|
3. fejezet
2009.08.02. 19:49
3.
Ahogy telt az idő úgy kapott Sela egyre fontosabb megbízásokat. Mire feleszmélt már lassan egy éve volt halálfaló és sikerült megélnie a 19. születésnapját is, ebben a társaságban.
Arlyn észrevétlenül és macskaügyességgel kerülgette a csuklyás-köpenyes halálfalókat a hátsó sorok felől előre haladva. Maszkjából kivilágított mélykék szeme. A hónapok során tartotta magát elhatározásához, és egyre magasabbra tornázta magát társai között, noha még csak félúton járt nem sokkal lehagyva Sela-t, akit épp keresett. Pár sorral mögötte állt meg, és megvárta a tanácskozás végét, mikor a tömeg megindult. Bal kezében egy apró bársonyzacskó jelent meg, s hagyta, hogy a tömeg mellé sodorja, s egy óvatlan pillanatban a nő kezébe csúsztassa azt, aztán ahogy felbukkant, el is tűnt.
Sela kíváncsian tekintett utána. Honnan tudta? A szobájába ment és csak ott bontotta ki a bársonyzacskót és csúsztatta a tenyerébe a tartalmát.
Ujjai között egy ezüstmedált tartott, aminek az egyik oldalába egy griffmadár volt vésve. Óvatosan kinyitotta a medált.
Kivette a benne meglátott cetlit, majd elolvasta: "Születésnapodra. A."
Arlyn adta neki. Összecsukta, majd az asztalán található kis mágikus dobozba tette.
Arlyn kíváncsi volt rá, hogy vajon Sela mit szólhatott az ajándékához, és hogy kapott-e valaha egyáltalán valamit ezen a napon. Mosolyogva fésülte hosszú haját a tükre előtt ülve.
Sela halkan lépett be Arlyn szobájába.
- Nos? - kérdezte hátra se nézve a fekete hajú nő még mindig tincseit szántva a hajkefével.
- Köszönöm - felelte.
- Ugyan, nem tesz semmit. Remélem tetszett - pillantott rá a tükörből.
- Igen. Nagyon szép.
- Valóban. És arra is rájöttél, hogy milyen hasznos funkciója van még ennek a nyakláncnak?
- Milyen hasznos funkciója van?
- Ha körbehúzod a mutatóujjad a kinyitott medál belsején, ahova a cetlit raktam, akkor megnyílik neked és bárminemű és méretű papírt biztonságosan belecsúsztathatsz szállítás vagy elrejtés céljából - vonta meg a vállát, de most már elmosolyodott.
- Hogy miért is nem jöttem rá - mosolyodott el halványan.
Arlyn mosolya csak szélesebb lett, majd lassan letette a hajkeféjét - Az árvaházban nem hiszem, hogy túl sok ajándékot kaptál.
Sela szemei fenyegetően szűkültek össze - Hogy hol? - kérdezett vissza baljóslatú hangon.
- Ahonnan jöttél - jött a semleges tónusú válasz és egy nagyon halvány kis mosoly villant fel egy pillanatra Arlyn arcán.
- Honnan tudsz te erről?
- Te sem viselted jól a szellemeket, nem igaz?
Sela keze ökölbe szorult - Honnan tudsz minderről?! - a hangja remegett az elfojtott dühtől, amit már nem sokáig tudott magában tartani.
- Hideg a téli udvar a lemeztelenített fenyítéshez, nem de bár?
- Ki vagy te, hogy a múltamban turkálsz?! - csattant fel és már Arlyn mögött is termett, ahogy belemarkolt hosszú fekete tincseibe, hátrarántotta a fejét és a torkának szegezte a pálcáját.
De a másik nő ébenfekete pálcája már Sela gyomrába is fúródott válaszul. - Eressz el!
- Honnan tudsz a múltamról?! Honnan veszed ezeket? Ki mondja el neked? Válaszolj, te szuka! - rántotta meg Arlyn fejét, miközben szemében elfojtott könnyei csillogtak a múlt emlékeitől.
- Ne merészelj így hívni! - szisszent fel a másik nő, és kibillentette a zsámolyt, amin ült, hogy a földön landolva arrébb guruljon és felpattanjon kivont pálcával.
- Válaszolj! - sziszegte Sela, miközben pálcájával Arlyn szemei közé célzott.
- Miért, ha nem akkor megölsz? - nézett vissza rá felszikrázó szemmel.
- Nem tűröm, hogy utánam szaglássz, világos?!
- Nem szaglásztam, édes! - nevetett fel kicsit gúnyosan.
- Te szuka! - mondta indulattal és megátkozta a nőt.
Arlyn kivédte az átkot és felnevetett - Kicsit több kell ahhoz, hogy elbánj velem, Édes...
- Te ribanc - sziszegte indulattal és egy erősebb átkot küldött rá.
- Milyen szép megnevezések! - kerülte ki az átkot, ami így az egyik szekrénybe csapódott.
A szekrény darabokra robbant. Sela dühe fokozódott és újfent kitört Arlyn ellen.
A nő kacagva táncolt el az átkok elől, s viszonozta is azokat, nem törődve a szobája állapotával, de aztán pár perc múlva megbotlott.
Sela egy Capitulatusszal megszerezte a pálcáját és a nő mellkasának szegezte a sajátját.
- Semmi jogod nincs a múltam után kutakodni! - hangsúlyozott ki minden egyes szót.
Arlyn az ágy mellől nézett fel rá, ahova az imént esett. Arca komolyságot tükrözött, ahogy kicsit zihálva vette a levegőt, érezve a mellkasába fúródó pálcát.
- Nem kutakodtam...
- Akkor honnan tudod?! - lépett fölé a nő és Arlyn homlokába fúrta a pálcája hegyét. Akár megölni is képes lett volna.
- Csak nem a másvilágra akarsz küldeni? - nézett fel rá incselkedve.
- Válaszolj!
- Láttam - szisszent fel.
- Hol?
- A fejedben és a saját szemeimmel.
- Saját szemeiddel? - visszhangozta, de pálcáját továbbra sem engedte le.
- Igen. Jártam ott.
- Te?- Sela majdnem felnevetett, de aztán komoly hangon kérdezte meg - Miért?
- Az anyámmal voltam ott. Kicsi voltam még. A folyosón haladva láttam, ahogy fenyítettek téged.
- Mit kerestél te ott egyáltalán? Fontolgattátok, hogy csatlakozol hozzánk? - kérdezte gúnyosan.
- Nem - rázta meg a fejét - Az anyám valamilyen ügyet intézett az igazgatóval és engem ott hagyott a folyosón. Pont leláttam az udvarra.
- Isteni - jegyezte meg, majd keményebben nyomta a pálcát Arlyn bőréhez és csontjához, ahogy lehajolt hozzá, hogy a szemeibe nézve nyomatékosítsa benne a dolgot - Tartsd távol magad az emlékeimtől!
- Bocsáss meg... nem akartam visszaélni velük - nézett komolyan a szemeibe - És mielőtt azt hinnéd, hogy élveztem a látványt, tévedsz. Megrettentett és örökre az agyamba égett.
- Nah persze... Az ittlévő korcsok minden egyes példánya élvezi, ha ilyet láthat. Te miért lennél más?
- Ha nem hiszel nekem, megmutathatom az emléket.
Sela bizonytalanul méregette, majd megkérdezte: - Milyennek láttad?
- Kislány voltam én is, nyomasztónak. Nem értettem, hogy miért bántanak... odahaza engem... engem szerettek, de ezt látni... ekkor találkoztam úgy igazán először az emberi kegyetlenséggel. És most nézd meg mégis mi lett belőlem annak ellenére, hogy el kellett volna rettentenie a dolognak...
- Fantasztikus... - mondta szarkasztikusan, majd felegyenesedett és leengedte a pálcáját - Ha még egyszer a múltamban vájkálsz Arlyn...
- Mit csinálsz? - nézett fel rá szomorúan csillogó szemekkel, hangja pedig csüggedtséget sugárzott.
- Azt nem fogod megköszönni. Ehhez senkinek semmi köze, világos?
Arlyn csak bólintott - Nem árulom le senkinek, ne aggódj - mondta halkan.
- Ajánlom is.
Sela nem várta meg a nő válaszát, hanem szó nélkül megfordult és kisétált bevágva maga mögött az ajtót. Honnan vette a bátorságot ez a nő, hogy a múltját hozza fel neki? Hogy merészelt belemászni a fejébe?! Ki ő?! Joga nincs hozzá, a múltjához, semmi köze hozzá! Miért is adta neki azt a medált? Vissza fogja adni. Neki nem kell!
Arlyn elgondolkodva nézett utána, majd heves vitába kezdett saját sutyorgó démonaival, hogy ezt most miért kellett.
Egész hajnalig morfondírozott magában, aztán elnyomta az álom, s csak pár óra múlva tért magához. Először nem tudta, hogy mi csillant meg a mellette lévő párnán, aztán felismerte: Sela ajándéka. Visszaküldte a nyakláncot...
A napok teltek. Sela minden 'házon kívüli' és lehetőleg veszélyes munkát elvállalt. Valamivel le kellett kötnie magát és végképp nem akart Arlyn közelében lenni. Az ilyen munkák amúgy is növelik az eszmei értékét, szóval boldogan látja el őket. Nemrég jött vissza egy kiadósabb küldetésből, amit a társának nem sikerült túlélnie. Alapult valami rend, a 'Főnix Rendjének' hívják magukat... nevetséges. Kicsit megszorongatták pár tagjukat. Bellatrix elkapta azokat a 'Longbottomékat'. Biztos jól elszórakozott velük, habár ő maga utálta a nőt és halálfaló létére a módszereivel sem értett 100%-ban egyet. Gondolatait a fényes nappaliban ülve vitatta meg önmagával.
Pár perc múlva egy karcsú fekete alak slisszant be az ajtón. Arcának bal felén friss vágás éktelenkedett, de nem úgy látszott, mintha zavarná. Rögtön észrevette Selat, de nem felé indult el, hanem az egyik asztalon tartott lángnyelv viszkik és hasonló alkoholok felé. Pálcájának egy suhintásával leellenőrizte, hogy nem mérgezett az üvegben lévő erős folyadék, majd töltött magának.
Sela tudomást sem vett róla, holott nagyon is jól tudta, hogy ki lépett be a helyiségbe. Még mindig dühös volt rá amiért kutakodott utána.
Arlyn szó nélkül töltötte az italt, majd megállt Sela mellett és neki is nyújtott egyet békejobb gyanánt.
Sela hideg tekintettel nézett fel rá - Le akarsz itatni, hogy könnyebben szedhesd ki belőlem a múltamat?
- Nem. Bocsánatot akarok kérni. Nem volt jogom hozzá.
- És erre mikor jöttél rá?
- Már aznap éjjel, mikor otthagytál - ült le mellé a kanapéra.
- Remek. Előbb kellett volna gondolkodnod - húzódott félre.
- Igazad van - bólintott, majd maga elé meredve meghúzta az erős italt. Ahogy elfintorodott, sebe fájón húzódott meg, de nem zavarta túlzottan. Már hozzászokott a fájdalomhoz.
- Mit akarsz te tőlem?
- Nem tudom - vonta meg a vállát.
Sela enyhén elfintorodott - Soha többet ne merj utánam szaglászni - kötötte ki még egyszer.
- Nem fogok. Sajnálom. Én csak... nem is tudom mit gondoltam... Én csak nem... nem akarok egyedül lenni - suttogta a végét szinte hangtalanul.
- És ez rá a megoldás? Arlyn, van itt pár pasi halálfaló, biztos vagyok benne, hogy nem hagynák hidegen éjszakára az ágyad.
- Igen, tudom. Ezt megoldom. De... áhhh... mindegy - hajtotta le a fejét csüggedten. Nem is tudta, hogy miért mutatja magát most ilyen gyengének. Nem szokása.
- Mondd csak - nézett rá Sela.
- Nem szexpartner kell, azt találok - legyintett - Csak valaki, aki majdnem olyan, mint... mint...
- Mint?
- Mint egy barát... aki sosem volt.
Sela szemöldöke felszaladt a homlokán - Jól kezded a barátkozást...
- Mit vársz egy félőrülttől? - mosolyodott el halványan.
Sela felsóhajtott, majd elvette Arlyntól az erős italt és jól meghúzta. Miután lenyelte, érezte, hogy végigégeti a torkát, de ezt most kellemes érzésként élte meg. Becsukta a szemét és hátrahajtotta a fejét a háttámlára.
Arlyn mosolya kicsit szélesebb lett.
- Elfogadod a békejobbot?
- El, ha tartod magad a normális emberi jogokhoz, ami az emlékeimet illeti.
- Tartom - bólintott.
- Rendben - felelte.
- Kérsz még egyet? - kérdezte Arlyn.
- Jöhet.
Arlyn töltött neki az erős italból, majd visszaült mellé.
Sela nem mondott semmit, egy köszönömmel elfogadta a poharat, majd egy kicsit belekortyolt.
Csendben kortyolgatták az erős italokat, majd a következő körnél is Arlyn állt fel, de nem várt esemény következett: ahogy elvette a felfelé néző Sela kezéből a poharat, nem tudta megállni és hirtelen indíttatásból hozzányomta száját a másikéhoz egy pillanatra.
Sela egy pillanat erejéig a döbbenet hatása alatt volt, majd erővel lelökte magáról a fekete hajú nőt.
Arlyn nem mondott semmit, csak elhagyta a szobát. Ő maga sem értette a tettét. Nem tudta, mi ütött belé. Megint az őrültsége lenne?
Sela döbbenten nézett utána. Még levegőt venni is elfelejtett. Mégsem dühöt érzett belül, hanem csak döbbenetet.
Arlyn nyugtalanul körözött a parkban, míg rá nem talált egy kicsit eldugottabb vízesésre és le nem kuporodott egy kőre felhúzva lábait, hogy gondolataiba merülve hallgassa a lezúduló víz hangját. Kellemes hely volt. De még mindig nem értette önmagát.
Sela a szobájába ment vissza és miután órák gondolkodása után sem talált választ a történtekre, elnyomta az álom.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés