|
4. fejezet
2009.08.03. 17:24
4.
Idővel Capri is visszatért és nem sokra rá Martinék is befutottak, így tereltek is mindenkit a kocsiba. A stadionnál természetesen már várakozott jó pár rajongó, mikor a fiúk kisbusza megérkezett, majd odabent Kessler vezetésével olajozottan folyt a dolgok menete. Nem véletlen volt ő már több évtizede a menedzserük és egyben az egyik legjobb barátjuk.
Első körben meghagyták a lányoknak, hogy nyugodtan nézzenek szét, de a fiúk ügyeltek a cuccaik pakolására és az értékesebbeket maguk vitték inkább a helyükre. Capri azonnal a színpad felé vette az útját, hogy megnézhesse milyen onnan a szemszög, milyen lehet odakint állni. Kiérvén kicsit csalódott. Nagyobbnak hitte a stadiont, de így is mellbe vágta a látvány és beismerhette magának, hogy ő bizony szűkölve rohant volna vissza a színfalak mögé, ha egy negyven ezres tömeg elé kellene kiállnia. Körbejárta az üresnek nem mondható színpadot, hisz a szintik és a dobok már kirakásra kerültek. Finoman megérintette az egyik szintit, majd a cintányért vette szemügyre. Végül visszasétált a színpad széléhez és leült törökülésben. Elmaradhatatlan fekete oldaltáskájából elővette a füzetét és a tollát, majd szétnézett és sóhajtott. Pár perc szünet után lehajolt és írni kezdett. De most nem vázlatot vagy ötletet: le akarta írni, hogy milyen érzés ott állni a színpadon, hogy néz ki, milyen a stadion üresen. Meg akarta osztani mindezt a barátaival és addig akarta az élményeit leírni, míg frissek voltak. A tárlatvezetésig úgyis volt még ideje.
Zsó követte barátnőjét, s ő is lefutotta a saját körét, el is lőve pár képet, de nem ment oda Caprihoz, hagyta alkotni. Tudta, hogy később úgyis el fogja olvasni, amit barátnője most olyan hévvel körmölt. Ő addig inkább másik szenvedélyének élt: fotózott. Persze igyekezett nem hátráltatni a körülöttük sürgölődő színpadépítőket és technikusokat, de feltűnésmentesen igyekezett mindent dokumentálni. Egy hosszú szőke rasztahajú srácra visszamosolygott, mikor kikerülte őt, majd úgy gondolta, kicsit visszavonul gondolkodni és rendezni a magában újra felkavarodott érzéseit. Egy kis bolyongás után meg is találta, amit keresett: egy ital automatát. Most hogy a felhők nagyjából eloszlottak az égen, a nyári meleg is pillanatok alatt visszatért. Le is vette cipzáras felsőjét, s megigazítva magán fekete Freestate.hu-s pólóját sétálgatott a folyosókon kezében a fényképezővel, vállán narancssárga indiai táskájával, míg nem talált egy nyitott ajtót, amin bekukkantva látta, hogy szabad a szoba, ami pontosan a stadion nézőterére nézett.
Capri leírta az utolsó mondatot is és elrakta a füzetét, majd eltüntette a tintafoltokat a kezéről és lejjebb húzta a hosszú ujjú narancssárga felsőjét, amire rávette a Freestate pólóját. Többek között ezért rohant haza. Annyira készültek a neten erre az alkalomra és remélte, hogy sok egyenpólóst fog ma látni. Úgy gondolta, hogy elindul felfedezőútra a szűk folyosók labirintusába a színpad mögött. Nem akart túl messzire menni, de kíváncsi volt. El is indult és hamar eltűnt a sok kis folyosó zegzugában. A falak fehérek voltak és képek díszítették az itt történt fellépésekről. Hamarosan ajtóba ütközött, ami résnyire nyitva maradt. Bekukucskálván dobozokat és gitárokat látott - csakis a szőke férfi szobája lehetett. Nem tudott ellenállni a kísértésnek, pedig tudta, hogy nem kéne bemennie. Azonban lassan beljebb lökte az ajtót, belépett és becsukta maga mögött, majd alaposan szétnézett a rideg helységben. Utazóládák mindenhol, a többségük nyitva. Gitárok sorba pakolva tartókon, nyilván a koncerten mindegyik szerepelni fog. A tulajdonos a jelek szerint nem volt a szobában, habár még egy ajtó nyílt a helységből. De mielőtt bárhova ment volna a lány, észrevette, hogy valami fénylik az egyik dobozban. Odament, belenyúlt és kivette az anyagot. Az egy csillogó, műanyagszerű fellépő ruha volt. Capri sejtette, hogy Martin benne akar fellépni - Oh, te jó ég... - mormogta, ahogy grimaszolva szemlélte a ruhakölteményt. Akárhogy igyekezett, nem tudta elképzelni benne a férfit.
- Látom, nem nyerték el a tetszésedet a mostani fellépő ruháim.
A lány ijedten fordult hátra - Martin? Jaj, ne haragudj, én nem akartam... én csak megláttam, hogy nyitva az ajtó és...
- Nem kell magyarázkodnod - mosolyodott el leintve a lányt. Már rajta volt a fénylő nadrág és a fekete mellény, csak az ezüst zakó hiányzott róla. A férfi beletúrt szőke tincseibe, majd az egyik asztalhoz lépett, amin egy ezüst doboz trónolt. Kipattintotta a kapcsokat, majd felnyitva a tetejét sminkes cuccokat kezdett kipakolni az asztalra.
- Te tényleg ebben akarsz fellépni? – lépett közelebb Martinhoz.
- Igen, ebben - biccentett még mindig mosolyogva - Nem tudsz lebeszélni róla, felesleges is próbálkoznod.
- Hmmm... - felelte és igen erősen kellett összeszorítani az ajkait, nehogy véletlen kibukjon belőle a nevetés, miután sikeresen legyűrte a késztetést, odasétált a férfi mellé, hogy szemügyre vegye, mit is csinál - Most jön a sminkelős rész - állapította meg, ahogy szétnézett az asztalon - Uh, azt hiszem, a legtöbb nő elbújhat mögötted.
- Meglehet - vont vállat - Szeretek kísérletezni - halászott ki egy csavarós tetejű tubust a dobozból, amiből majd a csillámokat fogja a testére vinni.
- Még meg is spékeled ezt az összkompozíciót? - nevetett fel, de nem volt a hangjában semmi bántó - Fura egy férfi vagy, Mart. De azt hiszem, épp ezért kedvellek. Esetleg akarod, hogy segítsek? Láttam, hogyan sminkeled magad és nem szeretném, ha a szemspirállal esetleg kiszúrnád a szemed.
- Kösz, a szemspirállal boldogulok, bár tudom, hogy elég sajátos a módszerem és jókat nevettek rajtam, de hát a végeredmény a lényeg - ült le a székre beállítva egy hordozható tükröt a megfelelő szögbe. - Addig mesélj csak: van már újabb ötletetek? Mármint fanfictionhöz?
- Egy pár ötletkezdemény már van nálam - felelte Capri, miközben óvatosan félretolt pár dolgot és féloldalasan felült az asztalra - Biztos Zsónak is akad majd, de akkor lesz teljes, ha lemegy ez a nap. Te sosem próbálkoztál az írással? Mert a téma úgy tűnik, hogy érdekel téged.
- Hát nem rég megjelent könyv formájában angolul és franciául a dalszövegeim többsége. Egyébként max. csak verseket meg a gondolataimat írom le magamnak egy amolyan "naplószerűségbe" amikor épp olyanom van - vont vállat - Noha lenne miről írnom. De a hosszabb novellákhoz vagy akár egy egész könyvhöz nem hinném, hogy lenne kitartásom vagy türelmem - mondta, miközben felvitte az alapozót az arcára.
- Nah igen, könyvet nem írnék. Nincs nekem ahhoz fantáziám. Abban a kérdésben, hogy lenne miről írnod, azt hiszem, egyetértek! Sőt, talán új jelentéstartalommal töltöm meg....
- Mire gondolsz? - pillantott fel rá.
- Akkor most elhallgattatom a mocskos fantáziám suttogó hangjait. Egyébként tényleg érdekes élettapasztalataid lehetnek, amiket olyan könyvekben, mint például a Stripped nem említettél soha. Ha tényleg önmagadról írnál, én elolvasnám.
- Köszönöm - villantott rá egy szerény kis mosolyt, majd elkezdte kifesteni a szemhéjait is - Hát van nem egy olyan dolog, amin nagyon meglepődnének az olvasók, az biztos.
- Kíváncsi lennék, hogy mivel tudnál meglepni, mint olvasód - nézte Mart mozdulatait, amik elég darabosnak tűntek számára. Nyilvánvalóan nem mindennap keni ki magát és ez látszott a mozdulatain is.
Mart csak elmosolyodott - Hidd el, sikerülne. És most nem feltétlen a szexuális tapasztalataimra gondolok. Tudod, elég spirituális ember vagyok, láttam ezt-azt az életemben, amit mások nem. Legyen elég ennyi egyelőre - tette le a szemhéjpúdert, majd elkezdte kihúzni a szemét.
A lány nem felelt, csak figyelte a mozdulatokat.
Martin egész hamar kész lett, majd felállt és kidobta sminkeléshez használt zsepiket és vattapamacsokat, majd a csillámos tubusért nyúlt és egy perverz mosoly futott át az arcán egy pillanatra. Capri felé fordult - Még mindig szeretnél segíteni?
A lány elraktározta magában azt a mosolyt - Persze. Mi lenne a feladat?
- Segítenél a csillámmal? - csavarta le a tetejét kérdőn.
- Persze. Midet kenjem?
- Hm - vigyorodott el - A karomat, hogy gyorsabban haladjunk - állt be féloldalasan, majd a lány jobbjáért nyúlt s a tenyerébe nyomott a csillámzseléből.
Capri nézte, ahogy Mart végighúzza az ujjait a tenyerén, hogy a csillogó anyaghoz jusson. Az érintéstől kirázta a jóleső borzongás, mintha 16 lenne. Kicsit megfeddte magát, hogy nem bír normálisan viselkedni, de amikor a férfi bőréhez ért, már meg is bocsátotta önmagának a "gyerekes viselkedését". Bevallhatta magának, hogy igen, még mindig kész van Martin Gore-tól.
Lassú, körkörös mozdulatokkal haladt fölfelé, Mart válla felé, ügyelve rá, hogy egyenletesen oszlassa szét a csillogó anyagot.
Martin szája széléről nem tűnt el a kis mosoly, míg a másik karját kezdte kenni, aztán mikor ezzel is készen lettek, újra a lányra nézett. Látta rajta azért, hogy nem hagyta hidegen ez a kenegetős akció. Nem bírta megállni, hogy ne mérje végig tetőtől talpig. Tudta, hogy a történetekben Capri érte volt oda. - Áttérnél a mellkasomra is? - kérdezte egész testével felé fordulva.
- Hogyne - felelte a lány, és érezte, hogy megugrik a pulzusa. Felnézve Martinra látta, hogy élvezi a helyzetet. "Mekkora egy mocsok vagy", gondolta mosolyogva, majd vett egy újabb adag csillámzselét a tubusból és eleget tett a kérésnek.
Mart mozdulatlanul figyelte a kicsit kipirult lányt. Természetesen élvezte a helyzetet és nem átallott ki is használni azt. Helyes lánynak tartotta a hölgyeményt. - Az arcomat se hagyd ki, kérlek - tette hozzá.
- Lassan személyi asszisztensnek érzem magam, aki köteles a főnök minden kívánságát teljesíteni - mondta mosolyogva, majd felállt, hogy elérje a megnevezett testrészt - És hova szeretnéd? Jusson a nyakadra, homlokodra is, vagy csak arccsontok?
- A nyak és az arccsontok elegek lesznek szerintem - mosolyodott el újra - Ne mondd, hogy nem élveznéd, ha a személyi asszisztensem lennél...
- Attól függ, hogy mit kérsz tőlem. A kávézásról tuti leszoknál. Pocsékul csinálom - válaszolta a lány, miközben ujjaival finoman dolgozott.
- Nem épp a kávézásra gondoltam - nézett le a lányra áthatóan.
- Akkor, mire gondoltál? - pillantott a szemeibe.
Mart nem válaszolt, de tekintete még mélyrehatóbbá vált, ahogy figyelte a lányt.
Capri ettől a nézéstől kicsit megzavarodott - Szeretem a szavakat. Ha kimondanál egy párat, ami a gondolataiddal kapcsolatos, hálás lennék.
- Azt észrevettem, hogy szereted a szavakat... ezért is írsz, nemde? - csúsztatta jobbját a lány nyakának oldalára, hogy így finoman végigsimítson az állának vonalán hüvelykujjával.
Capri nyelt egy nagyot, a gyomra ökölnyire szűkült és úgy érezte, mintha valaki feltekerte volna a fűtést a szobában - De igen. És azért is, mert különben a gondolataim az őrületbe kergetnének, mivel nem hagynának nyugodni.
- Kipróbálhatok valamit? - lépett kicsit közelebb a férfi továbbra is simogatva a fehér bőrt.
A lány csupán bólintott, mert érezte, hogy képtelen lenne megszólalni.
Mart ezt egy kis mosollyal nyugtázta, majd lassan közelebb hajolt a lányhoz. Figyelte minden rezdülését, majd lehunyta a szemét és ajkait finoman a lányénak nyomta.
Capri azt hitte, hogy menten összecsuklik, de várakozásaival ellentétben a lábai tartották. Agyában mintha lekapcsolták volna az áramot, egy gondolat nem született, egy inger nem jutott el hozzá a külvilágból.
Mart csókja lassan bátrabbá vált, ahogy még mindig gyengéden ugyan, de határozottabban fedezte fel magának a lány száját, másik kezét a derekára csúsztatva.
A lány továbbra sem ellenkezett, hanem lassan, de biztosan merte magát átadni a pillanatnak.
Martin végül pár perc múlva finoman elvált Capri szájától. - Na, sikerült lecsitítani kicsit azokat a gondolatokat legalább a csók erejéig?
- Lecsitítani? Teljes rövidzárlatot okoztál, ami rendszer-újraindítást igényel - mosolyodott el.
- Akkor talán indulj újra - engedte el mosolyogva a lányt - Úgyis hamarosan mennünk kell. Már a második előzenekar megy.
Capri elhallgatott és fülelt - De jó, hogy nem odakint kell elviselnem mindezt. Elég morcos lennék.
- Pedig azt hittem, ismered őket. Ők is magyarok. Szerintem kellemes zenét játszanak. Azt hiszem Zagar a nevük.
- Én nem, csak az egyik volt csoporttársam volt oda értük. És azt hiszem nem döntöttem rosszul, amikor úgy határoztam, hogy nem akarom megismerni őket. De sebaj. Majd kárpótoltok - mosolyodott el.
- Ha engeded, mindenképp... - villantott rá még egy kis perverz mosolyt - Na gyere, keressük meg a többieket. Csodálkozom, hogy Kessy még nem törte ránk az ajtót. Néha rosszabb, mintha az anyánk lenne...
- Akkor ne ingereljük fel. Elég csúnyán nézne rám, ha kiderülne, hogy hátráltalak a felkészülésedben, ami teljes koncentrációt igényel, nem igaz?
- Hát persze... - nevetett fel, majd maga elé engedve a lányt elkezdte kifelé terelgetni.
Capri hagyta, hogy Martin menjen a dolgára, míg ő egy nyugodt helyet keresett magának, ahol a hideg falnak támasztva a homlokát lenyugodhasson. Még mindig zihált egy kicsit és remegtek a kezei. Ha visszagondolt az elmúlt percekre, akkor a pulzusszáma rögtön a triplájára ugrott.
- Capri, jól vagy? Mi a baj? - hallotta hirtelen az odaérő barátnője hangját.
- Zsó? Nincs baj, semmi baj.... - mondta, miközben a hátát vetette a falnak, hogy barátnője szemébe nézhessen.
- Ööö... - nézett a magasabbik lány egy nagyot.
- Igen? - kérdezett vissza értetlenül társa.
- Ööö... ugye tudod, hogy tiszta csillámpor az arcod? Khm.... - kúszott egy mocskos vigyor a fejére.
- Mi? - húzott végig egyik ujjával az arcán, de ezzel csak sikerült még többet juttatnia rá, ugyanis az ujjai és az egész keze is csillámporos volt még - Remek. Gondolom, sima vízzel nem jön le.
- Khm... Capri, mitől lettél ENNYIRE csillámporos? - támaszkodott félvállal a falnak, ahogy összefonta a karjait arcán még mindig azzal a mindentudó perverz mosollyal.
- Az úgy volt, hogy be találtam véletlen menni Martin öltözős szobájába... Kicsit körbe akartam szaglászni. Persze, nem tudtam, hogy a házigazda a szobában tartózkodik.
- Ééééés??? - nézett rá kíváncsian.
- És beszélgettünk, és premier plánban végignézhettem, ahogy sminkel, aztán megkért, hogy segítsek neki bekenni ezzel - csillogtatta meg az anyagot a kezén.
- Azt megértem, hogy a kezedre akkor jutott, de az arcodra? - emelte meg egyik szemöldökét kétkedve.
- Azt nem fogod elhinni.
- Na mondd már!!!!
- Megcsókolt. Azt hittem, hogy ott halok meg!
- MIIIIIIIII???? - esett le az álla és kiáltása végigvisszhangzott a folyosón
- Jól hallottad! Martin! Engem! Nem... nem is tudom, hogy történt! Egyszerűen... elmondhatatlan.... meghalok még mindig.
- Uh anyám, azt meghiszem! Azt hiszem, a helyedben ott olvadtam volna a padlóra... - nézett még mindig döbbenten barátnője - Ugye tudod, hogy mekkora egy mázlista vagy?
- Igen! Már megérte, írni, eljönni, megszületni. Bár, nem hinném, hogy ebből lenne bármi is a későbbiekben, de... anyám.... fantasztikus volt. Ezek után milyen lehet az ágyban?!
- Ha kitart még egy kicsit a szerencséd, akkor akár meg is tudhatod... Hisz sejtjük, hogy Mart nem csinál problémát ebből, ha látja, hogy kapható vagy rá...
- Nem tudom... nem szívesen adnám el magam azért, hogy egy név legyek a listáján. Nem hinném, hogy meg tudnék utána békélni magammal. De van érzéke hozzá, hogy hogyan is csináljon ki egy nőt egyetlen érintésével.
- Hát ha én olyan helyzetbe kerülnék, szarnék bele, hogy egy leszek-e a listáján, vagy sem. A pillanatnak élnék meg a kihagyhatatlan lehetőségnek - vont vállat.
- Lehet. Majd meglátjuk, hogy mit dönt az agyam. Na gyere, mossuk ezt le rólam, aztán élvezzük a bulit - nevetett fel.
- Okés - csatlakozott hozzá vigyorogva, majd elnyelte őket a félhomályos folyosó.
Miután Capri sikeresen csillámtalanította magát, a lányok végül elvegyültek a tömegben. Sikerült a színpad közvetlen közelébe helyezkedniük és végigénekelniük a két órát. A fiúk is láthatóan élvezték a bulit és Dave egy alkalommal oda is intett nekik. A koncert végére a lányok teljesen eláztak, de egymás szavába vágva idézték fel a legjobb pillanatokat, ahogy a biztonságiak visszaterelték őket a színpad mögé, hogy várjanak a fiúkra, akik még Antont hallgatták. Mikor kivesézték a témát Capri fázósan vonta maga köré a karjait. Csuromvíz pulcsiját már rég levette és a derekára kötötte, haja a homlokára és a tarkójára tapadt, pólójának ujját lehúzta a víz - Remélem, adnak majd valami átöltözési lehetőséget, mielőtt belevágunk az éjszakába, mert roppantul fázom - vacogta a lány.
- Osztom a véleményed - szorította össze a fogát Zsó is. Freestate-es pólója szorosan tapadt a testére a víztől, amúgy is hullámosan hagyott lilás-barna haja pedig csak még inkább begöndörödött, ahogy vizes tincsekben omlott alá a háta közepéig.
Szerencsére Kessler hamar odasietett hozzájuk Mart kérésére és elmagyarázta, hogy van jó negyed órájuk átöltözni és egy kicsit rendbe hozni magukat. Megmutatta a szobát, ahol ezt meg is tehették. A lányok kellemes meglepetésére még egy kis zuhanyzó is a rendelkezésükre állt.
Hamarosan mindketten sokkal frissebben, száraz ruhában várták a folytatást a kis szobában. Beszélgetéssel ütötték el az időt és azt találgatták, hogy hova mehetnek bulizni és egyáltalán milyen lesz a buli. Főleg a fiúkkal.
- Na lányok, készen álltok? - dugta be a fejét Mart az ajtón immár egy fekete pólóban és nadrágban.
- Valami elit bárba megyünk, ahová csakis a híres és gazdag emberek mehetnek és totál sznob a légkör? - kérdezte a vörös hajú lány.
- Nem hinném - vont vállat Martin - De nem is egy lepukkant csehóba. Az after partykat John vagy valamelyik embere szokta szervezni a helyi illetékesekkel, mi csak megyünk, és jól érezzük magunkat. Na, jöttök, vagy maradtok? - mosolyodott el a végére.
- Jövünk már, jövünk - viszonozta Zsó ahogy felállt.
Társa követte, majd kocsiba szállták, hogy megérkezzenek egy kis klubba. A szint a lányok megszokott bulihelyeinél magasabban volt, de ahogy Mart mondta, nem az a merev légkör vette körül.
- Oké, én még ámulok a berendezésen - jelentette ki Zsó a kreatív és színes megoldásokat nézve. Mindig el tudott veszni a részletekben.
- Na gyertek, a helyet csodálni a helyünkről is tudjátok - karolta át az énekes a vendégeiket és vezette el a nekik fenntartott helyre – Mit kértek inni? - kérdezte a férfi miután leültette a lányokat.
- Egy jéger és egy gintonic rendel! - emelte meg kicsit a kezét Zsó egy elbűvölő mosolyt varázsolva arcára.
- Az utolsóval egyetértek - csatlakozott Capri is. Dave el is suhant a kért italokért. A többieket nem kérdezte meg, úgyis tudta, hogy ki mit iszik általában.
- Na és hogy tetszett a koncert? - tudakolta Mart.
- Imádtam! Még a szerelésed is elkerülte a figyelmemet. Azt hiszem felejthetetlen koncert volt, nem Zsó?
- Az tuti! És az eső csak hozzáadott a dologhoz, bár miután elhagytuk a tömeg melegét, azért már kissé kellemetlen volt. A Come Back-en meg eldobtam az agyam! Ezermilliószor jobban szól élőben! - kezdett bele hadarva. Ha fel volt pörögve, már pedig egy DM koncert után ez mindig így volt, akkor ez szokása volt.
- Neeeeem, a Hole to Feed szólt jobban! Mármint nekem. És a Master and Servant? Elég vicces volt.
- Ja, mi is történt pontosan? - fordult Zsó Mart felé.
- Nem szólt az a hangfal, amin Dave hallja, hogy hogyan énekel - vonta meg a vállát - Elő szokott néha fordulni, de ez semmi volt a tegnapi pozsonyi koncert katasztrofális hangosításához képest. Egyébként meg ti, a közönség, megoldottátok a dolgot.
- Négy év rajongás alatt csak ragadt rám valami dalszövegeket illetően - nevetett fel Capri. Ekkor ért vissza Dave és kiosztotta a hozott italokat, majd leült Zsó mellé arrébb tolva a társaságot, így Capri szorosan illeszkedett Marthoz, Dave viszont Zsóhoz és a két lány egymáshoz, valamint Martin Andyhez.
- Köszi - vette át hálásan Zsó a kikért piákat Dave-től - Ezekre már nagyon szükségem volt.
- Mire igyunk? - tette fel a kérdést Fletch.
- Hát talán az eső ellenére sikeres koncertre és arra, hogy veletek tölthettünk pár órát? - kérdezett vissza Zsó.
- Egyetértek és kiegészíteném egy kis fényezéssel, hogy köszönet a zseniális fantáziánknak és fogalmazókészségünknek - csatlakozott be Capri.
- Valóban! - kuncogott fel mellette barátnője is.
- Ezt ki ne hagyjuk! - bólogatott Mart is bőszen és megemelte a poharát.
- Igyunk arra, hogy két ilyen csodálatos nőszemély ül itt mellettünk - kontrázott Dave.
- Jaj te hízelegsz! - nevetett fel Zsó, majd ő is megemelte jégeres poharát és mindenkivel koccintott.
Felhajtották az italokat, majd kértek következő kört.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés