|
14. fejezet
2009.07.11. 19:57
14.
Pár nappal később Dave Mart kertjében bóklászott mélyen a gondolataiba merülve. Néha-néha elvonult így letisztázni, leegyszerűsíteni a gondolatait, helyre pakolni magában a dolgokat. Ilyen állapotában szoktak születni a dalszövegei és zenéi is. Most a kialakult helyzeten és napokon gondolkodott. Hébe-hóba aludtak csupán, olyan szinten szerették és élvezték, valamint ki is használták mindhárman ezt a fajta szabadságot. Kicsit fáradtnak érezte magát, mintha huszonéves fiatal lenne, aki összejött a barátaival bulizni. Kicsit fura érzés volt, közel így az ötvenhez, de nem bánta. Ahogy elnézte Martin és Anita sem. Néha, esténként, mikor nyugtot hagytak hármasuknak, halotta Martot és párját, ahogy egymást élvezik. Nem zavarta, viszont ilyenkor mindig eszébe jutott Jennifer és a gyerekei, majd vele együtt megjött az aggódás is. Persze, fedősztorival van itt, munkaügyben utazott el ide felesége szerint, de Dave belső félelmei most az iránt irányultak, hogy mi lesz, ha a kis hármasuk napvilágra kerül. Azt nem tudná elviselni. Már régebben felfogta, hogy akkor mindennek vége: a Depeche Mode-nak, a házasságának, barátságoknak... Megéri? Már mindegy, már van titok, ami kiderülhet, már megvan a botrány, amire vigyázni kell. És ez egyre csak nő. Nem mindig jutott ez eszébe, de amikor igen, akkor szörnyen aggasztotta. De mit tehetne ez ellen? Nincsenek biztonsági intézkedések, amikkel megakadályozhatná, hogy esetleg mindenről lehulljon a lepel. Figyelni kell a hazugságokra, az együttlétek helyére és időpontjaira. Ennyit tehet. Utált hazudni a nejének. A Martinnal való viszonyát nem tekintette megcsalásnak, inkább csak kiegészítésnek, elvégre egy nő nem tud olyat adni neki, mint egy férfi. És egy férfi sem tud olyat adni neki, mint Martin. De most Anita is képben van, ő meg elég gyakran Anitában... és ez... ez már megcsalás. Bízott a nejében és a neje is benne, de ezen kívül semmijük sem volt egymás hűségéről szóló bizonyítékként. Szörnyű volt a tudat, hogy megcsalja Jent, de mindezen felül elgondolkodtató, hogy mégis megtette és teszi, tehát valami nem klappol abban a házasságban sem. Ahogy eddig egyikben sem. Ő valahogy nem az a harmóniában élni tudó ember.
Erre keserűen elmosolyodott. Harmóniában élni tudó.... mit is jelent ez? Boldog? Boldog. De mégis milyen kapcsolatban? Egy háromszögben, ahol mindenki szexszel mindenkivel, legyen az férfi vagy nő. Ez elég groteszk összkép. A Normális élet, a normális család nem teszi őt boldoggá? Elvégre szereti a gyerekeit és megítélése szerint nem rossz apa, Jack gyerekkorát leszámítva. Az egy elég szétcsúszós időszak volt, amit inkább az ismeretség és a saját gyengeségének a számlájára írt. De... esetleg valami baj van vele, amiért normális helyzetekben úgy érzi, mintha megjátszaná magát? Valami elromlott benne a múltja hatására? Vagy esetleg születése óta el van átkozva és defektes? Sikeres lett, de elég sivárnak hat az élete. Néha azt kívánja, hogy bárcsak, bárcsak átlagember lehetne, átlagélettel, átlag amerikai sorházzal, kutyával, macskával, gyerekkel, feleséggel. Vagy, talán el sem kellett volna hagynia Angliát. De a múltján már nem változtathat és talán nem is akar, hiába is keresi az okát annak, hogy olyan, amilyen, hogy olyan kapcsolatai vannak és voltak, amilyenek, amiért úgy és olyan szexet élvez, amilyet. Felsóhajtott és elmerült a gondolataiban, üvegessé vált tekintettel bámult egy pontot a virágok között és csak hallgatta a belső hangjait.
Martin összefont karral állt a teraszon és a mit sem sejtő, gondolataiba mélyedt énekest figyelte. Nemrég ébredt fel és ezt szanaszét álló szőke fürtjei is alátámasztották. Egy cigarettát fogott az ujjai közt, míg reggeli kávéja a korláton gőzölgött.
- Jó reggelt - hallotta hirtelen Anita kicsit még álmos hangját, s rögtön érezte, ahogy az ismerős kezek a dereka köré fonódnak - Mit nézel?
- Jó reggelt. Dave-et - fordult vissza egy csók után a sétálgató énekes felé.
- Mi a baj? - ráncolta össze Anita a szemöldökét, hisz ismerte már annyira Martint, hogy tudja, mikor bántja vagy foglalkoztatja valami.
- Bántja valami... Nagyon agyal... - súgta összehúzva a szemét, ahogy Dave kicsit előregörnyedt vállait nézte.
- Ezt honnan tudod?
- Tudod, talán mindenkinél jobban ismerem őt - vont vállat majd kortyolt egyet a kávéjából - Volt közel 30 évem, hogy kiismerjem a testbeszédét és már a legkisebb mozdulatából sejtem, hogy mit gondol vagy akar.
- Vajon mi bántja? - nézte már ő is a nyugtalan énekest - Szerinted.... szerinted a kialakult helyzet az?
- Gyorsan tanulsz, bár talán ezt nem volt nehéz kitalálni - karolta át egyik kezével kedvese derekát, ahogy maga mellé húzta.
- Hát igen, nem kell zseninek lenni hozzá - nevetett fel a lány, mire a kertben látható férfi összerezzent és felnézett.
Martin kíváncsi lett volna rá, hogy milyennek látja Dave őket odafent, hogy mi fut át a férfi fején őket látva, ahogy épp Anitát karolja át fél kézzel és mindketten őt nézik.
Dave félrenézett, majd bement a házba.
- Úgy tűnik, hogy nem akarja velünk megosztani a gondolatait - jegyezte meg Anita – Mindig ilyen magának való?
- Nem, nem mindig, bár inkább csak a koncerteken és előttünk nyílik meg, az emberek többségével tartózkodó. Túl sok mindent látott és élt már át. Túl sokat adott már magából. Szerintem, ha nem fogná vissza magát például a turnékon, mikor folyamatos rohanásban vagyunk és rengeteg idegen embert ismerünk meg és látunk, akkor úgy érezné, hogy nem maradna semmi saját magából, hogy mindenét elkapkodnák... Ismerem ezt az érzést...
Anita csak szótlanul nézett fel párjára. Igazság szerint nem nagyon fordult még meg a fejében, hogy milyen nehéz is lehet ismertnek lenni, mindig csak a jó oldalát látta a dolognak.
- Hé, de ne aggódj. Már megszoktuk. Néha könnyebb, néha nehezebb ezzel élni. Ha tehetem, nem gondolok túlságosan rá. Nem vagy éhes? Gyere, reggelizzünk valamit! - simogatta meg Anita felkarját és egy homlokcsókot adott neki.
A nő csak elmosolyodott és Martin után ment. Ugyan, aggódott Dave miatt, de sejtette, hogy Martin helyrerázza az énekest, hisz ő jobban ismeri a férfit.
A szőke házigazda miután hármasban megreggeliztek, megkérte Anitát hogy hagyja egy kicsit magukra a másik férfival, hogy beszéljen vele. Látta Dave-en, hogy nincs túl jó hangulatban - leginkább zavartságot látott rajta - és nem akarta, hogy negatív gondolatai túlzottan elhatalmasodjanak rajta. Kicsit keresnie kellett az énekest, akinek tehetsége volt nyomtalanul eltűnni, akárcsak egy dörzsölt macskának. Végül a stúdiója melletti kisebb teraszon találta meg, ahogy a kényelmes székek egyikében ült és dohányzott.
- Zavarok? - lépett ki a félhomályos házból.
Dave a kilépő felé nézett - Nem - mosolyodott el halványan.
Martin kényelmesen elhelyezkedett a mellette lévő székben és mélyrehatóan társára nézett, hogy tanulmányozhassa az arcát, amit az elmúlt hosszú évek során számtalanszor megtett.
- Mi az? - kérdezte a tanulmányozott. Jól ismerte már Mart mélyreható pillantásait.
- Valami zavar téged.
Dave felsóhajtott - Ismeretlen terepre tévedtünk... ez téged nem aggaszt?
- Mire gondolsz pontosan? - húzta össze a szemöldökét.
- Hát... tudod, amikor még csak veled voltam, azt nem éreztem a családom aláásásának, de most, hogy Anita is bekerült a képbe.... meg milyen ember megy bele egy ilyen kapcsolatba eleve, nemhogy családdal? Valami gond lehet velem.... és, ha kiderül? Hogy óvjuk meg a szeretteinket, a bandát és egymást a világtól? - nézett gondterhelten a szőke férfire.
Martin nagyot sóhajtott. Már ő is agyalt ezen a kérdésen, noha próbálta többször a szőnyeg alá söpörni és csak az élvezeteknek élni. - Nem tudom, David. Semmi garancia nincs rá, hogy nem tudódik ki. Éppen ezért vagyunk óvatosak. Zavar, hogy Anitának megmutattuk a kapcsolatunkat?
- Nem. Csak még szokatlan. És, eléggé tartok attól, hogy valami balul üt ki. Három ember mégiscsak több kettőnél, így a rizikófaktor is nő.
- Ebben igazad van. Néha eszembe jut, hogy mi lenne akkor, ha nem működne tovább a kapcsolatom Anitával... akkor mit csinálna... Vajon megtartaná magának a titkunkat, vagy rohanna az első firkászhoz? - mélázott el a távolba meredve.
- Azért van gerince annak a lánynak, Mart.
- Igen, tudom - rázta meg a fejét - De hát ismersz, tudod, milyen káosz tud lenni a fejemben - vont vállat.
- Hát igen. Nem vagyunk egyszerű esetek, azt hiszem - mélázott el - Szerinted normálisak vagyunk? Úgy értem... nincs bennünk valami hajlam?
- A normalitás nézőpont kérdése. Ha arra gondolsz, hogy nem felelünk meg bizonyos kérdésekben a társadalom által elvárt normáknak, akkor valóban nem vagyunk normálisak. De engem ez nem zavar, én mindig is ilyen voltam. Egy időben mindenáron meg akartam felelni ezeknek az elvárásoknak és mikor nem sikerült, mikor nem tudtam feldolgozni sok mindent, akkor kezdtem keményen inni. De már megváltoztam ebben a kérdésben. Viszont ugyanúgy vonzanak bizonyos dolgok. Igen, ha így vesszük lehet, hogy hajlamom van dolgokra. Talán neked is - nézett újra társára.
Dave bólintott válaszul - Csak olyan fura. De túlságosan élvezem ahhoz, hogy kiszálljak belőle, úgyhogy, ahogy magamat ismerem, a végsőkig maradok. És reméljük, hogy semmi gond nem lesz - mosolyodott el.
- Én is remélem, Dave. Tudod én is túlságosan az élvezeteknek élek ahhoz, hogy abbahagyjam. Szeretlek titeket és nem akarom, hogy ez a kapcsolat megváltozzon. Már nem, vagy csak nagyon nehezen tudnék választani közületek.
- Ezt jó hallani - nevetett fel az énekes.
- A Jen-kérdésben nem tudok választ adni neked. Azt saját magadban kell elrendezned. Én is megcsalásnak számítok, ne feledd, még ha nem is nő vagyok.
- Inkább a gyerekeket féltem. Sosem tennék túl magukat rajta.
- Min? Azon hogy megcsaltad az anyjukat, vagy hogy velem csaltad meg Jent?
- Hogy veled és Anitával. Szörnyű lehet, megtudni, hogy az apjuk megcsalta az anyjukat egy nővel és egy férfivel. Ráadásul azzal a férfivel, akit közeli barátjukként szeretnek.
- Nos, igen. Mindenképp igazad van. Hisz az én gyerekeimet is sokként érné... De ne fessük az ördögöt a falra, hisz sosem alszik, tudod jól...
- Egyetértek. - Dave nagyot nyújtózott. Valamivel könnyebb lett a lelke - És most?
- Nem tudom. Neked mihez lenne kedved?
- Reménykedtem, hogy van valami ötleted, de szerintem én hajlok arra, hogy keressük meg Anitát - és a szája egy perverz mosolyra görbült.
- Ohh te kis perverz... - nevetett fel Mart miközben felállt - Hát neked sosem elég az élvezetekből?
- Úgy ismersz?
- Hát nem éppen... Na gyere! - markolt bele Dave fenekébe - Kapjuk el a kislányt...
A hosszú hétvége majdnem egy hétig tolódott ki mielőtt Anita búcsút mondott volna először Dave-nek, aki egy-két nappal hamarabb ment haza, majd szerelmének, Martinnak is. Örült annak a két napnak, amit a kiruccanás végén kedvesével tölthetett. Sok minden történt és ezeket kicsit nyugodtabban akarta feldolgozni és tisztázni magában. Betekintést nyerhetett a két férfi különleges és mély kapcsolatába. Nem szerelemről volt itt szó, azt látta, inkább egyfajta mély szeretetről, vágyról, gyarlóságról és bármilyen furcsán is hangzik, de tiszteletről is. Most már volt képe róla, hogy micsoda két zenei óriással folytat viszonyt... Igen, ez még mindig furcsa volt neki egy kicsit, de már szoktatta magát a gondolathoz. Nem hitte volna, hogy Dave ennyire meg tud nyílni az ő jelenlétében is, de úgy tűnik az énekes is elfogadta a jelenlétét, és később nem egyszer ő kezdeményezte az aktusokat. Kielégíthetetlennek tűnt néha, de Anita ezt nem bánta. Szeretett vele is lenni, noha eddig mindig ott volt Martin is és figyelte őket, vagy be is kapcsolódott a játékba.
Nagyot sóhajtva tette le a hajkefét, ahogy a tükör előtt leellenőrizte még egyszer az egyenruháját. Ma megint munkába kellett mennie egy rendezvényre. Elégedetten vette tudomásul, hogy az utóbbi időben több kiló is lemászott róla az intenzív ágytorna és a sok munka hatására. Hosszú haját gyorsan összefogta egy hajgumival, majd el is indult, hogy az unalmas estét végigmelózza.
Ugyan már pár hét eltelt a Martinnál töltött édes napok óta, de Anita párszor találkozott azóta szerelmével. Igen, most már mindig így gondolt rá. Már el tudta hinni, hogy egy pár alkotnak, és örült neki, hogy ilyen jól megvannak, bár még mindig nehéz volt kicsit összeegyeztetni az életüket. Anita viszont nem foglalkozott ezzel, mert úgy gondolta, addig nem érdekesek a körülmények, amíg tudnak találkozni.
Fogott egy taxit, mivel most volt elég pénze a korábbi munkáiból, és az elegáns helyszínnek otthont adó épület elé vitette magát, majd odafent a sokadik emeleten gyorsan elfoglalta a helyét és meghallgatta az eligazítást.
Dave nyugodtan szemlélte fekete öltönyében a tömeget. Oldalán Jen egy aranyszínű koktélruhában lelkesen beszélgetet a barátaikkal. Elmélázva nézte a nejét. Szerette, ahogy gesztikulált és, ahogy nézte Jent, miközben lelkesen magyarázott egy széles mosolyt kúszott az arcára. Egyik kezét a nő karcsú derekán nyugtatta.
Anita teljesen el volt havazva, de szerette mostanában ha ilyen pörgős az este, mert ez azt jelentette, hogy az idő is gyorsabban elszállt és nem unatkozott a színes forgatagban, ahogy kerülgette az illusztris meghívottakat. Mióta Martinnal volt észrevette magán, hogy sokkal nyitottabb az emberek felé és ennek valahol örült is. Így legalább nem kellett mindenkiről a legrosszabbat feltételeznie.
Miután újra megpakolta a tálcáját, és viszonozta a rövid mosolyt, amit egy idősebb házaspár küldött felé a felszolgált ital miatt, tekintete megakadt két oszlop között. Azonnal felismerte a karcsú és fekete alakot, és sejtette, hogy Dave oldalán a felesége feszít. Egy kis tüske szúrt a szívébe, ahogy végigmérte a karcsú és tökéletesnek tűnő nőt. Az ilyenekkel sosem vehette fel a versenyt. Ahogy Dave nejét ölelő karjáról az arcára ugrott a tekintete, a kellemetlen érzése még inkább erősödött, hisz meglátta a szerelmes arckifejezést az énekes arcán, és erről eszébe jutottak azok az éjszakák, amiket hármasban töltöttek. Hirtelen egy olcsó cafkának érezte magát, aki sehogy sem illett bele abba a kapcsolatba, amit épp nézett. Inkább gyorsan el is fordult, hogy megpróbálja megszűntetni a kellemetlen érzést. Nem féltékenység volt. Talán még magának sem tudta volna megfogalmazni, hogy mi is szurkálta, de azt tudta, hogy kellemetlen és pocsék érzés volt.
Dave továbbra is békés szemlélője volt az előtte folyó párbeszédnek, de lassan az agyába férkőzött a gondolat, hogy innia kéne valamit. Meg is fordult, hogy keressen egy pincért a közelében, így találkozhatott a tekintete Anitáéval. Szemei nem tükröztek semmit, ugyan magában egy kicsit elcsodálkozott, hogy egy helyen kell ma este lenniük, főleg, mikor Jen itt van mellette. Kicsit többet időzött a tekintete Anita arcát fürkészve, mint normális körülmények között illet volna, de látta azt a szomorú arckifejezést a lányon.
A nő hezitált pár pillanatig. Próbált semleges arckifejezést erőltetni magára, és eldönteni, hogy vajon mit akarhat Dave. Menjen oda és kínálja meg őket, vagy kerülve a legapróbb kockázati lehetőségeket inkább kerülje el őt és a nejét a legnagyobb ívben az este folyamán? Mozdulatlanul állt ott Dave tekintetéből várva a választ.
Dave alig észrevehetően biccentett.
Anita kicsit bizonytalanul ugyan, de elindult feléjük erősen az útra koncentrálva, és ügyelve rá, hogy kerülje a férfi tekintetét. Inkább a vendégek kerülgetésére meg a poharak egyensúlyozására koncentrált és megpróbált mindent elcsendesíteni a fejében.
- Parancsolnak pezsgőt? - kérdezte immár semleges hangon, ahogy odaért a beszélgető társasághoz, melynek szélén Dave figyelte az eseményeket.
- Oh igen, köszönjük! - nevetett fel Jen, majd a férjéhez simult - És te, édes?
- Hát, nem is tudom... egyet, talán - nézett Anitára, majd levette a poharat és belekortyolt.
Anita észrevette, hogy az énekes a pohara mögül őt figyelte, de nem foglalkozott vele, minél hamarabb el akart tűnni a közeléből, hogy bűnös gondolatai még véletlenül se üljenek ki az arcára. Ha belegondolt, hogy Jen tudomására jutna, hogy mit is csinált vele jó pár éjszakán keresztül a férje, biztosan nem fogadná el tőle ilyen jókedvűen az italát.
- Hozhatok még valamit? - kérdezte utoljára, bár sejtette, hogy nemleges választ fog kapni, és ezt kihasználva gyorsan felszívódhat végre. És, amint várta egy kedves nemleges választ is kapott Jentől, aki azért előtte feltett neki egy az általa folytatott párbeszéd szempontjából fontos kérdést, majd tényleg hagyta elmenni.
Anita egy néma sóhajjal, szinte fellélegezve hagyta ott a társaságot, hogy felszolgálja a maradék italokat a tálcájáról. Utálta az ilyen kínos szituációkat, viszont ezt most csak magának köszönhette. Igyekezett minél inkább kizárni a fejéből Dave jelenlétét és a munkájára koncentrálni. Jó tíz perc múlva végre pihenhetett egy kicsit, amit az egyik erkély eldugott sarkában meg is tett. Remélte, hogy a kicsit hűvös esti levegő kiszellőzteti kicsit a fejét. Maga sem értette, hogy miért kavarta fel annyira, hogy a feleségével látta Dave-et. Talán most esett volna le neki teljesen, hogy helytelen, amit csinálnak? És még ha tudja is ezt, a vágyat ez nem érdekli, a vágya Dave-et akarta. Ahogy lehunyta a szemét, látta maga előtt az imádott fekete öltönyében és látta azt a sunyi pillantást is, amivel a pohara mögül figyelte az előbb. - Kezdek begolyózni... - motyogta maga elé.
Egy árnyék vetült a lányra és ismerős illat csapta meg az orrát, melyhez hamarosan ismerős hang is társult - Szüneted van?
- Dave? Uh... igen, de talán jobb lenne, ha visszamennék.
- Ne, ne, még maradj - szorította finoman a falhoz áldozatát - Nem tudom, hogy bárki is mondta-e már - hajolt a nyakához - de őrülten izgató vagy ebben a pincér-szerelésedben.
- Mi a fenét csinálsz, Dave? - sziszegte le halkan és aggodalmaskodva körbenézett.
- Csak nem zavarban vagy? - mosolyodott el döglesztően a férfi.
- Mondhatjuk így is - és próbálta eltolni magától a férfit.
- És mit szólnál hozzá, ha ma este szánnál rám egy kis időt, miután ez az egész parti-dolog lement?
- Miről beszélsz? - nézett rá döbbenten, el is felejtve hogy kezeivel épp azon volt, hogy eltolja magától az énekest.
- Arról, drága Anita, hogy ha vége a bulinak szívesen meghágnálak - súgta perverzül Dave.
- Jól van, jól van, csak eressz már el! Bárki megláthat - suttogta kapkodva, de nem tagadhatta, hogy szíve meglódult Dave mondatától, főleg ahogy gyorsan végigmérte még egyszer a sötét öltönyt, mely olyan volt, mintha a férfira öntötték volna.
- Nem hinném, hogy akkor is aggódtál volna emiatt, mikor Martinnal szexeltél a vécében.
- Az más volt, mert neki nincs... Hé! Elmondta a mocsok? - akadt meg, de a "döbbenet" mellett egy kis mosoly is játszott az ajkán.
- Tudod, mi mindent megosztunk egymással. És az, hogy itt van a nejem, téged nem izgat fel? Őszintén - kérdezte, miközben finoman magához húzta a nőt a derekánál fogva.
- Dehogy is! Inkább aggaszt! - tiltakozott kezeit a férfi mellkasán pihentetve, de ahogy újra megcsapta Dave kellemes illata, érezte, hogy egész teste megborzong és mellbimbói megkeményednek a ruha alatt.
- Nem kéne annyit aggódnod. Jen ilyenkor annyira el van varázsolva, hogy nem lát, nem hal.
- Valóban? - súgta kicsit bódultan a férfi közelségétől.
- Valóban - hajolt ismét közelebb Dave.
- Akarsz? - pillantott fel Dave kívánatos ajkáról a sötéten csillogó szemekbe.
- Talán nem érzed? - rántotta a testéhez.
- Ó Jézusom! - szaladt ki a lány száján mikor megérezte azt a bizonyos nyomást.
- Igen? - nyomta ágyékát még erősebben Anitához, majd a füléhez hajolt - Olyan mocskos dolgokat művelnék veled.... az ágyhoz kötnélek és kényeztetnélek... szétszedném a tested és több sebből véreznél, amit élvezettel nyalnék le rólad, majd addig hágnálak, míg nem sikoltasz, hogy hagyjam abba - súgta elmélyült hanggal.
- Jesszus Dave, te aztán tudod, miként indíts be... - nyelt egy nagyot Anita, ahogy kiélvezte Dave forró leheletét a fülénél.
- Igen? - nevetet fel halkan a férfi, majd végignyalt a nő nyakán.
- Visszajössz ide értem, vagy adjam meg a címem és utánam jössz? - nyögte halkan, miközben egyik kezét orvul a fekete nadrág elejére csúsztatta.
- Add meg a címed. Így legalább többször is felkereshetlek - mormogta, miközben jobb keze már Anita szoknyája alatt járt.
- Jegyezd inkább meg, ne maradjon nyom - súgta, majd odahajolva Dave füléhez, belesúgta a megfelelő címet, majd határozottan kibontakozott az ölelésből, és hátra sem pillantva otthagyta a férfit. Félt, hogy ha visszanéz, nem tud ellenállni és visszarohanva a nyakába veti magát. Így is a pirulásával küzdött, főleg ha arra gondolt, hogy mi minden vár még rá a mai este folyamán. Ez lesz az első éjszaka, hogy Dave egyedül fogja a magáévá tenni. Először lesznek kettesben és ez egyszerre ijesztette meg és izgatta fel Anitát. Remélte, hogy a férfi ad neki annyi előnyt, hogy hazaérve gyorsan lezuhanyozhasson és egy kicsit rendbe vágja kis lakását.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés