Mikor Calra felébredt, érezte, hogy szabadok a kezei, melyek a feje mellett pihentek, ahogy a hasán feküdt az ágy szélén. Egy takaró volt a nyakáig felhúzva. Nem moccant. Baljóslatúan csendes volt a lakás. Nem tudta, hogy hány óra telt el. Ahogy felült, látta, hogy napfény szivárog be a szobába. Biztosan Dave nyitotta ki óvatosan és hangtalanul a sötétítőket mielőtt elment. Kiszáradt a torka, mivel azon keresztül vette a levegőt mikor a sírástól eldugult az orra. Megdörzsölte a csuklóit, melyeken vörös zúzódások voltak a selyemsál szorításától… Megfordulva egy pohár vizet látott az éjjeliszekrényen a könyve mellett. Egy kép ugrott be neki hirtelen – Dave, ahogy olvasást színlel – egy emlék, ami más körülmények között mosolygásra késztette volna. Teljesen összezavarodott. Miért nem jött vissza Dave hozzá, mikor már egyértelmű volt, hogy Carla számára véget ért a játék?
A pohár és a könyv között egy félbehajtott papír hevert. Érte nyúlt és kihajtotta, hogy elolvashassa tartalmát…
„Carla,
Nagyon sajnálom. Túlságosan szégyelltem magam, hogy maradjak és úgy gondoltam, amúgy sem szeretnéd. Kérlek, mondd meg mikor jöhetek el a cuccaimért, hogy elvigyem őket az otthonodból. Azt hiszem, így lenne a helyes. Megpróbálom elmagyarázni, amit tettem, úgyhogy kérlek hallgass meg: nagyon sok nő törte már össze a szívemet, ezért csak tesztelni akartalak, hogy lássam, mennyit számítok neked. Kétségeim voltak afelől, hogy én vagyok a ’nagy ő’ neked. Ez nem volt egy briliáns ötlet tőlem!
Figyelj, nem azt kérem, hogy most bocsáss meg, de talán képes leszel rá egy nap. Ha nem, akkor csak annyit kérek, hogy próbáld megérteni.
Ez fáj – fogalmad sincs róla, hogy mennyire -, mert még mindig nagyon szeretlek.
Dave xxx”
Még egyszer elolvasta az egészet aztán szeretetteljesen megsimította a papírt. Milyen rég mehetett el? Talán percekkel ezelőtt. Lehet hogy arra ébredt fel. Amilyen hamar csak lehetett, beszélni akart vele, hogy elmondja neki, hogy természetesen megbocsájt neki! Még csak most ismerkedtek egymással – oly módon, amivel a férfi bosszút állhatott azért a bizonyos nyakharapásért… Felemelve tekintetét a szemközti falon lévő képekre meredt. Eszébe jutott a férfi arca a tükörben és hogy Dave megpróbálta figyelmeztetni, hogy nem volt teljesen odáig azért, amit csinált vele. Hirtelen fázni kezdett, úgyhogy felugrott és maga köré tekerte a plédet mielőtt elment volna zuhanyozni, ami talán felmelegíti és fellazítja fájó izmait. Aztán fel fogja hívni Dave-et.
Egy meleg pulóverbe és egy kényelmes régi farmerba bújt, majd leült az egyik puha karosszékébe egy csésze kávéval és a mobiljával. Leverten és hosszan felsóhajtott, majd megnyomta a megfelelő gombokat. A férfi telefonja kicsöngött egyszer, kétszer… aztán felvette.
- Halló?
- Szia, drága… - üdvözölte Dave-et nyugodt, de kicsit szomorú hangján.
- Carla… figyelj, én… nagyon…
- Hol vagy most? – kérdezte halkan, máris hiányzott neki.
- Öö… nem messze. Az egyik közeli parkban ülök.
- Szeretlek, Dave. Hallottad? Nem számít, mi történik.
Megpróbálta elképzelni Dave arcát, aki valami olyasmit hallott, amire valószínűleg nem számított. Úgy vélte, hogy hallotta, ahogy levegő után kap, aztán kétség kívül hallotta, hogy nyel egy nagyot, de nem szólalt meg, így Carla folytatta.
- Kérlek, gyere vissza – máris hiányzol! Tudod sírtam, amikor elolvastam az üzeneted. Édesem, még ki kell ismernünk egymást, hogy menni fog-e ez az egész egyáltalán. Nincs mit megbocsátanom, szóval ne merészelj még egyszer bocsánatot kérni. Megígéred?
- Biztos vagy benne? Hogy még mindig szeretsz? – remegett meg a hangja.
- Gyere ide és beszélünk. Kérlek! – suttogta Carla.
- Oké, öt perc múlva ott vagyok. Én… nem vagyok biztos benne, hogy ezt megérdemlem.
- Csak gyere ide és majd én megmutatom, hogy mit érdemelsz! – kuncogott fel, majd letette.
Carla ülve és elégedetten mosolyogva várakozott. Tíz perc, ami most óráknak fog tűnni. Olyan nagyon a karjai közt akart már lenni! Készített még némi kávét, hogy elüsse az időt. Mikor az intercom jelzett, az ajtóhoz rohant, hogy kinyissa. És ott állt – nyúzottnak és gyűröttnek látszott. Borostás és csuromvizes volt az erős esőtől, ahogy fejét kezeibe fogva a folyosó falának támaszkodva állt.
- Gyere be – mondta halkan egyik kezét a férfi vállára téve.
- Kösz – válaszolta becsoszogva az előszobába, így lehetővé téve a nőnek, hogy becsukja az ajtót mögötte.
- Édes istenem, tiszta víz vagy! Át kéne öltöznöd! Nézd csak, pocsolyát csinálsz a padlóra! Meg fogsz fázni, mon amour – Carla mindkét keze Dave vállain nyugodt, ahogy ezt mondta, de nem sokáig maradtak ott, ugyanis Dave minden figyelmeztetés nélkül a karjaiba zárta és átölelte belefúrva arcát a nő vállába, s zokogni kezdett.
- Majdnem… elveszítettelek – hallatszott rekedt hangja, s a szoros ölelésben az énekes egész teste reszketett érzelmeitől, s a megkönnyebbüléstől, hogy érzi ezeket az érzéseket.
- Hé, mon amour, most már minden rendben. Nem hittem volna, hogy ennyit számítok neked. Úgy érzem, hogy én vagyok a legszerencsésebb nő a világon. Erre mit mondasz? – húzódott vissza egy kicsit és megérintette a férfi állát abban reménykedve, hogy fel fogja emelni a fejét – kívánsága teljesült.
Dave a könnyein keresztül rámosolygott, s letörölte azokat. – Angyalkám! – emelte fel a kezét, hogy megsimogassa Carla haját, s a nő belebújva az ölelésbe lehunyta szemeit. Aztán két keze közé vette a nagy kezeket, s megijedt tőle, hogy milyen hidegek voltak.
- Jéghideg vagy, Dave! – talán más oka is volt a piros szemeknek: ajkait a férfi homlokára nyomva érezte, hogy láza van. – Mennyi ideje áztál az esőn? – kérdezte aggódva.
- Mióta innen elmentem. Végig ugyanabban a parkban voltam. Néha sétálgattam, vagy leültem egy padra.
- Oké, most készítek neked egy forró fürdőt és egy forró csokit. Bújj ki a vizes ruháidból, addig én bekapcsolom a radiátort a fürdőben. Az lesz a legjobb hely neked most. Gyerünk! – vezette a folyosó felé. Félt tőle, hogy Dave beteg lehet, úgyhogy mindent gyorsan készített el. Mikor a fürdő kész lett, segített neki levetkőzni. – Gyerünk édes, lépj bele! – vezette meztelen Dave-jét a kádhoz és bíztatta, hogy rögtön merüljön bele a meleg vízbe.
- Oh, istenem, de jó érzés… - sóhajtotta.
- Te csak lazíts, addig én elkészítem a forró csokit, rendben?
- Ühüm… - bólintott és még mélyebbre merült a forró vízben, hogy felmelegítse a testét.
Carla kisietett a fürdőből és keresett valami lázcsillapítót, majd kiszaladt a konyhába. Egy pohárnyi pezsgő paracetamollal és egy bögre forró csokival tért vissza, s letérdelve a kád mellé megkérdezte: - Jobban érzed magad? – Dave bólintott. – Idd meg ezt, hogy levigye a lázadat. Ha újra felszökne, akkor később felhívom az orvosomat.
- Csak egy kis meghűlés, nem kéne…
- Figyelj rám: nem kockáztatok semmit! Nincs választásod. Csak igyál.
- Igenis, Sagnier nővér – válaszolta Dave és Carla látta, hogy a régi Dave kezd megmutatkozni a kimerültsége mögött. Elmosolyodott és megcsókolta a homlokát, s felállva levette a pulcsiját, mert csak most vette észre, hogy korábban mikor átölelte Dave-et, az is nedves lett, így melltartóban állt a fürdő közepén. Egy kis játékos és érdeklődő fény csillant a férfi szemeiben, amitől Carla elmosolyodott és felhúzta egyik szemöldökét, de már indult is kifele a fürdőből.
- Szeretnél valami zenét? – kérdezte.
- Mmm… az jól esne, köszi.
Azzal Carla betette a Lambtól a „Best Kept Secrets” CD-jét és kiválasztotta a „Gorecki” című számot, amitől mindig libabőrözni kezdett, majd visszament a fürdőbe. Időközben felvett egy másik könnyű halványkék rövid ujjú pulcsit, aminek V-kivágása volt – tudta, hogy most majd rohangálnia kell a betege miatt.
Dave rögtön megdicsérte a színét – Igazán kihozza a szemed kékjét!
- Nem számít. Hallgasd a szám dalszövegét! – kérte figyelmen kívül hagyva Dave megjegyzéseit, s újra letérdelt, majd előre hajolt, hogy ezúttal a száján puszilja meg.
- Hé, ha ez fertőző…
- Le-sza-rom! – válaszolta minden szótag után egy csókkal nyomatékosítva mondandóját, míg Dave úgy tett, mintha sokkolná a nő csúnya beszéde. Mindketten felnevettek és Carla arra gondolt, milyen jó érzés volt, hogy visszakapta Dave-et. A szám felvezető része véget ért, és Dave engedelmeskedve Carlának a dalszövegre kezdett figyelni. Mélyen egymás szemébe néztek:
„Wrapped in the warmth of you.. Loving every breath of you ...” – úszott be a nappaliból.
Carla egy „Szeretlek”-et suttogott a rövid átvezető résznél, ami mutatta, hogy milyen jól ismeri a számot… Dave szemeibe, fáradtsága ellenére, kiült a szerelem, amit a nő iránt érzett. Úgy érezte, hogy Carla túl messze van tőle. Várt, amíg érzése szerint a következő versszak végére értek, hisz nem akarta elszalasztani a szöveget, amit csodaszépnek és nagyon is odaillőnek talált…
- Nem akarsz csatlakozni hozzám? – simogatta meg az arcát, ahogy tovább hallgatták a szám következő részét.
"Could we stay right here
Till the end of time until the earth stops turning
Wanna love you until the seas run dry
I've found the one I've waited for..."
Dave egyik kezével már meztelen szeretője felé nyúlt. A nő annyira szép volt a szemeiben! Érezte, ahogy elönti a forróság, és ezúttal nem csak a láz égette belsejét, hanem a szerelem is. Ez a nő… elrabolta a szívét, de ez… annyira jó érzés volt!
Carla óvatosan lépett bele a kádba és merült el a forró vízben Dave-vel szemben. A zene lassan úszott hozzájuk, ahogy a nő közelebb csúszott Dave-hez. Még mindig egyenesen a szemébe nézett, s halkan énekelte neki a számot:
"All this time I've loved you
and never known your face
all this time I've missed you
and searched this human race
here is true peace
here my heart knows calm
safe in your soul
bathed in your sighs
wanna stay right here
till the end of time..."
Dave-en olyan gondolatok lettek úrrá, amiket még csak le se tudott volna írni. Carla szerelme megérintette lelke legmélyét. Mindig is szerelemre és elfogadásra vágyott és most nem tudta elhinni, hogy végre megtalálta. Talán ezért próbált mindent tönkretenni múlt éjjel, úgy érezve, hogy nem érdemel boldogságot. De Carla bölcsebb volt ennél, ő jobban tudta: tudta, hogy bíznia kell Dave szerelmében és elég okos volt ahhoz, hogy behódoljon a férfinak. Nem ellenkezett, csupán megmutatta neki mély szerelmét és megbocsátást ajánlott. Dave a nő karjai közt akart meghalni. Megragadva csípőjét közelebb húzta magához és csak szorosan tartotta, miközben szaggatottan vette a levegőt a benne tomboló érzelmek miatt. Vele akart lenni, meg akart vele osztani valamit. Meg akarta mutatni neki, hogy itt van vele, nem másutt.
Carla csak feküdt ott fejét Dave forró mellkasán nyugtatva. Hallgatta a gyors szívverését és a zenét. A férfi szívverése zene volt. A férfi volt az ő zenéje. Szinte érezte Dave szerelmét, mely melegen körbeölelte őt.
Ennek ellenére még mindig aggasztotta Dave megfázása. Megemelve fejét egy csókot adott a homlokára, hogy leellenőrizze a testhőmérsékletét. Még mindig lázas volt. De Dave elkapta a pillantását és egyik kezét felemelte, hogy megsimogathassa a nő állát. Nem mondott semmit, csak közelebb húzta magához, hogy egy finom csókot nyomjon a szájára. Végül csak annyit mondott: - Rendben leszek. Túl sokat aggódsz! Majd meglátod.
A CD többi számának dallamaira fejezték be a fürdést, s puha és vastag törölközőkbe bugyolálták magukat, majd a hálóba mentek. Carla segített Dave-nek belebújni egy pólóba és egy boxerba, lefektette az ágyra, s elment, hogy hozzon még pár extra takarót. Dave megint reszketett és a homloka még mindig aggasztóan meleg volt. Carla hozott még egy tál vizet és jégkockákat is egy pár puha kisebb törölközővel. Leült mellé az ágyra és bíztatóan mosolygott rá, miközben kitekerte a törölközőt és a tüzelő homlokra tette.
- Hmmm… ez nagyon finom! – suttogta Dave lehunyt szemmel, lassuló légvétellel. A leghatékonyabb számára most az alvás volt, így Carla ott maradt ülve és időnként kicserélte a felmelegedett törölközőt hidegre. Közben megsimogatta a fejét, gyönyörködve a látványban, ahogy ez a szeretetreméltó, érzékeny és gyönyörű férfi, aki most már életének nagy része volt, itt feküdt az ágyában.
Végül sikerült elaludnia, s Carla hallgatta a mélyülő légvételeket, majd úgy döntött, hogy lefekszik szerelme mellé. Gondolatai ismét kavarogni kezdtek fejében: mi van, ha tüdőgyulladása van vagy elveszíti a hangját? Felsóhajtott és próbálta nem túlreagálni a megfázását és a lázát. Egy idő múlva felkelt és kiment a konyhába, hogy készítsen egy forró gyógyteát, hogy mire felébred, megihassa. Készített pár szendvicset is arra az esetre, ha éhes lenne, de aztán nem tudta megállni, hogy ne menjen vissza a hálóba, hogy újra lefeküdjön mellé, s nem tudta elszakítani tőle a tekintetét.
- Te figyelsz engem… - hallotta egy idő után Dave-től, akinek még mindig le voltak hunyva a szemei.
- Honnan…
- Hmmm! Érzem az égető tekinteted, baby – válaszolta rekedten és ránézett. Látta az aggódást a még így is gyönyörű arcon.
Carla elpirult és egy kis mosollyal válaszolt neki megérintve a férfi homlokát.
- Még most is lázas vagy! Felhívom az orvosom. Amíg várunk rá, hozok egy kis forró teát. Tetszik az ötlet?
- Igen, egy kis tea! Semmi mást nem szeretek jobban mikor meg vagyok fázva, mint egy jó forró teát, de van valami ennivalód is, baby? Nagyon éhes vagyok.
- Persze. Néhány szendvics sajttal és almával, tessék.
- Oh, ez isteni, nagyon köszönöm. Nagyon jó, hogy itt vagy nekem és gondoskodsz rólam, szerelmem.
- Igen, de ettől függetlenül egy orvosnak is meg kell néznie.
- Minek? Már van itt egy velem! – mondta és odahúzta magához megpróbálva megcsókolni őt.
Carla felnevetett – Nem, nem! Rossz fiú! Egyél és idd meg a teádat, aztán majd meglátjuk, hogy kapsz-e desszertet.
- Ígérem próbálok nagyon jó kisfiú lenni, anyuci! – ült fel.
- Oh, fogd be és egyél! – nevetett és odaadta neki az ételt.
- Kérlek, etess! Olyan gyengének érzem magam… - nézett rá könyörgő tekintettel, mintha egy kutyus lenne, aki a legnagyobb csontért pitizik a hentesnél.
Egy pillanatra Carla majdnem bedőlt neki, de aztán rájött, hogy csak viccelődik vele!
- Oh teeeee!!! Úgy tűnik, egy kicsit jobban érzed magad, nem? – azzal játékosan visszalökte őt a párnákra.
Bár utána így is megetette és a férfi ajkainak érintése pokolian izgató volt! Dave észrevette, hogy párja kezd felizgulni ezért folytatta a kis játékát, néha szopogatva vagy megnyalva a nő ujjait, vagy játékosan megharapva őket. Carla megcsókolta a férfi arcát, miközben a falatot rágta és belesuttogta a fülébe, hogy legszívesebben mit csinálna vele. Dave válaszként felcsúsztatta a kezeit a pulcsi alá és simogatni kezdte a nő melleit – először a melltartón keresztül, majd amint kikapcsolta azt, azon belül. Ez megőrjítette Carlát, aki alig bírta megállni, hogy ne ugorjon a férfire! De ez nem az a szituáció volt, amikor egy gyors ölelésen kívül többre lett volna idő – az orvos bármikor megérkezhet.
Mikor Dave jóllakott – csupán két kis szendviccsel és egy almával -, engedelmesen megitta a gyógynövényes teáját. Kiment a fürdőbe, hogy felfrissítse magát, majd újra visszafeküdt az ágyba. Carla addig ült mellette, míg az intercom jelzett.
Aztán bekísérte az orvost a szobába, ahol Dave hátát a párnáknak vetve ült, majd leült az ágy végében abban reménykedve, hogy szerelmének nincs komolyabb baja. Egy alapos vizsgálat után az orvos kijelentette, hogy valószínűleg vírusos betegség lehet a ludas, aminek legyőzésére pihenést, paracetamolt, és gyengéd gondoskodást javasolt. Miután az orvos kijelentette ezt a bíztató diagnózist, lehajtott fejjel elmosolyodott.
- Valami baj van, doktor úr? – kérdezte Carla.
- Nem, nem! Egyáltalán nem. Csak arról van szó, hogy a feleségem valószínűleg el fog ájulni, ha elmondom neki, hogy kit láttam ma! Nagy rajongó. Gyakran keresgél Depeche Mode képeket az interneten. Otthon is vannak képei önről, de még több van az irodájában, és azokat, amiket nem akarja, hogy a gyerekeink is lássák, a sport klubjának az öltözőszekrényében tartja!
Dave ezen felnevetett – látott már olyan képmanipulációkat, amiket a rajongók készítettek és mindig jó érzés töltötte el, ha ilyen csodálattal találkozott. Már mondta is, hogy a rajongói nagyon sokat számítottak neki. A doktor felesége számára tartott rövid autogramosztogatás után Carla kikísérte az orvost, kifizette és megköszönte neki. Mikor visszatért a hálóba, Dave már feküdt felkészülve némi gyógyító alvásra.
- Kedves pasas. Régóta az orvosod? – kérdezte álmosan.
- Mióta három éve nyáron ideköltöztem. Nagyon jó orvos, úgyhogy szerencsés vagyok – hajolt előre, hogy leellenőrizze Dave homlokát, amit kicsit hűvösebbnek talált.
Elmosolyodott – Nézzük, hogy jobban leszel-e a hétvégére, oké? – azzal lefeküdt mellé és megfogta a kezét.
- Te vagy a kedvenc nővérem, tudtad? – fordította felé Dave az arcát – Fordulj az oldaladra a hátadat mutatva nekem, így nem fogsz te is kipufogógázt belélegezni („Breathing in fumes” - DM szám címe), baby.
- Ha-ha-ha! – válaszolta Carla úgy téve, mintha meg sem hallotta volna a világ legszakállasabb viccét! De Dave-nek igaza volt, nem volt értelme, hogy mindketten lebetegedjenek.
Úgy feküdtek össze, mint egy kirakós két összeillő darabja: Dave Carla hátához bújt egyik kezével átölelve őt, így a nő időnként megcsókolhatta az eres kezet, s Dave a fülébe súgta, hogy hiányzanak neki a nő ajkai, nyelve és fogai. Carla hagyta, hogy Dave légzése ellazítsa őt is és hamarosan mindketten elaludtak. Carla aggódása jobban kifárasztotta, mint azt gondolta.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés