Az egész napot és az éjszakát is átaludták, mint a hibernált állatok. De másnap reggelre a pihenés meghozta a jutalmát: Dave-nek egyáltalán nem volt láza és ettől Carla szemei szikráztak a boldogságtól. Egy feltűnően szép párnak látszottak, ahogy együtt fésülték a hajukat egy frissítő fürdő után.
Dave azt javasolta, hogy sétáljanak egyet, amire Carla lelkesen bólintott. A férfinak volt még pár eddig el nem mondott gondolata, ezért valamit még megnézett a neten indulás előtt. Megfogva Carla kezét sétáltak lassan a párizsi utcákon. Carla álmodozott és a mennyországban érezte magát, úgyhogy nem nagyon figyelt arra, hogy Dave hova vitte őt. Egy idő után hirtelen megálltak egy kirakatnál. Párizsnak egy olyan részén jártak, ahol sok ékszerüzlet volt, de Dave ennél állt meg először, mintha csak tudná, hogy hova megy. Rá se pillantott a kirakatra. Kitárva az ajtót várta, hogy Carla besétáljon előtte, aki egy zavarodott pillantást küldött felé, ahogy elsétált mellette. A boltban nagyon kevés ékszer volt mutatóban kirakva, csakúgy, mint a kirakatban. Ez Carlának egyet jelentett: ez a luxus helye volt. Egy fiatal férfi köszöntötte őket, aki mindjárt felismerte Dave-et és megosztotta velük, hogy számos koncertjén volt már, melyek fantasztikusak voltak. Hirtelen az eszébe ötlött, hogy hol is voltak és zavartan megköszörülte a torkát, hogy Carla felé fordulva megkérdezze, van-e valami konkrét ékszer, amit meg szeretne nézni. Carla felvilágosította, hogy ez a látogatás őt is meglepetésként érte, és Dave-re nézve kérte, hogy talán magyarázza el, mit is keresnek itt.
Az énekes ujjaival megérintette Carla haját és félresöpörte azt a nyakából – majd belehalt, annyira meg akarta csókolni a bőrét, de nem akarta zavarba hozni a fiatal eladót. Helyette inkább megszólalt: - Nos, arra gondoltam, hogy valami csillogóval ékesíteném fel ezt a szépséges nyakat… vagy ezeket az édes kis füleket. Melyiket szeretnéd jobban, édes?
Carla már mosolygott és a szemébe nézett: - És ezt valamiért cserébe kapom?
- Nos, pontosan két hete ismertelek meg és arra gondoltam, hogy kapcsolatunk ilyen fontos mérföldköveit meg kellene ünnepelnünk. Szeretném, ha tündökölnél, mikor ma este elviszlek vacsorázni. – Dave keze még mindig a nő hajánál időzött, épp egy tincset csavart az ujja köré, pont ahogy Carla szerette, hisz ettől mindig végigborzongott a gerince.
- Akkor talán mutatok választékot mindkét fajtából. Öö, van valami konkrét elképzelésük a kövekről vagy az ötvözetekről? Sárga arany? Fehér arany? Platinum? – javasolta az asszisztens.
- Mmm jó ötlet – mondta Dave – Noha én láttam valamit a weboldalukon. Egy nyakláncot medállal, meg egy nagy kővel és gyémántokkal. Az megvan még?
- Ah, igen! Azt hiszem az a különleges kollekciónkban van. Megkérem az üzletvezetőt, hogy vegye ki a széfből. Addig is szeretnék mégiscsak megtekinteni a kínálatot?
- Miért is ne, hm, édes? – ölelte át Carlát.
- Miért kényeztetsz így el? Ez túl sok, Dave!
- Miért kérdezel ilyen butaságokat? – megvárta míg az asszisztens eltűnt és szenvedélyesen megcsókolta. Megfogva Carla egyik kezét levezette azt a testén – még itt az ékszerüzlet közepén is kemény volt a nőtől!
Carla elhúzódott és a szájára suttogta: - Várd ki az estét, te függő… de csak akkor, ha az étteremválasztásoddal elégedett leszek! – mosolyodott el csillogó szemekkel. Kicsit elhúzódott, amint meghallották a két eladó hangját a bolt hátuljából.
A két férfi tökéletes időzítéssel tért vissza. Az egyikük egy nagy tálcán négy vagy öt meseszép nyakláncot hozott a hozzá illő fülbevalókkal. Carla levegő után kapott: az értéke ezeknek felbecsülhetetlen volt – és neki választania kell belőlük! Hol voltak az árcédulák??
A második ember, aki az ötvenes éveiben járt, előre lépett és az üzletvezetőként mutatkozott be, és valószínűleg asszisztense pontosan felvilágosíthatta, hogy kik lehetnek a vásárlóik, ugyanis nagyon segítőkésznek mutatkozott. Egy fekete selyemmel bevont párnázott tálcát tartott a kezeiben, amit le is tett a pultra… és ott volt a Dave által kinézett nyaklánc.
- Ez az! – vigyorodott el – Egy brosúrában is láttam a repülőn, mikor jöttem vissza hozzád, és rögtön te jutottál az eszembe, édes. Felpróbálod a kedvemért?
A hosszúkás lánc fehéraranyból készült, s egy medál lógott rajta: a legszebb zafír, amit Carla valaha látott – körülbelül két centiméteres volt és hosszított szív alakra faragták, s a tetején finom fehérarany levelek tartották a helyén a követ, mintha csak egy gyümölcs lenne. A kő mögött egy vékony aranyszál futott le az aljáig, ahol két apró összefonódott kéz tartotta a követ.
Carla felemelte a nyakláncot, s érezte a láncszemek sima mozgását, ahogy az alkarjára fektette, és a fénybe emelte a követ, hogy megcsodálhassa. Egy halk „ejha” hagyta el ajkait. A fény szikrázott a sokoldalúra csiszolt kövön, ami sötét mégis világítóan kék volt. A kezek részletei pedig mosolygásra ösztönözték a nőt.
- Ez a szíved akar lenni a kezeim közt? – hatódott meg.
- Nem. Ez egy kék eper, bah! – mondta Dave megforgatva szemeit.
Az asszisztens elvigyorodott és Carla is fel akart nevetni, de az idősebb férfi megköszörülte a torkát és kinyitotta a kapcsot, mire mindannyian újra elkomolyodtak. A férfi Carla felé mozdult, de Dave gyorsan a lánc felé nyúlt és megkérdezte: - Kérem, csinálhatnám én? – hangja azt sugallta, hogy „jobb ha nem mész a barátnőm nyakának közelébe, köszönöm!”, mire Carlának el kellett fordulnia mivel elpirult. Dave mindkét végét megfogta a láncnak és Carla mögé lépett, aki már egy egészalakos tükör előtt állt. A nő felfogta a tincseit és érezte a lánc hűvös érintését nyakának mindkét oldalán. Kigombolva ingjének felső két gombját figyelte, ahogy a zafír lejjebb ereszkedett. Széjjelebb húzva az inget felfedte dekoltázsának tetejét, ahol a kő is megpihent. Pont azon gondolkodott, hogy Dave milyen tökéletesen választott, mikor hallotta, hogy a férfi bekapcsolja a kapcsot a biztonsági lánccal együtt. Carla felnézett, hogy megbizonyosodjon róla, hogy Dave ilyennek képzelte-e a látványt. Úgy tűnt, hogy több mint elégedett.
- Nagyon jó választás, Madame, a szín tökéletes! – mind az üzletvezető, mind az asszisztens tátott szájjal néztek rájuk és nem csak azért, hogy megkössék az üzletet!
Dave mosolyogva nézett Carla szeméből a kőre és fejét a nőének támasztotta úgy, hogy a másik kettő ne lássa, ahogy suttogni kezdett: - Most rögtön meg akarlak csókolni ott! A probléma csak az, hogy egy csók nem lenne elég!
- Igen, mon amour, tényleg nagyon szép – nyögte ki Carla – Biztos, hogy ennyire el akarsz kényeztetni? – érezte, hogy arca pírban ég.
Dave megfordította őt, hogy még egyszer megnézhesse a nyakláncot.
- Megvesszük – de aztán odasétált a tálcához, amin a fülbevalók voltak és meg is találta a hozzáillő párt – Carla, gyere, nézd meg ezeket! – mondta olyan izgatottan, mint egy gyerek a játékboltban.
A fülbevalók a függő miniatűr másai voltak – a zafírok egy-egy kerek gyémántról lógtak, s mindkettőt egy-egy kicsi kéz tartotta. Dave számára nem is volt kérdéses, hogy ezeket is megveszik, úgyhogy Carla fel is próbálta őket. Csak pár másodperc telt el és Dave már le is tette a hitelkártyáját a pultra átcsúsztatva azt az idősebbik férfinak.
- Dave, én nem engedhetem meg magamnak! – ellenkezett próbálva nem gondolni az árra, de nem sikerült neki.
- De én igen, baby! – vigyorgott.
Pár percen belül már mosolyogva sétáltak hazafelé. A nyaklánc biztonságban volt Carla táskájában, de a fülbevalókat még mindig viselte. Amint felértek a lakásba, Dave kezei máris Carlán voltak.
- Vedd le az összes ruhádat és tedd fel a nyakláncod – utasította.
Carla bólintott és vetkőzni kezdett Dave-nek. Nem szándékosan kínozta a férfit, de úgy vette le a ruháit, mintha egy szultán ágyasa lenne a középkorból. Dave a kanapén ült félig hátradőlve s szemei szinte kocsányon lógtak, ahogy a ruhák egyesével a padlón landoltak. Nyelt egy nagyot amint megérezte kicsi Dave-et éledezni. Hamarosan olyan erekciója volt, hogy már fájt, s felnyögött az izgalomtól és a feszültségtől testében. És végre ott állt meztelenül előtte, kezeit a mellei és az ágyéka előtt tartva. Ez a látvány volt az utolsó csepp Dave-nek – máris talpra ugrott és „letámadta” zsákmányát. Carla egész testében reszketett, ahogy Dave fürgén felé mozdult. Erős karjaiba vette és az ágyhoz vitte óvatosan letéve édes terhét, így most a hátán feküdt, s haja szétterült feje és nyaka körül a vörös szatén párnákon. Dave csak állt ott – majdnem elsírva magát – csodálva a nő szépségét.
- Még sosem láttam semmit, ami olyan gyönyörű lett volna, mint te most – suttogta szinte hangtalanul és letérdelve az ágy mellé egy forró csókot nyomott Carla kezére, melyet megfogva a mellkasára húzott. Carla érezte, hogy milyen őrült mód kalimpál Dave szíve. – Hallod? Ez a szív érted dobog, szerelmem! Carla, szeretlek!
Carla látta a könnyeket a férfi szemében, s megrendítették az érzelmek a zöld íriszekben. Aztán hirtelen eszébe jutott valami: - Tudod mit, még nem is köszöntem meg neked rendesen az ajándékokat! Úgy szégyellem magam, mon amour! Nagyon gyönyörűek! Köszönöm! – fogta a kezébe az értékes követ, majd meg is csókolta. Eztán magához húzta Dave-et is és egy lassú, mély csókot váltott vele, azt kívánva, bárcsak örökké tartana. Dave nyelve olyan sürgető kényszertől hajtva járt, amilyet a nő még sosem érzett. Az énekes kóstolgatta őt, kezeivel elveszve a hosszú tincsekben, s légzése is szaggatott és lázas lihegéssé vált.
- Te sokkal szebb vagy. Te vagy az én drága ékszerem! – temette arcát a nő hajába.
Carla nem tudott megszólalni, inkább lassan kimászott Dave alól és felült. Lassan levette nyakláncát és az éjjeli szekrényre tette.
- Feküdj le a hátadra – suttogta. Amint ezt Dave teljesítette, lovagló ülésben ráült a combjaira – Most te nem mozdulhatsz – fogta meg a nagy kezeket – Bízhatok benne, hogy vársz, amíg azt nem mondom, hogy szabad?
Dave úgy vélte tudja mi jár a nő fejében és éhesen megnyalta saját ajkait. Carla előre hajolt és egyik kezével megtámaszkodott Dave kinyújtott karja mellett, nem érintve őt. A másik kezével megfogta kemény farkát, ami olyan izgalmi állapotban volt már most, hogy varázslatosan elemelkedett pár centire a férfi hasától. Carla függőlegesebb pozícióba állította, s felé térdelve már épp készült ráereszkedni, mikor… az intercom hangosan megszólalt! Egy váratlan vendég érkezett!
Dave káromkodni kezdett és visszafogta Carlát mikor a nő fel akart venni némi ruhát, hogy az ajtóhoz menjen.
- Kérlek, hagyd csak! Akárki is az, tud várni, vagy majd visszajön, ha ezt befejeztük itt – mondta komolyan és biztos kezeivel a helyén tartotta a nőt.
- Ah, Davey, hát ennyire kívánsz?
- Még ennél is jobban! Leszarnám azt is, ha a Magasságos Pápa emellett az ágy mellett állna: akkor is a magamévá tennélek. Ne mondd, hogy nem akarod, de próbálj csak ellenkezni, ha akarsz. Éppenséggel nagyon tetszene, ha megpróbálnál ellenállni – nevetett fel keményen szorítva a nő testét, de szájával gyengéden csókolta meg.
Carla megkönnyebbült, mikor eszébe jutott, hogy bezárta az ajtót és a biztonsági láncot is a helyére csúsztatta, így még ha az anyja is lett volna a saját kulcsával, akkor sem tudta volna megzavarni őket. Megkönnyebbülten felsóhajtott és visszahelyezkedett pozícióba, hogy lassan Dave-re ereszkedhessen a férfi arcát nézve félig lehunyt pilláin keresztül. Dave teljesen becsukta szemeit és szélesen mosolygott.
- Mmmm! Ez nagyon jó érzés! Kezdem úgy érezni, mintha otthon lennék, baby! – sóhajtotta felfelé mozdítva csípőjét, hogy mélyen benne lehessen a nőben.
- Hé! Azt mondtam, hogy semmi mozgás, Mr. Gahan! – meredt rá, bár egy mosoly is ott ólálkodott a szája sarkában… majd megváltozott a hangja: - De várj csak! Amikor azt mondod, otthon, akkor a lakásomra gondolsz, igaz? – suttogva, s nagyon boldog lett a gondolattól, hogy Dave ezt gondolja.
Az énekes megállt és kinyitotta a szemeit – Nem… öö… persze arra is, de ne érts félre, de igazából most kicsi Dave nevében beszéltem… ahogy benned van…
- Aha! – nevetett Carla. Szerette, hogy ilyen szabadon beszélhettek még akkor is, amikor szeretkeztek – ez nagy változás volt a számára. - Nos, mit szeretne most kicsi Dave? Még többet ebből? – hajtotta le a fejét és elkezdett felfelé emelkedni Dave férfiasságán. Párja lenézett, s látta, hogy farka Carla nedvességétől csillog.
- Kicsi Dave szeretné, ha jól éreznéd magadat, oké? – tette feje fölé karjait és lehunyva szemeit Carlára hagyta a nehezebb részét a „munkának”, ami teljesen meg is felelt neki.
A kaputelefon újra csöngött. És újra. Valaki nagyon kitartó volt… Carla felnyögött az egyik lassú mozdulattól, amit Dave csípőjén tett.
- Nem kéne megnéznem, hogy ki…
- Ne merészeld! – hörgött hangosan és kinyitotta a szemeit, hogy megbizonyosodjon róla, Carla nem fog elhúzódni.
Szóval a nő ott maradt mindkét kezét Dave bársonyos hasán tartva, hogy kitámassza magát. Félig lehunyt szemmel lepillantott rá miközben megragadta saját melleit és markolászni kezdte őket, ahogy körözött Dave-en egyre mélyebben és mélyebben befogadva őt magába. Dave elérte, hogy csak a hangjával irányítsa Carlát – még hozzá se kellett érnie, hogy visszatartsa – és ez egy elégedett vigyort csalt az arcára. Még az ujjait is kinyújtotta és megmozgatta, mintha csak bemelegítene. Carla ezt észrevette, és megérezte a férfi türelmetlenségét, hogy végre ő érinthesse a csodás melleket. Carla lassan körözni kezdett ujjaival a mellbimbói körül, ahogy az élvezet egy hulláma végigborzolta a testét. Továbbra is lovagolt a férfin s most hátradőlt kezeit a férfi izmos combjaira támasztva, lábait széles terpeszbe csúsztatva, hogy még mélyebben fogadhassa magába őt. Tudta, hogy az énekes végig figyeli ezt a műveletet.
Még pár percig élvezte ezeket a mély lökéseket, s érezte, hogy közel jár már, de még nem fejezte be a játékát Dave-vel… Előre hajolva lelassította mozdulatait.
- És most jön a jutalmad az engedelmességedért és amiért nem értél hozzám – nézett rá, izgalmát azonban elárulták szikrázó szemei -, de csak az egyik kezedet használhatod – folytatta játékosan végighúzva vörös körmeit a feszes mellkason – Hova akarod tenni? – nyögte ki két kapkodó légvétel között – Óvatosan válassz, mert miután választottál, már nem gondolhatod meg magad…
Dave kinyitotta szemeit és keze saját hasán pihent meg arra várva, hogy kérése választ kap, avagy elutasítást. Úgy gondolta, az lesz a legjobb, ha udvarias lesz, mert ha nem, akkor a nő még azzal vádolja meg, hogy nem játssza rendesen a szerepét, így először is megszólalt: - Kérlek, Carla – neki is nehéz volt beszélnie, de suttognia még sikerült – Szopogasd úgy az ujjaimat, mint ahogy akkor este az első alkalommal a kanapédon…
Carlát nem is tudta volna jobban meglepni: ez sokkal élvezetesebb lesz az ő számára, mint a férfinak. Majdnem csalódott volt, hogy nem akarta megmarkolni az egyik mellét – vagy mindkettőt, megkockáztatva az engedetlenséget! Dave kinyújtotta egyik kezét s Carla engedett kívánságának. Már hiányzott neki, hogy valamit csináljon a nyelvével, s most érzékien nyalogatni és szopogatni kezdte Dave ujjait. Az énekes még szélesebben elmosolyodott, amint észrevette, miként csúszik ki a talaj Carla alól, ahogy a szenvedély és a kéj elöntötte őt. Annyira szép volt a nő extázisában, s Dave ugyanolyan csodálkozó tekintettel nézett rá, mint mikor levette a ruháit és úgy állt ott a szoba közepén, mint a Milói Vénusz.
Carla a távolba meredt és teljes sebességgel lovagolta meg paripáját, míg hirtelen a szoba csendjébe sikoltotta élvezetét. Dave hagyta, hogy egyedül élvezze ki extázisa hullámait, de aztán megkérdezte, hogy most már mozoghat-e, mivel Carla megállt.
- Kérlek Carla, most már engedj mozognom! Kicsi Dave haldoklik odabent!
- Rendben – mondta – szabad vagy – feküdt végig a mellkasán, ahogy Dave csípője mozgásba lendült alatta. Fenékizmai össze-összehúzódtak minden egyes lökésnél, kezeivel átölelte a nő derekát megemelve és ráültetve őt kemény farkára minden egyes lökésnél. Most már Carla is minden mozdulat után nyögött annak ellenére, hogy teste még mindig el volt lazulva az orgazmusától – imádta látni, ahogy Dave felizgul.
- Csókolj meg… miközben élvezek, baby… Hiányoztak… ezek az ajkak! – könyörgött neki, ezért Carla felemelte fejét az erős mellkasról és lassan s gyengéden megcsókolta.
Dave hirtelen elengedte és keményen megragadta a fejtámlát, ujjait bedugva a faragott minta résein. Carla látta, ahogy az erek kidagadtak az alkarján és a nyakán, mire elmosolyodott, mert tudta, hogy párja már nagyon közel van. Megnyalta az izzadt nyakat, miközben keményen tovább lovagolt rajta, egészen addig míg…
- Akkor ne tedd, mon amour. Tölts ki… Érzel engem? Ki foglak facsarni! – szorított rá akarattal belső izmaival, ezzel egy hangos nyögésre késztetve a férfit mielőtt elélvezett volna vadul reszketve a nő alatt, szinte hitetlenkedve nézve fel rá…
Aztán olyan hangosan nyögött fel! Hátravetette a fejét nem törődve a homlokán és a halántékán végigfutó izzadságcseppekkel, s keményen belemélyesztette ujjait a nő combjaiba. Carla érezte, ahogy spermája fellövell nedves hüvelyébe, s ezt nagyon jó érzésnek találta!
- Most már olyan, mintha hazaért volna a puncim… - suttogta egy elégedett mosollyal lenézve Dave-re, aki csak most nyitotta ki szemeit.
- Oh baby, tudunk mi még ennél is magasabbra emelkedni? Nem hinném. Hihetetlen veled lenni. Még sosem volt ilyenben részem korábban.
- Dave, túl kedves vagy hozzám! Tudod, nekem nincs annyi tapasztalatom – vagy legalábbis nem annyi, mint amennyi neked van, ha mondhatom ezt.
- Ennek semmi köze a tapasztalathoz, baby. Az egész a szerelemről szól. Arról, hogy te szeretsz engem és bízol bennem annyira, hogy teljesen átadd magad nekem. Úgy szeretlek, ahogy korábban senki mást, tudod?
- Dave, Davey, David! – Carla most már könnyes szemekkel ölelte át szorosan – Én is szeretlek, szerelmem!
Egy darabig így maradtak. Gyengéden csókolóztak, s Carla érezte Dave kezeit a hátán, ahogy meztelen bőrét simogatja. Aztán Carla telefonja csörögni kezdett.
- Oh a francba… először a csengő, most meg ez… - suttogta.
- Ne vedd fel, szerelmem!
- Muszáj, Dave… Sajnálom! – sóhajtotta és lassan kimászott az ágy szélére majd az asztalhoz lépett, ahol a táskája hevert. Az egyik barátnője volt az – pontosabban a legjobb barátnője. Carla csak állt ott és felnyögött. Elfelejtette, hogy találkoznia kellett volna vele! Akkor Véronique volt korábban az ajtónál!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés