|
15. fejezet
2009.08.28. 16:45
15.
Új napok, új városok, új koncertek. Capri már rég nem számolta ezeket. Lassan, de biztosan már kezdett kihagyni fellépéseket, ha nem ő fényképezett. Kicsit fárasztotta már az állandó utazás. De hamarosan szünet következik az állandó utazásban, hisz lassan elérik a turné európai állomáslistájának a végét. A lány nem tudta, hogy lesz tovább, ők lesznek-e tovább. Szörnyen elfáradt. Zsó továbbra sem volt munkakész állapotban és attól tartott, hogyha ráerőszakolja, akkor az árt az ismét törékennyé vált barátságuknak is. Gondolatai azonban hamar elszálltak a lebukó nappal együtt, ahogy tulajdonosuk a tetőn állva figyelte őket és integetett nekik.
- Szia! Befejezted mára? - lépett mellé Zsó kicsit nyúzottan.
- Szia. Igen, hála az égnek - sóhajtotta mosolyogva. Azt megállapíthatta, hogy Zsó is szarul nézett ki.
- Ne haragudj, hogy az utóbbi időben használhatatlan voltam - mondta rágyújtva egy cigire - A következő adagot vállalom, okés?
A lány elmosolyodott - Okés. Már amúgy is tele van a tökük velem - nevetett fel - Martin Martinnal.
- Legalább ellensúlyoztad a turné elején készült rengeteg Dave-képet - mosolyodott el.
- A Szöszi is ezt mondta - nyújtózott egy nagyot – Hogy vagy? - kérdezte barátnőjére pillantva.
- Megvagyok - vont vállat - És tudom, hogy mit akarsz kérdezni, nem, napok óta nem beszéltünk Dave-vel.
- Tényleg? Pedig lehet, hogy jót tenne.
- Igen. Én próbálkoztam párszor, de mindig úgy rendezte, hogy ez ne valósulhasson meg. Kitért előlem, amit meg tudok érteni és talán jobb is így. Uh, már úgy unom magam! - nyögött fel a végére és a korláton pihenő karjaira hajtotta a fejét.
- Csak azt nem értem, hogy miért szenvedteted magad? Miért nem teszed azt, ami békét hozna a lelkednek, hm?
- Mert hosszú távban gondolkoztam eddig, de most már kezd elegem lenni. A pillanatnak kéne élnem, nem igaz? Kihasználni, amíg lehet - nézett barátnőjére.
- valahogy úgy. És ne hidd azt, hogy még ezen a "rövid" távon sem lehet tartalmas a dolog.
- Gondolom, tapasztalatból beszélsz - mosolyodott el.
- Mondhatni - mosolyodott el - Azon kívül, hogy az ölembe pottyant egy zseniális szerető, kaptam vele együtt egy nagyon jó barátot is, aki még ha utána nem is találkozunk többet, azért sokat jelent nekem és nem fogom bánni, ha elmegyünk. Mindig mellettem volt, amikor szükségem volt rá, akár beszélgetésről, akár egy férfias ölelésről volt szó - nevetett fel.
- Jó neked, hogy te nem komplikálod ennyire túl az életed - sóhajtott egy kis mosollyal.
- Én ezen a téren vagyok egyszerűbb és bonyolultabb egy másikon, míg te ezen a téren vagy bonyolultabb és egyszerűbb a másikon - vont vállat.
- Mondasz valamit - ölelte át fél karral barátnője vállát - Tudod mit? Ki fogom használni a megbízást, amit Kessy adott nekem. Valami magazinnak kell ellőnöm pár képet Dave-ről. Ez jó kis lehetőség a művészibb fotózós oldalam megmutatására is. A fotózáson pedig kénytelen lesz beszélni velem - kacsintott rá.
- Vigyáááz vele, azért önérzetes - mosolyodott el ő is.
- Na ne mondd! - nevetett fel, majd kicsit elkomolyodva nézte az éjszakai fényekben úszó várost - Már csak arra lennék kíváncsi, hogy most, hogy mindjárt vége az európai szakasznak, az azt jelenti-e, hogy mi is mehetünk haza? - tette fel a félig költői kérdést.
- Nem tudom, Mart még nem keresett meg a témával én meg... nem akarom erőltetni. Nem akarom, hogy úgy tűnjön, mintha nem tudnék nélküle élni, és esetleg megijesszem ezzel vagy ilyesmi.
- Dehogy ijesztesz meg vele! Természetesen jöttök velünk tovább, ez nem is kérdés! - jött a jókedvű válasz a lányok mögül.
- Háh! Újabban settenkedsz is? - kérdezte egy "dühösnek" szánt pillantással Capri, de mosolyát alig tudta elnyomni.
- Naná! Életcélom a szép hölgyek riogatása - vigyorgott ezer wattosan.
- Hallod, hogy miket nem mond? - fordult Zsó felé mosolyogva picit hitetlen hangsúllyal feltéve kérdését.
- Hallom, hallom. Ezek szerint szépnek tartasz minket? Micsoda bók! - kacagott fel régóta először ilyen könnyed lélekkel. Azért neki is legurult egy kő a szívéről, hogy tovább mehetnek a srácokkal, és nem kell felhozni ezt a kínossá is válható kérdést.
- És, hogy tervezel minket bejutatni a vaskalapos Amerikába? - fordult a vörös ismét a szőkeség felé.
- Majd jó helyre csúsztattatom a vastag borítékokat Johnnal - karolta át fél kézzel Capri derekát.
- Nocsak, ennyit érünk neked? Nem lenne egyszerűbb, ha azt mondanád, hogy szerencsét hozunk, ha fogdosol minket?
- Oh, oh, szeretnétek, ha fogdosnálak titeket? - csillant föl mocskosul a férfi szeme.
- Hé, hé, nem vagyok én szilveszteri malac! - tiltakozott Zsó feltartva a kezeit, de alig bírta visszafogni a nevetését.
- Na, csak egy kicsit! - lépett közelebb letörölhetetlen vigyorral a képén Mart.
- Tessék, a karomat megfoghatod! - kuncogott Zsó kitartva a kérdéses meztelen testrészt.
Martin ennek örömére jól végig is tapizta - Szeretem ezeket a jellegzetes jegyeket rajtad - mondta.
- A piros anyajegyeimre gondolsz? - figyelte Zsó egy kis mosollyal, ahogy a férfi végigsimít rajtuk, mire libabőrözni kezdett a felület, ő maga meg magas hangon felkuncogott.
- Mi másra?
- És miért szereted őket? - nézett rá kíváncsian. Az emberek általában megnézték ezek miatt a jegyek miatt, melyekkel született, s a csuklójától egészen a felkarja közepéig tartottak elszórtan, kisebb-nagyobb foltokban. A többség azt hitte, hogy megégett, vagy esetleg, hogy egyedi tetoválás. Hát... valahol az is volt. Természetes tetoválás.
- Hát, mert nem mindenkinek van ilyen - vont vállat.
- Hé, és rajtam mit szeretsz? Ha már agyondicséred Zsót - méltatlankodott a kihagyott.
- Az öntudatosságodat, mi mást? - ugratta elengedve a másik lányt és mindkét kezével úgy átölelte, majd megfojtotta.
- Köhhh... és ezért megöl! - nevetett fel, majd megvárta míg elengedik és újra kérdezett - És miért vadásztál ránk idefent?
- Csak hogy közöljem, velünk jöttök a turné további szakaszán is. De csak ha van hozzá kedvetek, természetesen.
Capri Zsóra nézett - Nos, van kedved továbbra is körbeutazni a világot álmaink bandájának az oldalán?
- Hogy kérdezhetsz ekkora marhaságot? - forgatta meg mosolyogva a szemeit - Annyira még nincs honvágyam, hogy ezt kihagyjam!
- Én haza se akarok menni! Hjaj, bárcsak örökké tartana ez az egész! - sóhajtott fel a fiatalabb lány.
- Én is el tudnám viselni... - mélázott el álmodozó tekintettel - Hányan lehetnek most irigyek ránk....
- Szavaztassuk meg! - nevetett fel társnője - Lehetséges válaszok: Nagyon, eszméletlenül, marhára, dögöljetek meg ribancok.
- Azt hiszem, sok voksot kapnánk az utolsó kategóriára - kuncogott Zsó teljesen elfeledve korábbi rosszkedvét.
- Még jó, hogy nem fogsz ilyen szavazást csinálni - csípett Mart Capri fenekébe.
- Honnan veszed? - nevetett fel a lány - Sőt, akár rólad is nyithatnék: Szerinted melyik korszakban volt Martin a legviccesebb?
- Vagy melyik korszakban élte legvadabb életét a Pamacs? - pillantgatott Martin most már megszelídített göndör tincseire.
- Pamacs! - prüszkölt fel Capri - Na de most már tökéletes vagy - bújt hozzá.
- Remélem is - morgott az orra alatt puffogva a férfi és gyilkos pillantásokat küldözgetett Zsó felé, aki erre csak behúzta a nyakát.
- Nem megyünk inkább vacsizni? - indítványozta.
- De! Éhen veszek! - állt rögtön a témára Capri, majd meg is indult lefelé a tetőről.
Mart csak mosolyogva hagyta magát a kezénél fogva húzni a kaja felé, ami talán kicsit megszelídítheti pár percre a vadmacskáját, míg Zsó zsebre tett kézzel követte őket máris azon gondolkozva, hogy miként vegye rá Dave-et a fotózásra - ami persze nem lesz nehéz dolog, hisz muszáj lesz megcsinálni.
Két napra rá Zsó kezében egy komolyabb fényképezőgéppel felfegyverkezve kopogott be az énekes szobájába, akiről tudta, hogy nemrég jött vissza az edzésből.
- Igen? - dörgölte a haját egy törülközővel.
- Szia! - kezdte egy mosollyal a lány. Nem tudta, hogy mire számíthat a férfitől, hisz alig beszéltek az utóbbi napokban.
- Szia. Mondjad, mi kéne?
- Te - mondta egyszerűen és nem tudta megállni, hogy ne húzza szélesebbre a mosolyát.
- És mire kellek én neked?
- El szeretnélek rabolni egy fotózásra - paskolta meg a vállán átvetett táskát.
- Most? Nézd Zsó, most eléggé... el vagyok havazva.
- Mi dolgod van egy pihenőnapon a pihenésen kívül? - tette csípőre a kezeit méltatlankodva.
- Hát… hát... pihenni? - mosolyodott el végre.
- Na ugye! - paskolta meg a férfi meztelen mellkasát, majd nem bírta megállni, hogy ujjbegyeit ne húzza végig a meleg, és kicsit még nedves bőrön, tekintetével végigkövetve egy vízcseppet, ami a férfi farmerjának a szegélye felé haladt.
- Szóval? - nézett fel a nőre Dave - Hol akarsz lefotózni?
- Uhm... talán nem azt mondom, ami először az eszembe jutott - kacsintott kidugva a nyelve hegyét egy pillanatra - John talált egy helyes kis műtermet a városban, amit kibérelt mára. Csak pár kép kell az egyik magazinnak valamelyik interjúdhoz.
- Miért, mi jutott először eszedbe? – nézett rá érdeklődőn.
- Az ágy - jelentette ki kacsintva, majd megfordulva elindult - Öltözz fel, lehetőleg hozz pár bőrdzsekit a fotózáshoz, én a hallban megvárlak - mondta könnyed hangnemben, majd még egyszer visszanézett az értetlen férfira és nem bírta megállni, hogy ne küldjön felé egy mocskos pillantást, ahogy fejében már körvonalazódtak a fotók, amiket készíteni fog.
Dave csak pislogott maga elé. Annyira más volt a nő... nem értette őt, de azért tette, amire kérték.
Öt perc múlva már Zsót kereste a hallban.
- Kész? Akkor gyerünk! - pattant fel az egyik kényelmes fotelből, majd meg sem várva Dave-et a hotel előtt leintett egy taxit és bemászott - Na gyere, minél hamarabb túl leszünk rajta, annál többet pihenhetsz! - paskolta meg maga mellett az ülést és gyorsan megadta a taxisnak a címet.
A férfi elhelyezkedett mellette, majd várta, hogy mit hoz a mai nap.
Hamar odaértek az emeletes házhoz, majd Zsó szó nélkül, néha rámosolyogva vezette. Kiszálltak a legfelső emeleten a liftből, majd a megfelelő ajtón belépve valóban egy helyes műterem várta őket. Nem volt se túl kicsi, se nagy. A lakás ezen szobájának ablakai egy parkra néztek.
- Na mutasd azokat a bőrkabátokat! - vette ki a sporttáskát a bámészkodó férfi kezéből, és egy asztalra kezdte pakolni őket. - Hmmm... ez nem.... ez sem... ez esélyes. Ez se rossz. Ejha Dave, nem is tudtam, hogy ennyi bőrkabátod van!
- Megszokás - vont vállat a férfi.
- Oh, azt hiszem, megvan a nyertesünk! - vigyorodott el feltartva a kérdéses darabot, majd Dave-re nézett egy újabb mocskos vigyorral: - Vetkőzz!
- Nagyon szeretnéd? – ment bele a játékba a férfi.
- Nagyon szeretném... - válaszolta félig lehunyt szemmel, egyik kezét csípőre téve, a másikkal pedig átvetette a vállán a bőrkabátot, egy ujjal tartva az akasztójánál fogva.
Dave nekikezdett az inge kigombolásának, majd szemében zöld fény csillant és megszólalt - Esetleg segítenél? Kicsik ezek a vackok – pillantott le a gombjaira.
- Oh hogyne! - lépett közelebb, majd beharapva a száját tovább gombolta az inget, ezzel egyre több csupasz bőrt felfedve. Ahogy felpillantott Dave szemeibe, nem lehetett semmit kiolvasni a tekintetéből, csak a férfi iránt érzett feléledő vágyat. Mikor kész lett a gombokkal, lassan széttárta az inget, és lesimogatta Dave vállairól.
- Szóval, milyen fotózás is lesz ez? - kérdezte egy sötét mosollyal a száján Dave.
- Őrülten szexis... Nem lesz rajtad felülről semmi, csak ez a bőrkabát... Hm, jól hangzik, nem? Bőr a bőrön... - hajolt kicsit közelebb, szinte már rálélegezve a féri szájára, majd vissza is húzódott és Dave kezébe nyomta a bőrkabátot - Vedd föl Dave, őrjítsd meg a több ezer nőt, aki majd olvasni fogja a cikket! - mosolygott rá egy félmosollyal.
- Szívesen - mosolyodott el szélesen, majd felhúzta a kabátot.
Zsó egy kis mosollyal az ajkán intett a férfinak, hogy álljon be az előkészített fekete díszlet elé, miközben ő a gépén állítgatott pár dolgot, majd bekapcsolva a reflektorokat a megfelelő pozícióba állította őket.
- Ez az Dave, mutasd meg nekem azt a szép profilodat! – kérte az énekestől.
- Hogy kéred?
- Kicsit még jobbra... Ez az! - azzal el is lőtt pár képet. Még jó egy órán keresztül kínozta a férfit. Nem tehetett róla, de ha művészetről volt szó, akkor előbújt belőle a maximalista és tökéleteset akart alkotni. Azért nem egyszer érezte, hogy testét elönti a forróság Dave látványától, ahogy sötét tekintettel pózolt neki. Pár kép be is mozdult az elején, ahogy meg-megremegett a keze ezektől a pillantásoktól, de aztán kicselezve a férfit előszedte a gép állványát. A kamera immár stabil lábakon állva funkcionált, de Zsó ezt nem mondhatta volna el magáról. Csak úgy röpködtek a gesztusok és a lány ellenállása bizony egyre inkább meggyengült, még ha ezt kifelé igyekezte is nem mutatni az énekesnek.
- Végeztünk? - kérdezte Dave, látva, hogy Zsó leállt a képek készítésének intenzitásával.
- Uhm... még pár kell, aztán eleresztelek. Csak egy kicsit igazítok a sminkeden. Gyere ide, kérlek! - intett a férfinek miközben gyorsan a sminkes asztalhoz lépett és felkapott egy alapozó esetet.
- Ahogy parancsolod - mondta egy kis mocskos hangsúllyal, majd odasétált Zsó elé.
Zsó finoman belemártotta a púderbe az ecsetet és igyekezett minél profibb munkát véghezvinni a smink kiigazításában, ami azért nem ment olyan könnyen most, hogy ez a szívdöglesztő pasas a "rosszfiús" bőrkabátjában meztelen mellkassal itt állt az orra előtt, amit megtöltött jellegzetes illata is, amit ha megérzett, mindig ugrott egyet a gyomra.
Dave somolyogva figyelte a lányt munkálata közben. Neki nemcsak a gyomra mocorgott már. Őrülten kívánta a nőt és annak a viselkedése alapján már nem is kellett sokat várnia rá, hogy megkapja végre.
- Nagyon unod már? - kérdezte halkan a nő a férfi szemeibe nézve miközben végighúzta a puha ecsetet a férfi járomcsontján.
- Eléggé. Szerintem ideje, hogy abbahagyd és továbblépjünk - mosolyodott el.
Valami átszakadt Zsóban erre a kétértelmű mondatra. Tekintete elsötétült. - Szerintem is! - súgta nyögésbe fúlóan és hagyva, hogy a sminkes eszközök kicsússzanak a kezeiből gyorsan bezárta a rést a testeik között, ahogy szinte Dave nyakába ugrott. Szomjasan kapott a férfi ajkai után egyáltalán nem gondolkodva, miközben karjait a férfi nyaka köré fonta.
Dave-nek meglepődni sem volt ideje és kicsit későn is reagált, mert Zsó már rég az ajkait csócsálta, mire kapcsolt, hogy talán ő is megcsókolhatná a nőt. Nem is hagyta cserben, mohón csókolta, szenvedélyesen, sőt, őrült szenvedéllyel, ahogy hevesen magához ölelte és csak tartotta szorosan. A lány belenyögött a csókba, mikor megérezte az erős karokat a teste köré fonódni. "Végre!" - kiáltott fel magában, de eszében sem volt megszakítani a csókot, pedig megnézte volna Dave arckifejezését.
Dave azonban megszólalt, holott nem igazán tolta el magától Zsót így inkább az ajkaira mormogta kérdését:
- Hogy-hogy mégis...? - de tovább nem jutott.
- Hülye voltam... - súgta immár a borostás állra ahogy végigcsókolta a füle felé haladva - ... feleslegesen komplikáltam a dolgokat... - folytatta, miközben finoman a fogai közé vette a férfi fülcimpáját - .... Inkább éljünk... a mának! - mondta végül, s nem bírta ki, hogy pár csók után ne harapjon bele Dave illatos nyakába.
- Ez azt jelenti, hogy...?
- Fogd már be és csináld! - nevetett bele a nyakába kezeivel belemarkolva az imádott hátsóba.
Dave-et nem kellett kétszer kérni. Vágyai feltörtek belőle, elsöpörve mindent mást. Mohón csókolta Zsót, kezei majdhogynem erőszakosan járták be útjukat a testén, majd a blúzához érve egy rántással felfedte a melleket, ami kiváltott belőle egy mély mordulást és ezzel alá is bukott, hogy megkóstolja őket.
Áldozata még épp elkapta a sötét tekintetben a változást. Tudta, hogy az első alkalommal semmi gyengédség nem lesz benne, hisz mindketten sokáig elnyomták a vágyaikat, épp ezért nem is bánta a dolgot. Egy hatalmasat nyögött a plafonra, ahogy végre megérezte a mohó ajkakat az egyik mellén. Egyik kezével a férfi tarkójánál túrt a hajába, míg a másik keményen megmarkolta a bőrkabátot az élvezettől, amit érzett.
- Harapj! - nyögött fel.
Dave engedelmeskedett és éles fogait a puha bőrbe vájta. Kezei közben tovább szaggatták a ruhaanyagot Zsó testéről, így a felsőrész hamar a földre hullt, amit követett a melltartó is.
A lány szinte el sem tudta hinni, hogy mindez annyi év után valóban megtörténik vele, de nem hagyta, hogy a gondolatok túlságosan a fejébe férkőzzenek. Nem akart többet visszakozni. Hagyni fogja, hogy az események maguktól görögjenek. A vágyon kívül minden mást kitörölt a fejéből és mohón kapott a fekete bőrkabát után, hogy pár mozdulattal lerángassa tulajdonosáról. Ahogy egy erősebb harapás érte, felkiáltott és végigkarmolta Dave hátát.
A férfi erre csak vadállat módjára felmordult, majd erőszakosan indított a nadrág ellen támadást, ami szintén hamar a földön végezte és mohón nyúlt a bugyi alá.
Zsó csípője szinte öntudatlanul mozdult a férfi keze felé, ahogy meglepetten felkiáltott ködös és vágytól sötét tekintetével megkeresve Dave-ét, ahogy kicsit hátra dőlve két kezével megtámaszkodott a mögötte lévő asztal szélében. Tudta, hogy már őrülten nedves a fotózás kezdete óta, ami csak "rosszabbodott" mióta egymásnak estek Dave-vel. És Dave ezt érzékelte is, ami egy sötét mosolyt csalt az arcára, miközben még mélyebbre csúsztatta az ujjait, ami nem is volt olyan nehéz...
Zsó egy hatalmas sóhajjal ejtette hátra a fejét, ahogy megérezte a hosszú ujjakat könnyedén a testébe csúszni. Azt hitte, menten az eszét veszti. Ahogy csípőjét Dave kezének ritmusára mozgatta, már ettől a pár mozdulattól úgy érezte, menten elélvez.
- Élvezed? - kérdezte a mély orgánum, ahogy a hang tulajdonosa nem győzte inni magába a látványt, ahogy Zsó szinte önkívületi állapotba került.
- Ah... jézusom, igen! Még egy kicsit! - zihálta fel sem nézve. Képtelen volt felemelni a fejét. Minden idegszála a pillanatokon belül kirobbanó orgazmusára összpontosított.
- Ahogy akarod - felelte Dave, majd még egy ujja becsatlakozott a még gyorsabb tempóba.
Zsó a maradék önkontrollját is elvesztve most már nem is nyögött, szinte üvöltött élvezetében. Pár pillanat múlva pedig teste nagyot rándult ezzel még mélyebbre fogadva magába a hosszú - és felettébb ügyes - ujjakat. Érezte, hogy belső izmai vad táncba kezdtek, ahogy az orgazmusa elöntötte forró ölét. Szinte kétségbeesett kiáltása visszhangot vert a műterem falairól.
A férfi csak vigyorogva szemlélte művét és felnevetett, amikor Zsó hangosan adta a világ tudtára, hogyan élvez - Hallod, ahogy visszhangzol a teremben? - hajolt a füléhez és súgta bele, amint az üvöltés alábbhagyott.
Pár másodperc után felsóhajtott, ahogy Dave kihúzta csillogó ujjait a testéből. Végre a férfira tudta fókuszálni még mindig ködös tekintetét. - Igen... de valld be, hogy élvezted a látványt... - markolta meg finoman egyik kezével a nyilvánvaló dudort a nadrág anyagán keresztül.
- Ah... az nem kifejezés. De ugye - lökte a legköezelebbi falnak a lányt – ugye nem hagysz engem ki a jóból?
- Dehogy hagylak! - nevetett fel, majd egy perverz vigyor kúszott kipirosodott ajkaira, ahogy megfogta a korábban rajta munkálkodó kezet a csuklójánál fogva és újra a lábai közé vezette azt, hogy benedvesítse a hosszú ujjakat, majd mikor úgy vélte, hogy eléggé nedvesekké váltak, félretolta Dave kezét. Dave csak nézett kérdőn Zsóra. Nem értette a szándékait.
A lány mosolya nem tűnt el az arcáról, ahogy kezeivel a férfi övéhez nyúlt, s gyorsan ki is oldotta azt kigombolva és kicipzárazva a nadrágot. Dave értetlenkedő, de azért sötét szemeibe nézve tolta le a ruhadarabot az alsóval együtt a csípőjéről. Muszáj volt nyelnie egy nagyot, mikor lepillantva meglátta a kőkemény, tettre kész tagot. Érezte, hogy kicsit elpirult, de ennek ellenére felnézett Dave-re - Ejha... - súgta a látottakat kommentálva, majd Dave-re gondolva gyorsan tovább beszélt: - Fogd meg a farkadat és húzz rajta párat! - kúszott vissza a perverz mosoly az arcára, várva, hogy a férfi nedves kezével teljesítse a kérését.
Dave szó nélkül engedelmeskedett. Kíváncsi volt, hogy mit talált ki a nő.
Zsó odahajolt egy szenvedélyes csókra, majd elszakadva a telt ajkaktól lassan elindult lefelé az énekes aranyat érő torkán, végig a mellkasán - eljátszva egy kicsit a kemény és apró mellbimbókkal -, végignyalva a lapos, izmos hasat pár helyen, míg nem már a férfi előtt térdelt. Elvéve az imádott kezet az ágyékától saját maga fogta meg az ágaskodó tagot, ahogy felnézett.
Dave lenézett Zsóra és már várta a pillanatot, amikor kényeztetni kezdi.
A lány nem is teketóriázott sokat, telt ajkai hamar megízlelték a méretes tag makkját, majd nyelvével végignyalt a teljes hosszán, végigkövetve pár kidudorodó eret. Aztán hirtelen vette újra a szájába, annyit befogadva magába, amennyit csak képes volt, s mindeközben végig nézett felfelé. Dave nem szakította meg a szemkontaktust, habár ez nagy erőfeszítésébe került, csak belemarkolt a lilásbarna tincsekbe.
Az előtte térdelő odaadóan kényeztette az énekest, s igyekezett minden tudását bevetni, hisz már nem is tudja mióta ábrándozott erről, de álmaiban sem hitte volna, hogy ennyire oda lesz Dave ízéért. Ha tehette volna, el sem ereszti. Ettől a gondolattól magában elmosolyodott, majd elszakítva tekintetét a férfiétől lehunyt szemmel koncentrált, ujjaival is rásegítve szája munkájára.
Dave öblösen nyögött, majd nem bírta tovább, felráncigálta és felkapta Zsót, majd az ajtónak lökte és széthúzta a combjait, s kérdés nélkül mélyült el benne egy hirtelen mozdulattal.
A lány szinte meg se érezte, ahogy a háta a fának ütődött. Hátravetve fejét felsikoltott Dave durva mozdulatától, ahogy a kemény tag szinte szétfeszítette. Észre se vette, hogy körmeit mélyen a férfi vállaiba vájta. Dave nem érzékelte a fájdalmat, amit Zsó okozott neki bőre kínzásával, csak mozogni kezdett, erőteljeseket lökve a nőn. Áldozata szorosabbra fonta lábai szorítását Dave dereka körül, s kicsit megdöntve csípőjét lehetővé tette, hogy a férfi még mélyebbre hatolhasson benne. Füle a saját hangos kiáltásaitól visszhangzott, ahogy szinte kétségbeesetten kapaszkodott a férfiba. Sose hitte volna, hogy ennyire fogja élvezni a durva mozdulatait. Egész teste beleremegett az ostromba, ahogy újra és újra belévágta magát, közben a nyakát, a mellét vagy a száját harapva - szinte már-már marcangolva. A fájdalom és az élvezet kettősének hatására karmolta a férfi vállait és hátát, csinos vörös - néhol véres - csíkokat hagyva a bőrén.
Dave nyögött és fújtatott. Erősen tartotta Zsót, hogy még erősebbeket lökhessen rajta. Érezte, hogy tagja majd szétrobban, ahogy egyre inkább hajszolta magukat az élvezet felé, ami már oly közel volt. Feljebb tolta a lányt, hogy jobb szögben érhesse el és nem kegyelmezett neki.
A nő nagyokat nyögött, miközben egyik kezével benyúlt kettejük közé, hogy miután végigkarmolta Dave már nedves mellkasát és hasát, a csiklójára csúsztathassa ujjait, őrült tempóban kezdve izgatni magát. Dave felmordult a látványtól és még több vér zúdult feszülő tagjába, már ha ez még egyáltalán lehetséges volt.
Zsó zihálva, s egyre hangosabban nyögve hajszolta magát a beteljesedés felé. Teste egyre inkább megfeszült.
- JÉZUSOM DAVE!!! - sikoltott fel, mikor egy különösen mély és erőteljes lökéstől érezte, hogy orgazmusa szinte kirobban testében, izmaival erősen rászorítva a benne járó férfiasságra. Fejét hátravetve, s újra végigkarmolva Dave hátán, hosszan kiáltva élvezett.
Dave azonban még nem kegyelmezett neki, se önmagának, még mindig mozgott a nőben, csakhogy percekkel később élvezzen belé, kieresztve a hangját, ami betöltötte a termet, és így hosszan visszhangzott. Sokáig csak zihálni tudott, majd megszólalt:
- Remélem nem voltam túl durva... - suttogta.
A lány először csak nyöszörögni tudott, még mindig teljesen máshol járva, majd mikor a férfi kicsúszott belőle és letette a földre, végre képes volt Dave-re emelni a tekintetét. Agyába beleégett az orgazmusát átélő Dave Gahan képe. Mielőtt válaszolt volna, szenvedélyesen megcsókolta.
- Ne-hem... Bár lehet holnap kicsit nehéz lesz járnom - mosolyodott el ráharapva a férfi alsóajkára.
- Ne haragudj, nem akartam fájdalmat okozni.
- Ugyan már! - fonta a karjait a férfi nyakába - Kit érdekel? Én élveztem... és ahogy észrevettem, te is... - mosolygott rá a meztelen énekeshez simulva.
- Hát igen ... - mosolyodott el és magához vonta Zsót.
Miután egy darabig összebújva pihentek a műterem széles kanapéján, a délután további részében még nem egyszer kényeztették egymás érzékeit.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés