|
13. fejezet
2009.08.24. 22:00
13.
A megbántott lány a nap további részében sem mutatkozott, mesterien fel tudott ő is szívódni, ha kellett. Magában néha szerette kicsit túldramatizálni a helyzeteket, de most nem tette. Most tényleg fájt, amit Capri tett, mert úgy érezte, hogy valami miatt eljátszotta a bizalmát és nem értette, hogy mivel. Hosszú órákon át agyalt, és jelenlegi problémájához még hozzájött jó pár másik is, amik eddig halmozódtak felette és most összecsaptak a feje fölött. Ilyenkor általában elvonult a világtól és az emberektől, egyedül akart lenni, hogy kisírja magát, aztán összeszedve magát újra felálljon és tovább csinálja a dolgait. Ezek az időszakok tarthattak órákig, esetenként azonban napokig vagy hetekig is. Bár az utóbbi vidám természete miatt ritka volt. Mondjuk megvolt az a tulajdonsága, hogy ritkán felejtett, a tüske az ott maradt a szívében.
Egy nagyot sóhajtva nyomta el a sokadik cigijét, majd a csikkeket egy zacskóba szedegetve felállt és leporolta a fenekét. Az éppen aktuális város - már nem is nagyon tudta követni, hogy éppen hol jártak - fölött ült egy dombon, ahonnan belátta a kigyúló fényeket. A Nap lassan teljesen alábukott a horizonton, rózsaszínre festve a felhők buggyos alját. Ideje volt visszamennie a hotelbe, azt nem akarta, hogy a kelleténél jobban aggódjanak miatta.
Visszaérve azonban nem volt túl sokáig maradása a szobájában. Inkább felvett egy kardigánt, és felment a hotel tetőteraszára, ahonnan tovább figyelhette a kigyúló csillagokat. Ez volt az első alkalom, hogy nem volt ott egy koncerten, amióta a fiúkkal volt. De ez most nem érdekelte. Láthat még eleget - ha minden igaz. Lefeküdt az egyik nyugágyra és egy odakészített takaróba bugyolálta magát. Szemei fájtak a sírástól, de képtelen lett volna elaludni, agya túl sebesen járt hozzá. Szomorú tekintetét újra a csillagos égre emelte, s hagyta, hogy gondolatai tovább röpítsék egy párhuzamos világba, ahol minden majdnem tökéletes lehetne.
Capri tette a dolgát, sorra lőtte a képeket a koncertről. Oda kellett figyelnie a munkájára, hisz igényes képeket kellett csinálnia, habár nem sok kellett néha, hogy lelépjen és megkeresse Zsót. Mindennél jobban vágyott rá, hogy elmagyarázza neki a helyzetet, de nem tehette, amíg le nem ment a 2 óra. Dave-en semmi sem látszott, nyoma sem volt rajta a vitájuknak. Valahol csodálta a férfit, amiért így fel tudta venni a tökéletes Dave Gahan szerepet. Tudta és érezte magán a másik férfi zöld szempárját, és amikor a lány kritikus pontra ért a hangulatában, az segített neki, hogy Martin mindig a megfelelő pillanatban pillantott fel a gitározásból és hagyta, hogy a tekintetük összefonódjon pár másodperc erejéig, így maradt a helyén és tette tovább a dolgát. Azonban, amint vége lett a koncertnek Capri is eltűnt.
Először a hotelszobák felé vette az irányt, majd a bár felé, végül a tetőre nézett ki. Nagyot sóhajtott, mikor egy női alak sötét körvonalait vélte felfedezni az egyik nyugágyban. Közelebb sétált, majd megszólalt: - Zsó?
A sötéthajú lány kinyitotta a szemeit, majd oldalra pillantott Caprira - Mi szél hozott? - nézett vissza a csillagokra. Hangja érzelemmentes és sírástól rekedt volt.
- Dave volt oly drága és elmesélte, hogy elhozta a fényt az életedbe. Nézd, tudom, hogy sokkolt, úgy érzed, átvertelek, de nekem is bonyolult volt akkor a helyzet. Nagyon megüthetem a bokámat, sőt. Ez nem életünk végig tart majd, csak ameddig itt vagyunk. Féltelek Dave-től. Nem akartam, hogy úgy megbántson vagy még jobban, mint amikor idejöttünk. Nyilván nem kell téged emlékeztetnem rá, hogy milyen volt. És ma én is tapasztaltam a sötét és kegyetlen oldalából. Meg akartalak óvni tőle.
- Ennek ellenére érdekes módon ő volt az egyetlen itt, aki törődött az érzéseimmel - mondta egy jó percnyi hallgatás után.
- Majd utána elém masírozott és kajánul közölte, hogy milyen klassz, amiért bízol benne, mert akár ellenem is fordíthat. Igazán őszinte, érdekmentes ember.
Zsó csak vállat vont - Tudod, hogy ezt nem tudná megtenni, még ha most csalódtam is benned.
- Azt tudom, hogy érzelmileg nem mindig vagy stabil. Halálra kerestelek. Azt hittem, hogy valami bajod esett. Nagyon sajnálom, hogy nem mondtam neked semmit, de Martinnal úgy beszéltük meg, hogy jobb lesz, ha senki sem tud róla. És látom, hogy odavagy Dave-ért, tudom, hogy bármit megtennél neki. Nem akartam, hogy kihasználjon - ült le a lány mellé - Hisz, ha összeroppansz akkor ki marad itt nekem, hm? - mosolyodott el halványan.
Zsó csak lassan viszonozta a halvány mosolyt, majd egy kis idő múlva megszólalt ő is felülve - Azért ne nézz ennyire naivnak, nem tennék meg bármit még Dave-nek sem.
- Ezt mertem remélni.
Zsó nem válaszolt, csak újra halványan elmosolyodott, majd fáradtan az éjszakai várost kezdte nézni átkarolva felhúzott térdeit. - Milyen volt a koncert?
- Nem nagyon tudtam koncentrálni. Égtem a vágytól, hogy elmagyarázhassam neked a dolgokat. Dave azért elképesztő. Alig pár órája még meg akartam ölni, Martin fogott le, ő is dühös volt és most meg, mintha mi sem történt volna.
- Összebalhéztatok? - emelte meg egyik szemöldökét - Miért?
- Megpróbált ítélkezni fölöttem és eljátszani a nagy igazságosztót, valamint igen kedvesen felhívta a figyelmem arra, hogy hazug vagyok, ő az igaz barát és ellenem fordíthat.
- Értem - válaszolta sóhajtva, majd vörös szemeivel barátnőjére nézett - Megkérhetlek, hogy most hagyj magamra? Szeretnék egyedül lenni még egy kicsit - kérte halkan.
- Persze - felelte majd felállt és csendben elsétált a szobák felé. Most nem volt lelki ereje a képekkel foglalkozni, csak békés társaságot akart ahol megnyugodhat kicsit, épp ezért hamarosan a nemrég visszatért szöszi karjai közé fészkelte magát és kérlelte, hogy ne menjen az afterra, hanem maradjon vele. A férfi pedig teljesítette kérését.
Zsó egy idő után visszament a szobájába és egy forró fürdő után felvette sötét pizsamáját. Valahogy fázott, pedig nem is volt olyan hideg. Inkább belülről érezte hidegnek magát. Egy nagyot sóhajtva takaródzott be, ahogy bemászott az ágyába csak egy kislámpát égetve. Ó igen, ismerte ezt az érzést. Már rég érzett hasonlót. Sok minden járt a fejében, és azoknak csak egy része volt az, amit Capri tett. Visszagondolt barátságukra, ami magán viselte pár viharos korszak sebeit, melyek ugyan begyógyultak, de a hegek ott maradtak. Aztán már nem érzett semmit. Leginkább csak azt, hogy rossz kedve van és szomorú, de már maga sem tudta volna megmondani, hogy mitől. Kedélyállapotát az sem javította, hogy odakint elkezdett esni.
Kopogtak az ajtaján. Először nem akart reagálni, de mikor megismétlődött a kopogás, kelletlenül, egy sóhaj kíséretében kiszólt az ágyból: - Ki az?
- Én vagyok - szólalt meg a jellegzetes mély hang - Beengedsz?
- Gyere be - sóhajtott egy újabbat, majd visszatette a fejét a párnára.
Dave belépett, majd hamarosan az ágy mellett állt meg - Jól vagy?
- Fogjuk rá - vonta meg a vállát, ahogy kicsit följebb ült - Nem dőlt össze a világ vagy ilyesmi, csak szar érzés - fordította el a tekintetét.
- Szükséged van valamire? - kérdezte, miközben leült az ágyra.
Egy percig nem válaszolt, ahogy elgondolkodott, majd tekintetét a férfira emelte. - Nem, köszönöm - egy pillanatig habozott, majd folytatta - Hallom, oroszlánként védtél engem - ahogy kimondta, egy kis mosoly villant fel az arcán egy pillanatra a gondolattól, és nem tagadhatta, hogy melengette szívét a dolog mindazok ellenére, amiket Capri állított. - Köszönöm, ez jól esett...
- Tényleg ezt mondta? Ahogy elnéztem eléggé másképp értelmezte...
- Szerinted hogyan? - birizgálta a takarót. Szerette volna meghallgatni a dolgokat mindkét oldalról, hogy leszűrhessen dolgokat. Például, hogy mennyi volt Capri elmondásaiban a "féltékenység" és a harag, valamint az igazság.
- Hát, a reakciója elég heves volt... eleven megnyúzott volna, ha Mart nem fogja vissza.
- Kérhetek tőled valamit, Dave? - fogta meg finoman a férfi kezét.
- Igen? - nézett rá zöld szemeivel és finoman megszorította Zsó kezét.
- Kérlek, ne bántsd Caprit - kérte csendesen.
- Mikor bántottam én valaha is? - kérdezte kicsit szemrehányóan.
- Az elmondásai alapján elég csúnya dolgokat vágtál a fejéhez. Tudom, hogy ezek meg is sebezték. Nem olyan erős, mint amilyennek mutatja magát - simogatta meg másik kezével az eres kézfejet, amit jobbjával még mindig fogott.
- Miért aggódsz érte, ha egyszer neked se mondott igazat?
- Mert megértem az ő álláspontját is, még ha nekem fáj is, amit tett - pillantott fel a férfi szemeibe - Nem vagyok már olyan kislány, hogy egy hazugság miatt hisztériázzak. Fáj persze, de ezzel együtt kell élnem. Tudod, ettől még szeretem őt továbbra is, még ha most egy darabig esetleg ez a dolog rá is nyomja a pecsétjét a barátságunkra.
- Értem - bólintott az énekes - Nem akartam bántani, csak nem tudtam elfogadni, hogy neked, mint barátnőjének nem mondott igazat és láttam, hogy ez neked mennyire fáj. Valóban megfenyegettem, de csak azért, hogy kicsit észhez térítsem, hogy ne okozzon neked még több fájdalmat. De az egy pozitív dolog, hogy meg akart ölni miattad - mosolyodott el.
- Igen, az az - viszonozta a mosolyát halványan - De vigyázz nála a fenyegetőzésekkel, mert véresen komolyan veszi őket. Örülnék neki, ha később bocsánatot kérnél tőle, mert nem szeretném, ha feleslegesen "gyűlölne" téged emiatt.
- Persze, persze - legyintett a férfi. Annyira nem volt neki fontos az a bocsánatkérés - De inkább arról mesélj, hogy mi bánt még - kúszott fel Zsó mellé - mert, ahogy mondtad, nem csak ez a kis hazugság okozta nálad ezt az állapotot.
A lány elgondolkodva kezdte babrálni újfent a takaróját és egy percig latolgatta magában, hogy mit mondhat el a férfinak, és mit kellene inkább megtartania magának. - Tudod, imádok veletek lenni és ennyi koncertet nézni, de gondolom megérted, ha azt mondom, hogy azért kicsit honvágyam is van - mondta nem nézve fel. Érezte az arcán Dave tekintetét, ahogy a bal oldalán ült kinyújtott lábakkal.
- Persze, ez érthető. Magányos vagy? - kérdezte.
- Egy kicsit - vonta meg a vállát - De már megszoktam... Capri, most már számomra is érthető okokból kifolyólag, sokat van Marttal. De nem akarok panaszkodni. Nem szeretem, ha nyafkának tartanak. Jól elvagyok a munkámmal meg minden. Mellettetek nem unatkozom.
- Na - ölelte át és húzta magához -, már mi is a barátaid vagyunk, ugye tudod?
- Ezt jó hallani, Dave... - bújt hozzá felnézve a férfire. Tekintete és szíve már nyugodtabb volt - ha elvonatkoztatunk attól, hogy Dave közelségétől megugrott a pulzusszáma. Észrevétlen szívta be az énekes kellemes illatát. - Ahhoz képest, hogy milyen egy bunkó voltál velem az elején... - jegyezte meg egy kis mosollyal.
- De gondolom, hogy már nem haragszol rám igaz?
- Nem, dehogy - mosolygott fel rá, ahogy a szemeibe nézett miután megsimogatta a férfi meleg mellkasát, majd újra a pólóján kezdte követni mutatóujjával a ráncokat. Pár percig egyikük sem szólalt meg, majd Zsó halkan megkérdezte: - Miért nem tudtad elfogadni, hogy Capri nem mondott nekem igazat és ezzel fájdalmat okozott nekem? - nézett fel rá lassan.
- Mert nem volt jó nézni, ahogy kiborulsz miatta.
- És miért? Hisz semmi közöd hozzám tulajdonképpen - mondta, ahogy fészkelődött egy kicsit, amivel pár centivel közelebb került a féri arcához, de egyáltalán nem zavarta ez a közelség, a lényeg, hogy most már kényelmesen fekhetett, miután telefonját kihalászta a bordája alól és az ágy végébe dobta.
- Mert kedvellek - vont vállat.
Zsó végre szívből jövően elmosolyodott és megsimogatta a férfi arcát - Én is kedvellek, Dave.
- Ez jó hír - mosolyodott el.
Pár újabb perc telt el csendesen, majd újra a lány törte meg a szoba csöndjét: - Dave... nagyon sietned kell?
- Nem, miért?
- Itt maradnál velem éjszakára? - nézett fel rá kérlelő tekintettel - Nem akarok egyedül maradni... - tette hozzá halkan.
- Nincs akadálya.
- Remek! - lelkesedett fel a lány. Azért nem hitte volna, hogy valaha Dave Gahannel fog egy ágyban aludni! Arrébb és lejjebb csúszott, hogy kényelmesebben fekhessen és megvárta, míg Dave lerúgja a cipőit és a zoknijait.
Mikor látta, hogy a férfi is kényelmesen elhelyezkedett, akaratlanul is szorosan hozzábújt. Imádta érezni az illatát és a teste melegét, ami most gyógyír volt hűvös szívének.
- Nem gondoltam volna, hogy valaha veled fogok aludni - jegyezte meg magának mosolyogva Zsó, ahogy a fejét és egyik kezét a férfi mellkasán nyugtatta, hallgatva az erős szívdobogást a vékony fehér pólón keresztül.
- Megnyugtatlak: én sem! - nevetett fel a férfi.
- Nah! - paskolta meg finoman a lapos hasat - Valld be, hogy nincs ellenedre! - nézett fel rá, s tekintetében végre újra egy kis jókedv csillant. Dave mellett nem igazán tudott sokáig búskomor maradni.
- Nem is mondtam, hogy ellenemre lenne! - nézet le a barna szemekbe.
- Miért is nem lepődök meg? - tette fel a költői kérdést, miközben érezte, hogy a férfi hirtelen megnyíló tekintete szinte magába szippantja. Nem tudta miért, de mosolya kicsit elhalványult, ahogy megérezte a torkába ugrani a szívét. Most kezdte csak felfogni, hogy milyen közel is van az imádott énekeshez.
Dave is érezte a nő közelségét, a teste melegét, az illatát, ami körbe ölelte... ami szinte elbódította. Fel nem fogván a tetteit vagy a külvilágot kezdett közeledni a lányhoz.
Zsó agya egy pillanatra felmondta a szolgálatot, majd hirtelen minden még inkább összezavarodott benne, ahogy átlátta, hogy a férfi mit is akar tenni. Érezte, hogy szája rögtön kiszárad és úgy kezdett dobogni a szíve, hogy attól félt, azt már Dave is meghallja, megérzi. Az arca forróságából tudta, hogy elpirult. Nem tudta, hogy mit tegyen: hagyja, hadd történjenek a dolgok, még inkább összezavarva a helyzetet, amiben voltak? Vagy húzódjon el, megfosztva magát attól, ami után már hosszú évek óta sóvárog? Nem tudott dönteni, és csak nézte, ahogy a férfi szája egyre közelebb kerül a sajátjához. "Mi lesz, ha ezzel elrontunk mindent? Talán hülyeség volt megkérnem, hogy itt maradjon éjszakára?" - tette fel magának a kérdéseket. Szinte már érezte Dave puha ajkait a sajátján, ahogy elképzelte a csókot, pedig igazából még nem hajolt olyan közel hozzá. "Istenem, de jó lenne hagyni..." - nyöszörgött egy hang a fejében, de összeszedve magát kényszeredetten oldalra nézett zavartságában és visszahajtotta a fejét a férfi mellkasára. Hallotta, hogy milyen hevesen ver a szíve neki is, de nem mert ebbe jobban belegondolni.
- Azt hiszem, inkább aludnunk kéne - sóhajtotta a férfi mellkasába, még mindig egész testében remegve.
- Rendben - sóhajtotta Dave is. Nem értette a lányt. Félne tőle? Nagyon remélte, hogy nem. Vagy Jen létezése vetett gátat kettejük közé? Nem tudta a választ. Kicsit kedveszegetten helyezkedett el.
- Ne haragudj... - súgta pár perc tanakodás után.
- Semmi gond - felelte a másik.
De Zsó kiérezte a hangjából, hogy nem esett jól neki a "visszautasítás". Emiatt még jobban belefúrta az arcát Dave mellkasába. Utálta magát ilyenkor! Nem tudta miért, de úgy érezte, muszáj magyarázatot adnia: - Én most nem vagyok kész erre. Össze vagyok zavarodva - vallotta be halkan.
- Értem. Talán meg kell volna hagynom neked a döntés jogát.
- De hisz meghagytad... - válaszolta felemelve kicsit kócos fejét, Dave-re nézve szomorú szemeivel. Tényleg meghagyta a döntés jogát, hisz nem erőszakoskodott vele, hagyta, hogy elhúzódjon. Egyik fele nagyon is szívesen omlott volna Dave karjaiba, de tovább küzdött maga ellen. Egyszerűen ilyen volt.
Dave nem felelt, csak finoman megsimogatta Zsó arcát, majd elmosolyodott.
A lány lehunyva szemeit élvezte ki a hosszú ujjak érintését kipirult bőrén. Ha tehette volna, megállította volna az időt, hogy örökre itt maradhasson Dave vigasztaló ölelésében. Szívét minden kétsége ellenére melengette a férfi közelsége és törődése. Sírni tudott volna kavargó érzelmeitől, de nem akarta, hogy Dave rossz véleménnyel legyen róla, ezért inkább halványan viszonozta a mosolyt, majd visszahajtotta a fejét a mellkasára, hogy legalább ne lássa szivárgó könnyeit, ha már a vékony anyagon keresztül úgyis meg fogja érezni őket.
Dave azonban nem szólt semmi, csak tartotta a lányt és végül kavargó gondolatait hátrahagyva aludt el.
Zsó még sokáig küzdött magával, majd feladva a harcot csupán kiélvezte, hogy Dave-vel lehet és minden egyes légvételnél beszívhatja az illatát. Még sosem volt ilyen közel hozzá, s érezte, hogy bolond szíve csak hosszú idő után tudta abbahagyni az őrült kalimpálást. Nem tudta, hogy meddig tud még ellenállni a férfinak.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés