|
36. Fejezet
2009.10.13. 01:20
36.
Bela-val sikeresen veszitek az akadályokat, noha az egyik tárgyból csak 3-ast kapsz. Ezen szívod egy kicsit a fogad, de végül beletörődsz. A többi jegyed úgyis 5-ös és 4-es, szóval elég jól teljesítettél. Most már hátradőlhetsz január közepéig, hisz addig tart a vizsgaidőszak, de te ügyesen túlestél a vizsgáidon már az első héten, úgyhogy most Hawaiiozol és végre elkezdhetsz karácsonyi ajándékok után kajtatni. Elképedve számolod össze, hogy mennyi mindent kell vásárolnod, hisz nem csak Dave-nek, Rosie-nak és a saját családodnak fogsz ajándékot adni, illetve küldeni, hanem Bela-éknak, a banda többi tagjának és legalább egy-egy üdvözlőlapot akarsz adni Tash-nek, Robertnek és a többi közelebbi munkatársadnak is.
Hamarosan megérkezik a hó is, ami ellen jól beöltözve védekezel. A kirakatok üvegében néha felsóhajtasz és megcsóválod a fejedet, mikor meglátsz egy-egy szuper ruhát, de tudod, hogy a kabátod által rejtett domborulat miatt esélyed se lenne, hogy beleférj. "Na majd ha összeszedtem magam szülés után..." - morfondírozol tovább indulva. Felpillantva a magas felhőkarcolók között szürke eget látsz, ahogy a korán sötétedő New York-i utcán sétálsz a szállingózó havat nézve. Mosolyogsz, ahogy betérsz egy újabb boltba, hogy valami különlegességet nézz Davidnek.
A bevásárlás igazán jól halad. Minden nap egy-két ajándékkal többet kell dugdosnod a kíváncsi szemek elől. Ugyanis Rosie mindent megtesz annak érdekében, hogy kiderítse, mit fog kapni. De ha lehet, Dave még ennél is rosszabb. És ezen mindig jót derülsz. Néha ugyanis észreveszed, hogy kutatgat, amikor azt hiszi, hogy nem látja senki. Viszont te eléggé halkan közlekedsz ahhoz, hogy mindig rajtakaphasd. Ekkor persze nincs más hátra, mint az egész napos ugratás.
Nemsokára karácsony - már csak két nap, és bizony kissé zűrösnek ígérkezik, és sokat beszélgettetek, mire kitaláltátok, hogyan lenne a legjobb. Abban már az első pillanattól egyetértettetek, hogy a szentestét együtt töltitek hármasban. Illetve négyesben a babával. Aztán másnap Rosie-val együtt elmentek Dave családjához, ahol családi összeröffenés lesz. Még aznap elviszitek Jenhez is, estére. Aztán kora reggel felszeditek a kislányt, és irány Miami, a te szüleidhez. És mint utókarácsony, ha hazaértek, hivatalosak hozzátok Bela-ék és a banda is a hozzátartozóikkal együtt, egy kis baráti ünneplésre. Mire ezt mind végiggondoljátok és végigbeszélitek, el is fáradtok, és csak nevettek az egészen. A karácsony nem igazán akar a nyugalom ünnepe lenni. Inkább zajos és mozgalmas lesz! De eldöntöd, hogy élvezni fogod. Rosie persze már előre örül, hogy ilyen sok helyen ünnepelhet majd, és hogy biztos milyen sok ajándékot kap.
Csak mosolyogsz a kislányon, és reménykedsz benne, hogy jövőre már a kicsivel együtt nyugodtabb karácsonyotok lesz. Legalábbis a szenteste legyen az. De addig még sok mindent túl kell élnetek, legelőször is ezt a karácsonyt.
Az a két nap hamar elszalad, és 24-én reggel Rosie már arra ébred, hogy egy feldíszített csodaszép fa áll a nappaliban, amit Dave-vel díszítettetek fel csöndesen az éjjel, mikor a kisasszony már mélyen aludt.
Rosie boldogan ugrálja körbe a fát, és már alig várja, hogy este kibonthassa az ajándékokat, amik még eldugva várják a nagy pillanatukat.
Közösen főzőcskéztek mindhárman a konyhában, hogy finom ebéddel, majd vacsorával ünnepeljétek ezt a napot. A délután folyamán pedig közös megegyezéssel lustálkodtok és filmeket néztek. Kicsit nehezen megy már a háton fekvés, úgyhogy általában az oldaladra feküdve bújsz Dave-hez, vagy éppen Rosie-hoz. Eljutottál a picivel abba a periódusba, mikor a hasad elkezd rohamosan nőni és gömbölyödni, amit Dave nem csodál minden nap megdicsérni. Most aztán tényleg nagyon odafigyel rád meghitt pillanataitok közben, s észreveszed, hogy egyre többször fogja vissza magát elfojtva vágyát, pedig látod, hogy többször kíván meg, mint azt bevallja.
Az este végül beköszönt, és mikor Rosie a szobájában játszik Dave-vel, feltűnésmentesen előpakolászod az ajándékokat mind neki, mind Dave-nek. Aztán felváltod párodat, hogy ezt ő is végigjátszhassa. Pár percig még hármasban játszotok, majd kikülditek Rosie-t egy pohár narancsléért a számodra. Ekkor halljátok meg a boldog kis sikolyt.
Dave felpattan a földről, és téged is felsegít, mert egyedül kissé nehézkes már az alacsonyból való felállás. Kisétáltok a gyerekszobából, és ott találjátok Rosie-t a nappaliban. Áll a fa előtt, és a szájára szorítja a kezeit. Hatalmasra nyílt szemeivel nem győzi számba venni az ajándékokat, amik a földön sorakoznak egymás hegyén-hátán.
- Menj, kicsim, nézd meg, melyiken áll a te neved! - bíztatod kedvesen, és közben odabújsz Dave-hez. Aztán előkapod a fényképeződ, és kattintasz párat. Hiába, szakmai ártalom. Dave mosolyog rajtad pár percig, aztán téged is odaküld, és átveszi a gépedet. Már két kíváncsi kislány térdel a fa alatt, és a férfi fényképez. Rosie egyik ámulatból a másikba esik meglátva az ajándékokat. Furcsa mód minden csomagból pont olyan dolog kerül elő, amire nagyon vágyott, és amire "égető szüksége" van. Nagyon boldognak érzed magad. Jelen pillanatban te azzal is megelégednél, ha nem kapnál semmit, csak örökké tartana ez a pillanat. Dave hoz vissza merengésedből.
- Drágám, merre jársz? Bontogass szorgalmasan. Elvégre hatalmas halom vár rád!
- Rendben, de te is - mondod nevetve, és egy újabb adag csomagolópapírt szaggatsz össze. Dave is letelepedik, miközben az állványra tett fényképező percenként villan egyet. Így a teljes család meg lesz örökítve. Hálás is vagy a technika ezen csodájáért. Az ajándékokkal mindenki nagyon elégedett, de a legjobban Dave örül, és nem másnak, mint a picinek.
- Utólag visszanézve kíváncsi leszek, hány képen NEM fogdosod a pocakom - nevetsz fel olykor, hiszen minden egyes mozdulatával hozzád ér, minden fordulásánál megtapogat, és meghallgat, és megpuszilgat...
- Ööö... remélem, kevés!! - ráncolja a homlokát - Így legalább meg tudjuk neki mutatni, hogy már most mennyire szeretjük!! - lelkendezik. És olykor Rosie is oda-oda szalad hozzád, és egy-egy puszit kaptok. Te meg a hasad. Ezen mindig elmosolyodsz, és örülsz, hogy ennyire várja az öccsét, és nem féltékeny. Az este hátralévő részében karácsonyi dalokat hallgattok, és Rosie az új játékait bűvöli. Ti Dave-vel a kanapén ülve merengtek, hol a jelenen, hol a jövőn. Néha a múlton is. Meg az elkövetkezendő 2-3 napon... és ezen néha kétségbeesve felnevettek. A gyermek élvezi, hogy ma addig marad fent és veletek, ameddig csak bírja. Nem mintha amúgy nagyon korlátozva lenne, de ez az ő napja. Most mindketten leginkább vele foglalkoztok.
A vacsora után még pár órát fenn vagytok, aztán Rosie kerül legelőször ágyba az egyik új plüsskutyáját szorongatva, míg te óvatosan letérdelve összeszedegeted a szanaszét hagyott csomagolópapír-hegyeket.
- Szívem, hagyd csak, majd én! - siet oda Dave hangjában egy kis szemrehányással.
- Jaj, ne félts már ennyire, csak terhes vagyok, nem halálos beteg - kuncogsz, de hagyod, hogy átvegye a munkát, míg te üdítődet kortyolgatva pihengetsz a kanapén, aztán hagyod, hogy bevezessen a hálóba és levetkőztetve csodáljon téged pár percig.
- Na jól van, te terhes-nő-függő! Ideje lefeküdni aludni, mert holnap is hosszú lesz a nap - paskolod meg az arcát egy csók után.
Mormogva helyesel, majd a karjaiba zárva cirógatjátok egymást még egy darabig beszélgetve a csendes este zárásaként.
Másnap persze elalszol, de Dave nem kelt fel, hagy pihenni kicsit még. Szereti nézni, ahogy alszol, és mosolyogva veszi tudomásul, hogy tényleg még inkább ellenállhatatlannak tart ilyen gömbölydeden. Aztán inkább kimegy reggelit csinálni, majd felébreszti és összekészíti Rosie-t, míg te álmosan próbálsz magadhoz térni öledben az ágyba kapott reggelivel.
Nagy nehezen sikerül végre lelket önteni magadba, és belapátolod a változatos, és energiadús reggelidet. Szükség is lesz az erőre, hiszen ma Dave családjához mentek, mindhárman. Négyen. Mindenki ott lesz, még Jack is. Ettől azért még mindig tartasz kissé, hiába békültetek ki az esküvőn. Sosem tudhatod, milyen hangulatban van éppen a Gahan fiú. "Kissé hasonlít az apjára." Ettől a gondolattól elmosolyodsz. És megsimogatod a pocakodat.
Hamarosan Rosie lép be a szobába, szinte már útra készen. Szemrehányón néz rád, és csípőre teszi aprócska ökleit.
- Lilith-anyu, hát még nem vagy készen? Mi már indulásra készen állunk - majd megenyhül az arca, és elmosolyodik. Aztán nagyot ugorva melletted terem az ágyon, és megölelget benneteket. Lassan Dave is beoson a hálóba, és mindhármótokat átölel.
- Kedvesem, szerintem ideje felkelni, és felöltözni. Kilenc óra van, és tudod, milyen a családom... - nevet. Aztán kisegít az ágyból, és a szekrényedhez kísér. Majd kapsz pár bátorító puszit a nyakadra. - Melegen öltözz, mert hideg reggelünk van, és a hó is esik - mosolyog.
- Rendben. Pár perc és készen vagyok - mondod már kicsit éberebben. A reggeli tea mindig jót tesz.
Hamar felöltözöl, és rendbe szeded magad. Nem sok időt töltesz a fürdőben, mert tudod, hogy sietned kell. Így fogat mosol, hajad csak kiengedve hagyod... tudod, mennyire szereti Dave, ahogy tincseid az arcod körül repkednek. Megint elmosolyodsz.
- Készen vagyok kis családom. Mehetünk - ezzel mindenki kabátot vesz, és kiléptek az ajtón.
Bele se gondolsz, miként fogod túlélni ezt a napot. Még jó, hogy egyelőre nincs gond az utazással, bár szívesen vennéd, ha az a magángép gyorsabban repülne a felhők között, ugyanis Dave családjának nagy része természetesen még mindig Angliában él, de szerencsére pár óra múlva kissé fáradtan ugyan, de megérkeztek és hálát adsz az égnek, hogy nem volt semmi hóvihar míg odafent voltatok a levegőben.
Persze Dave három testévre - a nővére, meg a két öccse Peter és Phil - illetve a mamája is boldogan fogad titeket és persze azonnal fogdosni kezdik a hasadat, amit alapesetben ennyi embertől nem szívesen viselsz el, de hát ez most különleges alkalom és amúgy is olyan keveset látnak titeket. Rosie már a nagyi derekát öleli, míg te hagyod, hogy Dave becipelje Peterrel a csomagjaitokat, s te elbeszélgetsz Phillel, aki mindig is nagyon szimpatikus volt számodra.
- És tudjátok már, hogy ki lakik odabent? - kérdezi izgatottan Sylvia, Dave mamája.
- Kisöcsénk lesz! - sikkant fel Rosie hirtelen, miután bátyja tányérjáról elcsórt egy finom falat húst.
- Igen, igen. Fiúval gyarapodik a kis családunk - büszkélkedik Dave, és hozzá büszkén átölel. Persze az egyik keze - mint általában - a hasadra csúszik. Családias beszélgetés közepette megebédeltek, aztán mindenki bevonul az eddig elrejtett nappaliba. Rosie szemei kikerekednek, és te is közel állsz ahhoz, hogy sokkot kapj. Dave már megszokta a látványt, hiszen a családja mindig ezt csinálja. A hatalmas nappali közepén egy plafonig érő fenyőfa áll. Alsó ágai legalább két méteresek, és csak úgy csillog-villog a fa. Alatta pedig rengeteg ajándék hever.
- Ilyen nincs! - kiáltasz örömmel átitatva. Rosie pedig már szalad is az ajándékok felé.
- Nos, látom tetszik, édesem - neveti Dave - Nálunk ez már hagyomány.
- Igen látom, hogy rajtam kívül senki sincs meglepve... - ámulsz tovább, miközben Dave és anyósod karon fogva taszigálnak a fa felé.
- Keresgélj kedvesem - javasolja Dave mamája - És keresgélj a babának is. Van ott néhány meglepetés - kacsint rád sokatmondóan. Így hát alélt állapotban elindulsz a fához, és azon veszed észre magad, hogy Rosie-val együtt csomagolópapír halomban ülsz.
A nagy sokkot túlélve és feldolgozva, a csomagbontás után mindenki elfoglalja helyét a kanapén, fotelokban, szőnyegen hatalmas párnákon. Rosie játszik az újonnan kapott játékaival. Te pedig cikis és kevésbé cikis családi történeteket hallgatsz. Élen természetesen a kicsi Dave történeteivel. Jókat nevettek, és persze mindeközben David melletted ülve a pocakodat simogatja. Jack meglepően kiegyensúlyozottan viselkedik, és úgy látszik valóban örül a boldogságotoknak. Olykor lopva rápillantasz, de nyomát sem találod rajta féltékenységnek. És ettől csak még boldogabb leszel.
"Úgy látszik karácsonyra minden kívánságom teljesült..." - nyugtázod elégedettséggel. És egy forró csókot lehelsz Dave arcára. Mivel nem igazán tudja hova tenni a beszélgetés kellős közepén keletkezett érzelemkitörésedet, a terhesség számlájára írja és megölelget. A család vidáman nevetgél, te pedig lassan belemerülsz gondolataidba.
Késő délután elköszöntök, és elindultok Jenhez a kislánnyal. Persze itt már jóval szerényebb körülmények között figyelitek a nagy ajándékokat bontogató lányka foglalatoskodásait, de ahogy körbenézel, elismered, hogy Jen is kitett magáért, és ezt meg is jegyzed neki, amitől elmosolyodik. Nagy meglepetésedre még számodra is van ajándéka, ami egy érdekes könyvet takar. Megköszönöd, és mosolyogva figyeled, ahogy Dave átnyújtja közös ajándékotokat. Itt is kell ennetek meg innotok valamicskét, nehogy megsértődjön a ház úrnője, akinek az ölében Rosie ücsörög valamilyen kókuszos süteményt majszolgatva.
Mikor párod pár óra múlva látja rajtad, hogy igencsak elfáradtál, el is búcsúztok Jentől és Rosie-tól, akik valószínűleg végig fogják játszani az estét. Te jóllakottan és fájós háttal csücsülsz be a taxiba a hideg elől Dave karjaiba bújva az enyhe esti dugóban. A hóesés romantikus hangulatot varázsol körétek annak ellenére, hogy odakint farkasordító hideg van és néhány autó dudál. Elégedetten bújsz férjedhez, aki mosolyogva simogatja a hátadat ahogy meghallja dorombolásra emlékeztető hangodat.
Hazaérve csak lerúgod a cipődet, Dave pedig lesegíti a kabátod. Aztán már rohansz is a fürdőbe. Egyrészt, mert a lurkó nagyon nyomja a hólyagod, másrészt pedig egy meleg fürdő nagyon jólesne végre. Szép ez a tél, de nagyon hideg.
- Már engedem is a vizet, drágám! Kiáltja párod, míg te végre utat engedsz a csőrepedésnek. - Társulhatok? - kérdezi reménykedve.
- Jajj vééégre! Ez már nagyon kellett! - nyugtázod a cselekvésed, majd válaszolsz is - Persze szívem. Csatlakozz csak. Jólesne a közelséged.
Aztán kislattyogsz megkönnyebbülve, ám igencsak gömbölyű pocakkal.
- Úgy látom, most már a hólyagürítés sem segít sokat - nevet Dave, és megsimogatja hasad.
- Na igen, de én nagyon élvezem. Szeretek terhesnek lenni, csak azt nem bírom, hogy fáj a hátam. És sajnos egyre jobban, és gyakrabban. Már dolgozni is ülve szoktam - nyögdécselsz, miközben Dave, már a derekadat masszírozza, miközben te a mosdókagylóba kapaszkodsz. - Már csak négy hónap van hátra, és aztán már dédelgethetjük a fiunkat - mondod álmodozva.
- Gyere kicsim, telepedj a kádba, mert még a végén felfázol nekem! - taszigál a víz felé élénken. És egy nagy loccsanással mindketten helyet foglaltok. Dave mögéd telepedik, és folytatja a masszírozást. - Holnap reggel mennünk kell Rosie-ért, emlékszel ugye? - mondja kissé fáradtan.
- Jaj, persze, hogy emlékszem... csak már most hulla vagyok. Szép ez a karácsony, csak azért vége lehetne már - mondod nevetve, de azért a hangodban benne van, hogy inkább most már nem mászkálnál ennyit. Egyre hamarabb fáradsz el, és sokat szeretnél aludni. Olykor elég egy 10 perces taxi út, és azonnal durmolsz. De ezt inkább itthon kellene.
Hagyod, hogy párod gyengéden végiggyúrja egész hátadat, amit élvezkedve tűrsz, majd mosolyogva hagyod, hogy megmosdasson, biztosítva róla, hogy isteni amit csinál. Jó negyed órát ücsörögtök a legnagyobb békességben élvezve a víz és a teste melegét, majd mikor látja, hogy libabőrözni kezdesz, finoman felállít és végigdörgöli a testedet, majd tekintetedtől kísérve ugyanezt elvégzi magával is.
- Mi az? - kérdi mosolyogva, mert le sem tudod venni róla a szemedet - most leginkább a tetoválásai sötét vonalai bűvölnek el.
- Semmi, csak nagyon-nagyon jó rád nézni - mosolyogsz vissza odalépve hozzá és gyengéden körberajzolod a mintákat, miközben apró puszikat adsz a szájára tiszta szeretetből. Nincs szándékodban, hogy túlzottan elfajuljanak a dolgok, csak a szeretetedet akarod kifejezni. Kicsit kuncogva, lehunyt szemmel és szerelmesen átölelve engedi, hogy végigpuszilgasd az álla vonalát, majd végigjárd ezt az utat vissza a szájáig. Aztán finoman végigsimít az arcodon és elmélyíti csókotokat.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés