|
30. Fejezet
2008.09.06. 11:28
30.
"Ne néz rá, ne nézz rá! Így is remegnek a térdeid, hát még ha a szemébe néznél" - mondogatod magadnak, és közben rendületlenül mosolyogsz. Végül megérkeztek az oltár elé, és apád egy utolsó óvó csókkal átadja kezed a vőlegénynek. Végre ránézel, és megremegsz. De az ő keze is remeg, ahogy elfogad apádtól. Mindketten odafordultok az anyakönyvvezetőhöz, és végre kezdetét veszi a szertartás. Szüleid hüppögését hallod olykor az első sorból. De minden nagyon szép, és szinte el vagy varázsolva.
Nem is nagyon fogod fel az anyakönyvvezető szavait, csak automatikusan mondod az eskü szövegét, mert Dave érzelmekkel teli tekintete nem engedi a tiedet. A fogadalmaitok szövegénél azonban már kicsit szipogsz, és mikor lehunyod a szemed, hogy megcsókoljon, érzed, hogy amint szája a tiedhez ér, végigfut arcodon két kis könnycsepp. Nem hitted volna, hogy idáig eljuttok, és viszonylag ilyen rövid idő alatt.
Mikor véget ér a csókotok és megérzed a karikagyűrűdet is az ujjadon, olyan, mintha kipukkanna az a buborék, amiben eddig voltatok, s meghallod a tapsot és az éljenzéseket. Mosolyogva csókolod meg újra a vakuk fényében immár férjedet és egy hatalmas vigyorral fordulsz a vendégek felé, hogy kéz a kézben elindulhassatok a széksorok között a sátor felé, ahol már minden készen áll a fogadásotokra.
- Lélegzetelállítóan gyönyörű vagy, kis feleségem! - suttogja Dave a füledbe, mire úgy érzed, hogy elájulsz bársonyos hangjától és a tudattól, hogy mától fogva Mrs. Gahan vagy és tied ez a csodálatos férfi!!
Legszívesebben sikítozva rohangálnád körül, azt kiabálva, hogy „ő az enyém, ő az enyém!", de persze nem teszed, mert elég hülyén venné ki magát. Ezen a gondolaton elmosolyodsz, és hagyod, hogy bevezessen a fehér sátorba, aminek három nyitott oldala biztosítja a szabad légmozgást is.
Amint leültök az asztalhoz, egy újabb csókot kapsz tőle, s látod, hogy le sem tudja venni rólad a szemét, csak gyönyörködik benned.
- Szeretlek, Lilith, teljes szívemből, őrülten! - súgja újra csak neked, mire meghatottan pislogsz vissza rá, főleg mikor megérzed meleg kezét a hasadon - És őt is jobban fogom szeretni az életemnél is - teszi még hozzá, mire érzed, hogy megint potyogni kezdenek a könnyeid, amiket gyengéden letörölget zakója zsebéből előhúzott textil zsebkendőjével.
- Köszönöm - nyögöd meghatottan, és finoman megcsókolod a száját - Most már a férjem vagy... de furcsa - jegyzed meg, szinte csak magadnak, mosolyogsz, és nézed a tömeget. Dave hallotta, amit mondtál, de nem reagál. Legalábbis nem hallod.
- "Én pici feleségem..." - sóhajtja a nem létező bajusza alatt, és ő is a tömeget nézi, ahogy ellepik az asztalokat. Mivel a svédasztal meg van terítve, mindenki rárabolt. A pincérek meg nem győzik utána tölteni. Az italos pincérek tálcákkal a kezükben járják a sátrat, és mindenkit kiszolgálnak. De akár az ideiglenesen felállított bárpulthoz is oda lehet ülni. Miután nyugodtan körbe néztetek, folyamatosan érkeznek a gratulálók. Rokonok, barátok. Mindenki nagyon boldog és büszke. Szemeddel hirtelen Rosie-t keresed. Semmit nem tudsz róla, amióta kijöttetek a szobából. Aztán észre is veszed gyorsan. A rokon gyerekekkel szaladgálnak. Odainted magadhoz, majd mutatsz neki egy trükköt.
- Gyere csak nagylány! - hívogatod az ujjaddal, és kacsintasz egyet. Egy gyors mozdulat, és lecsatoltad az uszályát. Most már csak lábszárközépig ér a selyem ruhácska. - Így ni! Most már akadálytalanul szaladgálhatsz! - mosolyogsz kedvesen.
- Lilith!! De jóó! Ezt nem is tudtam! - lelkendezik a lányka körbeforogva.
- Mert nem ilyen volt. Én szabattam át, direkt neked... tudtam, hogy rohangálni fogsz majd... - súgod a fülébe, miközben imitálva a nagy titkot, eltakarod a szád a kezeddel. Persze Dave mindent lát és hall, és elmosolyodik. Miután elrohan a gyermek, hogy tovább játszhasson, meg is jegyzi:
- Nahát, hogy te mindenre gondolsz... ezt is szeretem benned. És direkt csak neki... egy angyal vagy - és kézcsókkal köszöni meg. Miközben enyelegtek megérkeznek a szüleid és Bela-ék is az asztalhoz, és lehuppannak. Végre nekik is lehet egy kicsit lazítani.
- Anya... nagyon köszönöm. Csodálatos napot szereztél nekem - szipogod boldogan - És te is apa. Boldog vagyok, hogy te vittél az oltárhoz. És Bela, ha te nem lennél... valószínűleg még a kádban áznék... - grimaszolsz egyet a lány felé. Erre persze mindenki felnevet.
Egy darabig jó hangulatban elbeszélgettek, majd újdonsült férjed fülébe súgod, hogy kimész a mosdóba. Ezt egy biccentéssel nyugtázza, majd kortyol még egyet pezsgőjéből és visszafordul Tomhoz.
Te hamar túl is esel a házban a procedúrán és még a sminkedet is sikerül felfrissítened kicsit. Kifele már nem olyan sima az utad, de nem bánod, hogy újra meg újra megállítanak az ismerősök és a számodra még ismeretlen rokonok, akik Dave oldaláról érkeztek. Már zsong a fejed a sok Gahan nevétől, de csak rendületlenül mosolyogsz és osztogatod a puszikat. Párszor el is rohan melletted Rosie a többi gyerekkel, amit nevetve figyelsz, aztán utadat az asztalotok felé vennéd, mikor meglátsz egy sötét öltönyös ismerős alakot egyik kezével a zsebében, a másikban egy pohár pezsgővel. Téged néz.
- Jack?! - suttogod magad elé és érzed, ahogy végigsiklik rajtad a tekintete egy hosszabb pillanatig megállva a még szinte észrevehetetlen pocakodon. Először nem tudod, hogy mit tegyél, de aztán lassan elindulsz felé.
Úgy érezed, kilométereket gyalogolsz, és órákat, mire odaérsz hozzá. Persze közben ő is halad feléd. És nem tudod, mire számíts. Közeledtetekben a válla fölött pont odalátsz az asztalotokhoz, és Dave tekintetét keresed, már-már szinte kétségbeesetten. Mintha megérezné. Hirtelen felpillant, és egyenesen a szemedbe fúrja tekintetét. Érzi egyetlen villanásból, hogy segítségre van szükséged, mert ezt már nem bírod el egyedül.
- Elnézést kérek, csak egy pár pillanat - szabadkozik, és feláll az asztaltól, majd határozott léptekkel elindul feléd. Hálásan nézed közeledő alakját, és szinte egyszerre találkoztok mindhárman. Dave melléd lép, és átöleli derekadat. Hálás vagy a közelségéért. Nem tudod, mi lett volna nélküle, de ezen kár is gondolkozni. Aztán mosolyogva üdvözli fiát.
- Szervusz fiam! Örülök, hogy itt vagy! - nyújtja a kezét Dave, és Jack fogadja is.
- Én is örülök, Jack - mondod kissé halkan, mert remeg a hangod. És lassan a térded is... mint a kocsonya. A fiú rád néz, és nem is tudod hirtelen meghatározni, hogy mit látsz a kifejezésében.
Ahogy jobban megfigyeled, a fájdalom és a zavartság keveredik benne. De az előbbit próbálja minél inkább elrejteni.
- Nos... nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan sor kerül az esküvőtökre... - köszörüli meg óvatosan a torkát.
- Hát... nem akartunk várni - szólal meg újra Dave - Minden megvolt, úgyhogy nem tudtuk mire kéne még várnunk - gesztikulál a szabad kezében tartott pezsgővel, majd kortyol is belőle egyet.
- Értem... - válaszol röviden Jack egy rövidet biccentve, majd újra rád néz és egy perc kínos csend után folytatja: - Lilith, gyönyörű vagy... Szinte ragyogsz a boldogságtól... ahogy... néztelek titeket, rájöttem, hogy igazad volt... Tényleg sokkal boldogabb vagy vele... főleg most, hogy útban a baba... - állapodik meg újra a hasadon a tekintete, és éppen elkapod a felvillanó fájdalmat és enyhe féltékenységet.
- Figyelj Jack, sajnálom, amit mondtam. Elborult az agyam. Nem akartalak megbántani... tudom, hogy így is elég bonyolult érzelmileg ez a helyzet...
- Nem, hagyd csak, már nem számít. Önző voltam. De most örülök, hogy boldognak látlak... mindkettőtöket... - pillant az apjára, majd újra rád -... de főleg téged. Hát... gratulálok, és üdv a családban - emeli meg a poharát rátok, és látod a szemében, hogy annak ellenére, hogy fáj neki még valahol a dolog, megbocsátott nektek.
Nem tudod türtőztetni magad és egy pillanat múlva már a nyakában találod magad, ahogy megkönnyebbülten és egy nagyot sóhajtva szorosan átöleled. Érzed, hogy megdöbben, ahogy sejted, hogy Dave-et is megleped ezzel a kitöréseddel.
És igazad is lett. Amikor lekászálódsz Jack nyakából, és végre megfordulsz, a párod elkerekedett szemekkel figyel.
- Khmm... csak megkönnyebbültem...végre - próbálod menteni a helyzetet. Aztán gondolsz egyet és... - Jaj ugyan már, most már valóban családtag vagyok, és a feleséged. Hagyd abba a féltékenykedést, kérlek. Ugyan, ez hülyén hangzik, és ne haragudj meg Jack, nem sértésnek szánom, de... most már a mostoha fiam vagy... vagy mi - nézel összezavarodva hol Dave-re, hol Jack-re. - "Valaki mentse már a helyzetet!" - gondolod magadban. Szerencsére Jack nem bírja tovább nézni a szenvedésed, és röhögésben tör ki.
- Oké... mami... tényleg hülyén hangzik. Apa, nyugi, minden rendben. Már megemésztettem a dolgokat, és valóban örülök. Csak mindent olyan hirtelen csináltatok, hogy kissé... nagyon meglepett - ráncolja a homlokát.
- Ahhamm... - dünnyögi a férj - Jól van na! - nevet végül - Semmi bajom! Örülök, ha valóban így érzel Jack. Odajönnél velünk az asztalunkhoz?
- Természetesen, ha már ilyen kedvesen invitáltok - és a másik oldaladra lépve nyújtja a karját. Így már két férfi által támogatva sétálsz remegő térdekkel. Azt hitted, mindent elrontottál. De szerencsére megint tévedtél. Az asztalhoz érve mindenkinek bemutatjátok a fiút. Bela-ék már ismerik, és kissé feszengve üdvözlik. Természetesen a családod is beazonosítja az exedet benne. De nem szólnak semmit, és nem is mutatják. Ennek örülsz, és lassan ugyan, de feloldódik a hangulat újra.
Le sem tagadhatod magad előtt, hogy ez az est egyik legszebb ajándéka, hogy végre látod apát és fiát viccelődni és nevetni! Úgy érzed, hogy egy mázsás kőtől szabadultál meg megint. Időnként elhívnak téged vagy épp Dave-et az asztaltól, mert már javában folyik a tánc, és miután megtáncoltattad Rosie-t, vagy éppen ő téged, látod, hogy Dave az anyukájával táncol épp, akiben egy nagyon kedves hölgyet ismertél meg pár órája.
Mikor visszamennél az asztalhoz, hirtelen a kicsit bizonytalanul, félszegen álldogáló Jack keze kúszik be a képbe.
- Lehet, hogy nem a legjobb ötlet, de táncolnál velem? - kérdi halkan kezét nyújtva.
- Hát... persze - mosolyodsz el miután lenyelted meglepettségedet, és hagyod, hogy visszavezessen a táncparkettre, ahol zavarodat tetézve egy lassabb szám következik. De most már nincs menekvés, végig kell táncolnod vele, hisz nem akarod újra megsérteni és veszélyeztetni a törékeny és frissen visszaállított békét. Egyszer elkapod a szemed sarkából, hogy Dave megfeszülő állal titeket néz, főleg azt, hogy fia keze hozzáér a derekadhoz, ami persze teljesen természetes, de... hát ő Dave Gahan... Mégis visszafordul anyukájához, aki épp kérdez tőle valamit, ti pedig folytatjátok a lassúzást.
- Kicsit kényelmetlen, ugye? - kérdezi oldva a hangulatot.
- Hát... igen. Kicsit. Fura helyzet.
- Nyugalom. Semmi hátsó szándékom nincs. Békével jöttem! - vigyorog. Végre úgy tűnik őszintén. Visszamosolyogsz, de azért szeretnéd, ha már vége lenne a számnak. El is jön lassan, és megköszönöd a táncot.
- Visszakísérnél az asztalhoz, ha megkérlek? - kérdezed tőle finoman - Azt hiszem, kicsit elfáradtam - és nyomatékosítva mondandód megfogod a hasad. Kissé visszaélsz a helyzettel, de a cél szentesíti az eszközt.
- Természetesen! - és már nyújtja is karját. Dave a szeme sarkából kísér benneteket. Ránézel, és biccentesz egyet. Erre elmosolyodik, és visszafordul a partneréhez. Visszaérve leülsz Bela mellé. Jack elnézést kér, és távozik valahova.
- Te Lilith! Fantasztikus ez az esküvő! - áradozik Bela a felpolcolt lábával. Már kissé túltáncolta magát. De morcosan veszed észre, hogy lassanként neked is bedagad a bokád. Így mindketten felpakolt lábakkal ültök, és legeltetitek a szemeiteket. Tom épp Rosie-val ropja, míg Dave az egyik unokatestvéreddel táncol.
- Igen... remek este... - nyugtázod hosszú idő után - És végre szent a béke.
Lassan elmúlik az éjjel, és egyre kevesebben bírják a pörgést. Nagyjából mindenki leült az asztalokhoz, és a zene is lehalkult... és le is lassult. Épp jó beszélgetéshez. Szinte minden asztalnál ülnek, és már mindenki megismert mindenkit. Rosie már nagyon nehezen bírja nyitva tartani a szemét, így a többi gyerekkel a földre terített vastag pléden hasalnak, és még támasztják a fejüket. De szép sorban mind kidől. Ti is hullák vagytok. Megviseltek, de boldogok.
Akik a közelben laknak, azok lassan elköszönnek, pár vendég a vendégszobáitokban fog aludni, a többiek meg visszaszállingóznak lassan a szállodai szobájukba. Dave időközben bevitte az elaludt lányát a házba lefektetni, míg te Bela-éktól búcsúzol, aki már le se tagadhatná, hogy áldott állapotban van.
Nagyot szusszanva lépsz be a szobátokba, úgy érzed magad, mint egy elhasznált felmosórongy. Fájnak a lábaid meg a hátad is, de azért mosolyogsz, ahogy tekinteted a felhalmozott nászajándékokra esik. Lent is láttál egy rakatot a nappaliban, ezek valószínűleg azok lehetnek, amik lent már nem fértek el. Ekkor lép be a kilazított nyakkendős férjed...
- A férjem! - kapod a szád elé kezed, ahogy ezt hangosan és döbbenten ki is mondod.
Dave értetlenkedve néz hátra mindkét válla mögött, de a mosoly ott bujkál a szája szegletében. - Ja hogy én?! Hát... úgy tűnik bekötöttem a fejed, édes kicsi feleségem... - lép oda hozzád és felsegít mindkét kezedet fogva.
- Uramatyám, mibe mentem bele? - sóhajtasz színpadiasan, miközben hagyod, hogy kisegítsen végre a ruhádból, míg te őt vetkőzteted. Többre persze egyikőtöknek sincs energiája, csak simogatjátok egymást először az ágy mellett állva, majd lefeküdve szorosan ölelitek egymást és egymás fáradt tekintetét fürkészitek. Először fogtok férj és feleségként együtt aludni... Férj és feleség... jóban, rosszban... amíg a halál el nem választ...
- Szeretlek, Dave. Nagyon szeretlek - simogatod meg az arcát, s ettől megcsillan mindkét gyűrűd az ujjadon, mire elmosolyodsz, de nem szakadsz el meleg tekintetétől, melyből sugárzik feléd mély szerelme.
- Én is szeretlek, Lilith Rickman Gahan - mosolyog rád.
Sokáig nézitek még egymást, de egyébhez nincs erőtök. Nagyon hosszú volt a nap. Végül így, egymás karjaiban alszotok el, teljes nyugalomban, már hivatalosan is férj és feleségként. Éjjel a nap eseményeinek hatására álmokat látsz, és elég zaklatottan alszol. Álmodban hatalmas pocakkal sétálsz Dave-vel az oldaladon, szerelmesen, a parkban. Aztán hirtelen már a szülőszobában találod magad, és mindenki fejvesztve rohangál körülötted. Nem értesz semmit, hiszen nem mondanak neked semmit. Dave nincs sehol, és rettentően félsz. A következő zuhanás után egy temetésen vagy, de azt sem tudod, kit temetnek. Sok az ismerős arc, de van, akit sosem láttál még. A koporsót sem látod. Hirtelen zihálva ébredsz. Már nem bírod tovább ezt a kínzást.
Felülsz az ágyban, és mélyeket lélegzel, miközben kezeiddel leellenőrzöd a pocaklakót. Dave azonnal felkel, és megfogja kezeiden keresztül a hasadat. Rögtön azt hiszi, hogy a babával van baj.
- Mi a baj édesem? Fáj valamid?? - kérdezi aggódva, és azonnal kinyílik a szeme.
- Csak rosszat álmodtam. Azt hiszem... túl izgalmas volt ez a nap, és sokat is ettem... - mondod még mindig kissé zihálva.
- Nyugodj meg, jó helyen vagy... édes kis feleségem. Mellettem semmi baj nem érhet, soha többé, mert nem engedem. Én mindig vigyázok rád, és mindig veled leszek - mosolyog megnyugtatóan, és átölelve visszafektet maga mellé.
- Rendben... menni fog... megnyugszom... - fúrod magad a mellkasába, és szorosan hozzásimulsz. Szinte kapaszkodsz belé, nehogy elszálljon mellőled. Félálomban, még attól félsz, hogy a mai nap volt egy szimpla álom.
- Aludj csak kicsim... - ringat újra álomba. És megvárja, míg valóban újra egyenletesen lélegzel.
Mivel alszol, sejtelmed sincs róla, hogy Dave még meddig figyel téged vigyázó szemeivel, s átölelve egyre csak simogatja a válladat és a hátadat, hogy teljesen megnyugodj. Tudja, hogy nagyon kifárasztott ez a nap és egy kis bűntudatot érez amiatt, hogy sürgette az esküvőt és terhesen kellett kitenned magad ennek a sok izgalomnak. De úgy tűnik semmi baj nem történt, sikeresen átvészeltétek ezt a napot. Pár nap múlva meg mentek pihenni a nászútra is. Már előre mosolyog azon, hogy mit fog Lilith szólni az úti célhoz.
Ahogy nézte az alvó szépséget, eljátszott a közös jövőjük gondolatával. Vajon milyen lesz? Úgy érezte, hogy most igazán révbe ért végre, és mindent megtenne azért, hogy semmiben se szenvedjen hiányt sem ifjú felesége, sem a születendő pici. Mindenképp minden erejével meg fogja védeni őket, bárki is akarna rosszat nekik ebben a kegyetlen világban.
Már alig várta, hogy a karjaiban tarthassa a pici jövevényt. Nem is tudta eldönteni, hogy kislányt vagy kisfiút akar-e inkább. Végül a már ilyenkor megszokott válaszhoz ért: csak egészséges legyen!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés