|
12. fejezet
2009.08.24. 03:43
12.
Dave a folyosón haladt célirányosan a szobája felé, amikor ismerős alakot pillantott meg.
Mart sétált a szobája felé kedvenc Gretsch gitárjával.
- Mit csinálsz a gitárral? - kérdezte az énekes, ahogy észrevette szőke társát.
- Gondoltam gyakorlok. Írtam pár új dalrészletet - vont vállat bevárva barátját.
- Hé, mehetek én is? - lelkesült fel Dave.
- Persze - biccentett egy kis mosollyal - Csak nem unatkozol?
- Van egy kis szabadidőm, amit a barátommal szeretnék eltölteni és te arra gyanakszol, hogy unatkozom? Hát az önzetlenségem az eszedbe sem jut?
- Te és az önzetlenség? - nevetett fel jellegzetes nevetésén a férfi, majd besétált a szobájába.
Dave követte, majd becsukta az ajtaját - Jó volt a mai nap, nem?
- Aha, rég nevettem ennyit és érezhettem magam ilyen felszabadultnak. Olyan volt, mintha újra kölyök lettem volna. El kell ismerni, Zsónak vannak jó ötletei!
- Az biztos... mesélt is róluk.
- Mikről pontosan? - nézett fel a szőkeség félig Dave-re, félig elmerengve, ahogy pengetett párat a gitárján az ágy közepén ülve, majd meghúzott egy-két húrt.
- A perverz gondolatairól - vont vállat, mintha semmiség lenne.
- Nocsak, nocsak! - nézett fel most tényleg a férfire - Mégpedig?
- Nem tudom. Ugyanis a "nőd" épp akkor kezdte ecsetelni, hogy megjöttetek - felelte egy majdnem mindentudó mosollyal.
- A "nőm"? - ráncolta össze a homlokát, de nem lehetett semmit leolvasni az arcáról.
- Ugyan már Martin. Az én figyelmem nem kerültél el a lila csíkok.
- Milyen lila csíkok? - nézett rá értetlenül.
- A csuklóján - ült le Dave az egyik fotelba - Szóval? Ha mesélsz, én is.
- Azt hiszem, túl régóta ismersz - mosolyodott el és újra pengetni kezdett egy dallamot - Mit akarsz tudni?
- Mi a terved vele? - kíváncsiskodott - Gondolom, nem akarod magaddal hurcolni. Mondjuk az is meglep, hogy hosszabb távon érdekel téged a lány. Meg, nem érzed egy picit őt… gyerekesnek? Úgy értem, hogy picit tapasztalatlan, heves természetű.
- Jól megvagyok vele, nem bonyolítjuk a dolgokat. Mindketten tudjuk, hogy ez a dolog valószínűleg addig fog tartani, amíg velünk vannak - vont vállat - Jól érezzük magunkat, amikor szükségünk van rá. Jó néha odabújni valakihez. Az hiányzik, hogy meghallgassanak, vagy csak átöleljenek - vallotta be a gitárját nézve, ahogy ujjai egy melankolikusabb dallamot játszottak - Ezt ő megadja, ha úgy hozza ki a lépés.
- Szóval egy ölelgetnivaló plüssmacit kerestél. Csak tudnám, hogy mi fogott meg benne... érdekes, hogy mennyire különbözik a két lány... Zsó sokkal... megfontoltabb.
- Dave, te mindent olyan sarkítottan látsz. Vagy fehér, vagy fekete? Nem, Capri nem plüssmaci. Csak két ember vagyunk, akik megadják a másiknak, amire épp szükségük van, minimális kötöttséggel - vont újra vállat - De valóban nagyon különböznek. Nekem tetszik Capriban a lobbanékonysága. Gondolom, neked meg az a bizonyos megfontoltság tetszik Zsóban... bár ma keveset mutatott belőle, inkább lökött volt - mosolyodott el.
- Mindenkiben rejtőzik egy gyerek. Nem hiszem, hogy ezt épp neked kéne mondanom - nevetett fel.
- Jó persze... - vigyorgott vissza rá társa, majd kicsit komolyabban nézett rá - Most mesélj te. Azt mondtad, hogy ha én mesélek, te is fogsz. Hallgatlak. Zsóról van szó, igaz?
- Nem nagy titok. Attól tartok, hogy tetszik nekem a lány, csak nem tudom, hajlamosabb elrugaszkodni a földtől, mint a vörös társa. Nem tudom, hogy mi történne, ha... Érdekes... megfontoltabb, de nem racionális... lehetséges ez?
- Szerintem lehetséges. Elég komplex személyiség mindkettő. Zsó valóban érzékenyebb - sóhajtott elgondolkodva - Akkor köztetek még nem történt semmi?
- Nem. Kettőnk közül most te játszottad a nagy vadászt. De ahogy elnéztem nem volt egyszerű dolgod. Zsó... Zsó valahol tipikus nő. Ugyanakkor valahol tart tőlem. Lehetséges, hogy amiatt a kialakított kép miatt, amit az írásaik során alkottak, alkotott Capri rólam?
- Nem tudom, de nem hinném. Tudja, hogy nem vagy egy erőszakos vadállat... talán csak néha - vigyorodott el röviden - Szerintem inkább a helyzettől tart, vagy attól, ahogy az elején viselkedtél vele. Ahogy nézem, jól elvagytok az utóbbi időben. Közel kerültetek egymáshoz, nem?
- Beszélgettünk. Kezdem megismerni, már amennyire ez lehetséges.
- És miket tudtál meg róla, nagy vonalakban?
- Nyugodt személyiség, aki előszeretettel lát a mondataim mögé, de hajlamos félreértelmezni a mondanivalómat. Látom rajta, hogy sosem az egyszerűbb utat választja valaminek a megoldására, és aggódik olyan dolgok miatt, ami miatt pl. Capri nem, lásd jogsértés, mikor megismerkedtünk. És te mit tudtál meg a társnőjéről?
- Bizonyos dolgokat könnyebben vesz, mint Zsó, ahogy azt te is mondtad. Céltudatos, független, de a kemény külső mögött ő is egy érzékeny nő, aki figyelemre és szeretetre vágyik - mosolyodott el gyengéden, ahogy a gitárját nézte - Mondjuk ő is hajlamos túlkomplikálni dolgokat, azt hiszem, ezt a női észjárásnak köszönhetjük.
- Nah igen, a női észjárás... sokszor Jen is megáld vele.
- Tényleg... vele mi a helyzet mostanság? Nem nagyon beszéltél róla az utóbbi időben és a turnén se láttam túl gyakran Görögország óta.
- Otthon van a család többi részével és dolgozik.
- Értem - biccentett Mart. Vette az adást, Dave nem akart beszélni róla bővebben - És ha már itt tartunk, mihez kezdesz Zsóval? Úgy hallottam, hogy nem vagy közömbös neki...
- Hallottad? - nézett a zöld szempárba - Egyébként nagyjából ugyanaz, mint neked a másikkal. Semmi komplikált dolog.
- Igen, Capri említette ma - vont vállat - Amúgy úgy értettem, hogy "rámozdulsz-e", hogy úgy mondjam.
- Nem tudom, lehetséges. Mi a véleményed arról, hogy a nejem megcsalását tervezgetem? - kérdezte hirtelen.
- Nem először és nem utoljára tennéd - nézett rá egy kis mosollyal, hisz ismerte a férfit.
- Te sem tudtad megállni, igaz? – hangja nem volt bántó, csak érdeklődő.
- Tudod, hogy nem. De az már rég volt, és Sue is tudott néhányról. Aztán besokallt. Mindenesetre ezt annak idején tisztáztuk. Mármint, hogy lehet, hogy elő fog fordulni. Látszólag megértette és elfogadta. De vigyázz, egyik feleség türelme sem végtelen. Noha a sztárfeleségeknek sokkal többet kell tűrniük az átlagnál, azt hiszem.
- Igen, de milyen lehet pl. egy rendőrfeleségnek? Inkább csaljon meg a párom, semmint telefont kapjak, hogy meghalt. De ez csak egy példa volt és nem magamat akarom védeni. Te tudtad, hogy ez lesz az egészből, amikor magaddal hoztad őket, ugye?
- Mire gondolsz pontosan? - mélázott el egy újabb dallamot próbálgatva.
- Ez tetszik - csapott le a dallamra Dave - Azt, hogy az ágyainkban kötnek ki.
- Nem tudtam, de nem zártam ki a lehetőséget, és Zsó amúgy se kötött ki még egyikünk ágyában sem. Amúgy meg tényleg viszonozni akartam azt ezzel az utazással, amit az írásaikból merítettem - mondta, majd lejegyezte az imént játszott dallamot egy kottás füzetbe, ami mellette hevert az ágyon.
- És, ez a ráadás? - nevetett fel a férfi - Egyébként, mit kaptál az alkotásaiktól?
- Azt hiszem, egyszer ezt már kifejtettem neked. Legyen elég annyi, hogy sokat segítettek azokban az időkben, mikor nagyon nehéz volt megállnom, hogy ne kezdjek újra inni.
Dave csak hümmögött válaszul.
Capri a kifutó végén feküdt a hátán és a felhőket bámulta. Újabb aktív koncertdátumhoz jutottak el, aminek nagyon örült. Végre nemcsak azt írhatta le a banda blogjában, hogy a fiúk sajnálják, amiért elmaradt a koncert. Legutóbb Dave hangszálgyulladása tett be. Senki nem örült neki semelyik oldalról sem. Azért a lány remélte, hogy a srácok még adják a fejüket egy turnéra.
- Hát te? - állt meg fölötte Mart - Mi jót csinálsz?
- Szia! - nevetett fel a kérdezett - Becsatlakozol, vagy esetleg nem bírsz magaddal, mert égsz a vágytól, csakhogy a csilli-villi cuccodba bújhass? Tudom, hogy arra vágysz, tudom én!! - nevetett.
- Hát persze, hogy arra vágyom! - nevetett ő is - De az talán még várhat egy kicsit. Csak nem felvillanyozott, hogy este koncert? - feküdt le mellé fél kezére támaszkodva.
- Mesélj, miért vonz a csilli-villi cuccod? Egyébként igen nagyon! Hjaj, bárcsak odalent állhatnék! - nyújtotta ki a karját, csakhogy a feje felett, fektében a kiemelt állóhelyekre próbáljon mutatni.
- Miért ne állhatnál ott lenn? Még akár a biztonságisok sávjában is állhatsz a stage passoddal.
- Hogyne, aztán megnyúznak érte! - nevetet fel ismét - Meg most én vagyok a soros - mutatta fel a gépét, ami mellette feküdt - Nem zavaróan, de képeket kell produkálnom rólatok, mert a neten már ki vannak éhezve rátok.
- Igaz. Ez a balszerencse-sorozat eléggé megnyirbálja a rajongók bizalmát.
- Na igen. Csak remélem, hogy annyira ki vannak éhezve, hogy most nem fintorognak, amiért rólad egy picivel több kép van, mint Dave-ről.
- Ugyan, nem hinném, hisz a barátnőd elmondásai alapján ezen a turnén amúgy is kevés kép van a banda többi tagjáról, még a PTA tourhoz képest is - mosolyodott el megrántva a vállát, majd kedveskedve megcirógatta a lány karját - Amúgy meg szeretem, ha fotózol. Pedig általában nem szeretem.
- Tényleg? Tőlem, miért szereted? - nézett fel a zöld szemekbe édesen mosolyogva.
- Talán mert amúgy is szeretek rád nézni? - mosolyodott el.
Eközben Zsó már jó egy perce csak állt a színpad szélén a hangfalak mögött. Körülötte pár ember szorgoskodott, hogy minden a helyére kerüljön. Mikor megkérte egy szőke hosszú rasztás hajú srác egy mosoly kíséretében, hogy kicsit menjen arrébb, végre felébredt kábulatából, és hátat fordítva visszament a színfalak mögé. Eredetileg Caprival akart beszélni valamiről a honlappal kapcsolatban, de mikor meglátta a párost a kifutón feküdni, megtorpant. Látta azt a kedves kar-cirógatást és a tekintetet, ahogy egymásra néztek, és marha nagy hülyének érezte magát, hogy eddig ezek a gesztusok nem tűntek fel neki. Aztán egy kis csalódottságot érzett, valamint összezavarodott. Addig nem akart levonni következtetéseket, amíg nem volt biztos a dologban.
Dave nemrég ért ki a színpadhoz. Épp a hátsó létesítményből lépett ki, amikor meglátta Zsót - Szia - köszönt rá mosolyogva.
A lány majdnem nekiment a férfinak, annyira el volt merülve gondolataiban - Ja, szia - vetette oda, és már ment is volna tovább, de megtorpant és Dave-re nézett - Uhmm... van egy-két perced? Valamit kérdezni szeretnék.
- Persze, kérdezz nyugodtan.
- Ne itt - nézett körbe tekintetével követve pár siető ember, majd kézen fogva Dave-et behúzta egy nyitott szobába. Mikor már kettesben voltak, szembe fordult a férfival. Egy pillanatra nem tudta, hogy miként derítse ki, amit akar, végül arra jutott, hogy a legegyszerűbb az egyenes út: - Van valami Mart és Capri között?
- Miért gondolod, hogy van? - kérdezett vissza a férfi.
- Láttam... nem egy gesztust az előbb, és ha jobban bele gondolok, épp elég gesztus repkedett eddig is, csak én nem figyeltem rá! - jegyezte meg karba tett kézzel.
- Szerintem ezt nem tőlem kéne megkérdezned... és nem gondolod, hogy Capri elmondta volna?
- Dave, kérlek, mondd el, ha van köztük valami! - nézett rá komolyan és várakozón a férfira, figyelmen kívül hagyva a kérdését.
Dave felsóhajtott. Nem akart ebbe belekeveredni, de azért válaszolt - Persze, hogy van.
- Köszönöm az őszinteséged - mondta Zsó nyugodtan, majd ellépve Dave mellett az ajtó felé indult.
- Most hova mész? - kérdezett utána Dave.
- Mióta? - tért ki a kérdés elől ismét csak az arcát oldalra fordítva, hogy a férfira nézhessen.
- A pontos dátumot nem tudom, de jó pár hónapja. Hát ne vetted észre, hogy az a sok karkötő nem ok nélkül van rajta?
- Ennek mi köze ehhez? - nézett rá értetlenül.
- Szíjak - felelte egyszerűen.
Zsó nem tudott mit mondani hirtelen. Sok minden kattant a helyére a fejében és állkapcsa megfeszült a felismeréstől: barátnője hazudott neki. Ezek szerint már a vidámparkban is együtt volt Martinnal, és mégis álszent módon olyan tanácsokat osztogatott, amiket maga sem tart be. Nem értetette az egészet. Miért csinálta? Miért hazudott neki? Miért nem mondta el? Nem bízik már benne? Azt hiszi, hogy mindent kifecsegne másoknak? Pont ő, akire már annyi titkot bíztak, és amik még mindig mélyen el vannak temetve az elméjében hét lakat alatt? Csalódottságot érzett, ami szinte megbénította. Tudta, hogy talán nem kellene így felfújnia a dolgot, de ő ilyen volt: ha megbántották, akkor az nagyon tudott fájni neki.
- Értem... Kösz az infókat - fordult el a férfitől, majd egy percig még habozott, hogy mit is csináljon.
- Sejtem, hogy megbántott Capri, de azért gondold át. Neki sem lehet egyszerű. Lehet, hogy Mart kérte, hogy hallgasson.
- Hát persze... Hogy erre én nem gondoltam! - nyögte ki még mindig háttal Dave-nek - Úgy tűnik, mostanában semmire sem tudok gondolni... semmi nyilvánvalót nem tudok észrevenni! - folytatta egyre rekedtebben és halkabban - Mi van velem?
- Na, azért ne ostorozd magad - húzta magához a nőt és átölelte - Ez nem a világ vége. Tudod, nem fog örökké tartani - suttogta Zsó fülébe megnyugtatóan mély hangján. Egyik keze finoman simogatta a hosszú lilásbarna hajat.
A nő nem gondolkodva fúrta fejét a férfi mellkasába, erősen megkapaszkodva a pólójában - Tudom, de attól még fáj! - kezdtek hullani a könnyei a férfi pólójára - Attól még hazudott nekem!! - tört ki belőle a zokogása. Talán nem is csak emiatt. Sok minden érte az utóbbi időben, honvágya is volt, és talán ebben a sírásban egy kicsit a hiába való vágyakozása is benne volt az őt ölelő férfi iránt, amit persze a világért sem mondott volna el senkinek sem.
- Na, nyugalom... biztos volt már rosszabb is, ami történt köztetek. Ez tényleg nem a világvége - tolta el kicsit magától a lányt, csakhogy rámosolyoghasson.
- Bocs a hiszitért... meg a pólódért - nézett le az eláztatott ruhadarabra, ahogy végigsimított párszor a vizes területen.
- Semmi gond, tényleg - ajándékozott a nőnek egy még szélesebb mosolyt.
- Kösz mindent - mondta még halkan a lány, majd még mindig könnyes és szomorú tekintettel elhagyta a szobát. Egyedül akart lenni.
A férfi csak nézett utána. Zsó tényleg mélyen megbántódott. Még egy információ a lányról: ne hazudj neki. Tudta, hogy Capri nem akarva tette, valószínűleg ő is épp elég zavarodott volt a helyzettől, de azért sajnálta a lányt. Elindult a páros felé.
Martinék immár egymással szemben ülve beszélgettek ugyanazon a helyen, ahol párt perce a másik lány meglátta őket.
- Srácok - ért oda Dave és állt meg felettük.
- Szia Dave. Mi a helyzet? - nézett fel mosolyogva Mart, de mosolya rögtön eltűnt, ahogy látta a gondterheltséget az énekesen - Valami baj van? - kérdezte rögtön aggódva. Épp eléggé rájárt a rúd az együttesre az utóbbi időben, hogy rögtön pattanjon, ha valami baj van.
- Igazság szerint Caprihoz jöttem.
- Mi a gond? - nézett fel a lány. Azt hitte, hogy valami nem stimmel a turné körül... megint.
- Zsóról van szó - nézett le rá talán kicsit keményebben.
- Mi van vele? - állta a pillantását.
- Ki van borulva rád! - vetette oda hűvösen.
- Rám? Miért? - nézett fel értetlenül a férfire és nem értette a támadó hangnemet sem, de felettébb idegesítette.
- Mert hazudtál neki és nem mondtad el, hogy viszonyod van Marttal - válaszolta összehúzva szemeit, miközben összefonta karjait a mellkasa előtt.
- Oh, és úgy értelmezem, hogy te ezt kedvesen megtetted helyettem - sziszegte felfelé a lány.
- Konkrétan rákérdezett és ÉN nem hazudtam neki.
Capri erre már felállt - Milyen lovagias vagy Gahan. Igazán. Csodálom, hogy kivételesen most nem hazudtál. Biztos a karjaidba zártad és vigasztaltad, hisz pont erre van szüksége, neked meg itt a nagy lehetőség! Na, de miért is hoztad el a fényt az életébe? Kinek is hazudsz valójában?
- Valóban vigasztaltam, mert kiborult, de nem használtam ki a lehetőséget! Miért is tenném? - csattant fel - Nem vagyok olyan számító, mint ahogy az a te kis fejedben él rólam! Látod ezt itt? - mutatott a mellkasán átázott pólóra - Ezek az ő könnyei, amiket te okoztál. Ezt talán nem így kellett volna intézned!
- Mert te olyan kibaszottul ismered őt! Csak azért, mert azt képes voltál elérni, hogy a válladon sírjon még ne hidd azt, hogy ismered is! Nem olyan kis elesett, ahogy a te kis fejedben él róla! - vágott vissza. Érezte, ahogy Dave egyre feljebb és feljebb tornázza a vérnyomását...
- Ha valóban olyan jó barátnője lennél, akkor ezt nem csinálod vele, Miss Tudálékosság! - hergelte fel ő is magát - Ha tényleg úgy ismered, akkor talán tudnád, hogy most hol lenne a helyed!
- Te engem ne akarj kioktatni! Idelibbensz a semmiből és előadod magad, mint mindentudó isten! Tudom, hogy a megalomániád betesz, de ne képzeld azt, hogy ismersz akár engem, akár őt és végképp ne merészeld megszabni, hogy mit tegyek! Olyan rendkívüli tehetséggel forgatod a köpönyeget, hogy nem igaz! Mikor idejöttünk akkor úgy utáltad, hogy nem igaz, ott szúrtál belé, ahol tudtál, romba döntötted egy részét, ami hitt benned! És te.... te merészeled nekem megmondani, hogy mit tegyek most? Feleannyi fájdalmat nem okoztam neki, mint te, te pöcs! - persze a vérnyomásával a hangszíne is emelkedett.
Dave érezte, hogy az ő agyát is elönti a harag és szinte már üvöltött: - Ha nem tudnád, már rég jóvátettem azt a hibát, amit korábban elkövettem ellene! Úgy tűnik, most már nem én vagyok az, akiben csalódnia kell! Fordult a kocka, Capri! Most már én állok mellette és nehogy azt hidd, hogy a jelenlegi helyzetben olyan nehéz lenne elérnem nála, hogy rám hallgasson és ne az állítólagos barátnőjére! - vetette oda foghegyről, fölényesen.
Caprinál ez volt az utolsó csepp. Szemei elsötétültek, izmai ráfeszültek a csontjaira és Dave felé mozdult minden erejét összesűrítve... de Martin gyorsabb volt. Erős karjaival közrefogta a derekát és visszarántotta így a szőke testéhez préselődött.
- Megöllek! Ízekre szedlek! Kiontom a véredet, kitépem a nyelvedet, kiontom a beleidet! - tajtékzott, ahogy Martinnak feszülve tombolt, erőnek erejével próbálva eljutni Dave-hez, hogy azonnal beváltsa a fenyegetéseit - Eressz el!! - rivallt rá.
- Dehogy eresztelek! Nyugodj meg! - szólt rá erélyesen - Te meg Dave hagyd abba a hergelését! Mindketten fejezzétek be! - emelte meg a hangját.
- Fáj az igazság? - sziszegte azonban az énekes, aminek hatására Capri újból neki akart rohanni és olyan fájdalmat okozni neki, mint eddig soha senki.
- Dave, hagyd abba és menj innen!! - kiáltott rá Martin és látszott, hogy tekintete most már haragos - Inkább készülj a koncertre vagy bánom is én és hagyd békén Caprit! Erre semmi szükség! Megértettük, amit mondani akartál Zsóval kapcsolatban. Capri bocsánatot fog tőle kérni és minden rendbe jön! Felesleges itt csinálnod a fesztivált!
- Hát persze, hogy minden rendbe jön - mosolyodott el Dave, majd megfordult és jeges nyugalommal elsétált.
Martin továbbra is szorosan fogta Caprit, nehogy a nő kiszabadulva a férfi után vesse magát és megakadályozza a ma esti koncertet is.
- Jól van, édes, nyugi. Nem gondolta komolyan, amit mondott, csak hergelni akart - mondta még mindig komolyan, de már sokkal gyengédebben a lánynak.
- Még egy ilyen férget nem hordott a hátán a föld. Ha csak egy kés van a kezem ügyében... - fújtatta még mindig idegesen.
- Jól van, most már nyugodj meg, elment. Nem fog semmit csinálni, csak a szája nagy. Úgy tűnik, jobban védi Zsót, mint azt magának is bevallaná.
- Nem az ő dolga! - csattant fel a lány - Neki semmi köze sincs hozzá, mikor idejöttünk, feltörölte vele a padlót! - észre se vette, hogy kezei remegnek az idegességtől.
- Jól van, jól van, nyugi! - csitítgatta Mart megfordítva a karjai közt a lányt és szorosan átölelte - El kellett volna mondanunk Zsónak kettőnket - tette hozzá halkan.
- Most már késő ezen bánkódni. De mennem kell. Meg kell találnom mielőtt ez a... ez a.... - már szavakat sem talált Dave-re - telebeszéli a fejét mindenféle marhasággal!
- Nem fogja - nézett komolyan a lány szemeibe - Nem fordítaná ellened. Tudja, hogy milyen közel álltok egymáshoz.
- Épp ez az! Egészen biztosan ismered Dave-et? - kérdezte immár valamivel nyugodtabb hangon.
- Ismerem annyira, hogy tudjam, voltak ronda húzásai, nem is egy, de nem hiszem, hogy ilyennel próbálkozna. És miből gondolod, hogy a barátnőd hallgatna rá?
- Zsó alapvetően megingathatatlan, ha a barátairól van szó. De most csalódott bennem, és ha Dave előadja neki a gondoskodó szex ideált... meg lennék lőve és sajnos van annyira intelligens a kedves dalos torkú görény, hogy ezt tudja is.
Mart csak felsóhajtott és hosszan a lány szemeibe nézett mielőtt elengedte volna. - Menj, keresd meg a barátnődet!
Bólintott, majd el is tűnt a színpad mögött, csakhogy hosszú és eredménytelen keresésre induljon. Az sikeresen ismét felidegesítette, hogy Dave-et sem találta sehol, úgyhogy elölről kezdte az egészet... majd újra végigment a helyeken, hátha csak elkerülték egymást, de, amikor a negyedik köre végeztével fáradtan lerogyott valahol a földre, tudta, hogy nem fogja megtalálni se Zsót, se Dave-et. Agyában kínzóan sorjáztak a képek, ahogy Dave Zsóval van, előadja a kis meséjét neki és a lány elfordul tőle... megutálja... nem beszél vele...
Két erős kar ölelte át őt hirtelen hátulról - Sikerült megtalálnod? - tudakolta a szőkeség.
A lány csak a fejét rázta és elkeseredésében a saját bőrébe vájt. Igen, újra azt a fajta őrületet érezte, mint régen... vágyott a piros színre, ami benne folydogált. Dave szavai hihetetlen mélyen érték, a legvadabb álmaiban volt csak ilyen a férfi. Ilyen kegyetlen, hideg és csak akkor volt benne olyan erős a vágy, hogy mindenkitől elvegyen mindent.
- Elő fog kerülni, ne aggódj. Biztosan elvonult valahova, hogy egy kicsit egyedül legyen. De minden rendbe fog jönni - húzta az ölébe féloldalasan és lassan előre-hátra kezdett vele ringani.
Capri csak szorosan átkarolta Mart meleg testét, és úgy kapaszkodott bele, mintha az utolsó mentsvára lenne. Megjelentek szemeiben a feszültség első könnyei, amik lassan patakokká, majd folyókká szélesedtek és a lány megállíthatatlanul zokogni kezdett.
- Shhhh... Minden rendbe fog jönni - ringatta tovább, majd miután megpuszilta a haját, a lány feje fölött elnézett a távolba. Nem csak Capri volt a hibás, ezt tudta jól. Ő maga is tehetett volna ez ellen. Mondjuk konkrétan megkérhette volna a lányt, hogy mondja el a barátnőjének. Nem akart közéjük állni semmilyen formában. Ha Zsó előkeveredik, elmegy hozzá és bocsánatot kér ő is tőle, határozta el magában.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés