|
26. Fejezet
2008.08.09. 15:32
26.
De legalább túl vagy rajta. Hogy egy kicsit feloldódj, felhívod a mamádat. Mivel Dave már nem dolgozik a csapattal, nyugodtan szervezkedhetsz. Így le is beszéled az újabb látogatás időpontját. És reménykedsz, hogy tényleg nem jön közbe semmi párodnak sem. Az utazást a hétvégre ütemezed, hogy mindenkinek jó legyen. És hogy Rosie-nak se legyen programja, mert végre őt is vinni akarod. Még mindig a tengerparti házban vannak a szüleid, szóval Dave számára már ismerős terep lesz, és talán nem okoz olyan nagy sokkot. Hacsak a szüleidnek nem, ha egyből egy kislánnyal és a terhesség hírével állítasz be.
"Na jó, ne agyalj, Lilith, mert nem tesz jót!" - neveted el magad.
Az elkövetkezendő két napban eléggé feszült vagy a szerda és Jack miatt. Dave, kissé nehezen viseli, de megért, és mindenben próbál segíteni neked. Gyakran csattansz fel, minden ok nélkül, és néha az is idegesít, hogy Dave szerelemmel ugyan, de kiröhög. Persze nagyon jól tudod, hogy igaza van, de ez jelen pillanatodban nem érdekel.
A csatározások közepette eljön a szerda reggel. Ásítozva nyitod ki a szemed reggel, és egyből az jár a fejedben, hogy mit kellene enni. Dave lelki támasznak felkel veled együtt, de csakhamar rájön, hogy talán nem kellett volna. Már reggeli közben durcáskodsz, hiszen érzed a teher súlyát, ami a válladon nyugszik még. Dave-nek csinálsz kávét, de te már nem iszol, csak behabzsolsz egy szelet kenyeret. Majonézzel, és némi mézzel, aztán egy nyers virslit is lenyomsz utána, szintén majonézzel. Dave csak csóválja a fejét észrevétlenül, de nem mond semmit. Tudja, hogy most rossz ötlet lenne viccelődni. Legalábbis, amíg meg nem oldod a mai helyzetet.
Kilenckor el is indulsz Jackhez. Tízre beszéltétek meg, de már háromnegyedre ott vagy a kapuban. Kicsit tétovázol. Még üldögélsz a kocsidban, aztán egész előtt öt perccel, becsengetsz. Jack egykedvűen nyit ajtót neked.
- Szia Lilith.
- Szia Jack! - és érzed, hogy már most görcsbe rándul a gyomrod a várható reakciótól.
- Nos, mit is akarsz?
- Talán, ha beengedsz, könnyebb lesz elmondani.
- Nem nagyon érek rá...
- Nyugodj meg, sietek - mondod egyre sötétebben - Nem rabolom a drága idődet - azzal belépsz a kitárt ajtón.
- Szóval? - áll meg karba tett kézzel előtted, mikor pár lépésnyire beinvitál. "Hát nem túl vendégszerető..." - jegyzed meg magadban, de inkább nem emelsz kifogást a fogadtatás miatt.
- Szóval valamit el kell mondanom neked... - kezdesz bele tétován - Azt akartam, hogy tőlem tudd meg és ne a sajtóból.
- Csak nem ráuntál az apámra is és egy másik áldozatot találtál? - néz rád szkeptikusan.
Érzed, hogy agyadat elönti a méreg, és ki is pirulsz tőle, de próbálsz uralkodni magadon, ami jelenlegi változékony állapotodban sokkal nehezebben megy.
- Figyelj, nem veszekedni jöttem, úgyhogy kérlek, ne provokálj...
- Ó elnézést, még belegyalogolok a lelki világodba - jegyzi meg egy kicsit gúnyosan.
- Jól van, Jack, én megpróbáltam normálisan, de akkor tessék, mondom egyszerűen: gyereket várok az apádtól, szóval lesz egy testvéred, ha egyáltalán érdekel - veszíted el a türelmedet az arcába vágva az igazságot.
Arcára kiül a döbbenet és a hitetlenkedés, de nem is nagyon palástolja: - Hogy micsoda? Mit mondtál??
- Mondom, terhes vagyok az apádtól. Hathetes terhes, és a kicsi születése után összeházasodunk. Úgy gondoltam, jobb ha én szólok. De most már látom, igazán mindegy lett volna, ha valamelyik újságban látnád a képünket, amin már nagy hasam van!! Ott is elolvashattad volna a nagy hírt. Nem is értem, minek fárasztom magam, és miért vesződöm még mindig azzal, hogy normális legyen a viszonyunk??! - most már kitört belőled, és esélyed sincs, hogy visszafogd a sárkányt, aki benned tombol.
- Neked elment az eszed?! - kérdezi emelt hangon - Nem ismered még az öreget? Úgyis el fog hagyni! És akkor egyedül maradsz egy kölyökkel. Ezt akartad? Hogy fogod eltartani magatokat?
- Jack, fogd be! Nem is ismered az apádat! És nem veled fogom megvitatni a szerelmi életünket!!! A lehető legboldogabbak vagyunk. Tudod mit? - kérdezed gúnyosan - Ezerszer boldogabb vagyok, mint veled valaha is voltam!! - ordítod az arcába, és még mielőtt válaszolhatna, sarkon fordulsz, és kiviharzol a lakásból az ajtót pedig jól bevágod magad után.
Dühösen mész le az autóhoz, és miután beültél, alig bírod magad lenyugtatni. Pedig tudod, hogy muszáj, hiszen vezetsz, és nem mellesleg vigyáznod is kell magatokra. Néhány percig csak ülsz a kormányra dőlve, és mélyeket lélegzel. Végül úgy döntesz, eléggé lehiggadtál, és indítasz. Az ablak alatt elhajtva éppen elkapod, hogy Jack kinéz, és nagyon sötét az arca.
"Te jó isten, már megint mit tettem?" - kérdezed magadban - "Ennél jobban már úgysem lehet őket egymás ellen fordítani. Bár lehet, hogy ez nekem sikerül... Mekkora egy pancser vagyok!" - ezekkel a gondolatokkal hajtasz hazáig, és újra egyre idegesebb vagy.
Hiába próbálod nyugtatni magadat, érzed, hogy még mindig forr benned a harag és az idegesség.
- Hogy ment? - hallod az eléd siető Dave-et, de amint meglátja felhős arcodat, nyel egyet - Amint látom nem túl jól...
- Nem is értem, hogy lehet Jack a te gyereked! Akkora egy tuskó, hogy... - fakadsz ki elsietve mellette és levágod magad a konyhában fejedet a kezeidbe támasztva.
Dave lenyeli a sértést és enged neked egy pohár vizet, amit le is pakol eléd.
- Mit csinált?
- Bunkóskodott velem és a képembe vágta, hogy úgyis el fogsz hagyni és akkor egyedül maradok a gyerekkel! - panaszolod elkeseredve, tudomást sem véve a vízről.
- Édesem, ez nem fog bekövetkezni, inkább próbálj megnyugodni! - kérlel aggódva.
- De nem tudok megnyugodni! Annyira felb*szta az idegeimet, hogy visszavágtam a képébe, hogy veled sokkal boldogabb vagyok, mint vele valaha is voltam! Annyira hülye vagyok! Ne haragudj, nem akartam elmélyíteni a szakadékot köztetek, pedig ezzel most pont ezt értem el...
- Honnan veszed, édes? Majd megbékél...
- Nem Dave, te nem láttad az arcát utána... - fordítod el a fejedet, és letörten kisétálsz a teraszra, hogy kiszellőztesd kicsit a fejedet. Hallod, hogy óvatosan utánad jön.
- Kérlek, hagyj magamra! - mondod neki kissé élesen.
- Nem! - hallod a határozott választ, és meg is lep - Most van az a pillanat, amikor nem hagylak egyedül. És innentől kezdve, nem lesz olyan, hogy neked kell valamit megoldani. Vagy együtt, vagy sehogy... akkor meg majd megoldódik magától! - határozottan és komolyan beszél. Érzed, hogy itt nincs helye ellenvetésnek. Ránézel óvatosan, és kicsit elpárolog a dühöd, amikor látod az arcát, és a szemeiben az elszántságot.
- És ha igaza lesz...? - kérdezed óvatosan - Hogy ha rám unsz, és jön valaki más? Előfordult már... - sütöd le a szemed.
- Hallgass ide! - és kezeivel felemeli a fejed, hogy a szemedbe nézhessen - Ez soha nem történik meg. Jack megnyugszik. Ha nem az idén, akkor jövőre. Gyerek még ahhoz, hogy éretten lereagáljon egy ilyen helyzetet. Összehordott mindent, csak hogy megbántson. Én szeretlek, Lilith. Te vagy az életem, és a gyermekünk. Soha nem veszítesz el! Erre itt és most megesküszöm neked! - emeli fel ünnepélyesen a kezét.
- Jól van, hiszek neked.
- Inkább bennünk higgy! - mosolyog, és átölel. Érzi, ahogy csillapul ideges remegésed, és végre viszonzod ölelését.
- Szeretlek David Gahan, és szeretem a gyerekünket is. Sosem akarlak elveszíteni... - és lenyelsz egy nagy sóhajt. Dave mosolyog, és örül, hogy legalább egy kicsit sikerült megnyugtatnia.
- Jól van, édes. Ezzel én is így vagyok. Gyere - karol át és indul el veled befelé - Mit szólnál egy finom meleg fürdőhöz?
- Hát az nagyon jól esne.
- Remek, azonnal elkezdem készíteni neked. Addig vetkőzz le. Jót fog tenni, sokat idegeskedtél ma. Ez nem tesz jót a picinek.
- Igen, tudom. Ne haragudj, kikészültem a fiadtól.
- Majd beszélek vele, de előbb hagyom, hadd ülepedjen a dolog kicsit.
- Rendben - sóhajtasz, s érzed, hogy minden tagod fáradtan elnehezül, ahogy vetkőzni kezdesz. Finoman megsimogatod a hasadat, hogy kiálljon belőle az enyhe görcs. Nem bocsátanád meg magadnak, ha valami történne a kicsivel. Mélyeket lélegzel, ahogy meztelenül leülsz az ágyra, s hallgatod, ahogy Dave a fürdőben ügyködik.
Pár perc múlva kijön - Gyere, hercegnőm, kész a fürdőd - mosolyog rád és a kezét nyújtja. Halványan mosolyogva megfogod a kezét és hagyod, hogy bevezessen, majd besegítsen a kádba.
- Hmmm... ez nagyon finom - merülsz el élvezettel a tökéletes hőfokú vízben.
- Örülök, hogy jobban érzed magad.
- Köszönöm - mosolyogsz fel rá.
- Igazán nincs mit. Kérsz valamit enni?
- Valami könnyűt - sóhajtasz lehunyva szemeidet.
- Rendben - biccent, majd hálásan veszed, hogy magadra hagy.
Jól esik kicsit egyedül lenni a gondolataiddal, és relaxálni. Igen, hagyni fogod, hogy levegye a válladról a Jackkel kapcsolatos problémát. Tudod, hogy egyedül nem tudnál megbirkózni vele. Semmihez sincs most erőd, csak áztatni magad a finom, illatos vízben.
Néhány kellően hosszúnak tűnő perc múlva Dave visszasétál a vacsiddal. Könnyű, ahogy kérted: néhány szelet pirítós, gyümölcsjoghurt, és néhány darab friss gyümölcs. Kinyitod a szemed a köhintésre, és mikor meglátod a tálca tartalmát, hálásan pislogsz. A tálcának négy lába is van, így beleállíthatod a kádba. Pont, mintha asztalnál ennél. Dave letelepedik a kád szélére, és nézi, ahogy eszel.
- Te ettél már, kedves? - kérdezed tőle teli szájjal.
- Még nem. Majd ha végeztél. Lesz még néhány szabad perced addig, míg vacsizom... - kacsint.
- Rendben. Köszönöm, hogy ilyen megértő vagy.
Hamar eltünteted a sok finomságot a tálcáról, és jóllakottan bújsz a víz alá, teljes testeddel. Jólesik, ahogy fejedet is ellepi. Néhány pillanatig lent maradsz. És bár Dave már az ajtóban áll, még megvárja míg felbukkansz. Aztán egy mosoly kíséretében elvonul a konyhába enni.
Talán fél órát fürödhettél, mikor nagyon elunod. Kimászol, és megszárítkozol. Belebújsz puha köntösödbe, majd annak ölelésében befekszel az ágyba. Lassan leragad a szemed, és nem érted, Dave hol lehet.
"Eddig csak nem táplálkozik..." - gondolkodsz, de egyre nehezebb a fejed és a szemed. Nem tudod, mikor ébredsz arra, hogy szerelmed lágyan simogatja pocakod és szeméremdombod felváltva.
- Hmmmm.... mit szeretnél, nagyfiú? - csukod vissza a szemeidet lustán kérdezve, de a mosoly ott játszik a szád szélén.
- Szeretni téged... - suttogja rekedten - Szabad?
- Legyen?
- Én nagyon szeretném... Az utóbbi napokban nem volt túl sok időnk egymásra.... - csúsztatja lábaid közé a kezét.
- És a pici? - kérdezed még mindig csukott szemmel egy reszketeg sóhaj kíséretében, csak hogy húzd egy kicsit a fejét.
- Nem lesz semmi baja... - leheli érzékennyé vált melleidre, majd nagyon gyengéden szopogatni is kezdi megkeményedő bimbódat, míg ujjai pontosan úgy izgatnak, ahogy a leginkább szereted, s amitől a leggyorsabban benedvesedsz.
Te csak fekszel és élvezed a kényeztetéseit lehunyt szemmel, és mosolyogva hagyod, hogy csókjai lejjebb araszoljanak. Felkuncogsz, mikor leheletnyi puszikat ad a hasadra, hisz csiklandoz a borostája. Aztán elakad a lélegzeted, mikor fürge nyelvével lábaid közé siklik, hogy a végletekig korbácsolja vágyadat. Nem is sokáig bírod már. Finoman a hóna alá nyúlsz, és magadra húzod. Nem fekszik rád, csak a lábaid közé térdel. Megcsókolod a száját, majd a nyakán haladsz végig. Nagyon élvezi, és érzed ahogy merevségével tapogatja végig a hasadat. Majd egy kicsit lejjebb csúszik, és óvatosan beléd hatol. Nagyon finoman, és élvezettel.
- Szeretlek - suttogja a füledbe.
- Én is szeretlek - liheged fojtott hangon.
A gyengédség nem szűnik. Lassan csúszkál benned, és kezével rásegít az élvezetedre. Ujjai finoman szaladgálnak a csiklódon, és már görnyedsz a férfi alatt. Érzed, hogy itt az idő. Hirtelen belemarsz Dave hátába, amitől felmordul, és egyetlen elégedett lökéssel beléd préseli nedvét. Majd gyengéden megcsókolja lihegő szádat, és melléd fekszik. Mosolyogva hátat fordítasz neki, és beveszed magad a kiskiflibe. Ő pedig szerelmesen és boldogan kanyarodik köréd.
- Ez volt az első szeretkezésünk, mióta tudjuk, hogy gyerekünk lesz. Olyan izgalmas... - hallod, ahogy a füledbe susog.
- Igen, valóban - kuncogsz neki kicsit - Bár már ezelőtt is terhes voltam, édesem.
- Igazad, van! De ez akkor is más! - lelkendezik.
- Rendben - hagyod rá mosolyogva, és máris szusszansz egy nagyot, belefeledkezve illatába. Ő pedig mélyen a nyakadba temetkezik.
Pár nap múlva ráveszed magad, hogy felhívd a szüleidet és bejelentsd magatokat a hétvégére. Izgatottan lépsz be a szülői házba, és bemutatjátok az illedelmes kislányt, aki apja kezét szorongatja bíztatásért. Szerencsére a szüleid hamar elfogadják Rosie-t, úgyhogy egy "problémával" kevesebb...
Aztán bejelentitek a nagy hírt, amire először nem is tudnak mit reagálni a szüleid, aztán anyukád a nyakadban köt ki, apukád pedig boldogan mosolyogva ölel át, majd ezt a procedúrát Dave-vel is elismétlik, miközben gratulálnak. Pár perc múlva már azt tervezgetik, hogy mit fognak a kicsinek venni és hogy hova fog iskolába járni. Te csak nevetsz Dave fejét látva erre, és hagyod, hogy a szüleid beleélhessék magukat a nagyszülőség gondolatába.
Rohamos gyorsasággal közeledik az augusztus eleje, s te örömmel segítesz Rosie-val együtt Bela-nak a készülődésben. Ma mentek vissza a menyasszonyi ruhája végleges változatáért. Még utoljára igazítanak rajta, hogy a hétvégi esküvőn tökéletesen álljon rajta.
- Jaj, Lilith, úgy nézek ki benne, mint egy tehén! - panaszkodik enyhén domborodó hasán igazgatva a ruhát, ahogy a tükörben fordul ide-oda, hogy minden szögből megnézhesse problémája forrását.
- Ugyan már, drága! Dehogy vagy tehén! Szerintem nagyon édes a kis pocakod - mosolyogsz rá.
- Ó valóban? Akkor te miért nem esküdsz terhesen?
- Hát... hát mert mire én odáig eljutnék, már úgy nézne ki a hasam, mintha egy görögdinnyét passzíroztam volna a ruhám alá. Na azt már nem szeretném. De a te pocid nagyon édes, nem igaz, Rosie?
- Ó dehogynem! - mosolyog virágos kis ruhájában, ugyanis ő lesz a koszorúslány, te meg Bela tanúja. Tom az egyik közeli barátját választotta, így Dave-nek csak a te kísérésed jut, de nem bánja ezt a nemes feladatot sem.
Az utolsó napok elrohannak, és máris augusztus 9-e reggele van. Te Bela-nál aludtál, mint a régi időkben, hogy reggeltől azonnal tudj neki segíteni. Persze két terhes nővel nem igazán könnyű, így Tom átköltözött a barátjához éjjelre. Rosie az apjával jön majd. A délelőtt hamar elszalad. Szerencsére már Bela sincsen rosszul reggelente, így egy-egy hatalmas adag reggeli után meg is érkezik a fodrász és a kozmetikus. Őket te hívtad, még a fotózásról. Szóval profik. Bela nagyon hálás érte, és izgatottan fészkelődik a székében. És persze szinte tízpercenként jár pisilni... veled felváltva. De a két szakember nem bánja, mert a hangulat remek. Úgy egyeztetek meg a fiúkkal, hogy kettőre készen lesztek. Az esküvő négykor kezdődik, de oda is kell érni. Azt persze nem felejtettétek el, hogy a helyet még mindig nem tudjátok. Hiszen ezt még anno Dave vállalta el, meglepetés gyanánt.
Fél kettőre mindennel sikerül elkészülni. Rajtatok a csodálatos ruhátok, és egyszerűen meseszépek vagytok. Álltok a tükör előtt, és egymás dicséritek, sűrűn pislogva, hiszen ha lesírjátok a sminket, már nem lesz idő megigazítani.
- Annyira boldog vagyok, Lilith - mondja Bela kissé orrhangon.
- Én is! - mosolyogsz vissza - Te vagy a legjobb barátnőm, és annyira jó veled örülni! - erre megölelitek egymást, majd dudálnak. Kinézel az ablakon, és meglepetésedben ugrasz egyet. Bela nem tudja elképzelni, mi bajod így odaszalad.
- Jól vagy, drágám?!? A baba? - kérdezi ijedten.
- Jaj, Bela, a baba jól van. Inkább néz ki!! - nevetsz. Bela-nak elakad a lélegzete. Ugyanis megjött értetek a kocsi. Illetve egy hatalmas fehér limuzin áll a sor elején, sötétített ablakokkal, gyönyörű csokorral a motorháztetőn, és rengeteg selyemszalaggal díszítve. Kicsivel hátrébb egy ugyanolyan típusú koromfekete limuzin áll, szintén sötét ablakokkal, és egy markánsabb csokorral. Ebben ül a vőlegény. A hagyományokhoz híven a menyasszony és a vőlegény külön autóval érkezik a szertartásra. A két limuzin mögött egy fekete Chrysler C300-as áll, ami mellesleg a te egyik álomautód. Mellette pedig Dave és Rosie. Ebből már kitalálod, hogy ezzel mentek ti.
- Na de hogyan... és ki...? - tátog Bela.
- Ő... - és mosolyogva hátrébb mutatsz, a limuzinok mögé.
- Dave? Na de miért? - néz rád könnyes szemekkel.
- Mert szeret benneteket, és tökéletes napot akar. Ezért a meglepetés hely is! - kacsintasz, de persze még te sem tudod, hova is mentek. Összeszeditek magatokat az első sokk után, és magatokhoz veszitek aprócska táskáitokat. Az ajtóban még egy utolsó igazítás a lekönnyezett sminkeken, és lementek. Odalent a sofőr várja Bela-t, és kinyitja neki az ajtót. Megvárod míg Bela elhelyezkedik, és elindulsz a párod felé. Félúton találkoztok, és egy elismerő mosollyal hajol meg előtted, majd a karját nyújtja.
- Nos hercegnőm? Mehetünk?
- Természetesen - karolsz bele szerelmesen - És köszönöm. Bela csak úgy ragyog.
- Nagyon szívesen, életem - és kacsint egyet, hisz még van egy meglepetése a hellyel. Beszálltok a kocsiba, majd dudajelre elindul a konvoj eleje, és ekkor veszed csak észre, hogy időközben rendőri kíséret is érkezett. Sziréna nélkül, de villogóval biztosítják az utat elölről és hátulról is. Ámuldozol még, aztán egy forró csókot lehelsz Dave szájára. Rosie pedig csak nevetgél rajtatok.
Legszívesebben barátnőd kezét szorongatnád a fehér limuzinban és figyelnéd az arcát, ahogy lassan megérkeztek a Central Parkba. Normális esetben nem mehetnétek be kocsival - valószínűleg ezért a rendőri kíséret - de most simán behajtotok, és lassan megálltok egy gyönyörűen feldíszített pavilonnál. Ahogy kitekintesz, felsikkantasz.
- De hisz itt ismerte meg egymást Bela és Tom!!! Édes, ez nagyon jó ötlet volt!!! - nyomsz egy csókot a szájára, majd már pattansz is ki a kocsiból, hogy átülj Bela-hoz, aki elővigyázatosan a limóban marad míg Tom elfoglalja a helyét. Nem szeretné, hogy az esküvő előtt meglássa a ruháját, nehogy balszerencsét hozzon. Pár perc múlva, mikor már kicsit lenyugodtatok és kibeszéltétek, hogy micsoda lovag a párod, Bela apukája nyitja ki a kocsiajtót mosolyogva.
- Kisszívem, Tom elfoglalta a helyét, mint ahogy a vendégek többsége is, úgyhogy mindjárt mi jövünk! Gyere csak! - fogja meg barátnőd kezét, majd követed őt te is. A kocsi előtt még egyszer átöleled barátnődet és próbáljátok nem elsírni magatokat, aztán mivel te vagy a tanú, előre sietsz Dave-vel és Rosie-val, hogy elfoglald a helyedet.
Már mindenki a helyén, és tűkön ültök. Illetve áll, akinek állnia kell. Hamarosan felhangzik a nászinduló, kicsit más hangszerelésben, de kiváló. Az átdolgozást nem is csinálhatta volna más, mint a Mode. Bela egyből ráismer, és persze te is. Ránézel párodra, de ő csak mosolyog maga elé. Ahogy felhangzik a zene, Bela és az apja mosolyogva fordulnak be a hófehér székekből kirakott sorok közé. Tom arca felragyog, mikor meglátja. A menyasszony egyszerűen gyönyörű, és tündököl. Mindenki feláll, és némán nézik, ahogy bevonul. Az oltár előtt apja felemeli fátylát, és még egy utolsó és védelmező atyai csókot lehel Bela arcára.
- Most átadom neked, Tom! Innentől te vigyázol rá! - mondja ünnepélyesen a férfi, és könnyes szemmel átadja lánya kezét Tomnak.
- Ígérem, hogy óvni fogom mindentől! - veszi át leendő aráját ugyanolyan ünnepélyesen, és tisztelettudóan. Az esküvő megkezdődik. A násznép leül. Ti is, a legelső sorba. Rosie tátott szájjal figyeli a párt, és a beszédet.
A szertartáson hamarosan előkerülnek a zsebkendők is, neked érzékeny állapotban épp Dave törölgeti le gyengéden a könnyeidet, mire rámosolyogsz, és egy csókot nyomsz a szájára, majd visszafordulsz a barátnődékhez, akik pont akkor mondják ki a boldogító igent, s hamarosan meg is csókolhatják egymást. Elmosolyodsz, mikor Tom a csók közben Bela enyhén dudorodó hasára teszi a kezét.
Aztán látod, hogy barátnőd sminkje is elkenődött kicsit, mikor teli szájjal vigyorogva kézen fogja Tomot és elindulnak a széksorok között. Mielőtt beszállnának a fehér limuzinba, Bela megfordul és eldobja a csokrát... amit egy kis nyújtózkodás után természetesen te kapsz el, mint legjobb barátnője és a következő nő, akinek bekötik a fejét. Mindentudóan mosolyogsz a melletted álló párodra, akin megint csak őrült jól áll a fekete öltöny, mely ezúttal az esemény tiszteletére kicsit fényesebb anyagból készült, s alá most fehér inget és még hozzá illő nyakkendőt is kötött, noha tudod, hogy ha teheti, hanyagolja a nyakkendőt. Visszamosolyogva karolja át a derekadat és húz magához, hogy egy csókot nyomjon a szádra, majd hagyod, hogy Rosie is átölelje kacagva a derekadat.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés