felmentek a stúdióba. Rosie egyből berohan a hatalmas hallba, és az apja nyakába ugrik, aki épp szivarkázva ül a kanapén, és Marty hülyeségén röhög.
- Rosie, kicsim!!! Szia! - üdvözli lányát egy nagy öleléssel - Rendben fiúk, azt hiszem a lányok azt akarják mondani, hogy mára végeztünk - mosolyog.
- Hát tulajdonképpen igen - nevetsz, és köszöntöd a fiúkat is, meg Dave-t is. - Készen van a vacsi, és nem akarjuk, hogy kihűljön - kacsintasz Rosie-ra.
- És mi a vacsi? - kérdezi megnyalva a száját.
- Öööö... hát azt nem tudom - röhögöd el magad, és persze a fiúknak sem kell több. Elkezdenek ugratni, és még legalább fél óra, mire megszabadultok a bandától. Csak sikerül hármasban lebukdácsolni a lakásba, és egyből meg is támadjátok a terített asztalt. Sajnálattal közlöd, hogy meg kell melegíteni a valamit, amit főztél, így gyorsan bedobod a sütőbe. Apa és lánya türelemmel várnak, te pedig egyre jobban izgulsz, és kivételesen nem a kaja miatt.
Nagy sikerrel zárult az étkezés mindkét Gahan részéről, és ennek roppantul örülsz. Majd Rosie jelentőségteljesen rád néz. Megérted, és végre előhozod a témát.
- Dave, lenne itt valami... - kezdesz bele némi habozás után.
- Mondd csak, kedvesem - mondja miközben Rosie már az ölében ücsörög.
- Az a helyzet, hogy véglegesítettek a reklámcégnél.
- De hiszen ez fantasztikus!! - nevet - Vagy nem?
- De, de, nagyon is. Csak az a helyzet, hogy pénteken és szombaton szükség lenne rám... Atlantic Cityben... - húzod el a szádat a válaszra várva. Kicsit tartasz is tőle.
- De én dolgozom. Mi lesz Rosie-val? - ráncolja a homlokát - És egyáltalán! Máris? Ilyen hamar kiküldetés?? Normális ez?
- Hát nem mondhattam vissza az első hivatalos munkámat... megértheted... nem akarom, hogy még a szerződés aláírása előtt kirúgjanak - nézel kissé bocsánatkérően - De Rosie nem gond. Eljön velem, ha nem bánod. A fotózás a szálloda melletti tengerparton lesz... szóval meg tudom oldani - és erre a kijelentésre a kislány szeme nagyot csillan.
- Igeeen apa!!! Kéééérleeek!!! - lelkesedik, és nyúzza az apját.
- Hát nem örülök neki, de túlerővel szemben, mit tudok tenni? - kérdezi bosszúsan - Annyit ígérhetek, hogy ha a srácokkal hamarabb végzünk, leugrok hozzátok valamelyik nap. A szívedről egy hatalmas kő esik le. Szinte felrepülsz, annyira megkönnyebbültél. Bár azért érzed, hogy neheztel rád Dave. Ezért még valamit ki kell találnod.
- Szívem... - bújsz Dave-hez, amint belép a konyhába miután lefektette a lányát.
- Igen? - kérdi az almalevéért nyúlva.
- Nagyon mérges vagy? - pislogsz fel rá nagy szemekkel.
- Hát nem örülök ennek a hirtelen munkának - duzzog nagyokat kortyolva - És megint azokkal a fiatal szinte meztelen fiúkkal leszel körülvéve? - sötétedik el még jobban a tekintete ahogy rád néz.
- Jaj, édesem, megmondtam, hogy nem kell féltékenykedned... minden porcikám beléd szerelmes, szóval nem kell aggódnod, bár édes vagy tőle - kuncogsz fel végigsimítva a fenekén, ő erre csak hümmög átölelve a derekad. - Kiengesztelhetlek valamiképp?
- Mire gondoltál? - kérdezi egy kis mosollyal a szája szélén.
- Gyere! - fogod kézen és lekapcsolva a villanyt a konyhában átmentek a hálóba magatokra zárva az ajtót.
Kíváncsian várja, hogy mit találtál ki, bár van egy-két ötlete. Percekig forrón csókolod ízlelgetve száját, majd lenyomod ülő helyzetbe az ágyra és széttárt lábai közé térdelsz egy ördögi mosollyal. Nem sokat teketóriázol: miután párszor végigsimítottál és csókoltál az egyre növekvő dudoron, ki is szabadítod és lerángatod róla a nadrágot a fehér alsóval együtt. Száját megnyalva várja, hogy folytasd, amit elkezdtél, s de boldogan teljesíted vágyát, mikor kezeid és ajkaid közé veszed már egyre keményebb büszkeségét. Füleidnek jól esik hallani fojtott nyögéseit, hisz így tudod, hogy élvezi, amit egyre gyorsabb iramban művelsz vele úgy nyalogatva és szopogatva őt, mintha először csinálnád. Egyetlen négyzetcentimétert sem hagysz ki szenvedélyes kényeztetésedből, aminek végkifejlete hamar a szádban landol egy tompa nyögés kíséretében, ahogy felnézve látod, hogy párod hátraveti a fejét remegő karjaira támaszkodva.
Mosolygós szemekkel nyelsz egy nagyot, majd nyelveddel lassan lenyalogatod megkönnyebbült szerszámát, s rövidgatyádban és pólódban mosolyogva mellé heveredsz.
- Ugye tudod, kicsim, hogy imádom, mikor a szexet használod fegyverként, hogy meggyőzz?! - vigyorog rád izgatóan mély hangon közölve ezt veled.
- Igen, tudom... ugyanúgy, ahogy te szereted kihasználni testi adottságaid, ugyanilyen szituban - vigyorogsz - Hjaj, most viszont megyek és lezuhanyozom, mert holnap már csütörtök, és hulla vagyok, és egész nap egyetem... - grimaszolsz kiöltött nyelvvel.
- Rendben, édesem, menj csak. Nekem is húzós napom lesz. Főleg, ha legalább szombaton hamarabb szeretnék végezni a felvételekkel. De ugye nem felejtetted el, hogy hétfőn tárgyalás, kedden pedig reklám és albumfotózás lesz?
- Hát lehet ezeket elfelejteni, édes?? - hitetlenkedsz elkerekedett szemekkel, mire nagyon nevet. Aztán összeráncolja a homlokát, és elgondolkodik. Látod, hogy valami fontos dolgon agyal, így megállsz az ajtóban.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés