|
5. fejezet
2009.08.03. 17:25
5.
A kis társaság még mindig ismerkedéses beszélgetéssel ütötte el az első egy órát, elvégre ott volt Andy, akihez a lányoknak nem sok szerencséjük volt még, illetve Dave, akivel Capri nem sokat beszélt, Zsó pedig Martint vette górcső alá. Majd, a DJ magához vette a mikrofont és bejelentette, hogy annak tiszteletére, hogy a Mode-os fiúk jelen vannak a klubban, ha nem bánják egy pár Depeche számot becsempésznének a zenei tárukba.
- Remeeek! - sikkantott fel Zsó már érezve egy kicsit a gintonicokat a fejében - Pont ez hiányzott koncert után! Úúúgy fel vagyok pörögve! Engedj ki, engedj ki! - sürgette vigyorogva Dave-et.
- Megyek már, megyek már! - nevetett a férfi és felállt.
- Hé, engem meg itt hagysz?! - méltatlankodott Capri mosolyogva.
- Dehogy, de szedd a csülkeidet! - sürgette és magához is ragadta félig még teli poharát - Te jössz velem!
Mart és Andy is vigyorogva figyelte a felpörgött lányt.
- Na várj - felelte barátnője, majd felhajtotta a pohara tartalmát és már Dave-en mászott át, hogy Zsó mellett lehessen.
Az énekes mozdulatlanul tűrte a procedúrát, miközben jóízűen felnevetett - Jesszus, tudtunkon kívül két parti-ördöggel jöttünk?
- Nem voltál még velünk Pecsában. Régen nagyon uraltuk ott a kordont - kacsintott rá nevetve Capri.
- Az tuti! - helyeselt bólogatva a másik lány, majd szívószálján keresztül nagyot kortyolt a keserédes italból - Na jössz már, vagy hagyjalak itt?
- Megyek, megyek. Olyan türelmetlen vagy... - kezdte, de már el is tűntek a tömegben.
Zsó egy kicsit még ácsorgott a tánctér szélén az italát iszogatva. Hagyta, hogy ráhangolódjon a zenére, amit jelenleg nem ismert, de a következő számnál felkiáltva ragadta meg Capri kezét és rántotta be magával a táncolók közé, hogy szinte gyerekes lelkesedéssel énekelje mosolyogva a Wrongot. Capri csatlakozott, habár ezt a számot már egyszer elénekelte a koncerten, de most szinte bármit elénekelt volna. A lányok természetesen jó darabig a táncparketten maradtak féktelenül bulizva. Mozdulataikkal a mai nap feszültségeinek egy részét is kitáncolták magukból.
Dave hatalmasat nyújtózott - Be kell ismernem Mart, hogy elég barátságosak és kedvesek. Talán nem is volt rossz ötlet, hogy felkerested őket.
- Na ugye! - vigyorodott el a szőke - És akkor még nem is olvastál tőlük semmit... Huhh...
- Mesélj, milyennek láttad az alkotásaikat? - hajolt a férfihez egy perverz mosollyal Dave.
- Hát nagyon... ötletesek és sokszínűek. És persze baromi izgatóak néhol - kortyolt egyet az italából.
- Melyik részeknél izgultál fel? - kíváncsiskodott.
- Hát nem egy szex-leírásnál. Volt ott minden. Fiú-lány, lány-lány, férfi-férfi párosítás meg hármasok is. Elég gazdag a fantáziájuk azt meg kell vallani... - nevetett fel röviden - És a stílusuk is tetszik. Kellemesen gusztusossá teszik a szex-jeleneteket, nem holmi olcsó pornó.
- Nah, ez lehet, hogy érdekel. Kíváncsi lennék, hogy melyikük melyikünk - pillantott sötéten a táncoló páros felé.
- Ezt hogy érted? - nézett rá egy kicsit értetlenül Mart.
- Gondolom csak ketten írtak, így, ha volt négy karakterük, akkor nem vettek be plusz két embert...
- Zsó szokta az én karakteremet írni, Capri meg téged, de van, amikor cserélnek értelemszerűen, hogy ne kelljen mondjuk egy párbeszédnél saját magukkal beszélni.
- Honnan tudod? És vagyok olyan fess, mint a való életben? - nevetett fel.
- Fess?? - tört ki belőle a nevetés.
- Az! Nézz csak rám! - nevetett hangosan együtt a szőkével.
- Egyébként a te karaktered elég különleges abból a szempontból, ahogy megközelít téged Capri. Érdekesen ragadja meg a karaktered.
- Tényleg? Ezt hogy érted?
- Sokszor inkább a negatív, sötétebb oldaladat emeli ki, különösen a történetek elején. Huh, volt egy érdekes sztorijuk, amiben mi voltunk a főszereplők és a Harry Potter világában játszódott. De mielőtt elkezdenél röhögni, az egész felnőtteknek, és nem gyerekeknek szólt. Nagyon sötét, eddig talán a legsötétebb, alkotásuk. Na ott például te vetted át a főgonosz helyét és világuralomra törtél, engem meg kinyírattál.
- Én, mint Voldemort?! - hahotázott még inkább a férfi - És te, te mi voltál Harry Potter világában? - kérdezett, maikor valamivel csitult szakadatlan nevetése.
- Én voltam az utolsó kapocs, aki a normális életedhez kötött, és akit nem fertőzött meg a sötétség. Ez így valóban viccesen hangozhat, de nem a világ, amiben játszódott az igazi lényeg, hanem a karakterek jellemfejlődése vagy éppen romlásán volt a hangsúly. Hogy mennyire kegyetlenné válhat valaki, akit elvakít a hatalom és mindig többet akar, hogy miként vágja el maga körül azokat a szálakat, amik még a józansághoz köthetik... - mélázott el a szőke.
- De azért mégis... én, mint Voldemort. Na majd, ha visszajönnek... - már előre elképzelte, ahogy a lányok vérét szívja a megjegyzéseivel - És te, te milyen vagy általában ezekben a történetekben?
- Azért óvatosan, nehogy vulkánkitörést idézz elő, mert ahogy a kommentjeikből lejött nekem, arra a sztorira a legbüszkébbek eddig, mert sok melójukat tették bele, és mit ne mondjak, elérték, amit akartak: tele van szenvedéssel és majdnem végig nyomasztó - jegyezte meg finoman figyelmeztetve az énekest - Hát én vagyok a nyugodt, gondolkodó típus, akit nehéz kizökkenteni a nyugalmából, de ha igen, akkor kő-kövön nem marad... - mosolyodott el újra.
- Nem is áll távol a valóságtól. Mindezt pár kép alapján, amit láttak rólunk. Vagy agyon jó látnokok vagy tényleg tehetségesek - gondolkodott el, ahogy a két fiatal lányt nézte.
- Sok mindenre ráéreztek egyébként egy-egy sztorinál, de persze van ahol direkt túloztak - vont vállat - Szerintem jól írnak, azért is olvastam minden angolul elérhető írásukat.
Ekkor ért vissza az említett páros. Dave nem is vesztegette az idejét - Tényleg egy bottal hadonászó őrült Voldemort-klónt csináltatok belőlem?
A lányok egy hosszú másodpercig bámultak Dave-re majd Capri megszólalt, vészjóslóan halkan: - Te beszóltál a DID-re?
Zsó tekintete is elsötétült, ahogy kérdőn várta a választ.
- Csupán érdeklődöm - játszott egy kis mosoly a szája szegletében.
- Nem, te beszóltál a DID-re! Elég erős beszólás volt, nem? - fordult hátra társához.
- Eléggé... - nézett szúrósan a férfira - Ezért büntetés jár, nem? - pillantott vissza barátnőjére.
- Meg akartok verni? - hallatszott valahonnan alulról Dave hangja.
- Ugyan, mi nem süllyedünk le odáig, legalábbis én - rázta meg kicsit a fejét - A lelki kínzáshoz jobban értünk. Gyere, Capri, üljünk le Mart mellé. Hova lett Andy?
- Azt hiszem, beszélget Kesslerrel - mondta a szőke és hagyta, hogy a lányok elfoglalják a helyüket mellette.
- No hogy s mint vagy Martin? - váltott vissza kedves hangjára Zsó, mintha mi sem történt volna.
- Én figyelmeztettem... - emelte fel védekezőn a kezeit a férfi mosolyogva.
- Oh értem. Akkor te nem szándékozol beszólni a Deeper into darkness-re? - mosolygott rá angyalian majd kortyolt a gintonicjából, de mégis sütött a mozdulataiból a figyelmeztetés.
- Nem, én épp azt ecseteltem a barátunknak, hogy mennyire jó történet, milyen sötét, és a maga módján egyfajta társadalomkritika is. Nekem nagyon tetszett.
- Akkor jó - szorította meg kedveskedve Mart asztalon pihenő karját.
- Én azt tudom, hogy az egyik legjobb történetünk, bitang sokat dolgoztunk vele és nem értem, hogy egy olyan személy, aki nem is olvasta a történetet, hogyan mondhat róla véleményt? - nézett Dave-re Capri - Mert, ha még a Sziget és társai lettek volna, megérteném, sőt együtt nevetnék vele, de ez bőven övön aluli volt.
- Jól van, bocs, csak hát elég viccesen hangzott nekem, hogy a Harry Potter világába pakoltatok minket és Voldemort2-t csináltatok belőlem.
- Nem Dave, ehhez több kell. Tegyük fel, csak tegyük fel - fordult Dave felé a lány -, hogy azt mondom neked, hogy a Hourglass szar. És tegyük fel, hogy nem is hallottam. És megfűszerezem mindezt, hogy nem kéne erőltetned ezt a dalszövegírást.
A férfi tekintete komolyabbra vált, de még nem válaszolt.
- Mindezt megspékelem még azzal, hogy a Playing the Angel-nél már minderre rá kellett volna jönnöd és a Paper Monsters volt életed legnagyobb hibája. Ezek után, látva az erősen gyilkos tekintetedet, odavetem, hogy ó jaj, hát bocs, de hát csak vicceltem, mert. Most már azt hiszem egy szinten mozgunk - mosolyodott el negédesen - Ja és még nem tértem ki a zeneszerzésedre sem.
- Ez azért kicsit erős volt, nem gondolod? A kettőnk munkássága nem hiszem, hogy ugyanabba a kategóriába esne.
- Valóban. Én nem keresek milliókat a "munkáimmal". Viszont én még látom azt, amiért elkezdtem: hogy szórakoztassak. És azt hiszem, hogy nehezen viselem egy olyan ember véleményét, aki semmit sem tud rólam, de már kritizál, hiába hívják Dave Gahannek. És ezúton bocsánatodért esedezem, amiért a mi firkálmányainkat a te magas rangú művészi vénád végeredményével merészeltem összehasonlítani.
Martin jobbnak látta, ha közbelép, mielőtt eldurvul a helyzet - Hé, hé emberek, nehogy itt a végén még egymásnak essetek! - mondta, de ezt inkább Dave-nek címezte, akinek halántékán már ott lüktetett az a bizonyos ér, ahogy farkasszemet nézett Caprival. Majd meghallva Mart hangjában a rejtett figyelmeztetést hirtelen magához tért és felengedett, ahogy visszadőlt a székében. - Igazad van Mart, ezen felesleges összeveszni, hisz nem ezért vagyunk itt. Igazatok van, ne haragudjatok, elhamarkodottan ítéltem - intett a lányok felé megadóan egy kis mosollyal.
A vörös hajú lány szeméből is eltűnt a sötétség, amit a düh szült benne és elmosolyodott - Egyébként meg oda és vissza vagyok a szólóidért - mosolyodott el.
- Akkor jó - viszonozta a mosolyt Dave is és koccintásra emelte a poharát.
Zsó és Mart is fellélegezve pillantottak egymásra, majd egyszerre kezdtek nevetni a másik reakcióján.
- Egyébként a te szólóidat is szeretem - fordult Martin felé a lány - Sőt, azt hiszem, most, ha lenne Adnynek is szólólemeze, azt is szeretném! - nevetett fel.
- Egyetértek! - kottyantotta közbe a másik lány zajosan felszívva az utolsó csepp itókáját is, majd felpattant - Ebből még kell egy. Valaki valamit?
- Énénénénén! - csápolt le az ajánlatra Capri.
- Mit kérsz? - vigyorodott el barátnője.
- Rád bízom. Lepj meg! - nevetett fel.
- Okés - azzal már el is tűnt a tömegben.
- Visszatérve... örülök, hogy az én szólóim is tetszenek. Azokat általában nehezebben emésztik az emberek, mert elvontabbak - vette vissza a szót a szőkeség.
- Az Exciter-t is nehezebben emésztik meg az emberek, én viszont imádom. Szeretem a nyugodt stílusodat. Mikor érettségiztem és nagy volt a hajtás rendszerint a One Night in Paris-ra aludtam el. És szerintem a nyugodt hangvételű általad írt dalokhoz ugyanolyan remekül passzol Dave hangja, mint a vadabb, pörgősebb szövegekhez, zenékhez.
- Ezeket mindig jó hallani. Megerősítenek benne, hogy jól csináljuk akkor, amit csinálunk. Nem igaz, Dave?
- De igen. Szeretjük az elismerést - dőlt hátra elégedetten mosolyogva.
- Ó, Mr. Nagyképű Gahan előbújt... - jegyezte meg Mart nevetve.
A férfi felnevetett, majd meglátta a visszatérő Zsót, aki kiosztotta a rendelt italadagot, majd visszaült a helyére. Rengeteget beszélgettek, nevettek, jól érezték magukat, és repültek az órák.
Mikor a társaság már elég jó hangulatba került, újra Martin szólalt meg: - Lányok, egy ideje már gondolkodom valamin, amit szeretnék megkérdezni tőletek.
- Hallgatunk. Feszülten - kuncogott fel Capri. Az elfogyasztott alkoholmennyiség kicsit a fejébe szállt.
- Jajaja - bólogatott Zsó is. Már ő is kellemesen becsípett.
- Nos... - kúszott egy újabb vigyor Mart arcára - Ugyan még senkivel sem beszéltem róla, és lehet, hogy Kessy szét fogja rúgni a seggem érte, de arra gondoltam, hogy mivel ilyen jól érezzük magunkat így együtt, és mivel kiderült, hogy kedves leányzók vagytok, arra gondoltam, hogy mit szólnátok hozzá, ha velünk tarthatnátok még pár állomás erejéig?
A légkör azonnal megfagyott. - Micsoda? - mondta ki Dave a mindenkit foglalkoztató kérdést.
- He? - tette hozzá Zsó is értelmesen, de döbbenetétől nem tudott mást reagálni. Érezte, hogy azonnal józanabb lett.
- De hát, hogy akarod ezt megvalósítani? - kérdezett közbe Capri.
- Nem látom itt az akadályt - nézett rá értetlenül Mart.
- Én viszont igen - szólt egy mély orgánum Dave felől - Martin, ezt mégis hogy képzelted? Azt hiszed, hogy csak úgy elrángathatsz velünk valakit? Kessler meg fog ölni! És a lányoknak itt van az otthonuk!
- Nem akarok senkit elrángatni, rájuk bízom a döntést - ráncolta össze a szemöldökét egy kicsit.
A fiatalabb lány barátnőjére nézett. Zsó egy pillanatig tanácstalanul nézett, majd megköszörülte a torkát - Én sem látom akadályát, maximum a pénzügyi vonzat okozhat problémát a részünkről. Elvégre nyár van, mi ráérünk és többet is feláldoznánk egy ilyen vissza nem térő alkalomért. Legalábbis az én részemről így áll a helyzet.
- Én a lelkemet eladtam volna egy ilyen lehetőségért magának a Sátánnak, úgyhogy, én benne vagyok - felelte Capri szélesen vigyorogva.
- Remek - mosolyodott el újra Mart - Az anyagi részét meg természetesen álljuk.
- És még fizetünk is nekik pluszban? - kérdezte Dave, nem túl kedves stílusban.
Zsónak hirtelen ment fel a pumpa - Mondd csak, zavarunk? - kérdezte nem túl nyugodtan.
- Egy turnén erősen útban lehettek, igen. És mégis mit fogtok csinálni? Mi lesz a "munkátok"? Az írásnak nevezett bohóckodáson kívül nem sokhoz értetek!
Zsó úgy érezte, mintha a férfi arcul csapta volna, s a mellkasát szorongató fájdalomtól és csalódottságtól azonnal felpattant - Oh, elnézést, Mr. Mindenkit Rögtön Kiismerek, akkor a részemről én nem nehezítem meg a "szent küldetésedet"! - kiabálta, de a düh könnyeitől máris nehezen látta a férfit - Te aztán tudod a módját, hogyan ábránduljanak ki belőled a rajongóid! - vetette még oda, majd sértődötten, a könnyeivel küszködve elrohant a klub kijárata felé.
Capri ránézett a férfire – Azt hiszem találóan ábrázoltalak az "írásnak nevezett bohóckodásokban". Egy arrogáns, beképzelt köcsög vagy, akinek csak önmaga fontos. Gratulálok - azzal felállt és Zsó után sietett.
- Dave! Mi a fenének kellett ilyen bunkónak lenned? Ha valami nem tetszik, azt finomabban is ki lehet fejezni! Tessék, még egy nő, aki miattad sír! - fakadt ki Mart.
- Te rángattad ebbe bele őket! És mégis, hogy juthatott ez eszedbe?!
- Nem értem, hogy téged miért zavarnának a turnén! Régebben mindennapos volt, hogy valaki külsős velünk jött. Akkor is elfértek, most sem lenne másképp. És nem hinném, hogy anyagilag annyira megterhelőek lennének, de ha ennyire zavar, amúgy is úgy gondoltam, hogy majd én fizetem a költségeiket!
- És semmi hátsó szándékod nincs, mi? - kérdezte gúnyosan.
- Ezt most felesleges belekeverni. Egyébként meg ha annyira érdekel, Capri valóban a kedvemre valónak tűnik, de nem ez a lényeg, Dave, hanem hogy a felejthetetlen élményüket meghosszabbítsam. Cserébe azért, mert akaratlanul segítettek nekem az írásaikkal, mikor olyan kibaszott nehéz volt ellenállni a piának és az elvonási tünetekkel küszködtem például. De amint látod, ezt jól megcsináltad! - mondta, s a végén már ő is felállt, s úgy kellett visszafojtani dühét - Gondolkodj el a történteken kicsit! - azzal Martin is faképnél hagyta az énekest.
Dave még mindig dühös volt és képtelen volt látni más szemszögöt, mint a sajátját. Végül visszament a szállodába.
Capri időközben beérte Zsót. - Jól vagy? - kérdezte.
- Nem, egyáltalán nem - motyogta sírós hangon, ahogy a klub egyik oldalánál lévő lépcsőn ült könnyeit törölgetve - Épp most csalódtam hatalmasat abban az emberben, aki az életem egyik leginkább meghatározó személye.
- És te ennyiben hagyod?
- Mégis mi a francot tudnék csinálni? Úgyse látom soha többé, akkor meg minek túráztassam magam? Amúgy sem voltam sosem jó a veszekedésekben, én a csendesen szenvedő típus vagyok, aki csak utólag agyal rajta, hogy mit kellett volna mondani. A szópárbaj mindig is a te asztalod volt - vont vállat, majd kifújta az orrát.
- Nem is vitára gondoltam, hanem összeszedném magam és egyenes gerinccel elfogadnám Martin ajánlatát, hogy megmutassam ennek a felfújt köcsögnek, hogy milyen fából faragtak! Ha azt hiszi, hogy ő eltántoríthat attól, hogy beteljesüljön az álmod, hát téved! Nem elfutnék és hagynám az egészet a francba.
- Igazad lehet - nézett rá egy kis gondolkodás után, majd szipogott még egyet.
- Lehet? Lehet?! Az van! Úgyhogy most megyünk szépen és megkeressük Martint - mosolyodott el - Dave meg dögöljön meg.
- Hát jó... - mosolyodott el egy kicsit azért bizonytalanul - Teljesen biztos vagy ebben az egészben? Mert lehet sírva fogok futni hozzád, hogy védj meg! - kuncogott fel a végére.
- És én meg is teszem, ne félj - nevetett fel a lány - Hiszen vérontásban jó vagyok.
- Ez igaz! - szorította meg hálásan a karját egy pillanatra, majd követte, hogy megkeressék a szőkeséget.
A lányoknak nem is kellett sokáig keresgélniük, hamar kiszúrták a férfi ismerős alakját a bárpult mellett ülve. Capri határozottan előretört, miközben finoman maga után húzta Zsót, majd odaérvén megérintette a férfi vállát - Mart.
- Hát ti? Azt hittem, már leléptetek - nézett hátra meglepetten, majd mikor meglátta Zsó sírástól kicsit piros szemeit, ellágyult tekintettel megsimogatta a karját - Sajnálom, nem gondoltam volna, hogy így reagál.
- Semmi gond - vont vállat a lány egy kis szomorkás mosollyal.
- Azért jöttünk, mert szeretnénk elfogadni az ajánlatodat - felelte Capri.
- Tényleg?! - kiáltott fel és máris egy széles mosoly terült el az arcán.
- Igen - biccentett a magasabbik lány is - Capri rábeszélt, hogy Dave viselkedése miatt ne fosszam meg én se magam ettől a soha vissza nem térő alkalomtól.
- Hülyeség lenne. Engem hidegen hagy, hogy mit mond ő, akkor is ott leszünk, akármennyire is nem tetszik neki.
- Csak nem borsot akartok törni az orra alá? - nevetett fel és örömmel vette tudomásul magában, hogy a lányok élőben is segítik elterelni a figyelmét a piáról. Ma már épp elég volt neki az az egy sör, amit a társágukban elfogyasztott, mielőtt Dave majdnem teljesen tönkretette volna az estét.
- Én nem feltétlen. Én megelégszem azzal, ha békén hagy és nem szólogat be - vont vállat Zsó - De ahogy én a barátnőmet ismerem...
- Mit feltételezel rólam megint? - nevetett fel Capri.
- Hát hogy megbosszulod a bunkóságát - nevetett fel.
- Ugggyan, dehogy tennék én ilyesmit....
- Aham - forgatta meg vigyorogva a szemét a másik lány.
- Akkor a kérdés most az - vette fel a beszélgetés vezérfonalát Capri - hogyan is megyünk veletek tovább és mikor indulunk?
- Igen, erre én is kíváncsi lennék - bólogatott Zsó is - Még otthon be is kell jelenteni meg összepakolni meg miegymás. Remélem az útlevelem még nem járt le... - morfondírozott.
- Nos, okulva dalos pacsirtánk reakciójából, én fogom állni a költségeiteket, szóval azokkal nem kell foglalkozni. Holnap Prágába megyünk. Vagy nagyon gyorsak lesztek, vagy utánunk jöttök - vakarta meg a tarkóját, s ebből is látszott, hogy igazából tényleg bele se gondolt mélyen a dologba, de egy biztos volt: most már mindenképp azt akarta, hogy a hölgyemények jöjjenek velük.
- Nagyon gyors? Szerinted képesek vagyunk összepakolni és aludni, majd felkelve elkapni a fiúkat és repülni? - nézett Zsóra Capri.
- Az alvás részt a részemről elfelejthetjük - mosolyodott el Zsó - Tuti nem bírnék magammal és egy szemhunyásnyit se tudnék aludni, de amúgy szerintem megoldható, bár az tuti, hogy otthon nem fognak örülni neki, de ki nem szarja le? - vont vállat.
- Egyetértek. Gyorsak leszünk - nézett a szőke férfire a lány.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés