|
33. Fejezet
2008.09.06. 11:33
33.
Úgy alszol, mint akit fejbe vertek és csak kora délután nyitod ki kómás szemeidet, hogy felnézz a párnáról. Dave éjjeli szekrényén ott a laptopja, szóval sejted, hogy egyszer már fent volt, de most megint melletted hortyog halkan, szokás szerint szétvetett tagokkal. A hátadra fordulsz és nyújtózol egyet, majd halkan felkuncogsz, ahogy végignézel magadon és látod, hogy eléggé rád csavarodott a lepedő. Mocorgásodra Dave is kinyitja álmos szemeit, s pont addigra fókuszál be, mikor egy hatalmasat kordul a gyomrod. Ezen te újra felkuncogsz, ő meg elmosolyodik, majd egy nagyot ásít.
- Azt hiszem, éhesek vagyunk idebenn... - hümmögsz beletúrva szanaszét álló hajába.
Válaszul csak mordul egyet és átnyújtja a szobában található étlapot, amit mohón böngészni is kezdesz. Megragadva a kagylót mindenfélét összerendelsz és megkérded, hogy párod mit enne, majd azt is a listához csapod, illetve kérsz egy szobalányt is, hogy húzzák át az ágyat.
- És addig mit csinálunk? - hümmög Dave alvástól rekedten.
- Mit, mit, hát lefürdünk közösen! – kacsintasz és már pattansz is ki az ágyból, s örülsz, hogy most nincs hányingered. Le is rántod a vékony lepedőt párodról. - Ejhaaa - vigyorogsz ágyékára, mintha még sosem láttad volna a kisfickót.
- Hé, hé, hé, ez meg mi volt? - méltatlankodik, s hagyja, hogy megragadd a kezét és megpróbáld kirángatni az ágyból. Te csak nyelvet öltesz rá és felnevetsz.
Sikeresen elrángatod a fürdőig, ahol is letámasztod a kád szélére. Nevetsz rajta, hiszen félig még mindig csukva van a szeme, és csak arra képes, hogy leüljön a hideg kádra.
- Ááá!! Ez hideg... - jegyzi meg a visítás után, de azért nem áll fel.
- Naná. A jó meleg ágyikó után... na de mindjárt itt a finom fürdő - és már engeded is a meleg vizet. Teszel bele illatos habfürdőt, és frissítő fürdősót is. Aztán karon fogod Dave-et, és beleülteted a kádba. - Mint egy nagy gyerek - morcoskodsz, mikor eléggé esetlenül emelgeti át a lábait a kád falán. Közben persze egyik lábfeje beleakad, és majdnem fejjel érkezik a vízbe.
- Jól van naaa... korán van - mondja félig morcosan, félig vigyorogva. Érzi, hogy mulattat a szerencsétlenségével.
- Bezzeg tegnap mozgékonyabb voltál, drágám... - kacsintasz rá - Ejtőzz csak, én megvárom a pincért. Valakinek be kell engedni. Aztán hozom a reggelit. Jó lesz ha itt eszünk? - kérdezed, és közben összefogod kissé zilált tincseidet. Aztán magadra kapsz egy köntös, hogy mégse meztelenül fogadd a reggelit.
- Persze szívem... - nyögdécseli, de már kopogtatnak is. A pincérnek jókora borravalót adsz, és persze a szobalány is megérdemli. Eléggé furcsa arcot vág, amikor meglátja a barnás színben pompázó lepedőt.
- Ööö... csak csoki... ne aggódjon - hebeged zavarodban, aztán betolod a zsúrkocsit a fürdőbe. Az első, amit párod kezébe nyomsz, az egy jó erős kávé. Aztán leveszed a puha köntöst, és becsusszansz mellé a kádba. A fejed búbjáig elmerülsz, és ázol néhány másodpercet. Aztán iszol egy kis gyümölcsteát. Ez is serkent némileg, és még finom is. Aztán szépen lassan elpusztítotok mindent. Dave is rettentően megéhezett. Nem is csoda, hiszen ő is kidolgozta magát az éjjel. Te pedig kettő helyett eszel, szóval még mindig leelőzöd.
Miután megetted az utolsó falat csokis banánt is, elégedetten sóhajtasz fel és merülsz vissza a kádba teli pocakodon nyugtatva egyik kezedet.
- Na most már sokkal jobb. Elégedettek vagyunk mindketten.
- Hát remélem is, mert kieszel a vagyonomból - viccelődik némileg magához térve a kávétól és a kajától.
- Nah már megint ezzel jössz? Vigyázz, mert legközelebb dupla ennyit fogok rendelni, hogy alapja is legyen a félelmednek - kuncogsz és odamászol hozzá a vízben, hogy egy csókot nyomhass a szájára, majd nagyot szusszanva az ölébe ülsz és hagyod, hogy a víz alatt megint a hasadat simogassa.
- Nem baj, nőjetek csak! - puszilja meg a halántékodat - Már alig várom, hogy nagyobb legyen a hasad!
- Hát tényleg lehet benne valami, hogy szereted a terhes nőket.
- Tévedés ne essék, csak a tőlem terhes nőket szeretem... Annyira kívánatosak... és a tudat, hogy miattam gömbölyödnek....
- Így már más... Nos mit csinálunk ma?
- Hát... azt hiszem, először is kimászunk a kádból, mivel már másfél órája ázunk, és lassan nem marad rajtunk bőr - nevet.
- Miért... hmm.... - nézed az ujjaid belső felét - Itt még nem ráncos a bőröm... - kacagsz fel.
- Ééédeseeem... ez olyan gyerekes volt! - nevet rekedten, és közben már mászik ki alólad. Te persze rátehénkedsz direkt, hogy még nehezebb dolga legyen. Ennek a vergődésnek az lett az eredménye, hogy úszik az egész fürdő a kilocsolt víztől. - Remek!! Takarítónőt is hívtál, vagy csak a szobalányt az ágynemű miatt?
- Majd hívok... - duzzogsz, és a víz alá meríted fejed. Dave figyel egy ideig, majd felrángat.
- Jó, most már hajat is mostál. Remek. Kimászhatsz - tartja neked a törölközőt, és amikor felállsz végre köréd csavarja. Aztán kiemel a kádból és becipel az immár tiszta ágyra.
- Akkor? Mit is csinálunk ma?
- Hát én úgy gondoltam, hogy... megnézhetnénk itt Delhi-ben a Raj Ghat-ot, Mahatma Ghandi síremlékét. Aztán átmehetnénk Agrába, és megnézhetnénk a Taj Mahal-t. Tudom, mennyire szereted. Meg persze a Vörös Erődöt, a Birodalom első palotáját. Meg a többi nevezetességet, ami még útba esik. Aztán holnap másik várost nézünk meg. Mondjuk Jaipur-t.
- Honnan tudsz te ennyit? - csodálkozol kedvesed felkészültségén.
- Hát... mondjuk, hogy hamarabb keltem, mint te - nevet. Aztán végre mindketten felöltöztök. Ennyi utazáshoz kényelmes göncbe bújsz te is.
Még mindig mosolyogsz rajta a liftben állva, hogy kedvesed csak miattad készült fel így a látnivalókból. Ezt nagyon édesnek találod és nyomsz is egy puszit az arcára.
- Ezt miért kaptam? - vigyorodik el.
- Amiért felkészültél idegenvezetésből - vonsz vállat.
- Hát azt azért nem mondhatnám - csúsztatja egyik kezét védelmezőn a derekadra - Csak átnéztem pár weboldalt. Majd te mesélsz nekem arról, hogy miket is látunk, és mit kell tudni róluk, rendben? Én vajmi keveset konyítok Indiához. Csak azt tudom, hogy finom a kajájuk - tessékel ki a liftből derekadról a fenekedre csúsztatva a kezét kicsit meg is paskolva, hogy indulj már el.
Újra felkuncogsz - Na jól van, jól van - fogod meg a kezét s kiléptek a szállodából. Szinte mellkason vág a meleg, amihez mindkettőtöknek hozzá kell szoknia, s amit annyira nem szeretsz, de nem hagyod, hogy ez elvegye a kedvedet és megakadályozza a csodálatos utazásotokat. Ellenőrzöd, hogy raktál-e be elegendő vizet kis hátizsákodba, majd egyből kortyolsz is, miközben követed férjedet. "Uh, még mindig furcsa férjként gondolni rá..." - mélázol el megtorpanva.
- Valami baj van? - néz rád.
- Nem, nem, mehetünk - mosolyodsz el és egy csók után tovább is indultok.
Beszálltok a bérelt autóba. Az út eléggé hosszúnak tűnik ebben a melegben, de csak odaértek a Gandhi emlékműhöz. Mellesleg ez Gadhi végső nyughelye is. Ez egy hatalmas kőtömb, a tetején virágokkal kirakva. Mindig friss virág van rajta, és gyönyörű színekben pompázik.
Aztán irány Agra. Még hosszabb utazás következik, de megérkeztek az Erődhöz végre.
- Ez valóban eléggé vörös - jegyzi meg férjed tátott szájjal a méreteken csodálkozva. Egy hatalmas, és nagyon régi vár. Vizesárokkal körülvéve, és persze gyönyörű panorámával belülről. Rengeteg az ember, de szerencsére nincs sorban állás. Így besétáltok a kapun. Már itt előveszed a fényképeződet, és Dave már előre azon nevet, hogy nem fogsz tudni leállni. Így aztán titokban, vett még pár memóriakártyát, még New Yorkban. Igaz ugyan, hogy itt a laptop, de ha útközben telik meg a gép, az nagy baj. Neked legalábbis.
- Az erőd egy része még ma is laktanyaként működik - magyarázol Dave-nek olykor. Aztán egy hosszabb folyosóhoz értek, az egész egy bazársor. Amennyit meg lehet nézni az erődből, azt másfél óra alatt végig is járjátok. Aztán kifelé menet riksásokba botlotok. Mindenki fuvart ajánl. Végül is könyörgő tekintetedre Dave elvitet benneteket a kocsiig.
A következő látnivaló már a Taj Mahal. kicsit bentebb kell menni Agra belsejébe.
- Az épületet a 17. században élt Sahdzsahán császár építette szeretett felesége Mumtaz Mahal halálakor. Mumtaz 14. gyermekének szülésébe halt bele 1630-ban, és a császár, India ötödik mogulja szerette volna, ha Agrában, ahol az uralkodói udvar helyszínén egy fehér márvány síremléket építenek az emlékére. A történetírók szerint Mumtaz Mahal, 1612-ben tartott menyegzőjükön arra kérte férjét, hogy ha majd meghal, többet ne vegyen más asszonyt maga mellé, és olyan sírt építtessen emlékére, amely nevét örökre emlékezetessé teszi. A legújabb ásatások szerint a császár mauzóleuma pontosan szemben állt volna a Tádzs Mahallal, fekete kövekből építették volna meg, azonban sohasem készült el. Ennyit röviden - hadarod, miközben ott álltok az épület előtt, és te rendíthetetlenül fotózol. Már a harmadik kártyára...
- Te aztán tényleg India-lexikon vagy, kicsim... - ámuldozik Dave.
- Hát... elég régóta szeretem ezt az országot és a kultúráját, szóval... - vonsz vállat és elkattintasz még pár képet - Adnál inni?
- Persze - nyúl bele a táskádba, amit egy ideje már ő cipel - Tessék - nyújtja át az ásványvizes flakont mire jó nagyot kortyolsz belőle, majd visszaadod.
- Köszi.
- Szívesen. Nem vagy éhes, kicsim?
- Nem, köszi, még kibírom - és már rohansz is tovább, hogy elkezd a közelben játszó gyerekeket fotózni.
Férjed csak csóválja a fejét, amiért szinte minden követ megörökítesz, majd követ téged, mivel máris robogsz tovább.
- Csak tudnám honnan van neki ennyi energiája... - sóhajtja.
Még egy órát eltöltötök a Taj Mahal-nál, és megtelíted mind a négy memóriakártyát. Mindent lefotózol, amit csak látsz, ami mozog, ami áll, ami ősi és ami kontrasztban van vele, vagyis vadiúj.
- Drágám, nem vagy még fáradt? Lassan el kellene indulnunk visszafelé - javasolja Dave.
- Nem vagyok fáradt, de rendben, menjünk. Majd még Delhiben néhány bazárba bemennék - zsizsegsz össze-vissza. Aztán nagyokat kortyolsz a vízből, ami már igencsak fogytán van.
- Rendben - nevet Dave - Bár nem vagyok biztos benne, hogy mindent első napra kellene zsúfolni.
- Ugyan már!! Rengeteg látnivaló van még. És úúúúgy szeretem a bazárokat, tudod...
- Tudom, tudom... megadom magam! - emeli fel két kezét - Akkor induljunk, mert a végén még minden bazár bezár.
- Ezek a szóviccek... túl sokat vagy Martinnal!! - ugratod kedvesen - Jó menjünk. Úgysem tudok már többet fotózni sem, és amit lehetett, azt megnéztük.
Így visszamentek az autóhoz, és beültök. Az indiai forgalom kissé kaotikus a megszokott amerikai rendhez képest. De Dave ügyesen lavíroz a tömegnyomorban. Viszont te ebből nem sokat érzékelsz ugyanis, ahogy elindult az autó, szinte azonnal el is alszol.
"Még hogy nem fáradt! Imádom ezt a nőt, csak ne lenne ennyire önfejű és makacs!" - nevet magában Dave. És higgadtan tűri, ahogy a forgalom körbezárja.
- Gyere édes, megjöttünk - kelt fel Dave, mikor egy zajos utcarészhez értek, ami tele van zsúfolva mindenféle méretű, alakú bódéval, s mindenhonnan kincsek ezrei lógnak az enyhe szélben táncolva.
- Juj de jó! - pattansz ki azonnal az autóból, és toporogva várod be Dave-et, aki megragadja a kezed a biztonság kedvéért, nehogy elszakadjatok egymástól.
Persze nem állod meg, hogy "juj azt nézd!", "ilyen nekem kell!" vagy "aztamindenit" felkiáltásokkal ne tarkítsd a nézelődéseteket, mire Dave mindannyiszor hümmög, bólogat, vagy a pénztárcájáért nyúl, hogy bezsúfolja a megvett cuccokat a hátizsákodba.
Csillogó szemekkel fogod a kezét, ahogy végre kikavarodtok jó egy óra múlva a bazárok közül, majd hullafáradtan beültök a kocsiba és a hotelba hajtotok, hogy egy jó kis fürdőt vegyetek.
- Jaj, érjünk már oda! - nyöszörgöd halál álmosan pislogva ki a fejedből.
- Hát szívem, te akartál még vásárolni... - jegyzi meg Dave közeledve a szállodához.
- Tudom, nem tudtam ellenállni. És köszönöm, hogy megvetted nekem mindazt, amit szerettem volna világ életemben! - mosolyogsz rá, majd derűs biccentését látva próbálsz ébren maradni a szállodáig, mely pár perc múlva meg is történik, s te sajgó lábakkal támasztod a lift falát kedvesed karjával a derekadon.
- Nagyon éhes vagyok... és nagyon fáj a lábam... - panaszolod lefelé görbülő szájjal. Mire Dave együtt érzően próbál rád nézni, de inkább vigyorgásba fullad. - Na de gonosz lett valaki!! Tudom, hogy az én hibám... Illetve tudod, mit? Inkább a te hibád!! A te gyerekedet cipelem! - csattansz fel műdurcássággal.
- Rendben... minden az én hibám... - sóhajt fel nevetve - De örülök, hogy cipeled. Gondold el, milyen hülyén néznék ki hatalmas pocakkal. Oda lenne a sármom!! Te legalább szexi leszel! - kacsint.
- Na persze... tudom. Imádod a terhes nőket! - forgatod a szemed, de már nevetsz, és meg is érkezik a lift. Végre ledobhatod magad az ágyra, és már nyúlsz is a telefonért. A szobapincért hívod. Előtted az étlap, és Dave egyre kerekedő szemekkel nézi, hogy szinte mindenből rendelsz egy-egy adagot... aztán a desszertekhez érsz, és onnan több mindenből több adagot is kérsz.
- Szívem... jó ötlet ez? - kérdezi aggódva.
- Persze. Mondtam, hogy éhen halok. Ami nem fér belém, az a tied lehet majd - nevetsz, nagy kegyesen megjegyezve. Miután megetettek mindent, Dave még mindig nem hiszi el, hogy mennyi mindent képes vagy elpusztítani. Aztán jöhet a fürdő. Meleg, illatos, habos, kicsit sós és mély... ahogy illik. Beletelepedtek, és élvezitek a nyugalmat.
Aztán mivel ma már nincs kedvetek sehova menni, a puha köntösben kiültök a teraszra, ami majdnem akkora, mint az otthoni. Tehát kényelmesen elfértek. Visztek ki jeges teát, és némi maradék gyümölcsöt. És úgy döntötök, megvárjátok a naplementét. Innen pont látni lehet. Dave a kanapén ül, te pedig letelepedsz mellé, és fejedet az ölébe hajtod. Míg várjátok a naplementét, beszélgettek. Jelenről, jövőről, gyerekekről. Hétköznapokról és a turnéról is. Szeretné, ha velük mennél. Persze, ahogy a pici engedi, és ahogy bírod majd. Az orvos szerint - mivel júliusban estél teherbe - jövő áprilisban jön a baba. És a turnénak még nincs meg a végleges időpontja.
Izgalommal tölt el a tudat, hogy végre bepillantást nyersz majd a kulisszák mögé és megízlelheted, hogy milyen is egy ilyen koncertkörút a színfalak mögött. Bár már előre sejted, hogy sok rohangálással, idegeskedéssel és feszültséggel jár, hogy minden este a maximumot hozhassák ki magukból a fiúk. Reméled, hogy elkerülitek a parázs vitákat újdonsült férjeddel és le tudod majd koptatni róla a rámenős groupie-kat, akik biztos, hogy kelletni fogják magukat a világ egyik legszexisebb énekese előtt. Bár ahogy te Dave-et ismered, most, hogy a kisbabáját hordod a szíved alatt, valószínűsíted, hogy kihagyja a zajos after partykat és inkább sietni fog hozzátok a szállodába, hogy kipihenhesse a fáradalmakat és veletek lehessen.
A nászút hátralévő része nagyon jól telik, és izgalmakban bővelkedik. Valamit már nagyon régen látni akarsz, így Dave természetesen tudtodon kívül ezt is megszervezi neked. És íme, megint teljesül egy álmod...
- Hova megyünk - kérded kora reggel, álmosan.
- Titok. Öltözz!
- Már megint egy újabb titok... - dohogsz magadban, de azért öltözöl.
- Mehetünk? - kérdi, amikor már látja, hogy szinte teljesen készen vagy.
- Persze. Induljunk - mondod durcásan, de Dave-et nem hatod meg, és nem foglalkozik vele, hogy milyen arcokat vágsz. Elindultok az autóval, és csakhamar a reptéren találod magad. Megint. Aztán beszálltok a magángépbe, és elindultok. Sejtelmed sincs, hová mehettek. Nemsokára megérkeztek. A helyszín Kambodzsa. Már nagyon virulsz, hiszen tudod, innen hová mentek. Egy újabb bérelt autó, ezúttal egy hatalmas terepjáró. Szükség is van rá ezeknél a terepviszonyoknál.
És némi autózás után meg is érkeztek. Az Angkor Wat-hoz. Még az állad is leesik.
- Dave!!! - sikoltod.
- Igen szívem?
- De hogyhogy? És honnan? És miért? Te tudtad?
- Naná. Mindnet tudok, emlékszel? Egyébként Bela mondta el... - mosolyog - Én nem sokat tudok erről a nagy izéről. Csak annyit látok, hogy szép... a maga monumentális módján.
- Ez az Angkor Wat. Egy ősi templomváros. A legjelentősebb templom-együttes Angkorban. 1113 és 1150 között épült, 50 ezer munkás, 5 ezer szobrász és kőfaragó részvételével, 30 év alatt.
- Te kis lexikon... - ámuldozik Dave.
- Na igen. Szóval... a khmer kultúra minden formája jelen van itt. És még ma is vallási központként működik. Fontos szerepe van a hiduk és a buddhisták életében is. Homokkőből épült... eszméletlen. Be akarom járni az egészet!!! Menjünk! - kiáltod lelkesen.
- Rendben, te vagy a főnök... és az idegenvezető is - majd karon fogod párod, és elindultok befelé. Megnéztek mindent, és te szokás szerint fényképezel. Megnézitek a Bayon-t, ahol minden szoborfej másként mosolyog. A Banteay Srey-t, ami vörös homokkőből épült, és a nők templomaként tartják számon. A Ta Phrom romoknál pedig a természet győzött az épületek fölött. Mindent benőttek a hatalmas fák hatalmas gyökerei. A teplomromok kissé távolabb vannak egymástól, de a köztes utat autóval teszitek meg. Rettenetesen boldog vagy. És a nap végére szinte már csak a szemnek járó élvezet hajt... lábaidat nem érzed, és teljesen kimerültél. Dave aggódik is egy kicsit, és lelkifurdalása van, hogy ilyen fárasztó programot szervezett neked, amikor terhes vagy. De megnyugtatod, hogy nagyon boldog vagy, és ez volt a legnagyobb álmod... persze mellette.
Miután mindent megnéztél, amit akartál, a visszafele úton a kimerültségtől már Dave karjaiban alszol, míg a sofőrötök vezet. Kimerítő nap volt, de tényleg nagyon boldog vagy. Nem hitted volna, hogy Dave ennyi mindent megtesz azért, hogy valóra váltsa az álmaidat. Tényleg nagyon szerethet, ha ennyi mindent kiderít csak azért, hogy a kedvedben járjon.
A napok legnagyobb sajnálatodra gyorsan telnek, és ezzel arányosan az összevásárolt holmik és a fényképek mennyisége is növekszik. Dave már csak röhög rajta, szerencsére a pénz miatt nem kell aggódnotok. Aztán mire eljön az indulás napja, már kettő helyett 4 bőröndöt visznek le a hordárok a kocsihoz, míg te Dave kezét fogva kényelmesen követitek őket. Kicsit szomorú vagy amiért itt kell hagynotok ezt a csodálatos világot, de valahol már hiányzik New York és az ottmaradottak is.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés