|
5. fejezet
2009.08.03. 15:17
5.
Pár nap alatt körbejárta a kastély lakóit a hír, hogy a két nő 11 vérfarkassal végzett Voldemort exkluzív vesztőhelyén. Mindenki erről beszélt, és Sela élvezte, hogy a félelem csillan meg a szemükben, valahányszor elmegy mellettünk. Ezt a hasznára is fordíthatja, elvégre, ha híre lesz, akkor tisztelni fogják. Azonban még így is voltak, akik nem törődtek a mészárlás hírével. Ott volt például az a Piton. Sela keresve sem talált volna ellenszenvesebb halálfalót a kastélyban. Látszott a szemén, hogy hatalomra áhítozik, de jelenleg még nem kapta meg és rettentő irigy a két nőre. Csak pár évvel lehetett idősebb Sela-nál.
Arlynt nem túlzottan foglalkoztatta, hogy a hír futótűzként járta körbe a kastélyt, noha persze ha annyira magánál volt, akkor azért hízelgett a hiúságának, hogy most már megjegyezték az arcát, és egyesek tartottak is tőle. De ideje nagy részében - ha nem éppen élvezettel mészárolt valahol - akkor a kastély parkjában ült egy fán, megátkozva azt, aki zavarni merte a felerősödött hangjaival folytatott beszélgetést. A 11 halott vérfarkas után kicsit mélyebbre csúszott őrültségében, mint általában miután vérfarkast ölt. Már több tucat korcs vére száradt a kezén.
Felhúzott lábakkal kuporgott a vízesésnél az egyik nagy kövön és magában motyogva válaszolt a hangoknak.
Egy vékony női alak tartott Arlyn felé, majd odaérve leült mellé - Voldemort újabb küldetést tűzött ki nekünk. Úgy tűnik, eltökélt szándéka társakat faragni belőlünk.
Arlyn először nem válaszolt csak felkuncogott oldalra fülelve, majd Sela felé fordította a fejét - Áh, szia Sela! Mi szél hozott?
- Az előbb tájékoztattalak - nézett a nőre kutakodón.
- Hmm... ne haragudj, nem figyeltem - nézett Sela vállára, és leszedett egy szöszt a nő talárjáról.
Sela nem felelt csak nézte a kék szemeket, amik változtatták a színűket. Már a farkasoknál észrevette, hogy, amikor Arlyn nincs magánál, kivilágosodik az egyébként mélykék szeme. Most is egy árnyalattal világosabb volt az eredeti színénél. - Urunk újabb küldetésre küld minket. Ehhez fűztem hozzá, hogy úgy tűnik, eltökélt szándéka társakat csinálni belőlünk.
- És ez téged zavar? - csavargatta egyik fekete tincsét az ujjával gyermeki naivsággal az arcán.
- Nem, inkább csak szokatlan. A halálfalók nem szoktak társakkal dolgozni.
Arlyn csak megvonta a vállát, majd felpattant és lenézett Sela-ra - Nos, ki tudja mik a szándékai? Jössz? Mi a feladat?
- A Főnix Rendjének egyik tagját kell begyűjtenünk és levezetnünk a kihallgatását. De csatlakoznak még hozzánk.
- Éééértem. Hát akkor menjünk, menjünk! Már kezdtem becsavarodni a tétlenségtől - nevetett fel saját poénján, majd dudorászva meg is indult.
Sela fejcsóválva követte. Bízott benne, hogy nem, lesz semmi baj.
A csapat ötfősre bővült, mivel több embert is ki kellett iktatniuk mielőtt a célszemélyhez elérhettek volna. Arlyn időnként halkan felkuncogott, ahogy az erős varázslatokkal védett házhoz közeledtek. Egy jó kis harcra készült, amit sosem vetett meg. Tudta, hogy ez a küldetés is nehezebb lesz, noha nem olyan nehéz és veszélyes, mint amilyen a vérfarkasokkal volt. Már most érezte ereiben az adrenalint száguldozni. Imádta az érzést, a veszély felpezsdítette és kiélesítette érzékeit. Társait követve osont közelebb a házhoz.
Sela feszülten figyelt. Az egyik varázsló kilépett a házból és meglátva őket, riadóztatta a többieket. Nem is volt baj. Így nem egyenként kellett felkutatniuk az embereket. A Halálfalók és a Rendtagok összecsaptak, de látszott, hogy nem fog sokáig tartani a harc.
Amint a harc elkezdődött, Arlyn nagyot rikkantva vetette be magát a repkedő átkok közé. Egy nőt el is intézett, de mikor egy átok végigszántotta a halántékánál a fejét, ezzel egy vérpatakot indítva útjára, valami elpattant benne. Tekintete elborult és szemei kivilágosodtak, ahogy előtört az őrültsége mérhetetlen agresszióval párosulva. Szinte hörögve üvöltötte a tiltott és nagy erejű sötét átkokat és nem érdekelte, hogy kit talál el. Két halálfaló társa holtan rogyott össze egy-egy zöld Avada Kedavrájától, majd mielőtt bárki megakadályozhatta volna, egy jól irányzott dupla átokkal a célszemélyt cipelő két társával és a Rendtaggal is végzett őrjöngésében.
- Arlyn, ne!!!! - ordította Sela, de túl késő volt. A küldetésük tárgya holtan rogyott össze. Sela odaugrott megnézni, hogy biztosan eltalálta-e társa, de tudta, hogy igen.
Arlyn azonban se látott, se hallott. Átkai kontrolálatlanul csapódtak a maradék fehérmágusokba, illetve a házba, fel is gyújtva az épületet. Vadállat módjára üvöltött vagy éppen fülsértően kacagott, ahogy a meleg szél kócos haját cibálta, néha saját vérétől maszatos arcába fújva azt.
Sela otthagyta a hullákat, majd elkapta Arlyn karját és kezdte elhúzni a helyszínről - Gyere már! Nem találhatnak itt! - sziszegte hátra, ahogy vontatta a hoppanálási területhez.
De Arlyn kirántotta kezét a nő szorításából, és mindjárt meg is pördült, hogy ráküldjön egy átkot, ami ezúttal célt tévesztett.
Sela azonnal mozdult és kábító átka eltalálta a nőt. Mikor az ájultan rogyott össze, odalépett mellé és köteleket varázsolt rá, ezáltal féken tartva Arlynt, ha magához térne. Most azonban menniük kellett. Voldemort nem fog örülni. Persze, mindezek előtt még felküldte uruk ismertető jegyét, a koponyát a kígyóval az égre, de nem érzett sikerélményt. Kudarcot vallottak.
Arlyn a hoppanálás után tért magához. Először nem tudta, hogy hol van, de aztán kissé kábán, de felmordult és a tagjait béklyóban tartó köteleknek feszült. Még mindig messze volt tudata a felszíntől, őrjöngő éne uralta testét, ahogy közeledtek Voldemort szobája felé.
Sela belépett a szobába és maga után vonszolta Arlynt is. A nőt Voldemort elé lökte.
- Mit jelentsen ez? - fonta össze karjait a mágus, ahogy a trónusa mellett állt.
- Én nem tudom kordában tartani, ezért hoztam őt eléd, uram. Lemészárolt mindenkit és felrobbantotta a házat.
Arlyn szitkozódva vonaglott a padlón, próbálva kiszabadulni a bőrébe vágó kötelek fogságából.
- Elárult? - emelte meg egyik szemöldökét a feketemágus előhúzva pálcáját.
- Nem tett semmi olyat, ami felfedné holléted, uram.
- Mindenesetre nem örülünk! - jelent meg a harag az arcán, amin már egy újabb sebhely éktelenkedett, s poklábszerű ujjaival végigsimított Nagini fején, majd pálcáját a földön vergődő és hörgő nőre szegezte - Nagyon fontos információkat vártam attól a férfitől, Arlyn, akit lemészároltál! Ezért bűnhődni fogsz! Crucio! - bocsájtotta rá erős átkát, ami a Nagyúrtól szinte elviselhetetlen erősségű volt.
Arlyn felsikoltott a fájdalomtól, ahogy tagjai görcsösen megfeszültek. Voldemort pár pillanatnyi szünetet tartott: - Miért tetted, Arlyn? VÁLASZOLJ!! - dörrent rá, de a nő csak fülsértően felkacagott, mire testébe újra hosszan belevágott a kínok átka.
- De uram, nem fog válaszolni! Hagyd abba! Arlyn őrült!
A férfi még egy jó percig nem szűntette meg erős átkát. - Ezt hogy érted? - vakkantotta Sela felé, miközben közelebb lépett a földön heverő nőhöz, aki fulladozva felköhögött, majd vért köpött a padlóra, ahogy a hasán feküdt. Próbált felnézni kínzójára, de a kötelek és a fájdalom, ami most már az agyába is belevágott, ahogy a hangoknak nagyon nem tetszett ez a bánásmód, megakadályozták ebben és csak nyújtogatni és forgatni tudta a fejét, ahogy felzihált halványkék szemeit forgatva, s egész testével tekeregve az átok utóhatásától.
- Úgy, hogy őrült. A vérfarkasokra különösen érzékeny. Olyankor átkattan benne valami és nem válogat, csak gyilkol.
- Hmm... - hallatta a mágus, ahogy leguggolt Arlynhoz és hideg ujjai közé fogta az állát, hogy az összeszűkült pupillákba nézhessen - Nem tetteti - állapította meg - Mesélj még erről az őrültségről! - címezte érzelemmentesen Sela-nak - Hogy-hogy eddig nem ütközött ki?
- Ma is ez történt vele. Egyszerűen csak nevetni tudott és gyilkolni. A szemszínéből lehet kikövetkeztetni, milyen állapotban van. Minél világosabb, annál rosszabb. Beszélik, hogy hangokat is hall. Gyakran megátkoz embereket, mert megzavarják a magányában.
Voldemort bólintott - Kár lenne egy ilyen tehetségért... - jegyezte meg inkább csak magának, majd egyik hűs kezét a véres és izzadt homlokra tette, s lehunyva a szemeit koncentrált. Ereje lustán megmozdult a teremben. Sela csak figyelte mit művel ura Arlynnal. Érezte erejének mozgását a szobában. A férfi pár perc múlva kinyitotta vöröses árnyalatban játszó szemeit, majd elvette kezét Arlyn homlokáról, aki viszont nem ébredt fel, teste elernyedt és már nem rángatózott.
Sela Arlyn ernyedt testét figyelte és átfutott az agyán a gondolat, hogy esetleg Voldemortnak még sincs szüksége egy őrült halálfalóra és végzett vele? A férfire nézett.
Voldemort felegyenesedett, tekintetét még mindig az öntudatlan nőn tartva. - Sela, gyere ide és nyújtsd a bal karod! - parancsolta elgondolkodott hangon. Sela engedelmeskedett a kérésnek, habár nem szívesen tette. Odanyújtotta a karját, amin a Sötét Jegy feketéllet. Voldemort hosszú és csontos mutatóujját nekiszorította a felizzó bőrnek, ami nem kis fájdalmat okozott tulajdonosának, majd parancsoló hangon megszólalt: - Perselus Piton!
Hamarosan egy lobogó köpenyes férfi jelent meg a szobában és térdelt le Voldemort előtt - Uram.
- Egy hosszú távú feladatom lesz a számodra. Arlynnak kell kéthavonta elkészítened egy bájitalt, ami visszafogja az őrültségét - csettintett ujjával, mire egy karcsú kék üveg jelent meg a tenyerében, s azt mindjárt Perselus felé is nyújtotta - Ebben az üvegben kapja meg. Figyelmeztetlek, a bájital különösen komplikált és nem tűrök el egyetlen hibát sem. Ha meglátom, hogy rosszabbodik az állapota, vagy netán belehal Arlyn, akkor te is utána halsz. Kérdés?
- Értettem Nagyuram - felelte a férfi és elvette az üveget, majd lehajolt, hogy megnézze Arlyn állapotát, hogy tudja, mihez kell mérnie az erősséget.
- Perselus, az elkészítési módot senkinek sem árulhatod el. Jöjj! - intette közelebb a térdeplő férfit, aki térdeltéből felnézve urára várta, hogy a legendás pálca a homlokához érjen. Voldemort egy másodperc alatt átvarázsolta a tudnivalókat a férfi fejébe. - Jól jegyezd meg, amit most láttál, és ne merj hibázni.
Piton csupán bólintott, majd távozott, hogy megfőzze a bájitalt. Sela még mindig némán állt és nem értette, hogy Voldemort miért nem ölte meg a nőt. Az sokkal egyszerűbb lett volna.
- Megvannak az okaim - jött az érzelemmentes válasz a férfitól, akinek sötét tekintete megint a mélyen alvó nő karcsú alakján pihent. Elnyomott egy sóhajt, majd elfordult és elgondolkodva az egyik ablakhoz lépett - Most vidd el. Azt akarom, hogy minél többet legyél vele.
- Miért? – csúszott ki a száján a kérdés.
- Nem engedtem meg, hogy kérdezz! - csattant rögtön a rideg hang, szinte végigvágva Sela bőrén.
A nő hátrált két lépést - Bocsáss meg - suttogta - Csak szeretném tudni, hogy mi lesz a dolgom vele.
- Vissza fogod tartani őt, de úgy, hogy ez ne tűnjön fel neki. Nem mondhatod el neki ezt a feladatodat! - villantotta rá ijesztő tekintetét, hogy nyomatékosítsa a mondandóját.
- Igen uram. Akkor engedelmeddel... - mondta, majd intett a pálcájával, mire Arlyn teste a levegőbe emelkedett.
Voldemort nem mondott mást, csak a távozó felek után pillantott, majd kinézve az ablakon a gondolataiba merült.
folyt.köv.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés