|
17. fejezet
2009.10.26. 22:45
17.
Capri kihasználta, hogy a banda megpihent két koncert között és nem rögtön a koncert estjén kellett továbbrepülniük, így most a tengerpart kellemesen meleg homokjában ülve élvezte a napsütést. Jó hangulata volt, hisz érezhetően megszűnt az a feszült légkor, ami a bandát eddig jellemezte, aminek a Dave és Zsó között feszülő dolgok voltak felelőssé tehetők. A felszabadult légkör láthatóan sokat lendített a fiúk kedvén, a munka jobban ment, mindenki jobban elviselte a másikat és az állandóan változó környezetet, ami jelen esetben egészen kellemes volt.
A lány elmerengett magában. Tény, hogy a kényszeredett környezet levegőjének a változása sokat dobott mindenkin, habár amivel ezt elérték, talán több problémát szül, mint megoldást. Zsó és Dave... Nem Dave miatt aggódott, annyi szent. Barátnőjének az a férfi volt a megtestesült legfensőbb jó, az Isten, egy totálisan magasan lévő vágyálom földre ereszkedése. Na igen, de Dave sugárzó fehér fénye talán túlzottan elvakítja Zsót, aki talán élete leghatalmasabb pofára-esését fogja bemutatni, amit követhet egy mély depressziós állapot. Ezt jó lett volna elkerülni, mindenkinek, de főleg Zsónak az érdekében. És, hogy mindezt tetézze, mostanában a szőke is zavarodottnak tűnt. Gyakrabban merült el magában, mint szokott és természetesen egy szót sem szólt arról, ami bántja. Jó lenne, ha legalább annyira megbízna benne, hogy elmondaná neki, mi nyomja a lelkét, de tudta jól, hogy ez talán túl sok lenne, hogy ennyit nem engedhetnek meg maguknak. Persze, így nem volt más, min egy megtűrt, jó kedvvel fogadott szex-kapcsolat. Valahogy nem így képzelte ezt a helyzetet el az évek során, de valószínűleg ő is képes a naivságra.
Martin a teraszán ülve szintén gondolkodott. Onnan lelátott a partra is és a lányt is észrevette. Nem véletlenül próbált kicsit távolságot tartani vele. Nem akart ebbe az egészbe jobban belekeveredni, mint az szükséges, és nem mellékesen a lányt sem akarta a kelleténél jobban sebezni - ha ennek elkerülése lehetséges volt még egyáltalán. Mind a négyen tudták, hogy pengeélen táncolnak ezekben a kényes kapcsolatokban. Egy rossz lépés, és máris valakinek baja esik. Elgondolkodott rajta, hogy vajon a három másik fél milyen szinten van tisztában ezzel. Dave világosan lefektette a szabályokat, Zsónak is megmondta, hogy ne képzeljen bele többet annál, mint amit jelent a kapcsolatuk. Barátok és szeretők. Ennyire egyszerű. A Dave-vel folytatott beszélgetése is eszébe jutott a szőke férfinak. Talán valóban újra beszélnie kéne a lánnyal, hisz az egy dolog, hogy a kapcsolatuk elején tisztázták a dolgot, de félt, hogy ő, Martin, kezd többet érezni a lány iránt. Na nem szerelmet - attól még messze volt, ezt tudta -, hanem gyengéd érzelmeket, melyek hamar veszélyesekké válhatnak. Elgondolkodott rajta, hogy talán most kéne befejezniük, vagy legalább szüneteltetniük a kapcsolatukat, de túlságosan kényelmes volt ez az állapot, és most hogy Zsó és Dave is egyenesbe jött és megszűnt az idegőrlő feszültség a bandán belül, nem akart belerondítani a képbe. Mindig lenyűgözte élete során az érzelmek bonyolultsága. Néha tudatosan figyelte, hogy a szívek miként fonnak ezüstös hálót az érzelmekből, s tudta jól, ha nem vigyáznak a felek, egy szempillantás alatt beleragadhatnak ebbe a veszélyes pókhálóba, s áldozatokká válhatnak.
Mindezek ellenére úgy érezte, hogy "egy esélyt" még ad a lánnyal folytatott viszonyuknak. Eddig is jól érezte magát vele, a szex csodás volt, de kíváncsi volt, hogy milyen lehet Capri, amikor nem csak a vágyaik kielégítése az elsődleges cél. Lehet, hogy külső szemmel nézve kegyetlen játéknak tűnhet, amit tervez, de ő sosem úgy működött, mint az átlagemberek. Ő szerette a kísérletezést, és már megszokta, hogy sokan nem értik meg tetteit és gondolatait. Meg akarta ismerni a lány érzékenyebb oldalát is, anélkül, hogy hagyná, hogy saját maga sérüljön. De ezt még át kell gondolnia. Mindenesetre az elképzelés már ott tanyázott a fejében, a háttérben formálódva.
Capri mit sem sejtve Mart gondolatairól ült immár üres fejjel tovább, csak hagyta, hogy érzékei lassan feldolgozzák, ahogy a tengeri szél érinti a bőrét és néha az arcába fújjon egy kis vízpermetet. Azonban árnyék vetült rá és hunyorogva nézett fel a mellette állóra.
- Szia. Csatlakozhatok? - nézett le rá Zsó egy lenge spagetti pántos fehér nyári ruhában.
- Szia. Persze - mosolyodott el Capri, majd ismét a tengerre nézett, miközben társa leült mellé - Merre jártál?
- Dave-vel és Chrisszel ebédeltünk - huppant le mellé lesimítva szoknyáját.
Capri csak hümmögött válaszul - És, fel vagy készülve Jen esetleges látogatásaira?
- Hát... Dave említette, hogy jövő hét végén csatlakozik pár napra - vonta meg a vállát.
- Uhm, hát... nem irigyellek. Mindehhez jópofát vágni...
- Ne aggódj, tudtam, hogy ez lesz. Dave-vel beszéltünk róla. Túl fogom élni - küldött felé egy bíztató kis mosolyt, de az a mosoly nem ért el a szeméig. Sosem ment neki jól a másodhegedűs szerepe, de Dave-ért hajlandó volt ezt is felvállalni. Melyik rajongó ne tette volna a helyében?
- Nem érzed úgy, hogy megalázkodsz a kedvéért? - nézett el ismét a horizont irányába.
- Valamit valamiért, nem? - követte barátnője példáját.
- Nem tudom... de persze, mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mennyit hajlandó elviselni azért, hogy megkapja azt, amire a legjobban vágyik.
- Számomra ez nem sok - vonta meg a vállát felhúzott térdeire fektetve karjait - Persze fura lesz Jen szemébe néznem, de ha tehetem, úgyis elkerülöm. Semmi közöm hozzá.
- Persze. Nyilván, nem szívesen lát fiatal lányokat a férje közelében, úgyhogy, mindkettőtöknek szívességet teszel azzal, ha nem jelensz meg előtte és biztos, hogy Dave is értékelni fogja.
Zsó egy pillanatra lehajtotta a fejét egy kis keserédes mosollyal a szája szegletében, majd sóhajtott egyet mielőtt bólintott volna.
- És veled mi a helyzet?
- Én megvagyok - vont vállat - Eltengetgetem a napjaim. Azt hiszem, nem kell neked mesélnem, hogy a melóval mi van - mosolyodott el.
- Hát azt nem - nevetett fel - Nincs kedved csobbanni egyet közben? Kicsit meleg van - törölte meg a homlokát.
- Benne vagyok - váltott a mosoly egy széles vigyorra és már húzta is át a fején a pólóját, ami alá előrelátóan egy bikinifelső volt felvéve az alsó párjával együtt természetesen.
Zsó is lekapta a nyári ruháját, ami alatt nyakba akaszthatós arany bikinijét viselte és Capri után futott a langyos habokba. Épp ideje volt egy kiadós mártózásnak.
A lányok hangosan kacagva szelték a habokat és élvezték a kellemes hőmérsékletű vizet. Azonban, ahogy a Nap egyre magasabbra hágott és elérte a zenitet a hőség is vele együtt nőtt, illetve már az éhség is felütötte a fejét a két lassan sellővé avanzsáló lány között. - Uh, azt hiszem lassan menjünk be, mert napszúrás lesz a vége - javasolta Capri.
- Egyetértek - csattogott ki a partra barátnője is, majd nagyjából kicsavarta a sós vizet hosszú lilás-barna hajából - Na ezt is hamarosan újra kell festeni - jegyezte meg csak úgy magának, majd Capri felé fordult miután áthúzta a fején a ruháját - Kaja?
- Benne vagyok - borzolta épp vörös tincseit a lány, majd, mikor úgy ahogy vízmentesítette, elindultak a hotel felé, ahol megszálltak és ami természetesen első osztályú lévén exkluzív közelségben volt a tengerrel. A vörös lány nem is remélte, hogy összefut a szőkével, aki már egy ideje kerülte. Próbált róla nem tudomást venni, de valahol bántotta a dolog, még ha nem szívesen is vallotta ezt be magának.
A két lány békében megvacsorázott, majd elváltak útjaik. Zsó Dave szobája felé vette az irányt - természetesen ezt a lány nem kötötte Capri orrára, de ő sem volt hülye - míg ő maga a szobája felé indult. „Persze, Zsónak jó... van aki várja ezen az átkozottul gyönyörű mégis idegen, barátságos, mégis jéghideg helyen... Valaki figyel rá, beszélget vele.” Miután kinyitotta és belépett a bejárati ajtaján, majd első ránézésre is a tökéletesen üres szoba fogadta, először elkeseredett, majd három másodperc alatt olyan elemi düh lobbant benne vakítóan vörös fénnyel, hogy nem bírta visszafogni magát és belevágott az ajtóba. Rögtön ezután, mint, aki megijedt attól, amit tett - vagy tenni készül - azonnal kontrollálta dühét, de nem tudta elfojtani azt. Mit követett el? Milyen rossz lépést vitt véghez, amiért így kell megfizetnie, érzése szerint ok nélkül? Mivel érdemelte ki, hogy Martin kutyaként bánjon vele, hogy kidobja, mint holmi szemetet, hogy úgy kezelje, mintha nem is létezne? Nem fogja oltár elé vezetni, de embernek érezte magát, és elvárta volna, hogy fajához méltón viselkedjenek vele, még ha meg is vetette az emberek "mindent elvárok" stílusát, amit most tanúsított, de úgy érezte, hogy ennyit követelhet.
Egy halk kopogás vonta figyelmét az ajtó felé, aminek másik oldalán a szőke férfi várt a bebocsájtásra. Capri indulatát elfojtani próbálva lépett oda és nyitotta ki a szóban forgó tárgyat, de amikor meglátta a túloldalon lévő egyént, a melegbarna tekintet hirtelen jéghideg lett.
- Nocsak... mi vetett erre?
- Gondoltam, megosztanád velem a társaságodat - mondta nyugodt hangon.
- Én teveled? Te nem óhajtottad velem megosztani az értékes és aranyat érő perceidet, amiket meg is tartottál magadnak. Nem hinném, hogy az én értéktelen, színtelen perceim érdekelnének téged, szóval, akár vissza is mehetsz oda, ahonnan jöttél, és a megtartott időmet inkább a munkámra fordítanám, amit anno még te adtál nekem.
- Valóban azt szeretnéd, hogy elmenjek? - tanulmányozta a lány dühös arcát és tekintetét.
A lányon látszott, hogy ez a számára teljesen érdektelen és értelmetlen és valószínűleg igencsak helytelen kérdés egy újabb dühhullámot váltott ki, ami talán azért nem zúdult a férfira, mert nem tudott volna ennyi indulat egyszerre kitörni belőle. Megremegett a bennrekedt érzésektől, majd vészjóslóan halk hangon, ami szóról szóra erősödött, megszólalt: - Szerinted komolyan ez a jelen pillanat legfontosabb kérdése?! Te, te nemesi úr, aki úgy bánik az emberekkel, mintha azok szolgák lennének! Tudod, lehet, hogy csak meghágtál, de nekem is vannak érzéseim, és igencsak szarul érintett, hogy eltűnsz előlem, és kerülsz, mintha leprás lennék! Mintha valami égbekiáltó bűnt követtem volna el és te csak fölényesen nézel le rám a kis aranyozott trónusodról, hogy "Szenvedj ribanc, szenvedj!" és közben úgy nézel le rám onnan, ahol természetesen te ragyogsz a tökéletesség dicsfényében, hogy megérdemlem, mert csak, mert olyan bűnt követtem el ellened, amit én nem érthetek, mert túl hülye és jelentéktelen vagyok hozzá! Látod, ez baj veletek, gazdag zeneszerzőkkel, énekesekkel, mert ti annyira, de annyira elcseszett művészek vagytok, hogy titeket senki sem érthet meg, a többi ember jelentéktelen kis kacat hozzátok képest és különben is csak azért vannak, hogy titeket szórakoztassanak, igaz?! Örüljenek, hogy adtok koncertet, hogy egyáltalán hajlandó vagy dalt és zenét írni nekik, sőt, örüljenek a tudatnak, hogy létezel, mert már azzal is elhozod a fényt az életükbe. A nők, akik körülötted vannak, csakis érted vannak, hogy kiszolgálják önös érdekeidet és az nem számít, hogy velük mi lesz, úgyis a te műveidben lelik meg hitvány örömüket. Egyáltalán szívvel csinálod azt, amit csinálsz? Mert már ebben is kételkedem! - Capri végre elhallgatott és zihálva nézett a zöld szemekbe, amik azonban tökéletes nyugalommal néztek vissza rá - Mondj már valamit, cseszd meg! - püfölte az előtte álló mellkasát.
De Martin nem szólalt meg. Nem lehetett leolvasni az arcáról, hogy megsértette-e Capri kirohanása, vagy csak lepattogtak róla a záporozó szavak, mint az üvegről a nyári zivatar. Nem törődve a lány reakciójával két kézzel magához húzta az arcát és száját a másikéra szorította. A lányt hirtelen érte ez a reakció, és a dühe még mindig ott parázslott benne, szóval igyekezett szabadulni a helyzetből, hisz látásmódja szerint most épp bebizonyosodott mindaz, amit az előbb hosszan elszónokolt.
Martin azonban nem eresztette. A száját is csak annyira engedte eltávolodni, hogy egyetlen szót súghasson a lány piros ajkaira: - Tévedsz - azzal újra megcsókolta, immár határozottabban.
- Azért majd elmondod? - kérdezett vissza. A hangja már sokkal lágyabb volt, mint alig egy perccel ezelőtt.
- Meglátjuk - jött a rövid válasz, miközben egyik karja elhagyta a lány arcát, hogy teste köré fonódhasson, ahogy elmélyítette a csókot.
Capri immár hagyta magát nem szólt, nem is ellenkezett többet. Valahol el kellett volna rettentenie a tudatnak, hogy másodpercek alatt leszerelték a dühét, de ez most eszébe sem jutott, csak csókolta az őt ostromlót és hagyta, hogy a helyzet irányítása kifolyjon a kezei közül. Martin érezte, hogy a nő megadja magát neki. Pont így tervezte. Gondolatait megtartva magának hagyta, hogy ösztönei elragadják. Lassan húzta le a lányról a felsőt végigfuttatva ujjbegyeit a bársonyos háton. A lány is elkezdte feltárni a szőke bőrét, hogy végre megérintse, megízlelhesse. Nem kellett sokáig várni és teste már reszketett a felszabadult vágytól, ami a dühkitörés után talán még jobban kínozta, mint normálisan tette volna. A férfi módszeresen, szinte kínzóan lassan szabadította meg minden egyes ruhadarabjától, míg nem teljesen meztelenül álltak egymással szemben. Mart hüvelykujját végigfuttatta Capri alsóajkán, majd megcirógatta az arcát elmélyedve a már sokkal nyugodtabb szemekben.
- Mondjad - szólalt meg az intenzív nézés áldozata.
A férfi csak megrázta a fejét. Nem akarta, hogy a lány beszéddel rontsa el a pillanatot. Szájával újra érzékien ostromolni kezdte a lányt, majd egy óvatlan pillanatban az ölébe emelte, hogy lassan az ágyhoz vigye és letegye rá. Capri csendben maradt és várta a következő lépést, miközben nem győzte élvezni az eddig sosem kapott, de felettébb élvezett és viszonzásra talált érzéki csókokat. Mart tudta, hogy jó úton halad. Egy pillanatra újra a lány szemébe nézett egy kis félmosollyal, majd egy rövid csók után áttért a hosszú nyakra. Élvezettel szívta magába a már ismerőssé vált illatot, s hagyta, hogy a vékony kezek a hátát fedezzék fel. Ő addig csókjaival és finom szívogatásaival haladt egyre lejjebb a kulcscsont irányába. Ezzel sikerült is hangos és kéjes sóhajokat kicsalnia kínzottjából, aki nem volt rest ezeket viszonozni, majd húzni maga mellé az ágyba, hogy ő is kezelésbe vehesse a szőkeséget. Martin nem ellenkezett, s halkan a lány bőrére nyögött mikor magán érezhette a puha kezet. Ekkor már a vágytól feszes melleknél tartott csókjaival és finom harapásaival.
Miközben a gondjaiba vette Mart legértékesebb testrészét, fogaival finom nyomokat hagyott a puha bőrben, ahogy felsértette a legfelső hámréteget, ezáltal egy lefelé tartó jelzett utat hagyott maga után, hogy ily módon elérje az ujjai által már kényeztetett területet, majd finoman végigfutatta rajta a nyelvét. Nem szándékozott sok időt eltölteni itt, mert már égett a vágytól, hogy magában tudhassa az adott testrészt, ami majdhogynem isteni paraméterekkel rendelkezett, valamint most nem vágyott kitörni belőle domináns éne, csak élvezni akarta azt, amit művelni tudnak ketten együtt.
A férfi hagyta, hadd viszonozza a lány a kényeztetést, majd finoman a hátára fordította s beletúrva a vörös hajba térdelt a lábai közé. Hosszasan csókolta a puha ajkakat, majd szinte a lány szájába sóhajtott, ahogy férfiassága megtalálta útját a selymes forróságba. Ez kiváltott Capriból egy felszabadult sóhajtást, és az ujjai finoman Mart vállába vájtak, majd mélybarna tekintetét a zöldre emelte. A férfi folytatta csípője lágy, de egyben határozott mozgását, ahogy egyre mélyebbre hatolt az alatta fekvőben. Szinte habzsolta a barna szemekben látott érzéseket, a halk nyögéseket s a puha test reakcióit.
Csak élvezte a kapottakat és próbált legalább ennyit visszaadni. Nem tudta, hogy mi váltotta ki Martból azt, hogy ne durván tegye magáévá - ahogy eddig mindig - és azt sem tudta eldönteni, hogy ennek örülnie kellene vagy inkább a piros vészvillogónak kellene megszólalnia a fejében. De most ez nem is igazán érdekelte. Nem volt eddig se rossz a szex a szöszivel, szerette a durva, állatias szexet, de nem is tudta mennyire hiányzott neki az, hogy valaki gyengéden tegye a magáévá. Hogy ne csak szexre használják, egy nyitott "barátságban", hanem, éreztessék vele, hogy fontos, különleges. Persze, nem várta el, hogy Mart most elalélva elsuttogja, hogy "Szeretlek" vagy egyéb hasonló dolgot, de azért jó volt érezni azt, hogy talán többet számít valakinek, mint puszta test, amin levezetheti a másik a feszültségét mindkettejük örömére.
A másik szinte látta ezeket a gondolatokat végigfutni a nő fejében, közeledett céljához. Hagyni akart egy kis teret neki, hogy megmutassa, ő hogyan szokta gyengédségével kitüntetni a másik felet, akivel szeretkezni szokott, így egy perc múlva már át is fordult a lánnyal, aki így fölé kerekedett. A férfi kezeit Capri csípőjére csúsztatta, s hagyta érvényesülni a lány akaratát. A nő eleinte meglepve konstalálta a hirtelen váltást, de nem dobta el magától az irányítás lehetőségét, így érzéki lovaglásba kezdett, amit az ő csengő nyögései kísértek effektként. Martin félig lehunyt szemmel élvezte ki a látványt és az érzést. Kezeivel finoman markolászta a puha bőrt, s érezte, hogy hamarosan átlépi a bűvös határt az őrjítően érzéki csípőmozdulatoktól. És Capri addig hajszolta, míg nem látta az élvezet szelét átsöpörni az alatta lévő arcán. Kedvtelve nézte, hogyan élvezi ki Mart az utolsó cseppig a gyönyört, majd enged fel a teste.
A férfi pár perc múlva visszatért a már sokszor bejárt magaslatokból, s fél könyökre támaszkodva felnyúlt Capriért, hogy a tarkójánál fogva húzza le egy mély csókra, mellyel megpecsételte együttlétüket. Aztán a mellkasára húzta a nő fejét, karjaival pedig lazán átölelte a pihegő testet.
- Merre j ártál? - kérdezte a lány pár perc hallgatás után utalva az elkerülős időszakra.
- A gondolataimmal tettem egy utazást - súgta még mindig a plafonra nézve ködös szemeivel.
- És, megfértettek egymás mellett? - könyökölt fel, hogy jobban lássa Mart arcát.
- Igen, általában megférünk - kúszott egy kis mosoly a szája szélére.
- Akkor jó - hajolt le egy finom csókért, majd nem is kérdezett többet.
A férfi hálás volt érte, hogy nem kellett magyarázkodnia, és nyugodtan elvonulhatott saját kis világába, tanulmányozva és elraktározva az átélteket.
Martin kora reggel mászott ki az ágyból és hagyta ott az alvó nőt az összegyűrt lepedőn. Halkan lépett ki a félhomályos szobából gondolataiba merülve, hogy megkezdje napját egy zuhannyal saját szobájában.
Capri hamarosan felébredt és, miközben lassan tudatába fogadta a világot, felsejlettek benne az előző éjszaka eseményei. Ahogy a legszívesebben elküldte volna Martot melegebb éghajlatra... aztán, ahogy a férfi letámadta... és ő persze nem tudott ellenállni neki... De most más volt. Most nem azt a megkötözős, vad szexet kapta, amit általában, hanem valami mást. A szőke most sokkal gyengédebb volt vele, és nem értette, hogy mi változott. Mi váltotta ki ezt belőle? Ha megkérdezné tőle vajon elmondaná neki a férfi? Egyáltalán megkérdezze? Elég nagy változás volt ez ahhoz képest, hogy megbeszélték: ez nem jelent semmit, csak jó neki is, Martinnak is, senki nem vár el semmit a másiktól. De most mégis mintha... mintha valami nem várt fejlemény bontakozna ki, ami nem feltétlen jelent jót. Mindazonáltal úgy érezte, hogy a szőkeség csak még messzebbre került tőle, mint eddig. Nagyot sóhajtva indult a fürdőbe.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés