|
12. fejezet
2008.09.19. 14:26
12.
Martin sokat gondolkodott azon, hogy vajon Anita mit érezhet, gondolhat a megtudottakról. Kicsit tartott tőle, hogy mire fog jutni magában, de nem akarta siettetni a dolgokat. Pár órát csak ült a szállodai szobájukban miután összefutott Dave-vel és kitárgyalták, hogy miket mondott nekik Anita külön-külön. Martin nem hazudott, tényleg úgy érezte, hogy szereti a lányt, és fájt volna neki, ha emiatt elveszíti. Ugyan nem halt volna bele, de mindenképpen padlóra küldte volna egy időre. Viszont túl értékesnek tartotta a Dave-vel kialakult kapcsolatot is. Nem tudta, hogy le tudna-e mondani róla, ha a lány arra kérné. Mindenesetre pár óra múlva a keresésére indult. Sejtette, hogy hova ment. Pár utcán végigsétálva máris a Hudson partján találta magát. Átsétált a kis parkon és a sétányon a mólók felé. Jól tippelt, az egyiken meg is pillantotta a lányt, ahogy egy padon ült. Egy kicsit még tanakodott, majd odasétált hozzá, és csendben leült mellé.
- Szia. Zavarok? - kérdezte halkan.
- Szia - nézett fel Anita - Nem.
A férfi pár percig előrefele nézett a folyón haladó hajókat figyelve.
- Mire jutottál? Vagy még korai ez a kérdés?
- Sokat gondolkodtam - felelte a lány - És végül is döntöttem.
- Éspedig? - fordult felé.
- Arra jutottam, hogy nem zavar. Csak... olyan... sokkoló volt látni! Elmondhattad volna! - nézett a férfire Anita.
- Nem tudtam, hogy miként reagálnál rá. Ha belegondolsz, nem olyan egyszerű ezt tálalni. Kevés ember érti meg. De... tényleg nem zavar? Nem undorodsz tőlem vagy akár Dave-től emiatt?
- Nem, egyáltalán nem - mosolyodott el a lány.
- Most meg vagyok lepve - viszonozta a mosolyt óvatosan megfogva Anita kezét.
- Miért?
- Attól féltem, hogy... nem is tudom. Hogy emiatt vége lesz a kapcsolatunknak. Sejtem mennyire lesokkoltunk.
- Nagyon. Durván. Dühös voltam, de aztán rájöttem, hogy nem akarlak szétválasztani titeket, és... és... tulajdonképpen...
- Tulajdonképpen?
- Tulajdonképpen... ez engem... vonz - nézett a zöld szemekbe, ahogy kimondta ezt a mondatot.
Martin majdnem félrenyelt ettől a mondattól, ahogy elkerekedett szemekkel nézett párjára. Azt hitte, hogy rosszul hall, de a lány pirulása volt a bizonyíték rá, hogy tényleg elhangzott a mondat.
- Öhmm... tényleg? Ezt... ezt hogy érted?
- Hogy érthetem? - mosolyodott el halványan.
- Öhm... hát...mi vonz benne? A két férfitest látványa? Vagy... mi? - nyögte ki. Most ő volt zavarban, ami igencsak ritka eseménynek számított nála.
- Egyértelműen ti. Más hímnemű egyedek ilyesmit nem váltanak ki belőlem, mert... - gondolkodott el egy percre -... mert nem szeretem a férfiakat. Legalább is a legtöbbjüket.
- De hozzánk kötődsz annyira, hogy ez még izgasson is, jól értem?
- Nagyon úgy tűnik - mosolyodott el ismét.
A szőkeség nagyot sóhajtott - érezte, hogy egy nagy kő esett le a lelkéről. - Nem is tudod, mennyire megkönnyebbültem most - mosolyodott el szívből.
- Mitől féltél Martin? Hogy esetleg elárulom a külvilágnak, amitől Dave rettegett?
- Nem. Attól, hogy elveszítelek.
- Ez a saját akaratomból nem következik be - bújt a férfihez.
- Ezt megnyugtató hallani - mosolygott továbbra is, miközben átkarolta és egy puszit nyomott a fejbúbjára.
Dave aznap is korán kelt, hogy a többiek előtt érhessen be a stúdióba és felénekelhessen egy újabb számot, egyedül, nyugodtan. Nem akart most maga köré embereket, és a stúdiót sem szerette már annyira. Azóta az eset óta valahogy idegenkedett tőle, az épülettől, a légkörtől, szóval felénekelte a számait és el is tűnt egész napra. A kulcsaival zörögve érkezett meg és nyitotta ki az ajtót. Belépve kinyitotta az egyik ablakot és egy kicsit élvezte a reggeli hűs levegőt. A háta mögött ott volt a kanapé, de egy pillantásra sem méltatta a bútordarabot. Végül felállt és bevonult a mikrofonhoz, a dalszöveget nézegetve. Tudta, hogy az Hourglass-projectből valamelyik munkatársa meg fog érkezni, hogy rögzítse is, amit énekel, szóval, elkezdett bemelegíteni.
Azonban nem az lépett be a stúdióba, mint akire számított. A szőke férfi tudta jól, hogy Dave reggelente jár be a stúdióba elkerülve mindenkit. Jó pár napja így nem is látta. Mindenki érezte, hogy valami gondja van az énekesnek, de nem szóltak bele. Előfordult már az évek során. Most azonban Martin ezt megelégelte. A férfi nélkül csonkának érezte a bandát és ez rányomta a hangulatát az album munkálataira.
Halkan lépett be és nézett be az egyik hangszigetelt szobába az üvegablakon keresztül, ahol is Dave a dalszöveget olvasgatta.
A barna hajú férfi csak egy pillanatra pillantott fel a sorok közül, majd vissza is siklott a tekintette a papírra. Agya ekkor fogta fel, hogy nem azt látta, akit várt. Tekintete újfent a szőke férfira esett.
Martin csak nézte őt s itta magába a látványát arra várva, hogy kijöjjön végre a barlangjából.
Dave tudta, hogy társa arra vár, hogy kilépjen innen, de ő még nem tudta, hogy akar-e vele beszélni. Végül úgy döntött, hogy nem lehet ennyire gyerekes és megindult kifelé.
- Szia - szólalt meg először a szőke - Meddig akarsz még bujkálni előlem?
- Miért gondolod, hogy bujkálok előled? - kérdezett vissza Dave.
- Ugyan, Dave, ne nevettess! Úgy jársz ide reggelente, hogy túless a felénekléseken, mint egy kisfiú, aki rossz fát tett a tűzre és nem tud mit kezdeni a helyzettel - babrálta a kezében tartott napszemüvege szárát.
- Klassz hasonlat volt - fordított hátat Martinnak és ment az ablakhoz.
Martin nem válaszolt, csak figyelte karba tett kézzel a férfit után fordulva.
Dave nézte az utcán haladó, siető embereket.
- Mi van Anitával? - kérdezte.
- Minden rendben van vele - mosolyodott el magának.
Dave hümmögött válaszul. Tudta, hogy el kéne mondani, mi bántja, de hogy mondhatna olyat, hogy a stúdióban történtek óta egyszerűen fél akár Anita akár Martin szeme elé kerülni? Nem tudta, hogy miről beszéltek, de nem is volt biztos benne, hogy akarja egyáltalán tudni.
- David, azt hiszem, ideje lenne beszélnünk - sóhajtott Martin.
Dave érezte, amint az izmai a csontjaira feszülnek ettől a mondattól. Nem érezte úgy magát, hogy a legrosszabbra is fel lenne készülve, de talán jobb lenne most túlesni rajta, még ha úgy is fogja érezni, mintha egy darabot tépne ki belőle Martin.
- Mondd.
- David, Anitát nem zavarja - vágott rögtön a közepébe egy kis gondolkodás után.
- Micsoda? - fordult hátra. Arcán a nyers döbbenet tükröződött, főleg, hogy nem erre a válaszra számított.
- Engem is meglepett, de jól hallottad - biccentett továbbra is összefont karokkal a számítógép mellett.
- Őőőő...
Dave elhallgatott, hogy elhelyezze magában ezt a tényt.
- De, amit látott... úgy érted, annak ellenére?
- Igen, annak ellenére - bólintott újra - Persze sokkolta elég rendesen, de... miután a nagyját megrágta magában, azt mondta nekem, hogy nem zavarja... sőt... valahol izgatja is... úgy értem csak mi ketten. A többi férfival nem tudná elképzelni.
- Fura egy nőd van, Martin - "fintorgott" Dave.
- Hát.. kifogtam... - mosolyodott el - De tudod, hogy ez mit jelent, nem igaz?
- Mit jelent? - kérdezett vissza.
- Hát... - húzódott szélesebbre a mosolya ragadozó tekintettel, ahogy Dave-hez lépett s finoman megfogta a tarkóját, hogy egy puha csókot nyomjon a szájára, majd újra a szemeibe nézett - Nem kell félned, hogy választanom kell közületek.
- Úgyis őt választottad volna - vont vállat Dave.
- Muszáj elrontanod a pillanatot? - húzódott el Martin.
- Nem - mosolyodott el, de úgy érezte, hogy ezt ki kellett mondania.
A további beszélgetést Andrew érkezése szakította meg.
- Sziasztok srácok! Azt hittem, csak Dave lesz itt - üdvözölte őket egy-egy kézfogással - Munkára fel?
- Én megyek még ügyeket intézni - rázta a fejét Mart - De holnaptól Dave is velünk fog már dolgozni, igazam van? - mosolygott az énekesre.
- Igen. Még el kell rendeznem pár dolgot ma, de aztán végre szabad leszek - bólintott a barna hajú férfi.
- Helyes. Akkor én most megyek is vissza a szállodába - bólintott elégedetten a szőkeség.
Dave biccentett, majd megindult vissza a mikrofonjához, hogy megvárva, míg Andrew leül a túloldalon, belekezdhessen a dalba és felcsendülhessen az 'Ez hamis volt Dave. Próbáld újra' mondat.
Martin eközben beugrott egy kis pékségbe, hogy friss süteményeket vegyen reggelire Anitának és magának, majd mosolyogva ment fel félhomályos szobájukba, ahol az ágyon hason fekvő párja még halkan szuszogott. Gyorsan kiment a konyharészbe és egy tálcára kipakolta a pékárut egy-egy pohár tejjel kiegészítve a reggelit, majd beegyensúlyozta és az egyik kisasztalra tette. Aztán ledobálva ruháit a lány mellé mászott, hogy puha csókokat adva a hátára ébresztgetni kezdje. Óvatosan lehúzta róla a vékony takarót, majd folytatta háta puszilgatását, míg egyik keze a fenekén siklott, s a követező pillanatban már hátulról a lábai közé is nyúlt lustán cirógatva az alvástól meleg nőiességet.
Anita pár perc után álmosan felmordult. Tudata nehezen szakadt ki az alvás agypihentető folyamatából, de a finom érintések is kellemes hatással voltak rá, szóval, visszaaludni sem akart igazán.
Martin fáradhatatlanul folytatta lassú keltegetését, s ahogy elkapta a hév, már finoman harapdálta is a nő hátát, majd középső ujja lassan el is merült benne.
- Hmmmmmmmmmmm... - nyögte Anita, ahogy egyre inkább magához tért.
Martin nem bírta tovább és finoman a hátára fordította párját egy puha csókot nyomva a szájára, majd gyorsan lesiklott a melleire és eljátszadozott velük, de már nem tudta türtőztetni magát, nyelve és ajkai gyorsan lesiklottak a feltárt nőiességre, hogy mohón izgatni kezdje.
- Jó reggelt - nyögte a lány. Még magához sem tért, máris elmerült a Martin okozta érzésekben.
- Neked is! - sóhajtotta a férfi, majd végignézte, ahogy még egy ujja eltűnt a lányban.
- Ez reggeli tornának... minősül?
- Mondhatni... - dörmögte a szőkeség, majd kihúzva ujjait bepozícionálta kemény tagját és egy könnyed mozdulattal majdnem tövig elmerült párjában.
Anita felsikoltott az érzéstől, majd karjaival közelebb is vonta magához őt, hogy vágytól eltelt szemeivel közvetlen közelről nézhessen a zöld szempárba.
Martin nem sokat teketóriázott, csípője erőteljesen mozdult előre újra meg újra beletemetve magát a puha forróságba, ahogy levegő után kapkodott.
Anita rásegített a mozdulataival, őrült módjára falta az érzéseit és ködös agyában az a gondolat született meg, hogy a fenébe lehetséges az, hogy ennyire képes szeretni egy férfit?
Egyre hangosabban lihegett, ahogy hasra vágta a lányt, majd kicsit feljebb húzva őt hátulról csúszott a nedves közegbe egy hangos nyögés kíséretében.
Anita egyre sűrűbben nyögött, majd, mikor érezte, hogy a szőke férfi belé élvez, felsikított. Fel se fogta, hogy a nedves forróság a combjai közt is lefolyik a lepedőre.
A szőke férfi kicsit izzadtan lihegett a nyakába, ahogy finoman ráfeküdt.
- Szeretlek - suttogta alig hallhatón, majd lehengeredett a lányról, hogy felüljön és letörölje az izzadtságot a homlokáról.
- Ezt jó tudni - mosolyodott el Anita - Mondd csak Mart... tudsz valamit Dave-ről? Napok óta nem láttam.
- Beszéltem vele... ma reggel - fújta ki magát, majd felállt, hogy a kisasztalhoz lépve felvegye a tálcát és a gyűrött lepedőre helyezze.
- És?
- Jól sejtettem, került minket. Nem tudta, hogy mit gondoljon vagy tegyen a történtek miatt - vont vállat.
- De rendben van már? Beszéltél vele?
- Igen, megmondtam neki, hogy mit gondolsz róla meg rólam és hát... ledöbbent. De azt hiszem örült neki.
- Örült? - nézett a férfire Anita.
- Tudod hogy értettem - tört le a sajtos croissantjából egy darabot.
- Tudom - mosolyodott el a lány, és ő is hozzálátott a reggelijéhez.
A lemez elkészültéhez már nem kellett sok idő. Egy-két hét és már gyártás alatt is állt a különféle keverések és mixelések után, s hamarosan meg is fog jelenni az első kislemez míg tart a várakozás, amihez persze videoklipet is kellett forgatniuk a fiúknak. Anita időközben elvált tőlük, mert már szeptember eleje is elmúlt mire idáig eljutottak és neki kezdődött az egyetem, amit nem akart ott hagyni még Martin kedvéért sem. Jót tett neki ez a nyári szünet, sokkal pozitívabban állt a dolgokhoz és az emberekhez, noha ezt pár hónapja még el sem tudta volna képzelni magáról. Attól függetlenül, hogy Dave-vel is sikerült megbeszélniük a történteket, nem került sor a szülinapja óta édeshármasra, de ezt valahol nem is bánta, hisz még emésztenie kellett a dolgokat. Lassan telt az a két hónap, amit a fiúk nélkül töltött, de hétvégéken hol ő, hol Martin ingázott New Jersey és Santa Barbara között - attól függetlenül, hogy Anita jó egy órányi útra élt New Yorktól, Dave-vel nem találkoztak. És Anita számára sajnos a fiúk beosztása egyre zsúfoltabb lett. Egyik fotózás és interjúadás érte a másikat, és ha nem ezt tették, akkor vagy forgattak, vagy taktikai egyeztetések folytak a turnéval kapcsolatban. Most viszont volt egy szép három napos hétvégéje, amit Martinnal fog tölteni, ha minden igaz.
Martinnal nemrég beszélt, hogy ez alatt a 3 nap alatt otthon lesz, így ismét el tud látogatni Santa Barbarára. A macskáját hátra kell hagynia: a túl sok utazás nem tenne jót neki, de ettől függetlenül izgatottan várta, hogy mikor láthatja végre újra szőke párját. Az egyetemen eddig senki sem tett fel neki kínos kérdést, vagyis eddig ügyesen elkerülte a média jelentette veszélyt, bár észrevették, hogy sokkal nyitottabb lett, de hiába próbálták kiszedni belőle, hogy mi történt vele, nem nyilatkozott túl sokat a dologról. Mindenesetre végre valahára eljött az a pillanat, amikor az ismerős kapu előtt állhatott. A kocsifeljárón egy jól ismert fekete autót látott, de mögötte volt egy számára idegen is. Tehát, Mart nincs egyedül.
Elgondolkodva dobta meg vállán a sporttáskáját, majd miután kifizette a taxit, el is indult befelé, mivel tudta a kódot.
- Hahó? - lépett be a mediterrán stílusú házba miután sikerült túlélnie a kutyus "támadását" ami a keze és a ruhája összenyalogatásában merült ki.
Mivel senki nem sietett elé, gyorsan a fürdő felé vette az utat és megmosta a kezeit, aztán elindult a házban, hogy megkeresse Martint.
Ahogy módszeresen körbejárta a házat - pár pillantásból már tudta, hogy a lenti szinten senki sincs, - a pincérnői munkaideje alatt kiismerte a házat és pohárszedő körútjai során megtanulta, hogyan képes a leggyorsabban felderíteni azt - felment az emeletre, ahol hamarosan ismerős hangokat hallott beszűrődni az erkélyről. Közelebb érve már látta is a két háttal ülő férfit, amint beszélgetve, nevetve kommunikálnak egymással, egy-egy viszkis pohárral a kezükben.
Kicsit meglepődött, mikor felismerte Dave hangját és alakját, majd egy kis mosollyal a szája szélén lépett ki az erkélyre a hátuk mögé kerülve. Egy óvatlan pillanatban karjait Mart nyakába fonta előre hajolva.
- Hát sziasztok, fiúk! Mi jót csináltok?
Mart egy pillanatra megijedt, majd elmosolyodott és finoman végigsimított Anita karján.
- Szia. Beszélgetünk.
- És iszunk - tette hozzá Dave.
- Azt látom. Megkínáltok engem is? - mosolygott rájuk, majd közelebb húzva egy széket Marthoz le is huppant mellé, míg Dave felállt, hogy hozzon egy poharat. Addig is Anita forrón megcsókolta párját. Rég nem látta már.
- Tessék - tért vissza Dave.
- Köszönöm - mosolygott rá - Dave, te hogy-hogy itt vagy? Nem mintha zavarnál, csak Mart nem említette.
- Szóval, nem örülsz nekem? - szontyolodott el a férfi.
- A "nem mintha zavarnál" részből melyiket nem értetted, Davie? - emelte felé a poharát, majd egy húzással el is tűntette a felét.
- Az azt jelenti, hogy nem zavarok. De nem azt, hogy örülsz nekem - 'akadékoskodott' Dave egy mosollyal az ajkain.
A lány elmosolyodott, majd miután lehúzta maradék italát is, az asztalra támaszkodva intette közelebb.
- Gyere csak ide, megsúgom! - mosolyodott el, majd mikor Dave kellő közelségbe került, a tarkójánál fogva magához húzta és őt is forrón megcsókolta.
Miután elszakadtak egymástól Dave csak sötéten elmosolyodott - Nem volt rossz.
Anita csak elmosolyodott, majd a szemébe nézve kacsintott - Megveszek érted, Dave Gahan. Így már jó?
- Ez már valami - váltott széles mosolyra Dave szája. Mart csak felnevetett.
- Nos drága, Dave az itt tartózkodásod alatt a vendégünk lesz. Remélem, nincs ellene kifogásod.
- Számítana, ha lenne is? - mélázott el, majd felállva a kinti pulthoz lépett, hogy egy újabbat töltsön magának.
- Ha lenne, számítana - nézett utána szőke párja.
Anita ezen csak halványan elmosolyodott, majd inkább magához ragadta az egész viszkisüveget és az asztalra rakta miközben visszaült a helyére.
- Inkább vidítsatok fel fiúk, elég húzós volt az utóbbi két hetem az egyetemen.
- Ezért az üveg? - kérdezte Dave kérdőn megemelve a szemöldökét.
- Rég rúgtam be, tán bűn? - töltött a fiúknak is.
- Azt nem buliban kéne tenned? - kérdezte ismét a barna hajú énekes.
- Ugyan miért kéne buli ahhoz, hogy berúgjon az ember? - húzta meg újra a poharát, majd bekönnyezve elfintorodott az erős italtól.
- A hangulat miatt?
- Részletkérdés - vont vállat poharával a kezében, s a kertet kezdte fürkészni.
- Majd elviszünk egy afterpartyra. Elég vadak tudnak lenni.
- Remek. De parti nélkül nem is tudtok vadak lenni?
- Ezt hogy érted? - kérdezte Mart.
- Ki akar viszkit nyalogatni a hasamról? - dobta be félvállról a következő mondatát nem is nagyon figyelve a fiúk reakcióira.
- Olyan... fura vagy - grimaszolt Dave.
- Merthogy? - emelte meg egyik szemöldökét.
- Merev.
- Neked talán nincsenek olyan napjaid, amikor mindenből eleged van és csak felejteni akarsz? Nem találkoztál még ezzel az oldalammal, igaz? - küldött felé egy kis mosolyt majd legurította a maradék méregerős piát is. Már érezte is a fejében a hatását, s lassan lazulni kezdett.
Dave kétkedve nézett a szőke férfire. Martin csak megvonta a vállát.
- Édes, nem akarsz beszélni róla?
- Nem, nem. Semmi bajom, csak fáradt vagyok - rázta meg a fejét és egy újabbat töltött. Nem akarta a fiúk orrára kötni, hogy elbukott egy munkát és most igencsak pénzszűkében volt. - Inkább meséljetek, veletek mi van! Rég láttalak titeket.
- Személyes jellegekkel nem sok minden - vont vállat Dave – Együttes-szemszögből nézve pezsgünk. Lassan kijön az első kislemez.
- Nah, ezt jó hallani. Videoklip van már? - kortyolt egy újabbat, ezt már valamivel lassabban.
- Vágás alatt - bólintott most Martin.
- Remek! Majd megnézhetem, ha kész?
- Persze - mosolyodott el a szöszke - Ti nem vagytok éhesek?
- Én nem, köszi, de utánatok megyek, ha enni akartok - vont vállat Anita.
- Én viszont éhen halok - szusszan Dave.
- Nah, akkor gyere, te párduc - nevetett fel Mart, majd kézen fogva Anitát a kis társaság lement a konyhába.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés