|
11. fejezet
2009.08.23. 20:45
11.
A kis csapat hamarosan az említett helyszínen találta magát, ahol sok furcsa és helyenként félelmetes "játékszer" látványa fogadta őket. Meg persze tömeg. Mindez vegyült a sok ínyencséget áruló bódék édeskés-sós illatával és a zajjal, amit főleg gyerekzsivaj és a szülők hangja alkotott. Gyakran hangzott fel az "Anyu, csak még egy kört!", "Arra hadd üljek fel!" valamint az ismerős "Nem akarok még hazamenni!!" mondatok.
Zsó elégedetten vette meg a jegyeket és a napszemüvegekben feszítő lezser cuccokba öltözött srácok felé nyújtotta azokat, végül barátnőjének is adott egyet. - Akkor, kalandra fel!! - rikkantott fel, ahogy elkezdett befelé masírozni.
- Húha, azt se tudom, hol kezdjem - álmélkodott Capri, aki magyar viszonylatokhoz volt szokva, de külföldön a vidámpark fogalma sokkal tágabb volt, mint otthonában - Valami ijesztően izgalmast mindenképpen ki szeretnék próbálni!
- Mint már mondtam, én hullámvasút-párti vagyok - jegyezte meg Martin kedvtelve és egy kicsit borzongva felnézve a magas és hosszú pályára.
- Én meg azt a vizes hullámvasutat akarom kipróbálni meg a rémkastélyt vagy mit! - toporzékolt Zsó a gyönyörűségtől.
- Vízben és rémkastélyban is benne vagyok! - csatlakozott Capri, amit Dave heves bólogatása követett, majd a férfi meg is szólalt:
- De van olyan tükrös terem is, vagy mi. Az is jópofa, egyszer egy órát bolyongtam benne, mert eltévedtem. A gyerekek jöttek vissza értem...
Zsó nem bírta ki, hogy ne röhögje ki az énekest kárörvendően. - De ciki!!!
- Hé! Tisztelni, amiért beismertem! - heveskedett mosolyogva a férfi.
- Szerintem inkább aranyos - nevetett Capri.
- Jól van na! - bokszolt engesztelően Dave karjába.
- Szerintem kezdjük azzal, ami a legközelebb van hozzánk! - vetette föl Martin ezerrel vigyorogva, mivel a hullámvasút volt az.
- Asszem a Végső Állomás 2-ben volt hullámvasút-halál... Megjegyzem betegre röhögtem magam rajta.... - nyögte be a vörös hajú lány.
- Én csak azt a részt láttam még osztállyal Igazából Szerelem helyett, amiben a szoliban meghal a csaj. De mi is elég sokat röhögtünk rajta, de a nebántsvirág angol tanárnőnk volt az első, aki kimenekült a díszteremből! - kuncogott, miközben elindultak és beálltak a sorba.
- Há-há, az érzékeny lelkű angoltanárnő! - nevetett fel Capri - Csak nem sokkolta a vér látványa? Ejnye... egyeseket inkább felizgat.
- Na, akkor megyünk suhanni? - kérdezett közbe Dave, aki már nagyon szemezett azzal a hullámvasúttal.
- Igen, igen! Gyerünk! - sietett előre Mart, és szinte féltékenyen meredt az előtte felszálló kiskölykökre.
- Nyami vér! - nyalta meg a szája szélét vigyorogva Zsó még barátnője kommentjére reagálva - Egyébként meg elég naiv nő volt. Tipikusan az a fajta, akire vadásznak a vérszomjas kölykök, mert megérzik a gyengeségét egy pillantásból.
- Jaj, mi is tele voltunk ilyen tanárokkal. Ilyen volt a töri tanárom, akit kb. az utolsó 2 hónapra kaptunk meg érettségi előtt.... ízekre szedték a többiek. Na de menjünk, mert a fiúk már gyilkolják a kölyköket - nevetett fel ismét.
- Hajrá! Bár nem garantálom, hogy nem sikítom végig az utat - bizonytalanodott el egy kicsit, ahogy Dave mellé ért - Ülsz mellém? Félek! - nézett rá nagy boci szemekkel.
- Hát hogyne! - majd lovagiasan fel is ajánlotta a fél karját, hogy Zsó, mint esendő, gyenge nő támaszt találjon benne, mint erős és bátor férfiben. Capri a lassan toporzékoló Martin mellé lépett - És te hagyod, hogy melléd üljek? - kérdezte nagy szemekkel.
- Persze! - mosolygott rá a szőke férfi letörölve arcáról a durcás kifejezést, ahogy a nő felé fordult, majd el is helyezkedtek a következő szabad ülésekben.
Zsó mosolyogva hagyta, hogy Dave segítsen neki bekászálódni és kicsit idegesen figyelte, hogy a férfi elmagyarázza neki, hogy mit hogy kell becsatolni rajta, hogy biztonságosan átvészelhessék a menetet.
- Biztos, hogy biztonságos ez az izé? - vesztette el bátorságát egy percre.
- Reméljük - felelte Dave - De ha nem, akkor legalább a halálunk pillanatáig élvezni fogjuk... vagy nem sokkal előtte.
- ÁÁÁÁ!! Ugye csak viccelsz? - nézett rá döbbenten - Akkor inkább én kiszállnék!
- Most miért? - kérdezte Dave ártatlanul, miközben elölről Capri szakadatlan nevetését lehetett hallani, amit több mint valószínű Dave okozott nála az előbbi mondataival.
- Zsó, Dave csak ugrat! - vigyorgott hátra Mart is, már amennyire hátra tudott fordulni.
- Oké persze, de akármennyire is csábító a gondolat, hogy életem utolsó perceit Dave Gahan mellett töltsem, azért még nem szeretnék meghalni! - dohogott durcásan az említett énekesre nézve.
- Na, nyugi, nem lesz semmi baj. Nagyobb valószínűséggel üt el egy autó - mosolygott megnyugtatóan az énekes.
- Kecsegtető kilátások... - morgott az orra alatt a lilás-barna lány, majd egy nagy levegőt vett, mikor egy zökkenéssel lassan megindult a szerkezet, hogy felkapaszkodjon a félelmetesen magas hullám tetejére, ahonnan lendületet vehet a kocsi. Nem tehetett róla, de egy hatalmas sikoltás után önkénytelenül erősen megragadta Dave kezét, mikor megindultak lefelé és a szél a hajukba kapott.
Dave inkább izgatottságában ordított, semmint félelmében és ehhez társult jellegzetes nevetése. Készségesen fogott rá Zsó kezére, aki úgy szorította ujjait, mintha halni készülne. Martin feledve visszafogottságát felszabadultan kiáltozott és huhogott, mint annak idején kiskorában, mikor unokatestvéreivel először járt vidámparkban. Capri csatlakozott Zsóhoz a sikításban, majd, ahogy túlélték a hurkokat, meredek lejtőket és lassan begurult a kocsisor a kiindulási pontjára kipattant az ülésből és energiától sugározva kezdett bele - Hát, ez egyszerűen marhajó volt! Istenkirályállatűberzsirállat, egyszerűen fantasztikus! Huh, az eleje! Mintha zuhantunk volna egyenesen a semmibe! Aztán meg a hurkok! Nagyon állat volt!
- Öh! - jött a sápadt válasz barátnőjétől. Még mindig remegtek kicsit a lábai, ahogy továbbra is Dave kezét szorongatta támasz gyanánt - Pár perc múlva valószínűleg én is így fogom gondolni, ha a belső szerveim visszarendeződnek - szusszantotta.
- Igen, igen! Ezt mindenképp meg kell ismételni még ma! - örömködött felszabadultan a szőke férfi is egy nagy vigyorral a háttérben.
- Ha nem hánysz, már az egy pozitívum - támogatta Dave a barna lányt - Gyere, veszek neked valami cukros-koffeines dolgot, az majd visszatolja a vércukor- és vérnyomásszintedet a helyére.
- Köszi, ez édes tőled - motyogta a kicsit már jobb színben botorkáló lány és hagyta, hogy Dave a közelben lévő kávézó-boltszerűség felé húzza - Kérhetek egy kávét meg egy szelet csokit? Azt hiszem, az most jót tenne.
- Persze. Ülj le ide szépen - tette le egy padra Zsót - én mindjárt jövök a kért dolgokkal. - Majd el is tűnt.
Martin még az énekes után kiáltott: - Amíg ti elvagytok, mi megyünk még egy kört, oké?
- Nem is tudtam, hogy tudsz ilyen energikus is lenni - mosolygott az ottmaradt lány a szőkeségre.
- Naná, hogy tudok! Rejtett képességeim egyike! - nézett rá huncutul csillogó szemekkel, miközben gyorsan maga után húzta a lányt, s így elsőként állhattak sorba.
Dave hamarosan vissza is tért a kávéval és a csokival - Tessék - adta oda őket - Huh, ezek gyorsan leléptek! Mart mindig is odavolt az ilyen adrenalin-dolgokért. Igaz, nem ugrana le sehonnan lásd pl. bungee jumping, de azért megmaradt benne az örök gyerek. Jobban vagy? - kérdezte.
Zsó először is egy jó nagyot kortyolt a hosszúkávéból és feltépve a csoki papírját harapott egy isteneset - Hmmm.... - élvezkedett, majd gyorsan félig megrágta a falatot és valahogy kinyögte - Aham, köszi! - küldött felé egy hálás pillantást, majd mint aki rájön faragatlanságára, Dave felé nyújtotta a kicsit már megcsócsált csokit - Kérsz?
- Na jó, egye fene - mosolyodott el és lehuppant a lány mellé, majd ő is harapott a csokiból.
- Egyébként el tudom képzelni, hogy Mart ilyen rejtett adrenalin-függő - kuncogott, ahogy hagyta, hogy Dave ráfogva a kezére tartotta egy helyben a csokit, hogy haraphasson belőle - De én se tudnám elképzelni, hogy pl. bungee jumpingol vagy sziklákról ugrál le ejtőernyővel.
- Hát igen, elég érdekes lenne. De megnézném! Sőt, lehet, hogy odaosonnék mögé és a mélybe lökném a köteles ugrásánál - nevetett fel, miután lenyelte a csokit.
- De gonosz vagy!!! - lökte meg finoman a vállával Dave-ét, miközben felkuncogott és egy újabbat kortyolt a kávéjából.
- Ugyan, tudom, hogy te nevetnél a leghangosabban! - lökte vissza finoman, mikor Zsó lenyelte a kávéját - A hullámvasutat mi választottuk, a következő helyszínt viszont te választhatod. Hova mennél?
- Hmmm... milyen figyelmes vagy - mosolygott rá csillogó szemekkel, észre se vette, hogy már-már flörtöl az énekessel - Mondjuk menjünk a Kísértet Kastélyba, az az én terepem, nem ezek a földtől fizikálisan elrugaszkodó játékok.
- Szeretsz játszani az ismeretlennel? - mosolyodott el sötéten Dave.
- Előfordul, hogy igen... Mindig is azt vallottam, hogy az ismeretlent nem kiirtani kellene félelmünkben, hanem megismerni... Persze ha látnék egy kísértetet igazándiból, tuti, hogy összefosnám magam, de ha nem lenne támadó szándékú, nem akarnám kinyírni.
- Nem is tudnád kinyírni! - nevetett fel ismét a férfi - És... milyen jellegű természetes, nem természetfeletti ismeretlennel szeretsz még kísérletezni?
- Mire célozgatsz, Dave? - hümmögte egy mosollyal, kicsit talán el is pirulva, ahogy a férfira sandított.
- Hát nem tudom, a pirulásod mire enged következtetni? - kontrázta meg előző mondatát.
- Csupa mocskos gondolatokra - vallotta be halkan, miközben somolyogva egy újabbat kortyolt a kávéjából.
- Megosztanád velem?
- Miért érdekel? - emelte meg egyik szemöldökét, s érezte, hogy pulzusa kezd felgyorsulni a férfi tekintetétől.
Dave csak elsötétülő tekintettel figyelte a mellette ülő arcát. Amióta ismerte, egyre inkább megkedvelte, sőt talán... elkezdett vonzódni hozzá. Egyre többször kapta magát rajta azon, hogy mocskos gondolatok születnek a fejében Zsóról és róla, hogy mit tenne vele, mikor hogyan, milyen intenzitással. - Talán összevetném a sajátjaimmal - felelte.
- Miért, a te fejedben mik járnak? - fordult Zsó érdeklődve és kicsit talán kihívó tekintettel a férfi felé, ahogy állát kicsit felszegte.
- Nem tudom, talán hasonló dolgok, mint a tiédben – tért ki a konkrét válasz elől.
- Gondolom sejted, hogy párszor azért eljátszottam a gondolattal, hogy... milyen is lehet veled... - mosolyodott el lepillantva papírpoharára, aminek a szélét kezdte birizgálni ujjaival. Maga sem tudta, hogy ezt most miért mondta el a férfinak. Persze vonzódott hozzá - már évek óta - és ezen nem segített az sem, hogy minden nap látta a férfit, de tudta, hogy nem lehet az övé csak azokra a lopott percekre, mikor együtt hülyéskedtek vagy beszélgettek.
- Igen, gondolom, hisz azt hiszem, bevallhatom, hogy egy-két novellát elolvastam utólag. Csak nem "rossznak" érzed magad, amiért ilyen gondolataid vannak?
- Talán annak kéne éreznem magam? - sandított fel rá mosolyra ránduló szájjal.
Dave válaszra nyitotta a száját, de ekkor felhangzott a maradék kettő hangja, hogy biza megjöttek és a második kört legalább annyira élvezték, mint az elsőt.
Zsó kicsit zavartan fordította tekintetét az érkezők felé, majd miután megköszörülte a torkát, megszólalt próbálva kizárni fejéből Dave közelségét: - Na milyen volt?
- Fantasztikus! - lelkendezett barátnője - És mos merre?
- Zsó a Szellemkastélyt választotta - felelte Dave, majd fel is állt.
- Remek - biccentett Mart is, majd követte barátját, hátrahagyva a lányokat.
Capri leült Zsó mellé - Na, miről beszélgetettek Dave-vel, amíg mi kalandot kerestünk?
- Ja, semmiről csak Mart adrenalin-függőségéről - vont vállat.
- És ez ilyen kimerítő téma volt? - mosolygott, miközben az egyik karkötőjét igazgatta a sok közül a csuklóján.
- Capri, szerinted bűn az, hogy oda vagyok Dave-ért és kívánom őt? - tört ki belőle halkan a kérdés, ami már régóta foglalkoztatta.
- Hogy mi? - kérdezett vissza hirtelen, mert váratlanul érte az ilyen horderejű kérdés a könnyed beszélgetésük folyamán - Nem, nem hinném - gondolkodott el - Elvégre valljuk be, iszonyat vonzó férfi. Maga a két lábon járó szexualitás, természetes, hogy kicsit furán érzed magad a közelében, elvégre kettős "sokk" ér: a közelében lehetsz és ő Dave.
- Hm... és mindemellett barátok is vagyunk - harapdálta zavartan az ajkát - És mi van akkor, ha úgy érzem, hogy ez az érzés lassan, de biztosan erősödik? - sóhajtott.
- Nő vagy, azt kell hogy mondjam, ez is természetes reakció - vont vállat - Szóval, őrjítően kívánod?
- Valami olyasmi, de ezt nem mondtam neki, csak azt, hogy eljátszottam egyszer-kétszer a gondolattal - vont vállat.
- Gondolom tetszett neki, hogy ezt mondtad....
- Persze hogy. Ő Dave a maga kicsit egoista valójával - mosolyodott el kicsit talán szomorkásan - Ettől függetlenül nem akarok semmit tenni, nem akarom komplikálni a helyzetet.
- Na igen, tartanunk kell magunkat bizonyos határokhoz - Kéne, helyesbített magában a lány.
- Uhm, azt hiszem, igazad van... - sóhajtott - Nem lenne jó jobban belegabalyodni a helyzetbe - állt fel - Na gyere, a srácok már türelmetlenek - pillantott a sorban toporgó két férfira - Tényleg, azóta a csók óta nem volt semmi veled meg Marttal? - kérdezte mikor már elindultak.
- Semmi különösebb - vont vállat - Talán elveszítette a szőke az érdeklődését irántam - mosolyodott el.
- Értem. Kár, pedig te szabadabban vághatnál bele, hisz nincs felesége - vont vállat, majd egy mosollyal az arcán lépett oda a fiúkhoz - Na kíváncsi leszek a kastélyra!
Mart csak bólogatott - Utána vehetnénk vattacukrot.
Capri azonban nem tudott nevetni. Az még hagyján, hogy olyan tanácsot adott barátnőjének, amit ő maga sem tart be, és ezzel kiadós kínzásra ítélte, hanem még hazudott is neki. Egy utolsó féregnek érezte magát. "Bort iszik és vizet prédikál", gondolta magában. Hogy is viselkedhetne ezek után felszabadultan? Hogyan mosolyoghatna? Úgy érezte, hogy minden mozdulata hamis, úgy tesz, mintha semmi sem történt volna, mintha ugyanolyan szabályokkal élne, mint Zsó. Igaz ugyan, hogy sosem voltak egyformák, és emiatt sosem emésztette magát, de ez most elég csúnya dolog volt tőle. Időközben bejutottak a kastélyba, ahol a gondolatainak hála sikeresen valahol elszakadt a többiektől és csillogó, ezüstszínű tükrök közt találta magát. Mindenhol megcsillant a rejtett fény a sima, fényes felületen. Odament az egyik tükörhöz és elmélázva nézte a mását. "Ennyire megváltoztam volna? Hogy hazudok a barátaimnak? Ennyire megváltoztatott volna a környezetem és a történtek? És... mi lett belőlem?" Kinyújtotta a jobb karját és kézfejét a hideg anyagnak támasztotta, így kereste önön szemében azt, ami egykor ő maga volt.
- Valami baj van? - jelent meg mögötte egy ismerős alak.
- Csak... keresek - felelte nem mozdulva, de a szemei az alak tükörképére tévedtek.
- Mit keresel? - lépett mögé a férfi karjait gyengéden a nő köré fonva.
A lány felsóhajtott attól, ahogy a másik ismerős illata körbeölelte, ahogy érezte a teste melegét a bőrén. - Önmagamat. Régen sosem tudtak volna rávenni arra, hogy hazudjak a barátaimnak. Félek, hogy túlságosan megváltoztattál.
- Kinek hazudtál? Zsónak?
- Igen - röviden felnevetett - Hihetetlenül abszurd az egész! Olyan tanácsot adtam neki, amit én se fogadok meg. Én hülye! - vetette mindkét könyökét a tükörnek és homlokát is az anyagnak támasztotta. Nem csak az volt a gond, amit Zsónak mondott, hanem egyre nehezebben is viselte a fennálló helyzetet. - Nem tudom, hogy meddig bírom még ezt elviselni - suttogta.
Martin nyugtatóan simogatta a hátát - Milyen tanácsot adtál neki?
- Dave kell neki - jelentette ki egyszerűen - Én meg, mit mondtam neki? "Tartanunk kell bizonyos határokat".
- Amiket te sem tartasz be velem, igaz? - sóhajtott Mart finoman megszorítva a nő vállait.
- Igen. De nem tudom... annyira összezavarodtam. Ismerem Zsót, tudom, hogy két választási lehetőség van: előbb-utóbb megtör, vagy szétszenvedi magát. És én éljek tovább vígan veled? Van a gerinctelenségnek határa?
- Édesem, ne csinálj ebből nagyobb problémát, mint amilyen valójában. Ha úgy érzed, az segítene, akkor mondd el kettőnket neki. Nem hinném, hogy kifecsegné bárkinek is.
- Nem csak ez a gond. Én… nem tudom, kicsit talán összezavarodtam. Sosem kérdeztem, hogy mit akarsz tőlem valójában.
Martin egy nagyot sóhajtott. Mindketten tisztában voltak vele kimondatlanul is, hogy miről szólt a kapcsolatuk, de úgy tűnt a nőnek most lett szüksége arra, hogy ezt valamelyikük ki is mondja...
- Csak érezzük jól magunkat, amíg tart.... ha ezzel nincs problémád - súgta hátulról a nő hajába.
- Persze - mosolyodott el - Csak tudod, mi szeretünk kimondani mindent, az a tuti - nevetett fel majd hátát a tükörnek vetve fordult meg - Meg aztán korrigálhatom is a hibámat.
- Milyen hibádat? - ölelte át a nőt és be kellett vallania, hogy valahol mélyen fellélegzett. Nem akart fájdalmat okozni a lánynak.
- Tudom, mit mondjak társnőmnek - vont vállat - Hajlamosak vagyunk álmodozni aztán nagy a zuhanás a valóságba - mosolyodott el.
- És miről szoktatok álmodozni? Például amikről írtok? - simított végig finoman az arcán.
- Naná, elvégre valahol megszületik az alkotás. Szürke állomány zegzugos részeiben, ahol csavaros gondolkodásmódom generálja egyes jelenetek, történetek vagy mondatok szerkezetét - hózodott szélesebbre az a mosoly.
- És ahol ezek a kitekert mondatok születnek... - forgatta meg szemeit mosolyogva a szőkeség.
- Talán nem tetszik a beszédstílusom?
- Sokat beszélsz - mondta, de mielőtt a lány válaszolhatott volna, gyorsan el is hallgattatta egy csókkal.
A lány felkuncogott, mikor elváltak – Mondd csak, neked nem mozgatja meg a fantáziád, hogy minden oldalról tükrök vesznek körül?
- Szeretnéd, ha egy ilyen szobában tennélek a magamévá?
- Hmmmm... szerinted?
- Vettem a célzást... - kezdte szenvedélyesen csókolni, miközben ujjai a nadrág alatt belemarkoltak a lány fenekébe, de mikor hallotta, hogy pár gyerek nevetése egyre közelebbről hallatszik, inkább befejezte a csókot és megfogta Capri kezét -... de talán nem itt és nem most - mosolyodott el - Gyere, keressük meg Dave-éket. Nagyon röhögnék, ha most Zsóval együtt tévedt volna el.
A lány felnevetett, majd boldogan követte a szőke férfit, hogy megkeressék Dave-éket.
A páros már kint várta őket egy padon két-két hatalmas vattacukorral - Héhahó! Csak nem eltévedtetek? - vigyorgott Zsó - Ezeket közben nektek vettük - nyújtott át két vattacukrot, a sajátját meg elcsaklizta Dave-től.
- VATTACUKOR!! - kiáltott fel a szőke férfi otthagyva csapot-papot és rögtön rávetette magát az édességre.
- Juj. Van, ami még engem is lesokkol - nevetett fel Capri, majd megköszönve átvette a sajátját.
Zsó tátott szájjal meredt a szőkeségre, majd Dave-hez és Caprihoz fordulva kérdezte meg: - Mindig ilyen volt Mart, ha vattacukorról van szó?
- Én passzolom a kérdést, épp annyi ideje ismerem, mint te.
- Aham, édesszájú azért ő is - kacarászott Dave társán.
- Bírom, mikor előtör belőle a kölyök - vigyorgott Zsó, majd lopott egy csípésnyit Dave cukrából, ami más ízesítést kapott, s gyorsan fel is pattant mielőtt a férfi bármit reagálhatott volna.
- Azért néha kicsit ijesztő - nézett Zsóra, majd tépkedni kezdte a saját adagját.
- De csak azért, mert szokatlan, nem? - vigyorgott a szájába tömve egy jókora adagot.
A lány csak bólogatott, majd Dave megindította a kis csapatot, hogy sok újabb élménnyel gazdagodjanak, majd késő délután térjenek vissza a hotelba.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés