Kimerülten feküdtek a kanapén egymást nézve, s alig hitték el, ami az előbb történt. De a bizonyítékok ott voltak: az összegyűrt ruhák (Dave ruhái is leestek a háttámláról!), a sokat mondó illatok, a kitágult pupilláik. Carla az idők végezetéig ott tudott volna maradni, elsuttogva, hogy mely részek tetszettek különösen a kis előadásukból, de mikor kirázta a hideg, és Dave felállt, hogy keressen valamit, amivel betakarhatná magukat, jobb ötlete támadt.
- Kád vagy zuhany? – kérdezte az énekestől, ahogy felállt és nyújtózott egyet, kiélvezve szeretője csodáló tekintetét, mely végigfutott karcsú, ruganyos testén…
- Egy gyors zuhany mielőtt megkóstolom a főztödet. Az biztosan felmelegít – gyűjtötte össze a ruháikat és követte Carlát a folyosón, melynek falain keleti képek lógtak, s melyeket meg is állt megcsodálni. Carla hátra pillantott és azt kívánta, bárcsak lefényképezhetné a meztelen Dave Gahant, ahogy épp a képeit csodálja! Természetesen csak magának, nem a sajtónak!
Belépve a fürdőbe meggyújtott pár gyertyát, majd lejjebb engedte a sötétítőket, s kikészített két fehér puha törölközőt. Pont beállította a víz hőmérsékletét, mikor megérezte Dave karjait a dereka körül. Elmosolyodott és felé fordult.
- Gyere Dave, engedd, hogy megmosdassalak… - suttogta és megfogta a kezét.
- Carla, el sem hiszem, hogy meggondoltad magad és elfogadtad a szerelmem!
- Nos, Dave, még mindig nagyon félek tőle, hogy újra fájni fog, de általad újra úgy éreztem, hogy akarnak, hogy kívánnak. És te nem is tudod milyen káprázatos és izgató vagy, igaz?
- Ne mondj ilyeneket, mert elpirulok!
- És az egészben a legjobb, hogy tudom, tényleg elpirulnál. Annyira édes vagy és nagyon örülök, hogy felhívtalak.
- Én is örülök neki! Fantasztikus volt, amit az előbb műveltünk – cirógatta meg Carla oldalát és nyakát – Nagyon örülök, hogy itt lehetek, ahol azt érezhetem, hogy valaki úgy akar engem, mint te.
- De Dave… emberek ezrei halnának meg egyetlen érintésedért…
- Tudom, ezért vagyok itt. Nem akarom megölni őket!
Carla felnevetett és megsimogatta az arcát – Tetszik a humorod!
- Én meg szeretem, ahogy nevetsz. Gyere, zuhanyozzunk le, aztán adhatsz valamit enni ennek az éhező gyomornak itt!
Carla belépett a zuhanykabinba és oldalra állt, hogy helyet szorítson maga mellett Dave-nek. A víz meleg volt és vállaikat s karjaikat simogatta a csodálatos sugaraival. Carla végigfuttatta Dave testén a kezeit, hogy mindenhol érhesse a vizet és a férfi lemásolta mozdulatait, majd mindketten bevizezték a hajukat. Carla Dave-re hagyta, hogy lemosdassa a testét, illetve megmossa a haját narancs és fahéj illatú samponjával. Most mindkettejüknek ugyanolyan illatuk lesz egy darabig.
- Mossuk meg egymás haját – ajánlotta Dave, s Carla úgy gondolta, ez szórakoztató lesz, így hagyta, hogy a másik habosra dörzsölje a haját, míg ő csókolgatta Dave mellkasát, s eljátszott a mellbimbóival, körberajzolta a tetoválásait, körberajzolva a bőrére hulló buborékokat is. Dave egy shiatsu fejmasszázshoz hasonlatosan masszírozta Carla fejtetőjét, ami csodás érzés volt! A nő az egyszerű, de precíz mozdulatokra kezdett koncentrálni, s megfogadta magában, hogy hasonlóképp fogja kényeztetni szeretőjét miután kiöblítette hosszú haját. Mikor Carlán volt a sor, megkérte Dave-et, hogy ereszkedjen le két szivacsra, hogy kényelmesebben térdelhessen.
- Kérlek, meséld el, hogyan kell ezt a masszázst csinálni! Szeretném, ha megtanítanád!
- Rendben. Cserébe a relaxációs technikáért, oké?
- Ahogy akarod. Csak azért gondoltam, mert szerintem nagyon érzékien csináltad, és szeretném azt hinni, hogy én is hasonló érzéseket kelthetnék benned vele.
- Hmmm! Az érzéki a kulcsszó, baby! – Ahol épp térdelt, onnan tökéletes alkalma nyílt rá, hogy eljátsszon a nő melleivel, de Carla most nem ezt akarta, így félretolta a kezeit.
- Mr. Gahan, micsoda rossz beteg maga! És milyen rosszul tanulta meg a relaxációs technikát! Sosem volt még ilyen rossz tanulóm! – hajolt le hozzá, hogy egy csókot nyomjon az orrára, és ahogy nevetve megrázta a fejét, elkezdte felhabosítani a sampont Dave hajában. – Hol kezdjem? Hátul?
- Igen, hogy beindítsd a vérkeringést, ami a fejtetőre megy. Használd az ujjbegyeidet a tarkónál, ez az, még egy kis nyomás mehet… Hmmm, ez nagyon jó! Most indulj el a füleimtől a fejtetőm felé. Lassan. Ne félj a tenyereiddel nyomást gyakorolni… ahhhh ez csodás!
Dave hangjától újra megkívánta a férfit, és máris pontosan tudta, hogy mit fog csinálni vele, ha ez a masszázs véget ér!
- Oké, most térj át a fejtetőmre és a homlokomra. Használd megint a tenyereidet és gyengéden, de határozottan csúsztasd előre a fejtetőt a koponyacsont felé. Jobb ha előre-hátra mozdulatokkal csinálod, mintha köröznél. Nagyon finom! Született tehetség vagy, baby! Öblítést? – kérdezte, ahogy felállt és lassan megcsókolta.
- Tényleg jó volt? – Carla nem hitte el, hogy jól csinálta.
- Az jó jel, ha érzed a hatását a testedben – nézett le – Nos most kicsi Dave-nek vagy tetszett az üzeneted, vagy azon aggódik, hogy nem lesz, aki megmossa! Te mit gondolsz?
- Szerintem nem hagyhatjuk így szegényt! – azzal nagyon gyengéden megmosta Dave büszkeségét, míg ők csókolóztak…
Hogy biztos legyen abban, hogy megkapja, amit akar, Carla javasolta, hogy játszanak tükörjátékot, melyben Dave-nek le kell utánoznia mindent, amit ő csinál, ahol meg kell mosnia minden egyes helyet, amit ő megmos. A mellkasán kezdte, ujjaival körözve az anyajegyei és a tetoválásai körül, s Dave ugyanezt tette az ő mellkasán, mely tele lett buborékokkal a műveletnek köszönhetően. A gyönyörűségtől reszketni kezdett, majd kezei áttértek a férfi hátára és végigmasszírozta azt. Hogy ezt véghez vihessék, közelebb húzódtak egymáshoz, s újra visszatért a vágy, hogy megcsókolják egymást. Ezúttal nagyon mélyen csókolta meg őt a férfi, amitől könnyűnek érezte a fejét és bele kellett kapaszkodnia az előtte állóba, nehogy elveszítse az egyensúlyát… Kezei lecsúsztak az izmos háton, amit Dave leutánzott, s mindketten a másik fenekét kezdték simogatni. Fejüket elfordították és finoman harapdálni kezdték egymás nyakát…
Eztán Carla cirógatni kezdte kicsi Dave-et, hátrébb húzódva, hogy láthassa is, amit csinál, s ez csak még inkább felizgatta, de nem annyira, mint az, amikor Dave egyik kezét elölről, míg a másikat hátulról csúsztatta alá, s mindkettővel felfedezőútra indult a lábai között! Nem tudta folytatni a „munkáját”, végleg kezdte elveszíteni az egyensúlyérzékét, ahogy már vagy egy perce hiperventillált, s szó szerint apró csillagokat látott a szemei előtt, ezért inkább belekapaszkodott Dave vállaiba. Úristen, de bele akarta mélyeszteni a fogait Dave bőrébe! Amit csinált, átkozottul jó érzés volt! Hány ujja is volt benne? A szíve őrült mód vert és csak azt tudta ismételgetni, hogy „Dave, Dave, Dave!”.
Semmi perc alatt eljuttatta a csúcsra, ahogy a karjai közt reszketett, s azt suttogta, hogy „gyerünk, kislány, menj, menj, menj!”, ahogy újra és újra megrázkódott a teste. Végre békére lelt, Dave kicsúsztatta ujjait belőle, s csak szorította magához, míg a légzése újra normálissá nem vált. Kicsit hátrébb húzódtak és az elégedett szeretők mosolyával ajándékozták meg a másikat – a létező legszebb mosollyal a világon, s lassan befejezték az összes buborék lemosását testükről. Carla lépett ki elsőként a gyertyák által megvilágított fürdőbe és megfogta az előkészített törölközőket. Szárazra dörgölték magukat, végig cinkosan nézve a másikat, majd Carla egy fekete selyem kimonót nyújtott Dave felé.
- Tessék, ebben kényelmesen fogod érezni magad.
A férfi felvette és visszasétáltak a nappaliba. Dave leülve várakozott az asztalnál.
- Dave, ha szeretnéd, a tetőn is vacsorázhatunk.
- A tetőn? Most?
- Igen, fedett egy része. De majd meglátod. És van egy melegítőm is fenn. Segítenél felvinni ezeket? – pillantott a pultra – Fel fogsz találni, ne aggódj. Csak fel kell menned a lépcsőn és keresztül az ajtókon. Közben én visszateszem a halat a sütőbe még egy percre, hogy elég meleg legyen. A melegítőt is be tudnád fenn kapcsolni, ha szépen megkérlek?
Dave még mindig kicsit meg volt lepődve, attól, ahogy Carla a kezébe pakolta az edényeket, majd játékosan rácsapott a fenekére, a tető felé irányítva őt. A nő elégedetten mosolygott, ahogy megmelegítette a halat, majd követte őt.
- Nagyon kellemes itt – hallotta Dave-től, mikor letette a halat az asztalra.
- A saját kis birodalmam a városra néző panorámával. Egész Párizs a lábaid előtt hever, David.
- Szó szerint. Gyönyörű! Még inthetnél is innen és én látnám a kezed a szobám ablakából – mutatott el a hotelja felé, ami körülbelül tíz percnyire lehetett autóval.
A tetőterasz tele volt nagy cserjékkel és vastag üvegpanelek futottak körbe a szélén biztonsági okokból, illetve széltörőként is szolgáltak.
- Lehetséges, Dave. Egyszer kipróbálhatjuk. Akár fel is hívhatjuk egymást és integethetünk! Éhes vagy egyáltalán?
- Viccelsz? Szeretkezés után? Mint egy farkas! Halétel, remek ötlet! Akkor tudod, hogy szeretem a halat.
- Most már tudom, igen. Kutakodtam egy kicsit. Te és a sushi, igaz? De remélem, ez finomabb lesz, mint a fish and chips az étteremben.
- Biztosan. Nagyon jó az illata – mosolygott és leülve ránézett a nőre.
Carla érezte, hogy megint remegni kezdenek a térdei, de arra koncentrált, hogy szedjen Dave tányérjára.
- Bon appétit – mosolygott rá és miután feltálalta a fogást, ő is leült.
Egészen addig csönd ereszkedett rájuk, míg Dave fel nem nyögött. A szája tele volt a finom hallal, és rögtön megszólalt miután lenyelte a falatot: - Mmmm! Drága Carlám, ez… isteni! – és drámaian megpuszilta saját ujjbegyeit.
- Örülök, hogy ízlik. Kérsz egy kis bort vagy ásványvizet innál inkább?
- Egy kis bort kérnék. Köszönöm. Már nem is emlékszem rá mikor ettem ilyen finom Waldorf salátát – Dave átnyúlva az asztalon megfogta Carla szabad kezét – Miről szerettél volna beszélni, édes?
- Olyanokról, amit rengeteg rajongód szintén szeretne tudni: mi lettél volna, ha nem énekes?
Dave hátravetve a fejét felnevetett – istenem, de zabálnivaló volt!
- Azt hiszem, szívesen színészkedtem volna. Volt egy jelenetem a Sopranosban, azt láttad? Azt mondták, hogy őstehetség vagyok. Az tényleg szórakoztató volt! Te szerepeltél valamilyen darabban, édes?
- Csak az iskolában. Ott Shakespeare-t, Molière-t és hasonlókat adtunk elő, meg George Bernard Shaw-t – ismered a My Fair Ladyt?
- Igen. Emlékszem mennyire utáltam ezeket az iskolában! Nem igazán az én asztalom a tanulás, de azt hiszem, egyet kell értenem önnel, Doktor Sagnier!
Éjszakába nyúlóan beszélgettek halkan az asztalnál. Nem igazán vették észre az idő múlását. Beszéltek a családjukról és Carla meglepődött, hogy Dave milyen konzervatív volt a gyereknevelésben. És hogy milyen komolyan vette. „Biztosan remek apa” – gondolta – „Szerető, törődő, de ha az kell, akkor szigorú”. A saját apjára emlékeztette. Kíváncsi lett volna rá, hogy mit szólt volna az apja Dave-hez. Miután túltette magát azon, hogy a lánya a zeneiparból választott párt magának, valószínűleg kedvelné. Dave imádnivaló volt – igazi és nem tettetett figyelemmel figyelt rá mikor beszélt. Édesen bólogatott egyik tenyerébe hajtva a fejét, s időnként elmosolyodott, hogy bíztassa arra, hogy beszéljen még. Carla élvezte a figyelmét, azt a tényt, hogy csak neki beszél. David most a művészetekről beszélt és arról, amit ő csinált. Szabadidejében ő is sokat festett.
Megették Carla grillezett halát és a zöldségeket, miközben Dave rengeteg elégedett hangot adott ki magából evés közben, melyet az éhségének is köszönhetett, illetve kíváncsiskodott az általa még nem ismert recept után. Carla megígérte, hogy leírja a keleti recept szerint készített halpác elkészítési módját. Majd visszatérve a festészetre a nőnek egy ötlete támadt.
- Szeretnél megnézni pár művészeti múzeumot velem?
- Igen, ez remek ötlet! Mindig amikor Párizsba szólít a munkám, csak jövök és megyek, de nem igazán láttam még túl sokat azokból a dolgokból, amikről az emberek áradoznak. Szeretnék megnézni pár emlékművet is. Azt hiszem csak meg kellett találnom a megfelelő idegenvezetőt, nem igaz? – mosolygott rá. Nagyon kipihentnek tűnt.
Carla felkelt és átült mellé a kétszemélyes kanapéra. Dave magához húzta, s félig fekve, összesimulva hátradőltek, s nézték a naplementét egymás karjait simogatva.
Dave belecsókolt a hajába és suttogni kezdett: - Ez annyira jó érzés, te és én, ez az este, minden, amit csináltunk csodálatos volt.
- És a főztöm? Annyira rossz volt, hogy meg sem említed? – fordult Carla úgy, hogy ránézhessen duzzogva, s tudta, hogy ez a látvány ellenállhatatlanná teszi az ajkait, de felkészült rá, hogy elhúzódjon a kiszámítható csóktól.
Dave felült, mintha meg sem fordult volna a fejében a csók. – A főztöd? De, édes, még be se fejeztük! Ígértél valamilyen desszertet is… Az előbb csokoládét éreztem a konyhádban?
- Igen, de olyan sokat beszéltünk, hogy most már sötét és hideg van itt. Nem bánnád, ha a csokihabot odabent ennénk meg? Kezdek fázni.
- Persze. Hadd segítsek ezeket levinni – vett fel a nehéz tálcát telepakolva a tányérokkal és a poharakkal, Carla pedig követte őt a maradékkal miután lekapcsolta a fűtőt és elpakolta a párnákat egy nagy szekrénybe a kanapé mögött. Miközben követte a férfit lefelé a lépcsőn, elgondolkodott: „Hm! Nagyon házias…”
Már újra a lakásában Carla bekapcsolta a kávéfőzőt és betett még némi zenét. Azon gondolkodott, hogy vajon Dave itt akar-e maradni az éjszakára. Nem úgy tűnt, mintha nagyon rohanna. Mezítláb a hűtőjéhez sétált. Mikor kijött a konyhából, Dave-et a kanapén találta, ahogy kényelmesen ült és oda sem figyelve lapozgatott egy magazint. Felnézett Carlára, mikor a nő letette a csokoládéhabot és a kávét az asztalra.
- Nyami! Még, kérlek, szeretnék még! – mondta mikor Carla szedett a pudingból két hosszú pohárba és tejszínhabbal megkoronázta az édességet.
- Tényleg édesszájú vagy, igaz?
- Oh igen, az vagyok. Egy kis csoki sosem árt, de minél több van, annál jobb.
Dave nem szólalt meg többször, hanem elmerült az édes élvezetben. Carla magában elmosolyodott azt találgatva, hogy vajon a férfi ki fogja-e nyalni a maradékot a pohárból. Persze ezt nem tette, de ettől függetlenül vicces volt elképzelni. Mikor befejezte, mosolyogva hátradőlt lehunyt szemmel.
- Szóval szereted a Zero7-t, David?
- Igen. Jack gyakran hallgatja. A kedvenc albumom a When It Falls. Nagyon kikapcsoló.
Carla leült mellé és egy ideig csak összebújva élvezték a zenét és egymás társaságát.
- Ellenedre lenne, ha itt tölteném az éjszakát? – suttogta Dave a fülébe és simogatni kezdte a nő melleit. Carla levegő után kapott a gyönyörűséges érzéstől. „Igen, itt akar maradni!”
- Egyáltalán nem… - suttogta vissza mosolyogva – maradhatsz… vagy mondjam inkább azt, hogy… "Stay, you can leave tomorrow"?” – és halkan felnyögött, mikor Dave hüvelykujja megtalálta kemény mellbimbóját. Lepillantott a nagy kézre, majd vágytól terhes tekintete találkozott Dave-ével. Nem mondtak semmit, a nő csak gyorsan közelebb húzódott hozzá és megcsókolta a férfit, ahogy karjait a vállai köré fonta.
Carlát hirtelen elöntötte a vágy, hogy az ágyában Dave-hez bújjon, így lassan felállt és megfogta a kezét. – Gyere, helyezzük magunkat kényelembe – mondta és hátrálni kezdett a folyosó felé vezetve szeretőjét, elhaladva a fürdő mellett egészen a folyosó végén lévő ajtóig haladva.
Dave mosolyogva követte mezítláb lépkedve a sima hajópadlón, s belépett a hálószobába, miután a nő kinyitotta neki az ajtót. Ahogy körbenézett, elismerően füttyentett.
- Nem semmi ez a lakás! – itta magába a makulátlan fehér falak látványát, melyre eredeti keleti stílusú virágokat festettek. Tekintete megakadt a szürke és fehér hatalmas ágyon, az ezüst szatén ágyneműn és a puha szürke szőnyegen.
Carla gyorsan meggyújtott pár gyertyát egy öltözőasztalon, melyet fekete fából faragtak, hogy passzoljon az ágyhoz, s melyen finom ág- és virágmotívumok futottak rózsaszín, vörös és fehér színben, melyek az egész szobára jellemzőek voltak. Majd az ágyhoz lépett és felhajtotta a takarókat, megoldotta a kimonója övét, mely a padlóra csúszott, majd kecsesen bemászott a szatén takarók közé, mely finoman susogott a mozdulattól.
- Van kedved csatlakozni, édes? – mosolygott fel Dave-re, aki csak itta magába a látványt.
- Nos, ha ragaszkodsz hozzá… - elég határozatlannak tűnt – Holnap kell menned dolgozni? – kérdezte.
- Nem. Szombat lesz, és azt beszéltük, hogy várost nézünk, nem? Miért kérded? – kérdezte azon agyalva, hogy mit akar javasolni.
- Nem egy üveg pezsgőt láttam a hűtődben? – kérdezte reménykedve.
- Huh, teljesen elfelejtkeztem róla! Mássz be az ágyba és egy perc múlva hozom is. Jó ötlet!
Carla kisietett a konyhába csak annyi időre megállva, hogy kicsit felhangosítsa a zenét, már ami még hátra volt a CD-ből… Majd elővett két pezsgőspoharat és az üveget, s visszacsattogott a hálóba, ahol Dave épp meztelenül és fedetlenül felült, s látta, hogy a nem is olyan kicsi barátja már játékra készen várja őt…
Dave felajánlotta, hogy kinyitja a pezsgőt, de Carla ragaszkodott hozzá, hogy ő csinálja.
- Majd én, te inkább pihenj és nyerd vissza az erődet.
- Ki? Én? Erőm akár egy tigrisé, pimasz vagyok, mint egy légy és gyengéd, mint egy krokodil a gyerekeihez!
Carla felnevetett és vágott egy vicces grimaszt, majd egy hangos pukkanással kinyitotta az üveget. A pezsgő elkezdett folyni az üvegből, úgyhogy Dave megpróbálta gyorsan lenyalogatni azt, nehogy foltot hagyjon a lepedőn. Carla is előre hajolt, hogy segítsen, mire fejeik összekoccantak.
- Au! – mondta Dave látva, hogy némi pezsgő Carlára fröccsent – Hoppá! De semmi probléma, baby, semmi probléma. Gyere csak, majd én lenyalom rólad. Oh bizony… - hajolt a nyakához. Dave felcsúsztatta a száját a puha nyakon keresztül a füléig és belesuttogta: - Meg akarlak csókolni…
- Akkor tedd azt, mert tudom, hogy isteni lesz az ízed – válaszolta Carla, s maga kezdte mohón csókolni a férfit. Dave elvette tőle a poharat és a sajátjával együtt letette, egy pillanatra sem szakítva meg a csókot, s ugyanolyan hevességgel viszonozta azt. Carla egész testében beleborzongott a gondolatba, hogy Dave-nek tényleg nagyon tetszhet, ha itt akar vele aludni! Megszakítva a csókot újra megfogta poharát és Dave-nek is átnyújtotta az övét.
- Ezúttal mondhatok én tósztot? – ült fel és egy pillanatra komolyan nézett rá. Dave nem mondott semmit csak elmosolyodott arra várva, hogy újra kortyoljanak. – A ma estére. Váltsa valóra minden álmodat! Rendben van így?
- Hozzátehetem, hogy „és még sok ilyen estét”? Mert én ebben reménykedem…
- Ez kedves. Egészségedre! – s mindketten egy nagyot kortyoltak, ami annyit jelentett, hogy Dave-nek újra kellett töltenie a poharakat.
Az oldalukon feküdtek felkönyökölve, s addig kortyolgatták a pezsgőjüket, míg az üveg kiürült. Eközben éhesen méregették a másikat, még csak meg se érintve egymást, csupán beszélgettek és nevettek. Carla a mennyországban érezte magát…
- Figyelj csak, szeretnéd vasárnap is a várost járni? Nekem kivételesen semmiféle tervem nincs erre a hétvégére. Neked?
- Az én hétvégém is szabad. Jól hangzik! – mondta, majd egy nagy korty után letette a poharát – De a vasárnap még messze van, és most valami mást kéne kitalálnunk, amivel lefoglalhatnánk egymást ma este – és már nyúlt is Carla poharáért.
- Még egy utolsó korty – ellenkezett, s egy hosszú korty után odaadta a poharat – Van egy ötletem – suttogta, s felkelt, hogy elfújja az összes gyertyát, teljes sötétségbe borítva ezzel a szobát. Megtalálva az utat vissza a férfihoz máris kuncogott, ahogy a pezsgő kezdte kifejteni hatását, majd lekuporodva finoman csiklandozni kezdte az énekes oldalát. – Én nem vagyok álmos. Te?
- Még nem. Azt hiszem, rám férne egy egészséges testmozgás… Gyere ide! – mordult fel, de a nő arrébb mászott, így csak a levegőt érte a keze. De nem tudta sokáig kikerülni Dave-et, mivel a sötétben a légzése és a bolondos nevetése mindig elárulta, hogy merre van. Dave hamar megtalálta őt és magával húzta őt az ágyra, miközben Carla nevetett és úgy tett, mint aki el akar menekülni. Mikor végül megadta magát és abbahagyta az ellenkezést, Dave forró csókokkal árasztotta el őt, néha a nevét suttogva, illetve megjegyezve, hogy milyen jó íze van. Carla mindegyik csókot viszonzott és egészen addig így kóstolgatták egymást, míg Dave-nek sikerült a lepedőnek szegeznie őt, hogy végre újra megtalálja útját a nőbe, s megkapja a testmozgást, amire szükségük volt.
Egy óra múlva már mélyen aludtak egymás karjaiban.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés